Muráti Lili előszeretettel titkolta valódi korát. Mivel az anyakönyv,
amelybe a születését bejegyezték, a háborúban állítólag a helyi
levéltárban megsemmisült, így később megtehette azt, hogy letagad néhány
évet az életkorából. Maga azt vallotta, hogy 1914-ben született, de
mivel pályatársa Mezey Mária
- aki 1909-ben született -, egy elemibe járt vele Szegeden, 5 év
korkülönbség semmiképp sem lehetett közöttük. A Magyar hangosfilm
lexikon szerint pedig 1912-ben született.[1]
Igazi nagy színésznő és bálvány volt, és nem csak a 30-as/40-es évek
Magyarországán, hanem Spanyolországban is, ahová közvetlenül a II. világháború
után menekült. Sejtelmes hangjával, egyedi humorával elbűvölte a
nézőket. Általában a határozott, kissé kacér, de nagyon is tudatos nő
típusát alakította a filmvásznon, aki minden helyzetben feltalálja magát
és mindent önállóan megold. Azért lett akkora sztár, mivel ebből a
fajta temperamentumos színésznői karakterből ő volt lényegében az
egyetlen a korabeli Magyarországon.
Mivel a háború után nyilas szimpatizánsnak tartották, 1945-ben férjével és egyben menedzserével, Vaszary Jánossal külföldre menekült, majd 1947-ben Madridban
telepedtek le. Muráti Lili villámgyorsan megtanult spanyolul, majd
rövidesen férjével saját társulatuk lett és 1950–1963 között velük járta
a spanyol színpadokat. 1966-ban Argentínában vendégszerepelt. Külföldön jellemszerepekben, de komikai szerepkörben is sikeres volt.
Közel fél évszázad kihagyás után, 1994-ben a Karinthy Színház A nagymama című darabjában tért vissza újra magyar színpadra.
