ABGANG Német szó, eredeti jelentése elmenetel, kimenetel. Így nevezik a színész vagy énekes hatásos távozását a színpadról, amelynek célja az, hogy kiprovokálja a tapsot. Egyes
drámák csattanós mondatokkal fejezik be a jeleneteket, hogy lehetőséget
nyújtsanak a színésznek a jó abgangra. Ripacskodásra hajlamos színészek
viszont akkor sem mondanak le a látványos abgangról, ha annak nincs
dramaturgiai indokoltsága! A naturalista dráma és színjátszás tudatosan törekedett a hatásvadászó abgangok megszüntetésére. A modern színpadon már ritkán alkalmazzák.
ÁBRÁZOLÁS Színpadi vonatkozásban a szerző által megírt alaknak élővé formálása a színész megjelenítő eszközeivel. Módja koronként, stílusonként és művészi egyéniségenként eltérő.
ÁBRÁZOLAT Régi színpadi szokás, gyakorlat volt. Egy-egy
jelesebb színdarabot a nagyobb hatás kedvéért " némázatnak " vagy
ábrázolatnak nevezett állóképpel fejeztek be, amelyben az előadás
minden szereplője részt vett. Ez olyan közönségvonzó nevezetessége volt az előadásnak, hogy a színlapon is feltüntették.
ABSZTRAKT DÍSZLET A természethű, illuzionisztikus színpadi ábrázolással ellentétes, elvont, nonfiguratív díszletmegoldás. A XX. század elején indult az avantgarde színházakban. Nem
jelent egyúttal absztrakt színházat is, mert a maga testi valóságában
jelenlévő színész a legelvontabban ábrázolt környezetet is valóságossá
változtatja!
ABSZURD DRÁMA Napjaink legtöbbet vitatott drámai-színházi törekvése. Kibontakozása a II. Világháború utáni évekre esik. Néhány képviselője: - Arthur Adamov - Eugéne Ionesco - Samuel Beckett - Jean Genet Jellemző vonásai: Valószínűtlen,
szándékosan képtelen helyzetekből építkeznek, nincsenek hőseik, csupán
képletszerű figurákkal dolgoznak, akiknek életét egy-egy irracionálissá
fokozott szenvedély vagy vágy határozza meg. Nincs cselekménye,
csupán egyetlen helyzet fintorszerű bemutatása, a konvencionális
életmód szarkasztikus vagy félelmetes gúnyrajza. Az értelmes párbeszédet is többnyire a hétköznapi szürkeséget - unalmat parodizáló értelmetlen blődli helyettesíti. A
hagyományos drámai-színházi konvenciók alapvető követelményeivel fordul
szembe: a cselekménnyel, a drámai hőssel, a dialógussal, és meghirdette
az antiszínházat!
ADAPTÁCIÓ - Külföldi drámának hazai viszonyokra történő, átdolgozással egybekötött fordítása, - A múltban írott drámáknak a jelen korhoz való alkalmazása, aktualizálása, - Regények színpadra alkalmazása.
AGÓN Görög szó, jelentése verseny, vetélkedés. Az antik görög színjátszásban a kórusok, zenészek, színészek, írók versengése.
AGYONJÁTSZÁS A
színész túlságosan kiszínezett, túlzott részletességgel kidolgozott
játéka, aminek következtében a színpadi alak szétesik és érdektelenné
válik. Oka többnyire a belső megközelítés helyett a külső
megfigyelésekből összerakott szerepalkotási módszer és a művész
ökonómiai hiánya. Kezdő színészeknél egyszerűen gyakorlatlanságból is fakadhat.
AKCIDENCIA Latin szó, jelentése: mellékes. Régen, elsősorban a vidéki társulatoknál, a kis fizetésű színész jövedelmének növelése érdekében vállalt mellékállás.
AKCIÓ A
drámai cselekmény színpadi megvalósítása a színész játéka útján, vagyis
a színész fizikai és pszichikai mozgása az előadás tartama alatt. Szűkebb értelemben a cselekmény egy-egy mozzanatának színművészeti eszközökkel történő ábrázolása a szöveg értelmezése alapján. Akciónak
tekinthető a színészi szövegmondás / dikció / is, a szöveg értelmező
hangsúlyozása, tagolása, tempója és hanghordozása, de semmivel sem
kevésbé fontosak a fizikai akciók, vagyis a mimika / arcjáték / és a
gesztus / színpadi testmozgás /. A színház művészeinek / rendező,
színész / a szövegen túlmenően akcióval kell érzékeltetniük a szavakkal
ki nem mondott, de a szövegben értelemszerűen benne rejlő mélyebb
gondolati vagy érzelmi tartalmat! Ezek az úgynevezett szöveg alatti
tartalmak. Bizonyos esetekben akció lehet még a mozgásnélküliség és a hallgatás is, ha ez fontos szerepet tölt be a darab mondanivalójában!
AKUSZTIKA Görög szó, jelentése hangtan. A hang terjedését, visszaverődését és elnyelődését vizsgáló tudomány és technika. A
zárt és szabadtéri színpadokon egyaránt fontos szerepet játszik. Az
utolsó évtizedekben nagy fejlődésnek indult, az úgynevezett
térhangosítás még a légyzümmögést is eredeti intenzitással tudja
visszaadni. Zárt téri alkalmazásának kiszámítása matematikai képlet alapján történik.
ALAK 1.
Az író által elképzelt és megteremtett, majd a színész által a próbák
során testi és lelki tulajdonságaival együtt kialakított és a színpadon
megjelenített személy. A jellemmel rokon fogalom, bár színpadi alak lehet állat is, sőt egy megszemélyesített tárgy vagy fogalom is! 2. A színész testi habitusa.
ALAKÍTÁS A színészi alkotás folyamata, az alak megformálása a színész kifejező eszközeivel. Másrészt - mivel az alkotás folyamata a színpadon azonos a műalkotással - a színészi alkotás, a színpadi alak és jellem!
ALAKOSKODÁS Álöltözetben, néha álarcban lejátszódó tevékenység. Főleg
folklórisztikus szinten, primitív népeknél vagy az európai
parasztkultúrában alakult ki. Az alakoskodók a falusi lakodalmakban,
disznótorokon is megjelentek. Ők a " hívatlanoknak " nevezett lakodalmi
alakoskodók, akiknek joguk volt egy táncot járni és egyet inni.
ALAPRAJZ A színpadi díszlet műszaki szakszerűséggel, léptékben készült, horizontális vetületi rajza. Felülnézetben mutatja a méreteket, arányokat, nyílásokat és járásokat, az emelvények és bútorok elhelyezésével együtt. A díszlettervező az alaprajzot a rendező vázlatos helyszínrajzából kiindulva tervezi meg.
ÁLARC Fából, bőrből, tollból, textíliából, papírból s egyéb anyagokból készült emberi vagy állati arcot utánzó teátrális kellék. Célja,
hogy hordozójának külsejét megváltoztassa, segítségével az álarcos más
lényt, embert, állatot, fantasztikus alakokat testesítsen meg. A
pantomim előadásoknak és az amatőr színpadoknak is indig hatásos
eszköze volt és lesz! Segítségével közérthetően jellegzetes típusokat
lehet színpadra vinni.
ÁLARCOS JÁTÉKOK Olyan teátrális jelenségek, amelyekben az álarc használata lényeges szerepet játszik. A primitív kultúrákban ugyan úgy fellelhető, mint az európai népszokások keretében, s a magaskultúrákban. Európán kívül a japán NO színpadon van hasonló szerepe az álarcos játéknak.
ÁLHAJ A színész maszkjának egy része, paróka, bajusz vagy szakáll formában.
ALKALMI DARAB Olyan színmű, amely valamilyen ünnepélyes alkalomra, többnyire megrendelésre készült. Témáját általában alkalmi jellege szabja meg.
ALKOTÁSLÉLEKTAN A pszichológiának az az ágazata, mely a művészi vagy tudományos munka lelki feltételeit, hátterét vizsgálja. Olyan fogalmak vizsgálatával foglalkozik mint ihlet, beleérzés, tehetség, problémaérzékenység.
ÁLLÁS 1. A színészek elhelyezkedése a játéktérben a színjáték tartama alatt. Az
állásokat a rendező már a rendelkező próbán rögzíti, és bejelöli a
rendezőpéldányba. Az állás-változásokat ugyan ott, nyilakkal jelzi.
Mindezt a színészek is feljegyzik szerepeikre. 2.
Régi vidéki vendégfogadók udvarán álló, négy oszlopon nyugvó, tetővel
ellátott, nyitott szín, amely eredetileg lovak és kocsik befogadására
szolgált. A magyar vándorszínészet korában gyakran színjátszó helyül
szolgált!
ÁLLATOK A SZÍNPADON Az állatszerepeltetés színpadi megoldása többféle lehet. 1.
Ritka eset, hogy valódi állatot hoznak a színpadra, mert megijed a
fénytől és nehezen fegyelmezhető. Ugyanakkor a színpadon megjelenő
állat félreviszi a figyelmet, a néző nem a jelenet értelmére ügyel,
hanem arra, hogy az állat betartja-e a szerepet, vagyis az idomítást
figyeli, nem a darabot! 2. Gyakoribb, hogy kitömött, mozgatható állatokat jelenítenek meg. 3. Szintén gyakori megoldás, hogy a színészek játsszák el az állatok szerepét.
ÁLLATSZÍNHÁZ Kisebb
állatok / kutya, majom /, néha madarak / lúd, papagáj / gyakran
összefüggő, komikus mutatványait előadó, idomított együttes.
ALLEGÓRIA A
színjáték világában is ismerős művészi ábrázolási módszer, amely
konkrét kép formájában tárja fel valamely elvont fogalom lényeges
vonásait. A színészek Jóságot, Gonoszságot, Halált, Tudást,
Szépséget, Jó cselekedetet, Barátságot, a Hét Főbűnt és különböző
jellemvonásokat személyesítenek meg.
ÁLNÉV Viselésének
egyik oka valamikor a polgári családokban a színi pályára lépő tagjával
szemben táplált előítéletek kivédésre szolgált. Megkülönböztetésül is használnak álnevet, ha egy családon belül több színész is van.
ÁLPÁTOSZ A valódi pátosz színészi kifejezőeszközeinek alkalmazása megfelelő belső tartalom nélkül. Az
indokolatlan hangoskodásban, dagályos hanghordozásban, jelentéktelen
mozzanatok mértéktelen hangsúlyozásában, erőszakolt és mesterkélt
arcjátékban és természetellenes mozgásban / pózolás / jut kifejezésre.
AMFITEÁTRUM Elipszis
alakú, nyitott antik építmény, melynek arénája körül emelkedő
ülőhelyeken, több emelet magasságban foglaltak helyet a nézők. A nézőtér fölé ponyvákat lehetett kifeszíteni a napsütés ellen. Az aréna alatti helységből gépezetek segítségével embereket és állatokat lehetett a színre emelni vagy lesüllyeszteni.
AMORÓZÓ Olasz szó. Általában a fiatal, szerelmes férfi szerepkőrét jelenti.
ANALÍTIKUS SZÍNÉSZ A
francia felvilágosodás óta az ösztönös színész ellentéte, aki nem bízza
magát pusztán megérzéseire és ötleteire, hanem szerepét tudatosan és
következetesen, lélektanilag és társadalmilag elemezve formálja
elhihető típussá.
ANTIPSZICHOLÓGIKUS SZÍNHÁZ Azoknak
a színházi törekvéseknek összefoglaló elnevezése, melyek szakítottak a
közvetlen érzelmi hatásokkal, elvetik a pszichológia eszközeit. Az
illúzió, beleélés, meghatódás, hősök iránti lelkesedés stb. kiváltása,
a feszültség, a poentírozás, megindítás, stb. tagadása jellemzi! Színpadi eszközei között szerepel a rögtönzés, a sportjellegű akrobatika és az antilogikus cselekvés.
ANYASZEREP Színházi szerepkör, amelyekre többnyire idősebb korban térnek át a színésznők. Az anyaság tragikus vagy komikus konfliktusainak sokszor megható szerepe.
APASZEREP Számos komoly és komikus változatban élő szerepkör. Fő témája és konfliktusadója az apai tekintély elvesztése elleni küzdelem.
APOTEÓZIS Görög szó. Jelentése dicsőítés. Az egyes színművek ünnepélyes záróképe, látványos zenével kísért, hatásos néma jelenet a darab főhősének dicsőítésére. Különösen a barokk színpadokon volt jellemző, de a romantika hazafias darabjainak lezárására is alkalmazták.
ARCFESTÉS A
színész jellegzetes arcvonásainak hangsúlyozása, hogy szemjátéka és
mimikája jól érvényesüljön a nézőtértől való távolság és a reflektorok
sápasztó hatása ellenére is. Ha a színész arcvonásait a szerephez idomítva módosítja , akkor maszkírozásról beszélünk.
ARCKIFEJEZÉS A színpadi alak lelkiállapotának tükröződése a szerepet alakító színész arcán. A lelkiállapotok változásait követő arcjátékok sorozatából alakul ki a mimika.
ARTIKULÁCIÓ A hangok pontos tagolása a beszéd folyamán. A
színésznek fokozott mértékben kell ügyelnie a tiszta kiejtésre és az
értelmes tagolásra, hogy beszéde a nézőtér minden pontján és bármely
testhelyzetben / járva, ülve, állva, fekve, sőt háttal a közönségnek
is! / érthető legyen! Az érthetőségen túl az artikuláció a jellemábrázolásnak is eszköze lehet!
ÁTÉLÉS Egyrészt a színész, másrészt a néző egyik lehetséges lélektani állapota a színjáték folyamán. - A színészi átélés Ezen
kérdés már az ókorban felmerült s azóta sem eldöntött. A kérdés úgy
merül föl, hogy a színész játék közben érzi-e azokat az érzéseket,
indulatokat, amelyeket ábrázol, vagy ismerve az érzések, indulatok
megjelenítési lehetőségeit, szüntelenül magát figyelő tudattal
illusztrálja az ábrázolt lélektani mozzanatokat. Diderot a tudatos,
nem átélt játék híve volt. Ezzel szemben Rousseau az átélést követeli a
színészektől. Századunkban a két ellentábor jelentős vezetői
Sztanyiszlavszkíj / átélés / és Bertold Brech / átélés nélküliség /
voltak. Elméletben a két álláspont kibékíthetetlen, a művészi gyakorlatban azonban egymás mellett, egymással elvegyülve érvényesül! - A nézői átélés Tudományosan először Arisztotelész fogalmazta meg, máig tartó érvénnyel. Szerinte
a néző játék közben a félelem és a részvét lélektani mozzanataival
kapcsolódik a cselekményhez és a jellemekhez, a dráma kibontakozásakor
pedig valamiféle megtisztító változás / katharszisz / áll be a néző
lelkében.
ÁTKÖTŐ SZÖVEG Jeleneteket, képeket, műsorszámokat összekötő szöveg az előadás vagy a műsor folyamatosságának biztosítására. Először
a hangjátékokban alkalmazták a narrátor beiktatásával, a térben és
időben egymástól távol eső jelenetek összekapcsolásához. Azóta
elterjedt a színjátékokban is.
ÁTKÖTŐ ZENE Az egyes felvonások, képek, olykor jelenetek időközeit kitöltő, erre a célra komponált, a darab alaphangulatával azonos zene. Feladata
lehet az idő kitöltése és a közönségnek az előadás hangulatában való
megtartása a színpad átrendezése közben, valamint az idő múlás
érzékeltetése, a néző vagy hallgató pihentetése vagy hangulati
előkészítése a következőkre, s általában az előadás folyamatosságának
biztosítása.
Átöltözés A színész szerepe szerinti jelmez cseréje a darab előadása közben. Rendszerint
az öltözőkben történik, de szükség lehet gyors, színfalak mögötti
átöltözésre is. Jó előadásban az átöltözés dramaturgiai funkciót tölt
be. A nyíltszíni öltözködésnek különleges drámai jelentősége lehet!
ÁTPRÓBÁLÁS Gyors, futólagos próba, melyre a szűkre szabott idő sürgeti a színházi társulatot. Rendszerint
akkor kerül rá sor, ha új színész veszi át a szerepet, de akkor is
indokolt, ha a darab felfrissítésre szorul, mert már rég nem szerepelt
a színház műsorán.
AUTÓMATA SZÍNHÁZ Külön
erre a célra szerkesztett színpadán mechanikai szerkezetek bábukat vagy
vegyes díszletelemeket mozgatnak, látványos hatás elérése céljából.
AUTOMIMIKA Hugó Károly magyar drámaírótól származó kifejezés. A
drámának az a sajátos közvetítési módja, amikor egy színész mondja el,
esetleg olvassa fel az egész drámát úgy, hogy valamennyi személyt
szerepnek tekintve más-más hangnemben és gesztusokkal ábrázolja. Tulajdonképpen minden jó dráma felolvasásnak meg kell közelítenie az automimikát!
BAJAZZO A régi olasz komédiák tipikus alakja. Figurája
naív és együgyü megnyilvánulásaival a tudatlanság és gyanútlanság
komikumát képviselte. A régi vásári komédiákban fellépése mindig nagy
nevetés forrása és biztos siker volt.
BAROKK SZÍNPAD Tulajdonképpen a még ma is túlnyomórészt használatos keret vagy doboz színpad, amely eredetileg a 17. század elején alakult ki.
BEÁLLÍTÁS Valamely
jelenetben vagy képben játszó színészek mozgásának a próbák folyamán a
rendező által való meghatározása, összehangolása és végleges rögzítése. Ezután kerülhet sor a szöveg és a játék kidolgozására.
BEJÖVETEL A színész megjelenése a színpadon az előadás tartama alatt / kivéve azt az esetet, amikor függönyhúzáskor már a színpadon van! / A
bejövetel minden esetben új jelenet kezdetét jelenti. Az első bejövetel
általános játékfeladata, még a szöveg megkezdése előtt, annak
villanásszerű érzékeltetése, hogy kicsoda a szereplő, honnan jön, mi
köze a színpadon folyó eseményekhez és mit akar. Ezt a nehéz
feladatot a drámaíró rendszerint azzal könnyíti meg, hogy előkészíti az
alak megjelenését, beszélnek róla, mielőtt megjelenik. A későbbi bejövetelek során is el kell játszania a színésznek, hogy honnan jön, s mit csinált legutóbbi kimenetele óta.
BEKÖSZÖNTŐ Alkalmi vers, amellyel a vándorszínészet korában üdvözölte valamelyik vezetőszínész a közönséget a megnyitó előadás előtt.
BELSŐ MONOLÓG Az
epikus irodalom egyik ábrázoló módszere, amikor az író valamelyik
alakjának tudatfolyamatát az illető alakkal mondatja el a színpadi
monológhoz hasonló formában.
BEMUTATKOZÁS Más
néven debütálás, mely a színész, előadóművész, esetleg egy egész
színtársulat első, nyilvános fellépése, valójában vizsgázás a közönség
előtt. A színész jövőjét döntő módon befolyásolhatja az első jól vagy rosszul megválasztott feladat!
BEMUTATÓ / PREMIER / Valamely új darab első előadása. Általában egy városon illetve egy színházon belüli első előadást jelenti. Az
utóbbi időszakban meghonosodott az ősbemutató kifejezés is, amelyen a
darabnak az egész világon, de legalább is egy országon belüli legelső
előadását jelenti. Siker esetén a közönség a színészek mellett a szerzőt is a függöny elé hívja.
BESZÉD Színpadi vonatkozásban a színész egyik legfontosabb kifejezőeszköze. Fogalmába tartozik mindenfajta szöveges színészi közlés, a rögtönzéstől a prózában vagy versben írott szövegek előadásáig. A színpadi beszéd nem csak logikai tartalmakat, hanem érzelmeket és indulatokat is hordoz! Kidolgozása a próbákon rendkívül sokrétű feladat elé állítja a színészt!
BESZÉDTECHNIKA A
színpadi beszéd fonetikai hibátlanságának, érthetőségének,
hajlékonyságának és alkalmazkodó képességének kifejlesztését és
biztosítását szolgáló gyakorlati tudományág. Kiterjed a
beszédszervek fiziológiájára és egészségtanára, a lélegzetvételre, a
helyes hangképzésre, az artikulációra, a hangsúlyozásra, hanglejtésre,
mindarra ami a beszédet a színész minden árnyalatra alkalmas művészi
kifejező eszközévé teszi!
BETANÍTÁS Az a folyamat, amikor a rendező vagy játékmester az egyes színészeket a rendezői elképzelés alapján felkészíti az előadásra. Különös jelentősége van az amatőr előadásoknál, ahol a szereplők híján vannak a szakismeretnek!
BETANULÁS A szöveg és az ahhoz kapcsolódó akciók rendezői utasítás alapján való megtanulása és begyakorlása.
BETILTÁS Egy
készülő vagy műsoron futó darab színrehozatalának illetve további
előadásainak hatósági beavatkozás útján való megakadályozása. Gyakran megtörtént, hogy a kifogásolt részek törlése után ismét engedélyezték a darab előadását.
BEUGRÁS A
szereplőváltozásnak az az esete, amikor egy színész valamelyik szereplő
váratlan távolmaradása miatt, felkészülés nélkül vállalja az elárvult
szerepet, megmentve az előadást. A beugró színésznek sokszor csak
egy nap vagy néhány óra áll rendelkezésére, hogy átfussa szerepét,
ezért rutinjára, memóriájára, és a súgóra támaszkodva kell megoldania
nehéz feladatát.
BEVÁGÁS Élénk
ritmusú dialógus esetén használatos, amikor az egyes színészi replikák
nem teljes mondatok, s a partner a " végszóra " bevág. Vitatkozás, veszekedés, jókedvű szózuhatag kifejezésére igen alkalmas, élethű kifejezési eszköz!
BIZALMAS A francia klasszikus tragédia egyik jellegzetes szerepe. A
főszereplék mellé rendelt állandó kísérő - barát, dajka, szolga -,
akinek a főszereplők kiöntik a szívüket, megbeszélik vele örömüket,
bánatukat s aki így tulajdonképpen a monológ feloldását szolgálja.
BOHÉM / Francia szó / Eredetileg cigányt jelent. A rendezetlen életű, könnyelmű művész-embereket nevezték így a 19. századi Párizsban.
BOHÓZAT A vígjáték egyik fajtája, amely inkább a helyzetek, mint a jellemek komikumára támaszkodik. Torzító
túlzásai, melyeket kritikus-szatírikus célzattal alkalmaz, néha átlépik
a valóság határait és a meseszerűség, a fantasztikum területére csapnak
át. Ezért megkülönböztetünk: - helyi vonásokat hangsúlyozó / realisztikus / - tündérvilág motívumaival élő / fantasztikus /
BONVIVAN / Francia szó / Fiatal, jó megjelenésű, szerelmes fiatalembereket alakító színész szerepkörének megjelölése.
BÚCSÚELŐADÁS A
vendégszereplő színtársulat utolsó színházi estéje, amikor az együttes
rendszerint legsikeresebb produkciójával vett búcsút a helyi
közönségtől.
BÚCSÚFELLÉPÉS A társulattól elszerződött vagy a pályát örökre elhagyó, visszavonuló, nyugdíjba menő színművész utolsó színpadi estje. Ilyenkor a közönség kifejezetten az ő kedvéért nézi meg a darabot, ünnepli, virággal, ajándékkal halmozza el.
BUFFO / Olasz szó / A komikus szerepkör bohózatos változatát jelölő kifejezés. Nem
fiatal, ügyes, mozgékony, mulattató, hanem robosztus, nehézkes,
többnyire testileg is elnehezült, pórul járt, rászedett, kárvallott.
BUKÁS Az előadás sikertelenségének eredménye, amikor a közönség a bemutató után csak gyéren vagy egyáltalán nem látogatja a színházat. A
bukás oka a rossz darab vagy a rossz előadás. A lapos vagy rossz
interpretáció a remekművet is tönkreteheti, viszont sok rossz darab
aratott már sikert kitűnő előadásban!
BÚTOROS A színház műszaki alkalmazottja. Feladata
a színpadnak a díszlettervező által előírt bútorokkal való berendezése,
a bútorok beszerzése és a bútorraktár karbantartása.
BŰNÜGYI DRÁMA Többnyire valamilyen titokzatos bűnügy felderítését tárgyaló színpadi mű. Felszínesen jellemzett sztereotip szereplői: - a fedhetetlennek látszó gyilkos - a gyanús ártatlanok - a titkot megoldó és a bűnöst leleplező detektív A
feszültséget mindenekelőtt a közönség félrevezetésével, fordulatokban
gazdag, bonyolult és kiszámított cselekmény útján teremti meg.
CENZÚRA Előzetes vagy utólagos hatósági beavatkozás a művészi alkotás közlésébe. Az irodalomban, vagy a színházi művészetben vonatkozhat az egész műre, vagy annak egyes részeire. A
cenzúrának aszerint, hogy milyen államhatalom gyakorolja, lehetnek
vallási, ideológiai, erkölcsrendészeti, napi politikai, de lehetnek
pedagógiai vagy közízlés ellenőrzési szempontjai.
CENZÚRAPÉLDÁNY A színházi szövegkönyveknek a cenzúra által felülvizsgált és láttamozott példánya.
CIKLUS
- az irodalomban a gondolatilag vagy cselekménybelileg összefüggő,
egymást folytató vagy kiegészítő, de külön-külön is önálló művek
sorozata. - a színházak műsorpolitikájában egy-egy szerző vagy egy-egy dráma tipus sorozatos, esetleg bérletszerű előadása.
CÍMSZEREP A darab címével azonos főszerep.
COMEDIA DE CAPA Y ESPEDA Lovagi tárgyú, spanyol vígjáték, amely nevét a szereplők két fontos kellékéről kapta. / Köpenyes és kardos vígjáték / Műfajilag
inkább a lovagi becsület témakörében mozgó középfajú színjáték, finom
cselszövényekkel, amelynek nemesi szereplői választékos nyelven
beszéltek. Az idealizált főhős mellett mint kontraszt rendesen egy
komikus, parodizáló szolga is szerepelt. A darabot díszletek nélkül
játszották.
COMEDIA DE RUIDO Látványos, gazdagon díszletezett spanyol színpadi műfaj, mozgalmas cselekménnyel.
COMMEDIA DELL ARTE Rögtönzött színjáték, amely a 16.sz. közepétől mintegy két évszázadon keresztül a hivatásos színjátszás legjelentősebb formája. Az
elnevezés eredeti értelme: céhbeli vagyis hivatásos színjáték, szemben
a műkedvelők alkalmi, rendszerint udvari előadásaival szemben, ahol is
irodalmi " tudós " művek kerültek színre. / Commedia erudita / Előadásainak
alapjául nem megírt szöveg szerepelt, hanem egy cselekményvázlat /
canovaccio / , amely jelzésszerűen rögzítette a szereplők legfontosabb
teendőit, mondandóit és tréfa vagy játékbetétjeit. / lazzi / A leggyakoribb séma: zsugori öregek ármánykodnak fiatal szerelmesek ellen, s azok furfangos szolgák segítségével boldogulnak. A
konvencionális történet azonban inkább csak keret, s a játék igazi
értelme a sok betét, állandóan változó rögtönzés, amely bensőséges
kapcsolatot teremt a közönséggel!
COMMEDIA ERUDITA Az olasz reneszánsz idején humanista tudósok és költők által művelt irodalmi vígjáték. Többnyire
vérszegény cselekmény és a színpadi hatáskeltés ismeretének hiánya
jellemzi! Nagy részüket amatőrök mutatták be, más részük csak írott
formában terjedt.
CORRAL SZÍNHÁZ Spanyolországban a 16. sz. közepén kialakult polgári jellegű színháztípus.
COULEUR LOCALE / HELYI SZINEZET / Különböző
népek, országok, vidékek erkölcseinek, szokásainak, viseletének és
tájszólásának érzékeltetése a színpadi díszletben, jelmezben, a színész
viselkedésében és kiejtésében, a cselekmény hitelességének és
érdekességének fokozása érdekében.
COUP DE THÉÁTRE A színjátékban váratlanul bekövetkező fordulat, amely felborítja a cselekmény során kialakult helyzetet.
CSELEKMÉNY Az a határolt és szerkesztett esemény sor, amely a drámai hősök cselekedeteinek formájában a néző szeme előtt folyik le. Arisztotelész
szerint a színjáték legfontosabb eleme, éppen ezért a jellemek elé
helyezte, annak ellenére, hogy a cselekmény személyek nélkül nem
képzelhető el! A klasszikus tagolás: - expozíció - bonyodalom - válság / krízis / - sorsfordulat - kibontakozás - katasztrófa A színházak ma már nem követik ezt a felosztást. A
mellékcselekmény megjelenése arra utal, hogy az embereket körülvevő
viszonyok bonyolultabbak lettek, egyetlen sors futásában nem lehet a
valóság teljességének illúzióját kelteni.
CSELEKVŐ ELEMZÉS A színpadi alkotás előkészítő időszakának sajátos próbamódszere. Az
alakok és helyzetek kidolgozásának az a módja, amikor a rendező és a
színész megkísérli az adott jellemből és szituációból következő
különböző gesztuslehetőségek kiválogatását és felhasználását, elméleti
elemzés és a színészi alkotói gyakorlat összekapcsolását. A két
oldal állandó kölcsönhatásban van: az elmélet ellenőrzi a gyakorlatot,
viszont igen sokszor éppen a gyakorlati útmutatás hat vissza a
szituáció elméleti megértésére is.
CSELSZÖVÉNY / INTRIKA / A
régi magyar nyelvhasználatban ármány, fondorlat, dramaturgiai
értelemben olyan drámai cselekmény, mozzanat vagy fordulat, amelyet a
színjáték egyik szereplője céltudatosan és titokban bonyolít, s amely a
tragédiában bukáshoz / Othello /, a vígjátékban szerencsés megoldáshoz
vezet / Képzelt beteg. /
CSELSZÖVŐ / INTRIKUS / Régi színészi szerepkör, amely ma már jellemszerepekben oldódott fel. Általában
olyan intellektuális jellegű színpadi alakot jelent, aki a színjáték
bizonyos eseményeit, fordulatait, mozzanatait céltudatosan és titokban
irányítja. Régebben rosszindulatú, alattomos maszkban ábrázolták, ma új életre kelt a bűnügyi színjátékokban.
CSELVÍGJÁTÉK Olyan
vígjáték, amelynek cselekményét az intrikusok bonyolítják, s a
cselszövények következtében a vígjátéki helyzetek bonyolult szövevénye
áll elő.
CSEPÜRÁGÓ A régi városi komédia bűvésze. Foglalkozásszerűen
végzett többféle szemfényvesztő mutatványt, közben szájába csepűt
tömött, eltüntette s ismét visszavarázsolta.
CSIGAPAD A
zsinórpadlás felett, a színpad felső terében elhelyezett szerkezet,
amely közvetlen összeköttetésben van a zsinórmester hídjával. A díszletek emelésére, rögzítésére alkalmas huzalok és csigák összessége.
DALJÁTÉK Prózai részleteket is tartalmazó énekes színpadi játék.
DALMŰ A régi színpadokon az opera elnevezése.
DALSZÍNHÁZ A zenés színműveket, zenedrámákat, operákat játszó színházak régi magyar neve.
DALTÁRSULAT Az
olyan, többnyire ripacsokból összeverődött vándorszínész csapat, amely
eredetileg csak dalokat vagy operettbetéteket, később egyfelvonásosok,
kabaréjelenetek, sőt egész estét betöltő darabok alacsony szintű
előadására is vállalkozott.
DARABVÁLTOZÁS A színház előre meghatározott műsorrendjében történő változás. Mivel
ez a színháznak érzékeny anyagi és erkölcsi veszteséget jelent, ha csak
lehet, más megoldással / beugrással ! / igyekeznek elkerülni.
D.b.K.j. Színházi rövidítés, melynek jelentése: Díszlet, bútor, kellék, jelzés. Az
emlékpróbákon, amikor a darab végleges díszletei, bútorai, kellékei még
nincsenek kész, mindent ideiglenes jelzésekkel helyettesítenek, hogy a
színész a mozgását hozzájuk igazíthassa.
DELEKTÁNS AKTOR Annyi mint dilettáns aktor, vagyis a műkedvelő színész régi magyar neve.
DIKCIÓ A szöveg előadásmódja, a színészileg megformált szövegmondás. Az
akció / cselekvés, mozgás, gesztus, mimika / mellett a színjátszás
legfontosabb kifejező eszköze. Nem azonos a szöveg értelmes
elmondásával! Az érthetőségen kívül a dramaturgiai indokoltságot és
az érzelmi árnyaltságot értjük rajta, ami az élőszavas előadás
hangsúlyozásában, tempójában, hangszínében, hangerejében, tagolásában,
modulációiban és szüneteiben jut kifejezésre.
DÍSZBEMUTATÓ Új prózai vagy zenés színpadi művek ünnepélyes keretek között történő bemutatója, amelyen rendszerint a szerző is jelen van.
DÍSZÍTŐ Színpadi
munkás, aki társaival együtt, csoportosan végzi a díszletekkel
kapcsolatos fizikai munkákat, a díszletmester irányítása alatt. A
színpad két oldalán elhelyezett emberek feladata a díszletek
felállítása, illetve gyors összeszerelése, változtatása, ami történhet
a nyitott színpadon, függöny mögött vagy sötétben illetve világosban, a
közönség szeme láttára. Gyakorlottságuk és összeszokottságuk a
gördülékeny darabok egyik feltétele.
DÍSZLET A színpadi előadás cselekményének helyszínét jelölő berendezés. Kifejezi
a színmű által meghatározott kor hangulatát, az író alapvető
koncepcióját a rendező értelmezésében, és utal a díszlettervező
képzőművészeti szándékára, művészi egyéniségére is.
DISZPOZÍCIÓ Színházi
értelemben valamely színész vagy más előadóművész pillanatnyi
lelkiállapota, amely az alkotómunkát előnyösen vagy károsan
befolyásolhatja.
DIZŐZ Szórakozóhelyen, kabaréban vagy pódiumon fellépő sanzon illetve slágerénekesnő. Nem annyira a hangjával, mint inkább színészileg átélt, szuggesztív előadásmódjával ér el sikert.
DOBOZSZÍNPAD A 18. században elterjedt, s többé-kevésbé ma is használatos színpadi forma. Lényege
a három oldalon határolt, a nézőtér felé nyitott színpadtér, a
nézőteret a színpadtól elválasztó függöny és a proszcénium keretében
megjelenő színpadkép.
DRÁMAI EGYÜTTES Kizárólag prózai / nem énekes / színészekből álló társulat.
DRÁMAI KÖLTEMÉNY Dialógusokban, felvonásokban, jelenetekben szerkesztett, de eredetileg nem előadásra, hanem olvasásra szánt költői mű.
DRÁMAISÁG Az élet bizonyos eseményeinek és egyes művészi alkotásnak minőségi sajátossága. Drámainak
nevezünk egy olyan helyzetet, amelyben múlt és jövő sűrűsödik össze, s
amelynek feloldása a szereplőkre nézve minden körülmények között
sorsdöntő.
DRÁMAI SZENDE Egykori színésznői szerepkör. Általában érzelmes, sokszor szenvedő, passzív fiatal lányszerepeket soroltak ide. Közeli rokona a naiva.
DRÁMAI SZERKEZET A drámai cselekmény, motiváció és jellemrajz egyes elemeinek a színpad törvényei szerinti elrendezése. 1. Expozíció Megismerteti a nézőt a hősök életével, a konfliktus előzményeivel, körülményeik, társadalmi helyzetük sajátosságaival. 2. Bonyodalom / kifejlet / Itt keresztezik az egyes szereplők útjai egymást, kirajzolódik a konfliktus magva. 3. Válság / Krízis / Itt érik meg a konfliktus, itt tudatosodik a "sors" a szereplők számára. Ez a drámai cselekmény csúcspontja. 4. Sorsfordulat / peripeteia / A szereplők még egyszer megkísérlik megoldani a számukra lehetetlen helyzetet. 5. Katasztrófa Kiderül, hogy minden elveszett. A sorsfordulat tehát egy átmeneti pihenőt kínál a nézőnek, hogy aztán annál hevesebben érje a tragikus kibontakozás!
DRAMATIZÁLÁS Valamely epikus mű / regény, novella, mese / színjátékká való átdolgozása.
DRAMATURG Irodalmilag és esztétikailag képzett szakember, a színház állandó alkalmazottja, az igazgató művészeti tanácsadója. Feladata a beküldött színdarabok lektorálása, a műsorterv kidolgozásában való részvétele.
DRAMATURGIA 1. A színjáték belső törvényeivel, szerkezeti felépítésével és a színpadi hatással foglalkozó tudományág. 2. A színháznak lektorálással, a végső színpadi szöveg elbírálásával foglalkozó részlege.
EGYÉNÍTÉS / INDIVIDUALIZÁLÁS / A
színészi játéknak az a módja, amikor a színész a szerepét teljesen
önállóan, saját leleményére támaszkodva alakítja, egyénileg fogja föl. Szintén
egyénítésről beszélhetünk abban az esetben, ha a színész a gyenge
szerepből egyéniséget farag, tehetségével életre kelti. Az egyénítésben jelentős szerepe lehet a rendezőnek!
EGYFELVONÁSOS Kisebb terjedelmű, felvonásos tagolás nélküli színmű. Főleg a vígjáték műfajban gyakori.
EGYSZEMÉLYES SZÍNJÁTÉK Olyan
színjátékszerű produkció, amelynek egyetlen szereplője játszik el
valamilyen helyzetet és alakot mimikus eszközökkel, esetleg monológ
jellegű szöveggel. Ilyenek a sámánok, varázslók, a monodráma, a konferansz és a narrátor feladatköre.
ÉLETKÉP Rövidebb tartalmú, eseménytelen vagy cselekményben szegény drámai műfaj. A mindennapi élet jelenségeit, bizonyos társadalmi réteg életviszonyait mutatja be többnyire humoros formában.
ELIDEGENÍTÉSI EFFEKTUS / V-EFFEKTUS / A brechti játékmód fő eleme! Célja
meggátolni, hogy a színész, illetve a néző maradéktalanul beleélje
magát a darabba és lemondjon saját álláspontja, bírálata
érvényesítéséről.
ELLENJÁTÉKOS A
színjáték főszereplőjének drámai ellenfele, az a személy, amely a
főszereplővel folytatott küzdelme folyamán az eseményeket más irányba
igyekszik terelni. Kettejük szembenállása és sorozatos összeütközése a drámai feszültség egyik forrása.
ELŐJÁTÉK A
színjátékot megelőző , de nem szervesen hozzátartozó jelenet, amely a
cselekmény előzményeihez időben közvetlenül nem kapcsolódó, de fontos
régebbi mozzanatainak ismertetésére szolgál.
ELŐKÉSZÍTÉS Dramaturgiai fogalom. Azt
jelenti, hogy a színjátékban minden szereplő fellépését és minden
motívum megjelenését előzőleg - néha többször is - jelezni kell.
ELŐZENE Egyes prózai színművek elé, az előadás bevezetéseképpen írt zeneszám. Feladata, hogy a nézőt a darabra hangulatilag előkészítse.
ELSÖTÉTÍTÉS A világítás teljes kikapcsolása az előadás folyamán. A nézőtér elsötétítésének célja a közönség kikapcsolása a köznapi hangulatból. Színpadon
dramaturgiai szerepe van. Legtöbbször a függönyt helyettesíti ,
lehetővé teszi a gyors változást, tagolja a színjátékot, időmúlást
jelez és a modern montázstechnika egyik eszköze.
EMBERÁBRÁZOLÁS A színjátszás legfőbb feladata! Akár idealizál, akár naturalisztikusan ábrázol a színész, akár egyénít, akár tipizál, a valóság emberi határain nem léphet túl!
EPIKUS SZÍNHÁZ A brechti dramaturgia alapfogalma. Azt
jelenti, hogy a színházban valamilyen történetet mesélnek el, és nem
akarják azt a látszatot kelteni, mintha a színpadon maga az élet
zajlana. Legfőbb ábrázolási módja a " V-effektus ".
EPIZÓD A drámai mű fő cselekményvonalával lazábban összefüggő, annak menetét lényegesen nem befolyásoló mellékesemény. Segít a közönség figyelmének ébrentartásában, bizonyos lélektani hatások feloldásában.
EPIZÓDSZÍNÉSZ Az a színész, aki rendszerint epizódszerepet játszik. Alapvető képessége, hogy rövid idő alatt, néhány vonással tud élő színpadi alakot teremteni.
ÉRZELGÉS Mai értelemben túlhangsúlyozott, tartalmatlan érzelemnyilvánítás.
ÉRZELMI EMLÉKEZET A
színészi feladat kidolgozásakor az ihlet kiváltásához szükséges
eszköznek tekinti az emberi pszichikum asszociációs emlékezeti
lehetőségeire épülő érzelmet. Dramaturgiailag általában nem hangsúlyos!
ESEMÉNYJÁTÉK A
20. század első harmadától kezdve különböző aktuális, rendszerint
politikai tényanyagok irodalmi megformálás nélküli színpadra
alkalmazása. Az agitációs-propaganda színpadok egyik fő színjáték típusa.
ESZMEI MONDANIVALÓ A színjáték egésze által kifejezett ideológiai jellegű alapvető gondolat. Hordozói a rendező és a színész által interpretált helyzetek, jellemek és dialógusok.
ESZTRÁDMŰSOR Rendszerint alkalmi jellegű, egyszer vagy néhányszor bemutatott vegyes típusú műsor. Uralkodó vonása a vidámság, szórakoztatás!
EXODIUM / UTÓJÁTÉK / Különálló kis színdarab az ókori latin színelőadások végén.
FARCE Középkori eredetű, népies francia színjátéktípus. Nyers tréfákkal, néha trágárságokkal fűszerezett, kizárólag szórakozást szolgáló szünetkitöltő darabocska.
FELÍRÁS A
próbákon előforduló fegyelmezetlenségek / késés, hiányzás, szerep nem
tudása, stb. / rögzítése a próba végén a rendező utasítása alapján.
FÉLRESZÓLÁS A drámai szövegnek az a része, amelyet az egyik szereplő úgy mond el, hogy partnerei ne hallják, csak a közönség.
FELÚJÍTÁS / REPRÍZ / Valamely régebben bemutatott darab műsorra tűzése eredeti szereposztásban és rendezésben.
FELVONÁS A terjedelmesebb színjáték egy szakasza. Függönyhúzással kezdődik és függöny engedéssel végződik.
FELVONÁSKÖZ Két felvonás közötti szünet.
FELVONÁSVÉG A felvonás zárójelenete. Az utolsó jelenet többnyire elmélkedést és az elkövetkezőkre vonatkozó utalást tartalmaz.
FÉNYFÜGGÖNY A nézőtér éles megvilágítása a színpad felől. Célja, hogy a néző ne lássa a színváltozást.
FESZÜLTSÉG Általában az az izgalom, amelyet jó előadás esetén a színpadi játék idéz elő a nézőközönségben. Fokozható a színész és a rendező oldaláról is sűrítettséggel, késleltetéssel, árnyalt jellemrajzzal, stb.
FIGURINE 1.
Egészen rövid, esetleg csak villanásnyi szerep, amely mégis képes
valamilyen típus vagy tipikus emberi mozzanat hangsúlyos ábrázolására. 2. A jelmeztervező kis jelmeztervei.
FIGYELŐ LYUK Az előfüggönyön kiképzett nyílás, melyen keresztül a nézőtér megfigyelhető.
FOLYAMATOSSÁG A műalkotás egyik esztétikai és a műélvezet egyik lélektani feltétele, mind térbeli, mind időbeli vonatkozásban.
FORDULAT A színjáték meséjének a megkezdett vonaltól eltérő, más irányba fordulása. A cselekmény érdekességének fokozására szolgáló eszköz.
FORMALIZMUS A művészi forma öncélúvá válása. A színpadi rendezés szembefordul a mű belső mozgásának, tartalmának igényével.
FŐFELADAT A mű alapeszméjében megmutatkozó írói szándék, melynek pontos kifejezése minden színész és rendező feladata.
FŐHŐS A színpadi mű központi alakja. Kiválasztása és ábrázolása egyszersmind állásfoglalás is, hiszen valamiben több vagy kevesebb az átlagembernél.
FŐSZEREP A
színjáték középpontjában álló legjelentősebb, legsúlyosabb s
rendszerint a legterjedelmesebb szöveggel rendelkező vezető szerep. Sok darabon belül több is van!
FŐVILÁGOSÍTÓ " Világosító mesternek " is nevezik. A színház világosító személyzetének a vezetője, az összes világosító berendezések irányítója. Képesített
elektrotechnikus, aki munkáját a rendező és a díszlettervező irányítása
alatt végzi. Ezen személyek utasításait köteles pontosan betartani.
FUTURIZMUS A színművészetben annak az avantgardista irodalmi irányzatnak a színházi változata, amely a naturalizmus valósághű ábrázolásmódjával szemben a tudatos komponáltság, a meglepetés és a váratlanság eszközeivel meghökkentő és groteszk hatások kiváltására törekszik.
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
