Kopasz fejével, sebhelyes arcával, szúrós tekintetével, mosolytalan arcával
évtizedeken át testesítette meg a durva katonát, a börtönőrt, a rendíthetetlen
bűnözőt. Úri gesztusai, merev mozdulatai fogalommá váltak előbb Hollywoodban,
majd Európában. Úgy emlegették: az ember, akit imádunk gyűlölni. 45 éve, 1957.
május 12-én halt meg Erich von Stroheim, a filmművészet egyik legellentmondásosabb
figurája.
Az 1885-ben Bécsben született Stroheim maga táplálta azt a hollywood-i legendát,
mely szerint nemesi, katonatiszti családból származik. Ebből egy szó sem volt
igaz: egy bécsi zsidó kiskereskedő fia volt, akinek annyi köze volt a hadsereghez,
hogy valóban szolgált Ferenc József alatt, és sajátos mozgását egy lovas balesete
okozta. "Von", ahogyan a filmvárosban emlegették, a 10-es években
már rendezőasszisztens volt David Wark Griffith mellett, segédje volt a Türelmetlenség
című klasszikus filmben, és szerepelt is benne. Így történt, hogy ő az egyetlen,
aki az 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon összeállított minden idők legjobb
12 filmjéből háromban közreműködött. A második a ma is félelmetesen fojtogató,
sokkoló képi világú Gyilkos arany (1924), a harmadik pedig a Nagy ábránd (1937),
az előbbinek rendezője, az utóbbinak egyik főszereplője volt. Stroheim nemcsak
a filmjeiben volt elviselhetetlen akarnok, hanem az életben is. Hamar összerúgta
a port Hollywood uraival: nem tűrt beleszólást művészi munkájába és módszereibe,
és miután az eredetileg kilencórás Gyilkos aranyat az MGM-nél kétórásra vágták,
megtagadta a munkát. Ezzel kegyvesztett lett, utolsó filmjét, a Kelly királynőt
(1928) már nem is engedték befejezni. Addigra azonban már elkészült néhány nagyszerű
filmje, mindenekelőtt a ma is klasszikusnak tekintett Szeszélyes asszonyok (1921),
egyféle Monarchia-beli "Veszedelmes viszonyok".
Lehet, hogy ez volt a szerencséje: nem kellett ugyanis szembenéznie rendezőként
a hangosfilm kihívásával, ugyanakkor teljes egészében kibontakozhatott belőle
a színész. Legjobb szerepeit a 30-as évektől játszotta, főleg francia filmekben.
Kiemelkedő alakítása volt az Alibi mesterbűnözője és a Nagy ábránd táborparancsnoka,
de hiteles tudott lenni a Fiúk az intézetben kemény, de emberséges nevelőtanára
szerepében. Ez volt az egyetlen szerepe, ahol parókát viselt. Billy Wilder vele
játszatta el Rommel tábornagy alakját az Öt lépés Kairó felében, és ő volt Strindberg
Haláltánca filmfeldolgozásában a kegyetlen börtönigazgató.
Erich von Stroheim élete utolsó évtizedeiben Franciaországban telepedett le,
bár franciául is élete végéig német akcentussal beszélt. Halála előtt néhány
héttel a francia kormány becsületrenddel tüntette ki, a legenda szerint az akkor
már nagybeteg színész utoljára játszotta el örök szerepét: katona módra tisztelegve
fogadta a nagy elismerést.
/ FORRÁS: Sulinet - Az ember, akit imádtak gyűlölni című megemlékezés /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
