Színészképzés Másképp-Minden ami színház ! - Színházi Események, Verseim,Verset mondok,Politikai szatíra,Dráma,Vígjáték,pszichodráma,Színház ,Színházi Alapfogalmak,Színitanoda,Színitanodáról,Színházi emberek,Színház ,Sztanyiszlavszkij,Grotowski,Reformerek klubja,magyar színháztól,francia színháztól,norvég színháztól,dán színházig,amerikai színházig,sturm und drang,vásári komédiától,zenés dráma,lapozható változatban

SZÍNÉSZKÉPZÉS MÁSKÉPP! - A MAGYAR BÖRTÖNÖK 8.
Add a Facebook-hoz

FORDÍTÓ

Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 249





HONLAP FŐ MENŰJE


ÍRÁSAIM,GONDOLATAIM


SZÍNHÁZTÖRTÉNET


MINDEN AMI SZÍNHÁZ





















  • EGÉSZSÉGÜGY



    A börtönök egészségügyi ellátásának központja a Tököli Rabkórházban található, ahová az ország minden börtönéből szállítják azokat a fogvatartottakat, akiknek a betegségét helyileg nem tudják kezelni.
    Ennek a kórháznak az ellátottsága - úgy orvosilag, mint műszerek tekintetében - semmiben sem marad alul a civil kórházakétól, sőt gyakorta sokkal lelkiismeretesebb gyógyító munkát végeznek.
    Nagy szakmai tudással rendelkező orvosok tesznek meg mindent azért, hogy a hozzájuk szállított elitélteket ujra egészséges emberekké tegyék.
    Munkájuk - sajnos -bőven akad, mert az elitéltek egészségügyi állapota lényegesen rosszabb, mint a szintén jónak nem mondható országos átlag.
    / Nem tartom túlzásnak azt leírni, hogy egyetlen teljesen egészséges ember sem található a rácsok mögött.../
    A hosszú évek bezártsága, és a közben rájuk nehezedő állandó stressz már eleve olyan mindenre kiterjedő egészségromlást eredményez, amely önmagában is elég volna.
    Mindehhez még hozzáadódik a vitaminszegény táplálkozás, valamint a stressz-oldóként elfogyasztott rengeteg kávé, méreg erős tea, és cigaretta.
    / Ez utóbbiakat persze nem muszály fogyasztani, gondolhatja most az, aki még soha nem próbálta ki azt a helyzetet, és nem ismeri ezeknek a szereknek a "körülmények tűlélését" könnyítő hatását.../
    A leggyakoribbak a gyomor, a szív és a tüdő megbetegedései, amelyek a bent töltött évek számával arányosan mindinkább súlyosbodnak.
    Nagymértékben járul hozzá az emésztőrendszeri megbetegedésekhez az elitéltek fogazatának nagyon rossz állapota, amely a vitaminhiányos étkeztetéshez vezethető visza.
    A hosszú éveket rácsok mögött töltött fogvatartottak vagy teljesen fogatlanná válnak, vagy rettenetesen leromlott állapotú, hiányos fogazattal rendelkeznek.
    Nincsenek a birtokomban pontos adatok - ezért nem is szeretnék olyat írni, ami nem fedi az igazságot -, de véleményem szerint - a fent leírt súlyos egészségügyi helyzett ellenére - a Központi Rabkórházban semmivel sem magasabb a halálozási arány, mint bárhol máshol.
    Ez pedig egyértelműen az őket ellátó orvosok szakmai tudását és hozzáállását dícséri...
    A kórház dolgozói nincsenek könnyű helyzetben, amikor el kell dönteniük, hogy a hozzájuk szállított elitélt valóban olyan beteg, mint azt állítja, vagy pedig csak szimuláns, aki pihenni érkezett.
    Mert erre is van példa bőven.
    A fogvatartottak különböző okok miatt próbálkoznak meg betegséget produkálni, és ezáltal eljutni a rabkórházba, de a leggyakoribb ok általában a menekülés.
    Menekülés a felgyülemlett rengeteg adóság miatt, menekülés a sanyargatások és megaláztatások elől, és természetesen menekülés az egyhangú és sivár napokból, hiszen már maga a szállítás, és a kórházi körülmények - az uj események - felüdülést nyújtanak elsivárosodott lelküknek.
    Aztán vannak olyanok, akik csak azért szimulálnak, hogy a szállítás során, illetve a rabkórházban töltött napok alatt "megszedjék magukat", vagyis lerabolják a náluk gyengébb, valóban beteg és védekezésre képtelen embereket.
    További ok lehet még a találkozás lehetősége egy rég nem látott baráttal vagy barátnővel, vagy egyszerűen csak egy nővel - teljesen mindegy, hogy kivel.
    Mert igaz ugyan, hogy a férfi és női elitélteket külön kórházi körleteken kezelik, de a korrupció a börtönkórházat sem kerüli el, így minden megfizethető és megoldható.
    / Arra is volt példa, amikor a kórházban dolgozó nővér árulta a kegyeit - kellő ellenszolgáltatás fejében - a kiéhezett elitélt-férfiaknak. Idővel persze lebukott, mert az elitéltek egymásnak adták a lehetőség hírét, és a besúgók egy jó jutalom fejében annak rendje és módja szerint el is árulták őket...Nem lett belőle nagy botrány, nem lett sajtóhír - hisz védeni kell a Bv. becsületét -, mindössze szép csendben megköszönték az addigi munkáját és elbocsájtották.../
    A szimulánsok kiszűrése persze csak azokra az elitéltekre vonatkozik, akik önmaguktól, mindennemű háttér nélkül próbálkoznak a dologgal.
    Egészen más a helyzet azoknál, akiknek az érkezését - felsőbb szintről - már előre jelzik a kórház számára.
    Ők azok, akiknek a hozzátartozói megtudják fizetni, vagy magas rangú barátai el tudják érni, hogy a fogvatartott ne a börtönök sanyarú falai között, hanem a rabkórház sokkal jobb körülményei között töltsék le büntetésük nagy részét, vagy éppen az egészet.
    Azok az elitéltek, akik nem tudnak semmilyen betegséget produkálni - más ötletük nem lévén - öngyilkossági kísérletet követnek el, hogy így juthassanak kórházi körülmények közé.
    Sok fajtája van ezeknek a kísérleteknek, de általában három fő kategóriát különböztethetünk meg.
    Vannak a "falcosok", akik össze-vissza vagdossák a kezüket, arcukat, komolyabb esetben a nyakukat.
    Vannak a "nyelősök", akik a zsilettpengétől kezdve mindenféle hegyes fémtárgyakat nyelnek le, hogy az gyomor vagy bélvérzést okozzon náluk.
    A harmadik kategória pedig az "akasztósok", amit azt hiszem, hogy nem kell különösebben megmagyaráznom.
    Ezeknek az "öngyilkossági kísérleteknek" persze túlnyomó része egyáltalán nem nevezhető komolynak, csak pusztán céltudatos színjátéknak.
    Az erek felvágásánál gondosan ügyelnek arra, hogy ne túl mélyen és ne veszélyes helyen vágjanak, a fémtárgyakat lenyelők már azelőtt jelzik a gyomorfájásukat, mielőtt az még valóban fájna, hogy így időben orvoshoz kerüljenek, az akasztósok pedig mindig gondoskodnak arról, hogy időben legyen, aki levágja őket.
    Előfordulnak extrém esetek is, akik egyik kategóriába sem sorolhatók, ilyen volt például az az elitélt, aki szöget vert a saját fejébe.
    Valahonnan szerzett egy százas szöget, amelynek a hegyes végét a homlokához tette, és olyan hatalmas erővel "bólintott" rá a falra, hogy a szög negyede behatolt a koponyájába.
    Aztán - homlokából kiálló szöggel - verni kezdte az ajtót, hogy jöjjön valaki, mert ömlik a vér a fejéből...
    Ezekkel a trükkökkel természetesen a bv. dolgozók is tisztában vannak, viszont a szabályzat szerint mégis minden esetben orvoshoz kell vinni az elitéltet, nehogy később őket terhelje a felelősség, ha komolyabb baj lenne.
    Vannak persze olyanok is, akik idegileg és lelkileg valóban összeroppannak, és igazából a halálba akarnak menekülni...
    Ez azonban rögtön meglátszik az öngyilkosság elkövetési módjából, a sérülés súlyosságából.
    Először őket is a Központi Rabkórházba szállítják, onnan azonban - miután megmentették az életüket és stabilizálták az állapotukat - átviszik a másik nagy egészségügyi központba, az Igazságügyi Elme Megfigyelőbe, ahol pszichológusok és pszichiáterek foglalkoznak velük.
    Ott aztán eltölthetnek heteket, de akár hónapokat is, mielőtt ujra visszaszállítják őket a letöltő házba.
    Visszatérésükkör úgy néznek ki, mint az élő halottak.
    Olyan erős nyugtató hatású gyógykezelésben részesülnek, hogy nem egy emberrel találkoztam, aki visszaérkezésekor napokig csak ült, bámult maga elé, és folyt a nyála, mint a megveszett kutyának.
    / Megjegyzem, hogy ezt a drasztikus kezelési módot leginkább azoknál alkalmazzák, akikről kiderül, hogy szándékuk nem igazán volt komoly. Így kívánják elvenni a kedvüket a további próbálkozásoktól. Mégis vannak olyanok, akik két-három havi rendszerességgel, ujra-és ujra ott kötnek ki..../
    Az Elme Megyfigyelő több részlegre van osztva, és a legfőbb tevékenységi köre nem a szimuláns vagy valódi öngyilkosok "kikezelése", hanem a bírósági ítélet előtt álló - erőszakos bűncselekményt elkövető fogvatartottak - elmeállapotának vizsgálata, vagyis annak eldöntése, hogy az illető büntethető-e vagy sem.
    Amennyiben az derül ki, hogy az elkövető elmebeteg, akkor a bíróság nem börtönre ítéli, hanem úgynevezett kényszergyógykezelésre, amelyet ebben az intézetben kell végrehajtani.
    Ez lehet néhány év, de előfordul olyan is, hogy soha többé nem kerül vissza a társadalomba.
    Mivel a körülmények itt is lényegesen jobbak, mint a börtönben, nagyon sokan megpróbálkoznak azzal, hogy nem beszámíthatónak minősítsék őket, így ugyanis az esetleges 15-20 éves ítélet helyett meg van arra a lehetőségük, hogy mondjuk öt év után gyógyultnak minősítsék és kiengedjék.
    Ez azonban csak nagyon kevés embernek sikerül, mivel az intézetben dolgozó orvosok és professzorok európai hírnevű szakemberek, akiket nem könnyű becsapni.
    Ráadásul duplán is veszélyes játékba kezd az, aki szimulálni próbál.
    Elszőr is azért, mert ha erre rájönnek - márpedig nagyrészt igen -, akkor eleve olyan szakértői véleményt adnak róla, amellyel még súlyosabb börtönbüntetésre számíthat.
    Másrészt, akinek esetleg mégis sikerül, arra rettenetesen nehéz évek várnak, hiszen gondoljunk csak bele, hogy milyen lehet normális ésszel hosszú éveket eltölteni valódi elmebetegek között...
    Mindan éjszaka "nyitott szemmel aludni", és arra figyelni, hogy mikor kapja el valemelyiket a dühroham, és mikor támad rá igazi ölési szándékkal.
    Naponta végignézni a dühkitöréseiket, hallgatni ahogy hangosan de önmaguknak beszélnek, ahogy a fejükre borogatják az ételt vagy a falra kenik - esetleg megeszik - saját ürüléküket.
    Látni, ahogyan az ápolók - egyáltalán nem finom módszerekkel - megfékezik őket, az ágyhoz szíjjazzák és telenyomják olyan injekciókkal, amelyektől - túlzás nélkül - nyálcsorgató, vegetáló állati szintre süllyednek.
    Nos, komolyan fennáll annak a veszélye, hogy aki ilyen körülmények között eltölt néhány évet, az önmaga is elveszíti épelméjűségét...
    A két nagy egészségügyi központ mellett természetesen minden börtönben van egészségügyi ellátás, ahol a kisebb, helyben is kezelhető betegekkel foglalkoznak.
    Nos, ezeknek a színvonala intézetenként eltér, attól függően, hogy az orvos mennyire képzett és mennyire lelkiismeretes, de a leginkább jellemző az, hogy ez az ellátás messze alulmarad a civil életben megszokottól.
    Nyugodtan kijelenthető, hogy a börtönök orvosainak egy része azért választotta ezt a munkahelyet, mert a civil kórházakban alulképzetteknek minősültek és nem állták meg a helyüket.
    Elképzelhető, hogy milyen "tökéletes" diagnózis-megállapító képességekkel rendelkeznek, amikor azt kell eldönteni, hogy mennyire is súlyos egy-egy betegség...
    A börtönben töltött éveim alatt jónéhány fogvatartott halt meg azért, mert az intézet orvosa nem ismerte fel a szívinfarktus tüneteit, és vagy visszaküldte az illetőt a zárkájába azzal, hogy nem komoly a dolog, vagy valamilyen egészen más gyógyszert adott, mint amit kellett volna.
    Ezek komoly orvosi hibának minősülnének a civil életben, a rácsok mögött azonban soha nem indul vizsgálat ilyen esetekben.
    Meghalt egy fogvatartott, és kész...
    Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem minden esetben az orvos tehet a halálesetről.
    Gyakran fordul elő, hogy a fogvatartottat, aki jelzi a rosszullétét, a smasszerek egyszerűen nem hajlandók elkísérni az orvoshoz, vagy pusztán lustaságból, vagy azért, mert besorolják a szimulánsok kategóriájába, és nem hisznek neki.
    Ahogy bárhol az életben, a börtönökben is vannak olyan emberek, akik állandó gyógyszeres kezelésre szorulnak, mert cukorbetegek, vagy éppen szívbetegek.
    Nos, ők általában meg is kapják a gyógyszereiket, a gond csak az, hogy mire addig eljutnak, hogy rendszeresen hozzájussanak a tablettáikhoz, addig gyakorta napok vagy hetek múlnak el.
    Amikor ugyanis bekerül valaki a rácsok mögé, mindent elvesznek tőle, legfőképpen a gyógyszereit, nehogy öngyilkosságot kövessen el vele.
    / Már ha egyáltalán volt ideje magával vinni a gyógyszerét, amikor letartóztatták.../
    Hiába hivatkozik arra, hogy azokat neki minden nap rendszeresen szednie kell, az őröket ez nem érdekli.
    Közlik vele, hogy majd az intézet orvosa eldönti, hogy valóban kell-e az neki.
    Igen ám: csakhogy nagyon sok intézetben nem állandó az orvosi felügyelet - mindössze egy ápoló van benn minden nap, aki viszont nem orvos, és leginkább csak arra korlátozódik a tudása, hogy kiosztja azokat a gyógyszereket, aiket az orvos felír.
    Így aztán, ha épp rossz időpontban került a fogvatartott az intézetbe, előfordul, hogy akár egy hetet is várnia kell, mire orvos elé jut.
    / Hivatalosan persze van orvosi befogadás az ujonnan érkezőknek, de ezt a már említett ápoló végzi, és nem az orvos.../
    "Szerencsésnek" mondható az az elitélt, aki a gyógyszer hiánya miatt hirtelen rosszul lesz, és - intézeti orvos hiányában - kiviszik egy civil kórházba, ahol az ottani orvos megállapítja, hogy valóban kell neki az a tabletta.
    Viszont a civil kórházba szállítás sem egyszerű dolog!
    Annyi ember döntésén múlik, hogy mire realizálódik, addigra már lehet, hogy késő.
    Mindenek előtt megnézik azt, hogy az illető fogvatartott milyen bűncselekményt követett el, illetve ebből eredően milyen őrzésbiztonsági kategóriába tartozik, illetve előkeresik a kartonját és megnézik, hogy korábban volt-e már szökési kísérlete.
    Ha volt, és ráadásul szigorú őrzési fokozatba tartozik, akkor a mindenkori biztonsági tisztnek és még néhány erre illetékes embernek kell összeülnie annak eldöntésére, hogy vállalják-e a kockázatot az elitélt kiszállításával.
    Ritkán szoktak rögtön egyetérteni, mert mindig van közöttük olyan, aki nem szeret döntést hozni - nehogy később ő legyen a felelős - ezért elég hosszú idő, amíg eldöntik a dolgot.
    Aztán ha úgy döntenek, hogy kiszállítják, akkor még keresni kell olyan őröket, akik éppen "ráérnek", illetve előkeríteni a bv. "mentőjének" sofőrjét, aki ki tudja merre jár...
    Amikor már minden tényező összeállt, és az elitélt kijut a kórházba, akkor még mindig nem lehet biztos abban, hogy tökéletes ellátást kap.
    Nagyon sok civil kórházi orvos ugyanis tele van előítéletekkel - ellentétben a letett Hipokratészi esküjével! -, és már eleve félválról veszi az összebilincselt kézzel érkező beteget.
    Félve közelít hozzá, nehogy megtámadja, és alig várja, hogy túl legyen a megvizsgálásán.
    / Elképzelhető, hogy milyen az a vizsgálat, ahol összebilincselt kézzel áll a beteg az orvos előtt.../
    Vannak azonban igazi orvosok is, akik - nem törődve az őrök ellenkezésével - levetetik a bilincset a beteg kezéről - hiszen nagyon sok vizsgálat pl. EKG, stb. nem igazán végezhető el enélkül -, és lelkiismeretesen megvizsgálják, mintha az utcáról jött volna be a beteg!...
    Könnyebb a helyzete azoknak a fogvatartottaknak, akik nem betegek, viszont van elegendő pénzük vagy összeköttetésük ahhoz, hogy "beteggé váljanak".
    Nekik mindössze annyit kell tenniük, hogy állandóan eljátszák a beteget - hogy mindenki tanúja legyen állapotuk súlyosságának -, aztán kivárják, amíg megérkezik az a bizonyos telefon, bizonyos helyről, hogy ő igenis nagyon beteg és különleges bánásmódban kell részesíteni.
    Ennek a csúcsa az, amit már említettem, hogy az intézet orvosa beutalja őt a már szintén értesített Központi Rabkórházba, de ellehet érni ennél kisebb előnyöket is - kevesebb pénzzel és kisebb összekötettéssel -, mint például azt, hogy az intézet gyengélkedőjére kerüljön be néhány hétre vagy akár hónapokra.
    Ennek eléréséhez általában elég, ha az orvos, illetve ápoló mellett dolgozó elitélt egészségügyi írnokot fizeti meg kellőképpen.
    Az ár persze így sem kicsi, hiszen amit elér vele, az sem kevés.
    Mindenekelőtt sokkal kultúráltabb körülmények közé kerül, mint ami a zárkákban van, minden nap melegvízben fürödhet, egész nap nézheti a tévét, kényelmes "kórházi" ágyban alhat, és ami a leglényegesebb, kiszabadul a többi fogvatartott kegyetlen tömegéből.
    Összességében véve azt kell mondani - bármilyen szomorú is ez a megállapítás -, hogy a börtönök egészségügyi ellátása tökéletes tükörképe a civil életben uralkodó egészségügyi káosznak, az alulképzett, lelkiismeretlen és megfizethető orvosokkal, az ágy és gyógyszerhiánnyal, illetve annak minden negatív jelenségével együtt!
    Az elitéltek helyzete csak annyival rosszabb, hogy nekik nem áll módjukban másik orvost választani, ha elégedetlenek azzal, aki addig kezelte őket...



    / FOLYTATÁS HAMAROSAN A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN!!!!!! /
    Get Free Music at www.divine-music.info
    Get Free Music at www.divine-music.info

    Free Music at divine-music.info>











    KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ


    Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.



    NETpark.hu linkkatalógus

    eKereso katalógus



    Ingyen hirdetés
    Ingyenes hirdetés feladás.



    ALTERNATÍV SZÍNITANODACylex Silver Díj
     

     

       LINKCSERE PARTENEREIM



    Linkelo.net linkgyujtemeny




    Meteora Linkgyujtemeny

    Hasznosoldalak

    Linkcsere.eu


    Hahe.hu Online Tudakozo


    HUN-WEB Magyar cimtar es kereso


    WEBLAP katalogus

    VIP Linkkatalogus

    SEO KERESOBARAT LINKGYUJTEMENY

    Ingyenweblapok.hu

    NETpark.hu

    LinkDr.hu

    CegMAX cegkatalogus





    ÉLETEM ÉS A BÖRTÖN


    NE FELEDJÜK: ŐK IS SZÍNHÁZAK!


    SZÍNHÁZI IRÁNYZATOK,STÍLUSOK


    SZÍNHÁZI ÉS FILMES EMBEREK




    NEVEZETES ALTERNATÍV ELŐADÁSOK




    TRAGIKUS SORSÚ SZÍNÉSZEK




    Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Az Ön Munkaasztala
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala


  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Belépés



    Lap tetejére /


    Copyright MyCorp © 2018Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben