Kszíné szalonja. A színen a meghívott vendégek egy része beszélget és iszogat. Epszilon és Üpszilon lépnek be, egyenesen Kszínéhez mennek.
Epszilon: / Rámutat a mellette állóra. / Bocsánat! Bemutatom Üpszilont. Üpszilon: / Ő is rámutat a másikra. / Én pedig bemutatom Epszilont. / Epszilon és Üpszilon egyszerre húzza elő az igazolványát és egyszerre is mondják. / Egyszerre: A deffenzív osztálytól. Epszilon: Az elnökség parancsára.... Üpszilon: Nyekraszovra vigyázunk. Epszilon: Megjött már? Kszíné: Még nem. Üpszilon: Nem lenne okos, ha a főkapun jönne be! Epszilon: Ha megengedi, mi majd intézkedünk.... Üpszilon: Hogy a cselédlépcsőn jöjjön fel.... Epszilon: Amelyik éppen ide nyílik.... Kszíné: Mire való ez a nagy elővigyázat? Üpszilon: / Bizalmasan oda hajol. / Fennforog egy merénylet lehetősége... Kszíné: Jajj!!! Ne ijesztgessenek! Epszilon: Ne féljen, asszonyom. Üpszilon: Amíg minket lát. Epszilon: Amíg minket lát. / A két ügynök kisiet. Újabb vendégek jönnek be: Ióta, Alfa és Kappa, valamint két fényképész. / Kappa: / Átkarolja Ióta vállát / Hát itt a tékozló fiú! Iótára emelem poharam! MIND: Éljen Ióta! Ióta: Hölgyeim és Uraim! Én egy szamár voltam... De jött a Gondviselés küldöttje és felnyitotta a szemem! Alfa: / Mosolyogva / Köszönöm.... Ióta: / Nem is figyel Alfára/ Nyekraszovra emelem poharam! MIND: Éljen Nyekraszov! Alfa: / Ingerülten mondja Kappának. / Nyekraszov! Mi lenne ő nélkülem? / Sértődötten távolabb megy a csoporttól. / Kappa: / Oda hajol Iótához. / Emelje már ki Alfát is.... Ióta: És emelem poharam Alfára is, aki.... akinek volt bátorsága közölni Nyekraszov leleplezéseit. Néhány vendég: Éljen Alfa! Alfa: / Dühösen, szinte csak magának. / Mit tudják az emberek, hogy mekkora a sajtó hatalma.... Ióta: Megragadom az alkalmat, hogy megkövessem önöket minden nyakasságomért, elvakultságomért, és minden.... / Elsírja magát. A többiek körbeveszik és vigasztalják. / Kszíné: Ó, drága Ióta.... Ne sírjon már.... Ióta: Bocsássanak meg! Bocsássanak meg! Kszíné: Fátyolt a múltra, barátom! Csókoljon meg!!!! / Mielőtt még Ióta bármit is tehetne, ő ragadja meg a férfit és szájon csókolja. / Alfa: Ez az! Ez az, kérem! Maradjanak így egy kicsit! Fényképész!!! Fényképet!!!! / Két fényképész ugrik oda és csattogtatják a gépet. / Alfa: / Megfogja az épp előtte elsétáló Delta karját és oda húzza. /
Kedves Barátaim! Maguk is azok, én is az vagyok, és Delta is az: itt
mindannyian leendő főbelövendők vagyunk! Mit szólnának hozzá, ha ezt a
máris emlékezetes estét felavatnánk az emberi öntudat történelmi
jelentőségű eseményévé?! Eddig azt a nevet adtuk maguknak , hogy
Reformerek Klubja... Nos, mától lehetnénk a Leendő Főbelövendők Klubja!
Vagyis rövidítve L.F.R. .... Éljen tehát az L.F.R.!!!!! MIND: Brávó! Kiváló ötlet! Éljen az L.F.R. !!!!! Alfa:
Ma este meg fogjuk választani az L.F.R. ideiglenes vezetőségét, hogy
kidolgozza a klub alapszabályzatát.... Ami az elnökséget illeti, azt én
vállalom.... / Mindenki megtapsolja, ő kihúzza magát, majd Deltának mondja. / Ez holnap a címlapon jön le a fényképemmel!!! Kszíné: / Észreveszi a belépő Zétát. / Hah! Itt van Zéta! Látják???? /
Zéta sétál a vendégek között. Mindenkire rámosolyog, kezet nyújt, de
mindenki elfordul tőle. Ekkor ér Kszínéhez. Meghajol előtte. / Zéta: Asszonyom.... Kszíné:
Hát nem, uram... Ezt nem! Mi itt mind meghalni megyünk! Mi magának
hosszú életet kívánunk, de köszöni nem köszönünk! Jöjjön mindenki!
Menjünk át a másik terembe! Itt még a levegő sem olyan jó.... A VENDÉGEK: / Miközben távoznak. / Éljenek a leendő főbelövendők!!!!! Pusztuljanak a főbelövők!! Zéta: / Miután minden vendég kimegy. / Jöjjön be barátom! Jöjjön csak be bátran! / Omikron lép be, rögtön az asztalhoz megy, poharat vesz fel és mohón iszik. / Zéta: Vendégszeretetük kissé hűvös, nem gondolja???? Omikron: / Két korty között. / Én nem vettem észre.... Zéta: Maga nem vesz észre soha semmit! Omikron:
Persze, hogy nem. Én azért jötte ide, hogy leleplezzem az orosz
rendszert és nem azért, hogy megfigyeljem az önök reform erkölcseit! Zéta: Ezek úgy kezelnek engem, mint egy kommunistát.... Omikron: És milyen érzés?.... Furcsa? Zéta: Nem. Ez nem furcsa.... Ez tragikus!!! .... Omikron! Ugye az a lista hamis? Omikron: Miféle lista? Zéta: A főbelövendők listája. Omikron: Én nem tudom.... Én majd akkor tudom, ha meglátom Nyekraszovot.... Zéta: Akkor az is lehetséges, hogy igazi? Omikron: Igen... Ha Nyekraszov igazi Nyekraszov.... Zéta: Akkor nekem végem van... Én szerencsétlen! Hiszen ha az orosz kommunisták engem megkímélnek, akkor én az ő emberük vagyok! Omikron: Ez világos. Zéta: De ez abszurdum! Nézze, Omikron... Csak ne hiszi azt, hogy én.... Omikron: Én nem hiszek semmit. Zéta: Az én életem eleven tanúságtétel! Én mindig ellenük küzdöttem! Omikron: Mit tudja maga azt? Zéta:
Ez igaz... Mit tudom én azt.... Sokszor már magam sem tudom.... néha
úgy érzem, hogy csak egy eszköz vagyok és valahonnan igazgatnak....
Eszembe jut néhány furcsa tény.... Például a titkárom kommunista volt.
Amint megtudtam, kidobtam. Omikron: Botrány lett belőle? Zéta: Az. Omikron: Akkor nekik dolgozott. Zéta:
Azt hiszi?.... Hát ha maga is azt hiszi.... Talán jobb lett volna ha
előbb számot vetek mindennel önmagamban.... Amikor a legutóbbi sztrájk
volt, egyedül én tagadtam meg mindent a sztrájkolóktól. eredmény: három
hónappal később, a választásokon.... Omikron: Minden alkalmazottja a baloldalra szavazott. Zéta: Ezt meg honnan tudja? Omikron: Klasszikus eset. Zéta: Ez borzasztó!!!! .... Omikron! Nézzen rám! Hát nem olyan az arcom, mint egy becsületes emberé?! Omikron: De igen.... pont olyan, mint egy becsületes jobboldali reformer arca. Zéta: Hát ez az! Lehetnék én ilyen arccal kommunista?! Omikron: Miért ne? Zéta:
Szörnyű.... Mondja meg nekem őszintén: ha engem az egész világ
kommunistának tart, és ha én minden körülmények között úgy teszek,
ahogy azt a párt követeli, akkor mi különböztet meg engem egy tényleges
párttagtól? Omikron: Magát? Semmi. Maga objektíve egy kommunista. Zéta: / Zsebkendőt vesz elő és a homlokát törölgeti. / Hát ebbe bele kell őrülni.... Omikron! Barátom! Esedezem, hogy űzze ki belőlem a kommunizmus szellemét!!!! Omikron: De hogyan? Zéta: Leplezze le azt a gazembert! Omikron: Ha szélhámos, akkor leleplezem. Zéta: És ha valóban Nyekraszov? Omikron: Akkor megvetéssel sújtom! Zéta: Megvetéssel? Miért?.... Omikron: Mert mindenkit a rendszer cinkosának tartok, aki én utánam állt át a másik oldalra! / A felügyelő jelenik meg. Megáll távolabb és fülel, de úgy tesz, mintha nem figyelne. / Zéta:
Idehívtam egy rendőrfelügyelőt. Ha az az állítólagos Nyekraszov
csakugyan szélhámos, akkor biztosan ismeri őt, mint körözött bűnözőt.
Akkor aztán lecsukatom és ott fog megrohadni a börtönben! / Észreveszi a felügyelőt. Elindul felé. /
Ni csak, a felügyelő! Már itt is van! Jó napot uram! Maga majd jól
megnézi azt az embert, akit én mutatok és ha szerepel a bűnügyi
nyilvántartóban, azon nyomban tartóztassa le! Felügyelő: Itt mindenki előtt? Zéta: Természetesen. Felügyelő: Szép ember? Zéta: Hát... mondjuk, hogy jóképű.... Felügyelő: / Keseredetten. / Akkor majd megint kezdődik az összehasonlítgatás.... Zéta: Miféle összehasonlítgatás? Felügyelő: Az ő fejét az enyémmel. Zéta: Talán megakarja tagadni a letartóztatást?! Felügyelő: Én nem tagadok meg semmit. Csak jobban szeretem letartóztatni őket akkor, ha rosszképűek.... Ennyi az egész.... / Megjelenik Epszilon és Üpszilon. Gyors léptekkel közelednek. / Epszilon: / Igazolványát mutatja Zétának. / Deffenzív osztály! Az iratokat kérem! Zéta: De hiszen én Zéta vagyok.... Üpszilon: Éppen azért! Gyanús! / Zéta előveszi az igazolványát és átadja Üpszilonnak, aki nézegeti, forgatja, fény felé tartja. / Epszilon: / Omikronhoz. / Téged ismerünk, jómadár! Ne feledkezz el róla, hogy vendég vagy ebben az országban.... Üpszilon: / Vissza adja Zétának az igazolványt. / Valódinak tűnik... egyenlőre.... Most pedig menjenek innen! Beszélni akarunk a felügyelővel! Zéta: / A felügyelőhöz. / Mi addig körbemegyünk a házban és megnézzük, hogy itt van-e az emberünk... Várjon itt ránk! / Zéta és Omikron kimennek. / Epszilon: / A felügyelőhöz. / Mi a nyavalyát csinálsz itt, kolléga? Felügyelő: Meghívtak. Üpszilon: Téged meghívtak? Ilyen fejjel?! Felügyelő: / Dühösen. / Ha magukat meghívták a maguk fejével, akkor engem is meghívhattak az enyémmel! Üpszilon: Minket ide nem hívtak... Mi szolgálatban vagyunk. Felügyelő: Nohát én is. Epszilon: Keresel talán valakit? Felügyelő: Ezt nem kötöm a maguk orrára! Üpszilon: Ejnye, ejnye, kolléga..... Epszilon: Hagyd a fenébe! Csak fontoskodik. / A felügyelőhöz. / Keress, akit akarsz, csak ne köpj a mi levesünkbe! Felügyelő: Milyen levesbe? Üpszilon: Nyekraszovot hagyd ki a játékból! Felügyelő: Hogy,hogy? Epszilon: Hagyd ki, ha kedves az állásod! Felügyelő: / Látszik, hogy nem ért semmit. / Nyekraszovot????? Üpszilon: Azt azt! Nyekraszovot! Ahhoz nem nyúlunk, megértetted?! Felügyelő: Én nem önöktől kapom a parancsot! Én a bűnügytől vagyok és nekem csak a saját főnökeim parancsolnak! Üpszilon: Az lehet.... De a te főnökeidnek a mi főnökeink parancsolnak... Ezt jól jegyezd meg.... Na viszontlátásra kolléga! Epszilon: / Mosolyogva vállon veregeti a felügyelőt. / Viszontlátásra, kolléga... Légy jó fiú..... / Mindketten kimennek. A másik oldalról Ikszipszilon, a két testőr és Béta lép be. / Ikszipszilon: / A két testőrhöz, akik szorosan mellette mennek. / Menjetek enni, inni, szórakozni! Használjátok ki a lehetőséget! Itt nem kell, hogy vigyázzatok rám! / A testőrök kimennek. / Béta: Hát akkor menjünk át a másik terembe.... Már várnak a vendégek. Ikszipszilon: Várj még egy kicsit! Erőt kell gyűjtenem.... Béta: Mi a baj? Ikszipszilon:
Hegyibetegség.... Ha bemegyek, ezek a lábamhoz vetik magukat, a kezemet
csókolják, s ettől a nagyságtól én szédülök.... Hogy egy embert ennyire
szeressenek, hát lehetséges ez? És ugyanakkor ennyire gyűlöljenek
is?... Nyugtass meg, Béta, hogy nem engem szeretnek és nem engem
gyűlölnek! Én csak jelkép vagyok... Ugye így van? / Zéta és Omikron jelenik meg, elmennek Ikszipszilonék háta mögött, közben főleg Zéta nagyon figyel arra. / Béta: / Észreveszi Zétáékat. / Meg ne fordulj!!! Ikszipszilon: Mi az? Béta: Meg ne fordulj vagy elvesztünk!!! Zéta ment el Omikronnal! Szerintem téged keresnek! Ikszipszilon: Fütyülök Omikronra! Csak Alfa és Kappa számít nekem! Ezek azt hiszik, hogy engem madzagon rángathatnak! A hülyék.... Béta: Hallgass ide, Nikita.... Ikszipszilon: Fogd be a szád!.... Majd megmutatom nekik, hogy ki itt az úr! Ha az az özvegy Tauné nem kapja vissza holnapra az állását..... / Bosszúsan dobbant a lábával. / A fene egye meg!!!! Béta: Mi van már megint?! Ikszipszilon: Az, hogy ma este meg lesz a döntő ütközet és én nem vagyok győzelmi hangulatban! / Egy vendég részegen tántorogva bejön. Kezében pohár, melyet a magasba emel, mint aki köszöntőt mond. / A vendég: Célozz! Tűz! Éljen az ország! Éljen drága hazánk! / Összeroskad. / Felügyelő: / Oda ugrik a vendéghez és melléje térdel, hogy segítsen. / Mi történt ? Segíthetek valamiben? A vendég: / Felnéz. / Úristen! Micsoda rém ez?!!! Egy kegyelemlövést!!!! / A vendég visszahanyatlik. A felügyelő dühösen beljebb tolja az asztal alá, és ráteríti az asztalterítőt. / Ikszipszilon: / Észreveszi a felálló felügyelőt és gyorsan hátat fordít neki. / Itt a felügyelő a hátunk mögött! Rosszul kezdődik ez az estély.... Béta: / Magabiztosan. / Majd én elintézem. Ikszipszilon: Te???? Béta: Nyugi... Barátok vagyunk.... / A felügyelő felé fordul és kitárt karokkal elindul felé. / Drága Barátom! Borulj a tüdőmre!!!! Felügyelő: / Hátrál az ölelés elől. / Én nem ismerem magát.... Béta: Ne törd össze a szívemet! Én vagyok Béta! Hát nem emlékszel?! Felügyelő: / Még mindig bizalmatlanul. / Nem.... Béta: Ne viccelj velem! Ölelj már meg! Felügyelő: Nem !!!! Béta: De hát mi a baj, felügyelő? Felügyelő: Maga már nem az igazi! Béta: Ezt nem értem.... Felügyelő: Másként öltözik! Béta: Hát ez a baj? Nyugodj meg: a főnököm parancsára vagyok itt és úgy kaptam kölcsönbe ezt a ruhát, hogy jobban nézzek ki. Felügyelő: A fejét is úgy kapta kölcsönbe? Béta: Miért? Mi baja van vele?! Felügyelő: Kinézek belőle legalább havi másfél milliót. Béta: Bolond vagy... Ehhez a ruhához ez a fej jár.... / Karon fogja a felügyelőt. / Nem vagy szomjas? Gyere igyunk valamit! Felügyelő: Szomjas vagyok... de egy kortyot se tudok lenyelni.... Béta:
A torkodon akadt valami ugye? Tudom én, mi az? Nem nekünk való ez a
flanc... tudod, mit kéne csinálni? A tálaló remek hely, világos, tágas,
levegős és aranyos pincérnők szolgálnak fel... Megiszunk ott egy
pohárkával, gyere! Felügyelő: De nekem itt kell várni.... Béta: Csak egy stampedlivel.... Egy kupicával.... no gyere... csak úgy, mint otthon.... / Kivonszolja magával a még kicsit mindig tiltakozó felügyelőt. / Ikszipszilon: A csillagát! Ezt nem gondoltam volna Bétáról. Üpszilon: / Feltűnik az ajtóban. / Pszt!!! Epszilon: / A másik oldalról tűnik fel. / Pszt!!!! Ikszipszilon: Mi az? Kik maguk? Epszilon: A deffenzív osztálytól vagyunk. Üpszilon: Érezze jól magát.... Epszilon: Itt minálunk... Ikszipszilon: Nagyon kedvesek. Üpszilon: Semmit se aggódjék. Epszilon: Hagyatkozzék csak ránk teljesen. Üpszilon: A veszély pillanatában mi itt leszünk! Ikszipszilon: A veszély pillanatában? Miféle veszély? Epszilon: Fennforog egy merénylet lehetősége! Ikszipszilon: Ki ellen? Epszilon: / Mosolyogva. / Ön ellen. Üpszilon: / Derűsen, szinte örömmel. / Ön ellen. Ikszipszilon: Micsoda? De hát ez.... Epszilon: Csitt! Csitt! Mi vigyázunk! Üpszilon: Éberen vigyázunk! / Mindketten eltűnnek. A másik oldalról belép Kszíné és vendégei / Kszíné: Itt a mi megváltónk!!!! Mind: Éljen Nyekraszov!!!!! Egy vendég: Uram, ön aztán férfi a talpán! Ikszipszilon: Ön is uram, nem kevésbé. Hölgyvendég: Hogy maga milyen szép! Ikszipszilon: Életcélom, hogy tetszek önnek..... Hölgyvendég 2: Uram, büszke lennék, ha gyermekem lehetne öntől! Ikszipszilon: Asszonyom, ha egy mód lesz rá, összehozzuk. Kszíné: Drága Barátom! Intézzen hozzánk néhány röpke szót! Ikszipszilon: Boldogan asszonyom. / Megemeli a hangját. /
Hölgyeim és Uraim! Minden civilizáció halandó, és Európában a szabadság
fogalmai helyett lassan már a végzet fogalmaiban kell gondolkodnunk....
Mentsük meg ezt a világot! Mind: Életünket és vérünket ezért a világért! Mentsük meg! / Mindenki tapsol. Kszíné Ikszipszilon elé húzza Iótát. / Kszíné: Íme egy csodálója! Ikszipszilon: Ön csodál engem, uram? Ez már nekem elég, hogy szeressem!.... Ki maga? Ióta: Az ön lekötelezettje vagyok, uram, és az is maradok egész életemben! Ikszipszilon: Hogy én leköteleztem volna valakit? Ióta: Ön úgy lekötelezett, hogy pártommal visszaléptünk a választásoktól. Ikszipszilon: Ióta!... öleljük meg egymást barátom! / Összeölelkőznek / Kszíné: Fényképet!!!! / Fényképészek szaladnak, vakuk villannak. Ekkor Kszíné belekarol Ikszipszilonba és Iótába, s nagyon kihúzza magát. / Most hármunkról is!!!! Csoportképet!!!! Alfa: / Oda lép a fényképészkedőkhöz és melléjük akar állni. / Megengedik, hogy én is?! Ikszipszilon: / Félretolja. / Nem, kedves Alfa! Téged majd máskor! Alfa: Miért akadályozod meg állandóan, hogy velem fényképezzenek le?! Ikszipszilon: Mert te úgy ficánkolsz mindig, mint akinek zabszem van a fenekében, és elrontod a filmet.... Alfa: De kérlek, ez.... Ikszipszilon:
Nem, öregem! Nekem meg van a közönségem... Az emberek azért veszik a
lapodat, hogy kivágják az én fényképemet! És joguk van ahhoz, hogy.... Alfa:
Lehet, hogy neked meg van a közönséged, de nekem megvannak a
fotografusaim, és mégiscsak tűrhetetlen, hogy te ne engedj engem
lefényképezni! Ikszipszilon: Na jó.... Akkor állj ide gyorsan!!! / Alfa oda ugrik és mosolyogva feszít a többiek mellett. Vakuk villannak. / Na jól van, elég már! Elég ennyi fénykép!... Gyere Alfa! Beszélni akarok veled! / Félrehúzza Alfát. / Alfa: Mi bajod van velem? Ikszipszilon: Annak a hét alkalmazottnak, akiket elküldtél, add vissza az állását! Alfa: Ugyan már! Ez nem tartozik rád, barátom! Ez kizárólag a mi belső ügyünk. Ikszipszilon: Rám tartozik, ahogy a lap egyéb ügyei is. Alfa: Ki a főszerkesztő? Te vagy én? Ikszipszilon: Még te.... De nem leszel sokáig, ha így kevered a kártyát. A fejedet fogom követelni az Intézőbizottságtól. Alfa: Épp itt van Kappa... Csütörtökön választották elnökké, Zéta helyébe.... Fordulj hozzá, tessék! Ikszipszilon: / Megfogja Alfát és odahúzza Kappához. / Kedves Kappa.... Kappa: Kedves Nyekraszov..... Ikszipszilon: Kérhetek egy szívességet? Kappa: Már teljesítve is van! Ikszipszilon: Emlékszik maga arra a szegény Taunéra? Kappa: Nem. Nem emlékszem. Ikszipszilon: Az a portásnő, akit maguk kirúgtak. Kappa: Ja persze! Az a kommunista! Ikszipszilon: Az egy özvegyasszony, kedves Kappa.... Kappa: Ja... Egy kommunista özvegye.... Ikszipszilon: Egy nyomorék lánya van.... Kappa: Nyomorék lánya? Akkor elkeseredett! Abból lesz a kommunista! Ikszipszilon: Az a kis fizetés volt a mindenük. Hát most mit csináljon? Kinyissa a gázcsapot? Kappa: Akkor két kommunistával kevesebb lesz... Egyébként miért foglalkozik maga ezzel? Mit akar, mit csináljak? Ikszipszilon: Adja vissza az állását. Kappa:
De drága Nyekraszov! Mit tehetek én? .... Biztosíthatom, hogy a kérését
az Intézőbizottság elé fogom terjeszteni... Ennyi az egész, amit kérni
akart? Ikszipszilon: / Látszik, hogy egyre dühösebb. / Nem! Nem csak ennyi! / Előveszi az Esti Újság egy példányát és rámutat. / Mi ez itt????!!!! Kappa: / Hangosan olvassa. /
" Nyekraszov kijelenti, hogy személyesen ismeri a két kommunista
újságírót... " ... Hogy ez mi? Ez egy nyilatkozat, amit maga adott. Ikszipszilon: Csakhogy én nem adtam. Kappa: Nem maga adta? Ikszipszilon: Nem bizony. Kappa: Ó, ó.... Kedves Alfa, ez meglep.... Hát nem ismeri lapunk jelszavát, hogy csak a pucér igazságot? Alfa: / Oda inti Deltát. / Delta! Olyan szavakat adtak Nyekraszov szájába, amiket ő sohasem mondott! Hogyan történhetett ez?! Delta: / Átveszi az újságot és magában olvassa egy ideig. / Aha... Ezt biztosan az a kis újonc gyerek csinálta.... Alfa: Az a kis hülye?! Delta: Jót akart vele.... Alfa: Ez nálunk nem szokás, Delta! Csak a pucér igazságot! Rúgd ki azt a taknyost! Ikszipszilon: Azt már nem! Azt nem engedem! Nincs több kirúgás! Alfa: Kirúgni! Kirúgni! Ikszipszilon: Nem, nem, Alfa! Elég legyen az elbocsátásokból! Alfa: / Deltához. /
Akkor mosd meg a fejét, de alaposan, és mond meg neki, hogy csak annak
köszönheti az állását, hogy Nyekraszov személyesen szólt az érdekében! Ikszipszilon: Így már igen... Én pedig megelégszem egy cáfolattal. Alfa: Egy cáfolattal? Kappa: Egy cáfolattal? Delta: Egy cáfolattal? / Egymásra néznek rémülten, mintha valami nagy katasztrófát sejtenének. / Alfa: De Nikita, ez borzasztó ügyetlenség lenne. Senki sem tudná, hogy mi ütött belénk.... Kappa: Ki hallott arról, hogy egy újság megcáfolja a saját közleményét... Alfa: Ha egyszer cáfolgatni kezdünk, annak sohasem lesz vége... Minden számban megcáfolhatnánk az előzőt.... Ikszipszilon: Helyes.... Mit csinálnak tehát? Kappa: Mivel? Ikszipszilon: Ezzel a nyilatkozattal. Alfa:
Egész egyszerűen nem beszélünk róla többé.... Az ilyen hírt a másnapi
hírek alá kell temetni. Ez indig a legjobb módszer. Azt hiszed talán,
hogy a mi olvasóink visszaemlékeznek arra, hogy mit olvastak tegnap?
Ugyan már, barátom, ha ilyen emlékezőtehetségük volna, akkor még az
időjárás jelentést se közölhetnénk.... Kappa: Na lássák! Minden rendben van! Ikszipszilon: Nincs rendben! Kappa: Nincs? Ikszipszilon: Nincs! Követelem, hogy közöljék a cáfolatot! Kappa: Ön követeli? Ikszipszilon: Igen! A szolgálataim fejében.... Kappa: Azért megfizetjük.... Ikszipszilon: A dicsőségért, amit szereztem maguknak! Alfa:
Ami a dicsőséget illeti, szegény Nikitám, nem akartam megmondani neked,
de bizony igen hanyatlik... Csütörtökön ugyan elértük a félmilliós
példányszámot, de azóta visszaestünk kétszázezerre.... Ikszipszilon: Ez még mindig jóval több, mint a szokásos példányszám. Alfa: Várj csak a jövőhétig. Ikszipszilon: Miért? Mi lesz a jövőhéten? Alfa:
Visszasüllyedünk a százezerre... És i lesz akkor belőled? Egy
szédületes lázgörbe! A példányszám felugrik, visszazuhan, aztán jön a
nagy semmi: a halál.... Ikszipszilon: Csak lassan a testtel! Én még tartogatok néhány szenzációs leleplezést! Alfa:
Késő: csak az első roham számít! Az olvasó hamar torkig van. Ha te
holnap azt írod, hogy az oroszok megeszik a saját gyerekeiket, az
olvasó már oda se hederít. / Zéta és Omikron lépnek be. / Zéta: / Hangosan. / Uraim! Önöket becsapták! Kappa: Mit akar itt, Zéta? Zéta:
Leleplezni egy világcsalót! ... Itt van velem Omikron, az orosz
közgazdász, aki tíz éven át dolgozott a Kremlben! Hallgassák meg, mit
fog mondani! / Omikronhoz fordul és rámutat Nyekraszovra. / Nézze meg jól ezt az embert! Nyekraszovnak adja ki magát! Felismeri?! Omikron: Ahhoz előbb fel kell tennem a szemüvegemet... Hol van az az ember? Ikszipszilon: / Odalép Omikronhoz és a nyakába ugrik. / Elvtársam! Drága elvtársam! Mióta kereslek! Végre megvagy! Menjenek ki mindnyájan! Titkos üzenetet hoztam Omikronnak! Zéta: Csak akkor megyünk ki, ha ezt az ügyet előbb tisztáztuk! / Epszilon és Üpszilon sietnek be. / Epszilon: / Zéta elé ugrik. / Azt nem! Önök most kimennek! Zéta: De én.... Epszilon: Deffenzív osztály! Ez parancs! Itt államérdekről van szó! Üpszilon! / A többiekhez. / Önök is, hölgyeim és uraim! Tessék, tessék, mindenki kifelé.... / A két ügynök kitereli a vendégeket. Omikron és Ikszipszilon kettesben marad. / Omikron: / Eddig törölgette a szemüvegét, most felteszi. Méregeti Ikszipszilont, aztán megszólal. / Ez az ember nem Nyekraszov.... Ikszipszilon: Ne strapáld maga.... Ketten vagyunk.... Omikron: Te nem vagy Nyekraszov! Nyekraszov kicsi és biceg. Ikszipszilon: Biceg? ... De sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb.... Omikron, én régóta szeretnék beszélni veled. Omikron: Ne is ismerlek... Ikszipszilon:
Én annál jobban téged. Érdeklődtem utánad.... Tudom, hogy annak idején
az Esti Újság még közölgette a cikkeidet, de most már a kutyának sem
kellesz.... Padlásszobában élsz, egy kanárival. A kanárid lassan
kimúlik, a főbérlőd hamarosan felmond neked, mert nem tudod fizetni a
bérleti díjat, és te mehetsz a híd alá csövezni.... Omikron: A nyomorúságtól én nem rettenek meg! Egy a célom: megsemmisíteni az orosz hivatalnokállamot! Ikszipszilon: Régen rossz már neked, barátom. Felőrölt téged a sok harc... Nulla vagy. Omikron: / Megragadja Ikszipszilon a ruhát. / Te átkozott vipera! Most megöllek! Ikszipszilon: Engedj el Omikron! Engedj már el! Megmondom, hogyan mászhatsz ki a csávából! Omikron: / Elengedi. / Nem érdekel! Ikszipszilon: És miért nem? Omikron: Mert nem Nyekraszov vagy és ezt közhírré teszem! Ikszipszilon:
Még csak ez hiányzik, te szerencsétlen! Hát az ellenségeidnek akarsz
szívességet tenni?! Gondolkozz már egy kicsit! Zéta azért halászott ki
téged a feledésből, hogy engem leleplezz... Utána, mint a mór, aki
megtette kötelességét, te is mehetsz.... S egy szép napon valami árokba
találnak majd rád, holtan! És tudod, kik fognak a legjobban röhögni?!
Minden oroszok bürokratái!!!! Omikron: Te nem vagy Nyekraszov... Nyekraszov biceg... Ikszipszilon: Jó, jó, tudom.... Omikron: én szeretnék belépni a megújult Reformer Omikron Pártba! Omikron: Te?! Ikszipszilon:
Igen, én! Képzeld csak el: micsoda óriási előnye lenne! Ez a te pártod.
De ha egy pártnak csak egyetlen tagja van, alig lehet remélni, hogy
valaha is kettő lesz belőle.... De ha már két tagja van, akkor holnapra
akár egymillió is lehet!!! Beveszel? Omikron: / Szinte megszédül a lehetőségtől. / Az én pártomnak ezentúl két tagja lesz???? Ikszipszilon: Igen. Kettő! Omikron: / Gyanakodva. / Tudod, hogy a mi pártunk elve a központosítás?! Ikszipszilon: Tudom! Omikron: És, hogy a mi szervezetünk demokratikus önkényuralom?! Ikszipszilon: Tudom! Omikron: A pártvezér én vagyok!!! Ikszipszilon: Természetes! Én leszek a pártmunkás! Omikron: A legkisebb frakciózásra kizárlak! Ikszipszilon:
Ne félj: hűséggel leszek hozzád! De rövid az idő! Ma én még híres
vagyok, de holnapra talán elfelejtenek. Ragadd meg az alkalmat!
Gyorsan! Cikkeim bejárják az egész világot és én azt írom majd, amit te
diktálsz! Omikron: Le fogod leplezni azokat, akik engem kitúrtak az orosz hatalomból?! Ikszipszilon: Le! Minden sorommal! Omikron: Megírsz minden rosszat, amit én róluk gondolok?! Ikszipszilon: Meg! Holnap már rajtuk röhög egész Európa! Omikron: Helyes! / Kezet nyújt Ikszipszilonnak. / Akkor kezet rá, Nyekraszov!!! / Kezet szorítanak, miközben a vendégek szép lassan, kíváncsian visszaszivárognak. / Zéta: Nos hát, Omikron! Ki ez az ember?! Omikron: Ez? Nyekraszov! Zéta: Hazudik!!! Mit főztek ki maguk ketten, amíg mi kinn voltunk?!!! Ikszipszilon: Elmondtam neki a híreket arról a földalatti ellenállásról, amely Oroszországban szerveződik. Zéta: Szélhámos!!! Ikszipszilon: / A vendégekhez, Zétára mutatva. / Maguk a tanúim arra, hogy ez az ember itt a kommunisták ügynöke! Vendégek: Úgy van! Ez egy ügynök! Menjen innen! Menjen Moszkvába! Zéta: Te engem az öngyilkosságba kergetsz, te átkozott! / Pisztolyt vesz elő és Ikszipszilonra szegezi. / Köszönjék meg nekem, uraim, hogy megtisztítom ezt a földet egy csirkefogótól!!!! Kszíné: Segítség! Merénylet!!! Merénylet!!!! / Epszilon és Üpszilon Zétára vetik magukat és kicsavarják a kezéből a fegyvert, közben a két testőr is berohan az ajtón. / Epszilon: / A testőrökhöz. /
Vigyétek ki ezt az embert! Egyenesen a rendőrségre!!! A többiek pedig
azonnal hagyják el a termet!!!! Át kell kutatnunk mindent, hogy nincs-e
itt bomba is!!!! Üpszilon: Gyerünk, gyerünk! Kifelé, mert bármikor robbanhat!!! / Mindenki pánikszerűen menekül és elhagyják a termet. Csak Ikszipszilon és a két ügynök marad. / Epszilon: Príma őrangyalok vagyunk, ugye? Üpszilon: Ha mi nem jövünk, ez az alak egyből lelőtte volna magát! Ikszipszilon: Köszönöm, uraim, hogy segítettek! Epszilon: Semmiség. Ez a dolgunk... De azért maga is segíthetne nekünk.... Ikszipszilon: / Leül az asztalhoz. / Miben állhatok a rendelkezésükre? / A két ügynök is leül. / Üpszilon:
Nos... Azt kérik tőlünk a főnökeink, hogy szerezzünk bizonyítékokat
arra, hogy az a két kommunista újságíró, akikről az Esti Újság is írt,
előre megfontolt szándékkal akarta bomlasztani a nemzeti öntudatot. És
nagyon lekötelezne minket, ha a tanúskodásával mellénk állna. Ikszipszilon: / Elgondolkodik kicsit, csak aztán szólal meg. / Sajnálom uraim.... ezt én nem tanúsíthatom... Epszilon: Hát ez kellemetlen.... Üpszilon: Nagyon kellemetlen... / Felállnak és közreveszik. / Üpszilon: Persze gondolhattuk volna... egy szélhámos mégis csak egy hímringyó.... Epszilon: Bizony... egy kis pisis.... Üpszilon: Ha netán kissé megcsiklandoznánk.... Epszilon: Mindjárt énekelni kezdene.... Ikszipszilon: Nem értem, hogy miről beszélnek.... Üpszilon: Dehogynem érted... Érted te.... Epszilon:
Arról beszélünk, hogy te vagy Ikszipszilon... egy kis nemzetközi
márka... és mindjárt átadunk a felügyelőnek, aki épp téged keres.... Ikszipszilon: / Kényszeredetten nevet. / Ikszipszilon?! Ez tévedés! Nagyon mulatságos tévedés! Én.... Üpszilon:
Ne törd a fejed! A testőreid már nyolc napja fényképeznek téged szép
csendben, előlről, hátulról, oldalról.... Már ujjlenyomatot is vettek.
Csak össze kell hasonlítanunk a kartonoddal a nyilvántartóban, és
lebuktál.... Ikszipszilon: Basszameg!!! Epszilon: Láthatod: nem is vagyunk mi olyan rossz fiúk. Üpszilon: Meg aztán a szélhámosság az nem is a mi profilunk. Epszilon: Az a bűnügyiekre tartozik és a bűnügyiek tehetnek nekünk egy szívességet... Üpszilon: A felügyelő felőlünk is oda mehet, ahová te is gondolod... Epszilon: Mi csak azt a két újságírót akarjuk elkapni, ennyi az egész.... Üpszilon: És ha a kezünkre adod őket, akkor te Nyekraszov maradhatsz, ameddig csak neked tetszik.... Epszilon: Néha-néha azért majd igénybe vesszük a szolgáltatásaidat.... Üpszilon: Egyszer-egyszer bemutatunk neked valakit.... Epszilon: És te majd azt mondod, hogy ismered őt, csak azért, hogy egy kis örömöt szerezz nekünk.... Üpszilon: Így aztán mindig jóban leszünk... Epszilon: És, hogy te ki vagy, az közöttünk marad.... Üpszilon: Na, komám, leesett már a tantusz? Epszilon: Csütörtökön eljövünk érted és elviszünk a vizsgálóbíróhoz.... Üpszilon: És ő majd megkérdezi tőled, hogy ismered-e azokat az újságírókat.... Epszilon: És te majd azt feleled: igenis ismerem ... mert ugye mi mást felelhetnél.... Üpszilon: Jó éjszakát, te kis buksifejű.... mulass jól... Epszilon: Viszontlátásra csütörtökön, Mucikám... Nem elfelejteni! / Mindketten fölényesen, magabiztosa távoznak. Ikszipszilon egyedül marad. Lassan elindul a tükör felé közben monologizál. /
/ Folytatás a 8. részben. /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
