BÖRTÖN HIERARCHIA

A börtönök belső világának megismeréséhez - és főleg megértéséhez! - nélkülözhetetlen dolog tisztában lenni annak hierarchikus - szinte kasztrendszerű - felépítésével.
A korábbi fejezetekben már utaltam néhányszor erre a különös tagozódásra, de mindenképpen fontosnak tartom, hogy legalább egy rövid részt külön is szánjak erre az érdekes és ugyanakkor kegyetlen jelenségre.
Szerencsére az amerikai filmekben látott maffiaszerű bandákba tömörülés, illetve az ezen bandák közötti véres háborúk és leszámolások "divatja" még nem érte el a magyar börtönöket.
Az amerikai börtönökben dúló fehérek és feketék közötti állandó harc, amelyet a magyar börtönökre lefordítva a cigány és magyar ellentétként lehetne nevezni, soha sem volt jelen olyan mértékben, mint a civil társadalomban.
Ez a Büntetésvégrehajtás nagyon nagy pozitívumának tekinthető, mert már eleve, a befogadás pillanatában vigyázz arra, hogy semmiféle előítélektől terhes szelektáció ne jöjjön létre.
Hasonló bánásmódban részesítenek mindenkit - legalábbis a bőrszín tekintetében - és a zárkákba vegyesen helyeznek el cigányokat és magyarokat egyaránt.
Kialakulnak persze "nemzetiségi csoportok", ami érthető, hiszen jobban megértik egymást azok az emberek, akik ugyanazon kultúrából, egyazon neveltetéssel és életfelfogással rendelkeznek, de szerencsére lényeges ellentétek közöttük nem alakulnak ki.
/ Nagyon sok politikus és közéleti személyiség "dolgozik" ma azon, hogy a civil társadalomban egymásnak ugrassza ezt a két népcsoportot - egyértelműen azért, hogy ezáltal elterelje a figyelmet a valós problémákról és alkalmazza az "oszd meg és uralkodj!" - elvet -, és mivel a börtönbe érkező emberek is a civil életből érkeznek, félő, hogy előbb-vagy utóbb, de a rácsok mögé is bekerül majd ez a felfogás. Ennél veszélyesebb dolgot pedig el sem lehetne képzelni az amúgy is pattanásig feszült idegrendszerű emberek között.../
A fogvatartottak tagozódása tehát nem származás és bőrszín alapján történik, hanem sokkal inkább a fizikai erő, a civil életben meglévő anyagi háttér, és az észbeli képességek alapján alakul ki.
/ Akinek mindhárom tényező a birtokában van, az a szó igazi értelmében "császár"-ként viselkedhet és élhet a börtönben.../
A hierarchia legalsó lépcsőfokán a csicskák és a köcsögök állnak.
Ezt a két kategóriát a civil társadalomban teljes egészében - de néha még a börtönkben is - összekeverik, vagy egy kalap alá veszik.
Bár előfordulnak átfedések, illetve olyan esetek, amikor valaki mindkét kategóriát kimeríti, de valójában még is két különböző fogalomról van szó.
A csicskák azok az emberek, akik fizikális értelemben szolgálnak ki másokat.
Mosnak rájuk, takarítanak helyettük, magukra vállalják a "gazdájuk" által elkövetett fegyelemsértésekért járó büntetéseket, és ugranak egy szóra, ha akár csak egy szál cigarettát kell meggyújtani vagy kávét készíteni.
Mindezért némi anyagi juttatásban részesülnek, melynek mértéke a rajtuk uralkodó személy jóindulatán múlik.
Löknek nekik néhány szál cigarettát, ihatnak egy kis kávét vagy teát, és a csomagban érkező élelmiszerekből is kapnak valamit, ha marad. Ami pedig a legfontosabb: megvédik őket mások kötekedésétől vagy erőszakosságától.
A csicskák - mint az a fent leírt dolgokból egyértelműen kitűnik - a civil társadalom szegényebb rétegeiből tevődnek ki, és lényegesen gyengébb fizikummal rendelkeznek, mint a többiek.
Ez a két tényező az oka annak, hogy idővel engednek a kényszernek, és elvállalják ezt a szerepet.
Nagyon is tisztában vannak azzal, hogy enélkül soha nem jutnának még egy szál cigarettához sem, és ki lennének téve mindenki kényének-kedvének.
Vannak közöttük olyanok - főleg a visszaesők között -, akik már eleve úgy érkeznek a börtönbe, hogy ezt a megélhetési formát fogják választani - így átvészelve a hosszú éveket -, és igencsak hamar meg is találják azt, akit kiszolgálhatnak.
A másik részük - ezek inkább az első bűntényesek, akiknek fogalma sincs a börtön viszonyokról - kezdetben megpróbál ellenállni a kényszerítésnek, de a sok nélkülözés, megalázás és verés végül megteszi a hatását.
Jól bevált gyakorlat a megtörésükre, amikor a leendő "gazda" megkéri valamelyik ismerősét - sőt esetenként egyszerre többet is -, hogy sanyargassák és fizikailag is bántalmazzák a csicskaságra kiszemelt személyt, aztán ő az, aki védelmezőként lép fel.
Az esetek nyolcvan százalékában sikerül az ember megtörése, és csak az a maradék húsz százalék választja a nélkülözést és a kiközösítést a szolgaság helyett.
A csicskákkal ellentétben a köcsögök elsősorban szexuális szolgálatásokat nyújtanak.
Ők is a szegényebb és gyengébb fogvatartottak közül kerülnek ki, és az ellenszolgáltatás, amit kapnak szinte teljes egészében ugyan az, mint a csicskáknál - cigaretta, kávé, védelem -.
Általában azért szokták összekeverni a két fogalmat, mert a köcsögök is nagyon sokszor elvégzik ugyan azokat a munkákat, mint a csicskák - mosás, takarítás, stb. -, de a tulajdonképpeni feladatuk nem ez.
Lényeges különbség viszont, hogy amíg a csicskákat szinte minden esetben kényszeríteni kell, addig a köcsögök már eleve homoszexuális beállítottságúak, vagyis szinte önként ajánlják fel magukat, és élvezik is azt, amit csinálnak!
Akiben nincs meg ez a hajlam, az sohasem válik köcsöggé, mert bármilyen kényszerítésnek ellent tud állni, és előbb vagy utóbb biztos, hogy védelmet kér a büntetésvégrehajtás dolgozóitól, főleg, ha a "rábeszélés" fizikai erőszakkal, esetleg nemi erőszakkal párosul.
Ezeket a szexuális kényszerítéseket nagyon komolyan veszik a börtön dolgozói, és biztos, hogy bűnvádi eljárást indítanak az erőszakoskodó ellen, ami ujabb komoly évekkel hosszabbíthatja meg az elkövető ítéletét.
Szemet hunynak viszont afölött, ha valaki önként vállalja ezt a szerepet, és legfeljebb önmagukban fordulnak el undorodva az illetőtől.
/ Úgy vannak vele, hogy az a fogvatartott, aki ily módon kiéli szexuális hajlamait, az kevésbé ingerült, kevésbé agresszív, tehát jobban kezelhető.../
Természetesen ez a "bekötött szemmel járás" csak addig tart az őrök részéről, amíg a köcsögök tevékenysége problémamentes.
Előfordulnak ugyanis olyan kirívó esetek, amikor már közbe kell lépniük.
Láttam olyan köcsögöt, aki női bugyiban, melltartóban, kifestett szájjal és szemekkel közlekedett a folyosón, olyan riszáló járással, amit egy nő is megírigyelt volna.
Természetesen ezt a túlzást már a fegyőrök sem nézhették tétlenül, és bár semmilyen szankciót nem alkalmaztak vele szemben, ráparancsoltak, hogy tartózkodjon az ilyen dolgoktól.
Vannak azonban ennél veszélyesebb következményei is a köcsögök tevékenységének.
Ahogyan egy nőre, úgy egy köcsögre is szemet vethet egy másik férfi, aki - már alig bírva szexuális vágyaival - mindent elkövet, hogy elvegye őt az addigi partnerétől.
Mindez óriási féltékenységi jeleneteket produkálhat, és általában a két rivális verekedéséhez vezet.
Ezekben az esetekben már komoly fegyelmi eljárás indul minden balhéban résztvevő ellen, és a vége általában az, hogy valamelyik felet áthelyezik egy másik börtönbe.
Szintén gondot jelenthet az, amikor két homoszexuális hajlamú ember találkozik össze egy ilyen kapcsolatban, és olyan erős kötődés alakul ki közöttük, mint a normális szexualitásúak közötti szerelem.
Ha ezeket az embereket bármi miatt megpróbálják szétválasztani, akár az öngyilkossági kísérletig is fajulhat az ellenállásuk.
Márpedig sok olyan ok van, ami miatt szét kell vállniuk.
Gyakoriak a börtönökben az úgynevezett "zárkarendezések", amelynek során összekeverik a zárkák addigi lakóit, mégpedig abból a megfontolásból, hogy ne szokjanak össze nagyon, mert akkor nagyobb a veszélye a tiltott dolgok eltitkolásának, vagy esetleg egy szökés megtervezésének.
Szem és fültanúja voltam annak, amikor egy ilyen párost szétválasztottak, és mindkét fél komoly lépésekre szánta rá magát emiatt.
Egyikük felvágta az ereit, a másik pedig eltorlaszolta magát a zárkájában, majd meggyújtott mindent maga körül, ami csak éghető volt.
Mindkettőt alig tudták megmenteni.
A börtön vezetése azt tartotta helyesnek, ha egyiküket átszállítja egy másik börtönbe, de ez nem bizonyult jó ötletnek.
Ujabb öngyilkossági kísérletek és állandó problémák következtek mindkét fél részéről.
Követelésük állandóan az volt, hogy had lehessenek ujra együtt.
Végül a börtön pszichológus javaslatára a vezetés engedett, és ujra egy helyre tették őket.
Ettől kezdve semmi gond nem volt velük.
/ Naggyából egy időpontban szabadultak, és a civil életben is folytatták kapcsolatukat, összeköltöztek, és együtt követtek el ujabb bűncselekményeket is..../
A köcsögök és a csicskák között van még egy lényeges különbség, mégpedig az, hogy az előbbiket valamivel nagyobb "megbecsülés" veszi körül, persze ez nem a tevékenységüknek szól, hanem annak a ténynek, hogy sokkal jobban be vannak védve.
Csicskát ugyanis gyakorta zavarnak el maguk mellől "gazdáik" - vagy adnak el másoknak -, de köcsöggel ilyen szinte sosem fordul elő.
Van a köcsögöknek egy különleges válfaja is, mégpedig azok, akik nem kötik le magukat senkihez, hanem prostituált-szerűen kínálják bárkinek a szolgáltatásaikat, természetesen kellő ellenszolgáltatás fejében.
Persze az áruk lényegesen magasabb, mint azoké, akik partner mellé szegődnek, így aztán viszonylag hamar "meggazdagodnak", és előfordul, hogy - anyagi javaiknak köszönhetően - idővel feljebb is lépnek a börtön ranglétráján.
Ekkor már természetesen tagadják valamikori köcsög múltjukat - még akkor is ha mindenki tudja róluk -, és lenéző megjegyzéseket tesznek az olyanokra, amilyenek ők is voltak korábban.
Ezt az önállóságot csak azok az elitéltek tudják megengedni maguknak, akik fizikailag már lényegesen erősebbek és megtudják magukat védeni mindazokkal szemben, akik szeretnék befogni őket.
Gyakorta - első ránézésre - nem is gondolná róluk az ember, hogy árulják magukat.
Kigyúrt, széles vállú férfiak, akikről azt feltételeznénk, hogy a másik oldalon állnak, és nem köcsögök, hanem "eltartók".
Érdekes megítélése van egyébként a börtönökben a köcsögöknek.
Természetesen a fogvatartottak nagy része elítéli őket és soha nem létesít velük kapcsolatot.
Vannak, akik szintén messze elkerülik őket, de nincsenek előítéleteik, egyszerűen megtűrik maguk körül a jelenséget.
Aztán vannak a képmutatók, akik szóban állandóan szidják őket, de valójában igénybe veszik a szolgálatásaikat, persze csak titokban - már amennyire ez lehetséges egy olyan zárt világban, ahol a hír gyorsaabban terjed, mint a tűz...
És végezetül vannak azok, akik nyíltan használnak köcsögöt, de ugyanakkor messze menőkig lenézően nyilatkoznak róluk, mondván, hogy azok büdös buzik.
A gond csak akkor van, amikor valaki rájuk is a buzi szót használja, mert ezt ők természetesen azonnal kikérik maguknak, börtön-menőknek nevezik magukat, akik még azt is megengedhetik maguknak, hogy köcsögöt tartsanak.
Pedig meggyőződésem, hogy azok, akik ilyen kapcsolatba keverednek - akár a börtön-menőség állarca alatt is -, semmiben sem különböznek szexuális hajlamaikat illetően azoktól, akiket "használnak"!!!!
A következő lépcsőfokot a nemdolgozó elitéltek képezik.
Ők vannak a legnagyobb számban, mivel a börtönökben még keményebben érezteti a hatását a munkanélküliség, mint a civil társadalomban.
/ Persze ehhez hozzájárul az is, hogy nagyon sok elitéltet nem is dolgoztathatnak, mert olyan szigorú őrzési fokozatuk van, amelynél fogva egész nap el sem hagyhatják a zárkájukat, csak sétálni és fürüdni.../
Ingatag réteg ez, amelyből nagyon könnyű lecsúszni akár a csicskaság, akár a kényszer köcsögség szintjére, mivel a zárkákban állandó a szegénység.
Szinte soha nincs semmijük, még tisztálkodó szereket is a börtön biztosít számukra.
Keresettel nem rendelkeznek, hozzátartozójuk pedig vagy cserbenhagyta őket, vagy olyan szegénységben él odakint, hogy képtelen bármit is beküldeni nekik.
Előfordul, hogy egy nemdolgozó zárkában 14 elitélt is van, és közülük jó ha kettő-három kap csomagot.
Elképzelhető, hogy meddig tart egy ilyen csomag...
Az a kevés élelem, cigaretta, kávé és egyéb dolgok, amik elférnek a megszabott 5 kilós csomagban, pillanatok alatt elolvad, mint a hó, ha rásüt a nap.
Normális esetben a csomagot kapó elitélt önként megosztja társaival a dolgait, de a leggyakoribb ennél a rétegnél a veréssel kikényszerített "adakozás", vagyis a rablás.
Ebből eredően itt a legtöbb a fegyelmi eljárás legsúlyosabb formája, a fogda büntetés vagy a más börtönbe szállítás...
Magasabb helyet foglalnak el a dolgozó elitéltek, akik saját kategóriájukon belül is rétegződnek.
Ők már eleve könnyebb helyzetben vannak, mert ha nem is tudja vagy akarja támogatni őket a család, akkor is egy bizonyos százalékát a fizetésüknek minden hónapban vásárlásra fordíthatják a börtön boltjában.
Ez az összeg pedig - ha szűken is - de elegendő az alapvető dolgok beszerzésére.
Nagyon nagy előnye ennek, hogy az ő köreikben nincs szükség egymás lerablására - bár néha még ott is előfordul, de inkább már csak lopás szintjén -, és ezzel lényegesen jobb az ő fegyelmi statisztikájuk.
/ Ha van munka és megélhetési lehetőség, törvényszerűen csökken a bűncselekmények száma. Alap igazság ez nem csak a börtönben, de a civil életben is. Ezen kellene elgondolkodni a kormánynak, amikor a "legjobb" megoldásnak a Büntetőtörvénykönyv szigorítását és uj börtönök építését tartja, a munkahelyek teremtése helyett! Arról már nem is beszélve, hogy a kialakult gazdasági helyzetért és munkanélküliségért nem az a "bűnöző" a felelős - hisz beleszólása sincs az eseményekbe -, aki lopni indul, hogy enni tudjon adni a gyerekének!!!!/
A dolgozó elitéltek kategorízálódása a munkahelyek formájától és fontosságától függ.
Az alsó szinten ott is a képzettséggel és iskolai végzettséggel nem rendelkező munkások vannak, akiket betanítanak valamilyen munkafolyamatra, mint például a labdavarrás, zacskó ragasztás, stb.
Ők bármikor könnyűszerrel pótolhatók, hisz a rengeteg munkanélküli elitélt közül bárki képes elsajátítani ezeket a feladatokat.
A következő szinten a szakmával rendelkező elitéltek állnak, akiket vagy a börtön különböző területein alkalmaznak karbantóként - villanyszerelő, lakatos, vízvezeték szerelő, stb. -, vagy pedig valamilyen termelő folyamatnál külső cégek felé, mint pédául a bútorgyártás, nyomdai munka vagy varrodai ruhakészítés.
Belőlük kevesebb van a börtönökben, ezért szabadulás, betegség vagy fegyelemsértés miatti leváltás esetén nehezebben pótolhatók.
Eggyel magasabb szinten állnak azok az elitéltek, akik - nem törvényszerűen rendelkeznek az adott végzettséggel - de még is olyan munkahelyen dolgoznak, amely fontos a többi elitélt számára, és a függőségi viszony miatt szerencsés velük jóba lenni.
Ilyenek a konyhai dolgozók, közülük is leginkább azok, akik az ételt osztják, mert koránt sem mindegy, hogy mennyi ennivaló kerül egy adott elitélt táljába.
Ha baráti viszony van az ételosztó és az elitélt között - vagy ha megtudja fizetni - akkor lényegesen többet kap, mint az előírt adag, míg a "mostohább" elitélt társak gyakorta az előírt adagot sem.
/ Ebbe a kivételezésbe az ételosztást felügyelő fegyőr sem szól bele, hiszen ő is szeretne jól lakni, ha épp valami fogára valót kapnak az elitéltek...Bizonyos helyeken azt is tapasztaltam - mert voltam ételosztó is -, hogy a fegyőrök még azelőtt kiszedik a finomabb részeket - főleg a húst és a sűrűjét - mondjuk egy gulyáslevesből, mielőtt elkezdődne az étel kiosztása az elitélteknek.../
Fontosak a ruharaktárban dolgozó elitéltek is, hiszen adhatnak gyűrött, alig mosott és méretben sem megfelelő ruhákat, de adhatnak szinte vadonat ujat is.
Ugyan ezen a szinten helyezkednek el az orvosok mellett szolgálatot teljesítő elitéltek, akiktől mindig lehet szerezni gyógyszereket, vitamin tablettákat, stb.
A dolgozó elitéltek legmagasabb szintjén - és egyben a börtön-hierarchia legfelső fokán - a különböző írnokok - mint pl. nevelő-irnok, gazdasági írnok, konyhai írnok, stb. - valamint a könyvtáros és stúdiós elnevezésű elitéltek helyezkednek el.
Ők azok, akik minimum érettségivel rendelkeznek, ezért kiválóan alkalmasak ezen feladatkörök ellátására.
Helyzetük minden tekintetben kivételes, mivel szinte szabadon mozoghatnak a börtön egész területén, és betekintést nyernek a nevelők, gazdasági vezetők tevékenységébe, gyakorta egészen parancsnoki szintig.
/ Ez persze gyakorta ad lehetőséget a különböző visszaélésekre, amely viszont ha kiderül, akkor az elitélt sokkal súlyosabb büntetésre számíthat, mint bármelyik átlagos társa, és bármely másik börtönbe szállítják is, soha többé nem kerülhet bizalmi munkakörbe! /
Ők azok az elitéltek, akikkel nem csak a többi fogvatartott, de a börtön dolgozói is szeretnek jóban lenni, mivel szinte mindenről tudnak, és mindent eltudnak intézni.
Bármely elitélt nevelési anyagához hozzáférhetnek, hiszen épp az a munkájuk lényege, hogy az azokba történő nevelői bejegyzéseket - a nevelő utasítására és útmutatásával - begépeljék, így aztán birtokába vannak minden fogvatartottról kialakult véleménynek.
Az évek alatt nevelő és írnok úgy összeszoknak, hogy az írnok szinte teljes egészében szabad kezet kap, és jóformán ő végzi el a nevelőtiszt munkáját, amíg az ráér a többi nevelővel beszélgetni, számítógépen játszani, stb.
/ Nevelőírnokként gyakorta kaptam azt a feladatot, hogy írjak valamit az éppen aktuális elitéltek anyagába, hiszen én ismerem igazán őket, aki közöttük él..../
Egy nevelési írnok - ha már elég időt töltött el a főnöke mellett - bármikor, bárkinek el tudja intézni például azt, hogy enyhébb végrehajtási fokozatba javasolják, hogy megkapja a feltételes szabadlábra helyezését, vagy éppen haza mehessen néhány napra szabadságra.
Félelmetes "hatalom" ez egy ember kezében, ezért kiválasztásuk nagy körültekintéssel történik, és pótlásuk is igen nehéz, ha valami oknál fogva kiesnek.
Hasonlóan komoly lehetőségek összpontosulnak egy könyvtáros vagy stúdiós kezében is, hiszen rajtuk múlik, hogy - főleg hétvégeken - mely fogvatartottak látogathatnak el a különböző kultúrális eseményekre és szakkörökre.
Márpedig óriási dolog ha egy elitélt részt vehet ilyen rendezvényeken, hiszen addig sincs bezárva a négy fal közé, és némi színt kap a mindennapok sivár életébe.
Természetes dolog, hogy ezek az elitéltek komoly kísértéseknek vannak kitéve a többi fogvatartott részéről, hiszen rajtuk keresztül mindenki szeretne bizonyos előnyökhöz jutni.
Így aztán soha nem szenvednek hiányt semmiben, hiszen mindig kapnak valamilyen "ajándékot" azért, hogy elintézzenek valamit.
/ Előttük még a börtön-menők is fejet hajtanak, akik vannak annyira okosak, hogy lefelé sanyargatnak és rabolnak, felfelé viszont hízelegnek, hiszen ők is szeretnének szabadságra menni vagy bármilyen más juttatáshoz jutni. Tekintettel arra, hogy mindig tele vannak "árúval" - amit elvesznek a náluk gyengébbektől -, állandóan fizetőképesek ha meg kell környékezni egy írnokot.../
A korrupció tehát - bármennyire tagadják is hivatalos helyeken - ugyan úgy jelen van a börtönökben , mint a civil társadalomban, sőt a hely zárt jellegéből és méretéből adódóan sokkal töményebben, mint bárhol az országban...

Free Music at divine-music.info>