Milyen lehet belülről egy Büntetés Végrehajtási Intézet?
Hogyan telnek az elítéltek napjai?
Miként viselkednek velük az őrök, illetve ők egymással?
Milyen az orvosi ellátás, van-e tanulási vagy kulturálódási lehetőség?
Van-e egyáltalán nevelő hatása a börtönnek?
Talán nincs is olyan ember -
kortól, nemtől és származástól függetlenül - akiben életében legalább
egyszer ne fogalmazódnának meg ezek a kérdések.
Választ viszont hiába várnak, mert az a zárt világ mindent elkövet, hogy belső életének törvényei és titkai rejtve maradjanak.
Néha-néha jelent és jelenik meg egy-egy könyv ezzel kapcsolatban, de az már eleve csak részleteiben tartalmazhatja a valóságot.
Mindenek előtt azért, mert az író vagy ujságíró, akinek nagy nehezen
megengedik, hogy belátogasson, csak abba nyer betekintést, amit
megmutatnak neki, az pedig csak a "jéghegy csúcsa", és általában csak a
pozitív dolgokat tartalmazza.
/ Arról már nem is beszélve, hogy könyvének megjelenése előtt
mindenképpen egyeztetnie kell a Büntetésvégrehajtás Országos
Parancsnokságával, amely még leelenőrzi, hogy nem írt-e olyat, amit
azért még sem kellett volna.../
A szerzőnek még azt is megengedik, hogy elitéltekkel beszélgessen, ami
óriási "nyíltságról" tesz tanúbizonyságot a börtön vezetésének részéről.
Csakhogy ezek az elitéltek gondosan kiválogatott emberek, akik olyan
pozíciót töltenek be a börtönben, amelyet igencsak féltenek, és ezért
minden szavukat többször is átgondolják, mielőtt válaszolnak, nehogy
valami rosszat mondjanak.
/ Merthogy az ujságíró elmegy, de az elitélt még marad, ki tudja hány hosszú évig.../
Igazából csak az képes átfogó képet adni arról a világról, aki hosszú
éveket töltött ott, és a saját bőrén tapasztalta a mindennapok
eseményeit.
Kevés viszont az olyan ember, aki ehhez megfelelő íráskészséggel
rendelkezik, akik pedig igen, azok vagy szégyenlik és elhallgatják, hogy
valaha is jártak ott, vagy egyszerűen csak felejteni szeretnének és
ezért nem foglalkoznak a dologgal.
Ezt a légüres teret szeretném most kitölteni ezzel az írásommal,
igyekezve minél tárgyilagosabbnak maradni, és nem csak a negatívumokat,
de a pozitívumokat is bemutatni.
Köztudott, hogy több mint egy évtizedet töltöttem a rácsok mögött,
bejárva az ország nagyon sok börtönét, tehát bőven van viszonyítási
alapom a különböző intézetek között.
És ami a legfontosabb: végigjártam a börtön-hierarchia minden
lépcsőfokát - a legalsótól a legmagasabbig -, amely konkrét rálátást
biztosított számomra az elitéltek minden rétegének megismeréséhez.
Büntetésem nagy részét - az ottani viszonyokhoz képest - magas és
bizalmi pozícióban töltöttem, ami a kulisszák mögé való betekintést is
lehetővé tette számomra, tehát olyan dolgokat is megtapasztaltam,
amelyeket más elitéltek soha!
A könnyebb érthetőség érdekében nem csapongok a különböző témák között,
hanem igyekszek rendszerbe szedni mindazt, amiről írok, ezért az
elitélt börtönbe kerülésétől a szabadulásáig fokozatosan haladok végig a
különböző eseményeken!
Remélem sikerül minél tökéletesebb képet alkotnom arról a belső
világról mindenki számára - bár ez nem lesz könnyű feladat még számomra
sem...
ÍRÁSOMAT NEM CSAK ÉRDEKES
OLVASMÁNYNAK SZÁNOM AZOK SZÁMÁRA, AKIKET ÉRDEKEL, HANEM - ÉS ELSŐSORBAN -
VISSZATARTÓ ERŐNEK ÉS ELRETTENTÉSNEK MINDAZOK RÉSZÉRE, AKIK VALAHA IS
BŰNCSELEKMÉNY ELKÖVETÉSÉN TÖRIK A FEJÜKET!
HA CSAK NÉHÁNY EMBERT SIKERÜL ELRIASZTANOM ATTÓL A "VILÁGTÓL", MÁR MEGÉRTE LEÍRNOM MINDEZT...
Kezdjük hát el együtt - író és olvasó - kirándulásunkat a "lélekvesztőben"...
