Színészképzés Másképp-Minden ami színház ! - Színházi Események, Verseim,Verset mondok,Politikai szatíra,Dráma,Vígjáték,pszichodráma,Színház ,Színházi Alapfogalmak,Színitanoda,Színitanodáról,Színházi emberek,Színház ,Sztanyiszlavszkij,Grotowski,Reformerek klubja,magyar színháztól,francia színháztól,norvég színháztól,dán színházig,amerikai színházig,sturm und drang,vásári komédiától,zenés dráma,lapozható változatban

SZÍNÉSZKÉPZÉS MÁSKÉPP! - JÓ ÉJT KIRÁLYFI 3.
Add a Facebook-hoz

FORDÍTÓ

Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 249





HONLAP FŐ MENŰJE


ÍRÁSAIM,GONDOLATAIM


SZÍNHÁZTÖRTÉNET


MINDEN AMI SZÍNHÁZ





















  • Ifj. Horváth István

  • JÓ ÉJT KIRÁLYFI / Harmadik rész /

    István: Az ég fölöttünk nem felhős, Kata, hanem olyan, mint a kottapapír: sűrűn vonalkázott. A tömött sorokban támadásra vonuló nehézbombázók hosszú, párhuzamos vonalakat húznak maguk után... Ezek a kondensz csíkok rondítják fölöttünk az eget.
    Kata: Mindig ugyan ara a témára térsz vissza...
    István: Mert abban élünk, és nem szökhetünk ki belőle. Mindent elborít a háború és annak tartozékai! Páncélos rohamok keleten, és Magyarországon egy készülő új törvény, amely hamarosan hatályba lép.... És vajon mit fog majd tartalmazni...?
    Kata: Hagyd már ezt, István!
    István: Nem tudom hagyni! Nem tudom, mert már most érint minket is! Mindkettőnket! A már érvényben lévő fajvédelmi törvény megtiltja a házasságkötést nem zsidó és zsidónak minősülő személyek között, és szigorú büntetéssel sújtja a zsidónak tekinthető férfit, aki nem zsidó nővel házasságon kívüli nemi kapcsolatot tart! Ez alapján mi már bűnt követünk el, Kata!
    Kata: / Nagyon ingerülten. /
    Mi közöd hozzá?! Te nem minősülsz zsidónak!!!
    István: Még nem. Majd csak a ki tudja hanyadik törvény után... Mert jönnek majd a törvények szépen, sorban, egymás után....
    Kata: Ez egyáltalán nem biztos! A világ három legerősebb nagyhatalma fog össze a nácik ellen! Végre nyíltan kimondták, hogy a náci rendszert nem tűrik tovább! A németek el fognak bukni!
    István: Ugyan! Amerika még csak szavakkal harcol!
    Kata: És szállításokkal! De biztos, hogy előbb-utóbb ténylegesen is beavatkozik!
    István: Ha megérjük... Mocsárban fuldoklunk...Bár abban igazad van, hogy ez azért mégis csak egy szalmaszál... De sajnos nagyon vékony...
    / Feláll és járkálni kezd, hátratett kézzel, mint egy kis diktátor. Látszik, hogy nagyon gondolkodik valamin. Hirtelen megáll a lány előtt /
    Kata... Szeretném, ha a feleségem lennél.
    Kata: / Csodálkozó arccal. /
    Erről eddig nem volt szó....
    István: Most van....
    Kata: Hm... Most mit is feleljek erre.... Én is szeretném.... Semmit sem szeretnék jobban!
    / Átöleli Istvánt, fejét a fiú mellkasára fekteti. /
    István: / Simogatja kicsit a lány fejét, aztán maga felé fordítja az arcát és mélyen a szemébe nézve mondja. /
    Beszélnünk kell majd a szüleiddel! ... És apámmal...Jogász... Meghallgatjuk, mit tanácsol...
    / bizonytalanabbul. /
    Visszatérek a hasonlatomhoz: megpróbálunk a szalmaszálba kapaszkodva evickélni.
    Kata: Nem, István! Nem szalmaszálba! Egymásba kapaszkodva!!!!
    / SÖTÉT /

    Negyedik kép

    Szín: a próbaterem.
    István ül és a forgatókönyvön dolgozik.
    Megjönnek a többiek. Mintha foglyot kísérnének, úgy fogják közre a katonaruhában belépő Mihályt.

    István: / Feláll /
    Nahát, alig telt el három hónap és máris szabadságot kaptál?
    / Meghajol. /
    Örülök, hogy egy frontot megjárt hőst üdvözölhetek a köreinkben! Megkaptad már a vaskeresztet?
    Mihály: Nem a legalkalmasabb a hangulatom, hogy elviseljem a gúnyolódásodat.
    Dénes: Miért lenne ez gúny? Mindenki hős valahol, aki önként vállalja a front és a halál közelségét... Vagy talán már visszakoznál?
    Mihály: / Némi gondolkodás és vívódás után. /
    Bevallom nektek... mert őszinte akarok hozzátok lenni..., hogy megbántam... de most már nem lehet változtatni rajta... Álmomban se lássam, hogyan rándul meg egy tarkón lőtt ember teste... Ha egy katona esik el...
    / Nyersen felnevet. /
    azt tudomásul kell venni. Mert ez a dolga... De azok a csoportokban terelt emberek a rongyos civil ruhájukban... Amelyikük felbukik vagy kitántorodik a sorból, az rögtön megkapja a golyóját....
    Dénes: Hová viszik őket?
    Mihály: Sehová... Egy német őrmestert megkérdeztem erről. Bajtársiasan átkarolta a vállamat, megveregette a lapockámat és megnyugtatott: nem kell messzire menniük....
    István: / Félve kérdezi. /
    Magyar zsidók?
    Mihály: A parancsnokom szerint olyanok, akiknek nincs rendben az állampolgárságuk. De hozzátette, hogy majd sorra kerülnek azok is, akiknek ma még jók a papírjaik....
    Gábor: És mindenkit megölnek?
    Mihály: / Ránt egyet a vállán. /
    Mit tudom én... Egyvalami biztos: zsidónak oda kerülni...
    / Legyint. /
    Miklós: Neked kellett már ölnöd?
    Márta: Ne bántsd ezzel Mihályt!
    Mihály: Azt csak a németek csinálják. Egyenlőre....
    Miklós: Értem.... egyenlőre....
    Mihály: De nekünk is... nekünk is van dolgunk. Hivatalosan nem vagyunk harcoló alakulatok, csak megszállók. A mögöttes részben kell rendet teremtenünk... Elfogni bujkáló partizánokat, kémeket, szabotőröket... Legalábbis így hangzik hivatalosan... De egy fenét! Valójában öreg ukrán parasztokat, elnyűtt asszonyokat, még alig serdült kamaszokat!... Nincs sok komédia. A helyi parancsnok tízperces tárgyalást rendez... Aztán a puskák vízszintesbe emelkednek, két rövid vezényszó és roppannak a lövések... A paraszt elesik, kunkorodva rángatózik egy pillanatig, aztán megdermed... El sem tudjátok képzelni, hogy az öt lépésről kilőtt nyolc darab kilenc milliméteres puskagolyó mit művel egy emberi mellkasban... A test kinyílik... kinyílik, mint a rózsa...
    / Fejét ráhajtja görcsbe szorult ökleire. /
    / Néhány másodperc után igyekszik más hangon elterelni a szót. /
    Még két nap a szabadságom.
    Márta: Holnapután kell visszamenned?
    Mihály: Holnapután kellene...
    István: Lehet, hogy meghosszabbítják a szabadságod?
    Mihály: Két nap alatt sok minden megtörténhet...
    István: / Nézi egy darabig Mihályt, aztán közelebb lép hozzá és a vállára teszi a kezét. /
    Próbáld meg, Mihály... Talán sikerül...
    / SÖTÉT /

    Ötödik kép:

    Szín: Ugyanott.
    A szereplők a sötét alatt nem hagyják el a színt: leülnek a földre és mozdulatlanul, lehajtott fejjel hallgatják a beolvasott híreket.

    Beolvasás: Halálos vasúti baleset. A szabadságáról csapattestéhez bevonuló hadapród őrmester, Kovács Mihály, vonatára várakozva figyelmetlenül ment át a pályatesten, és az éppen befutó gyorsvonat elütötte és halálra gázolta....

    Egy ideig még csend és sötét a színpadon, aztán teljes fény.

    István: / Felemeli a fejét. /
    Azt hiszem, ő akarta így....
    Kata: / Felemeli a fejét. /
    Öngyilkosság?
    István: Így nem mondanám... Az öngyilkossághoz vagy tudatos felkészülés kell vagy egy váratlan, mindent felforgató megrázkódtatás, egy bomlasztó pillanat... Ha Mihály elhatározta volna magát, nem ilyen ronda módon csinálja... hisz ott volt nála a pisztolya...
    Károly: / felemeli a fejét /
    Egy szavára emlékszem... Egy furcsa szóra... Azt mondta, hogy holnapután " kellene " visszamennie... Mit jelenthetett az a " kellene " ?
    István: Ezért mondom, hogy akarta.... Nem kereste, csak várta a halált. Mert más kiutat nem látott.
    Márta: / Felemeli a fejét és sír. /
    Amit mesélt...szakadozottan...szinte összefüggés nélkül... abban benne foglaltatott, hogy miben kell részt vennie, amikor visszamegy... Nem akart hát visszamenni... De a dátum és a parancs kényszerítette, ezért kiment a vonathoz... És soha nem fogjuk megtudni, hogy a pályaudvaron mi történt vele... Kábult volt a szorongástól és nem látta hová lép? Vagy látta és szándékosan tántorgott a sínekre?...
    István: Sokat foglalkoztatott engem... Persze csak elméletileg... az öngyilkosság problémája... Azóta, hogy elkezdtem igazán elmerülni a Hamlet szövegében... A nagy monológ... Hogy az ember minden rossztól megszabadíthatja magát... " Egy puszta tőrrel. ", mondja Hamlet... Mert Hamlet még hisz a halál utáni életben... Mihály talán nem hitt ilyesmiben. Csak azt tudta, hogy ha visszamegy, ott az iszonyat várja...
    Dénes: / Felemeli a fejét. /
    Lehet, hogy valamiben hazudott nekünk? Nem merte megmondani, hogy már ő maga is részes volt... ? Tettestárs?...
    Kata: Bennem is volt olyasféle érzés, hogy talán elhallgat valamit... A félbehagyott mondatok, amikor hirtelen elnémult szó közben...
    Márta: Megtudjuk-e valaha, valakitől?
    Gábor: / Felemeli a fejét /
    Mihály halott. Mire jó megismernünk az okát?
    István: Én azt hiszem tudnunk kellene mégis. Talán az egész élet más lesz, ha egy halálnak... egy ilyen halálnak az okát, az odáig vezető folyamatnak a lényegét megismerjük... Mert ok nélkül még véletlenül sem léphetett a sínek közé. Ha pedig volt rá ok: az mindannyiunkat érint. Barátok voltunk, és ami még talán több: kortársak. Ha valaki elhullik közülünk, és feltehetőleg saját elhatározásból, hát az a mélyben lappangó ok bennünket is hasonló irányba lökhet. Talán nem is jól fogalmaztam... Az ok nem lappang! Teljesen világos és egyre világosabbá válik! Korunkban gyökerezik és a körülmények táplálják! A bőrét senki sem vetheti le, és valamennyiünk bőrére ugyan azok az események és jelenségek zuhognak! Mihály levonta a végső következtetést... Mert ha az ember telítődik keserűséggel és undorral, nem igen marad más, mint a sínpáron közeledő gyorsvonat!
    Kata: / Riadtan nézi Istvánt, amint egyre jobban belelovalja magát. /
    Te most... Mihályról beszélsz?
    István: Most őróla beszélek. De ő nem magányos Robinsonként élt egy puszta szigeten, hanem közöttünk...
    Kata: Ez nem igaz! Mi itt élünk egymással és a könyveinkkel! Ő a háborúba ment...
    István: Nem is figyel Kata közbeszólására. Maga elé bámulva mondja. /
    Ha igaz a sejtelmem: Mihály megbüntette magát. De nem is ez a lényeges a halálában, ha csakugyan öngyilkosság történt... Hanem a tüntetés! Ha nem volna olyan rettenetes a szó azt mondanám: a tüntető példaadás! Az egyetlen bátor ember volt közöttünk, aki a kerekek elé lépett, hogy ezzel mutassa ki: elég volt, nem csinálja tovább!
    Kata: / Felugrik /
    Most már elég! Őrültségeket beszélsz! Gondold csak végig! Tüntetést és példaadást emlegetsz! Ha ezt tovább visszük: netán tömeges öngyilkosságot prédikálsz?!
    István: / Nevet. /
    Nem. Megmondom, hogyan értettem a példát. Ha sokakban, ha mindenkiben felébredne az ellenszegülés akarata, nem kellene sínre lépni. Százezer embert, egymilliót nem lehet agyonlőni, még csak bebörtönözni sem, ha mind azt mondanák, amit Mihály, hogy ELÉG!
    Kata: Ez ábránd. Magad is tudod, hogy lehetetlenről álmodozol.
    István: Persze... Tudom... A lelkük mélyén ellenkezők nemigen találnak egymásra... és ahol csak kevesen érzik, hogy torkig vannak, ott marad a vasúti sín...
    Kata: Ez butaság! Mihály tettének mozgatórúgói teljesen személyesek voltak!
    István: Ugyan! Ezt Husz Jánosra, Giordano Brunóra, sőt talán Jézus Krisztusra is mondhatnád...
    Sándor: / Felemeli a fejét /
    De ők nem lettek öngyilkosok.
    István: Nem-e?! Hát minek nevezzük, ha valaki egy aláírással vagy egyszerű szökéssel megmenekülhetne, és mégis inkább elfogadja a halált?!
    Péter: / Felemeli a fejét /
    Mihály nem volt sem eretnek, sem vallásalapító.
    István: Persze, hogy nem. Egyszerű ember volt, mint mi magunk. De kimerte mondani, megmerte cselekedni a szót, hogy NEM! Levonta a következtetést.
    Kata: Valódi tüntetés az lett volna, ha ledobja magáról az egyenruhát és szökni próbál.
    István: Valamivel nem számolsz, Kata. A nemzedékek hosszú sorának neveltetésével... A belénk rögzített hiedelmekkel... Mert még a legvilágosabban gondolkodó ember sem tud megszabadulni bizonyos előítéletektől... Katonaszökevénynek lenni, "árulónak" lenni: férfinemzedékek hosszú sora óta valami visszataszító szörnyűség... Árnyék ellen nem lehet botot emelni... Az árnyékot csak lámpa vagy reflektorfény oszlathatja el! De hol van fény ebben az elsötétített országban?!... Sajnálom Mihályt: iszonyatos lehetett a pillanat, amikor a testét lecsapta a mozdony...De hát... Ő az egyén útját választotta... És nem tudhatjuk, vajon van-e másik út...
    Kata: A menekülésre?
    István: Ne így mond! A tiltakozásra! Az ellenszegülésre!
    Kata: Mindig visszatérsz ugyan ahhoz a rögeszmédhez... Azt hiszem, nincs értelme a további beszélgetésnek... Holnap estig sem tudunk meggyőzni...
    Márta: / Feláll. /
    Ne haragudjatok, de én elmegyek... Nem bírom ezt így tovább...
    / Istvánnak mondja. /
    Én úgy szerettem Mihályt, hogy elvesztésekor az őrületbe süllyedek! Ahogy a színpadon kérted, emlékszel? Legszívesebben eltemettetném magamat vele! ... Én nem politizálok mint ti!... Én szenvedek....
    / Zokogva kiszalad. /
    István: / Mogorván. /
    Hát menjetek mind! A meghátrálásotok számomra győzelem!
    Kata: Szomorú győzelem ez, István....

    / Mindenki távozik, csak István marad a színen, lehajtott fejjel. /
    / SÖTÉT /


    Hatodik kép

    A színen átláthatatlan sötétség.
    A színpad nézők felé eső sarkain álló őrtornyok reflektorai átlós fénycsóvát vetnek a széksorokra.
    A fénycsóvák úgy pásztáznak a sorok között, hogy közben bántó módon meg-meg állnak egy-egy néző arcán.
    Kis késleltetéssel egy férfi keserű, szomorú énekhangja hallatszik, egyre erősödve.
    Az énekbe korbácsütés csattanásai vegyülnek, minden csattanás után ki gyúl egy színpadi világítás.

    A szereplők ebben a képben négy csoportra oszthatók!

    1. Fekete ruhások / A hatalom képviselői / :

    - Táborparancsnok - A Mihályt alakító szereplő
    - Parancsnok helyettes - A Mártát alakító szereplő

    2. Zöld ruhában / A hatalom kiszolgálói, az őrök. / :

    - Őrmester - A Károlyt alakító szereplő
    - + kb 6 fő !

    3. Piros ruhában / A foglyok kiemeltjei ( Prominensek ) és a hullaszállítók /

    - A Dénest alakító szereplő
    - Az apa barátját alakító szereplő / Sándor /
    - + kb. 4 fő

    4. Szürke ruhában / A foglyok. / :

    - A Sándort alakító szereplő
    - A Gábort alakító szereplő / Ő az énekes /
    - A Miklóst alakító szereplő / Ő a Lengyel /
    - A Pétert alakító szereplő / Ő az Olasz /
    - A Katát alakító szereplő
    - Az Istvánt alakító szereplő / Egyedül ő van hétköznapi öltözetben ! /
    - + kb. 4 fő


    A színpad előterében fekszenek a szürke rongyokba burkolózó, kopaszra nyírt foglyok.
    A háttérben István, amint alszik.

    I. Fogoly: Énekes! Most már minden reggel ezt a cirkuszt akarod csinálni?
    II. Fogoly: Azt akarod, hogy szétverjék a fejed?! Vagy mindannyiunkét?
    Énekes: Hát az biztos, hogy nem lenne nagy büntetés... Legalább reggel döglenék meg... Napfényben, szememben a visszaálmodott otthoni napfényes regelekkel...
    III. Fogoly: És legalább sorakozó előtt.
    Énekes: Nem azért énekelek, hogy betörjék a fejünket... Meghalni ráérünk... Nem is azért köszöntöm dallal a reggelt, hogy az Úrnak hálát adjak, ahogy a parancsnok hiszi. Az az Isten, aki nem hallja meg a jajkiáltásokat, süket a dalokra is... Én azt akarom, hogy értelmet kapjon a reggeli napfény! Nem vettétek észre, hogy itt nincsenek madarak?! Elmenekültek. Félek, hogy ha egy reggel senki sem üdvözli, nem süt ki többé a nap.... Hát ezért énekelek, még ha egyszer meg is fizetek a rendzavarásért. Azt akarom, hogy értelme legyen a reggeli napfelkeltének! Már ezzel kuporodom le este, erről álmodom egész éjjel, ezért lesem már sötétben a legelső pillanatokat olyan szomjasan. Ne haragudjatok érte...
    IV. Fogoly: Ezek szép szavak voltak, Énekes... Talán túl szépek ahhoz, ami most következik....
    I. Őr: / Belép az Őrmesterrel együtt. /
    Kuss legyen már! A Jóistenit a pofátoknak! De jó kedvetek van már kora reggel! Majd meglátjuk, hogy tart-e belőle estig is!
    Őrmester: Sorakozó, tetűfészkek!!!!!

    / A sorakozót jelző kiáltás után zavaros rohangálás kezdődik. Nehezen áll össze a sor, a később érkezők nem tudják lefékezni lendületüket, amitől meginog az egész, már egybe állt sor.
    A rohangálás alatt folyamatosan ismétlődik az őrmester sorakozást jelző ordibálása.
    Őrök rohannak be, akik az ágyon alvó Istvánt lelökik a földre, majd felrángatják, oda vonszolják az őrmesterhez, aki belöki a foglyok közé./

    Őrmester: Melyik barom volt ma az utolsó?!
    II. Őr: Na ne húzzuk azt az Istenverte időt! Lépjen ki! Ne várja meg, hogy én rángassam ki, mint a bába az anyjából!
    / István kilép a sorból. /
    Na, ugye! Álljon oda külön!!!
    / István félre áll /

    / Belép a parancsnok. /

    Őrmester: / Amint meglátja a Parancsnokot /
    Sapkát le!
    Parancsnok: Ez magának sapkalevétel????!!!!

    / A Parancsnok hátat fordít a vezénylő őrmesternek, ezzel jelzi, hogy nincs megelégedve a combhoz csapódó, sapkát tartó kezek ütemével. Az őrmester rémülten veszi ezt tudomásul, és rémületét a foglyokon vezeti le. /

    Őrmester: Sapkát fel!... Sapkát le!..... Sapkát fel!....Sapkát le!
    Parancsnok: / Visszafordul a foglyok és az őrmester felé. /
    Na, ez már valami! Hallottam benne a ritmust!
    Őrmester: / Tisztelegve jelent /
    Táborparancsnok úrnak alázatosan jelentem, a hármas számú tábor létszámellenőrző eligazításra felsorakozott! Különös esemény az éjszaka nem történt! Fogyaték egy fő!
    Parancsnok: / Végig sétál a sor előtt. /
    Utoljára figyelmeztetek mindenkit, hogy a koncentrációs tábor nem szanatórium! Van, aki egy napot, van aki egy hetet, sőt egy hónapot is kibír itt! Mi azon leszünk, hogy ennél többet soha! Kell a hely másoknak is! Megértették?!

    / Az őrmester felemeli a kezét, a foglyok mereven figyelik, majd jelt ad
    Foglyok együtt: Igenis megértettük, táborparancsnok úr!

    / A táborparancsnok távozik. /

    I. Őr: Kávé! Kávéra!!!

    / Mind oda rohannak a betolt kondérhoz, csak a félreállított István áll tovább vigyázzban. /

    István: Ma rám került a sor... A héten már másodszor. Egész éjjel az tartotta bennem a lelket, hogy reggel majd magamba önthetem ezt a meleg löttyöt... A kenyeret már este megettem... Nem lett volna szabad... Legalább a felét el kellett volna tenni... Ma még kibírom... Kettőt kiszoktak bírni... De ha ezen a héten még egyszer kimaradok az ételosztásból, nem lesz erőm dolgozni, s akkor befejeztem... Mindenkire sor kerül....

    / Ezalatt a többiek megitták a "kávéjukat", és kezükben egy darab kenyeret szorongatva álldogálnak. /

    Őrmester: Sorakozó! Sorakozó!!! ... Foglyok, figyelem! Menet közben betartani a legszigorúbb rendet! Tilos széthúzni a sort, előre szaladni, beszélgetni, tilos félrenézegetni! Egy lépés a sorból jobbra vagy balra szökésnek minősül! A kísérő őrség figyelmeztetés nélkül tüzet nyit! Lépéssss.... indulj!!!!

    / Néhány pillanatra kivonulnak a színről, aztán mázsás köveket cipelve térnek vissza. Fáradt, letargikus munkafolyamatot végeznek, miközben az őrség ülve vigyáz rájuk. Az őrmester magához inti az egyik prominenst, mond neki valamit, mire az a többiek felé kiáltja. /

    I. Prominens: Ebédszünet!!!

    / A foglyok összeroskadnak. Egy ideig ott fekszenek mozdulatlanul, ahol épp leroskadtak, aztán fáradt mozdulatokkal egy darab kenyeret kezdenek majszolgatni, amit a zsebükből vesznek elő.
    Közben megjelenik a parancsnok. Az őrök összekapnák magukat de a parancsnok leinti őket. Elindul a foglyok felé, akik észre sem veszik érkezését. /

    Parancsnok: Pihengetünk?... Csak nem fáradtak bele ebbe a semmibe?... Ma még annyit se csináltak, mint tegnap... Persze ha valaki fáradt, ha valakinek nehéz a munka, vagy rosszul érzi magát, az nyugodtan szóljon... No... Van valaki?
    I. Fogoly: / Ijedten. /
    Nem...nem vagyunk fáradtak...
    II. Fogoly: / Szintén félve. /
    Bírjuk még!
    III. Fogoly: / Kicsit megemelkedik. /
    Igyekszünk ám mi....
    Parancsnok: / Járkál egy kicsit. /
    Azt hiszem az a baj, hogy maguk nem jól pihennek... Csak így hanyatt vetik magukat, amitől csak elmerevednek az izmaik... Ahelyett, hogy okosan tornáznának egy kicsit... Átmozgatnák a megfáradt izmokat... Miért nem szökdécselnek egy kicsit? Na, nem bánom...meghosszabbítjuk a szünetet... És tornázunk egyet...

    / A foglyok nem mozdulnak. Dermedten nézik a parancsnokot. /

    Parancsnok: Na mi lesz? Nem akaródzik?! Vagy azt sem tudják, hogy hogyan kezdjenek hozzá?! Rendben van. Majd én vezetem a tornát... Állásba fel!

    / A foglyok vánszorgó, elgyötört mozdulatokkal állnak fel. Az őrök közelebb húzódnak, mintha moziban lennének. Kaján vigyorral bökdösik egymást, jelezve, hogy kitűnő tréfa következik. /

    Parancsnok: Álljanak terpeszbe, emeljék karjukat a fülük mellé! Úgy... Most hajoljanak kétszer a jobb lábukhoz% Egy-kettő... Kétszer a bal lábukhoz! Egy-kettő.... Értve vagyok?! No, rajta! Egy-kettő-három-négy... Elég! Maradjanak így, terpeszállásban! Emeljék maguk elé a kezüket, így, lefelé fordított tenyérrel, és kétszer húzzák hátra a könyöküket! Egy-kettő, egy-kettő, most háromra így, kinyújtott karral, és négyre még egyet! Rajta!... Jól, van barátocskáim...Egész jó... Most ugráljanak egy kicsit! Lazán, kényelmesen, egyik lábon, másik lábon, most egyszerre mindkettőn!

    / Hirtelen még jobban ordítani kezd. /

    Repülő!!!! Feküdj!!!! Bújjanak a földbe, ha mondom!!! Fekvőtámaszhoz felkészülni, rajta!!!! Egy-kettő, egy kettő....

    / Járkál a kínlódó foglyok között és pálcájával hol a hátukra, hol a kezükre, hol pedig a fenekükre üt. /

    Elég! Álljanak fel! Futás körbe, élénken, élénken!!! Futás közben ugorják át azt a kőhalmot!!! Ne kerülgesse azt az ügyetlen barmot! Mozgás, élénkebben, élénkebben!!!

    / Többen felbuknak vagy lihegve, oldalukhoz szorított kézzel leguggolnak. Csak egy fogoly mozog viszonylag élénken, de a fáradtság rajta is látszik. A parancsnoknak fel is tűnik, és magához inti a férfit. /

    Hé, maga! Egész jól mozog! Mi volt maga ezelőtt?!
    Lengyel: Táborparancsnok úrnak alázatosan jelentem, mérnök. Építészmérnök.
    Parancsnok: Igen? No álljon vissza a helyére!... Mi van?! A többi miért állt meg?! Adtam parancsot a megállásra?! Nem bírják emelni a lábacskájukat?! Csak nem fáradtak el?! Bezzeg, ha azt mondanám, hogy irány a szabadság, tán még repülni is tudnának!

    / Az egyik őr szárnycsapásokat imitál a kezével, mire a többi nyers, durva nevetésben tör ki, és ők is a repülő madarat utánozzák. /

    Parancsnok: Nem is rossz! Tudnak maguk, ha akarnak! Megrendezhetjük majd a tábor magasugró versenyét! Na, mit szólnak hozzá?! Első díj, mondjuk 24 óra előny... Mármint annak, aki át tud ugrani a kerítésen....hahaha...

    / A Parancsnok helyettes jelenik meg, kezében levelekkel, melyeket oda ad a parancsnoknak. /

    Parancsnok: Na elég ebből a szerencsétlenkedésből! Sorakozó!!!!

    / A foglyok ugyan úgy, mint reggel, felsorakoznak, közben izgatottan mondogatják egymásnak. /

    Foglyok: Levél...levelek.... levelek jöttek....
    Őrmester: Kuss, a jóistenit maguknak! Sorakozó alatt nincs pofázás!!!
    Parancsnok: Na, emberek, levelek jöttek! Akinek a nevét a táborparancsnok helyettes úr olvassa, az kilép és hozzám jön!

    / A parancsnok a színpad hátterében lévő akasztófához hátrál. A helyettes olvassa az első nevet, a fogoly kilép, de megáll, arcán rémület. /

    Parancsnok: Na jöjjön már! Miért van úgy beijedve?! Nem akasztatom fel egy levélért!

    / A fogoly megindul, közben a parancsnok, háttal a közönségnek, matat valamit. Mire a fogoly oda ér, a parancsnok félre lép és a boríték fejmagasságban függ az akasztófa kötelén. /

    Parancsnok: Itt a levélke...a levelecske... Ugorjon érte, ha kell! Hopplá! Ugorjon az istenit!

    / A fogoly a levél után kap, mire a parancsnok feljebb rántja. Ugrál még egy darabig, aztán sikerül elkapnia. Ez még két-három fogollyal megismétlődik. Az egyik nem bír felugrani, a parancsnok dühösen a földre dobja a borítékot. A következő név a Lengyelé. Felkapja a fejét, de nem lép ki. A helyettes megismétli a nevet, miközben a parancsnok feltűzi a levelet. /

    Parancsnok: / Oda lép a Lengyelhez. /
    No, ugróbajnok, ez nem a te leveled?
    Lengyel: Nekem senki nem ír levelet.
    Parancsnok: Szóval a parancsnok helyettes úr hazudik?!
    Lengyel: Nem, mondtam, hogy hazudik...
    Parancsnok: De gondoltad, te aljas kutya! Kell a levél vagy nem?! Ugrassz érte vagy nem?!
    Lengyel: Nem ezt ígérte, táborparancsnok úr.
    Parancsnok: Hogyhogy nem ezt ígértem? Hát mit ígértem én?
    Lengyel: Azt, hogy aki átugorja a kerítést....
    Parancsnok: Megbolondult?
    Lengyel: Szeretném megpróbálni....
    Parancsnok: / Némi gondolkodás után. /
    Na jó... Ha mondtam állom is... Huszonnégy óra előnyt kap, addig nem kergetjük... De aztán, ha elkapom....

    / A Lengyel hátra szalad és egy rúddal jön vissza. Gyorsan, még mielőtt bárki észbe kaphatna, egy nagy lendülettel átugrik a kerítésen ( kiugrik a színről! ). A foglyok felordítanak örömükben, összeölelkeznek, ugrálnak, az Énekes belekezd a Marseille-be, amit néhányan bátortalanul vele énekelnek. /

    Parancsnok: / Az őröknek. /
    Csináljanak rendet az istenit neki!!!!!

    / Az őrök korbácsokat vesznek elő és azzal ütik a foglyokat, akik félelmükben mind a földre hasalnak. /

    Parancsnok: Most pedig kapják el azt a szarházit! Nincs semmiféle előny! Azonnal utána!!!! Itt akarom látni, ahogy megdöglik!!!!

    / Teljes sötét a színpadon, majd néhány másodperc múlva beindulnak a reflektorok. A nézőteret pásztázzák, úgy, mint korábban, aztán megállnak egy ponton és onnan már nem mozdulnak. A sötét színpadról fegyveres őrök ugrálnak le a nézőtérre, befutnak a sorok közepéig, nem udvariaskodva a nézőkkel, hanem keresztülmászva rajtuk. Felrángatják az ott megbúvó Lengyelt és vonszolni kezdik a színpad felé, miközben egyfolytában ordítva ütik és rugdossák. A fénycsóvák követik a mozgásukat. A színpad közepére érve a földre lökik a csupa vér embert. Újra teljes világítás, reflektorok kialszanak. /

    Lengyel: Vizet! Vizet adjatok!!!!
    Őrmester: Kuss legyen! Senki ne merjen vizet hozni!!!!
    Parancsnok: Hát hazajöttél?... Azt hittem, már nem látlak többé.... Kár lett volna....

    / A Lengyel felemeli a fejét, mondana valamit, de nem tud, aztán visszahanyatlik. /

    Parancsnok: / Az egyik Prominenshez. /
    Doki! Nézze meg mi van vele!

    / Az orvos oda megy, megvizsgálja, aztán lehajtott fejjel félrelép. /

    Parancsnok: Na mi van? Csak nem halt meg?
    II. Prominens: Még nem....
    Parancsnok: Akkor jó... Sajnáltam volna, ha nem gratulálhatok neki...
    / Lábával megbökdösi a testet. /
    Hé, Lengyel! Hallasz engem?! Nem tudsz élni nélkülünk, hogy visszajöttél?! Vagy féltél az erdőben?! Netán boszorkányt is láttál?!
    Lengyel: / Újra felbírja emelni a fejét. /
    Nem... Nem ezt ígérte...parancsnok....
    Parancsnok: Mi az, hogy parancsnok?! Neked én Táborparancsnok Úr vagyok, te mocsok, még akkor is, ha a következő percben megdöglessz! És te csak ne figyelmeztess engem a szavamra! Amit én ígérek, azt meg is tartom! Még ha nektek ígérem is!... A kutyák viszont nem ígértek neked semmit.... Azok utánad mentek... Velük kellett volna beszélned....
    Lengyel: Beszéltem velük... Megígérték... Megígérték, hogy téged is... szétfognak tépni....
    / Hátra hanyatlik, feje nagyot koppan a földön, és meghal. /
    Parancsnok: / Féktelen dühvel ütlegelni kezdi pálcájával a Lengyelt, közben ordít. /
    Engem is megegyenek a kutyák?! Megbeszélted velük, te szarházi zsidó?! Adok én neked kutyákat! Megkeserítem a rohadt életed nyomorult utolsó másodperceit is!!!!!
    Parancsnok helyettes: / Oda lép és lefogja a kezét. /
    Már halott, Parancsnok úr....
    Parancsnok: / Lassan tud csak visszatérni az elvakult dühből. /
    Igen?.... Meghalt?... Nagy szerencséje van... Tüntessék el! A jegyzőkönyvet pedig javítsák ki! Az elhullás nem négy, hanem öt!

    / A Prominensek elkezdik kihúzni a hullát, közben a fog


    Énekes: / Előre jön a színpadon, a többiek a földre kuporodnak. /
    Ó, Nap! Te őrült! Hát, hogy mertél ide is utánunk jönni?! Hogy nem szégyellsz itt is elköszönni?! Gyászunkat és gyalázatunkat részvét nélkül nézni?! Mindegy lenne neked, hogy mit látsz kimért utadon?! A boldog, békés tájakat éppúgy bearanyozod sugaraiddal, mint a halál völgyét?! Ó, te áldott, jóságok-jósága, aki itt sem hagysz magunkra minket, aki rámosolyogsz a megalázottakra, átmelegíted dermedt tagjainkat és glóriát rajzolsz halottainknak megkínzott feje köré, maradj tovább is velünk! Legalább te maradj azokkal, akiket Isten és Ember elhagyott, akik gonoszok kezére kerültek, hiszen lásd: senkink sincs már rajtad kívül, csak te, Istenek Istene, fényt, meleget, hitet, életet adó Napisten! Ámen.

    / A színpadvilágítás újra erősödik, jelezve, hogy egy másik nap történései következnek. Megérkezik a Parancsnok helyettes, a Prominensek kicsit hátrébb lemaradva követik. /

    Parancsnok helyettes: / Hátra szólva mondja. /
    Holnap ti is kimentek a többiekkel követ hordani! Nincs annyi munkátok, hogy egész nap itt lógjatok! Hányan vannak ma a listádon?
    Hullaszállító: Ma csak négy.
    Parancsnok helyettes: És a Lengyel?
    II. Hullaszállító: Nem négy, hanem öt, te idióta! A lengyellel együtt öt!
    / Koszos papírt húz elő a kabátjából és sorolni kezdi. /
    Dawid Rubin, Wladislaw Lubek, Stephan Herczog, Joseph Grűnwald...
    Parancsnok helyettes:
    Írnok, feljegyezted?
    Írnok: Ez a barom négy nevet sem képes betűrendben mondani!
    Hullaszállító: Nem négy, hanem öt!
    Parancsnok helyettes: Elég a vitából! Kartonjaikat kiemelni és átküldeni a központba! A halál oka: szívgyengeség! Most pedig írd, amit mondok!... A hozzátartozóknak.... " Az ön fia, Julien Hermann, született 1912-ben, Strassburgban, a mai napon szökési kísérlet közben kapott lövés okozta sérüléseibe az itteni kórházban belehalt. A testet az állami krematóriumban elhamvasztjuk. Az esetben, ha a helyi temetőgondnokság igazolása arról, hogy szabályszerű temetésről gondoskofnak, leküldetik, a hamveder / alumíniumból 3 márka, díszes sárgarézből 12 márka / kiszolgáltatásának nincs semmi akadálya. A halotti bizonyítvány mellékelve... Dátum... Koncentrációs tábor Parancsnokság..." Holnap reggelre letisztázod és behozod az irodába lebélyegeztetni!
    / Még alig fejezte be a mondatot, már szórakozottan keres valakit a tekintetével. Elindul az odébb dolgozó csoport felé, mozdulatait igyekszik minél hétköznapibbá tenni, ezzel jelezve, hogy látogatása most nem hivatalos. Súg valamit az ott álló Prominens fülébe, mire az elkiáltja magát. /
    II. Prominens: Feri, kicsi Feri!

    / Világos hajú, kerek képű fiatal suhanc fut oda. Mikor meglátja a helyettest, léptei lassulnak, majd szótlanul megáll előtte. /

    Parancsnok helyettes: Szervusz Ferike. Hol voltál délelőtt?
    Ferike: Hol lettem volna? Kimentem a többiekkel munkára.
    Parancsnok helyettes: Persze, persze... De hát én sem tudlak minden nap az irodába kérni.... Nagyon elfáradtál?
    Ferike: Jókat tud maga kérdezni! Nézzen rám! Úgy nézek ki, mint aki bálba készül?!
    Parancsnok helyettes: Tudom, szörnyűség... de azért kérlek, ne beszélj ilyen ingerülten velem... Nem vagy éhes?
    Ferike: Mit hozott?
    Parancsnok helyettes: Van nálam egy kis szalonna, meg pár szem cukor. Elfogadod?
    Ferike: Köszönöm. Adja csak ide.
    Parancsnok helyettes: És... Holnap bejössz az irodámba?
    Ferike: Mintha itt oda menne az ember, ahova szeretne....
    Parancsnok helyettes: Tudod, hogy azt én elintézem neked, hogy jöhess...csak azt akarom tudni, hogy szívesen jössz-e?
    Ferike: Azt akarja, hogy még én könyörögjek?
    Parancsnok helyettes: Jó, jó... ma nagyon fáradt vagy látom... Szervusz, Ferike... Akkor holnap várlak... Légy jó kisfiú....
    Ferike: Viszontlátásra, táborparancsnok helyettes úr!
    Parancsnok helyettes: Kértelek, Ferike, hogy ilyenkor kettesben szólíts Gusztávnak.
    Ferike: Viszontlátásra... Gusztáv.

    / A Parancsnok helyettes távozása után egy fogoly idegesen kezd kérdezősködni, emberről emberre haladva. /

    III. Fogoly: A doktor nem volt itt?
    IV. Fogoly: Még nem ért ide.
    III. Fogoly: / Tovább lép /
    Nem láttátok a doktort?
    II. Fogoly: Itt még nem járt... De azt hiszem épp ott kötöz valakit.
    Doktor: / Kötözi az egyik fogoly karját. /
    Maradj már nyugton, kérlek! Tudom, hogy fáj, ha nem rángatod, akkor is. De mit csináljak? Muszáj bekötni. Örülj, hogy van ez a darab tiszta rongy... Kapsz fél kalmopirint és egyél meg mindent, akárhogy undorodsz tőle... Idd meg a levet, gyűrd magadba a fűrészpor kenyeret, mert itt csak az maradhat életben, aki mindent magába töm, mindent eléget magában, mindenből kicsikarja az életet adó energiát.. Megértetted?
    III. Fogoly: / Közelebb lép a dokihoz. /
    Doktor, egy pillanatra légy szíves.
    Doktor: Mi van? Mi a bajod?
    III. Fogoly: Egészséges vagyok... Egyenlőre... Kérni akarok valamit tőled....
    / Megfogja a doktor karját és kicsit odébb húzza a többiektől. /
    Doktor... nekem van egy aranyfogam....
    Doktor: Neked?

    III. Fogoly: Igen... És egy hónapja nem merek mosolyogni, nem merek ásítani, hogy észre ne vegyék... Doktor, húzd ki a fogamat!
    Doktor: Nem érdekel! Én nem is tudok róla! Nem is akarok tudni róla!
    III. Fogoly: Állj meg, Doktor! Ma az őrmester észrevette... Azt mondta, ad érte egy kenyeret, meg egy darab szalonnát... Muszáj belemennem! Ha nem adom magamtól, addig lesz a nyakamon, amíg valamiért agyonverhet. És akkor majd ingyen szedheti ki a fogamat...
    Doktor: Ide figyelj, te szerencsétlen! Semmi műszerem nincs, még egy fogóm se! Ha csak úgy kitöröm, egész biztos lehetsz benne, hogy kiszakad az ínyed is. Emellett a táplálkozás mellett úgyis olyan már, mint a tapló... A seb begyullad, pokoli fájdalmaid lesznek... Ezt talán még kibírnád, de legalább három napig egy falatot sem bírsz majd megrágni... Három nap éhezést pedig itt nem élsz túl, ezt te is tudod...
    III. Fogoly: Doktor, könyörögve kérlek! Nem érted?! Így legalább marad némi esélyem! Ha nemet mondok, az a biztos halál! Esküszöm, hogy nem tudja meg senki, hogy te szedted ki! És neked adom a fél kenyeret!
    Doktor: / Gondolkodik kicsit. /
    Rendbe van, te őrült, de te akartad. Vacsora után keress meg. És ha üvölteni fogsz, agyonütlek.
    I. Fogoly: / Fojtott kiáltással. /
    Gyertek, a kis Olasszal baj van! Egyedül nem bírok vele!
    IV. Fogoly: Mi van már megint?
    I. Fogoly: Feladta. Nem bírja tovább. Beszéljetek vele, vagy csináljatok valamit!

    / A beszélgető foglyok átérnek a színpad másik oldalán lévő Olaszhoz, aki maga alá húzott lábakkal ül, fejét maga elé lógatva, felsőtestét ütemesen himbálva, nagyon halkan dúdol valami dallamot. /

    I. Fogoly: Szervusz, kis Olasz!
    IV. Fogoly: Na, hogy vagy, kis Olasz?
    II. Fogoly: Mi baj van, kis Olasz?
    Olasz: Szervusztok... Ti még éltek?... Mit kérdezgettek? Tudjátok úgyis, hogy elegem van... Elég volt az egészből. Nem akarom tovább látni magam körül ezt az egészet, és kész!
    IV. Fogoly: Ne bolondozz, kis Olasz! Ezt nem teheted!
    Olasz: Mi az, hogy nem tehetem?! Éppen, hogy ez az, amit megtehetek! Ha már úgyis meg kell halni, legalább most legyen!
    I. Fogoly: Nem csak magad miatt nem teheted!
    II. Fogoly: Igen, gondolj a bátyádra! Tőle el sem búcsúznál? Sose bocsájtana meg neked!
    Olasz: Ki tudja, hogy él e még? Ki látta közületek? Ki beszélt vele? Csak hitegettek itt hónapok óta, hogy értünk jönnek, kiszabadítanak és ő is köztük lesz! Közben rég kinyírták már valahol! Mi már elbúcsúztunk akkor, amikor felhajtottak minket a teherautóra... Azt mondta a bátyám...no öcsi, most már minden könnyebb lesz... Apánk, anyánk már nincs, mi egymásnak már nem sok bajt okozhatunk, hát isten veled... És ha EZEK közül valamelyiknek a nyakát megszoríthatod, hát úgy szorítsd, hogy helyettem is teszed! Bennem biztos lehetsz, én mostantól kezdve már csak erre a percre vágyom!
    I. Fogoly: No látod, hát éppen ez az! A bátyád is azt mondta, hogy tarts ki!
    Olasz: De azt nem mondta, hogy úgy éljek, mint egy állat! Mint egy rühes állat!
    IV. Fogoly: Hányat öltél meg azóta?
    Olasz: Itt? Még egyet sem... Minek kérdezel ilyet, amikor úgyis tudod...
    IV. Fogoly: Hát akkor mi lesz? Apádért, anyádért!
    Olasz: Ne izgulj értem. Mielőtt elmegyek, magammal viszek egy párat....
    II. Fogoly: Ne bomolj, kis Olasz! Tudod te, mit beszélsz?! Akkor helyetted az egész tábor fizet! Minket halomra ölnek dühükben!
    I. Fogoly: Na, elég volt a fecsegésből! Ide figyelj, Olasz! Még ma, érted, takarodó előtt vissza adod a fegyvert!
    Olasz: Nem adok vissza semmit! Az nem a tied! Én rejtegettem, én kockáztattam érte! Nem adok senkinek semmit, érted?!
    II. Fogoly: Nem a tiéd, hanem a miénk! Nem azért adtuk oda neked, hogy ha rád jön a bolondóra, tönkre tegyél mindannyiunkat! Hol tartod?
    Olasz: Nem mondom meg! És nem adom vissza!
    I. Fogoly: Hol tartod?! Azonnal mond meg, mert itt fojtalak meg rögtön!
    Olasz: Te hülye, még ők sem tudnak kiszedni belőlem semmit, nem hogy te!
    I. Fogoly: Nesze te rohadék, a fene egye meg a pofádat, mond meg, mond meg, add ide!!!!!
    / Fojtogatja, pofozza, ököllel veri, közben zokog. /
    IV. Fogoly: Hagyd! Engedd el! Ehhez nincs jogod! Ezt nem teheted!

    / I. Fogoly abbahagyja az ütlegelést és átöleli az Olaszt, aki viszonozza az ölelést. Összeborulva zokognak, a többiek némán állnak mellettük. /

    II. Fogoly: Itt már mindenki megbolondult? Az isten verje meg az egészet... Egy ember összecsinálja magát és vége a felkelésnek? Hát ennyit érnek a hős esküdözések?
    IV. Fogoly: Ne legénykedj, ne hősködj, még veled is előfordulhat...
    I. Fogoly: Nincs már semmi baj...igaz, kis Olasz?
    Olasz: Hagyjatok! Hagyjatok békén, nem értitek?! Nem akarok élni! Élni nem akarok! Értitek?!
    II. Fogoly: Élned kell, kis Olasz!
    Olasz: Miért?
    II. Fogoly: Nem csak magadért, nem csak a bátyádért, hanem értünk: mindannyiunkért! Hogyha eljön a nap, akkor eggyel többen legyünk!
     



    / Folytatás a 4. részben /











    KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ


    Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.



    NETpark.hu linkkatalógus

    eKereso katalógus



    Ingyen hirdetés
    Ingyenes hirdetés feladás.



    ALTERNATÍV SZÍNITANODACylex Silver Díj
     

     

       LINKCSERE PARTENEREIM



    Linkelo.net linkgyujtemeny




    Meteora Linkgyujtemeny

    Hasznosoldalak

    Linkcsere.eu


    Hahe.hu Online Tudakozo


    HUN-WEB Magyar cimtar es kereso


    WEBLAP katalogus

    VIP Linkkatalogus

    SEO KERESOBARAT LINKGYUJTEMENY

    Ingyenweblapok.hu

    NETpark.hu

    LinkDr.hu

    CegMAX cegkatalogus





    ÉLETEM ÉS A BÖRTÖN


    NE FELEDJÜK: ŐK IS SZÍNHÁZAK!


    SZÍNHÁZI IRÁNYZATOK,STÍLUSOK


    SZÍNHÁZI ÉS FILMES EMBEREK




    NEVEZETES ALTERNATÍV ELŐADÁSOK




    TRAGIKUS SORSÚ SZÍNÉSZEK




    Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Az Ön Munkaasztala
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala


  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Belépés



    Lap tetejére /


    Copyright MyCorp © 2018Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben