Francia családban született 1907. május 22-én.
Anglikán pap atyja a színpadra szánta (Részlet Laurence Olivier
életrajzi könyvéből : "...Ekkor megkérdeztem apámat , hogy mikor mehetek
Dickie után Indiába , mire ő azt felelte: Nem mész te sehova , te a
színpadra mész..."). Először 1922-ben lépett színpadra A makrancos hölgy
Katájaként. 1927-ben már a West Enden játszott, 1931-ben Amerikába
hívták próbafelvételre. Első nagy sikerét 1935-ben érte el a Rómeó és Júlialondoni előadásán. 1937-ben az Old Vic társulatához szerződött, itt lett Anglia mindmáig legnagyobb Shakespeare-színésze.
Az 1930-as évek második felétől már Hollywoodban is ismert volt: 1939-ben az Üvöltő szelek című filmben Oscar-díjra jelölték. Több Shakespeare-szerepet is filmre vitt, mint például az V. Henriket, Hamletet valamint III. Richárdot.
1947-ben lovaggá ütötték, 1970-ben - első színészként - bekerült a Lordok Házába.
A szakmai sikerek is újra ráköszöntöttek: Spartacus (film) (1960), Khartoum - a nílus városa (1966), a Maraton életre-halálra (1976) és A brazíliai fiúk (1978).
A színpadhoz is hű maradt, az Old Vic társigazgatója, majd az újjászerveződő angol Nemzeti Színház első igazgatója volt.
A színészkirály 1989. július 11-én
halt meg, temetésén Shakespeare-t olvastak fel, koporsóját Shakespeare
művekben szereplő virágokból készült koszorú díszítette, hamvai a
londoni Westminster apátságban nyugszanak.
Első felesége Jill Esmond volt 1930-1940 között. Laurence Olivier és Vivien Leigh
barátsága 1937-ben változott szerelemmé, és 1940-ben házassággá. Ám
mindketten házasok voltak már ekkor, és egyikük házastársa sem egyezett
bele a válásba. 1960-ban elváltak.
Harmadik házassága Joan Plowright színésznővel már sikeres volt, haláláig, 1989-ig együtt éltek.
