A komédia vagy vígjáték olyan drámaiműfaj, amelyben a világot komikusan ábrázolják, ezzel a nézőt nevetésre ösztönözve. Ellentétekre épül: valóság-látszat, értékes-értéktelen. Az ilyen művekben gyakori egy-egy élethelyzethumoros ábrázolása, emellett a félreértések is fontos szerepet kapnak.
Az elnevezés eredete a görög komosz („falusi mulatság” a kómé, azaz „falu” szóból), az ókori vígjátékokat nevezték így először. A műfaj középpontjában mindig egy vagy több konfliktushelyzet
áll, melynek valamilyen szerencsés fordulat következtében lesz
megoldása. Gyakran álértékeket mutat be, keveredik benne a valóság és a
látszat.
Többen próbálták meghatározni a komédia fogalmát.
Arisztotelész:
"A komédia a hitványabbak utánzása, de nem a rosszaságé a maga
egészében, hanem a csúfságé, amelyhez hozzátartozik a nevetséges is. A
nevetséges ugyanis valami hiba, vagyis fájdalmat és így kárt nem okozó
csúfság."
Bergson: "A komikum az automatizmus, a merev gépiesség lelepleződése."
A komikus hős egy tipikus ember, tipikus hibákkal és tévedésekkel, titka vagy jelleme a mű végén általában lelepleződik. A helyzet- és jellemkomikum meghatározó elemei a vígjátékoknak. A hangnemek (humor, szatíra, nyílt gúny, irónia) fontos eszközei az íróknak, emellett felhasználhatnak groteszk és parodisztikus eszközöket is. A műfaji változatok közül leggyakoribbak a bohózat és a burleszk.
Ókori görög komédiaíró, 11 fennmaradt művét ókomédiának nevezzük. Az újkomédia a hellenizmus
korában alakult ki. Arisztophanész általában kortársairól írt humorosan
a műveiben, ezzel szemben az újkomédiák tárgya a mindennapi élet.
Fennmaradt művei: A lovagok, A felhők, A Darázsok, A béke, Az Acharnabéliek, A madarak, A békák, Lysistrate, A nők ünnepe, A nőuralom, Plutos.
Görög komédiaíró, a jellemkomikum nagy mestere volt, csak töredékek maradtak fenn tőle: Embergyűlölő,
Ítéletkérők, A lenyírt hajú leány, Szamoszi nő, Kétszer csaló, Együtt
étkezők, Fivérek, Androszi lány, Önkínzó, Anyós.
Római vígjátékíró, továbbfejlesztette a típusfigurákat és szerepköröket. Többek között a következő műveket írta: Poenulus,
Amphitryon, Captivi, Persa, Miles Gloriosus (A hetvenkedő katona),
Aulularia, Trinummus, Rudens, Mercator, Curculio, Stichus, Menaechmi és
Asinaria.
Rabszolgaként került Rómába, de szenátor gazdája felismerte tehetségét, kitaníttatta, és felszabadította. Ún. fabulákat írt, ami a vígjáték egy formája. Művei: Andria (az androszi leány), Hecyra (az anyós), Hautontimorumenos (az önmagát kínzó), Eunuchus (a herélt), Phormio (a darabban előforduló parazita neve), Adelphoe (a testvérek).
