Kivételesnek számít immár az a könyvkiadói vállalkozás, amely Kovács
Dezső Bohóc a manézsban című kötetét napvilágra segítette. Ritkaság az
ilyen alkotói vállalkozás: színházi írásokat válogatni több száz oldalas
kötetbe, s ezáltal versengeni a színészvilágot körülvevő
eufemisztikusan csacska, mégis kelendő bulvárral.
Már-már bátorságnak számít a mai könyvkiadói színpompában, hogy vállalja
valaki a fekete-fehér borítót, szürke-fehér betűkkel. Jean Lepautre
borítóképül választott 17. századi színházábrázolása elegáns hatást
kelt, akkor is dicséretet érdemel, ha részint kényszer adhatta ezt a
megoldást: több tucat előadás közül, amelyről az írások szólnak, vajon
melyiket válassza ki jó érzékkel, az elfogultságot és a sértődést
egyaránt elkerülve a szerkesztő. A belívekben szintén fekete-fehér
fotókkal, pardon: fényképekkel találkozunk, amelyek Koncz Zsuzsa és
Schiller Kata jóvoltából bizonyságai annak, hogy a pillanat varázsa,
komikuma vagy tragédiája így még hatásosabban megörökíthető, mint ha az
arckifejezésekről, mozdulatokról elvonnák figyelmünket a csillogó
színek. Reklám-marketingből különben is jelest érdemel a csapat: a tarka
kiadványok belevesznek a bolti színkavalkádba, ez a könyv kirí közülük.
Egy kicsit talán retro is, ami mostanság közszeretetnek örvend.
Nyolc-tíz év színházi írásai sorakoznak a könyvben, még megtekinthető és
már műsorról levett darabok bírálatai váltják egymást. Az eredetileg a
Kritikában, a Színház, a Criticai Lapok, a Premier, a Magyar Színházi
Portál, valamint a Zsöllye hasábjain, illetőleg internetes oldalain
megjelent opusokat nem a cikk megírása vagy a színházi bemutató
időrendjében közli a szerző, hanem tematikus fejezetekbe sorolja,
egy-egy írás, illetve előadás köré csoportosítja, olyanok köré, mint
Gengszterváltás a Sohóban, Író a toronyban, Litván körfűrész, Nemzeti
buborék. Híven a könyv előszavához, e kritikák célja a megmutatás
mellett a töprengés: „Hogyan képes leképezni a művészet a valóságot?
Feladata-e megjeleníteni azt, ami van, ami megtörténik, amit látunk, s
amit gondolunk róla? S a tükörkép. nem torzít-e valamely aktuális
ideológia, divattrend, művészeti irányzat jegyében?”
A műfaj nemes hagyományait követik a mindennapjait a Kritika kulturális
folyóirat szerkesztője, rovatvezetőjeként élő Kovács Dezső kritikái,
mert elmarasztalásait is választékosan, könyörületesen fogalmazza meg.
Nem bánt, nem okoskodik, nem letorkoll; a figyelemre méltót keresi a
kiválogatott írásokban, mintegy inspirálva ezzel az alkotókat. Nem
ragadja ki a méltatott bemutatót a társadalmi valóságból, inkább a kettő
közötti kapcsolatot keresi. A hitelesség érdekében arra is hajlandó,
amire kevesen kaphatók az örökös kapkodásban: többször is megnézi az
előadást, mielőtt megírja véleményét egy-egy színdarabról.
A kötetben együtt olvasható színikritikák, fesztivál-tudósítások,
művészportrék így tudják megörökíteni a legillékonyabb művészeti ág, az
élő színház majd' száz produkcióját.
/ Mátraházi Zsuzsa: Az illékony művészet megörökítése /
/ Forrás: tandemgrafika.hu /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.