A népdráma vagy parasztdráma a vidéki élet eseményeit, sajátságos emberi élethelyzeteit realista megközelítésben megjelenítő drámairodalmiműfaj.
A drámairodalom évezredes története során az egyszerű nép képviselői
jellemzően epizódszereplőkként tűntek fel a színpadi művekben, s
többnyire valamely helyzetkomikum
forrásául szolgáltak. A kora újkorban egyre gyakoribb lett a paraszti
világrendet képviselő alakok főszereplővé válása, ám ezeket a hősöket
sem realista módon ábrázolták a szerzők, hanem darabjaik komikumát
biztosították szerepeltetésükkel (például William Shakespearekomédiái vagy MolièreDandin Györgye 1668-ból). A parasztdráma első maradandó értékű darabjai spanyol földön születtek a 17. században: Lope de VegaA hős falu (Fuenteovejuna,
1619) című műve a zsarnokság ellen fellépő népi közösség tragédiáját
mutatta be. A népéletből merítő tematikájú színpadi művek iránti igény
azonban csak jóval később, a 19. századi nemzeti mozgalmak
kibontakozásával párhuzamosan fogalmazódott meg Európában. Különösen a német nyelvű irodalomban
vált népszerű műfajjá az elnyomottak társadalmi helyzetére érzékenyen
reagáló népdráma. Első jelentős darabjai között tartják számon az osztrákFerdinand Raimundmondai motívumokkal átszőtt, a társadalmi igazságtalanságokat kipellengérező műveit (A tékozló – Der Verschwender, 1834), valamint a német Georg BüchnerWoyzeck
(1836) című színpadi művét, amelyben a kisemberek kiszolgáltatottságát
ábrázolta hiteles drámai erővel. Német nyelvterületen a műfaj további
korai mesterei közé tartozott az osztrák parasztság küzdelmes életét
színpadra író Ludwig Anzengruber(A kirchfeldi pap – Der Pfarrer von Kirchfeld, 1870; Der Meineidbauer, 1871), valamint a tiroli népéletet ábrázoló Karl Schönherr(Föld – Erde,
1907). Ugyanakkor már a 19. század második harmadától kezdték
kiszorítani a népdrámákat a német, osztrák színpadokról a könnyedebb
hangvételű, gyakran modoroskodó zenés népszínművek.
Európa többi részében a népdráma más, kedveltebb színpadi műfajok mellett csak szórványos jelentőségre tett szert. A francia irodalomban csupán George Sand néhány darabja (Claudie, 1851; Le Pressoir, 1853) képviseli a népdrámát, olasz földön pedig a drámaírók a népszerű melodráma műfaji keretein belül fogalmazták meg hasonló tematikájú társadalmi mondandójukat. Az orosz irodalom legjelentősebb népdrámája a paraszti életet realista ecsettel ábrázoló, A sötétség hatalma (Власть тьмы, 1886) című színpadi alkotás, Lev Nyikolajevics Tolsztoj műve. Herman Heijermans egy holland halászfalu vállalkozókkal szembeni kiszolgáltatottságát és küzdelmeit ábrázolta Áldás reményében (Op Hoop van Zegen, 1901) című, világsikert hozó művében. A 20. század népdráma-irodalmának egyik legjelentősebb alakja Federico García Lorca volt (Vérnász – Bodas de sangre, 1932; Yerma, 1934).
Magyarországon osztrák hatásra születtek az első népdrámák, de
csakhamar háttérbe szorították őket a 19. századi színpadokat nagy
tömegben elárasztó, önfeledt szórakozást nyújtó zenés-táncos népszínművek. Noha Szigligeti Ede néhány munkája a realista igénnyel íródott népdrámákkal rokonítható (A szökött katona, 1843; Csikós,
1847; stb.), a korabeli közönség elzárkózott a vidéki emberek
küzdelmeit, húsbavágó élethelyzeteit naturalisztikus módon bemutató
színpadi művektől. A századfordulón keletkeztek az első jelentős
népdrámák, amelyek a paraszti világ hiteles ábrázolására, a vidéki ember
mint érző lény bemutatására törekedtek (Gárdonyi Géza: A bor, 1901; Bródy Sándor: A dada, 1902; Móricz Zsigmond: Sári bíró, 1910; Barta Lajos: Parasztok, 1911 és A sötét ház, 1918). A népi írók 1930-as években kiteljesedő mozgalma szintén termőtalajul szolgált néhány jelentős parasztdráma születéséhez (Kodolányi János: Földindulás, 1939 és Végrendelet, 1939; Németh László: Erzsébet-nap, 1940; Darvas József: Szakadék, 1943). Az 1945 utáni magyar színpadi irodalom jelesebb népdrámái Illyés GyulaTűvétevők (1953), Sarkadi ImreÚt a tanyákról (1953) és Szeptember (1955), Darvas József Hajnali tűz (1961) alkotásai.
/ FORRÁS: Wikipédia /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.