KONTRASZT TECHNIKA Olyan
drámaírói vagy rendezői eljárás, amely a színjátékot ellentétes elemek
egymás melletti / szimultán / vagy egymás utáni / szukcesszív /
szembeállásra építi.
KONVENCIÓ Színházi
vonatkozásban azoknak a szokásokon alapuló kifejezőeszközöknek az
összessége, amelynek jelentése a színjáték alkotói és a közönség
közötti hallgatólagos megegyezés következtében alakul ki. Ezek ismerete nélkül a színházi előadás nem élvezhető!!!!! Az
európai színpadokon ilyen konvenció például, hogy a színpadon a
szobának csak három fala van, hogy a színész gyakorta versben beszél
és, hogy általában a közönség felé fordulva játszik. Szintén ilyen az is, hogy a közönség megtapsolja a színészt, s az meghajlással köszöni azt meg.
KÖNNYEZTETŐ VÍGJÁTÉK Az angol polgári regény nyomán kialakult vígjátéktípus, melyben éppen a komikus elem szorul háttérbe. Jellemző rá az érzelmek túltengése, a nemes lélek, az erény és a lemondás dicsőítő ábrázolása.
KÖRFÜGGÖNY Félkör
alakú vasrúdra felfüggesztett vagy vas sínen szaladó hatalmas
háttérfüggöny. Az égszínkék színű például a szabad tér benyomását kelti!
KRÍZIS A
drámai cselekmény kibontakozásának csúcsa / kifejlet /, az a pont, ahol
a hősöknek, korábbi tetteik következményeként, " benyújtják a számlát
", ahol rá kell döbbenniük, hogy zsákutcába jutottak.
KÜLSŐ INSTRUKCIÓ Olyan rendezői utasítás, amelyet az ügyelőnek és munkatársainak kívülről, a színfalak mögött kell végrehajtani. Leggyakoribb
formája a külső zaj, vagyis mindazok a hangeffektusok, amelyeket az író
vagy a rendező elképzelése szerint az előadás folyamán a játéktéren
kívüli hangforrásból hallani lehet.
LÁMPALÁZ A lélektani gátlás egyik formája, szereplés előtti szorongás vagy félelemérzés. Még nagy gyakorlatú színészeknél is előfordul! Hatása nem okvetlenül akadályozó tényező, sokszor fokozza a koncentrációt, a felelősségérzést és az alkotókészséget!
MEGJELENÍTÉS A
színészi alkotásnak az a minden más művészettől eltérő sajátos
mozzanata, amely a színjáték egész tartalmát jelenidejűvé teszi.
MIMIKA Dialógust kísérő vagy helyettesítő arcjáték. Éppen úgy alkalmas érzelmek és gondolatok kifejezésére, mint a színész által interpretált szöveg!!!!
MODOROSSÁG A
színészi játék jellegzetes hibája, amely a beszéd, arcjáték, gesztus
vagy színpadi mozgás bizonyos elemeinek folytonos ismétlésében,
indokolatlan visszatérésében nyilvánul meg.
MODULÁCIÓ Színpadi értelemben hangváltás, amely a drámai szöveg mögött rejlő lelki tartalmakat juttatja kifejezésre. Ellentéte a monotónia, egyhangúság, a rossz értelemben vett deklamálás!
MONODRÁMA Egy személy által előadott drámai mű.
MONOLÓG Görög szó. Jelentése magánbeszéd. A
színész ilyenkor egyedül marad a színpadon, s mintegy hangosan
gondolkodik, számot ad vívódásairól, eseményeket összegez, a cselekmény
fordulatát jelzi, esetleg tájékoztatja a közönséget.
MONTÁZS A filmművészetből átvett kifejezés. A
modern színjátéknak a filmvágásokhoz hasonló, a gyorsan felvillanó és
átmenet nélkül kapcsolódó képek egymásutánjára épülő szerkesztési
eljárást jelöli.
MOTÍVUM 1. Valamely elhatározásnak vagy cselekvésnek mozgató indítéka. 2. A színjáték egész anyagának, teljes eseményszövevényének egyes mozzanatai.
MŰFAJ Valamely színházművészeti jelenség szövegének rögzített irodalmi formája. Két oldalról határozható meg: 1. Irodalmi megfogalmazás szempontjából 2. Színpadi megvalósíthatóság szerint. A
színháztudományban nem csak műfajokról, hanem színjátéktípusokról is
beszélnek, amelyeknek fogalmi körébe a nem irodalmi jellegű és a nem
írott színjátékok is beletartoznak.
MŰKEDVELŐ SZÍNJÁTSZÁS Minden
olyan színjátékforma, amely a hivatásos színjátszás kialakulása előtt,
illetve annak megszervezése után, vele párhuzamosan fellelhető. Bár sokszor pejoratív értelemben használják, ez a lebecsülés történelmileg nem igazolható!
MŰPÁRTOLÁS Színházi vonatkozásban a színművészet céltudatos felkarolása, anyagi és erkölcsi támogatása egyének vagy a közönség által.
MŰSOR Más néven játékrend vagy repertoár. Valamely színházban színre került vagy színre kerülő darabok összefüggő sora.
MŰSORDARAB Az
olyan színpadi mű, amely folyamatosan vagy megszakításokkal, de
huzamosabb ideig ( néha évekig ) azonos rendezésben és szereplőkkel
marad a színház műsorán.
MŰSORPOLITIKA A
színház vezetésének az a céltudatos és következetes törekvése, amely a
darabok megválogatásában és egymásutánjában jut kifejezésre. Érvényesülhetnek benne politikai, társadalmi, és művészi szándékok, illetve üzleti érdekek.
MŰSZAKI SZEMÉLYZET A
színház kötelékébe tartozó, különféle munkaköröket ellátó szakmunkások
és segédmunkások, akik az előadás előkészítésének és lebonyolításának
technikai feladatait végzik. Két csoportra oszthatók: 1. Díszítők Közéjük tartozik a zsinórmester és a függönykezelő is. 2. Világosítók és fővilágosító A színpadi és nézőtéri világító berendezéseket kezelik.
NAIVA Színésznői szerepkör. A romlatlan, naív, többnyire érzelmes fiatal lány szerepe.
NARRÁTOR / elbeszélő / Drámai személyiséggel nem rendelkező, a drámai konfliktuson kívül álló szerep. Feladata,
hogy bevezesse a cselekményt, a szükséges tudnivalókat közölje a
nézőkkel, áthidalja a cselekmény mozzanatait, esetleg a szerző
megjegyzéseit fűzze egyes részekhez. Amennyiben a narrátornak drámai
személyisége is van - tehát ha nem is befolyásolja, de jelen van a
cselekményben, akkor rezonőrről beszélünk!
NATURALIZMUS A
színművészetben a 19. század végén uralomra jutott stílus, amely a
hamis, teátrális megoldásokkal szemben a színjátszásban, díszletben és
jelmezben egyaránt a valóság aprólékos utánzására törekedett.
NÉMAJÁTÉK A színésznek a beszéddel egyenértékű kifejező eszköze. Az
események, gondolatok és érzelmek arcjátékkal, mozgással, gesztussal,
testhelyzettel, vagyis a színész valamennyi vizuális eszközével való
interpretálása. Biztosítania kell a színészi akció folyamatosságát!
NÉMASZEREPLŐ Általában statisztát jelent. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a főszereplő is némán játsza végig szerepét.
ÖNELLENŐRZÉS A
színészi alkotás sajátosságával kapcsolatos tudati állapot, amellyel a
színész önmagát egész színpadi léte alatt ellenőrizni képes! Lehetővé
teszi az alkotóművész uralmát saját teste fölött, biztosítja a színpadi
alak stabilitását, pillanatnyi lelkiállapotától való függetlenségét.
ÖSSZMŰVÉSZET Az a színházi törekvés, amely teljes egységet és egyenrangúságot kíván biztosítani az előadásban a színjáték különböző tényezőinek, a szónak, a látványnak, zenének és mozdulatnak, tehát a színházi élményt egyszerre akarja zenei, képzőművészeti és gondolati élménnyé tenni.
ÖSZTÖNÖS SZÍNÉSZ A pusztán megérzéseire támaszkodó színész, aki minden tanulmány nélkül is sikeres alakítást tud nyújtani.
ÖTLET / Gag / Egy-egy akcióbeli mozzanat hatásosabb megvalósítását szolgáló elgondolás. Jelentősége főleg a vígjátékokban van, ahol a színésznek egy-egy ötlete a szövegen kívül is nevetést vált ki.
PANTOMIM Pusztán testmozgással és arcjátékkal kifejezett drámai akció. Műfaji határai még tisztázatlanok. Többnyire egy-egy jelenetre terjedő egyszemélyes produkció, de gyakoriak a csoportos előadások is.
PÁNTRAGIZMUS Az a szemlélet, amely a világ lényegét a tragikumban véli megtalálni.
PARÁDÉS SZEREP Olyan színészi feladat, amelyben a színész különösképpen tudja csillogtatni egyéni művészi képességeit. Ha a darab szerepeit szokatlanul nagyszámú kiváló színészek játsszák, akkor parádés szereposztásról beszélünk
PÁRBESZÉD / dialógus / A színjáték egyik lényeges eleme. A színpadi alakok érintkezésének eszköze, amellyel gondolati és indulati tartalmat közölnek.
PARLANDO Nem zenés jellegű műfajok előadásában az emelt hangon, esetleg kórusban mondott, prózában is zenei hatásra törekvő szövegmondás. Sajátos formája a szavalókórus.
PARÓDIA Egy művészi, zenei, irodalmi vagy színházi előkép torzító, karikatúrisztikus utánzása.
PARTNER A színész társa vagy társnője, akivel az előadás során a legtöbb jelenete van.
PLÁGIUM Idegen szellemi alkotás eltulajdonítása, illetve más művének saját néven való közlése. A plagizálás lehet teljes vagy részleges.
PÓDIUM Olyan bedíszítetlen emelvényt jelent, amelyen a színész, versmondó vagy énekes megjelenik.
POLITIKAI SZÍNHÁZ Baloldali mozgalmakból kialakult művészi irányzat, amely a színházat nyíltan és programszerűen a politikai eszmék eszközévé kívánta tenni.
PÓZ Eredetileg testtartás, pejoratív értelemben kiszámított, mesterkélt testtartás. Pózolónak nevezik azt a színészt, aki gesztusaival és testmozgásával hazudik, vagyis mozdulatai nem átélésből fakadnak.
POZITÍV HŐS A darab társadalmi-történeti összeütközésében az előremutató erőt képviselő hős.
PRÓBA A színielőadást előkészítő munkafolyamat, a színjátékban közreműködő összes színházi dolgozó számára. A próbák egyes szakaszaiban a közreműködők különböző csoportjai vesznek részt a rendező munkaterve és rendelkezései alapján. Az egyes unkafolyamatoknak megfelően különféle próbákat különböztetünk meg.
1. Olvasó próba A próbafolyamat első szakasza, amelyen a rendező először ismerteti a színészek előtt a darabot. A rendező általában maga olvassa fel a darabot és egyeztetik a szövegkönyvet. A szövegjavításokat és húzásokat is ekkor beszélik meg. A rendező itt ismerteti alapvető elképzeléseit a darab egészéről, a figurák legfőbb jellemvonásairól, a díszlet és jelmeztervekről.
2. Elemző próba Az olvasó próbát követi Ezen a rendező egyrészt ismerteti a darabra vonatkozó tudnivalókat, másrészt megbeszéli a szereplőkkel a szerepekkel kapcsolatban felmerült problémákat.
3. Rendelkező próba A rendező jelenetről jelenetre ismerteti a színészekkel és a technikai személyzettel az előadás lebonyolításának menetét, valamint nagy vonalakban vázolja a szereplőknek az egyes jelenetek külső és belső történéseit, az egyes színpadi alakok lényegesebb megnyilvánulásait. Ezzel összefüggésben utasításokat ad a legfontosabb járásokra, színpadi helyzetváltozásokra, és azokra a speciális feladatokra vonatkozóan, amelyeket általában az emlékpróbán kell majd megoldani. A színészek a szerepeket ilyenkor még általában olvassák.
4. Emlékpróba Több hétig tartó sorozat, mely arra szolgál, hogy a szereplők a már megtanult szöveget gyakorlás útján elsajátítsák, miközben az egyes jeleneteket és szerepük legapróbb belső rezdüléseit, külső megnyilvánulásait lépésről lépésre állandó kísérletezés közben, a rendező utasítása alapján megformálják.
5. Díszletpróba A díszletezés folyamatának ellenőrzése. Négy szakaszra bontható.
- Díszletjelzés próba A díszlettervező által megadott alaprajz szerint semleges elemekből összeállított díszletjelzés. A rendezővel való megbeszélés után ezt használják a rendelkező és az emlékpróbák alatt.
- Díszletállító vagy szerelő próba A díszletek színpadon történő összeállítása.
- Díszletvilágító próba A kész díszletek bevilágítása, a világítótestek beosztása és programozása.
- Díszletgyakorló próba A rendező a díszleteket egybehangolja a színészek játékával és módot ad a szereplőknek arra, hogy az addig különböző részletekben betanult játékukat mint folyamatos egészet gyakorolhassák.
6. Jelmezes próba Rendszerint 5-6 nappal az első főpróba előtt tartják. Ez az első alkalom, amikor már az elkészült díszletben, a színészek maszkban, parókában és a jelmezekben próbálhassanak. Itt jelenik meg először igazi formájában a darab!
7. Főpróba A darabnak a bemutatást megelőző együttes, folyamatos és lehetőleg megállás nélküli próbája. Két változata van.
- házi főpróba Csak a színház tagjai és azok közvetlen hozzátartozói jelenhetnek meg.
- nyilvános főpróba A színház módot ad a közönség egy részének / szakemberek, kritikusok, stb. / arra, hogy megnézzék
8. Húzó próba A színpadi szöveg rövidítésére szolgáló próba. Nyilvános főpróbán vagy az első bemutatón, amikor már lelehet mérni a játékidőt és a közönség reakcióit, néha kiderül, hogy egyes részletek hosszúak és érdektelenek. Ilyenkor rendeli el a rendező a húzópróbát. A módosításokat a súgó és a szereppéldányokba is bejelölik.
9. Javító próba Az egyetlen olyan próba, melyre csak a bemutató után kerül sor! Ha egy darab huzamosabb ideig szerepel műsoron, egy idő után az eredeti betanulás szerkezete meglazul, a rendezői utasítások elhalványulnak, a színészi játékok eltorzulnak. Ilyenkor kerül sor a javító próbára, ahol a hibákat kijavítják, s az előadást eredeti formájába visszaállítják.
10. Részpróba Csak egyes részleteket gyakorolnak. Rendszerint olyankor kerül rá sor, amikor valamelyik szereplő váratlan kiesése miatt új színésznek kell átvenni egy szerepet. Azokat a jeleneteket, melyekben az új színész játszani fog, a többiek közreműködésével együtt próbálják.
11. Futópróba Olyan próba, mely a huzamosabb ideje nem játszott, de még a színészek emlékében élő darab szövegének felfrissítésére szolgál.
PRÓBAFELLÉPÉS Kezdő színészek első nyilvános színpad szereplése, amelytől rendszerint szerződtetésük függ.
PROLÓGUS Görög szó. Jelentése: előbeszéd Az a bevezető rész, amelyben a színész elmondja az előzetes tudnivalókat. A narrátorhoz hasonló, vagyis a cselekmény közeit kitöltő, de cselekményen kívüli feladat.
PROLONGÁLÁS Egy műsoron futó darab előadássorozatának meghosszabbítása, a sikerre való tekintettel.
PSZICHOTECHNIKA Olyan eszközök kidolgozása és használata, melyekkel a külsőtől a belső felé haladva, tudatosan lehet felébreszteni a színész rejtett alkotókészségét, ihletét, tudatalattiját.
QUIPROQUO Tévedés, felcserélés. A színjáték olyan helyzete, amikor egy személyt valaki mással, illetve egy dolgot valami mással tévesztünk össze.
RECITÁLÁS A megtanult szöveg - vers, irodalmi próza - fennhangon való művészi elmondása.
RENDEZÉS A színházi előadást előkészítő művészi munkafolyamat. E komplex feladaton belül a legfontosabb mozzanatok:
1. A rendezői koncepció kialakítása 2. Az interpretáció szempontjainak meghatározása 3. A munkafolyamatok megszervezése 4. A próbák levezetése, a színészek betanítása 5. A színjáték bemutatása a közönségnek.
A rendezés a színjáték elolvasása nyomán kialakuló rendezői elképzeléssel kezdődik. Ezt követi a szereposztás, vagyis az egyes művészi feladatok szétosztása a társulat tagjai között.
RENDEZŐ A színházi előadás művészi szervezője és betanítója, a színjáték komplex egységének kialakítója, a darab színpadi értelmezésének megfogalmazója. Ebben a minőségében felelős a társulat összetételéért, a műsorpolitikáért és az egyes előadások művészi színvonaláért. Az egyes előadások művészi megformálásán kívül feladatkörébe tartozik a társulat fiatal tagjainak mesterségbeli továbbképzése valamint a színtársulatnak művészi együttessé nevelése is!
RENDEZŐI UTASÍTÁS Olyan rendelkezés, amelyet a rendező a próbák folyamán a színészekkel és az ügyelővel közöl. Az utasítások rendszerint kiterjednek a színész valamennyi kifejezési eszközére, állásokra és járásokra.
RENDEZŐPÉLDÁNY A rendezés művészi szervezettségét biztosító szövegkönyv. Vázlata még a színpadi munka elkezdése előtt elkészítendő! A darab szövegén kívül tartalmazza a próbák számára szükséges játékteret, a színészek játékára vonatkozó fontosabb instrukciókat, valamint az előadás technikai lebonyolítására szolgáló utasításokat. A próbák folyamán folyton bővül s a darab bemutatása után magába foglalja az előadás összes végérvényesen kialakult mozzanatát olyan módon, hogy későbbi időpontban az előadás bármikor felújítható legyen!
RIPACS A műveletlen, kulisszahasogató, ízléstelen komédiás neve. A durva és hatásvadászó játékot ripacskodásnak nevezzük.
RÖGTÖNZÉS / Improvizáció / A színészi alkotásnak az a formája, amikor a színész nem előre megírt szöveget mond, illetve nem előre begyakorolt játékot játszik, hanem egyidejűleg maga találja ki és adja elő mind a kettőt.
RUTIN / Gyakorlat / Megszokás útján szerzett alapos készség, nagyfokú jártasság, aminek segítségével a színész lámpaláz nélkül, nagy biztonsággal, fesztelenül alakít, otthon van a színpadon. A rutinra való hagyatkozás természetesen akadálya a spontán, őszinte és átélt alakításnak.
SIKER A színházi alkotás egyik fő célja. Két fajtája van:
1. sajtósiker A kritika és a szakmai körök elismerését jelenti.
2. közönségsiker A nagyközönség tetszésének kifejezése. / A kasszasiker is ide tartozik! /
STATISZTA A színjáték tömegjeleneteiben vagy dramaturgiailag jelentéktelen és színészi felkészültséget alig igénylő feladataiban alkalmazott, többnyire néma szereplő. A legtöbb színházban dilettánsokból, színinövendékekből és nyugdíjas színészekből állítják össze. Sok kiváló színész kezdte a pályáját statisztaként.
SZEMJÁTÉK A színész mimikájának egyik eszköze. A szem az ember arcának legkifejezőbb része, ezért a színésznek különösen nagy gondot kell fordítania a szemjáték érvényesülésére!
SZEREPELEMZÉS Az előadást előkészítő munkafolyamat része, a színészi alkotómunka alapja.
SZEREPFELFOGÁS A színészi feladat értelmezése, az az alapelgondolás, amelyet a színész a szerepről, az eljátszandó figuráról kialakít és játékában megvalósítani igyekszik.
SZEREPOSZTÁS Egy színmű szerepeinek a színtársulat tagjai között történő szétosztása, a művészi feladatok súlyának és jellegének, valamint a színészek művészi képességeinek és egyéni adottságainak figyelembe vételével.
SZEREPTANULÁS A színjáték szövegének, járásainak és játékainak az emlékezetbe való bevésése. A színészek általában külön tanulják a szerepeket, s a próbákon rögzítik a mozgást és a játékot. A szövegtanulás többféle lehet, a színész memóriatípusától függően:
- a vizuálisok leírják - az auditívok hangosan felmondják - a motorikusok járkálva, gesztikulálva olvassák.
A helyes szereptanulás az, ha a színész otthon csak nagyjából tanulja meg a szöveget, s a teljes bevésés a próbákon, a szerep kidolgozásával egy időben, a hangsúlyok, járások, játékok rögzítésével együtt, a játéktér különböző pontjaihoz igazodva történik!
SZERZŐI JOG Színházi vonatkozásban a színműnek és zeneműnek nyilvános előadására vonatkozó jogszabályok összessége. A szerzői jogvédelem a szerző életére és halála után 50 évre terjed! A szerzői jog megsértése szándékosan vagy gondatlanul jogbitorlás vétsége, melyért a törvény pénzbírságot róhat ki. / A szerzői jogról le is lehet mondani!!! /
SZERZŐI JOGDÍJ A színházak által előadott színpadi művek után a szerzőknek fizetett honorárium. A jogdíj mértéke nincs rögzítve, ezért elvileg szabad egyezkedés tárgya!
SZERZŐI UTASÍTÁS A dráma írójának a cselekmény helyére, a színpad berendezésére, a színészek be és kimenetelére, mozgására és szövegmondására vonatkozó megjegyzései. Gyakorlati jelentősége csak az olvasó számára van, mert a próbák során a rendezői utasítások lépnek a helyébe.
SZIMULTÁN JELENETEK A színpadon egy időben, egymással párhuzamosan folyó jelenetek, amelyek azonban sohasem lehetnek egyenrangúak, mert a közönség figyelme egyidejűleg nem osztható meg! Ezért a rendező kénytelen a hangsúlyt hol az egyik, hol a másik jelenetre helyezni és az egymásmellettiséget egymásutániságban feloldani!
SZÍNÉSZPARADOXON Diderot azon nézete, mely szerint a színésznek nem szabad átéreznie a színpadon amit ki akar fejezni, mert az intenzív átélés következtében elveszti önuralmát, s nem képes önmagát ellenőrizni. A paradoxon tehát abban rejlik, hogy a színész érzések, indulatok illúzióját kelti, miközben hideg fejjel játszik.
SZÍNHELY A színpadi történések helye, minden színjáték cselekményének nélkülözhetetlen tényezője, amely nélkül semmiféle esemény nem képzelhető el. Érzékeltetésének három módja van:
1. Díszlet nélküli színpadon a szerző a dialógus szövegében írja le, s a színész mondja el mindazt, ami körülveszi.
2. Az ugyancsak dísztelen kínai színpadon a színész megjátssza a színpadot.
3. A színhely ábrázolása díszletekkel.
SZÍNTÁRSULAT VEZETŐ Minden színtársulatnak központi vezetésre és tervszerű irányításra van szüksége. Ez a vezetés kiterjed művészi és gazdasági területre is. Lehet külön művészeti és gazdasági vezető is, de a gazdasági mindig alárendeltje kell, hogy legyen a művészetinek!!!!
1. A művészeti vezető Feladata az együttes működtetése, a műsor kialakítása és végső döntés minden művészeti kérdésben. Ezt a munkakört betöltheti a rendező is, sőt ez a legszerencsésebb megoldás!!!
2. A gazdasági vezető Hozzá tartozik az adminisztráció és a technikai személyzet, az anyagbeszerzés, üzemeltetés, karbantartás és mindennemű pénzügyi döntés.
A két feladatot betöltheti egyetlen személy is, ez leginkább amatőr társulatokra jellemző.
SZÍNJÁTÉK Összetevői a következők:
- térben és időben meghatározott mese vagy cselekmény - az eseményekben résztvevő szereplők vagy jellemek - a színpad vizuális elemei / díszletek, világítás, bútorok, kellékek, stb. / - az előadott műben foglalt gondolati tartalom - a szereplők megnyilatkozásaira vonatkozó nyelv, amely lehet beszélt vagy néma / mimikus, pantomimikus /
SZÍNJÁTSZÁS Általában megadott helyzetek és jellemek színészi eszközökkel való megjelenítése közönség előtt. Több formája lehet:
1. Népi színjátszás 2. Műkedvelő színjátszás - iskolai - polgári - munkás 3. hivatásos színjátszás
SZÖVEGKÖNYV Általában mindennemű színjáték szövegének a színházi munkában felhasznált példánya. Fajtái: 1. rendezőpéldány 2. súgópéldány 3. olvasópéldány 4. világosító példány 5. cenzúrapéldány
TÁBLÁS HÁZ Színházi értelemben telt ház, vagyis amikor az előadásra minden jegy elkelt. Elnevezése a pénztárban kiakasztott táblából ered.
TAPS A közönség tetszésnyilvánítása. Lehet: 1. nyílt színi taps Ha felvonás közben, egy hatásos jelenet után tör ki.
2. Vastaps A darab végén, a függöny leeresztése után hívják ki a színészeket.
TRANSZPONÁLÁS Jelentése: áthelyezés, átültetés. Egy cselekmény vagy drámai szituáció más környezetbe helyezése. Az író például újra feldolgoz egy ősi témát, hogy azt mai környezetbe transzponálva a mi korunk szemszögéből értelmezhesse, illetve a mának szóló mondanivalót rejtsen bele. Erre az aktualizálásra bizonyos mértékben a rendezőnek is van joga és lehetősége, de ő főleg rendezői eszközöket használ / díszlet, jelmez, kellék. / A transzponálás fordított esete is gyakori, amikor az író mai témát vagy mondanivalót helyez át történelmi környezetbe, hogy gondolatát általánosabb érvényűvé tegye, vagy a nem kívánt cenzúrát megtévessze.
ÚJ BETANULÁS A felújításnak az a változata, amikor egy már régebben játszott színművet új rendezésben, új szereplőkkel és új kiállításban visznek színre.
UTÓJÁTÉK A színjáték tulajdonképpeni cselekményének lezárása után előadott jelenet. Legtöbbször az események későbbi eredményét, esetleg irónikus kritikáját tartalmazza.
ÜGYELŐ A színház állandó alkalmazottja, aki az előadások alatt a színpadi munka pontosságát biztosítja és zavartalanságát ellenőrzi, a külső zajokat és a függönyjárást irányítja, a fegyelmet fenntartja. A darab valamennyi próbáján jelen van, ott készíti el az ügyelőpéldányt, vagy vezérlapot, amelyre az előadás minden fontos mozzanatát feljegyzi. A fegyelemsértőket felírja és az intézkedésről gondoskodik.
ÜGYELŐPÉLDÁNY Többnyire a darab teljes gépelt vagy nyomtatott szövege, amelybe az ügyelő a próbák során bejegyzi az előadás lefolyásának minden fontosabb mozzanatát. Tartalmazza a színészek és statiszták színre lépésének helyét és végszavait, a külső zajokra, a függönyjárásokra és a díszletváltásokra vonatkozó instrukciókat. A pontos ügyelőpéldány az előadás zökkenőmentes lefolyásának egyik fontos biztosítéka!
VARIETÉ Rövid jeleneteket, villámtréfákat, sanzonokat, táncszámokat, mutatványokat egy műsor keretében előadó színház.
VATTÁZÁS A színházi argóban a nézőtér megtöltése ingyenjegyes nézőkkel. Bukás vagy rossz üzletmenet esetén veszik igénybe, hogy a sikertelenségnek legalább a külső jeleit eltüntessék.
VÉGSZÓ A szerep szövegének az a mondatszakasza, amelyre a színész partnerének replikája, játéka vagy az új szereplő színpadra lépése következik.
VENDÉGJÁTÉK Színházi együttesek szereplése saját színházukon kívül, más városban vagy külföldön. Vagy egyes művészek külföldi, fővárosiak vidéki illetve vidékiek fővárosi fellépése. Gyakran vendégszereplésnek is mondják.
VIRTUÓZ Lélegzetállító iramú / főleg vígjátéki / beszédtechnika, a nagy gyorsasággal végrehajtott átalakulások, egy művön belüli szerepváltások.
ZÁRÓJELENET Az egyes felvonások utolsó jelenete vagy az egész színjátékot befejező jelenet. Mint összefoglaló, a hagyományos dramaturgia szerint gyakran hangsúlyosabb és jelentőségteljesebb a többi jelenetnél! Többnyire a darab főszereplői játsszák.
ZENEI ALÁFESTÉS Prózai előadásokban egyes helyzetek hangulatának fokozására alkalmazott zene. Tematikailag általában nincs köze a cselekményhez, beiktatása minden esetben a rendező elképzelése alapján történik.
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
