Színészképzés Másképp-Minden ami színház ! - Színházi Események, Verseim,Verset mondok,Politikai szatíra,Dráma,Vígjáték,pszichodráma,Színház ,Színházi Alapfogalmak,Színitanoda,Színitanodáról,Színházi emberek,Színház ,Sztanyiszlavszkij,Grotowski,Reformerek klubja,magyar színháztól,francia színháztól,norvég színháztól,dán színházig,amerikai színházig,sturm und drang,vásári komédiától,zenés dráma,lapozható változatban

SZÍNÉSZKÉPZÉS MÁSKÉPP! - NÁNAY ISTVÁN: " CSEND, HA MONDOM! "
Add a Facebook-hoz

FORDÍTÓ

Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 249





HONLAP FŐ MENŰJE


ÍRÁSAIM,GONDOLATAIM


SZÍNHÁZTÖRTÉNET


MINDEN AMI SZÍNHÁZ




















NÁNAY ISTVÁN:


" CSEND, HA MONDOM! "



Nem könnyű szembesülni a közös gyökerű fasizmus, sztálinizmus és McCarthyzmus művészetellenes, az önálló gondolkodásra képes embert megnyomorító törekvéseivel, s annak hatásaival. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.

„Ez a könyv Európa és Észak-Amerika 20. századi, erőszakkal teli világáról, a különböző korszakokban létrejött totalitárius rendszerek és az adott országok színházi élete közötti konfliktusokról szól. Megannyi egyenlőtlen feltételek között zajló emberi és művészi küzdelemről, tragédiáról” – írja bevezetőjében Lengyel György, aki e témával már a 2008-ban kiadott előző kötetében, a Színházi emberekben is foglalkozott. Mivel ez utóbbi erősen szubjektív megközelítésű írások gyűjteménye, a diktatúra színházra gyakorolt hatásáról a szerző többnyire érintőlegesen, illetve áttételesen szól, míg a mostani, vaskos könyv e jelenség lényegét több oldalról megvilágítva igyekszik bemutatni. 

A kötetet olvasva felmerül a kérdés: miért csak most született meg ez az összefoglaló mű? Hiszen sokat tudunk már a modern kori diktatúrákról meg a XX. századi színházról, s egy-egy ország viszonylatában számos tanulmány született a kettő kapcsolatáról is. Lengyel György elvitathatatlan és eléggé nem méltatható érdeme, hogy felismerte: itt az idő, hogy e fájdalmas, máig ható és potenciálisan most is aktuális téma részismereteit egységbe foglalják. A tanúk, a terror elszenvedői és okozói közül még élnek olyanok, akik közvetve vagy közvetlenül megszólíthatók, illetve több helyen már kutatható az eddig titkosított iratanyag, tehát a körülmények is arra ösztönözték a szerkesztőt, hogy nagy munkájába belefogjon.   

Az egyes tanulmányok önmagukban is érvényes képet adnak arról, hogy a különböző országokban mikor hogyan alakult a diktatúra és a színház viszonya, de ezek az – igen különböző színvonalú és mélységű, tárgyukat szűkebben vagy tágabban értelmező – írások együtt új minőséget képeznek. Bár nagy általánosságban tudjuk, hogy a totalitárius rendszerek mindig és mindenhol azonos elvek szerint igyekeznek ellenőrzésük alá vonni az irodalmi és művészeti alkotás folyamatát, s ennek érdekében egymáshoz igen hasonló módszerekkel tiltanak, cenzúráznak, büntetnek, e tételt a kötet a cikkek kikerülhetetlen egymásra vonatkoztatásával részletesen igazolja és adatolja. A tanulmányokat egymás tükrében olvassuk, ez teszi a könyvet letehetetlenül izgalmassá. Az, ami mondjuk, Mussolini Itáliájában lezajlott, egyetemesebb érvényű lesz egy ország belügyénél, ha összehasonlítjuk azzal, ami ezzel párhuzamosan Franco Hispániájában, Hitler Deutschlandjában vagy a sztálini Szovjetunióban folyt. Természetesen ez az egybevetés a század második nagy terror-időszakában, az ötvenes-hetvenes években történteknél is hasonló eredményre vezet.

A kötet megerősíti azt az előzetes ismeretünket, hogy – függetlenül a helytől és időtől – a színház és a diktatúrák közötti konfliktusnak azonos összetevői vannak. Mindenütt a cenzúra, a szabad gondolkodás fórumainak betiltása, az avantgárd és kísérleti mozgalmak megfojtása, a hivatalos ideológia dicsőíttetése, a másként gondolkodók likvidálása tapasztalható egyfelől, s az ellenreakciók sokfélesége, a művészi kettős vagy képes beszéd módozatainak kialakulása és elterjedése, az illegalitásba vonulás, a kivándorlás, a kollaborálás másfelől. Jó pár országban – mindenekelőtt a déli államokban, de a szocialista táborban is – paradox módon a diktatórikus módszerek, a hatalmi és közigazgatási koncentráció segítette elő a ma is létező színházi struktúra kialakítását és működtetését.      

A kötet tizennyolc tanulmányt tartalmaz. Ezek négy nagy fejezetbe sorolódnak: az elsőbe kerültek a fasizmus időszakát feldolgozó írások, a második kitekintés Amerikára, a harmadik a Szovjetunióban és a balti államokban, az utolsó pedig a közép-európai szocialista országokban kialakult helyzetet mutatja be. Mindegyik tanulmányban egyformán fontos és hangsúlyos a kötet címében szereplő két fogalom kifejtése, bár a kettő aránya változó. Van, ahol a történelmi háttér csupán vázlatos, máshol épp ellenkezőleg, ez dominál. A legsikerültebb írások azok, amelyekben a színház és a korrajz egymást kiegészítő, harmonikus viszonyban van (olasz, spanyol, lengyel, amerikai fejezetek).  

A szerzők láthatóan szabad kezet kaptak abban, hogy milyen konkrét témát bontanak ki, s az adott időszakról általános áttekintést adnak-e, illetve egy vagy több alkotó sorsán keresztül érzékeltetik a kor lényegét. Az is változó, ki mekkora időszakot fog át, amikor a színház és a diktatúra viszonyát boncolgatja, mert egyrészt még az azonos helyzetben lévő államoknál is eltérő, hogy a politikai-hatalmi berendezkedés mikortól meddig tekinthető totalitáriusnak, másrészt a tanulmányírók is viszonylag lazán kezelik az időhatárokat, hiszen például egy cenzurális szisztéma annak formális megszűnése után is még hosszan érezteti hatását, s van, aki ír erről, mások meg nem.

A szerzők túlnyomó többsége magyar, de a balti államokról szóló fejezeteket ottani szakemberek írták, s ők tágabban értelmezték feladatukat: jóvoltukból a XIX. század közepétől máig tartó történeti áttekintést kapunk az észt, a litván és a lett színházi életről. Ezzel szemben Kiss Ilona meg sem próbálkozik azzal, hogy A sztálinizmus színháza alcímű írásában a többi volt tagköztársaság, illetve a Szovjetunió egészének színházi életéről adjon összefoglalót; a nehézkes stílusú dolgozat elsősorban Mejerhold ellentmondásos pályaképét rajzolja fel, s ezen keresztül próbálja érzékeltetni az 1927-53 közötti időszak kultúrpolitikáját. Értelemszerűen a megadott intervallum előtti és utáni korszakról az olvasó nem sok információt kap. 

Hasonlóképpen némi hiányérzetet okoznak a Harmadik Birodalomról, illetve az NDK-ról szóló, korrekt, összefoglaló jellegű, de nem eléggé személyes és élményszerű írások (Győri László munkái). Ezzel szemben Lakos Anna a német megszállás időszakának francia színházát úgy tárgyalja, hogy nemcsak a kor legfontosabb színházi alkotóinak munkásságáról ad érzékletes képet, hanem a francia mindennapokról is, és nem hiányzik a nélkülözhetetlen történelmi-politikai háttér felvázolása sem.

A legsikerültebb, mert a legkomplexebb, ugyanakkor olvasmánynak is élvezetes Török Tamara olasz, Kiss Tamás Zoltán spanyol és Pályi András lengyel helyzetképe. Kötő József romániai, Balogh Géza csehszlovákiai és Gerold László jugoszláviai összefoglalója a magam nyomasztó élményeivel szembesített.  

A legmegdöbbentőbb és legdrámaibb Lengyel György terjedelmes tanulmánya a McCarthy szenátor nevével elhíresült Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság munkájáról, Chaplin, Brecht, Elia Kazan, Arthur Miller és mások vegzatúrájáról, s mindarról, ami egyrészt összefüggésbe hozható a hasonló európai jelenségekkel, másrészt kihatott rájuk. Valójában ebből a részletes, pontosan adatolt és bőséges jegyzettekkel ellátott írásból lehet megérteni a XX. századi diktatúrák kultúra- és művészetellenességének lényegét.
 
Némiképp csalódás a magyar fejezet és a hozzá csatolt kettős epilógus. Gajdó Tamás a kötet törzsanyagaként az 1919-1962 közötti időszakot lelkiismeretesen dolgozza fel, s ehhez az anyaghoz mintegy függelékként illeszkedik Lengyel Györgynek az 1956-1970 közötti évekről szóló vázlatos összefoglalója, illetve Radnóti Zsuzsának az 1970 után történteket felvillantó írása. Érthető, hogy a szerkesztők (Lengyel és Radnóti) nem akarták a hazai beszámolót túlreprezentálni, ugyanakkor – a három cikket figyelembe véve is – az adott terjedelmen belül jószerivel csak azokat az adatokat és összefüggéseket lehet közölni, amelyek a hazai olvasó számára többé-kevésbé ismertek, tehát a könyv mintegy hetedét kitevő rész számukra nem szolgál olyan meglepő és elgondolkodtató újdonságokkal, mint a többi fejezet zöme. 

A Corvina Kiadó és az OSzMI gondozásában megjelent kötet kor- és színháztörténeti alapmű. Nemcsak szakembereknek szól, hanem mindenkinek, aki nem közömbös a múlt század intő tanulságokkal is szolgáló történéseivel szemben.

/ FORRÁS: REVIZOR - A kritikai portál /









KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ


Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.



NETpark.hu linkkatalógus

eKereso katalógus



Ingyen hirdetés
Ingyenes hirdetés feladás.



ALTERNATÍV SZÍNITANODACylex Silver Díj
 

 

   LINKCSERE PARTENEREIM



Linkelo.net linkgyujtemeny




Meteora Linkgyujtemeny

Hasznosoldalak

Linkcsere.eu


Hahe.hu Online Tudakozo


HUN-WEB Magyar cimtar es kereso


WEBLAP katalogus

VIP Linkkatalogus

SEO KERESOBARAT LINKGYUJTEMENY

Ingyenweblapok.hu

NETpark.hu

LinkDr.hu

CegMAX cegkatalogus





ÉLETEM ÉS A BÖRTÖN


NE FELEDJÜK: ŐK IS SZÍNHÁZAK!


SZÍNHÁZI IRÁNYZATOK,STÍLUSOK


SZÍNHÁZI ÉS FILMES EMBEREK




NEVEZETES ALTERNATÍV ELŐADÁSOK




TRAGIKUS SORSÚ SZÍNÉSZEK




Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Az Ön Munkaasztala
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala


  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Belépés



    Lap tetejére /


    Copyright MyCorp © 2018Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben