Théta: Az apámmal.

Ikszipszilon: Akkor hívja be őt!

Théta: Nincs itthon. A szerkesztőségben van.

Ikszipszilon: Mindketten újságírók?

Théta: Igen.... de más-más újságnál....

Ikszipszilon: Hát.... Akkor talán jobb, ha elmegyek....

Théta: Akkor jó éjszakát! Majd jöjjön vissza, ha itt lesz az apám....

Ikszipszilon: Jó éjszakát!
/ Sietne kifelé, de kintről újabb rendőrségi sziréna és futkározás zaja hallatszik. Gyorsan visszaül. /
Inkább maradnék.... Ha nem zavarom magát....

Théta: Engem nem zavar, de nem sokára el kell mennem... Itt hagyom egyedül a lakásban, de előbb tudni szeretném, hogy mit akar...

Ikszipszilon: Semmit, ami törvénytelen....
/ Újra hatalmasat tüsszent, közben toppant egyet a lábával. /
Ez már nátha! Egy ügyetlen tettnek egyetlen és nevetséges maradványa... Azt akartam, hogy kihűljek és végül meghűltem...
/ Újabb tüsszentés kínozza. /

Théta: Hajtsa hátra a fejét, csukja be a szemét és számoljon ezerig.... Az segíteni szokott....

Ikszipszilon: És maga mit csinál addig amíg én becsukom a szemem? Lábujjhegyen kilopakodik és ide hívja a rendőrséget? Vagy keres valahol egy revolvert?

Théta: Azt akarja, hogy én is feltegyem a kezem?
/ Felemeli a kezét, miközben Ikszipszilon lassan leengedi a sajátját. /
Így már jobban érzi magát?

Ikszipszilon: Mi tagadás... egy kicsit magamhoz tértem....

Théta: Akkor már tud válaszolni.

Ikszipszilon: Persze... Mire is?

Théta: Arra, hogy miért is jött ide....

Ikszipszilon: Hogy miért jöttem ide?.... Nos, semmi sem egyszerűbb.... De tegye már le a kezét! Olyan kényelmetlen helyzet.... Így nem tudok beszélni.

Théta: / Leengedi a kezét. /
Hallgatom.

Ikszipszilon: Mennyire sajnálom, hogy nincs itt az apja. Szeretem az asszonyokat, imádom elborítani őket ékszerrel és csókkal, mindent örömmel adok nekik.... Csak magyarázatot nem.

Théta: Érdekes.... És miért?

Ikszipszilon: Mert nem értenek meg.... Mondok egy példát: tegyük fel - csupán a példának okáért persze -, azt mondom magának, hogy szélhámos vagyok, a rendőrség a sarkamban, a maga ablakát nyitva találtam, hát bejöttem.... Lám, milyen egyszerű és világos.... Na mit szól ehhez a magyarázathoz?

Théta: Hogy mit szólok hozzá? Elhiszem.... Elhiszem, hogy maga egy szélhámos.... Sajnos....

Ikszipszilon: Miért? Jobban szereti a tolvajokat?!

Théta: Igen. Mert ők mégiscsak a kezükkel dolgoznak.

Ikszipszilon: Maga valamiféle munkásromantikában utazik?.... Mindenesetre a tanúság csattanós: mindent félreértett.

Théta: Hát nem szélhámos?

Ikszipszilon: Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a rendőrök a nyakamban vannak!.... / Hirtelen megemeli a hangját. / A rendőrök a nyakamban vannak! Megértette?!!!

Théta: Jó, jó, csak ne kiabáljon!

Ikszipszilon: Hát akkor.... mit csinál velem?

Théta: Összehúzom a függönyt. / Megy és csinálja. /

Ikszipszilon: És velem?! Velem mit csinál?!

Théta: Magával? Mit csinálhatnék? i maga? Gitár, hogy pengessem? Mandolin, hogy pöcögtessem? Egy szög, hogy a fejére üssek?

Ikszipszilon: Tehát?

Théta: Nincs tehát. Semmi dolgom magával.

Ikszipszilon: Semmi.... Ez a legkevésbé pontos válasz. A semmi ugyanis mindent jelenthet.... Most tehát minden megtörténhet.... Lehet, hogy maga zokogni kezd, vagy a kalaptűjével kiszúrja a szemem.... Ó, miért is nem találkoztam inkább a kedves papájával?!.... Tudja, hogy ő mit mondott volna nekem?

Théta: Kiszolgáltatom magát a rendőrségnek.

Ikszipszilon: / Felugrik. / Maga kiszolgáltat engem a rendőrségnek?

Théta: Dehogy! Ezt mondta volna az apám!

Ikszipszilon: Ez aztán gyönyörű! Talpig férfi lehet....

Théta: Az lehet.... De ha ő lett volna itt, a maga kezén már rég ott lenne a bilincs....

Ikszipszilon: Nem lenne.

Théta: Nem?

Ikszipszilon: Nem. A férfiakat én megtudom győzni. Logikus elmék és hála a logikának, én távolból irányítom a gondolatukat.... De a nők... Nekik nem igazán remekel a logikájuk.... Tőlük ezért félek....

Théta: Tőlem is fél?

Ikszipszilon: Természetesen.

/ Csöngetnek /
Ez a rendőrség!
/ Felugrik és körbe néz, menekülési utat keresve. /

Théta: Félek!

Ikszipszilon: / Felemeli a kezét. / Kiad nekik?

Théta: Mit képzel? Tegye le a kezét, mert megbolondít!
/ Kopogtatnak, aztán bekiabálnak, hogy RENDŐRSÉG! /
Menjen be gyorsan oda! A másik szobába!

Ikszipszilon: Egyet szögezzünk le mielőtt bemennék! Én semmiképpen sem leszek a maga lekötelezettje!

Théta: Ez fix.

Ikszipszilon: Nem fog spekulálni a hálámra!

Théta: Nem vagyok olyan bolond.

Ikszipszilon: Én a jóért rosszal fogok fizetni!

Théta: Ez is biztos.

Ikszipszilon: Akkor jó.... / Gyorsan eltűnik /
/ Théta ajtót nyit, belép a felügyelő. /

Felügyelő: Ugye, asszonyom, ön nem látott itt egy barna férfit, magassága 178 centi....

Théta: / Gyorsan rávágja. / Nem! Persze, hogy nem!

Felügyelő: Előre tudtam.
/ Meghajol és eltűnik, Théta kulcsra zárja mögötte az ajtót. /

Théta: Kijöhet!

Ikszipszilon: / Belép egy piros terítőbe beletekergőzve, Théta nevetni kezd a látványtól. /
Nincs mit nevetni ezen.... Megpróbálok felmelegedni.
/ Leül. /
Maga hazudott a felügyelőnek?

Théta: Igen.

Ikszipszilon: Mondhatom, szép dolog....

Théta: De hát magáért hazudtam.

Ikszipszilon: Ezzel nem teszi jóvá.

Théta: Még csak ez hiányzott.... Ez a szemrehányás.... Maga talán nem hazudik?

Ikszipszilon: Nálam ez egészen más: én nem vagyok becsületes ember.... De ha minden becsületes ember úgy viselkednék, mint maga....

Théta: / Idegesen. / Akkor?????

Ikszipszilon: Mi lenne a társadalmi rendből?

Théta: Na szép! Még maga beszél társadalmi rendről?!!!.... egyébként nem is maga miatt hazudtam.... Csak azért, mert nem szeretem a rendőröket!

Ikszipszilon: Miért? Mi maga? Kleptomániás?

Théta: Mondtam már, hogy újságíró vagyok, és becsületes.

Ikszipszilon: Akkor hát szereti őket! A becsületes ember hivatalból szereti a hekusokat.

Théta: Miért kellene szeretnem őket?

Ikszipszilon: Mert megvédik magát.

Théta: Olyan kevéssé védenek meg, hogy a múlthéten is összevertek.
/ Feltűri az inge ujját. /
Nézze meg ezeket a kék foltokat. /

Ikszipszilon: Ejha!... Összetévesztették valakivel?

Théta: Nem.

Ikszipszilon: Akkor mégiscsak bűnöző....

Théta: Tüntettünk.

Ikszipszilon: Kik?

Théta: Én és más tüntetők.

Ikszipszilon: Miért tüntettek?

Théta: Mert elégedetlenek vagyunk.

Ikszipszilon: Hát ez óriási! Nézze meg magát, nézzen meg engem és aztán mondja meg, hogy kettőnk közül kinek van joga elégedetlennek lenni... Márpedig én nem vagyok elégedetlen! A börtön küszöbén is, a halál küszöbén is elfogadom a világot úgy, ahogy van!... Maga húszon éves, szabad és tiltakozik... Maga tehát: szélső balos.

Théta: Inkább közép balos....

Ikszipszilon: / Tüsszent, aztán mérgesen. /
Pompás este ez! Egy szeszélyes kedvű csavargónak köszönhetem az életemet, a szabadságomat pedig egy közép balos nőszemélynek, aki úgy érzi, hogy az emberiség papnője... Ez a hét úgy látszik, a jótét lelkek hete.... Igazán meglehet elégedve: maga alaposan megalázott engem.

Théta: Megaláztam?

Ikszipszilon: Meg bizony! Tárgyat csinált belőlem! Szánalmas tárgyat! Rajtam gyakorolja az emberszeretetét....

Théta: Gondolja, hogy kevésbé lenne tárgyszerű egy rabszállítóban?

Ikszipszilon: Nem. De ott legalább gyűlölhetném magát.... Tudja, maga nem lát tovább az orránál... Mert nem elég megmenteni az embereket, kicsikém... Módot kell nekik adni arra, hogy megéljenek! De kérdezte maga egyáltalán, hogy mi lesz belőlem ezután?!

Théta: Gondolom, visszamegy szélhámosnak....

Ikszipszilon: Hát éppen, hogy nem!

Théta: Csak nem a becsület útjára lép?

Ikszipszilon: Hát... azt azért nem mondom.... Csak azt mondom, hogy nem lesz többé módom gazembernek lenni.... Mert a szélhámossághoz szükség van bizonyos tőkére... valami befektetésre.... Most pedig ez a toprongy az összes ruhám, és egy vasam sincs... Vajon mit tehetek így? Megjelenhetek ebben az öltözetben mondjuk a Nemzeti Bank igazgatójánál?...Hát nem!.... Nagyon mélyre buktattak engem.... És mindez a maga hibája! Maga csak azért mentett meg a sittől, hogy beletaszítson a züllésbe! Hát ezt nem köszönöm meg magának!

Théta: És ha keresek magának valami foglalkozást?

Ikszipszilon: Valami foglalkozást? Havi hetvenezer, meló és egy főnök?... Tartsa meg magának! Én nem adom el magam!

Théta: Van egy kis pénzem....

Ikszipszilon: Egy szót se többet! .... A pénz az szentség! Azt én sohasem fogadom el! .... Azt elvenni szoktam....

Théta: Akkor vegye el.

Ikszipszilon: Nem vehetem el, hiszen adja....
/ Hirtelen. /
De ajánlok egy üzletet! Tiszta ügy, de sajna nem vagyok abban a helyzetben, hogy válogassak.... Megelégszek két öltözet ruhával, egy tucat inggel, három nyakkendővel és egy pár cipővel...És még fizetek is érte! Adok cserébe egy jó sztorit, amit megírhat!
/ Feláll, és úgy mondja, mintha szónokolna. /
1972-ben Moszkvában egy elkékült csecsemő született kommunista apától és fehérorosz ellenforradalmár anyától....

Théta: Hagyja abba!

Ikszipszilon: Nem érdekli?

Théta: Nincs időm... mondtam, hogy mennem kell.

Ikszipszilon: És később?

Théta: Őszintén megmondom, hogy nem érdekelnek a szélhámosok.... Akár zseniálisak, akár nem.

Ikszipszilon: / Sértődötten. /
Akkor menjen a pokolba!
/ Ajtócsapódás hallatszik, valaki köhécselve közeledik. /
Ki ez?

Théta: Szerintem az apám.

Ikszipszilon: Akkor majd neki eladom a sztorit.... Talán jobb újságíró, mint maga....

Théta: Szerintem sztorizás helyett jobb ha bemegy a másik szobába! Ha meglátja magát, azonnal feladja a rendőrségnek! Tűnjön el gyorsan! Majd én felkészítem a dologra.....
/ Ikszipszilon mondana valamit, de Béta olyan gyorsan jön, hogy már csak az eltűnésre jut ideje. /

Béta: Te még itt vagy, lányom?

Théta: Indulóban. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar hazajössz...

Béta: / Keserűen. / Én sem....

Théta: Papa, szeretnék mondani valamit....

Béta: A bitangok!

Théta: Kik?

Béta: Mindenkik! Pirulok, hogy ember vagyok!

Théta: Ja.... Képzeld mi történt....

Béta: / Csak a magáét mondja. /
Feledékenyek, hazugok, gyávák és gonoszok - ilyenek vagyunk! Az emberi nemnek egyetlen jogcíme az élethez, hogy gyámolítja az állatokat....

Théta: Képzeld, az előbb....

Béta: Lennék kutya! A kutya példát adhat, mi a szeretet, mi a hűség.... De nem.... az se... A kutyafajta már behódolt az embernek... Olyan hülye, hogy szeret minket! Inkább macska lennék!.... de macska sem! .... Minden emlős egykutya! ... Miért nem lehetek cápa? Nyomon követném a hajókat és matrózt ennék...

Théta: Mit csináltak már megint veled?

Béta: Kirúgtak, gyermekem.

Théta: Téged minden két hétben kirúgnak egyszer....

Béta: De most igazán kivágtak.... mint a taknyot! Ha holnap reggelig nem találok ki egy igazi főcímet, egy borzongató robbanást, akkor repülök!

Théta: Ki fogsz találni, ne félj! Ismerlek....egy zseni vagy....

Béta: Egy kiégett zseni.... semmi ötletem nincs.... Kislányom! Nem lenne véletlenül neked egy ötleted?

Théta: De papa! Hiszen ők a barátaim!

Béta: Annál jobb! Mert ki ismeri az ember rejtett hibáit, ha nem a jó barátja? Nekem a szerkesztőségben mindenki jó barátom... Nem is hiszed, hogy mi mindent tudok róluk.... Tudnék neked mesélni... Ide hallgass! Ajánlok egy cserét! Te elmondod nekem, hogy mit tudsz a baloldaliakról, és én cserébe mesélek neked a mieinkről.... Pokoli cikket írhatsz róluk, ha akarsz! Akarod?

Théta: Nem akarom, apa.

Béta: Ó, én szerencsétlen Jób! Önnön lányom itt hagy rohadni a trágyadombon! Menj innen!

Théta: Megyek, megyek.... Csak azt akartam mondani, hogy...

Béta: Théta! tudod te, hogy mi került dögrovásra?! Az Ember! A munka, a család, a Haza! Vége mindennek! Érted? Vége! Hallgass ide! Mit szólnál egy ilyen vezércikkhez? " Az Ember Alkonya! "

Théta: Ilyet minden hónapban közöl a Déli Újság....

Béta: Igen? Hát akkor menj a fenébe!

Théta: Megyek is.... Látom, nem lehet ma beszélni veled.....

/ Théta kimegy. Béta leül az asztalhoz és fejét a tenyerébe temetve hangosan gondolkodik. /

Béta: A visszarendeződés veszélye... Nem kell nekik.... Hülyék.... Csak azt tudnám, hogy miért nem? Hiszen erről beszél mindenki....
/ Ikszipszilon eltüsszenti magát a másik szobában. Béta egy pillanatra oda néz, aztán visszamerül a gondolataiba. /
Szabotázs?.... Összeesküvés?.... Hazaárulás?.... Rémuralom?.... Éhínség?.... Nem jó.... ez mind nagyon elcsépelt! Ezeket a trükköket használjuk évek óta.... Nézzük csak.... Mit is csináltak mostanában a kommunisták...? ..... Semmit.... Lehetetlen!
/ Ikszipszilon újra tüsszent. Béta megint oda néz, most már kicsit gyanúsabban, aztán folytatja az ötletgyártást. /
Nézzük csak a másik oldalról.... Nyugati kultúra?.... Keleti kultúra?.... Európai küldetés?.... Emberi jogok?.... Mind smafu....
/ Újabb tüsszentés. Béta most már feleszmél. Ijedten ugrik fel, egy darabig mereven nézi a szoba ajtót, aztán a telefonhoz ugrik. /
Halló! Rendőrség?! Itt Béta beszél az Esti Újságtól! Egy ismeretlen személy behatolt a lakásomba! Küldjenek valakit!

Ikszipszilon: / Kilép a másik szobából. /
Végre egy egészséges tett! Látszik uram, hogy ön egy normális ember! Engedje meg, hogy megszorítsam a kezét!
/ Kínyújtott kézzel közeledik Bétához. /

Béta: / Ijedten hátra ugrik. /
Segítség!

Ikszipszilon: Psssszzzzt! Csittt! Én csodálom magát, és erre azt hiszi, hogy megakarom ölni! Értse már meg, hogy csodálom magát! Felséges tett volt az a telefonhívás! Engedje meg nekem, hogy gyönyörködjek önben! Milyen erkölcsi nagyság! Glóriát érdemelne!

Béta: Ne fárassza magát! Engem nem hat meg az ilyen szöveg.

Ikszipszilon: Milyen békés magabiztosság.... A gáncstalan lelkiismeret biztonsága! Látszik uram, hogy önnek sohasem voltak kétségei a jót illetően....

Béta: Na ne mondja....

Ikszipszilon: És, hogy ön sohasem hallgatott azokra a felforgató elméletekre, melyek szerint a bűnöző csupán társadalmi termék.

Béta: A bűnöző az bűnöző!

Ikszipszilon: Egyre jobb! A bűnöző az bűnöző.... milyen helyesen mondta... Nem hiszem, hogy magát meghatná, ha elmondanám szomorú gyermekkoromat....

Béta: Rossz helyen próbálkozna. Sokat szenvedett gyerek voltam én is....

Ikszipszilon: Gondolom arra is fütyülne, ha megtudná, hogy én ennek a társadalomnak az áldozata vagyok?