SZEREPLŐK:
- Jézus
- Belügyminiszter
- Igazságügyminiszter
- Rendőrkapitány
- Ex Párttitkárnő
- Esztergályos
- Esztergályos felesége
- Esztergályos lánya
- Káplán
- Esperes
- Pápa
- Bíboros 1.
- Bíboros 2.
- Bíboros 3.
- Püspök
- Nuntius
- Ujságírónő
- Bírónő
- Ülnök 1.
- Ülnök 2.
- Ügyésznő
- Ügyvéd / csak bábú /
- Első kérőnő
- Második kérőnő
- Harmadik kérő
- Polgármester
- Országgyűlési képviselő
- Belügyi képviselő
- Államtitkár
És még sokan mások, akik az eseményeket pozitív vagy negatív irányban befolyásolták.....
Történik: Valahol Közép-Európában.....
A színházterem teljesen sötét, az előfüggöny összehúzva. Mély, búgó orgona hang hallatszik, mely fokozatosan erősödik, majd néhány másodpercnyi fortissimo után vissza halkul. A már lehalkult orgonazene kíséretében - mikrofonhangon - megszólal egy Hang.
Mások, máshonnan, máshová mennek,
Mi menjünk mindig megkezdett utunkon:
Talán célhoz érünk...
Keményen kérjük
Kegyetlen kezek kedves kötődését,
Dicső didergéssel dajkáljuk
Dübörgő múltunk:
Talán célhoz érünk....
Vagyunk valahányan versben vérző vendetták:
Vajon vonz-e valakit visító vivátunk?
Ha csak harmat-halkan hallik a hang,
Hervadt harangvirág hulló szirmain
Halál-gyöngy lesz csillogásunk:
Akkor céltalan a cél.
De ha zúgva-búgva, pengve-zengve-lengve,
Világ-sötét szakadékokat világít nevetve,
Akkor célhoz érünk,
s megnyugszunk:
eltemetve...
/ A vers utolsó három sora alatt már nincs orgonahang ! /
Pár másodpercnyi késleltetés után újabb zene hallik - ezek már Jézus első dalának akkordjai! .
A zene kíséretében - a még mindig teljes sötétben! - Jézus jelenik meg lassú, méltóságteljes léptekkel, kezében lobogó gyertyával. Megáll a színpad közepén, és énekelni kezd:
Megváltani jöttem a világot,
Ostorozni bűnt, fájdalmat s hibákat,
De a világ ostora húsomba harapott:
Ember - így kaptad meg a szabadságot.
A jóságot hirdettem néktek,
Nem kaptam mást, csak keresztet,
Addig korbácsolták testemet,
Míg dobogni érezték a szívemet.
Úgy szeretlek - mindennél jobban,
S ha érzem, hogy szíved érettem dobban,
Lelked gyémántként csillan egy undorító korban:
Holnap majd újra feláldozom életem.
Ember - vérem jelkép lett testeden,
Maradj hát örökre énvelem!
A dal alatt a színpad mindkét oldaláról - V-alakban - emberek jönnek be, kezükben szintén lobogó gyertya. Kört alkotnak Jézus körül majd letérdelnek és így éneklik félig az Ég, félig Jézus felé emelt kezekkel:
Úgy szeretlek - mindennél jobban,
S ha érzem, hogy szívem éretted dobban,
Lelkem gyémántként csillan egy undorító korban:
Holnap, ha kell - feláldozom életem!
Jézus áldást osztó mozdulattal emeli föléjük kezeit, miközben énekli:
Ember - vérem jelkép lett testeden,
Maradj hát örökre énvelem,
Ember - vérem jelkép már testeden,
Maradj hát örökre énvelem!
A zene akkordjai alatt a szereplők kivonulnak, a színpadon teljes a sötét, aztán lassan szétnyílik a függöny és fény!
Egyszerű munkás család otthona.
A szoba berendezésén látszik, hogy kiválasztásában nem az ízlés, hanem az anyagi lehetőségek játszottak elsődleges szerepet.
Karácsony előestéje van.
A félig feldíszített fa mellett álló feleség szaloncukrot kötöz.
A fotelben elnyújtózva a lánya, fején fülhallgatóval, egész teste mozog a zene ütemére.
Feleség: Apád már megint túlórázik. Egyedül takarítottam ki az egész lakást! Mostam, vasaltam és még ez a vacak fa is rám maradt! Nem gondolod, hogy segítened kellene?????
/ Figyeli a lányát, aki semmit sem hallott az egészből. Lemondóan legyint /
Neked is hiába beszélek.....
/ Tovább kötözi a cukrot, miközben maga elé monologizál. /
Karácsony....A szeretet ünnepe...Szép szavak...Nekem évek óta csak munkát jelent. Össze jön a család mert jót lehet enni meg inni...Eljönnek azok is, akik egész évben le se szarták a rokonokat...Bemelegítés a szilveszteri nagy zabálásra...Hát ennyi a karácsony...
Lány: / Hirtelen lekapja füléről a fülhallgatót. /
Te jó isten! Mennyi az idő????
Feleség: Csak nem akarsz ma is elmenni????
Lány: Anyukám, már két napja mondogatom, hogy ma van a barátom születésnapja és buli lesz.
Feleség: Ma van karácsony is....
Lány: Nem tehetek róla, hogy a barátom éppen karácsonykor jött a világra....Különben is: jól meglesztek ti apával kettesben. Elvégre ez a szeretet ünnepe. / Vigyorog egyet aztán eltűnik a szobájában. /
Feleség: Az....a szeretet ünnepe... / tovább díszítgeti a fát. /
Esztergályos: / Berobban a színpadra. Munkásruhája csupa olaj, fején koszos sapka. /
A kurva istenit ennek a világnak!! Ma is hülyére dolgoztam magam, fizetni meg csak holnap fizet az a szemét vállalkozó! Legközelebb szarok elvállalni a munkát hitelben!
Feleség: Legalább ma ne beszélj így....
Esztergályos: Miért? Mi van ma???? / pillantása a fára szegeződik / A szentségit! Teljesen elfelejtettem!
Feleség: Én nem tudom elfelejteni. Sütés, főzés, fa díszítés...Minden rám marad.
Esztergályos: Asszonynak való munka....De miért nem segít a lányod?
Feleség: A szobájában szépítkezik. Megint valami bulira készül.
Esztergályos: / Beszéd közben dühösen dobálja magáról a ruhákat. / Buli....Szórakozás! Haverok! Ennyiből áll az élete! Én meg hülyére dolgozom magam még karácsonykor is, hogy megtudjunk élni ebben a rohadt világban! Hát nem! Ma este nem megy sehová! Ideje, hogy megtanulja becsülni a pénzt!
Feleség: Had menjen. Ha itthon marad, úgy sem bírsz vele...Elrontja a mi hangulatunkat is....
Esztergályos: Nem ! Egy buli minimum tízezer! Hát lopom én a pénzt?
/ Közelebb lép a lány szobája felé. /
Lányom! Lányom nem hallod???? Gyere ki! Beszélni akarok veled!
Lány: / Félig felöltözve, kikent szemmel és szájjal kilép /
Mi van? Mi olyan sürgős? Még öt perc és elkések!
Esztergályos: Nem fogsz elkésni lányom, mert el sem indulsz.
Lány: Mi ütött már megint beléd? Felhúztak a melóhelyeden?
Feleség: Mondtam már, hogy ne beszélj így apáddal!
Esztergályos: Hagyd csak. Megszoktam már tőle. Ezt tanulja a bulikon, ahová jár.....
Lány: Fogalmad sincs, hogy mi van egy ilyen bulin. Te soha nem jártál ilyen helyekre.
Esztergályos: Mert én dolgoztam! Már fiatalon rákényszerített az élet, hogy munkát vállaljak, mert segíteni kellett a szüleimet! Én nem csak elhordtam a pénzt otthonról, hanem tettem is valamit az asztalra!
Lány: Ti akartátok, hogy tovább tanuljak. Az iskolában meg sajnos nem adnak fizetést...
Esztergályos: Hát persze! Elküldtünk tanulni, hogy valami legyen belőled! Hogy ne kelljen ilyen rohadt nyomorban élned, mint nekünk!...Egyébként nem vitatkozom veled! Levakarod a festéket az arcodról és itthon maradsz! Ma karácsony van, legyen együtt a család!
Lány: Szívtelenek vagytok! Még a szeretet ünnepén is azt nézitek, hogy mivel vegyétek el a kedvem! / Sírva vissza szalad a szobájába. /
Esztergályos: / Tanácstalanul toporog, majd közelebb lép a feleségéhez. /
Mit segítsek?
Feleség: Felrakhatnád a díszeket....Nekem kicsit magas ez a fa....
Esztergályos: / Kedvetlenül turkál a díszek között. /
Ezek is egyre kevesebben vannak....Minden évben eltörik néhány, a boltban meg olyan drága, hogy az isten se tudja megvenni.
Feleség: A hírvivő angyal is eltört....
Esztergályos: Az legyen a legnagyobb baj. Legfeljebb teszünk a tetejére valami mást.
Feleség: De hírvivő angyal nélkül nem igazi a karácsony....
Esztergályos: Miért? Egyébként igazi?.... / Rövid csend. / Sok családban már fa sincs...Ne problémázz ilyen apróságon. Minél hamarabb legyünk kész, mert kezdődik a Híradó!
/ Hirtelen kialszik a világítás és az egész színpad sötétbe borul. /
Esztergályos: A kurva istenit! Már megint! Mindig a leghülyébb pillanatban!
Feleség: Kérlek, ne káromkodj.
Esztergályos: Már, hogy az istenbe ne, amikor... / éles csörömpöléssel lever valamit / Vedd már elő azt az istenverte gyertyát!
Feleség: Hová tetted?
Esztergályos: Mit tudom én! Valahol a szekrényben....
/ Téblábolás, kutatás, meglökött tárgyak zaja. /
Lány: / Kijön a szobájából és fellök valamit. /
Pocsék ez a sötét ! Nem látok semmit!
Esztergályos: Ne magyarázz! Keresd inkább te is a gyertyákat!
/ Néhány másodpercnyi további matatás után hirtelen teljes fény. Az esztergályos félig a szekrényben, a feleség az asztal alatt, lány a szobája ajtajában. /
Lány: / Elsőként veszi észre a fotelben ülő férfit. /
Jé! Ki ez a muris fazon?!
Esztergályos: / Még mindig a szekrényből /
Mi van?
Lány: Anya! Apa! Nézzétek! Vendégünk van!
Feleség: / Felemelkedik az asztal alól, s amint meglátja az idegent, aprót sikolt. /
Esztergályos: / Támadó testhelyzetben /
Mit keres maga itt?! Egyáltalán, hogy jött be?!
Feleség: Úgy néz ki, mint egy csőlakó. Biztosan az is....
Esztergályos: Hazafelé jövet láttam belőlük egy falkával. egyre többen vannak. Ez is az állam hibája....
Feleség: Adni kell neki valami ennivalót, aztán menjen Isten hírével.
/ Indul, hogy hozzon valamit. /
Esztergályos: Még mit nem! Aztán ide szokik az összes!
/ A fotelben ülőhöz mondja. /
Tűnjön el innen gyorsan! Nem hallja? Magához beszélek!
Jézus: / Nyugodt, kiegyensúlyozott hangon. /
Miért bántok így azzal, aki segítséget jött kérni tőletek?
Esztergályos: Segítséget? Hát arra ne számíts! Majd ha rajtam segít valaki, akkor én is segítek másokon! Addig éljen meg mindenki, ahogy tud!
Lány: / Közelebb lép /
Mintha már láttam volna valahol...
Feleség: Nekem is ismerős....
Esztergályos: A végén még kiderítitek, hogy valami szegény rokon. Na ebből elég! Mars ki innen, különben én teszem ki!
/ Fenyegetően Jézus felé lép /
Jézus: Ki kell törölnöd szívedből a haragot és a gonoszságot, ha azt akarod, hogy mások is jók legyenek hozzád. Isten úgy teremtette az embert, hogy ne tudjon létezni szeretet nélkül. Szeresd hát az embertársaidat, bármilyenek legyenek is, és akkor teljes lesz az életed.
Esztergályos: Na, még csak ez hiányzott! Egy próféta az aluljáróból.
Feleség: / Elmerengve, elérzékenyülve /
Azért szépen beszél...
Lány: Tudom már, hol láttam! A templomban! Biztos vagyok benne, hogy a templomban!
Esztergályos: Akkor menjen vissza oda! A papok biztosan megszánják majd azzal a nagy szívükkel! Na lódulj! Nem szarakodok veled tovább!
/ Megragadja Jézus karját és nagy lendülettel kirántja a fotelból. Jézus a lendület erejétől a földre esik. /
Feleség: Ne bántsd! / A Jézus felé induló férje elé áll /
A szeretet ünnepe van! Legalább ilyenkor ne dühöngj!
Lány: / Ő is az apja elé áll. /
De tényleg apa! Miért vagy ilyen gonosz?
Jézus: / Lassan felemelkedik a földről./
Ő nem gonosz...Én tudom, hogy mi lakozik a szívében. Ismerem minden gondolatát, minden érzését. Ezért választottam őt küldetésem céljának eléréséhez.
Esztergályos: Mit hadovál ez itt össze?! Milyen küldetés?!
Jézus: Te fogsz nekem segíteni abban, hogy visszatérítsem az embereket Isten igaz útjára...
Esztergályos: Majd mindjárt megmutatom én neked az utat, csak had férjek a közeledbe!
/ Jézus felé mozdul, de a két nő újra visszatartja. /
Lány: Nyugodj már meg apa!
Jézus: Miért vetíted ki másokra a saját keserűségedet és bánatodat? Tévedsz ha azt hiszed, hogy ezzel könnyebb lesz. Gondolj azokra az időkre, amikor még hitted az Istent. Amikor nyugalom honolt a szívedben, és egy egészen más minőségű életet éltél...Amikor még nem veszítetted el azt, ami a legdrágább volt számodra az életben...
/ Mindhárman döbbenten néznek Jézusra. /
Esztergályos: Honnan tudsz te erről???
Jézus: Mindent tudok, ami az életedben történt és történni fog...Azt is tudom, hogy a mai napig Istent okolod mindazért, ami történt, és úgy kívántad megcsúfolni Őt, hogy szívedbe fogadtad a gonoszságot. Azóta nem volt olyan ember, akihez kedves lettél volna, akit megsajnáltál volna. De mindez csak álarc. Valójában nagyon rosszul érezted magad minden elkövetett gonoszságod pillanatában, mert eredendően, a lelked mélyén jó vagy...Jó vagy és ezt be fogom bizonyítani neked...
Esztergályos: / Enyhe félelemmel a hangjában. /
Ki a fene vagy te?????
Jézus: Jézus vagyok. A Mindenható Isten Fia.
/ A család mozdulatlan merevséggel bámulja Jézust. Nyomasztó csend, aztán lassan mozdulnak, mint ha álomból ébrednének. /
Esztergályos: / Megköszörüli a torkát. Hangja sokkal szelídebb, visszafogottabb, érezhető, hogy elbizonytalanodott. /
Figyeljen ide jóember...Én megértem magát...Éhes és mindent elkövet, hogy egy kis ennivalóhoz jusson...Azt hiszem, az előbbi produkciója meg is érdemel egy kis jutalmat...A feleségem mindjárt csomagol valamit, aztán menjen szépen el... Nem illik egy család békéjét karácsonykor megzavarni...
Feleség: Nézd a kezét! Ott vannak a stigmák!
Esztergályos: Micsodák?
Feleség: A keresztre feszítés nyomai! Pontosan ugyan ott, mint a szentképeken!
Esztergályos: Hát persze. Így teljes a produkció. Ha nem festi oda, nem olyan hihető, amit mond.
Feleség: És a baleset?! Arról honnan tud? Honnan tudhat egy vadidegen ember a gyermekünk tíz évvel ezelőtti haláláról?!
Esztergályos: Nem tudom...Talán kérdezősködött mielőtt ide jött...Vagy véletlenül hallotta valakitől és most ki akarja használni ezt az információt a becsapásunkra....Vagy...
Lány: / Rémülten mutat Jézus felé. /
Apa! Ezek a sebek véreznek! Ezek igaziak!
Feleség: Folyik a vére!
Esztergályos: Uram irgalmazz! / Keresztet vet. /
/ Jézus mindkét kezét az ég felé emeli, a szoba világítása vibrálni kezd, távolról mennydörgés hallik. /
Jézus: Meghallgatásra találtál. Atyám irgalma feloldozott minden eddigi bűnöd alól. Alkalmassá váltál a feladatra. A feladatra, mely ettől a pillanattól egyenlő lett sorsoddal.
/ A család minden tagja térdre rogy Jézus előtt, imára kulcsolt kezekkel. /
Mind: Uram irgalmazz! Uram irgalmazz nekünk!
/ Jézus újra az ég felé emeli kezeit, mire a fény vibrálása megszűnik. Ezt követően egyenként megérinti az előtte térdelők fejét. /
Jézus: Álljatok fel...Menjetek el a Pásztorok Miséjére és hirdessétek, hogy az Úr újra elküldött engem, hogy másodszor is megváltsalak benneteket!
/ Templomi orgona hangja tölti be a színpadot /
/ SÖTÉT /
Az esperes dolgozó szobája. A hátsó falon nagy, jól látható feszület és néhány szentkép. A szobában csend, az esperes az asztal fölé hajolva ír. Néhány másodperc után kopogtatnak.
Esperes: Nyitva van.
Káplán: Üzent értem, esperes úr...
Esperes: Igen. Foglaljon helyet... / Rövid csend. / A probléma, amely miatt ilyen korai órában ide kérettem, nem tűrhet halasztást....
Káplán: A hajnali szóbeszédre gondol, esperes úr?
Esperes: Szóbeszéd, Kedves Barátom? Sajnos annál már jóval több. Felbolydult a város. Az emberek egymásnak adják a hírt, hogy újra testet öltött Jézus, és közeledik a végítélet órája.
káplán: Kellemetlen...
Esperes: / izgatottan feláll és járkálni kezd/
Nagyon enyhén fogalmaz, káplán úr. Nagyon enyhén. Ami itt elszabadulóban van, az vallásunk megrontója lehet! Olyan babonás nézetek melegágya, amelyeket még csirájában el kell fojtani!
Káplán: De hát mit tegyünk?
Esperes: Azért hívtam ide, hogy ezt megbeszéljük.... / Megáll a káplán előtt / A holnapi nap folyamán - sőt nem is holnap!, hanem még ma - rendkívüli misét kell celebrálnia, melynek az lesz a célja, hogy felnyissa az emberek szemét. Elmondja, hogy mindazok a hírek, melyek terjedőben vannak, hamisak... / Szavaiban kopogtatás zavarja meg / Tessék!
Ujságírónő: Dicsértessék.
Esperes: Mindörökké.
Ujságírónő: Elnézést kérek a váratlan látogatásért, de a segítségüket szeretném kérni....
Esperes: Mindenben segítünk, amiben tudunk.
Ujságírónő: Ebben tudnak....
Esperes: Ha úgy érzi, foglaljon helyet.
Ujságírónő: Köszönöm. / Leül. Rövid szünet, amíg a gondolatait rendezi. / Cikket szeretnék írni egy különös eseményről, melyről gondolom, már önök is tudnak...
Esperes: Sok különös esemény van ebben az országban.
Ujságírónő: Én a szűkebb környezetünkre gondolok....A városra.
Esperes: Értem. / Ő is le ül. /
Ujságírónő: / Elbizonytalanodva az esperes zárkózottságától. / Az emberek mindenfélét beszélnek....
Esperes: Az embereket könnyű megtéveszteni....
Ujságírónő: Én is így gondolom...Ezért vagyok itt. Szeretném ha felvilágosítást adnának lapunk olvasóinak arról, hogy mennyi a valós alapja a szárnyra kelt Jézus legendának?
Esperes: Szóval állásfoglalást kér?
Ujságírónő: Így is lehet mondani.
Esperes: / Széttárja a kezeit. / Sajnos ebben nem segíthetek. A Vatikán tudta nélkül semmilyen vallási kérdésben nem foglalhatok állást.
Ujságírónő: / Hirtelen lendülettel / Tehát ez ön szerint vallási kérdés? Mert akkor ez azt jelenti, hogy a hír igaz!
Esperes: Nem, kedves hölgyem. Ez akkor is vallási kérdés, ha a hír nem igaz.
Ujságírónő: Ezt úgy értsem, hogy még önök sem biztosak a dologban?
Esperes: Inkább úgy mondanám, hogy még nem vizsgáltuk meg a kérdést.
Ujságírónő: Értem....Tehát, hogy összefoglaljam: mivel önök tervezik az események vizsgálatát, elképzelhetőnek tartják, hogy még is igaz.
Esperes: A hamis dolgokat éppúgy vizsgálni kell, mint az igazakat.
/ Az újságírónő zavarba jön a sok kitérő választól. Láthatóan újra rendezi a gondolatait. /
Esperes: / Újra fel áll és járkálva beszél. /
Nézze, hölgyem...Egyházunk történetében nem ez az első eset, hogy egy fogadatlan prókátor olyan tanokat hirdet, amelyek teljesen idegenek az általunk elfogadottaktól. Ezekkel szemben lépett fel az Inkvizíció, mely ma már ugyan nem létezik, de ez nem jelenti azt, hogy nem lépünk fel továbbra is a tévhitek ellen, illetve nem vizsgáljuk meg azokat.
Ujságírónő: Nem kellene addig is, amíg ez a vizsgálat megtörténik, tájékoztatni a közvéleményt?.....Természetesen minden állásfoglalás nélkül, mint ahogy azt ön is mondta. Megnyugtatóan hatna a vallásos és nem vallásos emberekre egyaránt, hogy az egyház helyi képviselői foglalkoznak a problémával.
Esperes: Ön azt ír, kedves hölgyem, amit akar. Ebben nem tudom megakadályozni. De figyelmeztetem, hogy óriási hibát követ el, ha véletlenül, csak egy árnyalatnyira is állást foglal bármelyik irányban!
Ujságírónő: Természetesen erre vigyázok...A lehető legsemlegesebb cikk lesz.
Esperes: Helyes....Akkor viszont nem értem, hogy miért vár még mindig tőlem hozzáfűzni valót.....
Ujságírónő: Még annyit szeretnék, hogy.... / kopogtatás szakítja félbe. /
Ex-párttitkárnő: / Meg sem várva, hogy beinvitálják. Modora fölényes és szemtelen /
Jó napot, tisztelendő urak! Látom tanakodnak. Gondolom, van miről....
Esperes: Dicsértessék.
Ex-párttitkárnő: / Az újságírónőhöz / Maga mit keres itt?
Újságírónő: / Válasza hangsúlyán látszik, hogy régi ellenfelek, akik ki nem állhatják egymást. / A munkámat végzem.
Ex-párttitkárnő: Úgy...a munkáját...Na mindegy...Rátérek látogatásom lényegére. Esperes úr! Engem fölöttébb nyugtalanít ami mostanában történik a városban! Távol áll tőlem, hogy mindezért önöket okoljam, de a passzivitásuk enyhén szólva meglepő!
Esperes: Szíveskedne talán konkrétabban....
Ex-párttitkárnő: Konkrétabban? Úgy is lehet. Először is: mi ez a hülyeség Jézussal?! Másodszor: miért nem gátolták meg idejében ennek a fertőnek a terjedését?! Talán önöknek érdeke, hogy megzavarják az emberek fejét?
Esperes: Ezt furcsa hallanom épp egy kommunistától...Olyan dolgot állít rólunk, amiben inkább önök bizonyultak igazi mestereknek....Ami pedig a dolgok meggátolását illeti, már megtettük az előkészületeket....
Ex-párttitkárnő: / Szavába vág / Itt nem előkészületek kellenek, hanem döntés! Határozott döntés!
Esperes: Ön, még párttitkár idejében, vajon hányszor mert nagyobb horderejű ügyekben a központ megkérdezése nélkül dönteni?
Ex-párttitkárnő: Remélem, nem azt akarja ezzel mondani, hogy a Pápa személyesen jön ide megvizsgálni az ügyet? Ez vicc..
Esperes: Természetesen nem. Helyileg analizáljuk a problémát, de a végső szó kimondása a Szent Atyáé, miután megismerte az általunk elküldött jelentést.
Ex-párttitkárnő: Nagyon jó lenne, ha minél hamarabb elvégeznék azt az analizálást....Már így is botrány ami történik...
Káplán: Nem hiszem, hogy botrány lenne, ha az emberek Jézusról beszélnek.
Esperes: / intő hangon / Ez attól függ káplán úr, hogy milyen formában! Minden ami eltér a Bibliában foglaltaktól, az istenkáromlás. Ebből kell kiindulnunk.
Ex-párttitkárnő: És ez még csak a dolog egyik oldala. Van ennél még rosszabb is. Tisztában van ön azzal, káplán úr, hogy mi történik, ha az emberek között elterjed a világvége hangulat?! Többé nem számít nekik semmi. Ellenfelek fognak leszámolni egymással! Vér fog folyni uraim!
Esperes: Párttitkár asszony...Az az érzésem, hogy ön fél...
Ex-párttitkárnő: / Most először jön zavarba / Nekem nincs félnivalóm....Már nem vagyok párttitkár.....
Káplán: De volt....nem elég az?
Ex-párttitkár: Egyébként sem rólam van most szó....Én az emberek és a város nyugalmát féltem....
Esperes: Ez nemes gesztus...
Újságírónő: Talán én tudnék segíteni...Összehoznék egy cikket, ami nyugalomra inti az embereket.
Ex-párttitkárnő: Maga nem fog írni semmiféle cikket!
Újságírónő: Jól értettem? Megakarja tiltani, hogy írjak?
Ex-párttitkárnő: Tökéletesen értette! Ismerem a maga nyugalomra intő cikkeit! Semmi szükség arra, hogy még nagyobb kavarodás legyen!
Ujságírónő: Kikérem magamnak ezt a hangot!
Ex-párttitkárnő: Azt lehet. De írni nem fog!
Újságírónő: / Felugrik / Annak a világnak már vége, amikor maga cenzúrázhatott és leállíthatott írásokat! Ha nem vette volna észre, a maguk hatalmának vége! Megváltozott a világ!
Ex-párttitkárnő: Megváltozott?....Talán...De szerencsére nem olyan mértékben, amennyire azt maga gondolja! Újságíró létére fogalma sincs a mai erőviszonyokról? Hát akkor felvilágosítom. Ahhoz még elég a hatalmunk, hogy a maga nyakát kitörjük!
Újságírónő: Ez nyílt fenyegetés! Erre nincs mit mondanom! / Felháborodva elrohan /
Ex-párttitkárnő: Ostoba firkászok! / Fejét ingatva nevet / Nem is értem önöket....Miért engednek be ilyen embereket?
Káplán: Templomunk mindenki előtt nyitva áll. Mint a példa mutatja, még ön előtt is...
Ex-párttitkárnő: / Úgy tesz, mint aki nem értette a célzást /
Minden esetre szerencséjük van, hogy én itt voltam. Megnézhették volna, hogy miket firkál össze ez a nő magukról és a vallásról.
Esperes: / Biccent a fejével / Köszönjük az egyház nevében. Isten irgalmas lesz önhöz....
Ex-párttitkárnő: Irgalom helyett most inkább megoldásra lenne szükség. Az önök istene igazán előállhatna valami jó ötlettel. Mondjuk sugalmazhatná önöknek, hogy állítsák le ezt az egészet....Mert ez a folyamat kezd egyre veszélyesebbé válni...
Káplán: Miből gondolja, hogy nekünk veszélyes?
Ex-párttitkárnő: Ne akarja elhitetni velem, hogy egy hirtelen jött megváltó, a maga tévedhetetlenségével, egyáltalán nem veszélyes az önök számára...Az egyház sem olyan tiszta, mint azt mutatni szeretné! Márpedig, ha jól tudom: isten megbünteti azokat, akik visszaélnek a nevével...Ennyit még én is tudok a Bibliából...
Esperes: Arról, hogy a kommunizmus vagy a vallás eszméje a tisztább, nem itt és nem nekünk kell döntenünk. Ezt megteszik az emberek, érzéseik és hitük szerint...Most pedig, kérem engedje, hogy felkészüljek a mai misére. Még sok dolgom van....
Ex-párttitkárnő: Legalább azt ígérje meg, hogy ha lefolytatták a vizsgálatot, és úgy érzik, hogy veszélyes ez a jelenség, úgy értem, ha egy szélhámos próbálja félrevezetni az embereket, akkor mindezt nyilvánosan elítélik.
Esperes: Ha a vizsgálat eredménye indokolttá teszi, az egyház természetesen kellőképpen reagál majd...
Ex-párttitkárnő: / Feláll / Hát akkor megegyeztünk...
Esperes: Ha ön úgy érzi...
Ex-párttitkárnő: Viszontlátásra.
Esperes: Az Úr legyen önnel...
A párttitkárnő távozik.
Káplán: Esperes úr. Azt hiszem, hogy a rendkívüli mise előtt jó volna tájékozódni erről az ügyről behatóbban is. Túl naggyá vált az érdeklődés. Nem volna helyes elhamarkodnunk a dolgot, mert ez az alapjaiban gonosz nőszemély rögtön a saját befolyása növelésére használná a legkisebb hibánkat is.
Esperes: Való igaz. Az a tény, hogy oly sok évi gyűlölködés után, életében először betette a templomba a lábát azt jelenti, hogy nagyon fontos számára ez az ügy...Önre vár tehát a feladat, hogy megnézze azt az embert, aki Jézusnak mondja magát és elbeszélgessen vele. Ugyanakkor ki kell menni az emberek közé is...Nagyon fontos tudni, hogy ők miként vélekednek...igyekezzen minél több információt összegyűjteni.
káplán: Máris indulok, esperes úr. / Elhagyja a színpadot /
/ SÖTÉT /
A színpadon továbbra is sötét. Járkáló, izgatottan beszélgető emberek árnyai látszanak.
Első hang: / A rendezői balról fut be. / Hallottátok? Beszédet tart Jézus! Mindenkinek ott a helye, aki igazságra és szeretetre áhítozik!
Második hang: / A rendezői jobbról fut / Jézus beszélt a városi parkban! Több száz ember hallgatta áhítattal! Holnap nektek is el kell jönnötök!
Harmadik hang: / Újra a rendezői balról / Rendőröket vezényeltek a városi parkba! Megtiltották a holnapi gyülekezést! Sérti őket az igazság, melyet a bűneikről hallanak!
Első hang: Az esztergályos házához gyertek! Ott fog beszélni a Megváltó!
Minden árny-szereplő egy irányban elhagyja a színpadot.
Az esztergályos lakása. Jézus és a káplán érkezik.
Káplán: Régen hallottam ilyen szép beszédet. Az emberek alig akartak haza menni.
Jézus: Nem az enyém az érdem. Minden szavam Istentől ered. Az Ő igazságát jöttem hirdetni.
Káplán: Ki vagy te tulajdonképpen?
Jézus: Nézz magadba és megtalálod a választ...
Káplán: Megpróbáltam, de nem jutottam semmire. Amit a szívem diktál az ellen élesen tiltakozik az eszem...Nagy bennem a zűrzavar...
Jézus: Hát már Isten szolgái sem érzik Istent?
Káplán: / Csüggedten / Nem tudom...nem tudom, mit mondjak....
/A káplán lassú, bizonytalan léptekkel járkálni kezd, Jézus leül és nézi a gyötrődő embert./
Káplán: / Megáll Jézussal szemben. Igyekszik erőt venni magán. /
Én...azért jöttem, hogy lássam azt az embert, aki Jézusnak mondja magát....és megkérdezzem tőle, hogy miért teszi...
Jézus: Nem mondhatom magam másnak, mint aki vagyok. Akár elhiszik az emberek, akár nem.
Káplán: De ez lehetetlen...Ez nem lehet!
Jézus: Lehetetlen?...Aki igazán hisz, annak nem létezik ez a kifejezés, ha Istenről van szó. / Feláll az asztaltól. / Nézz meg! A ruhámon kívül látsz-e rajtam valamit, ami megkülönböztet másoktól?
Káplán: Nem...
Jézus: És még is: azok az emberek, akiket ma itt láttál, meggyőződéssel vallják, hogy az vagyok, akinek mondom magam. Mit gondolsz miért? Honnan van bennük az a töretlen hit, amely hiányzik belőled? miből táplálkozik az az erő, amellyel vállalják, hogy a többiek bolondnak mondják őket? Gondolkodj el ezen, és akkor gyere vissza, ha megtaláltad a választ...Mert hozzám indig vissza jöhetsz...
Káplán: / Ingatja a fejét. / Hidd el, ne lesz ennek jó vége....
Jézus: Tudom...
A káplán tehetetlenül szét tárja a karjait és kifelé indul, de nem tud kimenni a belépő esztergályostól.
Esztergályos: / Meglepetten / Ön itt van, káplán úr?...Ugye milyen óriási boldogság, hogy újra eljött közénk Isten Fia????
Káplán: / Zavartan / Igen....bizonyára....
Esztergályos: betegeket hoztak...súlyos betegeket...Már csak benned hisznek. Téged akarnak látni, Jézus!
Jézus: Ha igazán hisznek, önmagukat fogják meggyógyítani.
/ Kimegy a színről. /
Káplán: Miért nevezitek Jézusnak? Hiszen nem több, mint egy prédikátor, aki Isten nevében szép szavakat mond.
Esztergályos: Káplán úr is azok közé tartozik, akik elpusztítanák őt?!
Káplán: Nem. Én nem vagyok az ellensége...De nem is hihetek neki, amíg ezt a ruhát viselem...
Esztergályos: Hát vegye le, káplán úr! A hit ereje nem a ruhában rejlik!
Káplán: Tudod-e, hogy istenkáromlás minden szavad?
Esztergályos: Ezt istennek kell majd eldönteni...
Káplán: Megdöbbentő a tűz, amely a szemedben ég...Minden szavad valami féktelen fanatizmusról árulkodik...Mint ha álomvilágban élnél....
Esztergályos: Igen. Sokak számára ma még csak álom az a világ, amelyről Jézus beszél. De egyszer eljön és véget ér a gonosz uralma!
Jézus vissza jön, nyomában egy csapzott hajú nővel.
Első kérőnő: / Már befelé jövet mondja /
Édes Jézus! Segíts rajtam! Három gyermekem van, akiknek nem tudok enni adni!
/ A földre veti magát és csúszik Jézus felé /
Segíts rajtam! Semmim sincs, csak a hitem, hogy megsegítesz!
Jézus: / Odébb húzódik a nőtől, aki át akarja karolni a lábait. /
Mond, mivel tudnálak segíteni? Ha valóban olyan erős a hited, mint ahogy azt állítod, akkor meg tudod küzdeni a saját harcodat és elnyered a megnyugvást.
Első kérőnő: Nem ér semmit a hit egy olyan világban, amelynek a pénz lett az istene! Csak Te győzheted le ezt a démoni erőt, csak te segíthetsz rajtunk, szegényeken!
Jézus: Ha gazdaggá tennélek boldog lennél?
Első kérőnő: / Mohón közelebb csúszik Jézushoz / Igen ! Boldog lennék! Végtelenül boldog!!
Jézus: Voltál már gazdag, még sem éltél boldogan...Olyan dolgokat vásároltál a pénzeden, melyek csak megrontják az embereket. Kábítószerben és alkoholban kerested a boldogságot, de helyette a nyomort kaptad...
Első kérőnő: / Meglepve / Honnan tudsz te erről???
Jézus: Ha hitted, hogy gazdaggá tudlak tenni, miért ne hiszed, hogy ismerem eddigi életed?
Első kérő: Többé nem követem el ezeket a hibákat, csak most az egyszer segíts!
Jézus: / Néhány pillanatig szótlanul nézi a nőt /
Ha őszinte szívvel kérnéd, megbocsájtanám korábbi bűneidet...De a gonosz most is ott lakozik benned...Te csak szóban ismered Istent, de a lelked messze van tőle...Menj, békélj meg magaddal, s talán megtalálod a kiutat.
Első kérőnő: / Feláll, leporolja a szoknyáját, aztán elindul kifelé. Félúton visszafordul. Arca tele van gyűlölettel. /
Nem vagy te Jézus! Semmi közöd Istenhez, mert Ő megbocsátja a bűnöket! Becsapod a világot a hazugságaiddal! De vigyázz! Az ilyeneket, mint te előbb vagy utóbb eltapossák! A te játékodnak is véget vetnek egyszer!
Káplán: / Odalép a nőhöz / Kérem, hölgyem....Ennek semmi értelme...Önre itt nem vár segítség...
Első kérőnő: Hagyjon békén maga is, hülye szentfazék!
/ Félrelöki a káplán karjára tett kezét és kiszalad. /
Jézus: Éreztem a belőle sugárzó gonoszt...Elveszett lélek...
Káplán: / Maga elé mondva. / Én nem is tudom...nem is tudom, hogy mit higgyek....
/ Kopogtatás nélkül, nagy lendülettel toppan be egy másik nő. Tipikus utcalány, az elhanyagoltabb fajtából./
Második kérőnő: / Bátran, megilletődöttség nélkül lép Jézus elé. /
Azt mondják az emberek, hogy te Isten fia vagy. Mindenki rólad beszél, hát eljöttem, hogy megnézzelek.
Jézus: / Mosolyog / Csak ezért jöttél?
Második kérőnő: Meg azért, hogy segíts nekem. A lányok szerint rajtam már az Isten se tud segíteni, de azért én eljöttem....Talán mégis....
Jézus: Nem te szorulsz segítségre, hanem a magzat, melyet a szíved alatt hordozol. Lelked rajta keresztül nyerhet megtisztulást.
Második kérőnő: / Megdöbbenve / Hiszen...még csak másfél hónapos...halandó ember ezt nem láthatja...
Jézus: Nem vitt rá a szíved, hogy eldobj egy életet, amit Isten adott. Jó vagy és a jóság Isten gyermeke. Ekként cselekedj hát....
Második kérőnő: / Sírni kezd / De....ha megszülöm, csak kínlódás lesz az élete...Elveszik tőlem, mert rossz lány vagyok....
Jézus: / Kezét a lány vállára teszi /
Te jó vagy. Már mondtam. Gyermeked mindent megváltoztat majd az életedben.
Második kérőnő: / Kihúzza magát / Igen. Most már én is így érzem. Ennek a gyereknek élnie kell! Velem kell élnie!
/ Váratlan gyorsasággal megcsókolja Jézus kezét. /
Köszönöm Jézusom! Köszönöm! Ez a néhány perc, amíg veled voltam többet jelentett az életemben mint....mint....
/ Könnyeivel küszködve nem bírja tovább mondani. Lassú, majd egyre magabiztosabb léptekkel távozik. /
Káplán: / Előrébb lép, Jézus felé. Arcán teljes tanácstalanság. /
Ha szélhámos vagy, nagyon ügyesen csinálod... Ha az vagy, akinek mondod magad....ha az vagy....
Jézus: Az vagyok.
Káplán: Isteni csoda ez?...Vagy szemfényvesztés?....
Jézus: A nép, mely nem hisz a csodákban, s ahol hallgatnak a próféták, csüggedten bolyong az idők végezetéig.
Esztergályos: / Belép, mögötte egy rongyos alak áll. /
Uram! Nem bírtam visszatartani. Mindenáron látni akart még egyszer.
Káplán: / Döbbenten hátra hőköl / De hiszen ez...ez a nyomorék koldus....a nyomorék....
Esztergályos: Csak volt nyomorék. Jézus tegnap meggyógyította. Azóta újra tud járni.
Káplán: / Térdre rogy Jézus előtt /
Már látom, ki vagy! Érzem kicsinységemet a hatalmas erő előtt, mely belőled árad! Jézus vagy s én kételkedtem benned! Büntess meg hitetlenségemért!
Jézus: Az volt a büntetésed, hogy eddig Istentől távol éltél...
Koldus: / Jézushoz megy, megfogja a kezét és a szívéhez szorítja /
Újra tudok járni! Újra teljes ember vagyok! Nem kell alamizsnából élnem! Áldott legyen a neved Jézus!!
Káplán: Igen. Áldott legyen mindörökké!
/ Orgona zene /
/ Sötét /
Az Orgona halkabbá válik.A színpadon félhomály.Jézus jön, mögötte sok-sok ember.
Jézus: / Eddig halkan beszélgetett az emberekkel, most feléjük fordul és hangosan mondja /
Örülök, hogy egyre többen vagytok, akik hisztek egy szebb és jobb világ eljövetelében! Egy olyan világéban, ahol az igazság uralkodik a hazugságon, és a jó megszégyeníti a gonoszt! Vigyétek hírül a világ minden égtája felé,, mondjátok el mindenkinek, akivel találkoztok,, hogy ne higgyenek a jóság leple mögött rejtőzködő bűnösöknek! Üldözni fognak ezért benneteket, és mindent elkövetnek majd ellenetek...Mert olyanok, mint a kutyák: megmarják azt, aki el akarja venni előlük a csontot! De túl minden maráson, minden vicsorgó harapáson, a végső igazság titeket dicsér majd! Nevessétek ki azokat, akik azzal hitegetnek benneteket, hogy a szegénység erény! Nevessétek ki őket, mert Isten mindenki számára egyformán teremtette ezt a Földet!
/Az orgona hangja vissza erősödik, Jézus kimegy a színről, mögötte s mellette az emberekkel./
/ SÖTÉT /
