Dr. Szendrő József orvos, és Szabó
Mária tanítónő gyermekeként született Budapesten. Iskolai
tanulmányokat követően, elvégezi a Színművészeti Akadémiát.
1936-ban Nemzeti Színház tagja, majd kis időre, Miskolcra
költözik. A Royal Színházba, késöbb a Vígszínházba kerül
ismét Budapesten. 1939-ben katonának sorozzák, ahol
két éven át, szolgál. Leszerelését követően Budapesten,
Hont Ferenc vezette Független Színpad tagja, ám a háború
előrehaladtával ismét behívót kap 1944-ben. 1944. október
15.-én orosz fogságba esik, Grúziába kerül. Az elkeseredett
hangulatú fogolytáborban Lágerszínházat szervez. 1947.
szeptember 22.-én hazaengedik. A Nemzeti Színházból
1949-ben, átkerül a Pécsi Nemzeti Színház-hoz, igazgatónak,
ahol három esztendő elmúltával, 1952-ben a budapesti
Néphadsereg Színházához kerül, szintén igazgatónak.
"Zsír-kis savanyúval" cimmel önálló előadóest
sorozatot készít, amellyel járja az országot. 1949-ben
házasságot köt Máthé Erzsi színművésznővel, akitől hivatalosan
nem válik el, bár 1957-től fogva külön élnek. 1954.-55.-ben
megszervezi és megalakítja a József Attila Színházat,
ahol igazgatói posztot tölt be. 1955 őszétől-1958-ig,
a Néphadsereg Színházának főrendezője, majd a Debreceni
Csokonai Színház igazgatását vállalja el, 1958-ban és
két évadon keresztül dolgozik itt. 1960-61-ben a Szegedi
Nemzeti Színház főrendezője, 1963-tól a Petőfi Színház,
1964-től a Fővárosi Operett Színház szinésze és rendezője,
1966-tól fogva a Nemzeti Színház szerződteti, amely
intézménynek haláláig tagja marad. 1970-ben Jászai Mari
díj kitüntetésben részesül.
Izzig vérig színházi ember, pályatársai
úgy emlegetik, mint a legutolsó nagy Bohém a szakmában.
A kulináris élvezetek elkötelezett híve. Derüs társasági
ember - aki - ahol épp előfordult, hamarosan kis csoport
alakult ki körülötte, s tréfák, anekdoták, véresen komoly
és őszinte szinházi elemzések, pletykák, ugratások sorai
kerültek elő. Teret betöltő nevetése jelezte a mindenkori
hallgatóságának, hogy az életet nem szabad olyan komolyan
venni. Jó barátság fűzte a szintén nem teljesen sovány
Berda József költőhöz. Gyakorta töltötték együtt szabadidejüket,
vagy közös baráti társaságban. Rendezései során a darab
lényegéig hatolt, a szinészeit kiismervén próbálta emberi
mivoltukat a szereppel összegyeztetni, azonos "hullámhosszba"
kerülve velük. Az erre utaló utasításait viszont gyakran
tréfás köntösbe bújtatott, azóta már anekdotává érett
bölcs mondatokba ágyazta, amelyek ugyanakkor szakmai
körökbe ma is keringenek.
"...nem játszani kell a szerepet, hanem élni...",
"A túlzás megöli a lényeget...", "Igazán boldog
csak az a színész lehet, aki másokat is boldoggá tud a művészetével
tenni..." "Imádom a színházat és a színészeket,
mert fényt és meleget visznek a sok fakó ember életébe. Az
igazi színész játékában méltóság és stílus van, az igazi komédiások
jótevői az emberiségnek"... stb
Szellemes és közvetlen ember, soha egyetlen kollegájával szemben
sem érezteti azt, hogy adott esetben igazgató, vagy főrendező
szerepet tölt be, inkább társ és parner a munkában. Ugyanakkor
igen szigoruan megköveteli a fegyelmet a szinpadon. A szerepeit
nem, vagy alig tudó, a késő, vagy egyébb fegyelmezetlenségeket
elkövető kollégával szemben főképp, ha azok előző este mondjuk
az Ő asztaltársai voltak, nagyon határozottan fellépett.
Latinovits Zoltán első színházi fellépéseit segítette debreceni
éveiben, Hofi Géza, a művésznevét és pályájának indulóéveit
köszöni Szendrő Józsefnek. Számtalan pályatárs, ifjú tehetség
kibontakozását segíti, éles helyzetekben csiszolva tudásukat,
tágítva lehetőségeik határát.
"Pályámról" c. önéletrajzi írását, 1959-ben a Film
Színház Muzsika c. folyórirat jeleneteti meg. 57-évesen távozott az élők sorából.
/ FORRÁS: szineszkonyvtar.hu /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
