Jézus: / Elindul kifelé, de az ajtóból még visszaszól. /
Siess haza! A gyermeked alig várja, hogy eléd futhasson!
Igazságügyminiszter: Takarodj! Takarodj!
Jézus: És vesd le ezt a gonosz álarcot! Nem illik hozzád....
/ Megfordul és kimegy. /
/ Az igazságügyminiszter egy ideig csak bámul bele a semmibe, aztán feláll és a telefonhoz megy. Érte nyúl aztán vissza húzza a kezét. Láthatóan vívódik benne a kíváncsiság és a félelem. Váratlanul megszólal a telefon, a férfi ijedten lép hátrébb, majd erőt vesz magán és felveszi a kagylót. /
Igazságügyminiszter: / Rekedt, megviselt hangon. /
Tessék!... Én vagyok....Igen....Mit mond?...Micsoda?.. Úristen! Ez....Ez....Biztos?!....Rohanok! Azonnal megyek!!!
/ Kezéből kiesik a telefonkagyló. Lerogy a földre és zokogás közepette mondja. /
Úristen! Meggyógyult a gyermekem! Meggyógyult a gyermekem!!!!
/ A fények halványodni kezdenek és ahogy a miniszter zokogva ül a földön, lassan beúszik egy halk, egyre erősödő dallam, a MENNYIT ÉR A HATALOM? című dal. Az igazságügyminiszter énekelni kezd. /
/ Az Igazságügyminiszter éneke. /
Ébren vagyok vagy álmodom,
Mi ez a kínzó fájdalom?
Hová lett a nagy hatalom?
Szertefoszlott egy hajnalon...
Megváltottad az életem,
Vissza adtad a gyermekem,
Ez az igazi hatalom,
Hálát rebegek ajkamon!
Nem bántottál, nem vádoltál,
Csak szívemhez kiáltottál,
Tudtad mit ér az életem:
Utat mutattál Istenem!
Ébren vagyok vagy álmodom,
Így foszlik szét a hatalom,
Ébren vagyok vagy álmodom,
Lelkem a kezedbe adom!
Mindegy, hogy büntetsz vagy dicsérsz,
Térden állok már a hitért,
Borzadva kellett hallanom:
Nem ad semmit a hatalom!
Ébren vagyok már jól tudom:
Ébredést hozó hajnalon,
Mindenemet neked adom:
Nem kell a mocskos hatalom!
/ SÖTÉT /
A belügyminiszter irodája.
A belügyminiszter és a bíró érkezik, az előző kezében vastag dosszié.
Belügyminiszter: Természetesen nem kell azonnal válaszolnia. Egyenlőre csak annyit kérek, hogy olvassa el. Tartalmazza mindazt, amit az ügy megoldása érdekében tudnia kell.
Bíró: / Nem veszi el a felé nyújtott iratokat. /
Az igazságügyminiszter úr már mindenről tájékoztatott....
Belügyminiszter: / Dühösen az íróasztalára dobja az iratcsomót. Beszéd közben leül, hangja gúnyos. /
Nem értem magát... Következetesen a rossz oldalra áll... Ha jól emlékszem, egyszer már volt egy végzetes tévedése.... Nem gondoltam, hogy ilyen hamar elfeledkezik arról a szívességről, amit akkor tettem magának!
Bíró: / Láthatóan meggörnyed, mintha óriási súlyt tettek volna a vállára. /
Ezt úgy értsem, hogy....
Belügyminiszter: Igen. Úgy értse... Gondolom, nem kell bővebb magyarázatot adnom?!
Bíró: / Feláll. / Ez zsarolás! Egy percig se maradok tovább!
Belügyminiszter: / Nevet. / De kedves barátom! Minek ilyen nagy szavakat használni? Egyszerűen csak arról van szó, hogy magának van egy titka, amit szeretne továbbra is titoknak tudni....
Bíró: Biztos voltam benne, hogy egyszer majd visszaél ezzel a dologgal!
Belügyminiszter: A tartozást előbb vagy utóbb mindenkinek ki kell egyenlíteni. A maga esetében most jött el ez az idő...
Bíró: De miért éppen ebben az ügyben? Ez a legkényesebb tárgyalás lesz, amiről valaha is hallottam. Nagyon könnyen a karrierembe kerülhet.
Belügyminiszter: Azért esett a választásom magára, mert maga az egyik legnevesebb bíró az országban. A maga döntését nem igazán szokták megkérdőjelezni... Ami pedig a karrierjét illeti, az csak abban az esetben kerülhet veszélybe, ha nem vállalja el ezt az ügyet!
Bíró: Szerintem azért választott engem, mert a markában tud tartani.
Belügyminiszter: / Sejtelmesen elmosolyodik. /
Remélem, hogy ez a gyerekes naivitás csak akkor jellemzi, amikor zavarban van.... Csak nem képzeli, hogy belügyminiszter létemre maga az egyetlen büntető bíró az országban, akiről kompromitáló adatok vannak a birtokomban? Nem kedves barátom. Tényleg azért esett önre a választásom mert tehetségesnek tartom, és mert szerintem maga a legalkalmasabb erre a feladatra.
Bíró: / Cigarettát vesz elő és kínálja. /
Megengedi?
Belügyminiszter: Természetesen....köszönöm.... / Rágyújtanak. /
Bíró: Tulajdonképpen... Ha jól meggondolom, részemről nem is lenne akadálya.... Kínos dolog azonban, amikor az embernek meg kell kerülnie a főnökét....
Belügyminiszter: / Közelebb hajol. / Elárulok magának egy titkot.... A maga főnöke néhány órán belül kegyvesztett lesz... A miniszterelnök kiveszi a kezéből az ügyet, és kizárólagos döntési joggal ruház föl engem! Ez pedig azt jelenti, hogy a maga főnöke, a kedves Igazségügyminiszter, vagy elzárkózik ettől az ügytől vagy engem támogat. Más lehetősége nem lesz....
Bíró: Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy ön bármikor utasíthat majd engem....
Belügyminiszter: Így igaz! Én azonban, a tiszteletem jelélül, először nem utasítom csak kérem.... Szeretem a közvetlen viszonyt főnök és beosztott között.... Minek az a sok utasítgatás meg parancsolgatás? Elvégre értelmes, civilizált emberek vagyunk...
/ Tart egy kis hatásszünetet, a bíró pedig sűrűn bólogat kimutatva nagy egyetértését. /
Nos, ha már ilyen kedvesen elbeszélgettünk, szeretnék néhány előzetes instrukciót adni magának.
Bíró: Éppen kérni akartam rá miniszter úr....
Belügyminiszter: Nem tudom, mennyire ismeri az események eddigi alakulását, mindenesetre részletes leírást talál ebben.
/ A bíró elé tolja a dossziét. Az mindkét tenyerét ráteszi, mintha attól félne, hogy visszaveszik tőle. /
Fontosnak tartom tisztázni már az elején, hogy ebben az ügyben semmiképpen sem születhet felmentő ítélet! A Büntető Törvénykönyv adta lehetőségek között a maximális ítéletet kell kihozni!
Bíró: Bocsánat, hogy közbeszólok, de még azt sem tudom, hogy mi lesz a vád?
Belügyminiszter: Egyenlőre csalás, lopás és szélhámosság... A többit magára bízom...
Bíró: Értem... Persze ez attól is függ, hogy hány terhelő tanú van...
Belügyminiszter: Emiatt ne aggódjon. Lesz bőven, amennyit csak akar! Persze időben jelezze majd számomra, hogy mit mondassunk az emberekkel! Tudja fölöttébb kínos lenne, ha valami zavar támadna a tárgyalás menetében! A legminimálisabb gyanút is el kell terelni arról, hogy koncepciós perről van szó!
Bíró: Talán, ha zártkörűvé tennénk a tárgyalást....
Belügyminiszter: Ezt felejtse el! Rosszabb megoldást el sem tudok képzelni! A közvéleményt izgalomban tartja az ügy. Nem csak itthon, de külföldön is. Ha kizárjuk őket, máris lehetőséget szolgáltatunk a rosszindulatú feltételezéseknek! Jegyezze meg! Az egyetlen lehetséges megoldás a tökéletes kendőzés! / Órájára néz aztán feláll. / Hát.... egyenlőre ennyi... A többit később, az események alakulásától függően...
Bíró: / Feláll. Maga elé tartja a dossziét. /
Tüzetesen el fogom olvasni! Remélem, nem csalódik bennem.
Belügyminiszter: / Átkarolja a vállát, miközben kifelé indul vele. /
Fölösleges aggódnia. Állandó kapcsolatban állok majd magával és bármi probléma adódik, segítek. Csak jól gondoljon végig mindent... Ne kapkodjon...
Bíró: Köszönöm a bizalmát....
Belügyminiszter: Ugyan... Szóra sem érdemes... Elvégre régi barátok vagyunk....
/ Eltűnnek a színről. /
/ SÖTÉT /
Ugyanott, néhány nappal később.
A belügyminiszter dühösen rohan befelé, mögötte szolgai módon a rendőrkapitány.
Belügyminiszter: / Papírt lobogtat a kezében. /
Ennyi az egész?! Ez magának jelentés?! Ez magának tervezet?! Tudja, mi ez?! Egy szar! Egy óriási szar!
/ Összegyűri a papírt és eldobja. /
Rendőrkapitány: / Keresi a papírt, hogy felvegye. /
Bocsánatot kérek, de ez....
Belügyminiszter: Hagyja a francba azt a papírt! Nem érdekel!
Rendőrkapitány: / Egyre ijedtebben. / Én csak... Azt hittem, hogy....
Belügyminiszter: Mit hitt?! Mi a francot hitt?! Azt képzeli, hogy ez is egy hétköznapi ügy?! Egy tyúklopás?! / Fejét fogja mérgében / Én vagyok a marha! Egyedül én! Régen le kellett volna váltanom magát! Ezerszer alkalmasabb embereket is találnék erre a feladatra!
Rendőrkapitány: / Egészen előre görnyed. /
Mindent megteszek miniszter úr. Amit csak kér. Adjon még egy lehetőséget.... Csak még egyet!
Belügyminiszter: Egyszer már kapott sanszot! Azóta nem sokat tett az asztalra!
Rendőrkapitány: Ha kell a fél világot ráveszem a hamis tanúzásra! Ön csak mondja, hogy mit kíván hallani tőlük és ők úgy mondják majd, mint a gép!
Belügyminiszter: / Hirtelen váltással mosolyogni kezd. /
Úgy látom, hogy még is van magához való esze. Kezdi érteni, hogy mit is akarok. Foglaljon helyet, kedves barátom... Netán egy pohárka italt?
Rendőrkapitány: / Óvatosan. / Szolgálatban vagyok....
Belügyminiszter: Mentesítem! / Feláll, előveszi az italt és tölt, közben beszél. / Ha továbbra is ilyen okosan áll a dolgokhoz, igazán megérdemli, hogy kivételezzek magával. Maga egyébként is mindig a kedvenceim közé tartozott....
Rendőrkapitány: Igyekszem továbbra is rászolgálni a bizalmára, miniszter úr.
Belügyminiszter: Ezt el is várom.... / Felemeli a poharat és isznak. /
Ami pedig a továbbiakat illeti, ha az ügy szerencsésen alakul, természetesen nem marad el a méltó jutalom sem... Hálám korlátlan tud lenni!
Rendőrkapitány: Ebben soha sem kételkedtem, miniszter úr.
Belügyminiszter: Szavatartó ember vagyok, ráadásul roppant nagyvonalú.
/ Beszéd közben egy papírlapot vesz elő az íróasztala fiókjából, és átadja a másiknak. / Íme a bizonyíték, hogy komolyan beszélek.
Rendőrkapitány: / Beleolvas a papírba, aztán felugrik. / De hiszen ez.... ez...
Belügyminiszter: Mondhatja nyugodtan, hogy csodálatos, mert valóban az.... Nem mindenkinek adatik meg, hogy egy kisváros rendőrségének az éléről az országos kapitányi székbe üljön, kihagyva minden közbe eső lépcsőfokot.
Rendőrkapitány: Miniszter úr én... én a tűzbe mennék önért!
Belügyminiszter: Ezért ne siesse el a dolgot... Amint látja, az aláírásom még hiányzik a papírról! Előbb még valóban bele kell mennie a tűzbe! A kellős közepébe...
/ Másik papírt vesz elő. / De, hogy a dolog mindkét oldalát ismerje, van itt készenlétbe helyezve egy másik papír is... Ez arra az esetre szól, ha valamit elhibázna....
Rendőrkapitány: / A Másik kezébe fogja a papírt. Néhány pillanatig felváltva nézegeti hol az egyiket, hol a másikat, aztán leteszi őket az asztalra. /
Mit kell tennem?
Belügyminiszter: / Nevet. / Ugyan, kedves barátom! Ne vágjon már olyan rémült képet! Semmivel sem kell többet tennie, mint ami eddig is a munkája volt! Ugyanazok a módszerek, ugyanazok a megoldások! Csak nagyobb körültekintéssel és precizitással, elvégre az ügy is nagyobb volumenű!
Rendőrkapitány: Tisztában vagyok az ügy komolyságával, miniszter úr!
Belügyminiszter: Nagyszerű! Mondhatnám tökéletes! Tehát nincs más hátra, mint belevetni magát a dolgok sűrűjébe!
Rendőrkapitány: / Felpattan. /
Máris készen állok mindenre!
Belügyminiszter: Várjon! Ne siessen annyira! Jegyezze meg, hogy a sietség a pontosság halála!....Egyeztessük még egyszer a dolgokat! Tehát: mivel kezdi a teendőit?
Rendőrkapitány: Mindenek előtt újra beidézem a kapitányságra az ügyben érintett valamennyi személyt, és igyekszek belőlük terhelő vallomást kicsikarni.
Belügyminiszter: Helyes....Aztán?
Rendőrkapitány: Akit nem sikerül rávenni, hogy azt mondja, amit mi hallani szeretnénk, azt egyszerűen kifelejtjük a tanúk listájából. Megsemmisítjük a kihallgatási jegyzőkönyveiket, és úgy vesszük, mint ha sosem szerepeltek volna az ügyben....
Belügyminiszter: Ügyes! Tovább!
Rendőrkapitány: Különös tekintettel leszek az esztergályosra, akitől az egész ügy elindult! Néhány kompromitáló adatot már sikerült beszereznem róla. Némelyik olyan, hogy egy elefánt is összerogyna a súlya alatt!
Belügyminiszter: Nem ! Az esztergályos az enyém ! Már intézkedtem is, hogy minél hamarabb hozzák ide! Az ügy kulcsfigurájával személyesen én akarok foglalkozni! Nagyon sok múlik azon, hogy mit mond majd az az ember!
Rendőrkapitány: Természetesen, miniszter úr...Mindenesetre segítségképpen a róla beszerzett információkat még a mai napon eljuttatom önhöz!
Belügyminiszter: Helyes, helyes! Kezdem azt hinni, hogy maga tényleg rátermett országos kapitány lesz!
Rendőrkapitány: Köszönöm, miniszter úr....
/ Egészen belelendül a beszédbe. /
Persze ezzel még nincs vége a lehetőségeknek! Külön erre a célra kiépített hálózatomból a legjobb embereket hívatom magamhoz, akiknek természetesen semmi közük az ügyhöz, de van annyi vaj a fejükön, hogy azt mondják majd, amit kell! Esküszöm magának, miniszter úr, hogy még önt is sikerül majd meggyőzniük arról, hogy mennyire becsapta őket az a szélhámos!
Belügyminiszter: Maga aranyat ér barátom! Azt hiszem, még sokra viheti az életben!
Rendőrkapitány: / Széles mosollyal. / Igyekszem, miniszter úr....
Államtitkárnő: / Rövid, gyors kopogtatás után belép. /
Bocsánat, miniszter úr....Megjöttek az újságírók!
Belügyminiszter: Adjon nekik kávét, és tartsa őket szóval! Rájuk fér egy kis várakozás...Legalább addig is puhulnak....
Rendőrkapitány: / Nevetve. / Óriási ötlet! Ezt megjegyzem! Egyszer talán még hasznomra válik....
Belügyminiszter: / Rövid mosoly után elkomolyodik. /
Kedves Barátom. Tudja maga, hogy ki volt Fouche?
Rendőrkapitány: Bocsánat....Szabad még egyszer a nevét?
Belügyminiszter: Nem lényeges....Annyit mindenesetre jó ha megjegyez, hogy bármennyire meg is vagyok elégedve magával, azért olyan képességekkel nem rendelkezik, mint ő.....Maga nem fog több uralkodót túlélni, mint Fouche... Maga engem sem fog túlélni! Maga addig lehet valaki, amíg én ülök ebben a székben! Érdeke tehát, hogy még sokáig itt üljek! Eddig érti?!
Rendőrkapitány: Azt hiszem, igen....
Belügyminiszter: Nem baj. Pontosítok. Amennyiben bármilyen ostobaság miatt balul ütne ki a tervünk, természetesen mindent a maga nyakába fogok varrni! Ön pedig, ahogy az egy igazi beosztotthoz illik, vállalja majd a következményeket...
/ A rendőrkapitány mereven, szótlanul néz. /
Megértett?
Rendőrkapitány: Igen....hogyne....Természetesen....
Belügyminiszter: Örülök. Akkor hát munkára fel! És a saját érdekében se feledje a híres költő Móricz Zsigmond szavait: Dolgozni csak pontosan és szépen, mintha éppen csillag menne az égen!
Rendőrkapitány: Milyen költői! Ezt igazán megjegyzem.... / Memorizál. / Pontosan és szépen dolgozni, mert éppen csillag egy az égen... Csodálatos!
Belügyminiszter: Na látja! Megy ez!
Rendőrkapitány: A belügyminiszter úr milyen művelt!
Belügyminiszter: Ez a különbség kettőnk között, kedves barátom! Ezért ülök én ebben a székben és nem maga! Na jó... Most már menjen! Az idő pénz, mondta egy másik költő, de most nem lényeges. hogy ki....
/ Utána szól a kifelé tartó rendőrkapitánynak. /
Szóljon az államtitkárnőnek, hogy bejöhetnek a firkászok!
Rendőrkapitány: Igenis, miniszter úr! / Eltűnik. /
/ A belügyminiszter a szekrényhez lép, kiveszi az üveget és jókorát kortyol belőle. Az első kopogtatásra nem válaszol, a másodikra sem akar, de az újságírók még is belépnek. /
Belügyminiszter: / Eléjük megy, kezet fog. /
Jó napot uraim! Örülök, hogy végre itt vannak! Sajnos egy kicsit megvárakoztattam önöket, de fontos megbeszélésem volt... Minden időmet leköti az az ügy, amely miatt önöket is ide kérettem...
Újságíró 1: Szóra sem érdemes miniszter úr. Azért vagyunk újságírók, hogy mindenki minket várakoztasson.
Újságíró 2: / Nevetve. / Képzelje el, miniszter úr, hogy mennyit kell várakoznunk ott, ahová nem is hívnak minket!
Belügyminiszter: / Nevet. / Hát igen... Vannak még, akik nem szívesen látják a sajtó képviselőit. Nekem azonban az a véleményem, hogy a cenzúra nélküli nyilvánosságot mindenek fölé kell emelni! Aki fél az újságíróktól, annak van is félnivalója! Mint azt tapasztalni fogják az elkövetkező beszélgetés során, én teljesen ki fogok tárulkozni önök előtt, egyszóval nem árulok majd zsákbamacskát....
Újságíró 3: Ezt már előre megköszönjük.
Belügyminiszter: Nincs ezen mit köszönni. Ez egy természetes dolog, elvégre demokráciában élünk.....Nos....Önök mindnyájan az ország egy-egy vezető lapjának munkatársai. Prominens személyiségek, akik meghódították az olvasók széles táborát. Vajon minek köszönhetik mindezt?
Ujságíró 1: Szerénység nélkül állíthatom, hogy a tehetségünknek.
Belügyminiszter: Úgy van! A tehetségüknek! Annak a képességüknek, amit nagyra értékelt az előző rendszer diktatúrája, és amelyet a mi demokráciánk is szeretne kamatoztatni.
/ Az újságírók gyanakodva néznek össze. /
Tudják nekem az a véleményem, hogy a használható embereket át kell menteni, függetlenül attól, hogy mit mondtak és írtak a múltban. A lényeg az, hogy mit írnak most, tehát azt mondják-e, amit mi!
Újságíró 2: Gondolom, ön arra céloz, miniszter úr, hogy hívei vagyunk-e a demokráciának....
Belügyminiszter: Téved, kedves barátom. Én tudom, hogy maguk hívei... A kérdés csak az, hogy ezt tudja-e más is? Mert sajnos én azt tapasztalom, hogy a kormány néhány tagja, többek között a miniszterelnök úr is, bizonytalan ebben a kérdésben, amikor felmerül az önök neve....
Újságíró 1: Biztosíthatom önt, miniszter úr, hogy én....
Belügyminiszter: / Szavába vág. / Nem kell mentegetőznie! Mondtam már, hogy én bízok önökben! Többek között azért is beszéltem rá a miniszterelnök urat arra, hogy adjunk önöknek egy lehetőséget a bizonyításra...
Újságíró 1: Azt hiszem, a kollégáim nevében is kijelenthetem, hogy mindent megteszünk!
Belügyminiszter: Okos válasz. Ezt vártam. Legalább mi, értelmiségiek tartsunk össze! Nekünk kell ezt az országot talpra állítani! Ne feledjék uraim, hogy a hozzánk hasonló egyenes, nyílt, tehetséges és mindenre elszánt emberekre van most szüksége a népnek!
Újságíró 2: Így van! Nekem is ez a véleményem!
Belügyminiszter: Nos, ha már ilyen jól megértjük egymást, talán rátérnék a konkrét feladatra, amiért ide kérettem önöket....
Ujságíró 1: Bocsánatot kérek, de volna egy kérdésem.... Sok olyan újságíró is van, akik nem írtak dicsőítő cikkeket a diktatúra idején. Gondolom, őket a kormány is megbízhatóbbnak tartja. Miért nem rájuk gondoltak a feladat elvégzésénél?
Belügyminiszter: A kérdés logikus....vártam....Természetesen a válaszom is logikus lesz.... Nos, nekik nincs meg az az alkalmazkodó képességük, mint önöknek. Nem ismerik azokat a rafinált manipulációs formákat sem, amelyeket maguk. Ezt maguknál jobban senki sem tudja az országban. Ők ízig-vérig demokratikus újságírók, maguk viszont a diktatúra tején nevelkedtek, és nekünk most ilyen emberek kellenek!
Újságíró 2: Úgy érzem, hogy a feladat, amellyel miniszter úr meg akar bízni minket, elég nagy kaliberű. Mi lesz, ha túl nehéz feladatnak bizonyul számunkra? Ha nem tudjuk elvállalni?
Belügyminiszter: Ez a lehetőség az önök részéről teljesen kizárt. Ugyanis nincs más lehetőségük, mint elfogadni! Hogy pontosabban fogalmazzak: amennyiben most nemet mondanak, az egyenértékű lesz az állásuk elvesztésével... Mert bármennyire szeretném is, nem tudom majd megvédeni magukat azoktól a kormánytagoktól, akik csak az alkalmat várják az önök elmozdítására.... Bizonyítaniuk kell! Mégpedig egy olyan dologban, ami országos horderejű! Az emberek nyugalma és az épülő rendszerbe vetett hitük függ ettől!
/ Kínos csend. Az újságírók feszengenek, miközben egymásra sem mernek nézni. /
Nos....Gondolom, már alig várják, hogy megismertessem önöket a feladattal....
Ujságíró 1: Igen. Nagyon várjuk....
Belügyminiszter: Örülök.... Önök okos emberek!....Tehát rátérek. Az ügyet nem kívánom részletezni, hiszen bizonyára ismerik. A Jézus jelenségről van szó. Pontosabban arról a szélhámosról, aki Jézusnak adja ki magát ország-világ előtt.
Újságíró 2: Igen. Ismerjük. Épp a napokban beszélgettünk arról, hogy ilyesmi azért nem fordulhatott volna elő az előző rendszerben...
Belügyminiszter: Na látja! Ez a különbség! Nálunk előfordulhat! Mi mindenkinek teret engedünk! A leglehetetlenebb eszméket is szabadon engedjük működni!.... Persze csak addig, amíg nem érezzük úgy, hogy az már veszélyezteti az állam biztonságát!
Újságírő 1: Ha jól értem, itt erről van szó....
Belügyminiszter: Igen. Túlságosan kinőtte magát ez a dolog... Az emberek mintha visszatértek volna a sötét középkorba! Semmi sem érdekli őket csak az, amit ez a szélhámos mond! Csodákban hisznek! A huszonegyedik század elején! Képzeljék el! Pedig, mint tudják, a Vatikán is állást foglalt az ügyben és egyértelműen kijelentette, hogy szó sincs semmiféle Jézusról! Márpedig ha nincs Jézus, akkor nem lehetnek csodák sem!... De a félrevezetett embereket ez nem érdekli, és a folyamat gyűrűzik tovább....Nos, hát itt kezdődik az önök feladata! megállítani ezt a folyamatot! Ráébreszteni az embereket, hogy becsapták őket! Fel kell nyitni a szemüket! Hát van ennél szebb és nemesebb feladat egy újságíró számára?!
Újságíró 1: Tehát cikket kell írnunk a szélhámos ellen?
Belügyminiszter: Úgy van! Le kell rántani róla a leplet!
Újságíró 2: És mi van most azzal az emberrel? Legutóbb úgy hallottam, hogy házi őrizetben tartják.
Belügyminiszter: Azóta változott a helyzet. Átszállítottuk a rendőrségi fogdára. Vádat emelünk ellene csalás és szélhámosság miatt, és természetesen azt szeretnénk, ha az emberek ezt elfogadnák. Fel kell tehát készíteni őket! Önöknek kell felkészíteni!
Újságíró 1: / Megkönnyebbülve felsóhajt. / Azt hiszem, hogy ez nem teljesíthetetlen feladat.
Belügyminiszter: Tehát igent mondanak? / Az újságírók bólogatnak. / Akkor hát... Máris hozzáfoghatnak néhány előkészítő cikk megírásához... Mielőtt azonban nyomdába küldenék, szeretném átböngészni.... Ne értsék félre! Ez nem cenzúra! Ez együttműködés a sajtóval....
Újságíró 2: Azt hiszem, adódhat majd egy probléma... Lesznek olyan újságírók, akik ellenkező hangvételű cikkeket írnak majd mint mi. Ezek leronthatják a mi cikkeink hatásfokát....
Belügyminiszter: Ettől nem kell tartaniuk. Velük is együttműködünk majd... Viszontlátásra! Azt hiszem, sokat fogunk találkozni az elkövetkező napokban és hetekben. Főleg a tárgyalás ideje alatt számítok önökre! Akkor majd tekintélyes mennyiségű instrukciót kapnak tőlem... Tehát: munkára fel! Jó cikkeket várok önöktől! Azt se bánom, ha lincshangulatot teremtenek! Annál könnyebb lesz a dolgunk....
/ A belügyminiszter a kezével int, hogy elmehetnek. Amikor azok eltűnnek, a szekrényhez lép és nagyokat kortyol az üvegből. A kopogtatásra gyorsan elteszi az italt és leül az asztalhoz. /
Államtitkárnő: Miniszter úr! Meghozták a rendőrök azt az embert!
Belügyminiszter: Aha! Megjött az esztergályos úr! Milyen állapotban van?
Államtitkárnő: Eléggé megviseltnek és idegesnek látszik.
Belügyminiszter: Nagyszerű! Azonnal vezessék be! Egy percnyi pihenőt se adok neki a gondolkodásra és a pihenésre! Lerohanom, mint Napóleon Karthágót!
Államtitkárnő: Elnézést miniszter úr, de az Hannibál volt....
Belügyminiszter: Kicsoda?
Államtitkár: Hát, aki Karthágót lerohanta....
Belügyminiszter: / Pillanatra zavarba jön. / Tényleg?... / Gyorsan erőt vesz magán. / Ez most nem lényeges! Én is tévedhetek! Kísérjék be azt az embert!
Államtitkárnő: / Kiszól. / Jöjjenek be!
/ Az esztergályos két rendőr kíséretében belép. Láthatóan zaklatott és fáradt. Tétovázva megáll az ajtóban, de a rendőrök közelebb lökdösik. /
Rendőr 1: / Tiszteleg / Belügyminiszter úrnak jelentem, az utasítás szerinti személyt előállítottuk!
Belügyminiszter: / Bólint. / Várakozzanak odakint. Ha szükségem lesz magukra majd szólok! / Az államtitkárhoz. / Ön is....
/ A színen a belügyminiszter és az esztergályos marad. /
Belügyminiszter: Üljön le.
Esztergályos: Inkább azt szeretném tudni, hogy miért hoztak ide?
Belügyminiszter: Mindent megtud idejében....
Esztergályos: Kérem, engem két nappal ezelőtt berángattak a rendőrségre és a családom azóta azt sem tudja, hogy mi van velem.... Cipelnek jobbra-balra és olyan kérdéseket tesznek fel, amikre a válaszokat már ezerszer elmondtam.
Belügyminiszter: Nyugodjon meg... Ez már a végállomás...Innen már nem viszik sehová. Válaszol néhány kérdésemre, aztán haza mehet. Persze csak akkor, ha elégedett leszek a válaszaival!
Esztergályos: Nekem nincs okom hazudni.....
Belügyminiszter: / Elmosolyodik. / Épp ettől félek....Nem baj...Majd találunk valami okot, ha csak ez a problémája....
Esztergályos: Én becsületes életet élek, kérem. Egyszerű és becsületes életet.
Belügyminiszter: /egyre kísértetiesebben mondja. /
Először mindenki ezt mondja... Aztán amikor jobban a dolgok mélyére nézünk, mindjárt előkerül ez meg az....
Esztergályos: Nekem soha nem volt dolgom a rendőrséggel, és mégis úgy bánnak velem, mint egy bűnözővel! Ezt kikérem magamnak!
Belügyminiszter: / Pillanatok alatt eltűnik arcáról a mosoly. Kiabálni kezd. /
Mit csinál maga?! Kikéri magának?! Tudja maga, hogy hol van?! Tudja, hogy kivel beszél?! Tudja, hogy milyen szarban van?!
Esztergályos: / Ijedten összehúzza magát. / De kérem, én....
Belügyminiszter: Honnan vette ezt a marhaságot Jézusról?! Híres akart lenni?! Hasznot látott benne?! Netán valakik felkérték, hogy ezt csinálja?!
Esztergályos: / Egyre ijedtebben. / Én nem csináltam semmit!
Belügyminiszter: Ne játssza meg magát! Nagyon jól tudja, hogy miről beszélek! Maga indította el ezt az egész szemetet! Maga és a családja! Kiborították a bilit és most térdig járunk a szarban! De mi nem szeretünk ám szarosak lenni, tudja!? / Néhány pillanatig vár, felméri szavai hatását, aztán enyhébben folytatja. / Magát becsapták ember.... Nem jött még rá? A bolondját járatta magával egy szélhámos, és maga a mai napig nem képes ezt belátni. Pedig mi semmi mást nem kérünk magától, csak azt, hogy ezt beismerje....
Esztergályos: A rendőrségen is ezt mondták.....
Belügyminiszter: Na látja! Nem én találtam ki.... Mindenki tisztában van a helyzettel, csak maga viselkedik úgy, mint egy vak. / Szinte barátságosan folytatja. / Ne...üljön már le...Itt akar állni estig?
Esztergályos: Estig? Olyan sokáig fog tartani?
Belügyminiszter: Az magától függ....Minden magától függ....
/ Az esztergályos bizonytalanul leül. /
Belügyminiszter: / Cigarettát nyújt felé, de közben kérdez is. /
Maga tényleg ilyen fanatikus hívő?
Esztergályos: / Elfogadja a cigarettát. /
Nem mindig voltam az.... De most már igen. Megvilágosodott a lelkem!
Belügyminiszter: Nos, nekem nincs szükségem a maga megvilágosodott lelkére.... Én az eszét szeretném befolyásolni. Felébreszteni a józan eszét, ami igen csak mély álomba szenderült a jelek szerint....
/ Mélyet szív a cigarettába, aztán hosszasan fújja ki a füstöt. /
Ízlik?
Esztergályos: Nem értem.....
Belügyminiszter: A cigaretta....Ízlik?
Esztergályos: Igen.... Nagyon kellemes.... Ilyet még nem szívtam....
Belügyminiszter: Mert nincs rá pénze... Mert ostobán éli az életét... Mert olyan dolgokkal foglalkozik, amiből semmi haszna.
Esztergályos: Sajnos az esztergályos szakma nincs jól megfizetve....
Belügyminiszter: Ki beszél itt az esztergályozásról? Ügyeskedjen! Ismerje fel a lehetőségeket! Fogadja el a segítő kezet, ha maga felé nyújtják! Magának sem mindegy, hogy miként éli le az életét! Meg aztán ott van a felesége és a lánya.... Rájuk nem gondol?
Esztergályos: Sajnos az ilyen lehetőségek elég ritkák....
Belügyminiszter: No látja! Hát éppen ez az! Most találkozott egy ilyen lehetőséggel! Én nyújtom azt maga felé, csak el kell, hogy vegye a kezemből....
Esztergályos: Miért viccel velem, kérem? ...Mit tudnék én ezért tenni?
Belügyminiszter: Nagyon sokat.... Higgye el, hogy nagyon sokat. Ráadásul nem is kellene magát nagyon megerőltetnie....
Esztergályos: Én.... nem is tudom.....
Belügyminiszter: / Bizalmasan közelebb hajol. /
Mondja, mibe kerül magának azt mondani, hogy becsapták?.... Elmondja néhány hivatalos személy előtt, hogy akit eddig Jézusnak hitt és akiben maradéktalanul megbízott, az egy csaló.... Természetesen semmibe sem kerül magának....Néhány mondat az egész.... Én viszont garantálom, hogy élete végéig megoldódik minden anyagi problémája!
Esztergályos: De...én ezt nem tehetem....Ezzel olyat állítanék, ami nem igaz. Amit én magam sem hiszek el....Amit mások sem hinnének el....
Belügyminiszter: Ne féljen. Akiknek mondani fogja, azok alig várják, hogy elhihessék magának.
Esztergályos: És az emberek, akik eddig mást hallottak tőlem? Mit fognak majd szólni? Azt mondják majd, hogy elárultam a hitet!
Belügyminiszter: Mit foglalkozik maga másokkal? Ki a fontos magának? Azok az emberek vagy a családja?
Esztergályos: Hát....
Belügyminiszter: Na látja!.... Tanul a lánya?.... Hát persze, hogy tanul!.... Szeretne tovább tanulni?.... Hát persze, hogy szeretne!... Szeretnének jobban élni?... Hát persze, hogy szeretnének!.... Hát akkor mi a gond?! Nem értem magát, hogy miért gondolkodik még mindig egy ilyen ajánlaton?!
Esztergályos: A becsületem....
Belügyminiszter: / Hirtelen újra kiabál. / A becsülete?! Miféle becsülete?!
/ Felugrik a székből. / Jegyezze meg, hogy ebben az országban annak van becsülete, akiről mi azt mondjuk, hogy van neki! A többi mind gyanús és megbízhatatlan! Maga is! Ne higgye, hogy nem tudunk a piszkos kis dolgairól! Jobban ismerjük a múltját, mint saját maga! / Nagyot fúj, aztán leül. / Becsülete pedig csak akkor lesz, ha megteszi amit kérünk!
Esztergályos: Kérem, nekem.....
Belügyminiszter: Ne mondjon semmit! Ne mentegetőzzön! Fogja fel végre, hogy itt csak igent mondhat! Különben beletesszük egy olyan gépezetbe, amely szétmorzsolja fizikailag és erkölcsileg nem csak magát, de az egész családját! Tuja, hogy hívják ezt a gépezetet? Börtönnek! Érti?! Börtönnek!
Esztergályos: / Mereven néz maga elé. /
Belügyminiszter: Kíváncsian várom a válaszát!
Esztergályos: / reszkető hangon. / Miért kerülnék én börtönbe?... Nem csináltam semmit....
Belügyminiszter: Hát jó.... Másképp is beszélhetünk.... / Papírokat vesz elő, és lapozgat. / Tudomásom szerint néhány hónapja értékes műszerek tűntek el abból az üzemből, ahol maga dolgozik.... Az okozott kár megközelítőleg másfél-kétmillió... Ez, akár hogy is számolom, legalább két-három év börtön... Na és persze azonnali elbocsájtás, ami igen kellemetlen ebben a munkanélküli világban. / Váratlan hangerővel. / Mit tud a lopásokról?!
Esztergályos: Hallottam róla....
Belügyminiszter: Szóval hallott róla....Nahát, ez nagyon érdekes...Más mondanivalója nincs?
Esztergályos: Nincs.
Belügyminiszter: / Sátáni mosollyal. / Tudja, mi lenne a roppant érdekes? Ha ezeket a műszereket megtalálnák a maga házában....
Esztergályos: Az lehetetlen....
Belügyminiszter: Lehetetlen? Miért volna az? Nem csak a maga Jézusa képes csodákra, hanem mi is.... Tudja, amikor kellőképpen kiképzett nyomozók végzik a házkutatást, akkor meg is találják azt, amit keresnek....
Esztergályos: / Kétségbe esve. / De hát ott nincs semmi....
Belügyminiszter: Az nem számít...Majd lesz....Nyugodjon meg, minden ott lesz, aminek ott kell lenni egy megalapozott vádemeléshez....
Esztergályos: Ez törvénytelen!
Belügyminiszter: Törvénytelen? Maga szerint a rendőrség törvénytelenül végzi a munkáját?! Kedves barátom...ki hiszi ezt el magának? Az ilyen vádaskodással csak ront a helyzetén....
/ Az esztergályos lehajtja a fejét. A belügyminiszter vár egy kicsit, aztán enyhébben mondja. /
Látja, látja...Hát eddig tart a maga becsülete... Elég egy kicsit alaposabban szemügyre venni a dolgokat és máris vége.... Elpukkan, mint egy szappanbuborék... Mondjon igent és már mehet is haza....
Esztergályos: / hirtelen indulattal az asztalra csap. /
Nem ! Nem adom el a hitemet! Nem leszek áruló! Nem leszek Júdás! A lelkem többet ér, mint a világ összes kincse! Ha akar zárasson börtönbe! Nem számít! Isten ott is ott lesz velem!
Belügyminiszter: / Nézi az esztergályost. Meglepte ez a viselkedés, mert már azt hitte, hogy sikerült megtörnie a férfit. Kénytelen a legutolsó aduját is kijátszani. /
Csapkodja az asztalt?! Az én asztalomat?! Szembe mer szállni velem?! Szembe mer szállni a hatalommal?! Hát jó.... Akkor most megmutatom magának, hogy mire számíthat a jövőben! / Az ajtóhoz megy és kiszól. / Kísérjék be őket!
/ két rendőr kíséretében megjelenik az esztergályos felesége és lánya. Az asszony, amikor meglátja a férjét, odarohan hozzá és zokogva átöleli. A lány csak áll lehajtott fejjel. /
Feleség: Drága férjem! Úgy féltettelek! Azt mondták, hogy le vagy tartóztatva! Hogy hosszú évekig nem látjuk majd egymást!.... Úgy örülök, hogy itt vagy!!!!
Esztergályos: / Nyugtatgatja. / Ne félj...Nem lesz semmi baj... Most már ne félj... / A belügyminiszterhez. / Miért hozatta ide őket?! Mi közük van nekik ehhez?!!!
Belügyminiszter: Abban bízok, hogy jobb belátásra bírják magát....
Esztergályos: / Félretolja az asszonyt és közelebb akar lépni a miniszterhez. A két rendőr azonnal oda ugrik és lefogják. /
Belügyminiszter: / A rendőrökhöz. / Hagyják! Majd megnyugszik.... Távozzanak!
/ A rendőrök kimennek. /
Belügyminiszter: / Az esztergályoshoz. / Eszem ágában sincs bántani őket.... Legalábbis egyenlőre... Ugyanis még nem döntöttem el, hogy mi is legyen velük.... Börtönbe kerüljenek, mint maga vagy esetleg valamilyen tragikus baleset érje őket....
Esztergályos: / Közelebb lép, kezei ökölbe szorítva. / / Nem! Ezt nem teheti!!!!
Belügyminiszter: / Hátrál kicsit. / Maradjon ott, mert hívom a rendőröket!
/ Az esztergályos megtorpan. /
Jegyezze meg, hogy én mindent megtehetek, és mindent meg is teszek, hogy elérjem a célom! A dolog még is úgy fog festeni, mintha nekem semmi közöm se lenne az eseményekhez!
Feleség: / Visszahúzza a férjét. / Tedd meg nekik, amit kérnek! Ne ellenkezz velük! Mi csak kis emberek vagyunk! Ez a világ mindig a hatalmasokért működött!
Belügyminiszter: Hallgasson a feleségére....Okos asszony....
Esztergályos: / A feleségéhez. / Eláruljam Jézust? Ezt nem tehetem!
Belügyminiszter: Figyeljen ide ember! Jézust úgy sem tudja megmenteni!... Arra viszont még van esélye, hogy önmagát és a családját megmentse... Nem hiszem, hogy örülne annak, ha a lányánál mondjuk kábítószert találna a rendőrség... Ha a feleségét váratlanul elgázolná egy autó.... Persze az sem kizárt, hogy a lányával is hasonló baleset történik.... És maga mindenről a börtön négy fala között fog értesülni... El tudja képzelni azt az érzést?... Millió módszer közül válogathatunk, hogy tönkretegyük magukat...Megér ennyit a maguk szép családi élete?....
Esztergályos: / A feleségére néz majd a lányára. /
Mondjátok, mit tegyek?....
Lány: Apa! Én nagyon félek!
Feleség: Én is!
Esztergályos: Nagyon szeretlek benneteket....
/ Széttárja a karjait, a lány és a feleség odabújnak hozzá és ő átöleli őket. Darabig így maradnak, aztán a belügyminiszternek mondja. /
Kaphatok gondolkodási időt? Legalább ezt engedje meg....
Belügyminiszter: Miért ne? Ne gondolja, hogy nekem nincs szívem... Meg aztán ha akarom, úgyis letartóztathatom újra.... De bízom benne, hogy nem kerül sor ilyen kegyetlen lépésre.... Kap két napot! Pontosan két nap múlva bemegy a helyi rendőrkapitányságra és a kapitányt keresi... Személyesen a kapitány urat, érti? Senki mást!
Esztergályos: / Beletörődve bólint. / Értem....
Belügyminiszter: Helyes. Aztán már nincs is más teendője, mint aláírni azt a papírt, amit a rendőrkapitány úr majd maga elé tesz. Azontúl pedig mindent úgy mond és tesz, ahogy azt a kapitányságon elmondják magának... Most pedig mehet haza a családjával együtt....Pihenje ki magát.... Sok dolga lesz az elkövetkező hetekben....
Feleség: / Hálálkodva. / Köszönjük! Nagyon szépen köszönjük! A Jóisten áldja meg a jóságáért!
Belügyminiszter: Ez az, amire a legkevésbé számítok....
/ Kezével sürgető mozdulatot tesz. /
Na menjenek, menjenek! Nincs tovább időm magukkal foglalkozni!
/ A feleség és a lány belekarol az esztergályosba, aki úgy megy közöttük, mint egy alvajáró. /
Belügyminiszter: / Egyedül marad a színen. Monologizál, közben összedörzsölgeti a kezeit. / Megy itt minden, mint a karikacsapás!
/ Oda lép az asztalhoz, papírt és tollat vesz elő, és minden mondatánál kipipálja, amit mond. /
Bíróság - kilőve!
Újságírók - kilőve!
Rendőrkapitány - kilőve!
Esztergályos - kilőve!
/ Ledobja a tollat az asztalra. /
Alig van hátra valami....Hamarosan kezdetét veheti a nagy színjáték....
Államtitkárnő: / kopogtatás nélkül, azonnal belép. /
Belügyminiszter úr! Egy hölgy keresi.
Belügyminiszter: Miféle hölgy?... Hogy hívják?
Államtitkárnő: Hiába kérdeztem, nem hajlandó elárulni a nevét.
Belügyminiszter: Azt se tudják, hogy ki, és csak úgy beengedik?!
Államtitkárnő: Arra hivatkozott, hogy egy nagyon kedves ismerőse a miniszter úrnak, és mindenki megüti a bokáját, ha nem engedjük be....
Belügyminiszter: Küldjék a fenébe! Most nem érek rá! Különben se várok semmilyen kedves ismerőst....
Államtitkárnő: Intézkedem. / Indul kifelé. /
Belügyminiszter: Várjon!.....Csinos?
Államtitkárnő: Meglehetősen....
Belügyminiszter: Lehet, hogy mégis ráérek egy kicsit.... Kár volna egy ilyen kedves ismerőst elküldeni, nem igaz? / Sejtelmesen rámosolyog az államtitkárnőre. /
Államtitkárnő: / Visszamosolyog. / Ahogy mondja, miniszter úr....
