AZ ÚJ SZÍNHÁZI TÖRVÉNY
A munkacsoportoktól származó anyagokat szerkesztették, az „Összefésülő Bizottság” tagjai:
Novák Eszter- rendező, SZFE adjuktus, Magyar Színházi Társaság elnökségi tag
Kovács Györgyi- Új Színház Kht. gazdasági igazgató
Mácsai Pál- Örkény Színház,művészeti igazgató
Márta István- Új Színház Kht. igazgató
Solténszky Tibor- Színházi Dramaturgok Céhe alelnök, MSZT elnökségi tag
Bevezető
Ez a munkaanyag a magyarországi színházak igazgatói és az oktatási és kulturális miniszter között létrejött 2006. november 30– i megbeszélés alapján készült, azokban a témakörökben, amelyekben a miniszter és a színházvezetők a Színházi Törvény előkészítése céljából a megbeszélés során megállapodtak.
Az említett témakörök: struktúra, finanszírozás, munkajog, gyermek és ifjúsági színház, oktatás, vezetői kinevezések.
Jelen munkaanyag - koncepciója szerint - nem részletező jellegű szöveg. Kivonatosan és a lényegre koncentrálva azokat a csomópontokat vázolja fel és elemzi, amelyekben a színházi szakma a legtöbb tennivalót érzékeli, és amelyek alapján elkezdődhet a törvényelőkészítői munka.
A kulturális esélyegyenlőség szellemében, a Magyar Köztársaság Alkotmányában védett, állampolgári kulturális jogok érvényesülése érdekében kívánatosnak tartjuk Színházi Törvény megfogalmazását. Az államnak kezdeményező szerepet kell vállalnia e művészeti ág fenntartásában és fejlesztésében.
A hat témakört hat színházszakmai bizottság dolgozta fel, több lépcsőben, 2006. december 1. és 2007. január 31. között.
A bizottságok munkájának célja az volt, hogy segítségével megindulhasson a tényleges törvényelőkészítői folyamat, amelynek eredményeként megszülethet a Színházi Törvény.
A Színházi Törvény céljai:
- a magyar színházkultúra értékeinek megőrzése és gyarapítása,
- a magyar színházi szakma működéséhez szükséges állami és egyéb hatósági, valamint színházszakmai feladatok megfogalmazása,
-a magyarországi színházi kultúra szellemi és technikai infrastruktúrájának fejlesztése, a színházi alkotások létrehozásának, valamint a színházzal kapcsolatos művészeti, tudományos és oktatási tevékenységek támogatása a színházkultúra fejlődését szolgáló források hatékony felhasználását elősegítő, átlátható támogatási rendszeren keresztül,
- a fenti célokat szolgáló és az európai uniós szabályozással összhangban álló jogszabályi háttér kidolgozása.
Színházi Törvény Munkabizottságok:
1. Struktúra:
Babarczy László- Kaposvári Csiky Gergely Színház
Fábri Péter- író, Művészetek Palotája művészeti tanácsadó
Halasi Imre- Miskolci Nemzeti Színház, igazgató, MSZT elnökségi tag
Kesselyák Gergely- Szegedi Szabadtéri Játékok Kht. művészeti igazgató
Szabó István- OSZMI, igazgató helyettes
Székely Gábor- SZFE egyetemi tanár, tanszékvezető
Szikora János- Szolnoki Szigliget Színház, igazgató
Zsámbéki Gábor- Katona József Színház, igazgató
2. Finanszírozás:
Korcsmáros György- Győri Nemzeti Színház igazgató
Kupa Mihály- meghívott szakértő, volt pénzügyminiszter
Simon István- Pécsi Nemzeti Színház ügyvezető igazgató
Szirtes Tamás- Madách Színház Kht. igazgató
Wettstein Tibor- Madách Színház Kht. gazdasági igazgató
Zimányi Zsófia- Budapesti Tavaszi Fesztivál Kht. ügyvezető igazgató
3. Munkajog:
Csóti József- Radnóti Színház, Mikroszkóp Színpad Kht. gazdasági igazgató
Farkas Ágnes- Nemzeti Színház ZRt. gazdasági igazgató
Jordán Tamás- Nemzeti Színház ZRt. vezérigazgató, MSZT elnöke
Juhász Ferenc- Nemzeti Színház Rt. produkciós igazgató
Megyeri László- Thália Színház Kht. igazgató
Szűcs Miklós- Budapesti Kamaraszínház Kht. igazgató
Wettstein Tibor- Madách Színház Kht. gazdasági igazgató
4. Gyerekszínházak...:
Lengyel Pál- Harlekin Bábszínház igazgató
Meczner János- Budapest Bábszínház, igazgató
Novák János- Kolibri Színház, igazgató, MSZT elnökségi tag
Solténszky Tibor- Színházi Dramaturgok Céhe alelnök, MSZT elnökségi tag
Tasnádi Csaba- Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, igazgató
5. Oktatás:
Ascher Tamás- Katona József Színház főrendező, SZFE rektor
Hegedűs D. Géza- MASZK elnök, rendező, színész, SZFE docens, MSZT elnökségi tag
Kaposi József- KIMI ügyvezető igazgató
Máté Gábor- rendező, színész, Katona József Színház főrendező, SZFE főtanszakvezető
Novák Eszter- rendező, SZFE adjuktus, Magyar Színházi Társaság elnökségi tag
Zsámbéki Gábor- Katona József Színház, igazgató, SZFE egyetemi tnár
6. Vezetői kinevezések:
Babarczy László- Kaposvári Csiky Gergely Színház, igazgató
Bálint András- Radnóti Színház, igazgató
Hegedűs D. Géza- MASZK elnök, rendező, színész, SZFE tanszékvezető
Jordán Tamás- Nemzeti Színház ZRt., vezérigazgató, MSZT elnök
Léner Péter- József Attila Kht., igazgató
Vass Lajos- Magyar Állami Operaház, ügyvezető főigazgató
Színházi struktúra
A Színházi Törvény előkészítésének nem lehet kiindulópontja a jelenlegi nehéz pénzügyi helyzet. A törvénynek a színházak fajtáit, új színházak alapítását, meglévő színházak átalakítását, a színházak konkrét feladatainak a fenntartóval együtt megfogalmazott irányelveit, működésének törvényi kereteit, és finanszírozásának szabályait és garanciáit kell tartalmaznia.
A színházi struktúra nem frissen felmerülő igények szerint, tetszőlegesen alakítható rendszer, hanem társadalmi és történelmi összefüggések sorozatából, szerves fejlődéssel, több évszázad alatt kialakult természetes állapot. A magyar színházi struktúra, így a magyar színházi intézményrendszer a kultúrtörténet folyamán kialakult kulturális örökség, melynek védelme és megtartása törvényi feladat. A törvény foglalkozzon a színházi struktúra új dimenzióival és foglalja magában a magyar színi kultúra nemzeti kulturális örökségként való definiálását.
A magyarországi színházi működés több mint kétszáz éves sikertörténete nem csak a magyar színházak érdeme, hanem a társadalom kétszáz éve tartó elemi igényének tükre.
A színházi törvény előkészítéséhez megkerülhetetlen a színházak pontos vagyoni térképének elkészítése (az épület, az épületben használt eszközök, valamint a színházban dolgozó „humán erőforrás”).
Szükséges feltérképezni a jelenlegi színházi működések teljes skáláját és működésük feltételeit. Fel kell mérni a színházba járás szokásait is országszerte- különös tekintettel a már tradícióként színházba járó rétegek elvárásaira és a fiatal generáció igényeire.
A színházi törvénynek rögzítenie kell, hogy a különböző típusú színházaknak ki a fenntartója és mennyi ideig (Pl.: minisztérium, önkormányzat, alapítvány, magánkezdeményezés, stb.) Az országgyűlés és a színházat vállaló önkormányzatok törvényben szabályozzák a fenntartás feltételeit.
Elengedhetetlen a felügyeletet ellátó minisztérium folyamatos szakmai konzultációja a fenntartó önkormányzatokkal. Tisztázandó és a vezetői pályáztatáskor megfogalmazandó, hogy milyen színházi feladat vár a leendő megbízottra.
A színházi törvénynek foglalkoznia kell:
a színházak fenntartásának és finanszírozásának törvényi garanciáival
a finanszírozás mértékével (a mindenkori GDP-hez viszonyítva, százalékos arányban)
a színházfinanszírozás rendszerével (épület, társulat, produkció finanszírozása)
a színházi életforma sajátosságait figyelembe véve, a színházban dolgozók munkakörülményeivel
a színházi munkavégzés sajátosságaiból eredően a Munka Törvénykönyv és a Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény idevonatkozó átdolgozásával
a színházban dolgozók nyugdíjfeltételeinek megteremtésével (speciális körülményeire való tekintettel, szakmai és egyéb kritériumok alapján)
a független és ún. alternatív társulatok közpénzhez és játszóhelyhez való hozzáférésének kérdéseivel
a magyar szerzők színpadi jelenlétének biztosításával
a színház-szponzorálás körülményeivel (adókedvezmények, egyéb kedvezmények biztosításával)
az állami- illetve magántulajdonú cégek kultúrafinanszírozásban való részvételével
a színház típusok konkrét megjelölésével:
- fenntartási szempontból
- működési szempontból
- műfaji szempontból.
az operajátszás státuszával és integrálásával a magyar színházi életbe
Magyarország közigazgatási átalakításának a színházakat érintő következményeivel
az NKA és egyéb produkciós pályázatokon való részvétel feltételeivel
az újonnan alapítandó színházak vagy társulatok létrejöttének követelmény- és feltételrendszerével
az esetleges megszűntetéshez kapcsolódó szabályokkal
a színházakban munkát vállaló bel- és külföldi szakemberek, valamint a végzettséggel rendelkező vagy nem rendelkező művészek foglalkoztatási arányszámával
a pályázati támogatások minőségi kritériumaival
Finanszírozás
A jelen gazdasági környezetben – műfajától függetlenül – egyetlen színház sem tud megélni a piacon.
A magyar színházi struktúra működtetésére az állami és önkormányzati támogatás jelenlegi nagyságrendje indokolt az ellátott közfeladat volumenéhez viszonyítva, a források elosztása körül azonban több súlyos probléma figyelhető meg.
A költségvetés (7. sz. melléklet) által biztosított összeg bázisalapú, ma már egyáltalán nem húzódik mögötte valódi igény- és szükségletfelmérés.
A költségvetés (7. sz. melléklet) által rendelkezésre bocsátott összegben egymás mellett szerepelnek közvetlen támogatások és pályázati úton szétosztandó keretek. Jelenleg nem teljesül az az elv, hogy „egy adott feladat, tevékenység természetének, jellegének megfelelő finanszírozás elfogadhatóan működjön (ne legyen szükség például rendszeresen „előre lefutott” pályázatok révén finanszírozni már intézményesült művészeti egyesületeket)”.
A törvénynek rögzítenie kell a jelenlegi minisztériumi és önkormányzati fenntartású színházak és a kiemelt nemzeti kulturális intézmények körét és ezek finanszírozási módját.
A költségvetésben (7. sz. mellékletében) soronként nevesített színházakat fenntartó önkormányzatok javára megítélt támogatási összegek között aránytalanságok figyelhetőek meg. Ha egységes rendszerben kívánjuk szemlélni a magyar színházakat, elkerülhetetlen a belső arányok átfésülése, a támogatásban lemaradt színházak felzárkóztatása. A törvénynek foglalkoznia kell a tárcaszínházak finanszírozási helyzetével is.
Kisebb volumenű, de létező anomália, hogy a költségvetési intézmények alapfeladataik ellátásának fedezetére is kénytelenek benevezni a független alapoknál (NKA, Budapesti Színházi Alap) meglévő rendkívül kevés (összességében 1-2 %-nyi) pénzért futott versenybe.
A helyzet javítására az alábbi lépéseket javasoljuk:
I. Nemzetközi összehasonlító elemzést igényel, hogy az állam-régió-megye-város-kistérség rendszerben egy, a mainál egészségesebb arány létrehozásának milyen törvényi, adózási, egyéb feltételei vannak.
II. Elvégzendő az optimális működési formák kialakítása. Tudni lehet és kell az épületek valós üzemeltetési költségeit, az egyes színháztípusokhoz tartozó menedzsment felépítését.
III. A színházak forrásait jelentősen bővíthetné a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. számú törvény melléklet szerinti módosítása (az adományt a társasági adóból írhatja le az adományozó, nem csak az adóalapból). A módosító javaslat 2005. októberében már volt a Parlament előtt. A Kulturális és Sajtóbizottság T/17547/77 számú bizottsági módosító javaslatként nyújtotta be. Az Országgyűlés akkor elutasította.
IV. Ugyancsak többletforrást jelentene, illetve a színházba járást segítené, ha az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. számú törvényt a melléklet szerint módosítanák (a színházjegy kedvezményes 5 %-os kulcs alá vonása).
V. Kiemelkedően hasznos pluszfeladatok vállalásával a szakma új állami források biztosítására nyújthat be igényt.
- A Nemzeti Intézmények körének országos kiszélesítése a Pólusvárosokkal, ahol valódi többtagozatos Nemzeti Színházak létrehozása indokolt, többek között a magyar operaélet fejlesztésével.
- A kisvárosi, községi művelődési házak hálózatára épülő utaztatási rendszer, amely a tájolás megszűnésével ellátatlanul hagyott többmilliós potenciális közönségréteget látná el minőségi színházi produkciókkal.
VI. Hosszú távon biztosíthatná a garantált finanszírozást, ha a színházak bekerülhetnének a Közpénzügyekről szóló most készülő törvénybe.
VII. Szükségeds megrendelni egy független, külső szakszerű átvilágítást egységes, a szakmai által is elfogadott szempontrendszer alapján.
VIII. Kívánatos lenne pályázati úton szétosztandó, jelentős (milliárdos) projekt-szemléletű pénzalap létrehozása (Magyar Mozgókép Közalapítvány mintára), a pályázati típusok megalkotása, a szakmai-adminisztrációs eljárás modelljének kialakítása, valamint többéves, lépcsőzetes támogatási formák bevezetése.
A Társasági Adó Törvény módosítására vonatkozó javaslatok
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. számú törvényt (Tao.) az alábbiak szerint javasoljuk módosítani:
1. A Tao. 4. §-a a következő 38-40. pontokkal egészül ki:
/4. § E törvény alkalmazásában/
„38. Színház: olyan önálló jogi személyiségű intézmény vagy gazdasági társaság, amelynek alap, illetve főtevékenysége a színházi, bábszínházi tevékenység, és amelyet az állam vagy önkormányzat alapított és tart fenn, vagy az állammal vagy az önkormányzattal kötött közszolgáltatási szerződés alapján főtevékenységként végzi a színházi, bábszínházi tevékenységet.
39. Színház által kiadott igazolás: olyan okirat, amelyet a színház támogatója részére állít ki, és amely tartalmazza a támogatást nyújtó adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, illetve a kedvezményre jogosító támogatás összegét. A színház által egy évben kiadott, adókedvezményre jogosító támogatási igazolások összértéke nem haladhatja meg a színház tárgyévi jegybevétele 80 százalékának megfelelő összeget.
40. Színház jegybevétele: e törvény alkalmazásában az SZJ 92.31.21.0 Előadóművészet, és az SZJ 92.34.13.0. számból a Bábszínházi előadás általános forgalmi adóval csökkentett tényleges jegy- és bérletbevétele.”
2. A Tao. 8. §-a (1) bekezdése n) pontjának új ng) alponttal egészül ki:
Az adózás előtti eredményt növeli:
n) …, kivéve, ha/
„ng) az adózó a támogatást színház tevékenységéhez juttatta, a színház által a részére kiadott támogatási igazolásban szereplő összegig,”
3. A Tao. 22. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adózó a 4. § 36. és 39. pontja szerinti, részére kiadott támogatási igazolásban szereplő összegig – döntése szerint – a támogatás juttatásának adóéve és az azt követő három adóév adójából adókedvezményt vehet igénybe.”
/Indoklás: A módosító javaslat a színházak részére kíván kiegészítő forrást teremteni, amely a saját bevételüket és a költségvetési támogatást egészíthetné ki a tevékenységük megfelelő színvonalon való ellátásához szükséges mértékig. A gazdasági élet szereplőinek ilyen módon történő bevonása a támogatási rendszerbe ösztönzőleg hatna a kulturális életre./
Az Áfa-törvény módosítására vonatkozó javaslatok
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. számú törvényt (Áfa) az alábbiak szerint javasoljuk módosítani:
1. Az Áfa-törvény 1. számú melléklet II. rész címe helyébe a következő cím lép:
„Az ötszázalékos felszámított adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre”
2. Az Áfa-törvény 1. számú melléklet II. része a következő 20. ponttal egészül ki:
/Az ötszázalékos felszámított adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre/
20. Az Szj 92.31.21-ből a színházi (prózai, zenés, báb) előadások, zene- és táncművészeti rendezvények, (nem vendéglátóipari) műsorszolgáltatás
/Indoklás: A színházba járás megkönnyítése érdekében a törvény a színházi előadások jegybevétele 5 százalékos adómérték alá sorolását tartalmazza./
Munkajog
Jogszabály módosítási igények:
Az egyik alapvető probléma, hogy a 150/1992-es kormányrendelet, amely a színházi munkavégzés szabályait, feltételrendszerét szakma-specifikusan szabályozza (pl. az öt éven túli határozott idejű szerződéskötés lehetőségét), csak a költségvetési intézményekre vonatkozik. A fővárosban a színházak több mint fele már nem ebben a formában működik, így azonban nem lehet egyenlő feltételrendszert kidolgozni a különböző típusú színházakra.
Ez megnehezíti egy egységes Ágazati Kollektív Szerződés kidolgozását is, amelyet pedig a „Munkajogi”Bizottság támogatna.
A jelenlegi tervek szerint 2008-tól megszűnik az a lehetőség, hogy a szakmai nyugdíj mellett alkalmazotti, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozhassanak. Javasoljuk, hogy ez alól a tiltás alól mentesítsék a művészeti, tudományos, oktatói tevékenységet.
A Munka Törvénykönyv 117/A. §-át javasoljuk iegészíteni egy új e) ponttal:
"e) színházi műszaki, művészi és művészeti ügykezelés”
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról (EKHO) szóló 2005. évi CXX.törvény néhány olyan szakmát kihagyott a kedvezményes adóztatási lehetőséget alkalmazók közül akik ugyancsak alkotó módon vesznek részt a produkciók létrehozásában. Ennek korrekcióját az alábbiak szerint javasoljuk:
A jelenleg az 5311 FEOR-számú Fodrász, borbély gyűjtőbesorolásból kerüljün ki a színházi fodrász és a színházi sminkes, s az kerüljön át az 5349 FEOR számú Egyéb kulturális, sport,- szórakoztatási foglalkozások alá, amely már a kedvezményezett körbe tartozik. (Országos szinten ez max. 70 fő !)
Az 5343 FEOR-számú foglalkozások kerüjenek kiegészítésre a bútoros illetve zsinóros munkakörökkel és így kerüljenek be az EKHO törvénybe. (Országos szinten max. 600 fő !)
Gyerek és ifjúsági színházak
A GYEREKSZÍNHÁZAK SZEREPÉRŐL ÉS MEGNÖVEKEDETT JELENTŐSÉGÉRŐL
A KULTURÁLIS HAGYOMÁNYOK, ÉS A LEGÚJABB GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI SZÍNHÁZI IRÁNYZATOK TÜKRÉBEN
Indokolt, hogy a kor kihívásait megválaszolva a gyerek- és ifjúsági színházak hivatását újrafogalmazzuk, a szórakoztatás, a nevelés, és a társadalmi hasznosság szempontjait egyeztessük.
I. DEFINÍCIÓ
Minden, célzottan a gyerek- és ifjúsági korosztálynak játszó társulat, színházi csoport hivatása szerint gyerekszínháznak tekintendő.
A gyermek- és ifjúsági színházi előadások, az előadásokat létrehozó színházi műhelyek, művészek, alkotócsoportok az egyetemes magyar színházi kultúra integráns részei.
II. CÉLOK
A jelenlegi színházi intézményrendszer jobb kihasználása,
a kulturális vidékfejlesztés,
a kulturális javakhoz való hozzáférés javítása,
az esélykülönbségek csökkentése,
a hagyományteremtéssel nyitás az új felé,
a művelődés szétaprózott közösségi helyszíneinek integrálása gazdaságosabb multifunkcionális terekbe.
Mindez lehetővé teszi, hogy minden gyerek az eddiginél szélesebb körben, új tartalmakkal gazdagodva találkozhasson a korosztályi és szociális sajátosságokra alapozó, a személyiséget harmonikusan fejlesztő színházi élménnyel.
A gyerek- és ifjúsági színházi előadások hozzájárulhatnak a tehetséggondozás, kultúra és oktatás viszonyának elmélyítéséhez, és – hála a világméretű gyermekszínházi összefogásnak - a hatékony országimázs-építéshez, mind az öt földrészen.
A gyerekszínházak fejlesztése olyan új irányok megjelenítését segítené az oktatás és a kultúra világában, amelyek a kultúrát a legkisebb kortól kezdődően „beépítik” a mentalitásba, az életforma részévé teszik, és fejlesztik a kreativitást is.
III. TÖRVÉNYJAVASLAT
A fenti célok érdekében egy minden érintett számára egyértelmű, mérhető, számon kérhető, a mindenkori gazdasági helyzet kínálta erőforrásokat célszerűen, a feladat végrehajtása érdekében összpontosító feladatvállalást fogalmazunk meg, mely minden további gyerekszínházi szabályozás alapjául szolgálhat.
A kulturális és oktatási politika keretében, az országos hatáskörű szervezetek, minisztériumok, a települési, a városi és megyei önkormányzatok körzetükben és a regionális térségekben biztosítsák minden gyermekkorú magyar állampolgár számára, hogy 0-tól 18 éves koráig évente legalább egyszer korának megfelelő színházi előadást lásson.
IV. ELŐFELTÉTELEK
A színházlátogatáshoz való jogot gyermekkorban, a korcsoportok igényeihez alkalmazkodva, lelki és fizikai fejlettségüknek leginkább megfelelő formában, helyszínen és műfajokban célszerű érvényesíteni.
a.) A KORCSOPORTOK:
Legkisebbek színháza (0-tól 3-4 éves korig)
Óvodások- kisiskolások színháza (4-től 8-10 éves korig)
Kiskamaszok színháza (8-tól 12-15 éves korig)
Ifjúsági színház (14-15-től 18 éves korig)
Az igények felmérésekor jól megfigyelhető, hogy hogyan változik korcsoportok szerint a színházi műfajok fontossági sorrendje, a különféle színházi műhelyek és formák jelentősége. Jelenleg nagyok a különbségek a színházi értelemben ellátott és ellátatlan területek, és korcsoportok között. Az adottságok feltérképezésével lehetővé válik egy cselekvési program kidolgozása, mely biztosítja, hogy a jövőben gyermekévei során mindenki rendszeresen értéket hordozó színházi előadással találkozhasson.
b.) A SZABÁLYOZÁST MEGALAPOZÓ GYEREKSZÍNHÁZI TÉRKÉP
Két kötetes felmérést készítettünk Magyarország gyermek- és ifjúsági korú népességének korcsoporti és területi megoszlásáról.
A népességsűrűséggel összevetve, felmérjük a jelenlegi magyar színházi intézményhálózatot, és az intézményhálózaton kívüli művészek és csoportok játéklehetőségeit, a jelenlegi befogadó intézményhálózat tükrében (kidolgozás alatt!)
V. A CSELEKVÉS FŐBB IRÁNYAI
Ellátottság. A báb- és gyerekszínházak a színházi anyanyelv műhelyei. A statisztikák figyelembe vételével kell célul kitűzni, hogy semmilyen értelemben sem maradjon ebben a műfajban ellátatlan terület.
Eszközök, támogatások. Alakítsunk ki tudatos, elvárásokhoz kapcsolt, minőségi javulást célzó támogatási rendszert. Ehhez nem csak adminisztratív, de erős szakmai kontroll működtetése is kapcsolódjon.
a) Az állami és önkormányzati színházak alapító okiratában, az igazgatói kinevezések feladat meghatározásai között legyen nevesítve, hogy a támogatás milyen százalékát fordítsa kötelezően a színház gyerek- és ifjúsági előadásokra. Állandó társulattal rendelkező színházakat az eddigieknél hatékonyabban ösztönözni a gyermekelőadások bemutatása, műsoron tartása érdekében.
b) Az alternatív gyerekszínházak támogatását célszerű az ellátatlan körzetek és hátrányos korosztályok színházi ellátásához kötni.
c) A színházak gyerek- és ifjúsági előadásainak, az előadások tényleges értékeivel arányos támogatásának megteremtése érdekében, az eddigi pályázati rendszerhez kapcsolódjon előválogató fesztiválok szervezése. Az értékelés, egy széles szakmai konszenzuson nyugvó minősítési szempontrendszeren alapuljon.
d) Ösztönözni a kőszínházakat, hogy körzetük igényeihez igazodva befogadják az alternatív társulatok legjobb gyerekelőadásait.
e) Évente pályázatokat hirdetni gyermek- és ifjúsági színházi bérletek támogatására.
f) Új magyar és kortárs külföldi gyerek- és ifjúsági darabok színre állítását és műsoron tartását pályázatokkal elősegíteni.
g) Biztosítani kell az ASSITEJ Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházak Biennáléjának és a Marczibányi téri Gyermekszínházi Szemle megrendezésének folyamatosságát, és elősegíteni új, hasonló célú szemlék és fesztiválok megrendezését. A jövőben ne legyen esetleges és alkalmi a gyerekelőadások megjelenése a POSZT-on.
h) Az új szabályozás nyomán jelenjenek meg az iskolák nevelési programjában jelenjenek meg nevesítve a színházi, bábszínházi és TIE-előadások. A színház és az iskolák kapcsolatának összehangolása érdekében színházpedagógusokat kell képezni, akik az iskolákban és a hivatásos színházakban kerülnek alkalmazásra a jövőben.
i) Pályázatok kiírása közművelődési- és oktatási intézmények számára, hogy saját környezetükben is meg tudják teremteni a gyerekelőadások befogadásának anyagi és tárgyi feltételeit.
j) A gyermekek színházlátogatását utazási támogatással, költségtérítéssel kell segíteni annak érdekében, hogy minél nagyobb körzetből eljuthassanak a színházzal rendelkező városokba, illetve a színházi működésre alkalmassá tett községi településekre
Képzés
k) Az egyetemi képzés keretében a színész, rendező és dramaturg és színháztudományi szakos hallgatók ismerkedjenek meg a gyermekszínházak nemzetközi és magyar sajátosságaival, új törekvéseivel. Szerezzenek személyes és gyakorlati tapasztalatokat ebben a műfajban is.
l) Gyermek- és ifjúsági színházi metodikai centrumok létrehozása, szakmai konferenciák szervezése.
4. Szabályozás
A gyermekszínházi terület szabályozásának, a színházi foglalkoztatás, a színházi struktúra új megoldásainak kimunkálásába bevonni a gyerekszínházakat képviselő szakmai szervezeteket, az ASSITEJ Magyar Központ, a magyar drámapedagógusok szervezeteit, a Magyar Bábművészek Szövetsége, az UNIMA szakembereit, alternatív színházak, táncszínházak képviselőit.
Oktatás
Javaslatok a Színházi Törvény oktatási és foglalkoztatási vonatkozásaira
Ez a munkaanyag a témáról való gondolkodás lehetséges menetét és irányait jelöli ki és javaslatokat tesz a kidolgozottság igénye nélkül. Elsődleges szempontja a szakmaiság és a minőség védelme a jövő színházlátogatói és színházcsinálói számára, a szakma felhigulásával és a kontraszelekcióval szemben.
1. A színházi nevelés terén a következő évtized egyik legnagyobb kihívásának az tekinthető, hogy a megváltozott társadalmi, kulturális feltételek között miként nevelhető ki a jövő színházlátogatója. A színházi közösségekben dolgozóknak ez nemcsak kötelessége, de elemi érdeke is. Ezért minden színházzal kapcsolatos kérdés fókuszába azt kell állítani, hogy miként és mennyiben szolgálja a jövő színházszerető- és értő közönségének nevelését.
(A 2003-ban kiadott Nemzeti Alaptanterv mind a tizenkét évfolyamon lehetőséget teremt (komplex vagy önálló tantárgyként) drámaoktatásra. Különösen jelentősnek értékelhető, hogy 2005-ben a szabadon választható tárgyak közé bekerült az elméleti és gyakorlati részből álló drámaérettségi. Jelentős lépés volt az is, hogy a minisztérium által 1998-ban kiadásra kerültek az alapfokú művészetoktatás színjáték tanszakának tantervi követelményei.)
A beinduló alapfokú művészeti képzést tovább kell fejleszteni, és feltétlenül gondolkodni kell arról, hogy a Színház és Filmművészeti Egyetemnek (SZFE) nincs tanárképző kara, így jelenleg a többi művészeti ághoz (zene, tánc, képzőművészet) viszonyítva nincsenek jelen az oktatásban az erre a képzési formára kiképzett művésztanárok.
2. Ellentmondásaival együtt is lényeges momentum, hogy a Színész II. (segédszínész) szakképesítés bekerült az Országos Képzési Jegyzékbe (OKJ). Ennek nyomán 1998-ban kiadásra került a színész szakképesítés központi tantárgyi programja, mely lehetővé tette az iskolarendszerű (3 éves) képzések elindítását. Sajnálatos módon az oktatási piacra lépő középfokú színészképzést folytató intézmények számos további probléma forrásaivá váltak. A képzések színvonala roppant ingadozó. Számos helyen feltehetőleg nem a képzési színvonal, hanem a minél nagyobb állami támogatás elérése a cél. Ráadásul a túlképzés problémája is megjelenik, hiszen az elmúlt öt évben a végzettek mindössze kb.fele-harmada helyezkedett el a pályán. Éppen ezért a középfokú színészképzés indítási, működtetési és vizsgáztatási feltételeit a megfelelő szakmai színvonal garantálása érdekében feltétlenül egységesíteni kell.
3. A felsőfokú színész képzésben új helyzetet teremtett a Kaposvári Egyetemen elindított hároméves (2008-tól ötéves) főiskolai szintű színészképzés beindítása. Sőt, információink szerint több vidéki nagyvárosi egyetem (Debrecen, Pécs) is tervezi- a helyi színházzal együttműködve- a felsőfokú színészképzés elindítását. Mindez – összekapcsolódva a határon túli magyar nyelvű színészképzési kapacitásokkal –felveti a jelentős túlképzés problémáját. A túlképzés kedvezőtlenül hat a különböző új, illetve régi intézményekben folyó képzések színvonalára és a végzettek elhelyezkedésére is. Ezért feltétlenül indokolt az e kérdéskörhöz kapcsolódó problémák feltárása és kezelése.
Javaslatok
.
Színházi Nevelési Tanács (SZNT) létrehozása
Az SZNT folyamatosan figyelemmel kísérné és véleményezné, értékelné a közoktatás, szakképzés és felsőoktatás színházi neveléssel összefüggő kérdéseit. A tanácsba - a delegálás és a rotáció elveinek alapján - meg kellene hívni minden olyan reprezentatív szakmai szervezetet, mely a színházi szakma és a mindenkori kulturális irányítás előtt érvényesen és hitelesen, azaz a minőségi szempontokat előtérbe helyezve képviseli a gyakorló színházi szakemberek és a színművészetet oktatók érdekeit.
A tanács évente 1-2 alkalommal ülésezne, elnöke a Színház- és Filmművészeti Egyetem mindenkori rektora vagy dékánja lenne, tagjait különböző szervezetek, illetve a különböző szintű oktatási intézmények delegálnák. A tanács működési feltételeit (tagok összehívása, helyszín biztosítása, a megfelelő szakmai anyagok véleményeztetése) az OKM biztosítaná. A további javaslatokban többször hivatkozunk az SZNT jogkörére, döntési kompetenciáira.
Az alapfokú művészetoktatás:
A következő években az ELTE és az SZFE együttműködése révén elindítandó színházművész-tanár képzési programot úgy kell kialakítani, hogy hosszú távon elő lehessen írni azt, hogy csak az itt megszerzett végzettség jogosít a drámajáték, színjáték tantárgyak tanítására.
A színházi felsőoktatás és a középfokú színészképzés képviselőit be kell vonni az alapfokú művészetoktatás színházi tanszakának alap- és záróvizsgáztatási folyamatába. Ennek keretében biztosítani kell a megfelelő színházi szakemberek részvételét a követelményrendszer felülvizsgálatában.
Drámaérettségi:
A színházi felsőoktatás képviselőit legkésőbb 2008-ra be kell vonni a drámaérettségi követelményeinek fejlesztésébe, felülvizsgálatába, illetve az emelt szintű vizsgáztatás (feladatkészítéstől az elnöki munkáig) egész folyamatába. Ennek keretében központi forrásból biztosítani kell a vizsgáztatási folyamatba belépni szándékozók továbbképzési költségeit.
Középfokú színész szakképzés:
Jogszabályban kell rögzíteni, hogy az SZNT egyetértési joggal rendelkezik a középfokú színházi szakképzéssel összefüggő szakmáknak az Országos Képzési Jegyzében megjelenő előírásait illetően, illetve az ehhez kapcsolódó tantervi és vizsgakövetelmények vonatkozásában (Pl.: Színész II., pantomim művész, színháztechnikus szcenikus, hangtechnikus, díszlet- és jelmeztervező asszisztens). Ennek átgondolása sürgető, mert a Minisztérium a közeljövőben kívánja kiadni az átdolgozott központi programokat és vizsgakövetelményeket!
A megfelelő szakmai munka garantálása és a túlképzés megakadályozása érdekében a középfokú színészképző iskolák indítási eljárását meg kell reformálni. El kell érni, hogy a területileg illetékes hatóság ne adhasson ki működési engedélyt az SZNT egyetértése nélkül.
Ki kell dolgozni a középfokú színészképzést folytató iskolák minősítési rendszerét. Ennek keretében meg kell határozni azokat a szempontokat (Pl.: a tanárok végzettsége, a pályán eltöltött idő, szakmai eredmények, a végzettek közül a pályán elhelyezkedők száma, a vizsgaelőadások nyilvánossága és szakmai visszhangja), melyek a cím odaítéléséhez szükségesek. A minősítéseket az SZNT által kijelölt szakértők végeznék és a testület dönthetne pl.: a minősített színészképző cím odaítéléséről.
A színész szakképzés minőségbiztosítása érdekében rögzíteni kell, hogy középfokú színészképző iskola csak valamely kőszínházi stúdióval együttműködve dolgozhat. A képzésbe jelentkező diákot ne csak az adott oktatási intézmény tanárai felvételiztessék, hanem a 2-3. évfolyamon színházi szakmai gyakorlati helyet biztosító színházak (stúdiók) képviselői is. E rendszer nemcsak a színvonal biztosítását, hanem a túlképzés megakadályozását is segítheti.
A színészvizsgáztatás szigorítása érdekében felül kell vizsgálni és ki kell egészíteni az OKM által jelenleg érvényben lévő vizsgaelnöki névsort és a MASZK által delegáltak listáját. Ennek keretében rögzíteni kell a névsorba kerülés végzettségi és szakmai feltételeit (pl.: egyetemi végzettség, tízéves gyakorlat, szakmai díj, oktatási tapasztalat, ajánlási rendszer, előzetes felkészítés), kiegészítve a megbízás időtartammal.
Szükségesnek látszik annak szabályozása is, hogy ha a Színész II. minősítéssel rendelkezők a vizsgát követő öt éven belül nem szereznek Színész I. minősítést, akkor erre később már csak a tanulmányaik megismétlése után legyen módjuk.
Az iskolarendszeren kívüli Színész II. szakképzés jelenlegi vizsgáztatási helyzetét feltétlenül át kell tekinteni, mert szakmailag nem jó megoldás az, hogy egyetlen vizsgáztatásra jogosult intézmény végzi ezt a feladatot (Pesti Magyar Színház stúdiója). A szakmaiságot jobban szolgálná, ha az SZFE végezné a vizsgáztatást.
Felsőfokú színészképzés:
Gátat kell szabni a felsőfokú színészképzés további bővítésének. Szakmailag semmi nem indokolja, hogy az országban 4-5 egyetem is színészképzést indítson.
Központilag kellene maximálni az államilag finanszírozott helyek mellett a költségtérítéses képzésre fölvehető tanulók keretszámát is.
Át kell tekinteni nemcsak a magyarországi, hanem a határokon túli, magyar nyelven folyó felsőfokú színészképzés helyzetét, és meg kell kísérelni az egész régióra vonatkozó szakmai és minőségi garanciák elfogadtatását és gyakorlati alkalmazását.
Az ELTE és az SZFE együttműködésében elinduló Master of Arts (MA) fokozatú színművész tanár képzést úgy kell átgondolni, hogy többféle bemeneti és többfajta képzési programot lehessen kialakítani. A színházművész tanár számára az általános- és középiskola színházi neveléssel összefüggő tantárgyai, valamint az alapfokú művészetoktatás biztosíthatna elhelyezkedési lehetőséget.
A Színész I. szakképzés jelenlegi vizsgáztatási rendszere is változtatásra szorul.
Felsőfokú végzettségűek munkavállalásának biztosítása, segítése:
Jogszabályban kell rögzíteni, hogy az állami költségvetésből működő színházakban a főállású dolgozók mekkora hányadának kell rendelkeznie (a szintén állami költségvetésből finanszírozott) felsőfokú színházművészeti képesítéssel. Az előírásokat nem teljesítő színházakat a százalékos előírások betartására lehetne szorítani (Pl.: támogatási kényszerrel).
Jogszabályban kellene rögzíteni azt is, hogy ha egy színház felsőfokú színművészeti végzettségű pályakezdőt alkalmaz, akkor a felvett személy felsőfokú képzési idejének (5 év) megfelelő időtartamra az intézmény mentesülhetne a munkavállalói járulékok megfizetése alól vagy külön minisztériumi támogatást kapna.
Vezetői kinevezések
A kérdést a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi törvény végrehajtásáról rendelkező 150/1992. korm. sz. rendelet szabályozza az intézmény formában működő színházak esetében és a Gazdasági Társaságokról szóló törvény a közhasznú társaságként működőek esetében.
A kérdés újragondolását két alapvető dolog indokolja:
1. a pályázati kiírás jelenlegi módja
a jelenlegi pályázati kiírások nem tartalmazzák a pályáztató intézmény paramétereit, a fenntartó számon kérhető igényeit, követelményeit – összegezve: nem szakszerűek
2. A pályázatok elbírálásának jelenlegi módja:
a pályázatok elbírálásánál nem kap elegendő súly a szakmaiság, a döntés többnyire politikai taktikázások eredménye.
Az alábbi változtatásokat tartjuk szükségesnek:
költségvetési intézmények esetében két alkalommal, pályázat kiírása nélkül meghosszabbítható legyen az igazgató mandátuma,
a pályázatok kiírásánál szakmai feltételrendszert kell figyelembe venni,
az igazgatói kinevezéseknél a minisztériumnak egyetértési joga legyen, amely jogot átruházhatja egy szakmai grémiumra, ám ennek a grémiumnak feltétlenül legyen tagja a miniszter.
/ Forrás: maszk.hu /
