Élete első szakaszában a párizsi Gáztársaságnál dolgozott, mint tisztségviselő. Napi 13-14 órát dolgozott, s kiváló tisztviselő lett belőle, aki nem törekedett egyébre, főleg nem színházi kalandokra. Ugyanakkor szenvedélyes színházbarát volt, aki szinte minden valamirevaló előadást megnézett. Egy
véletlen folytán bekerült egy amatőr színházi társulatba, melyekből az
időben Párizsban rengeteg tevékenykedett, s szinte divat volt azok
valamelyikének tagjává válni. Annyira megtetszett neki ez a
tevékenység, hogy - tisztviselői precizitással - rögtön azon kezdett
gondolkodni, hogy miként lehetne mindezt még eredményesebben és
sikeresebben csinálni. Néhány lelkes barátja segítségével saját
társulatot hozott létre azzal a szándékkal, hogy a silány műsorok
helyett érdekes, új darabokat vigyenek színre. 1887. március 30-án megnyitotta az első "szabad színházat", Théátre Libre néven.
Az első előadáson négy egyfelvonásos került színre. A meghívott közönség soraiban ott ült számos író, köztük Zola, Daudet, Hennique, Céard és sokan mások. Ez az előadás azonnal felkeltette egész Párizs figyelmét az új próbálkozás iránt.
A második előadásra két hónap múlva került sor. Ott volt a francia író-és művészvilág színe-java, s a siker még nagyobb volt mint korábban.
A sikerre való tekintettel Antoine kilépett a Gáztársaságtól, és ettől kezdve kizárólag a színháznak szentelte magát. Programja fokozatosan bontakozott ki. A színjátszást a valóság, a természetesség és a tárgyilagosság jegyében kívánta megreformálni. Kijelentette,
hogy a színésznek olyan képzésre van szüksége, amely alkalmassá teszi
mozgását, arcjátékát, hangját az írói mondanivaló tökéletes
kifejezésére. Műkedvelőkkel kezdte meg a munkát, s ez nagy
előnyére vált, mert színészeit még nem rontotta meg a hagyományos
színjátszás rutinja. Szavalás, pózok és közhasználatú drámai
gesztusok helyett olyan utasításokat adott színészeinek, amelyek a
legegyszerűbb akciókra, a legtermészetesebb dikciókra, a hiteles,
közvetlen kifejezésre vonatkoztak. A naturalista színészi játékmód jellemzői:
- A színház történetében először a színész hátat fordíthatott a
nézőnek, s ha a helyzet úgy kívánta, megvakarta a fejét, kifújta az
orrát, ahogy a mindennapi életben szokta!
- A szöveget ugyan olyan hanyagul, megformálatlanul mondta, ahogy az a köznapi társalgásban szokás.
- Úgy kellett játszania a színésznek, mintha nem lenne közönség,
illetve mintha a színpadnak negyedik fala is lenne, és a közönség egy
kulcslyukon keresztül a szobában az "élet egy szeletére" látna rá.
A természetesség,, a valósághűség és a hitelesség érvényesítésére törekedett a rendezésben is. A naturalista rendezés főbb ismérvei:
- A színpadnak nem szépnek, hanem igaznak kellett lennie.
- A szobákat valódi bútorokkal és képekkel rendezte be, a színészek
valódi kellékeket használtak, valóságos ételeket ettek és igazi italokat
ittak.
- A fény és hanghatások az addigi hirtelenség helyett fokozatosan, árnyaltan bontakoztak ki.
A
színpadi hitelesség tekintetében odáig ment, hogy valóságos tüzet
gyújtatott a színpadi kályhában, és Fernand Incres Mészárosok című
darabjának előadásán a mészárszék díszletében valódi húsdarabokat
akasztatott föl, ami aztán a kritikusok óriási felháborodását váltotta
ki.
Antoine működése fordulópontot jelentett az egész európai színház történetében! Munkásságának jelentősége:
- A francia színpadra ő vezette be a naturalizmust, ahonnan aztán elterjedt az egész világon.
- egyenértékű teret biztosított a már meglévő naturalista drámairodalomnak.
- sikerült a konvenciókban felgyülemlett mindenfajta hamis teatralitást lerombolnia.
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
