A népi demokratikussá váló Romániában megnövekedett a rendező szerepe is, aki nem csak az egyes produkciók színpadi kialakítója, hanem a rábízott társulat színészeinek nevelője és együttessé kovácsolója is lett!
A román rendezők munkáját az 1950-es években áthatotta Sztanyiszlavszkij rendezői módszere és a realista interpretációról alkotott felfogása, ugyanakkor a világ különböző részein felbukkanó új művészi törekvések eredményeit is igyekeztek felhasználni. Néhány kiemelkedő tehetségű rendező:
- Sicá Alexandrescu / 1896 - 1973 /
A román rendezői gárda legjobbjai közé tartozott. A román Nemzeti Színház rendezője volt. Főleg vígjátékok szellemes és ötletgazdag színpadra állításaival tűnt ki.
- Moni Ghelerter / 1917 - 1979 /
Szintén a Nemzeti Színházban dolgozott. Az árnyalatok iránti érzéke, atmoszférateremtő ereje és pszichológiai elemzőkészsége tette nagy rendezővé.
- Alexandru Finti / 1910 - 1972 /
A hősi jellegű és forradalmi drámák pátoszának és kollektív lelkesedésének érzékeltetésében és a színpadi tömegek dramatikus mozgásának megszervezésében tűnt ki.
- Liviu Ciulei / 1923 - 2011 /
Új utakat keres a színjáték kifejező értékeinek növelésére. Színész, rendező és díszlettervező egy személyben.
- Tompa Miklós / 1910 - 1996 /
A Marosvásárhelyi Állami Színház rendezője volt. Munkáit a lélektani elemzés jellemezte. Rendezéseit meggyőző erővel állította színpadra.
Mögöttük már ott nyomult előre a legújabb rendezői gárda:
- Alexa Visarion / 1947 - /
- Cátálina Buzoianu / 1938 - /
- Harag György / 1925 - 1985 /
A XX. SZÁZADI CSEH SZÍNHÁZ TÖRTÉNETE
A XIX. század végén viharos fejlődésnek induló kapitalista társadalmi átalakulás nagy hatással volt a színházra is. A színházi alkotóművészek, dramaturgok, rendezők és díszlettervezők idejében bekapcsolódtak a modern nemzetközi áramlatokba, érzékenyen reagáltak a nyugat-európai színjátszástól kapott újításokra. Új, korszerű törekvéseket szolgáló színházak keletkeztek, melyek egymással versengve egyre magasabbra emelték a cseh színházkultúra színvonalát!
A prágai Nemzeti Színházat 1896-ban nyitották meg.
Hosszú ideig a cseh színházi élet egyetlen központja volt, de a xx. század elejére elvesztette kizárólagos jellegét. Vezető szerepét azonban még jó néhány évig megtartotta, mégpedig annak köszönhetően, hogy élére Jaroslav Kvapil / 1868 - 1950 / nemzetközi hírű művészt nevezték ki.
Költő, drámaíró és kritikus volt, később pedig rendezett is, mégpedig olyan sikerrel, hogy a New York-i Metropolitan meghívta első rendezőnek, de ő ezt a lehetőséget visszautasította. Kivételes tehetsége, sokoldalú, alapos képzettsége és céltudatos művészi magatartása hosszú évekre megszabta a színház eszmei és művészi fejlődésének irányát. Sokat tanult Reinhardtól és Sztanyiszlavszkijtól, de fokozatosan kialakította a maga önálló, sajátos stílusát, s ezzel diadalra vitte a modern lélektani realizmust! Ő volt az első cseh rendező, aki a színészi játékot, a színpadtechnikát és díszlettervezést a mű szolgálatába állította. 1906-ban ő hívta meg prágai vendégszereplésre Sztanyaiszlavszkijt és a Művész Színházat.
A Nemzeti Színház óriási pozitívuma volt, hogy az ország vezető színházaként igyekezett minél szélesebb rétegekkel felvenni a kapcsolatot és eljuttatni hozzájuk a színházi kultúrát!
A Nemzeti Színház mellett jelentős szerepet játszott a Svanda Színház. 1881-ben alapították, először Libuse Színház néven. Alapítója Pavel Svanda ze Semcic / 1825 - 1891 /
Kitűnően vezetett, magas színvonalú mozgó társulata volt. Mindig a korszerű irányzatok tolmácsolói voltak, következetesen haladtak a nemzetközi színházi kultúra fejlődésével. A színház művészi rangja és híre sokáig vetekedett a Nemzeti Színházéval, sőt a színészképzés terén túl is tett rajta, amit az is bizonyít, hogy később a Nemzeti Színház és a Városi Színház legjobbjai is ebből a színházból kerültek ki! 1898-tól - Csehországban és Európában elsőként - rendszeresen tartottak munkáselőadásokat, s igényes repertoárjukkal bizonyították a munkásság fogékonyságát a színházi kultúra és a drámairodalom iránt.
- Vinohrady Városi Színház
A xx. század első évtizedében a harmadik legjelentősebb színház. A jómódú városi polgárság építette, kifejezetten azzal a céllal, hogy versenyre keljen a Nemzeti Színházzal. Első igazgatója F. A. Subert eleve " második Nemzeti Színház " néven emlegette. eredetileg prózai színházként indult de később 12 éven át operát és operettet is játszottak benne, s ebből eredően balett tagozata is volt. A színház művészi felívelése 1913-ra tehető, amikor kinevezték az élére Karel Hugo Hilar/ 1885 - 1935 / igazgatót!
Rendkívül sokoldalú, művelt és színes művészi egyéniség volt. Korlátlan hatalmat kapott a drámai tagozat vezetésében, ezért megalkuvás nélkül valósította meg a modern színházról alkotott elképzeléseit, Vahtangov és Tairov szellemében! Rendezői elveit így fogalmazta meg: " A rendező a dráma uralkodója, teremtője, kritikusa, tulajdonképpeni tolmácsolója, akit odaadóan kell szolgálnia a díszlettervezőnek, zenésznek, színésznek..." " A színésznek azt is megbocsáthatjuk, hogy időnként nem tud játszani - csak legyen előttünk meztelen, sebei legyenek olyan mélyek, hogy a belőlük kiszökkenő vér megöntözzön bennünket is, akiket a mindennapi szenvedés és a kis unalmak elfásítottak... nincsenek már Hamletek, Othellók, Rómeók, a drámák a színészek drámái, akik a Hamletben, Othellóban, Rómeóban fejezik ki magukat... " Hilar új meglátásokkal, új lehetőségekkel és új kifejező eszközökkel gazdagította a cseh színházat, olyannyira, hogy a Városi Színház az ő vezetése alatt túl szárnyalta a Nemzeti Színház színvonalát is!
További jelentős színház volt még ez időben:
- prága-holosevicei Uránia, - Lírai Színház, - Művész Színház
Az 1918 októberében kikiáltott független Csehszlovák Köztársaság színházkultúrája az új politikai viszonyoknak megfelelően változott, polarizálódott. 1920-tól nagymértékben kibővült a színházak hálózata is.
- 1920-ban a Nemzeti Színházhoz csatolták és csehesítették az addig németül játszó Rendi Színházat, - 1929-ben a Városi Színház kamaraszínházat alapított, - 1929-ben megnyílt a Nagy Operettszínház
Hilar 1935-ben bekövetkezett halála után a Nemzeti Színház vezetését Jiri Frejka / 1904 - 1952 / vette át.
A baloldali avantgarde egyik kiváló képviselője volt! Az előadott mű költői és általában stiláris értékeit kiemelő, aktuális társadalmi vonatkozásait hangsúlyozó, és ugyanakkor a színészi játékot a produkció középpontjába állító koncepciójának köszönhetően a Nemzeti Színház továbbra is lépést tudott tartani a nemzetközi színvonallal.
A régi nagy színházak hiába tartottak azonban lépést a nemzetközi színvonallal, társadalmilag és politikailag egyre inkább elszigetelődtek a feltörekvő új társadalmi osztálytól, a munkásságtól. Ezt az űrt a kísérleti színházak töltötték be.
- Piros Hetes / Cervená sedma /
1914-ben nyílt meg. Eredetileg kabaré volt, amely később szatirikus színházzá alakult át, és kifejezetten magas színvonalat ért el.
- Vencel téri kis színház
1920-ban hozták létre. Létrehozója Emil Artur Longen / 1885 - 1936 /
Író, festő és rendező. Kiváló színészekkel és kiváló szerzőkkel izgalmasan kihívó, a szó igazi értelmében modern színjátszást produkált. / Itt került színre például először a dramatizált Svejk !!!! /
- Cseh Műkedvelő Munkás Színjátszók Szövetsége
1911-ben alapították. Komoly szerepet játszott a forradalmi színházkultúra kialakulásában. Ezek színpadhoz nem kötött népies színjátszó csoportok voltak, melyek szövetségbe tömörültek a nagyobb hatékonyság érdekében.
- Munkás Drámai Csoport
Szintén forradalmi színház, melynek alapítója 1921-ben Jindrich Honzl / 1894 - 1953 /
A forradalmi színházak, laza szerkezeti felépítésük miatt hamarosan elveszítették bázisukat, és helyüket a szervezetileg szilárd, hivatásos, baloldali avantgarde színházak vették át.
- Felszabadult Színház
1925-ben alakult ésTairov szellemében működött. Az aktualitás keresése, a színházi munka pontossága és tisztasága, a színház minden réteggel való megkedveltetése, a színpadművészet költőisége, ezek voltak a célkitűzéseik. 1927-ben két fiatal egyetemi hallgató és amatőr színész West Pocket Revue című közös művének bemutatása új korszakot hozott a színház életében. A két szerző:
- Jiri Voskovec / 1905 - 1981 /
- Jan Werich / 1905 - 1980 /
A revü különböző kispolgári konvenciókat támadó, de alapjában véve mégis csak szórakoztatni akaró, ötletesen összeállított laza képsor volt. Ez volt a kiindulópontja a hamarosan hivatásos színházzá váló Felszabadult Színház játékmodorának! Napi politikai eseményeket kommentáló és karikírozó előadásaikkal valósággal lázba hozták közönségüket. Létrehozták a " vad fantázia színházát ", ahol bolond bohózatokat, abszurd meséket játszottak. A színpadon önmagáért való művészi világot akartak létrehozni. Így írtak elképzeléseikről: " Szilárdan hisszük, hogy a színház lényege a fantázia, és ezért szenvedélyes hívei vagyunk a színpadi varázslásnak. A színház olyan művészet, amely az optikai csalódások, a bűvészmutatványok, a fényszökőkutak, a tűzijáték, és a csepűrágás világába tartozik. " A tematikailag zárt realista drámával a játékos, spontán filozofáló komédiázást állították szembe, mert sohasem akartak a valóság illúzióját kelteni a színpadon, mert céljuk az volt, hogy a közönség velük játsszon. Olyan fokra voltak képesek emelni ezt a fajta színházat, hogy minden előadásuk a helyeslés és felháborodás viharát kavarta a politikai és a kulturális életben egyaránt. 1935-ben a konzervatív pártok nyomására betiltották a színházat, amely azonban különböző rejtett helyeken Megkötözött Színház néven tovább működött. A müncheni diktátum után - német fasiszta nyomásra - a Felszabadult Színház volt az első kulturális intézmény melyet véglegesen bezártak. Vezetői az Egyesült Államokba emigráltak.
- D 34. / Divadlo 34. /
1933-ban alakult avantgarde csoport. A társulat nevében a D a Divadlo / színház / szó rövidítése, a 34 pedig a megalakulásukat követő évet jelentette, s ez a szám működésük során évről évre növekedett, azt jelezve, hogy a színház mindig megakarja előzni az időt, és a jövőt akarja szolgálni! AlapítójaEmil Frantisek Burian / 1904 - 1959 /
Rendező és zeneszerző. Pályáját a Felszabadult Színháznál kezdte, majd a Dada Kabaréhoz szegődött, 1927-ben Voiceband néven újszerű, egyéni stílusú zenés szavalókórust szervezett, mellyel külföldön is nagy sikereket ért el. Ezután egy ideig a brnói Nemzeti Színház, majd az olomouci színház és végül a Piros Hetes rendezője volt. Ezt követően hozta létre a D34-et. A minimális színpadtér eleve arra kényszerítette, hogy a legmodernebb és leggazdaságosabb színpadtechnikai eszközöket alkalmazza. Az ebből adódó jellemzők:
- Függönyt nem használ, - alig volt díszlet, - A színváltásokat a közönség előtt oldották meg, - a színpad gyakorta egybeépült a nézőtérrel.
További újítások:
- Nem használtak súgót, - a színészek szereposztás szempontjából egyenrangúak voltak, - stilizálták a színészi játékot, - a színész egyénisége háttérbe szorult s alárendelte magát a rendezői koncepciónak.
Burian színházának igazgatója, rendezője, zeneszerzője, karmestere és házi szerzője is volt, kezdettől fogva a kommunista munkásmozgalom szolgálatába állította a D34-et. Koncepciója így hangzott: " Az új színház témája az ember életéből sarjad. Nem lehet az életen kívül gondolkodni. Osztályellentétekből vagy egyéni katasztrófák szülte antagonizmusokból fakad..."
A német megszállás természetesen véget vetett a progresszív színjátszásnak, sőt fokozatosan az egész cseh színházi életnek. A II, Világháború után az ország egész területén újraéledt a színjátszás. Megindult a színházak államosítása, és ezzel párhuzamosan megnövekedett a színházak száma is. Az 1950-es években Csehszlovákiában volt a legsűrűbb színházi hálózat az egész világon! / 67 állandó színház 116 hivatásos együttessel és 10 ezer műkedvelő színjátszó csoport / Később azonban rájöttek, hogy túlzott ez a nagy szám, ezért néhány vidéki színházat bezártak, másokat összevontak.
Az 1950-es évek elejétől itt is hivatalossá vált a szovjet dogmatikus művészetszemlélet, melynek hatása alatt fokozatosan elszürkült a színházi élet. A cseh színházi kultúra kapcsolata a nemzetközi modern világirodalmi irányzatokkal megszakadt. A hivatalos kultúrpolitika megszüntette az avantgarde színházakat, azok minden vívmányával együtt. Ez a válság egészen az ötvenes évek végéig tartott.
A cseh színjátszás újra fellendülése magával hozta a színházak újradifferenciálódását is. Azok a régi színházak, melyek a baloldali avantgarde hagyományait igyekeztek tovább vinni, mint például az újra alakult Független Színház, okafogyottá váltak és alkotói válságba kerültek. Burian csalódottan vette tudomásul, hogy forradalmisága nem folytatható tovább, ezért visszavonult a színházi élettől s viszonylag fiatalon halt meg.
A kísérleti műhelyek szerepét ismét a gyorsan szaporodó új kis színházak vállaltál magukra.
- Korlát Színház / Divadlo na Zábradli /
1956-ban alapította három kitűnő művész.
- Jiri Suchy / 1931 - /
Költő és színész.
- Ljuba Hermanová / 1913 - 1996 /
Énekesnő.
- Ladislav Fialka / 1931 - 1991 /
Táncművész.
Társadalmi, filozófiai kérdéseket felvető és a közönséget válaszkeresésre késztető drámai színház volt, s főként az abszurd irányzatoknak adott otthon.
- Semafor Színház
1959-ben alapította a Korlát Színház társulatából kilépő Jiri Suchy valamint Jiri Slitr / 1924 - 1969 /
Dalszerző.
Műfajuk az erősen szürrealisztikusra hangolt modern költői, zenei hangulatkép.
- Színjátszó Klub / Cinoherni klub /
A színészek pódiumának mondták. A csupa fiatal művészekből álló társulat vezetősége úgy állította össze a repertoárt, hogy a színészeknek maximális lehetősége nyíljon egyéniségük érvényesítésére, személyiségük sokoldalú kifejezésére!
- Színház a kapu mögött / Divadlo za branou /
Rendezői laboratórium volt. Célja a kor legkorszerűbb színpadi kifejezési formáinak keresése.
Az operai műfajnak még a XX. század első felében is a prágai Nemzeti Színház ad otthont. A színházak államosítása után azonban egyre több vidéki színházhoz is kapcsolnak operai tagozatot. A nemzetközi operaműsort a nagy hazai szerzők, elsősorban Smetana és Dvorák művei egészítik ki. Hamarosan azonban új cseh zeneszerzők is feltűnnek.
- Leos Janácek / 1854 - 1928 /
62 éves koráig hazáján kívül sehol sem ismerték. Forrása a gazdag morva népzene.
- Josef Bohuslav Foerster / 1859 - 1951 /
Smetana művészi iskolájához tartozott. Pszichologikus, melodrámaszerű műveket írt.
- Vitézsláv Novák / 1870 - 1949 /
Az új cseh zene egyik vezéralakja!
- Otakar Ostrcil / 1879 - 1935 /
Önálló polifonikus technikát alakított ki operáiban.
- Oskar Nedbal / 1874 - 1930 /
Főleg balett műveivel tűnt ki!
- Bohuslav Martinu / 1890 - 1959 /
Az egyik legjelentékenyebb cseh zeneszerző! A Smetana Színház művészeti igazgatója volt.
Az 1968-69-es politikai válság és annak megoldása jelentős változásokat idézett elő a cseh színházi életben is. Számos tehetséges rendező hagyta el az országot vagy vonult vissza. Néhány példa:
- Alfre Radok 1968-tól Svédországban dolgozott, majd Bécsbe költözött, ahol 1976-ban meghalt. - Otomar Krejca megszakítás nélkül külföldön él és dolgozik, - Pavel Kohout és Milan Kundera nemzetközi hírű drámaírók külföldre emigráltak. - Vaclav Havel, Ivan klima és Josef Topol elhallgattak, nem alkottak tiltakozásul. - Jan Grossman, a Korlát Színház kitűnő dramaturgja elhagyta a fővárost és vidékre költözött. - Jan Kacer, a Színjátszó klub neves rendezője 1974-től nem színházi területen dolgozott.
Az 1970-es évek közepétől aztán enyhült a politikai terror, s lazítottak a művészeket gátló tényezőkön. Ennek következtében a cseh színházi kultúra újra elfoglalhatta ma is méltó helyét a nemzetközi színháztörténetben.
A XX. SZÁZADI JUGOSZLÁV SZÍNHÁZ
Az első világháború után létrejött új államalakulat, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, mely 1928-ban a Jugoszlávia nevet vette fel, a történelemben először egyesítette a délszláv népek nagy részét. A különböző nemzetiségi államok azonban különböző kulturális örökséget hoztak magukkal, s ezt nem volt könnyű összehangolni, különösen a színház területén.
Az ország valamennyi színházát már 1918-ban államosították és belgrádi központi vezetés alá rendelték. Ez viszont nem járt együtt megfelelő állami támogatással is, ráadásul a színházakat bevonták a különböző pártok politikai konfliktusaiba is, s ez a színházak működésében komoly visszaesést eredményezett.
A belgrádi színház épülete az első világháború alatt súlyos károkat szenvedett, így az előadásokat a Casino moziban tartották, majd 1919-ben a társulat a Lovarda épületébe költözött, s itt vészelték át az épület felújításának éveit.
Az újjá épített színházat 1923-ban adták át és a társulat opera részlege foglalta el. Így született meg Belgrádban az első önálló operaház.
Zágrábban az 1895-ben épült színház nem sérült meg, így ott zavartalanul folytatódott a színházi munka.
Ljubjanában a háború alatti kényszerszünet után új körülmények között indult meg a színházi élet. 1918 után a régi német színházból opera lett, a másikba pedig a szlovén drámai együttes költözött, amit aztán Nemzeti Színház / Narodno gledalisce / néven közös vezetés alatt egyesítettek.
A két világháború között Ljubjanában több műkedvelő színpad is működött:
- Szent Jakab Színpad / 1945 után állandó színházzá alakult ! / - Népszínpad - Iparosok háza - Munkásszínpad
A következő években újabb színházi központok is alakultak az alábbi helyeken:
A második világháború előestéjén 14 színház működött Jugoszláviában, közölük 5 volt zenés. A második világháború alatt aztán, a háborús események és a német cenzúra miatt szinte teljesen megbénult a színházi élet. Ez csak a háború vége felé kezdett oldódni, amikor a már felszabadított területeken partizán színészekből alakult színtársulatok alakultak, akik nem csak katonáknak játszottak, hanem olyan falvak lakosságának is, akik addig még sosem láttak színházat! Ezek az együttesek a szabad ég alatt, rögtönzött alkalmi színpadokon, ejtőernyőből készített ruhákban és emlékezetből összerakott szövegekből álló jeleneteket vagy rögtönzött darabokat adtak elő.
1944-ben a felszabadult városokban állandó jellegű színtársulatok keletkeztek Nemzeti Felszabadítás Színházai néven, s a teljes felszabadulás után ezek képezték magját az újonnan induló színházi életnek.
1945 után teljesen új színházak is jöttek létre:
- 1947-ben Belgrádban a Jugoszláv Drámai Színház / Jugoslovensko dramsko pozoriste /
A régi Nemzeti Színházhoz és a Belgrádi Drámai Színházhoz kapcsolódott, s ma egyike a Szerb Köztársaság ama kilenc színházának, melyek az élő szerb drámairodalom közvetítését vállalták magukra. Ebbe a színházba Szerbia legjobb színészeit gyűjtötték össze.
- 1956-ban Belgrádban Atelje 212 néven egy új avantgardista színház jött létre
Nevüket onnan kapták, hogy a Borba című napilap székházának egyik termét alakították át részükre 212 székkel! 1964-ben költöztek saját épületbe, viszont azóta sincs állandó társulata, színészei alkalomszerűen kerülnek ki a többi belgrádi színház tagjai közül.
- 1950-ben Zágrábban a Komédia nevű színház
A Nemzeti Színház kisegítő színházaként hozták létre.
/ Folytatás a 28-ik részben /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
