Korának népszerű színpadi és filmszínésznője volt. Összesen 16 mozifilmben játszott, utoljára 1950-ben a No Sad Songs For Meben. A későbbiekben már csak színházban lépett fel.
Sullavan Norfolkban, Virginia
államban született egy gazdag részvénybróker leányaként. Korai éveit
elszigetelten töltötte a többi gyermektől, mert izomgyengeségben
szenvedett, és nem tudott járni rendesen hat éves koráig.
Tanulmányait a Chatham Episzkopális Intézetben végezte, ahol a diáktanács elnöke is volt. 1927-ben a féltestvéréhez költözött Bostonba,
ahol szülei akarata ellenére tánc színpadi leckéket vett. Amikor a
szülei anyagi támogatását a minimumra csökkentették, maga kezdte el
fininszírozni jövőjét. Egy könyvesboltban kezdett el eladóként dolgozni
mellékállásban.
Színpadon a Harvard Egyetem színtársulatával debütált 1929-ben a Close Upban. Itt ismerkedett meg későbbi első férjével Henry Fondával is. Habár szülei sokáig ellenezték Sullavan pályaválasztását, 1930-ban mégis ott ültek a közönség soraiban lányuk egyik fellépésén, és szembesülhettek tehetségével Margaret megkönnyebbülésére.
1931. május 20-án debütált a Broadwayen, az A Modern Virgin című Elmer Harris komédiában. A következő évben négy darabban is játszik, Humphrey Bogarttal is fellépett, egyben a kritikusok csodálatát kiváltva.
1933 márciusában New Yorkban Sullavan beugrott egy másik színésznő helyére a Dinner at Eightben. Szerencséjére a filmrendező John M. Stahl is ott ült a közönség soraiban, és meggyőződött róla, hogy ő lenne a legalkalmasabb az Only Yesterday című film női főszerepére.
Sullavannak a Paramount Pictures és a Columbia Pictures is egyaránt öt éves szerződést ajánlott, de helyettük az Universal Pictures
három éves ajánlatát írta alá évi két filmre heti 1200 dollárért. A
szerződésbe bekerült egy olyan záradék is, miszerint színpadon továbbra
is felléphetett, nem kellett külön engedély a stúdiótól. A későbbiekben
már csak rövidtávú szerződéseket írt alá, mert nem akart egyik
filmstúdió "tulajona" sem lenni.
Első filmszerepét az Only Yesterdayban játszotta. Sullavan nem volt
elégedett a teljesítményével, megpróbálta 2500 dollárért kivásárolni
magát a szerződésből, de a Universal visszautasította. Következő szerepe
egy Frank Borzage filmben volt (Little Man, What Now?), ami egy német család első világháború
utáni nyomorban lévő szenvedéstörténetéről szól. Eredetileg a stúdió
vonakodott filmet készíteni a munkanélküliségről, éhezésről és
kilátástalanságról, de Sullavan számára nagyon fontos volt a project:
"Ez az élet része... nagyon sok ember él így Amerikában és máshol a
világon." Később azt nyilatkozts, hogy ez a film a kevés dolgok egyike,
amire büszke a hollywoodi pályafutásában.
Sullavan még a Broadwayen egy színészek közötti beszélgetésen megjósolta, hogy az akkor szinte még teljesen ismeretlen James Stewart Hollywood egyik legnagyobb sztárjává fog válni. Első filmjüket, a Next Time We Love-ot 1936-ban
forgatták együtt. Stewart kimondottan Sullavan kérésére került a
produkcióba. Az Universalnál nem kifejezetten támogatták az ötletet, de
Sullavannak sikerült meggyőznie a stúdiót. Stewart a rivális Metro-Goldwyn-Mayerrel állt szerződésben, de csak apró mellékszerepeket kapott, ezért sikerült kölcsönvenni a filmre a színészt.
A tapasztalatlan Stewart ideges volt a forgatás alatt. Sullavan ezért
sok időt töltött vele együtt, és segítségére volt a filmkészítés
közben. Évekkel később a rendező Edward H. Griffith meg is jegyezte: "Margaret Sullavan volt az aki sztárt faragott James Stewartból". Bill Grady MGM producer pedig azt mondta: "Az a fiú úgy jött vissza az Universaltól, hogy alig ismertem rá."
Hollywoodi pletykák szerint Sullavan férje, William Wyler kimondottan
féltékeny volt felesége és Stewart magánpróbáira. Még '36-ban el is
váltak, és Sullavan hozzáment Leland Hayward színházi
producerhez. A pár egy egykori gyarmati rezidenciába költözött,
mindössze egy háztömbnyire Stewarttól. Stewart többször is látogatást
tett a színésznőnél, ami csak megerősítette azokat a mendemondákat, hogy
romantikus kapcsolat van közöttük.
Második filmjük az 1938-as The Shopworn Angel volt. Walter Pidgeon,
aki a film harmadik húzóneve volt, így emlékezett vissza a produkcióra:
"Kimondottan úgy éreztem, hogy én vagyok a kivülálló. Az egész Jimmyről
és Maggieről szólt... Annyira nyilvánvaló volt, hogy Jimmy szerelmes
volt a lányba. Teljesen élethűen játszotta a jeleneteit vele."
Ezután még két filmben játszottak együtt, a Saroküzletben (1940) és a The Mortal Stormban (1940). Stewart a második világháború idején bevonult a seregbe, és csak a háború befejezése után tért vissza a filmszakmába.
A '40-es évektől kezdve egyre jobban kezdett visszatérni a színházi szerepekhez. 1943-ban
úgy döntött, hogy végleg vissza is vonul a mozivászonról. Ebben nagy
szerepe volt annak kis, hogy több időt akart tölteni három gyermekével.
Brooke, Bridget és Bill akkor hat, négy és két évesek voltak. Igaz 1950-ban visszatért egy szerep erejéig a Not Sad Songs for Meben, melyben egy rákban haldokló nőt alakított.
Az '50-es években kezdett eluralkodni rajta a depresszió, és a színpadon is egyre kevesebbet lehetett látni. Bár 1959-ben leszerződött Ruth GoetzSweet Love Remembered
című darabjához. Ez volt az első Broadway szerepe négy év alatt. A
próbák decemberben kezdődtek. Sullavannak vegyes érzései voltak a
visszatéréssel kapcsolatban: "Gyűlölöm a színészetet. Gyűlölöm amit az
életemmel tesz. Mindent kivesz belőled. Nem tudsz élni mialatt dolgozol,
áthatolhatatlan falakkal vagy körülvéve." Ez volt Sullavan utolsó
interjúja. A darab bemutatójára 1960. február 4-n került sor, de Sullavan január 1-jén meghalt.
Sullavan négyszer is házasodott. Első férje Henry Fonda volt, akivel még Baltimoreban játszott együtt egy egyetemi színtársulatban egy 18 hetes téli szezont. A házasságuk csak két hónapig tartott.
Második férje a rendező William Wyler volt, akitől 1936-ban vált el.
Harmadjára Leland Hayward színházi producerhez és ügynökhöz ment
hozzá, aki 1931-től Sullavan ügynöke is volt. Mindhárom gyermeke -
Brooke (1937.), Bridget (1939.), Bill (1941.) is Haywardtól született.
11 év házasság után viszont Sullavan rájött, hogy férje megcsalta Nancy
"Slim" Keith divatmodellel, ezért 1947-ben elvált Haywardtól.
1950-ben hozzáment Kenneth Wagg angol bankárhoz, akivel haláláig együtt volt.
Sullavan hallási rendellenességgel született, ami az évek során egyre
rosszabbodott, és hallása egyre romlott. Ezzel párhuzamosan a
depressziója is egyre jobban kezdett eluralkodni rajta.
1955-ben mikor két kisebb gyermeke közölte vele, hogy ezentúl az
apjukkal szeretnének élni idegösszeomlást kapott. Erre a legidősebb
gyermek Brooke így emlékszik vissza életrajzi könyvében: "Képtelen volt
abbahagyni a sírást. Még a szobámba is olyan fájdalmasan behallattszott,
hogy a fürdőszobába mentem és a kezemet a fülemre szorítottam." Később
két és fél hónapot egy magánszanatóriumban töltött.
1960. január 1-jén délután fél 5 körül eszméletlenül, épphogy életben
találtak rá egy hotelszobában New Havenben, a Sweet Love Remembered
szövegkönyve - a darab amit éppen próbált - feküdt nyitva előtte.
Azonnal kórházba szállították, de nem sokkal 6 óra után meghalt.
Búcúlevelet nem találtak.
Nem tisztázott, hogy szándékos vagy vétlen
gyógyszertúladagolás okozta halálát.
Néhány napja halála előtt utolsó interjúja alatt többek között a
következőket mondta: "A színház szörnyű tud lenni, kegyetlen egy hely."
/ Sullavan Bridget nevű lányát 8 hónapal anyja halála után találták
holtan, kábítószertúladagolás okozta halálát. Fia Bill pedig 2008-ban
öngyilkos lett.
Idősebb lánya Brooke, akinek második férje Dennis Hopper volt, nagy sikerű életrajzi könyvet írt családjáról Haywire címmel. A regényből TV film is készült Lee Remick főszereplésével. /
/ Forrás: Wikipédia /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.