Jézus: / Elindul kifelé, de az ajtóból még visszaszól. / Siess haza! A gyermeked alig várja, hogy eléd futhasson!
Igazságügyminiszter: Takarodj! Takarodj!
Jézus: És vesd le ezt a gonosz álarcot! Nem illik hozzád.... / Megfordul és kimegy. /
/
Az igazságügyminiszter egy ideig csak bámul bele a semmibe, aztán
feláll és a telefonhoz megy. Érte nyúl aztán vissza húzza a kezét.
Láthatóan vívódik benne a kíváncsiság és a félelem. Váratlanul
megszólal a telefon, a férfi ijedten lép hátrébb, majd erőt vesz magán
és felveszi a kagylót. /
Igazságügyminiszter: / Rekedt, megviselt hangon. / Tessék!... Én vagyok....Igen....Mit mond?...Micsoda?.. Úristen! Ez....Ez....Biztos?!....Rohanok! Azonnal megyek!!!
/ Kezéből kiesik a telefonkagyló. Lerogy a földre és zokogás közepette mondja. / Úristen! Meggyógyult a gyermekem! Meggyógyult a gyermekem!!!!
/
A fények halványodni kezdenek és ahogy a miniszter zokogva ül a földön,
lassan beúszik egy halk, egyre erősödő dallam, a MENNYIT ÉR A HATALOM?
című dal. Az igazságügyminiszter énekelni kezd. /
/ Az Igazságügyminiszter éneke. /
Ébren vagyok vagy álmodom, Mi ez a kínzó fájdalom? Hová lett a nagy hatalom? Szertefoszlott egy hajnalon...
Megváltottad az életem, Vissza adtad a gyermekem, Ez az igazi hatalom, Hálát rebegek ajkamon!
Nem bántottál, nem vádoltál, Csak szívemhez kiáltottál, Tudtad mit ér az életem: Utat mutattál Istenem!
Ébren vagyok vagy álmodom, Így foszlik szét a hatalom, Ébren vagyok vagy álmodom, Lelkem a kezedbe adom!
Mindegy, hogy büntetsz vagy dicsérsz, Térden állok már a hitért, Borzadva kellett hallanom: Nem ad semmit a hatalom!
Ébren vagyok már jól tudom: Ébredést hozó hajnalon, Mindenemet neked adom: Nem kell a mocskos hatalom!
/ SÖTÉT /
A belügyminiszter irodája.
A belügyminiszter és a bíró érkezik, az előző kezében vastag dosszié.
Belügyminiszter:
Természetesen nem kell azonnal válaszolnia. Egyenlőre csak annyit
kérek, hogy olvassa el. Tartalmazza mindazt, amit az ügy megoldása
érdekében tudnia kell.
Bíró: / Nem veszi el a felé nyújtott iratokat. / Az igazságügyminiszter úr már mindenről tájékoztatott....
Belügyminiszter: / Dühösen az íróasztalára dobja az iratcsomót. Beszéd közben leül, hangja gúnyos. /
Nem értem magát... Következetesen a rossz oldalra áll... Ha jól
emlékszem, egyszer már volt egy végzetes tévedése.... Nem gondoltam,
hogy ilyen hamar elfeledkezik arról a szívességről, amit akkor tettem
magának!
Bíró: / Láthatóan meggörnyed, mintha óriási súlyt tettek volna a vállára. / Ezt úgy értsem, hogy....
Belügyminiszter: Igen. Úgy értse... Gondolom, nem kell bővebb magyarázatot adnom?!
Bíró: / Feláll. / Ez zsarolás! Egy percig se maradok tovább!
Belügyminiszter:
/ Nevet. / De kedves barátom! Minek ilyen nagy szavakat használni?
Egyszerűen csak arról van szó, hogy magának van egy titka, amit
szeretne továbbra is titoknak tudni....
Bíró: Biztos voltam benne, hogy egyszer majd visszaél ezzel a dologgal!
Belügyminiszter: A tartozást előbb vagy utóbb mindenkinek ki kell egyenlíteni. A maga esetében most jött el ez az idő...
Bíró:
De miért éppen ebben az ügyben? Ez a legkényesebb tárgyalás lesz,
amiről valaha is hallottam. Nagyon könnyen a karrierembe kerülhet.
Belügyminiszter:
Azért esett a választásom magára, mert maga az egyik legnevesebb bíró
az országban. A maga döntését nem igazán szokták megkérdőjelezni... Ami
pedig a karrierjét illeti, az csak abban az esetben kerülhet veszélybe,
ha nem vállalja el ezt az ügyet!
Bíró: Szerintem azért választott engem, mert a markában tud tartani.
Belügyminiszter: / Sejtelmesen elmosolyodik. /
Remélem, hogy ez a gyerekes naivitás csak akkor jellemzi, amikor
zavarban van.... Csak nem képzeli, hogy belügyminiszter létemre maga az
egyetlen büntető bíró az országban, akiről kompromitáló adatok vannak a
birtokomban? Nem kedves barátom. Tényleg azért esett önre a választásom
mert tehetségesnek tartom, és mert szerintem maga a legalkalmasabb erre
a feladatra.
Bíró: / Cigarettát vesz elő és kínálja. / Megengedi?
Bíró:
Tulajdonképpen... Ha jól meggondolom, részemről nem is lenne
akadálya.... Kínos dolog azonban, amikor az embernek meg kell kerülnie
a főnökét....
Belügyminiszter:
/ Közelebb hajol. / Elárulok magának egy titkot.... A maga főnöke
néhány órán belül kegyvesztett lesz... A miniszterelnök kiveszi a
kezéből az ügyet, és kizárólagos döntési joggal ruház föl engem! Ez
pedig azt jelenti, hogy a maga főnöke, a kedves Igazségügyminiszter,
vagy elzárkózik ettől az ügytől vagy engem támogat. Más lehetősége nem
lesz....
Bíró: Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy ön bármikor utasíthat majd engem....
Belügyminiszter:
Így igaz! Én azonban, a tiszteletem jelélül, először nem utasítom csak
kérem.... Szeretem a közvetlen viszonyt főnök és beosztott között....
Minek az a sok utasítgatás meg parancsolgatás? Elvégre értelmes,
civilizált emberek vagyunk... / Tart egy kis hatásszünetet, a bíró pedig sűrűn bólogat kimutatva nagy egyetértését. / Nos, ha már ilyen kedvesen elbeszélgettünk, szeretnék néhány előzetes instrukciót adni magának.
Bíró: Éppen kérni akartam rá miniszter úr....
Belügyminiszter: Nem tudom, mennyire ismeri az események eddigi alakulását, mindenesetre részletes leírást talál ebben. / A bíró elé tolja a dossziét. Az mindkét tenyerét ráteszi, mintha attól félne, hogy visszaveszik tőle. /
Fontosnak tartom tisztázni már az elején, hogy ebben az ügyben
semmiképpen sem születhet felmentő ítélet! A Büntető Törvénykönyv adta
lehetőségek között a maximális ítéletet kell kihozni!
Bíró: Bocsánat, hogy közbeszólok, de még azt sem tudom, hogy mi lesz a vád?
Belügyminiszter: Egyenlőre csalás, lopás és szélhámosság... A többit magára bízom...
Bíró: Értem... Persze ez attól is függ, hogy hány terhelő tanú van...
Belügyminiszter:
Emiatt ne aggódjon. Lesz bőven, amennyit csak akar! Persze időben
jelezze majd számomra, hogy mit mondassunk az emberekkel! Tudja
fölöttébb kínos lenne, ha valami zavar támadna a tárgyalás menetében! A
legminimálisabb gyanút is el kell terelni arról, hogy koncepciós perről
van szó!
Bíró: Talán, ha zártkörűvé tennénk a tárgyalást....
Belügyminiszter:
Ezt felejtse el! Rosszabb megoldást el sem tudok képzelni! A
közvéleményt izgalomban tartja az ügy. Nem csak itthon, de külföldön
is. Ha kizárjuk őket, máris lehetőséget szolgáltatunk a rosszindulatú
feltételezéseknek! Jegyezze meg! Az egyetlen lehetséges megoldás a
tökéletes kendőzés! / Órájára néz aztán feláll. / Hát.... egyenlőre
ennyi... A többit később, az események alakulásától függően...
Bíró: / Feláll. Maga elé tartja a dossziét. / Tüzetesen el fogom olvasni! Remélem, nem csalódik bennem.
Belügyminiszter: / Átkarolja a vállát, miközben kifelé indul vele. /
Fölösleges aggódnia. Állandó kapcsolatban állok majd magával és bármi
probléma adódik, segítek. Csak jól gondoljon végig mindent... Ne
kapkodjon...
Bíró: Köszönöm a bizalmát....
Belügyminiszter: Ugyan... Szóra sem érdemes... Elvégre régi barátok vagyunk....
/ Eltűnnek a színről. /
/ SÖTÉT /
Ugyanott, néhány nappal később.
A belügyminiszter dühösen rohan befelé, mögötte szolgai módon a rendőrkapitány.
Belügyminiszter: / Papírt lobogtat a kezében. / Ennyi az egész?! Ez magának jelentés?! Ez magának tervezet?! Tudja, mi ez?! Egy szar! Egy óriási szar! / Összegyűri a papírt és eldobja. /
Rendőrkapitány: / Keresi a papírt, hogy felvegye. / Bocsánatot kérek, de ez....
Belügyminiszter: Hagyja a francba azt a papírt! Nem érdekel!
Rendőrkapitány: / Egyre ijedtebben. / Én csak... Azt hittem, hogy....
Belügyminiszter:
Mit hitt?! Mi a francot hitt?! Azt képzeli, hogy ez is egy hétköznapi
ügy?! Egy tyúklopás?! / Fejét fogja mérgében / Én vagyok a marha!
Egyedül én! Régen le kellett volna váltanom magát! Ezerszer alkalmasabb
embereket is találnék erre a feladatra!
Rendőrkapitány: / Egészen előre görnyed. / Mindent megteszek miniszter úr. Amit csak kér. Adjon még egy lehetőséget.... Csak még egyet!
Belügyminiszter: Egyszer már kapott sanszot! Azóta nem sokat tett az asztalra!
Rendőrkapitány:
Ha kell a fél világot ráveszem a hamis tanúzásra! Ön csak mondja, hogy
mit kíván hallani tőlük és ők úgy mondják majd, mint a gép!
Belügyminiszter: / Hirtelen váltással mosolyogni kezd. /
Úgy látom, hogy még is van magához való esze. Kezdi érteni, hogy mit is
akarok. Foglaljon helyet, kedves barátom... Netán egy pohárka italt?
Belügyminiszter:
Mentesítem! / Feláll, előveszi az italt és tölt, közben beszél. / Ha
továbbra is ilyen okosan áll a dolgokhoz, igazán megérdemli, hogy
kivételezzek magával. Maga egyébként is mindig a kedvenceim közé
tartozott....
Rendőrkapitány: Igyekszem továbbra is rászolgálni a bizalmára, miniszter úr.
Belügyminiszter: Ezt el is várom.... / Felemeli a poharat és isznak. /
Ami pedig a továbbiakat illeti, ha az ügy szerencsésen alakul,
természetesen nem marad el a méltó jutalom sem... Hálám korlátlan tud
lenni!
Rendőrkapitány: Ebben soha sem kételkedtem, miniszter úr.
Belügyminiszter: Szavatartó ember vagyok, ráadásul roppant nagyvonalú.
/ Beszéd közben egy papírlapot vesz elő az íróasztala fiókjából, és
átadja a másiknak. / Íme a bizonyíték, hogy komolyan beszélek.
Rendőrkapitány: / Beleolvas a papírba, aztán felugrik. / De hiszen ez.... ez...
Belügyminiszter:
Mondhatja nyugodtan, hogy csodálatos, mert valóban az.... Nem
mindenkinek adatik meg, hogy egy kisváros rendőrségének az éléről az
országos kapitányi székbe üljön, kihagyva minden közbe eső lépcsőfokot.
Rendőrkapitány: Miniszter úr én... én a tűzbe mennék önért!
Belügyminiszter:
Ezért ne siesse el a dolgot... Amint látja, az aláírásom még hiányzik a
papírról! Előbb még valóban bele kell mennie a tűzbe! A kellős
közepébe... / Másik papírt vesz elő. / De, hogy a dolog mindkét
oldalát ismerje, van itt készenlétbe helyezve egy másik papír is... Ez
arra az esetre szól, ha valamit elhibázna....
Rendőrkapitány:
/ A Másik kezébe fogja a papírt. Néhány pillanatig felváltva nézegeti
hol az egyiket, hol a másikat, aztán leteszi őket az asztalra. / Mit kell tennem?
Belügyminiszter:
/ Nevet. / Ugyan, kedves barátom! Ne vágjon már olyan rémült képet!
Semmivel sem kell többet tennie, mint ami eddig is a munkája volt!
Ugyanazok a módszerek, ugyanazok a megoldások! Csak nagyobb
körültekintéssel és precizitással, elvégre az ügy is nagyobb volumenű!
Rendőrkapitány: Tisztában vagyok az ügy komolyságával, miniszter úr!
Belügyminiszter: Nagyszerű! Mondhatnám tökéletes! Tehát nincs más hátra, mint belevetni magát a dolgok sűrűjébe!
Belügyminiszter:
Várjon! Ne siessen annyira! Jegyezze meg, hogy a sietség a pontosság
halála!....Egyeztessük még egyszer a dolgokat! Tehát: mivel kezdi a
teendőit?
Rendőrkapitány:
Mindenek előtt újra beidézem a kapitányságra az ügyben érintett
valamennyi személyt, és igyekszek belőlük terhelő vallomást kicsikarni.
Belügyminiszter: Helyes....Aztán?
Rendőrkapitány:
Akit nem sikerül rávenni, hogy azt mondja, amit mi hallani szeretnénk,
azt egyszerűen kifelejtjük a tanúk listájából. Megsemmisítjük a
kihallgatási jegyzőkönyveiket, és úgy vesszük, mint ha sosem
szerepeltek volna az ügyben....
Belügyminiszter: Ügyes! Tovább!
Rendőrkapitány:
Különös tekintettel leszek az esztergályosra, akitől az egész ügy
elindult! Néhány kompromitáló adatot már sikerült beszereznem róla.
Némelyik olyan, hogy egy elefánt is összerogyna a súlya alatt!
Belügyminiszter:
Nem ! Az esztergályos az enyém ! Már intézkedtem is, hogy minél
hamarabb hozzák ide! Az ügy kulcsfigurájával személyesen én akarok
foglalkozni! Nagyon sok múlik azon, hogy mit mond majd az az ember!
Rendőrkapitány: Természetesen, miniszter úr...Mindenesetre segítségképpen a róla beszerzett információkat még a mai napon eljuttatom önhöz!
Belügyminiszter: Helyes, helyes! Kezdem azt hinni, hogy maga tényleg rátermett országos kapitány lesz!
Rendőrkapitány: Köszönöm, miniszter úr.... / Egészen belelendül a beszédbe. /
Persze ezzel még nincs vége a lehetőségeknek! Külön erre a célra
kiépített hálózatomból a legjobb embereket hívatom magamhoz, akiknek
természetesen semmi közük az ügyhöz, de van annyi vaj a fejükön, hogy
azt mondják majd, amit kell! Esküszöm magának, miniszter úr, hogy még
önt is sikerül majd meggyőzniük arról, hogy mennyire becsapta őket az a
szélhámos!
Belügyminiszter: Maga aranyat ér barátom! Azt hiszem, még sokra viheti az életben!
Rendőrkapitány: / Széles mosollyal. / Igyekszem, miniszter úr....
Államtitkárnő: / Rövid, gyors kopogtatás után belép. / Bocsánat, miniszter úr....Megjöttek az újságírók!
Belügyminiszter: Adjon nekik kávét, és tartsa őket szóval! Rájuk fér egy kis várakozás...Legalább addig is puhulnak....
Rendőrkapitány: / Nevetve. / Óriási ötlet! Ezt megjegyzem! Egyszer talán még hasznomra válik....
Belügyminiszter: / Rövid mosoly után elkomolyodik. / Kedves Barátom. Tudja maga, hogy ki volt Fouche?
Rendőrkapitány: Bocsánat....Szabad még egyszer a nevét?
Belügyminiszter:
Nem lényeges....Annyit mindenesetre jó ha megjegyez, hogy bármennyire
meg is vagyok elégedve magával, azért olyan képességekkel nem
rendelkezik, mint ő.....Maga nem fog több uralkodót túlélni, mint
Fouche... Maga engem sem fog túlélni! Maga addig lehet valaki, amíg én
ülök ebben a székben! Érdeke tehát, hogy még sokáig itt üljek! Eddig
érti?!
Rendőrkapitány: Azt hiszem, igen....
Belügyminiszter:
Nem baj. Pontosítok. Amennyiben bármilyen ostobaság miatt balul ütne ki
a tervünk, természetesen mindent a maga nyakába fogok varrni! Ön pedig,
ahogy az egy igazi beosztotthoz illik, vállalja majd a
következményeket... / A rendőrkapitány mereven, szótlanul néz. / Megértett?
Belügyminiszter:
Örülök. Akkor hát munkára fel! És a saját érdekében se feledje a híres
költő Móricz Zsigmond szavait: Dolgozni csak pontosan és szépen, mintha
éppen csillag menne az égen!
Rendőrkapitány:
Milyen költői! Ezt igazán megjegyzem.... / Memorizál. / Pontosan és
szépen dolgozni, mert éppen csillag egy az égen... Csodálatos!
Belügyminiszter: Na látja! Megy ez!
Rendőrkapitány: A belügyminiszter úr milyen művelt!
Belügyminiszter:
Ez a különbség kettőnk között, kedves barátom! Ezért ülök én ebben a
székben és nem maga! Na jó... Most már menjen! Az idő pénz, mondta egy
másik költő, de most nem lényeges. hogy ki.... / Utána szól a kifelé tartó rendőrkapitánynak. / Szóljon az államtitkárnőnek, hogy bejöhetnek a firkászok!
Rendőrkapitány: Igenis, miniszter úr! / Eltűnik. /
/
A belügyminiszter a szekrényhez lép, kiveszi az üveget és jókorát
kortyol belőle. Az első kopogtatásra nem válaszol, a másodikra sem
akar, de az újságírók még is belépnek. /
Belügyminiszter: / Eléjük megy, kezet fog. /
Jó napot uraim! Örülök, hogy végre itt vannak! Sajnos egy kicsit
megvárakoztattam önöket, de fontos megbeszélésem volt... Minden időmet
leköti az az ügy, amely miatt önöket is ide kérettem...
Újságíró 1: Szóra sem érdemes miniszter úr. Azért vagyunk újságírók, hogy mindenki minket várakoztasson.
Újságíró 2: / Nevetve. / Képzelje el, miniszter úr, hogy mennyit kell várakoznunk ott, ahová nem is hívnak minket!
Belügyminiszter:
/ Nevet. / Hát igen... Vannak még, akik nem szívesen látják a sajtó
képviselőit. Nekem azonban az a véleményem, hogy a cenzúra nélküli
nyilvánosságot mindenek fölé kell emelni! Aki fél az újságíróktól,
annak van is félnivalója! Mint azt tapasztalni fogják az elkövetkező
beszélgetés során, én teljesen ki fogok tárulkozni önök előtt,
egyszóval nem árulok majd zsákbamacskát....
Újságíró 3: Ezt már előre megköszönjük.
Belügyminiszter:
Nincs ezen mit köszönni. Ez egy természetes dolog, elvégre
demokráciában élünk.....Nos....Önök mindnyájan az ország egy-egy vezető
lapjának munkatársai. Prominens személyiségek, akik meghódították az
olvasók széles táborát. Vajon minek köszönhetik mindezt?
Ujságíró 1: Szerénység nélkül állíthatom, hogy a tehetségünknek.
Belügyminiszter:
Úgy van! A tehetségüknek! Annak a képességüknek, amit nagyra értékelt
az előző rendszer diktatúrája, és amelyet a mi demokráciánk is szeretne
kamatoztatni.
/ Az újságírók gyanakodva néznek össze. /
Tudják nekem az a véleményem, hogy a használható embereket át kell
menteni, függetlenül attól, hogy mit mondtak és írtak a múltban. A
lényeg az, hogy mit írnak most, tehát azt mondják-e, amit mi!
Újságíró 2: Gondolom, ön arra céloz, miniszter úr, hogy hívei vagyunk-e a demokráciának....
Belügyminiszter:
Téved, kedves barátom. Én tudom, hogy maguk hívei... A kérdés csak az,
hogy ezt tudja-e más is? Mert sajnos én azt tapasztalom, hogy a kormány
néhány tagja, többek között a miniszterelnök úr is, bizonytalan ebben a
kérdésben, amikor felmerül az önök neve....
Újságíró 1: Biztosíthatom önt, miniszter úr, hogy én....
Belügyminiszter:
/ Szavába vág. / Nem kell mentegetőznie! Mondtam már, hogy én bízok
önökben! Többek között azért is beszéltem rá a miniszterelnök urat
arra, hogy adjunk önöknek egy lehetőséget a bizonyításra...
Újságíró 1: Azt hiszem, a kollégáim nevében is kijelenthetem, hogy mindent megteszünk!
Belügyminiszter:
Okos válasz. Ezt vártam. Legalább mi, értelmiségiek tartsunk össze!
Nekünk kell ezt az országot talpra állítani! Ne feledjék uraim, hogy a
hozzánk hasonló egyenes, nyílt, tehetséges és mindenre elszánt
emberekre van most szüksége a népnek!
Újságíró 2: Így van! Nekem is ez a véleményem!
Belügyminiszter: Nos, ha már ilyen jól megértjük egymást, talán rátérnék a konkrét feladatra, amiért ide kérettem önöket....
Ujságíró 1:
Bocsánatot kérek, de volna egy kérdésem.... Sok olyan újságíró is van,
akik nem írtak dicsőítő cikkeket a diktatúra idején. Gondolom, őket a
kormány is megbízhatóbbnak tartja. Miért nem rájuk gondoltak a feladat
elvégzésénél?
Belügyminiszter:
A kérdés logikus....vártam....Természetesen a válaszom is logikus
lesz.... Nos, nekik nincs meg az az alkalmazkodó képességük, mint
önöknek. Nem ismerik azokat a rafinált manipulációs formákat sem,
amelyeket maguk. Ezt maguknál jobban senki sem tudja az országban. Ők
ízig-vérig demokratikus újságírók, maguk viszont a diktatúra tején
nevelkedtek, és nekünk most ilyen emberek kellenek!
Újságíró 2:
Úgy érzem, hogy a feladat, amellyel miniszter úr meg akar bízni minket,
elég nagy kaliberű. Mi lesz, ha túl nehéz feladatnak bizonyul
számunkra? Ha nem tudjuk elvállalni?
Belügyminiszter:
Ez a lehetőség az önök részéről teljesen kizárt. Ugyanis nincs más
lehetőségük, mint elfogadni! Hogy pontosabban fogalmazzak: amennyiben
most nemet mondanak, az egyenértékű lesz az állásuk elvesztésével...
Mert bármennyire szeretném is, nem tudom majd megvédeni magukat azoktól
a kormánytagoktól, akik csak az alkalmat várják az önök
elmozdítására.... Bizonyítaniuk kell! Mégpedig egy olyan dologban, ami
országos horderejű! Az emberek nyugalma és az épülő rendszerbe vetett
hitük függ ettől!
/ Kínos csend. Az újságírók feszengenek, miközben egymásra sem mernek nézni. / Nos....Gondolom, már alig várják, hogy megismertessem önöket a feladattal.... Ujságíró 1: Igen. Nagyon várjuk.... Belügyminiszter:
Örülök.... Önök okos emberek!....Tehát rátérek. Az ügyet nem kívánom
részletezni, hiszen bizonyára ismerik. A Jézus jelenségről van szó.
Pontosabban arról a szélhámosról, aki Jézusnak adja ki magát
ország-világ előtt. Újságíró 2: Igen. Ismerjük. Épp a napokban beszélgettünk arról, hogy ilyesmi azért nem fordulhatott volna elő az előző rendszerben... Belügyminiszter:
Na látja! Ez a különbség! Nálunk előfordulhat! Mi mindenkinek teret
engedünk! A leglehetetlenebb eszméket is szabadon engedjük működni!....
Persze csak addig, amíg nem érezzük úgy, hogy az már veszélyezteti az
állam biztonságát! Újságírő 1: Ha jól értem, itt erről van szó.... Belügyminiszter:
Igen. Túlságosan kinőtte magát ez a dolog... Az emberek mintha
visszatértek volna a sötét középkorba! Semmi sem érdekli őket csak az,
amit ez a szélhámos mond! Csodákban hisznek! A huszonegyedik század
elején! Képzeljék el! Pedig, mint tudják, a Vatikán is állást foglalt
az ügyben és egyértelműen kijelentette, hogy szó sincs semmiféle
Jézusról! Márpedig ha nincs Jézus, akkor nem lehetnek csodák sem!... De
a félrevezetett embereket ez nem érdekli, és a folyamat gyűrűzik
tovább....Nos, hát itt kezdődik az önök feladata! megállítani ezt a
folyamatot! Ráébreszteni az embereket, hogy becsapták őket! Fel kell
nyitni a szemüket! Hát van ennél szebb és nemesebb feladat egy újságíró
számára?! Újságíró 1: Tehát cikket kell írnunk a szélhámos ellen? Belügyminiszter: Úgy van! Le kell rántani róla a leplet! Újságíró 2: És mi van most azzal az emberrel? Legutóbb úgy hallottam, hogy házi őrizetben tartják. Belügyminiszter:
Azóta változott a helyzet. Átszállítottuk a rendőrségi fogdára. Vádat
emelünk ellene csalás és szélhámosság miatt, és természetesen azt
szeretnénk, ha az emberek ezt elfogadnák. Fel kell tehát készíteni
őket! Önöknek kell felkészíteni! Újságíró 1: / Megkönnyebbülve felsóhajt. / Azt hiszem, hogy ez nem teljesíthetetlen feladat. Belügyminiszter:
Tehát igent mondanak? / Az újságírók bólogatnak. / Akkor hát... Máris
hozzáfoghatnak néhány előkészítő cikk megírásához... Mielőtt azonban
nyomdába küldenék, szeretném átböngészni.... Ne értsék félre! Ez nem
cenzúra! Ez együttműködés a sajtóval.... Újságíró 2:
Azt hiszem, adódhat majd egy probléma... Lesznek olyan újságírók, akik
ellenkező hangvételű cikkeket írnak majd mint mi. Ezek leronthatják a
mi cikkeink hatásfokát.... Belügyminiszter:
Ettől nem kell tartaniuk. Velük is együttműködünk majd...
Viszontlátásra! Azt hiszem, sokat fogunk találkozni az elkövetkező
napokban és hetekben. Főleg a tárgyalás ideje alatt számítok önökre!
Akkor majd tekintélyes mennyiségű instrukciót kapnak tőlem... Tehát:
munkára fel! Jó cikkeket várok önöktől! Azt se bánom, ha
lincshangulatot teremtenek! Annál könnyebb lesz a dolgunk.... / A
belügyminiszter a kezével int, hogy elmehetnek. Amikor azok eltűnnek, a
szekrényhez lép és nagyokat kortyol az üvegből. A kopogtatásra gyorsan
elteszi az italt és leül az asztalhoz. / Államtitkárnő: Miniszter úr! Meghozták a rendőrök azt az embert! Belügyminiszter: Aha! Megjött az esztergályos úr! Milyen állapotban van? Államtitkárnő: Eléggé megviseltnek és idegesnek látszik. Belügyminiszter:
Nagyszerű! Azonnal vezessék be! Egy percnyi pihenőt se adok neki a
gondolkodásra és a pihenésre! Lerohanom, mint Napóleon Karthágót! Államtitkárnő: Elnézést miniszter úr, de az Hannibál volt.... Belügyminiszter: Kicsoda? Államtitkár: Hát, aki Karthágót lerohanta.... Belügyminiszter:
/ Pillanatra zavarba jön. / Tényleg?... / Gyorsan erőt vesz magán. / Ez
most nem lényeges! Én is tévedhetek! Kísérjék be azt az embert! Államtitkárnő: / Kiszól. / Jöjjenek be! /
Az esztergályos két rendőr kíséretében belép. Láthatóan zaklatott és
fáradt. Tétovázva megáll az ajtóban, de a rendőrök közelebb lökdösik. / Rendőr 1: / Tiszteleg / Belügyminiszter úrnak jelentem, az utasítás szerinti személyt előállítottuk! Belügyminiszter: / Bólint. / Várakozzanak odakint. Ha szükségem lesz magukra majd szólok! / Az államtitkárhoz. / Ön is.... / A színen a belügyminiszter és az esztergályos marad. / Belügyminiszter: Üljön le. Esztergályos: Inkább azt szeretném tudni, hogy miért hoztak ide? Belügyminiszter: Mindent megtud idejében.... Esztergályos:
Kérem, engem két nappal ezelőtt berángattak a rendőrségre és a családom
azóta azt sem tudja, hogy mi van velem.... Cipelnek jobbra-balra és
olyan kérdéseket tesznek fel, amikre a válaszokat már ezerszer
elmondtam. Belügyminiszter:
Nyugodjon meg... Ez már a végállomás...Innen már nem viszik sehová.
Válaszol néhány kérdésemre, aztán haza mehet. Persze csak akkor, ha
elégedett leszek a válaszaival! Esztergályos: Nekem nincs okom hazudni..... Belügyminiszter: / Elmosolyodik. / Épp ettől félek....Nem baj...Majd találunk valami okot, ha csak ez a problémája.... Esztergályos: Én becsületes életet élek, kérem. Egyszerű és becsületes életet. Belügyminiszter: /egyre kísértetiesebben mondja. / Először mindenki ezt mondja... Aztán amikor jobban a dolgok mélyére nézünk, mindjárt előkerül ez meg az.... Esztergályos: Nekem soha nem volt dolgom a rendőrséggel, és mégis úgy bánnak velem, mint egy bűnözővel! Ezt kikérem magamnak! Belügyminiszter: / Pillanatok alatt eltűnik arcáról a mosoly. Kiabálni kezd. / Mit csinál maga?! Kikéri magának?! Tudja maga, hogy hol van?! Tudja, hogy kivel beszél?! Tudja, hogy milyen szarban van?! Esztergályos: / Ijedten összehúzza magát. / De kérem, én.... Belügyminiszter:
Honnan vette ezt a marhaságot Jézusról?! Híres akart lenni?! Hasznot
látott benne?! Netán valakik felkérték, hogy ezt csinálja?! Esztergályos: / Egyre ijedtebben. / Én nem csináltam semmit! Belügyminiszter:
Ne játssza meg magát! Nagyon jól tudja, hogy miről beszélek! Maga
indította el ezt az egész szemetet! Maga és a családja! Kiborították a
bilit és most térdig járunk a szarban! De mi nem szeretünk ám szarosak
lenni, tudja!? / Néhány pillanatig vár, felméri szavai hatását, aztán
enyhébben folytatja. / Magát becsapták ember.... Nem jött még rá? A
bolondját járatta magával egy szélhámos, és maga a mai napig nem képes
ezt belátni. Pedig mi semmi mást nem kérünk magától, csak azt, hogy ezt
beismerje.... Esztergályos: A rendőrségen is ezt mondták..... Belügyminiszter:
Na látja! Nem én találtam ki.... Mindenki tisztában van a helyzettel,
csak maga viselkedik úgy, mint egy vak. / Szinte barátságosan
folytatja. / Ne...üljön már le...Itt akar állni estig? Esztergályos: Estig? Olyan sokáig fog tartani? Belügyminiszter: Az magától függ....Minden magától függ.... / Az esztergályos bizonytalanul leül. / Belügyminiszter: / Cigarettát nyújt felé, de közben kérdez is. / Maga tényleg ilyen fanatikus hívő? Esztergályos: / Elfogadja a cigarettát. / Nem mindig voltam az.... De most már igen. Megvilágosodott a lelkem! Belügyminiszter:
Nos, nekem nincs szükségem a maga megvilágosodott lelkére.... Én az
eszét szeretném befolyásolni. Felébreszteni a józan eszét, ami igen
csak mély álomba szenderült a jelek szerint.... / Mélyet szív a cigarettába, aztán hosszasan fújja ki a füstöt. / Ízlik? Esztergályos: Nem értem..... Belügyminiszter: A cigaretta....Ízlik? Esztergályos: Igen.... Nagyon kellemes.... Ilyet még nem szívtam.... Belügyminiszter: Mert nincs rá pénze... Mert ostobán éli az életét... Mert olyan dolgokkal foglalkozik, amiből semmi haszna. Esztergályos: Sajnos az esztergályos szakma nincs jól megfizetve.... Belügyminiszter:
Ki beszél itt az esztergályozásról? Ügyeskedjen! Ismerje fel a
lehetőségeket! Fogadja el a segítő kezet, ha maga felé nyújtják!
Magának sem mindegy, hogy miként éli le az életét! Meg aztán ott van a
felesége és a lánya.... Rájuk nem gondol? Esztergályos: Sajnos az ilyen lehetőségek elég ritkák.... Belügyminiszter:
No látja! Hát éppen ez az! Most találkozott egy ilyen lehetőséggel! Én
nyújtom azt maga felé, csak el kell, hogy vegye a kezemből.... Esztergályos: Miért viccel velem, kérem? ...Mit tudnék én ezért tenni? Belügyminiszter: Nagyon sokat.... Higgye el, hogy nagyon sokat. Ráadásul nem is kellene magát nagyon megerőltetnie.... Esztergályos: Én.... nem is tudom..... Belügyminiszter: / Bizalmasan közelebb hajol. /
Mondja, mibe kerül magának azt mondani, hogy becsapták?.... Elmondja
néhány hivatalos személy előtt, hogy akit eddig Jézusnak hitt és akiben
maradéktalanul megbízott, az egy csaló.... Természetesen semmibe sem
kerül magának....Néhány mondat az egész.... Én viszont garantálom, hogy
élete végéig megoldódik minden anyagi problémája! Esztergályos: De...én ezt nem tehetem....Ezzel olyat állítanék, ami nem igaz. Amit én magam sem hiszek el....Amit mások sem hinnének el.... Belügyminiszter: Ne féljen. Akiknek mondani fogja, azok alig várják, hogy elhihessék magának. Esztergályos: És az emberek, akik eddig mást hallottak tőlem? Mit fognak majd szólni? Azt mondják majd, hogy elárultam a hitet! Belügyminiszter: Mit foglalkozik maga másokkal? Ki a fontos magának? Azok az emberek vagy a családja? Esztergályos: Hát.... Belügyminiszter:
Na látja!.... Tanul a lánya?.... Hát persze, hogy tanul!.... Szeretne
tovább tanulni?.... Hát persze, hogy szeretne!... Szeretnének jobban
élni?... Hát persze, hogy szeretnének!.... Hát akkor mi a gond?! Nem
értem magát, hogy miért gondolkodik még mindig egy ilyen ajánlaton?! Esztergályos: A becsületem.... Belügyminiszter: / Hirtelen újra kiabál. / A becsülete?! Miféle becsülete?! /
Felugrik a székből. / Jegyezze meg, hogy ebben az országban annak van
becsülete, akiről mi azt mondjuk, hogy van neki! A többi mind gyanús és
megbízhatatlan! Maga is! Ne higgye, hogy nem tudunk a piszkos kis
dolgairól! Jobban ismerjük a múltját, mint saját maga! / Nagyot fúj,
aztán leül. / Becsülete pedig csak akkor lesz, ha megteszi amit kérünk! Esztergályos: Kérem, nekem..... Belügyminiszter:
Ne mondjon semmit! Ne mentegetőzzön! Fogja fel végre, hogy itt csak
igent mondhat! Különben beletesszük egy olyan gépezetbe, amely
szétmorzsolja fizikailag és erkölcsileg nem csak magát, de az egész
családját! Tuja, hogy hívják ezt a gépezetet? Börtönnek! Érti?!
Börtönnek! Esztergályos: / Mereven néz maga elé. / Belügyminiszter: Kíváncsian várom a válaszát! Esztergályos: / reszkető hangon. / Miért kerülnék én börtönbe?... Nem csináltam semmit.... Belügyminiszter:
Hát jó.... Másképp is beszélhetünk.... / Papírokat vesz elő, és
lapozgat. / Tudomásom szerint néhány hónapja értékes műszerek tűntek el
abból az üzemből, ahol maga dolgozik.... Az okozott kár megközelítőleg
másfél-kétmillió... Ez, akár hogy is számolom, legalább két-három év
börtön... Na és persze azonnali elbocsájtás, ami igen kellemetlen ebben
a munkanélküli világban. / Váratlan hangerővel. / Mit tud a lopásokról?! Esztergályos: Hallottam róla.... Belügyminiszter: Szóval hallott róla....Nahát, ez nagyon érdekes...Más mondanivalója nincs? Esztergályos: Nincs. Belügyminiszter: / Sátáni mosollyal. / Tudja, mi lenne a roppant érdekes? Ha ezeket a műszereket megtalálnák a maga házában.... Esztergályos: Az lehetetlen.... Belügyminiszter:
Lehetetlen? Miért volna az? Nem csak a maga Jézusa képes csodákra,
hanem mi is.... Tudja, amikor kellőképpen kiképzett nyomozók végzik a
házkutatást, akkor meg is találják azt, amit keresnek.... Esztergályos: / Kétségbe esve. / De hát ott nincs semmi.... Belügyminiszter: Az nem számít...Majd lesz....Nyugodjon meg, minden ott lesz, aminek ott kell lenni egy megalapozott vádemeléshez.... Esztergályos: Ez törvénytelen! Belügyminiszter:
Törvénytelen? Maga szerint a rendőrség törvénytelenül végzi a
munkáját?! Kedves barátom...ki hiszi ezt el magának? Az ilyen
vádaskodással csak ront a helyzetén.... / Az esztergályos lehajtja a fejét. A belügyminiszter vár egy kicsit, aztán enyhébben mondja. /
Látja, látja...Hát eddig tart a maga becsülete... Elég egy kicsit
alaposabban szemügyre venni a dolgokat és máris vége.... Elpukkan, mint
egy szappanbuborék... Mondjon igent és már mehet is haza.... Esztergályos: / hirtelen indulattal az asztalra csap. /
Nem ! Nem adom el a hitemet! Nem leszek áruló! Nem leszek Júdás! A
lelkem többet ér, mint a világ összes kincse! Ha akar zárasson
börtönbe! Nem számít! Isten ott is ott lesz velem! Belügyminiszter:
/ Nézi az esztergályost. Meglepte ez a viselkedés, mert már azt hitte,
hogy sikerült megtörnie a férfit. Kénytelen a legutolsó aduját is
kijátszani. / Csapkodja az asztalt?! Az én asztalomat?! Szembe mer
szállni velem?! Szembe mer szállni a hatalommal?! Hát jó.... Akkor most
megmutatom magának, hogy mire számíthat a jövőben! / Az ajtóhoz megy és
kiszól. / Kísérjék be őket! / két rendőr kíséretében megjelenik az
esztergályos felesége és lánya. Az asszony, amikor meglátja a férjét,
odarohan hozzá és zokogva átöleli. A lány csak áll lehajtott fejjel. / Feleség:
Drága férjem! Úgy féltettelek! Azt mondták, hogy le vagy tartóztatva!
Hogy hosszú évekig nem látjuk majd egymást!.... Úgy örülök, hogy itt
vagy!!!! Esztergályos:
/ Nyugtatgatja. / Ne félj...Nem lesz semmi baj... Most már ne félj... /
A belügyminiszterhez. / Miért hozatta ide őket?! Mi közük van nekik
ehhez?!!! Belügyminiszter: Abban bízok, hogy jobb belátásra bírják magát.... Esztergályos: / Félretolja az asszonyt és közelebb akar lépni a miniszterhez. A két rendőr azonnal oda ugrik és lefogják. / Belügyminiszter: / A rendőrökhöz. / Hagyják! Majd megnyugszik.... Távozzanak! / A rendőrök kimennek. / Belügyminiszter:
/ Az esztergályoshoz. / Eszem ágában sincs bántani őket.... Legalábbis
egyenlőre... Ugyanis még nem döntöttem el, hogy mi is legyen velük....
Börtönbe kerüljenek, mint maga vagy esetleg valamilyen tragikus baleset
érje őket.... Esztergályos: / Közelebb lép, kezei ökölbe szorítva. / / Nem! Ezt nem teheti!!!! Belügyminiszter: / Hátrál kicsit. / Maradjon ott, mert hívom a rendőröket! / Az esztergályos megtorpan. /
Jegyezze meg, hogy én mindent megtehetek, és mindent meg is teszek,
hogy elérjem a célom! A dolog még is úgy fog festeni, mintha nekem
semmi közöm se lenne az eseményekhez! Feleség:
/ Visszahúzza a férjét. / Tedd meg nekik, amit kérnek! Ne ellenkezz
velük! Mi csak kis emberek vagyunk! Ez a világ mindig a hatalmasokért
működött! Belügyminiszter: Hallgasson a feleségére....Okos asszony.... Esztergályos: / A feleségéhez. / Eláruljam Jézust? Ezt nem tehetem! Belügyminiszter:
Figyeljen ide ember! Jézust úgy sem tudja megmenteni!... Arra viszont
még van esélye, hogy önmagát és a családját megmentse... Nem hiszem,
hogy örülne annak, ha a lányánál mondjuk kábítószert találna a
rendőrség... Ha a feleségét váratlanul elgázolná egy autó.... Persze az
sem kizárt, hogy a lányával is hasonló baleset történik.... És maga
mindenről a börtön négy fala között fog értesülni... El tudja képzelni
azt az érzést?... Millió módszer közül válogathatunk, hogy tönkretegyük
magukat...Megér ennyit a maguk szép családi élete?.... Esztergályos: / A feleségére néz majd a lányára. / Mondjátok, mit tegyek?.... Lány: Apa! Én nagyon félek! Feleség: Én is! Esztergályos: Nagyon szeretlek benneteket....
/ Széttárja a karjait, a lány és a feleség odabújnak hozzá és ő átöleli
őket. Darabig így maradnak, aztán a belügyminiszternek mondja. / Kaphatok gondolkodási időt? Legalább ezt engedje meg.... Belügyminiszter:
Miért ne? Ne gondolja, hogy nekem nincs szívem... Meg aztán ha akarom,
úgyis letartóztathatom újra.... De bízom benne, hogy nem kerül sor
ilyen kegyetlen lépésre.... Kap két napot! Pontosan két nap múlva
bemegy a helyi rendőrkapitányságra és a kapitányt keresi... Személyesen
a kapitány urat, érti? Senki mást! Esztergályos: / Beletörődve bólint. / Értem.... Belügyminiszter:
Helyes. Aztán már nincs is más teendője, mint aláírni azt a papírt,
amit a rendőrkapitány úr majd maga elé tesz. Azontúl pedig mindent úgy
mond és tesz, ahogy azt a kapitányságon elmondják magának... Most pedig
mehet haza a családjával együtt....Pihenje ki magát.... Sok dolga lesz
az elkövetkező hetekben.... Feleség: / Hálálkodva. / Köszönjük! Nagyon szépen köszönjük! A Jóisten áldja meg a jóságáért! Belügyminiszter: Ez az, amire a legkevésbé számítok.... / Kezével sürgető mozdulatot tesz. / Na menjenek, menjenek! Nincs tovább időm magukkal foglalkozni! / A feleség és a lány belekarol az esztergályosba, aki úgy megy közöttük, mint egy alvajáró. / Belügyminiszter: / Egyedül marad a színen. Monologizál, közben összedörzsölgeti a kezeit. / Megy itt minden, mint a karikacsapás! / Oda lép az asztalhoz, papírt és tollat vesz elő, és minden mondatánál kipipálja, amit mond. / Bíróság - kilőve! Újságírók - kilőve! Rendőrkapitány - kilőve! Esztergályos - kilőve! / Ledobja a tollat az asztalra. / Alig van hátra valami....Hamarosan kezdetét veheti a nagy színjáték.... Államtitkárnő: / kopogtatás nélkül, azonnal belép. / Belügyminiszter úr! Egy hölgy keresi. Belügyminiszter: Miféle hölgy?... Hogy hívják? Államtitkárnő: Hiába kérdeztem, nem hajlandó elárulni a nevét. Belügyminiszter: Azt se tudják, hogy ki, és csak úgy beengedik?! Államtitkárnő: Arra hivatkozott, hogy egy nagyon kedves ismerőse a miniszter úrnak, és mindenki megüti a bokáját, ha nem engedjük be.... Belügyminiszter: Küldjék a fenébe! Most nem érek rá! Különben se várok semmilyen kedves ismerőst.... Államtitkárnő: Intézkedem. / Indul kifelé. / Belügyminiszter: Várjon!.....Csinos? Államtitkárnő: Meglehetősen.... Belügyminiszter:
Lehet, hogy mégis ráérek egy kicsit.... Kár volna egy ilyen kedves
ismerőst elküldeni, nem igaz? / Sejtelmesen rámosolyog az
államtitkárnőre. / Államtitkárnő: / Visszamosolyog. / Ahogy mondja, miniszter úr....
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
