KORRUPCIÓ A RÁCSOK MÖGÖTT

Korrupt nemzetként vagyunk nyilvántartva a világ legtöbb ilyen jellegű felmérése alapján.
Nos, nincs ez másként a börtönökben sem, legfeljebb ott - a hely jellegéből adódóan - mindez lényegesen töményebbnek és gyakoribbnak tűnik.
A különböző üzleti és egyéb érdekek összefonódása úgy szövi át a rácsok mögötti világot, mint a polip az áldozatát, és ezeket a szorító karokat - bárki bármit is mond! - soha nem fogják tudni lefejteni az intézetek testéről.
A korrupciónak két formája virágzik leginkább a rácsok mögött.
Létezik elitélt és elitélt között, valamint elitélt és fegyőr között.
/ A harmadik formája: a fegyőrök és vezető tisztek közötti korrupció szintén létezik, de ez nem annyira jellemző, hogy külön említést érdemeljen... /
A leggyakoribb természetesen az elitélt és elitélt közötti korrupció, amely olyan mértékű, hogy bátran ki lehet jelenteni: enélkül szinte lehetetlenné válna jónéhány fogvatartott "túlélési" esélye.
Minden elképzelhető tárgynak és tettnek komoly ára van, ha valaki egy kicsit is könnyíteni szeretne a helyzetén, annak fizetnie kell.
Természetesen nem pénzben - bár az utóbbi időben már ez is egyre elterjedtebbé vált -, mivel azt lényegesen nehezebb felhasználni, hanem börtön valutával, amelybe minden olyan árú bele tartozik, amely fontos az elitéltek számára.
A legértékesebbek a kávé, a cigaretta és a tea, de lehet fizetni márkás tisztasági szerekkel, vagy a mostanában divatba jött mobiltelefonnal. A jóindulatú szivesség szinte teljesen ismeretlen ebben a világban: szivességért minden esetben szivesség jár viszonzásul, vagy rögtön, vagy bármikor a későbbiek folyamán....
Kisebb fajta korrupció az, amikor a fogvatartott csak a napi szükségleteit szeretné kielégíteni vagy jobbá tenni.
Fizetni kell az ételosztó szakácsoknak, hogy több ételt adjanak - vagy esetleg a pörköltben hús is legyen, ne csak szaft -, fizetni kell a ruha raktárosokonak, hogy normálisabb ruhát adjanak, ára van annak, hogy valaki időben kerüljön orvoshoz, és olyan gyógyszert kapjon, amilyet szeretne.
Díjazni kell a fürdőst, hogy minél több időt adjon a fürdésre, és ne zárja el a csapokat öt perc elteltével, arról már nem is beszélve, hogy egyáltalán nyissa meg a melegvizes csapot is.
Ára van annak, hogy hétvégeken - vagy hét közben is - részt vehessenek a kultúrális rendezvényeken, vagy épp tagjai lehessenek valamelyik szakkörnek vagy sport bajnokságban résztvevő csapatnak, tehát, hogy minél többet kimozdulhassanak zárkájuk négy fala közül.
Meg kell fizetni a körlet írnokot, hogy a zárkarendezésekkor olyan emberek közé tegye őket, ahol épp nincs ellenségük - vagy ahol náluk gyengébbek vannak, akiket majd lerabolhatnak, és még többe kerül egy soronkívüli áthelyezés másik zárkába.
El kell látni a munkahelyi írnokot megfelelő mennyiségú kávéval és egyébb dolgokkal, ha a fogvatartott azt szeretné, hogy mindig be legyen írva számára az előírt norma vagy esetleg csoportvezető lehessen az adott munkahelyen.
A korrupció magasabb - és lényegesen veszélyesebb formája -, amikor már nem a mindennapok megkönnyítésére irányul, hanem annál komolyabb előnyök megszerzésére.
Ki kell elégíteni például a nevelő irnok anyagi vágyait, ha valaki jutalmat szeretne beíratni a nevelési anyagába, vagy éppen töröltetni néhány fegyelmi bejegyzést, mert közeledik a kedvezmény tárgyalása, amelytől az függ, hogy szabadulhat-e feltételesen vagy sem.
/ Komoly évek múlhatnak ezen, így az ára is ennek megfelelő.../
Szintén sokba kerül, ha valaki dolgozni szeretne.
Itt már két embert kell megvesztegetni: a munkábaállító írnokot illetve a munkahelyi írnokot, mert ezek csak egymással együttmúködve tudják megoldani a dolgot.
Az előbbi a nevelőt "puhítja meg", hogy javasolja dolgozni a fogvatartottat, a másik pedig a munkahelyi vezetőt, hogy fogadja az uj dolgozót.
/ Néha szükség van még ehhez a folyamathoz a nevelő írnokra is, ami még drágábbá teszi a dolgot, hiszen három felé kell fizetni.../
Sokkal magasabb az ára annak, ha valaki a börtön-hierarchia felső rétegébe szeretne bekerülni, tehát olyan munkakört betölteni, mint a fent említett írnokok.
Ebben az esetben már nem csak a magas ár jellemző, de az ismerettség és a megbízhatóság is.
Természetesen a megbízhatóságot nem a bv. dolgózók szemszögéből kell érteni, hanem az elitéltekéből.
Komolyan átgondolják a jelentkező elitélt-társ börtön múltját, és ha csak a legkisebb gyanúja is felmerül annak, hogy esetleg vamzer / besúgó /, akkor semmi esélye bekerülni a klánba.
Érthető biztonsági reakció ez, hiszen a felső hierarcia védi egymást, és nem szeretné ha kiderülnének az - egyébként mindenki által tudott, csak nem bizonyított - ügyleteik.
/ Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ezek a vezető-elitéltek is elég gyakran fordulnak egymás ellen, és igyekeznek megbuktatni valamivel a másikat, ha épp azért fizette meg őket valaki, hogy arra a helyre kerüljön be, amely még éppen be van töltve más által...Ennek eléréséhez aztán nem válogatnak az eszközökben.../
Sokan szeretnék ítéletük nagy részét a Tököli Rabkórházban tölteni - tekintettel a lényegesen enyhébb szigorra és körülményekre -, de persze ennek is ára van.
Ebben az esetben az egészségügyi írnokot kell megfizetni, hogy kitapossa nekik az utat az intézet orvosánál.
A legmagasabb ára a legnagyobb jutalomnak van, amelyet elitélt kaphat büntetése idején.
Ez a jutalomszabadság, illetve a büntetésfélbeszakítás.
/ A kettő között az a különbség, hogy a jutalomszabadság maximum tíz nap lehet egy évben, és beleszámít az ítéletbe, míg a büntetésfélbeszakítás akár 3 hónapig is terjedhet viszont azokat a napokat nem számítják bele az ítéletbe, így az annyival meghosszabbodik. De mit számít ez, ha valaki akár csak egy hónapra is kikerülhet a rácsok mögül, aztán feltöltődve térhet vissza! Vagy éppen vissza sem megy, csak amikor majd elfogják a kiadott körözés alapján... Így akár egy évig is szabad lehet, és még csak szökésnek sem vehetik, ha valaki egy ilyen alkalomról nem tér vissza, tehát nem kap érte plusz éveket, legfeljebb többé nem engedik haza. Bár ez sem igaz teljesen, mert még azt is el lehet intézni, hogy valakit ujra elengedjenek, annak ellenére, hogy korábban már nem jött visza időre...Ennek persze már horribilis ára van, mert nagyon nehéz elintézni.../
Ha kellőképpen - és persze több magas pozícióban lévő elitélt felé -fizet a fogvatartott, akkor még azt is eltudja intézni, hogy mely napon kezdhesse meg szabadságát.
Kevésbé fontos, mint a szabadságra engedés, de azért szintén nagyon lényeges az elitéltek számára, hogy hányszor kaphatnak csomagot egy hónapban, illetve, hogy azt milyen mértékben ellenőrzik át.
Nos, jutalom-csomagok tekintetében a nevelő írnokot kell megkörnyékezni, míg az enyhébb ellenőrzést a körletírnok érheti el, aki általában mindig ott áll a csomagot ellenőrző őr mellett csomagosztáskor...
Nos, joggal merül fel a kérdés, hogy miként képesek mindezek elintézésre az írnokok anélkül, hogy bevonnák a nevelő tiszteket és munkáltatókat.
Természetesen sehogy.
Minden esetben közre kell működnie az épp aktuális területen érintett nevelőnek vagy munkáltatónak az előnyös juttatások megadásában, hiszen az ő javaslatuk és aláírásuk nélkül nem ér semmit az egész.
Itt lép be tehát a korrupció másik formája: az elitéltek és a bv. dolgozók közötti korrupció.
Ez már egy lényegesen bonyolultabb és összetettebb kapcsolat, amely nem rögtön alakul ki, hanem hosszú hónapok vagy évek során, attól függően, hogy az adott bv. dolgozó mennyire korrumpálható.
/ Előnyben vannak ebben a tekintetben azok a fogvatartottak, akik már többszörre vannak az adott bv. intézetben, és mivel visszakerülésük után általában ujra valamilyen vezető pozícióba kerülnek, már jól tudják, hogy korábban ki volt megvesztegethető és ki nem...Semmi mást nem kell ekkor tenniük, mint felmelegíteni a korábbi kapcsolatokat.../
Ahogyan a fogvatartottak közötti korrupciónak, úgy ennek is meg vannak a különböző fokozatai, attól függően, hogy a bv. dolgozó milyen pozíciót tölt be az intézetben.
A legalsó szinten az őrök állnak, akiknél legfeljebb olyan előnyöket lehet kiharcolni, hogy az egyik zárkából a másikba átvigyenek néhány doboz cigarettát, kávét vagy bármi mást, illetve amikor pl. könyvtárba vagy mondjuk istentiszteltre kíséri át a fogvatartottakat, akkor szemet hunyjon affölött, hogy a fogvatartott oda szalad valamelyik zárkához elintézni üzleti ügyeit.
Szemet hunyhat továbbá olyan dolgok fölött, mint a többi zárkatárs kirablása, vagy a már említett csicskák sanyargatása és megverése.
Hogy mindennek mi az ára?
Nos, nagyon sok minden lehet, de természetesen nem a börtönvaluta kávéja vagy cigarettája, hiszen abból bőven van az őröknek.
Inkább olyan dolgokra kell gondolni, amelyek a börtön különböző üzemegységeiből és munkahelyeiről szerezhetők be, az ott dolgozó elitéltek által.
Lehet ez egy bőrfoci otthonra a gyereknek - ugyanis a bv.-ben varrott labdák olyan jó minőségűek, hogy még a VB. re is szállítottak belőle, így az áruk sem elhanyagolható! -, de lehetnek szerszámok, festékek, villanyégő, villanykapcsoló, vezetékek, drága lexikonok, zenei vagy video-kazetták.
/ Volt olyan őr, aki levágatta velem a stúdióban lévő falilámpa kis billenőkapcsolóját, mert otthonra kellett neki. Az akkori ára kb száz forint volt, de talán még annyi sem.../
Aztán: fogvatartottak nem csak az elitélteknek kiadott ruhák között dolgoznak, de az őröknek járó ruha raktárban is,így aztán bármikor hozzá juthat egy bv. dolgozó - he elég engedékeny az adott fogvatartottal szemben - vadonat uj ruhához vagy surranóhoz / katonai bakkancshoz hasonló /, amelyet aztán jó áron adhat tovább a civil életben, hisz kiválóan alkalmas dolgozni benne a mezőn vagy bárhol...
Persze a fent leírt "kisebb" engedmények mellett komolyabb visszaélések is előfordulhatnak az őrök részéről - ha már kellőképpen korrumpáltak.
Behozhatnak például különböző - egyébként tiltott tárgyakat - az elitéltnek, mint például mobiltelefon, szeszes ital vagy éppen civil pénz.
A napokban a médiában bemutatott börtönbeli korrupciós ügyekkel kapcsolatban azt nyilatkozta az egyik vezető bv. főtiszt, hogy nagyon oda kell figyelni a fogvatartottakra, mert különleges érzékük van ahhoz, hogy melyik bv. dolgozó korrumpálható és melyik nem.
Nos, ez valóban igaz, de tudni kell azt is, hogy mindez csak az érem egyik oldala.
Ugyanis gyakorta nem a fogvatartott kezdeményezi a korrupciós kapcsolatot, hanem éppen a bv. dolgozó, amikor valamit hozat magának valamelyik munkahelyről.
A fogvatartott ezt követően csak kihasználja a felkínált lehetőséget...
A magasabb szinten álló nevelőtisztek korrumpálhatósága semmivel sem marad alatta az őrökének, csak az "áruk" lényegesen több.
Természetesen ők is szeretnek a börtön üzemeiből, munkahelyeiről vagy raktáraiból hazavinni az odakint egyébként drága dolgokból - és mivel ők komolyabb előnyöket tudnak biztosítani egy fogvatartottnak, mint az egyszerű őr, ezért lényegesen többször és többet kell nekik vinni -, de náluk már keményen előtérbe kerül a civil pénz is.
Náluk is mindennek meg van az ára.
Szemrebbenés nélkül közlik, hogy mennyibe kerül egy szabadságra engedés vagy egy enyhébb végrehajtási fokozatba helyezés, illetve a feltételes szabadlábra helyezés javaslata.
A pénzt vagy az elitélt adja át, vagy a nevelőt összehozza a hozzátartozójával, aki odakint nyújtja azt át a nevelőnek.
/ Láthatóan rövidre záródik a kör: a korrumpált őr behozza, vagy a nem kellően átvizsgált csomagban beengedi a civil pénzt, ami aztán a nevelő tiszt zsebébe vándorol.../
Előfordul olyan eset is, amikor egy nevelő korrumpálhatóságának az értelmi képességei, a személyisége vagy a viselkedése az oka.
Mire is gondolok, amikor az értelmi képességet említem?
Nos, a börtönben töltött éveim alatt jónéhány olyan fiatal őrrel találkoztam, aki szeretett volna feljebb kerülni a ranglétrán, ezért beiratkozott valamilyen főiskolára, hogy nevelő tiszt lehessen.
Tette ezt becsvágyból és nem azért, mert meg is volt hozzá az értelmi adottsága.
Persze ettől nem jött zavarba.
Keresett egy olyan fogvatartottat, akinek van.
Nem igazán tudnám megmondani, hogy hány dolgozatot és tanulmányt kellett megírnom nekik a könyvtár írógépén, amelyet aztán büszkén adtak le a főiskolán, mint saját észbeli terméküket.
Előfordult olyan eset, hogy egy József Attila vers elemzését négy embernek négy különböző formában és értelmezésben írtam meg, és mindannyian jeles minősítést kaptak rá...
Elképzelhető, hogy amikor nevelő tisztté váltak, bármit kérhettem tőlük cserébe.
/ A minap megdöbbenve láttam egy riportban, hogy van közöttük olyan, aki azóta már börtön parancsnok.../
Ami a személyiséget illeti,elég sok nevelő tiszt fogyaszt rendszeresen alkoholt a bv. intézeten belül - némelyikük már keményen az alkoholizmus csapdájába rekedt -, és mindezt nem tudja megtenni úgy, hogy a nevelő írnoka ne lássa.
Ilyenkor aztán, hogy a fogvatartott hallgasson, természetesen megkínálja őt is, az pedig cserében például rázárja az ajtót a tök részegen alvó főnökére, és ha valaki keresi, azt mondja, hogy nem tudja merre jár.
Elképzelhető, hogy egy ilyen nevelő mennyire képes ellenőrizni, hogy mit csinál az írnoka, mit ír más fogvatartottak nevelési anyagába, és mit irat alá vele...
/Innen aztán már csak egy apró lépés az ilyen embert bármire rávenni..../
A börtön legmagasabb szintjén álló főtisztek - egészen a parancsnokig - már sokkal nehezebben érhetők el egy fogvatartott számára, hiszen nagyon ritkán találkoznak személyesen, de persze erre is van megoldás...
Vagy a már korrumpált nevelő tiszt közvetíti a dolgokat, vagy a befolyásos és pénzes hozzátartozók intézkednek odakintről.
Ezek a "felsőszintű" találkozások messze a börtönök falain kívül történnek, és csak nagyon nehezen bizonyíthatóak.
Aki ezen a szinten kezdi a korrumpálást, az minden olyan kedvezményt elér a hozzátartozója számára, amelyet korábban az alacsonyabb szinteknél említettem.
/ Gyakorta fordul elő, hogy egy elitélt bármilyen nevelői fenyítését, vagy őrzésbiztonsági fokozatát, más börtönbe helyezését, stb. egyetlen tollvonással teszi semmissé egy felsőszintű utasítás.../
Végezetül nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a börtön parancsnokoknak is vannak feletesseik, mégpedig az Országos Börtön Parancsnokságon.
Onnan bármely intézet bármely parancsnokához érkezhet utasítás egy-egy "számukra fontossá vált" elitélttel kapcsolatban.
Persze ezek sohasem írásos utasítások - nyomokat nem szabad hagyni -, hanem mindig csak telefonok.
/ Számos példa volt arra, hogy az adott börtön parancsnoka elutasította az elitélt jutalomszabadságát, aztán egy nála is magasabb pozícióban lévő ember utasítására mégis haza kellett engedni.../
Ezt a legmagasabb szintű korrupciót igazából már nem is a pénz motiválja - bár az sem elhanyagolható szempont -, hanem a "kéz-kezet mos" szivességek.
Az érdekek összefonódása ilyen magasságokban már lehet gazdasági, politikai és pártérdek is, attól függően, hogy kinek miért fontos a rácsok mögött lévő elitélt, kiről mit tud, illetve kinek tud ártani, ha nem támogatják odakintről...
Persze mindez működhet fordítva is!
Érkezhet odafentről olyan utasítás is, amelynek alapján minden lehetséges kedvezményből és jutalomból ki kell zárni egy elitéltet, nehogy túl korán kikerüljön a rácsok mögül.
/Ez az úgynevezett negatív hatással bíró korrupció.../
A fentebb leírt jelenség hű tükre a minket körülvevő társadalomnak, amelynek működéséhez jelenleg úgy kapcsolódik a korrupció, mint a sánta emberhez a mankó.
Ennek pedig egyenes következménye, hogy az a nagyon ritkán napvilágra kerülő börtön-korrupció - és itt nem az elitéltek közöttiről beszélek -, a jéghegynek mindössze egy parányi része, amely csak azért jutott a közvélemény tudomására, mert már olyan nyilvánvaló volt, hogy nem lehetett tovább titkolni, vagy pedig azért, mert felsőbb körökben úgy döntöttek, hogy az érintett bv. főtisztektől - különböző okok miatt - meg kell szabadulni....

Free Music at divine-music.info>