ANDRÉ ANTOINE
/ 1858 - 1943 /
Élete első szakaszában a párizsi Gáztársaságnál dolgozott, mint tisztségviselő.
Napi 13-14 órát dolgozott, s kiváló tisztviselő lett belőle, aki nem törekedett egyébre, főleg nem színházi kalandokra.
Ugyanakkor szenvedélyes színházbarát volt, aki szinte minden valamirevaló előadást megnézett.
Egy véletlen folytán bekerült egy amatőr színházi társulatba, melyekből az időben Párizsban rengeteg tevékenykedett, s szinte divat volt azok valamelyikének tagjává válni.
Annyira megtetszett neki ez a tevékenység, hogy - tisztviselői precizitással - rögtön azon kezdett gondolkodni, hogy miként lehetne mindezt még eredményesebben és sikeresebben csinálni.
Néhány lelkes barátja segítségével saját társulatot hozott létre azzal a szándékkal, hogy a silány műsorok helyett érdekes, új darabokat vigyenek színre.
1887. március 30-án megnyitotta az első "szabad színházat", Théátre Libre néven.
Az első előadáson négy egyfelvonásos került színre.
A meghívott közönség soraiban ott ült számos író, köztük Zola, Daudet, Hennique, Céard és sokan mások.
Ez az előadás azonnal felkeltette egész Párizs figyelmét az új próbálkozás iránt.
A második előadásra két hónap múlva került sor.
Ott volt a francia író-és művészvilág színe-java, s a siker még nagyobb volt mint korábban.
A sikerre való tekintettel Antoine kilépett a Gáztársaságtól, és ettől kezdve kizárólag a színháznak szentelte magát.
Programja fokozatosan bontakozott ki.
A színjátszást a valóság, a természetesség és a tárgyilagosság jegyében kívánta megreformálni.
Kijelentette, hogy a színésznek olyan képzésre van szüksége, amely alkalmassá teszi mozgását, arcjátékát, hangját az írói mondanivaló tökéletes kifejezésére.
Műkedvelőkkel kezdte meg a munkát, s ez nagy előnyére vált, mert színészeit még nem rontotta meg a hagyományos színjátszás rutinja.
Szavalás, pózok és közhasználatú drámai gesztusok helyett olyan utasításokat adott színészeinek, amelyek a legegyszerűbb akciókra, a legtermészetesebb dikciókra, a hiteles, közvetlen kifejezésre vonatkoztak.
A naturalista színészi játékmód jellemzői:
- A színház történetében először a színész hátat fordíthatott a nézőnek, s ha a helyzet úgy kívánta, megvakarta a fejét, kifújta az orrát, ahogy a mindennapi életben szokta!
- A szöveget ugyan olyan hanyagul, megformálatlanul mondta, ahogy az a köznapi társalgásban szokás.
- Úgy kellett játszania a színésznek, mintha nem lenne közönség, illetve mintha a színpadnak negyedik fala is lenne, és a közönség egy kulcslyukon keresztül a szobában az "élet egy szeletére" látna rá.
A természetesség,, a valósághűség és a hitelesség érvényesítésére törekedett a rendezésben is.
A naturalista rendezés főbb ismérvei:
- A színpadnak nem szépnek, hanem igaznak kellett lennie.
- A szobákat valódi bútorokkal és képekkel rendezte be, a színészek valódi kellékeket használtak, valóságos ételeket ettek és igazi italokat ittak.
- A fény és hanghatások az addigi hirtelenség helyett fokozatosan, árnyaltan bontakoztak ki.
A színpadi hitelesség tekintetében odáig ment, hogy valóságos tüzet gyújtatott a színpadi kályhában, és Fernand Incres Mészárosok című darabjának előadásán a mészárszék díszletében valódi húsdarabokat akasztatott föl, ami aztán a kritikusok óriási felháborodását váltotta ki.
Antoine működése fordulópontot jelentett az egész európai színház történetében!
Munkásságának jelentősége:
- A francia színpadra ő vezette be a naturalizmust, ahonnan aztán elterjedt az egész világon.
- egyenértékű teret biztosított a már meglévő naturalista drámairodalomnak.
- sikerült a konvenciókban felgyülemlett mindenfajta hamis teatralitást lerombolnia.
