Egy rigai fakereskedő családban született. Kezdetben laboratóriumi technikusként dolgozott, majd 1935-ben szerzett képesítést a leningrádi Színművészeti Főiskolán, később pantomimszínészként kezdte pályafutását a Lenini Komszomol Színházban, ezt követően a Drámai Színház művésze lett.

1939-ben, Leningrádban megalapította az Esztrád Színházat, melynek hamar művészeti vezetője lett. A második világháború alatt frontszínészként tevékenykedett. Előadásai egyedi humora és előadásmódja miatt hamar népszerűek lettek. Bár többször vádolták meg szovjetellenességgel, több szovjet pártvezető (pl. Hruscsov) is eljárt a később Miniatűr Színház néven ismert teátrum előadásaira. Ismertté egyperces rövid miniatűr-előadásai tették, amelyekben általános élethelyzeteket ábrázolt. Ezeket többségében Mihail Zsvanyeckij írta.

1984-ben átment Moszkvába, ahol Szatyirikon néven működtette színházát. Pályafutása során többször járt Magyarországon, először 1961-ben. Ügyelt arra, hogy vendégszereplésein az adott ország nyelvén is előadjon. Magyarországon a „Válámi ván, dé ném áz igázi” mondattal vált legendássá.

Időskori szívbetegségét többször kezelték Balatonfüreden.

Halála után fia, Konsztantyin vitte tovább a Szatyirikont.