JÉZUS MÁSODIK KÜLDETÉSE / Negyedik rész /
Rendőrkapitány: / Karon ragadja Jézust és kivezeti. közben mondja. /
Na gyerünk! Vissza a kalitkába!
Igazságügyminiszter: / A nuntiushoz / Meg kell egyeznünk. Mindenképpen ki kell találnunk valamilyen kompromisszumos megoldást.
Nuntius: Nézze, igazságügyminiszter úr. Én a továbbiakban elhárítok magamtól mindennemű döntést. Érzem, hogy ehhez kevés vagyok....A kihallgatáson elhangzottakról jelentést küldök a Szentatyának. A döntés őt illeti.
Igazságügyminiszter: Ez időhúzás!
Nuntius: Az én feladatom nem a döntés hanem a kivizsgálás volt. Ez megtörtént, és itt számomra véget ért a dolog.
Belügyminiszter: Ezt nem teheti...
Nuntius: Sajnálom...Nem tehetek mást: várom a Vatikán további utasításait... / Elindul kifelé, mögötte a káplán: /
/ SÖTÉT /
TIZEDIK KÉP
A rendőrkapitány irodája.
A Vizsgáló Bizottság tagjai várakoznak. Egyesek ülnek, mások álldogálnak és beszélgetnek.
Belügyminiszter: / Az igazságügyminiszterhez lép és félrevonja. /
Nem gondolod, hogy feltűnően gyorsan érkezett meg a Vatikán válasza?
Igazságügyminiszter: Nem. Biztos voltam abban, hogy már előre eldöntötték mit akarnak csinálni. Csak tartottak egy kis hatásszünetet a közvélemény felé....
Belügyminiszter: Mi lesz, ha további vizsgálatra utasítja a pápa? Nem szeretném, ha még hetekig itt fontoskodna ez a Nuntius....Mi már rég lezártuk volna az ügyet.
Igazságügyminiszter: Az idő őket is sürgeti. Egy biztos: azt semmiképp sem mondják majd, hogy Jézussal van dolguk....Én hangzatos szavakat várok tőlük és nagy semmitmondásokat. Szóval a szokásos papi porhintést....Ne nyugtalankodj...Megvárjuk mit mondanak, aztán ráérünk tovább gondolkodni.
Ex-párttitkárnő: / Odalép a belügyminiszterhez /
Beszélhetnék önnel négyszemközt?
Belügyminiszter: / Végigméri a nőt. Láthatóan tetszik neki amit lát.../
Szívesen hallgatom....
/ Félre vonulnak, ott hagyva az igazságügyminisztert. /
Ex-párttitkárnő: Mi nagyon sokban hasonlítunk egymásra....
Belügyminiszter: Szerintem is....
Ex-párttitkárnő: Akkor gondolom, magának sem tetszik, ahogy alakulnak a dolgok...Nem bízok a papokban...Nagyon ravaszak....
Belügyminiszter: / Elmosolyodik. / Azért minket se kell félteni....
Ex-párttitkárnő: Tudom. Ezért fordultam magához...Lenne egy ötletem arra az esetre, ha szabad kezet kapunk a Vatikántól a döntésre....
Belügyminiszter: No csak...Felajánlja a szolgálatait?
Ex-párttitkárnő: Én senkit sem szolgálok. Csak segítek....
Belügyminiszter: / Újabb mosoly. / Ritka nő maga. Okos, határozott, céltudatos, önérzetes és ráadásul csodálatosan szép....Ritkán van így együtt minden....
Ex-párttitkárnő: / Vissza mosolyog. / Köszönöm...Úgy látom meg fogjuk érteni egymást minden területen...
Belügyminiszter: Minden területen?
Ex-párttitkárnő: / Bólint / Minden területen.
Belügyminiszter: Mit szól ehhez a rendőrkapitány? Azt beszélik a rossz nyelvek, hogy nem közömbös számára, hogy maga kinek ajánlja fel a szolgálatait....bocsánat, a segítségét....
Ex-párttitkárnő: Az egy fajankó...egy ostoba, irányítható fajankó...A markomban van. Tudok minden mocskos munkájáról, és ezt ő is tudja...A pozícióját pedig jobban szereti, mint engem....
Belügyminiszter: Értem...tetszik nekem ez a szituáció....És mit kér cserébe a segítségéért?
Ex-párttitkárnő: Meg fogunk tudni egyezni....
Belügyminiszter: Úgy legyen....
/ Belép a Nuntius és a Káplán. /
Nuntius: Jó napot! Mint látják, a Szentatya nem túlságosan várakoztatta meg Önöket.Tisztában van vele, hogy milyen nagy fontosságú ügyről van szó.
Belügyminiszter: A szentatya elismerten gyors és éles eszű politikus. Ezt mindenki tudja.
Nuntius: Bocsánatot kérek, de a Vatikán ezt nem politikai kérdésként kezelte. Őszentsége kimondottan vallási alapokra helyezte döntését, melyet most szeretnék ismertetni önökkel.
/ Papírokat vesz elő. pár pillanatig belemélyed, aztán átadja az igazságügyminiszternek. /
Parancsoljon. A Vatikán és az önök miniszterelnökének közös megegyezését tartalmazó írás.
/ Az igazságügyminiszter olvasni kezdi, a belügyminiszter kíváncsian dugja oda a fejét. /
Igazságügyminiszter: / Bólint és átadja a papírokat a belügyminiszternek, aztán a Nuntiusnak mondja. /
Tehát a Vatikán tovább kívánja vizsgálni a problémát....
Nuntius: A Szentatya kevésnek találta az általam küldött jelentést, ezért szükségét érzi, hogy személyesen lássa és beszéljen azzal az emberrel. Döntésében pedig a Bíborosi Tanács segíti majd.
Igazságügyminiszter: Nem értem önöket, Nuntius úr. Nem félnek a hívők türelmetlenségétől? Félő, hogy mire döntést hoznak, elveszítik a hívők jelentős részét. Hiszen már így is egyre többen bírálják önöket.
Nuntius: A Szentatya enciklikákat küldött a világ minden püspökének, amelyben közli pillanatnyi álláspontját, egyben kéri őket, hogy intsék türelemre a hívőket.
Igazságügyminiszter: És ez elég lesz ekkora hangulat visszafogásához?
Nuntius: Az enciklikák iránymutatását el kell fogadnia minden katolikusnak, mert kötelező erővel rendelkeznek.
Belügyminiszter: Nagy könnyelműségnek tartom, hogy a gyanúsítottat kiadjuk a rendőrség őrizetéből. A Vatikán nem elég biztonságos ahhoz, hogy ne szökjön meg.
Nuntius: A döntés a legfelsőbb szinten született, államközi egyezményként, melyet az önök miniszterelnöke aláírt. Ezt persze lehet vitatni, de megakadályozni semmiképp.
Belügyminiszter: Legalább a Miniszter Tanácsot hívta volna össze! Nem értem, miért döntött az elnök egy ilyen horderejű ügyben nélkülünk?
/ Az igazságügyminiszter, akihez a kérdés szólt, tanácstalanul megvonja a vállát. /
Nuntius: Demokratikus rendszerük működési zavaraiba nem szólhatok bele...Én mindössze a tényeket ismertettem önökkel.
Igazságügyminiszter: / A belügyminiszterhez. / Ez már valóban nem vita tárgya. Intézkedni kell a gyanúsított kellő őrizetéről az országhatárig. Ha megszökik, legalább ne az ország területén tegye....
Nuntius: Nem szükséges. Az államközi egyezmény aláírásával teljes egészében a Vatikán felel a kiadott személyért.
Igazságügyminiszter: Mikor kívánnak indulni, Nuntius úr?
Nuntius: Minél hamarabb. Örülök, hogy önökkel dolgozhattam.
/ Kézfogások után a Nuntius és a Káplán elindulnak kifelé. A káplán megáll az ajtóban és az ég felé nézve keresztet vet. /
Káplán: Köszönöm! Köszönöm Istenem, hogy kivetted őt az ateisták kezéből! Köszönöm, hogy meghallgattad imámat! / kimegy /
Igazságügyminiszter: / Azokhoz, akik maradtak. /
Az ügy lezárult. Köszönöm, hogy segítettek. Kérem, néhány percre hagyjanak kettesben a belügyminiszter úrral, aztán mi is követjük önöket.
/ Megvárja, amíg mindenki eltűnik. /
Megőrültél? Tényleg reklamálni akarsz az elnök döntése ellen?
Belügyminiszter: Igen. Alkotmánysértően járt el.
Igazságügyminiszter: Na és?! Hidd el, ő nagyon is tudja, hogy mit tett. Ezt a problémát nem is lehetett volna jobban megoldani....
Belügyminiszter: Te jónak tartod azt, hogy kiadtunk a kezünkből egy ilyen veszélyes embert?!
Igazságügyminiszter: Értsd már már meg végre! Képtelenek lettünk volna úgy lezárni az ügyet, hogy valamelyik oldalon ne váltsunk ki elégedetlenséget! Így azonban a döntés teljes egészében a Vatikáné, minden vele járó veszéllyel együtt. Bármi történjék is: mi mossuk kezeinket....
Belügyminiszter: Szóval passzoltuk a dolgot.... / Eltűnődik. / A fene tudja....Én azért még is nyugodtabb lennék, ha itt a rácsok mögött látnám azt a fickót....
Igazságügyminiszter: Mert te egy örök maximalista vagy...Ne félj: rájönnek még a csuhások, hogy mekkora púpot vettek a hátukra....
/ Orgona és gitárzene kíséretében összehúzódik a függöny. /
/ FÜGGÖNY /
Történik: A Vatikánban.
Első kép
A színpad és a nézőtér közötti részen játszódik, sötétben.
A rendezői balról egy alak jelenik meg, kezében lámpás. Megáll, tanácstalanul nézelődik.
Bíboros 1: / Visszafogott hangon. / Montána bíboros! Itt van?....
/ Nem kap választ. / Bíboros úr! Merre van?
Bíboros 2: Itt vagyok....Ne olyan hangosan....
/ A másik oldalról szintén egy lámpás alak közeledik. Oda siet a másikhoz, feljebb emeli a lámpást, hogy lássa az arcát. /
Nem ismertem meg a hangját....Azt hittem más valaki...Tudja, ne lehet elég óvatos az ember....
Bíboros 1: Tudom, hogy mit kockáztatunk. Ezért nem akartam eljönni....
Bíboros 2: Jobban tette, hogy eljött. Nem lesz még egy ilyen lehetőségünk.
Bíboros 1: A bukásra vagy a győzelemre?
Bíboros 2: Ne legyen ilyen kishitű, Diégó bíboros! Mindketten ugyan azt akarjuk. Megbuktatni a pápát....És kettőnknek van olyan befolyása a Bíborosi Tanácsban, hogy sikerülni fog. De csak is akkor, ha összefogunk.
Bíboros 1: Ne feledkezzen meg Terréra bíborosról. Ő a pápa mellett áll és jelentős erőt képvisel.
Bíboros 2: Terrérát bízza rám....Őt én fogom kiiktatni....
Bíboros 1: Hogyan?
Bíboros 2: Ez maradjon az én titkom egyenlőre....
Bíboros 1: Nem bízik bennem?
Bíboros 2: Ha nem bíznék, most nem lennék itt....Nyugodjon meg: mindent megtud idejében....
Bíboros 1: A pápa valóban hajlik arra, hogy bekövetkezett egy második parúzia, és az a személy az igazi Jézus?
Bíboros 2: Igen. És ebbe az ostobaságába fog belebukni...André bíboros, aki látszólag ellenünk van, de valójában a szövetségesünk, mindent elkövet majd, hogy megerősítse a pápát ebben az elképzelésében....És ha a Szentatya ki mer állni ezzel a véleményével a Bíborosi Tanács elé, akkor vége....Megássa a saját sírját....
Bíboros 1: És ha neki van igaza? Ha valóban Jézus jött el?
Bíboros 2: Számunkra ezt most lényegtelen. Ha miénk a hatalom, még mindig ráérünk gondolkodni azon, hogy miként tovább. Legfeljebb néhány hónap múlva elismerjük, hogy tévedtünk, de akkor már semmit sem lehet majd visszacsinálni....
Bíboros 1: És Isten?
Bíboros 2: Isten sok mindent megbocsátott már nekünk eddig is....Különben rég romokban heverne a Vatikán.....
Bíboros 1: Én még is kételkedem, hogy helyes e amit teszünk?
Bíboros 2: Kételkedésnek most nincs helye! Döntse el: vagy velem vagy ellenem! Nincs több lehetőség...Most megyek, még mielőtt erre jön valaki és meglátnak minket együtt...Jegyezze meg: a többiek előtt mi utáljuk egymást!
Bíboros 1: Ezt nem lesz nehéz eljátszani....
Bíboros 2: Na látja! Ez már fél nyereség!....Isten önnel....
Bíboros 1: Önnel is....
/ A két alak, ugyan arra amerről jöttek, eltűnik. /
Második kép
/ Amint az előző képben lévő két szereplő eltűnik a nézők elől - még mindig a sötétben! - felhangzik a Vatikáni Dal! /
Rombolják a hitet a hitnek otthonában,
Hitetlenek járnak az igazak nyomában.
Úgy osonnak tova a sötét éjszakában,
Mint kígyó teszi a sivatag porában.
Egymásba is marnak, ha érdekük kívánja,
Holló a holló szemét igenis kivájja!
REFRÉN: Hatalomra törnek: ez mindennapi álmuk -
Ne engedd ó Uram, hogy teljesüljön vágyuk!
Hatalomra törnek: ez mindennapi vágyuk -
Golgota keresztje - ne hozz áldást rájuk!
Mindenkit eladnak és mindent meg is vesznek,
ami jó a gonosznak, ami jó a testnek.
Lelkükben nem találod szikráját a jónak,
elveszik az értelmét minden igaz szónak.
Kié lesz az érdem e meggyötört világban,
Ki osztozik velünk az igazak kínjában?
REFRÉN: Hatalomra törnek: ez mindennapi álmuk -
Ne engedd ó Uram, hogy teljesüljön vágyuk!
Hatalomra törnek: ez mindennapi vágyuk -
Golgota keresztje - ne hozz áldást rájuk!
/ A dal refrénjénél elindul a függöny, és miután teljesen nyitott állapotban van, a refrén még egyszer elhangzik. /
Harmadik kép
A Pápa dolgozószobája.
A Pápa érkezik, mögötte három bíboros.
Bíboros 1: / Hevesen magyaráz. /
Komolyan mondom, Szentatyám, nem láttam még ilyen megátalkodott embert!
Pápa: / Visszafordul a bíboros felé. /
Szóval ember?
Bíboros 1: Meggyőződésem.
Pápa: Őrült?
Bíboros 1: Elképzelhető....
Pápa: Netán vallási fanatizmus vezérli?
Bíboros 1: Őszintén szólva még nem tudtam eldönteni, hogy vajon mit miért tesz. Beszélgetésünk során egyszer sem sikerült igazán a gondolatai mögé látnom. Így pusztán a hitem erejére támaszkodva jelenthetem ki, hogy nem az, akinek mondja magát!
Pápa: / Elgondolkodva. / Akárki legyen is, bizonyára érdekes személyiség....
Bíboros 2: Mint minden szélhámos.
Pápa: Óvakodjon az elhamarkodott kijelentésektől Montána bíboros. Hiszen még nem is találkozott azzal, akiről véleményt igyekszik formálni.
Bíboros 2: Véleményem kinyilvánításához elég az a tény, hogy valaki Isten egyszülött fiának adja ki magát. Számomra ez több, mint felháborító! Nem értem önt Szentatyám, hogy miért veszi védelmébe azt az embert?!
Pápa: Miért ne védjem, amíg ne tudom biztosan, hogy ki is ő....?
Bíboros 2: Ezek a szavak úgy hatottak rám, mint ha Szentséged hinne abban, hogy Jézus jött el....
Pápa: Az ön szavai pedig azt sugallták, hogy ön nem hisz Jézus visszajövetelében....
Bíboros 2: Így és ilyen körülmények között valóban nem! Egyszer csak jön valaki és azt mondja: én vagyok Jézus! Zavaros igéket hirdet, melyekben gyakorta támadja az Egyházat, és semmibe veszi önt, Szentatyám: Isten Földi Helytartóját! Ne haragudjon, de én ezt kártékonyabbnak tartom, mint ha az Antikrisztus jött volna el!
Bíboros 3: És mivel magyarázzuk a csodatételeket?
Pápa: Való igaz! Ezzel hogyan számol el, Montána bíboros?
Bíboros 2: Az emberek hiszékenységével magyarázható. A kiéhezett és meggyötört lelkekkel, melyek annyira áhítoznak csodára, annyira kiéheztek valami jóra, hogy az első jöttmentnek hisznek, aki valami jót ígér. Mindegy mit, csak jó legyen. Csak jobb legyen, mint most....
Bíboros 1: Hibákkal és tévedésekkel vádolja az Egyházat! Kétségbe vonja, hogy az általunk hirdetett tanok megegyeznek az eredeti Jézusi tanításokkal! Ennél veszélyesebb jelenséggel még nem találkoztam. Ez többet árthat nekünk, mint annak idején a kommunizmus!
Pápa: Miért? Nem követtünk el hibákat valóban az évszázadok során?
Bíboros 2: De igen! Viszont ezt soha nem ismerhetjük be! A hívők fejét nem szabad ilyenekkel megzavarni! Márpedig ez az ember a saját híveinket fordítja ellenünk, és ennek megakadályozása sokkal nehezebb, mint bármely más, merőben ellentétes eszme megsemmisítése!
Pápa: Ha jól értem a szavaikat, önök attól tartanak, hogy egyfajta Egyházon belüli anarchisztikus megnyilvánulás képviselőjével van dolgunk...De akkor hol van a mögötte álló csoport? Miért nem tudunk róluk? Sehonnan sem kaptunk ilyen jelzést....
Bíboros 2: Talán csak az alkalomra várnak, hogy színre léphessenek. Megvárják amíg elszabadulnak az indulatok, amíg a hívők feje teljesen összezavarodik, aztán az élükre állnak.
Bíboros 1: Arról már nem is beszélve, hogy amióta Terréra bíboros a pápai titkosszolgálat vezetője, azóta szinte alig kapunk információkat az anarchistákról....Mint ha megszűntek volna létezni... Amit persze kétlek...
Pápa: Mit akar ezzel mondani?
Bíboros 1: Semmit....Csak megjegyeztem, hogy furcsállom Terréra Bíboros tevékenységét....De ez persze csak az én álláspontom....
Bíboros 2: Nem egészen. Egyre többen vannak, akik elégedetlenek vele.
Pápa: Tudom, hogy önök nem szeretik Terréra bíborost, ezért elfogultak vele szemben. Én viszont jó véleménnyel vagyok róla, mert sok pótolhatatlan szolgálatot tett nekem....Zárjuk tehát le ezt a témát és térjünk vissza arra, amiért ide kérettem magukat....
Bíboros 3: Egyetértek a Szentatyával. Ha ez a személy anarchista lenne, már rég nem lenne itt. Ne feledjék, hogy többször is megszökhetett volna az út folyamán!
Bíboros 1: Hát épp ez az! Arról álmodik, hogy ő lesz a modern keresztre feszített...Mártírságot akar minden áron!
Bíboros 2: Én továbbra is azt mondom, hogy anarchista! Mégpedig abból a fajtából, amely képes feláldozni önmagát azért, hogy eszméinek érvényt szerezzen....Mert mi lett volna, ha megszökik? Az emberek legyintenek és elhiszik, hogy valóban egy szélhámossal volt dolguk....Így viszont sajnálják őt és kiállnak érte!
Bíboros 1: / Átveszi a szót. / Nem szökött meg, hogy lehetetlenné tegye számunkra a döntést. Tisztában van azzal, hogy szavaira ma több ezren, holnap pedig már több tízezren figyelnek majd! Hinni fognak neki, bármit mondjon is! Neki fognak hinni, nem nekünk!
Pápa: / Feláll és gondolkodva járkálni kezd. Rövid csend után szólal meg /
Azt hiszem, hogy önök egy kicsit túlmentek a realitáson. Ha valóban ilyen könnyű volna tönkretenni a Katolikus Egyházat, ha valóban csak annyi kellene hozzá, hogy jöjjön egy ember, aki Jézusnak mondja magát, mindezt már rég megtették volna ellenségeink.
Bíboros 2: A körülmények nem mindig azonosak, Szentatyám. Az erős császári hatalom alatt álló Németországot Hitler sem lett volna képes megőrjíteni és a biztos halálba parancsolni....De eljött az idő, amikor ezt megtehette.
Pápa: Ezen azt érti, hogy meggyengült az Egyház?
Bíboros 2: Igen. A világ számos pontján szinte teljesen elvesztettük a befolyásunkat az emberek fölött. ezek azok a pontok, ahol támadhatóak vagyunk, és ne feledjük, hogy egy ilyen labilis területről érkezett ez az ál-Jézus is!
Pápa: / Megáll és szembefordul a bíborossal. /
Mindig tisztában voltam azzal, Montána bíboros, hogy ön a legkonzervatívabb irányzatot képviseli az egyház vezetői között. Sőt! Igyekszik minél több hívet találni ehhez az idejétmúlt gondolkodáshoz. Az is világos előttem, hogy nincs megelégedve a móddal, ahogyan az Egyetemes Katolikus Egyházat vezetem....De ma még én vezetem! És ez olyan tény, amely megdönti az ön elképzeléseit!....Ami a vallás erejének meggyengülését illeti, azzal én is tisztában vagyok... Ez azonban nem jelenti az egész Katolikus Egyház meggyengülését! Befolyásunk ma is éppen elég nagy a világban ahhoz, hogy bele szóljunk abba, amibe bele kell szólnunk! Ezért arra kérem, hogy a jövőben tartózkodjon ennek a felfogásnak a hangoztatásától, mert meggyőződésem, hogy az ilyen szavakkal rengeteget árt!
Bíboros 2: / Visszafogottan. / Bocsásson meg, Szentatyám....
Pápa: Nem haragszom. Tisztában vagyok az ön képességeivel és becsülöm, mint embert, mert ki mer állni a véleménye mellett....Ez volt az a tulajdonsága, amely miatt hozzá járultam bekerüléséhez a Bíborosi Tanácsba, annak ellenére, hogy ezt sokan nem tanácsolták.... Kinevezése azonban kötelezettséggel is jár, és bár ezek a kötelezettségek gyakorta lehetnek ellentétesek egyéni meggyőződésével, elvárom, hogy ilyen esetekben mindig az Egyházpolitikát tekintse elsődlegesnek!
Bíboros 2: A jövőben igyekszek így tenni, Szentatyám.
Pápa: Nagyon helyes. Akkor tovább léphetünk....Nos, én meghallgattam önöket és érdekes véleményekkel, feltevésekkel találkoztam. Ezek azonban, mint mondtam, csak feltevések, és azok alapján nem alakíthatok ki magamban semmilyen álláspontot....Ezért szükségét érzem, hogy személyesen találkozzak azzal az emberrel! Az utolsó, megmásíthatatlan mondatot csak az után mondom majd ki....Térjenek nyugovóra, mert holnap nehéz apunk lesz....Jó éjszakát!
/ A pápa a rendezői balon, a többiek a jobbon távoznak. /
/ Sötét /
Negyedik kép
A Pápa dolgozószobája.
A pápa ül, a három bíboros az asztal mellett áll. Néhány másodpercnyi állókép után belép Jézus. Pár lépést tesz feléjük, aztán szótlanul megáll.
Bíboros 3: / Köszön Jézusnak / Áldás, békesség, testvérem az Úrban.
Jézus: Áldásom rátok.
/ A főpapok meglepetten néznek össze. /
Pápa: Képes lennél-e valóban áldások osztására?
Jézus: Az arra érdemeseknek mindig.
/ Újabb csend. /
Pápa: Szeretnék tisztán látni veled kapcsolatban. Azért kérettelek ide, hogy a terveidről tudakozódjak.
Jézus: Vissza akarom téríteni az embereket Isten útjára.
Pápa: Közös tehát a célunk.
Jézus: A ti célotok visszatéríteni az embereket az Egyházhoz. De vajon azonos-e mindenben az Egyház Istennel?
Bíboros 1: Ilyen kérdés csak az ateisták agyában fogalmazódik meg! Az igaz hívők tudják, hogy az Egyház mindenben Isten akaratát követi!
Jézus: Tehát Isten akarta az elkövetett bűnöket is?
Bíboros 2: Az egyház hibáit mindig az ateisták produkálták a körülmények kényszerítő erejével!
Jézus: Csak ennyi az ereje a hitnek? Elpusztul a körülmények súlya alatt?
Bíboros 2: A világ összetett. Eggyé fonódik benne a bűn és az erény. Néha olyan nehéz különbséget tenni, mint jéghegyek között megtalálni a hajózható utat....Gyakorta csak úgy menekülhet meg a hajó, ha néhány dolgot kidobunk, legyen az bármennyire fájdalmas....Így tett az Egyház is, amikor intrikákhoz folyamodott....De a végső cél mindig Isten dicsőítése és a vallás terjesztése volt!
Jézus: Ez nem mentség Atyám előtt! Ő látta azokat, akiket megaláztatok és börtön mélyére löktetek az Ő nevében! Pedig Ő soha nem tanította nektek azt, hogy a vallást fegyverekkel, vérrel és árulással terjesszétek! Olyan bűnök ezek, melyek letörölhetetlenek!
Bíboros 1: Ez istenkáromlás!
Jézus: Akkor volna az, ha Isten sugallta volna nektek ezeket a cselekedeteket! De mindezt a ti emberi agyatok szülte, így szavaim csak titeket sértenek....
/ Néhány másodpercig sem a Pápa, sem a Bíborosok nem tudnak mit mondani. Végül a Pápa szólal meg. /
Pápa: Mit akarsz te valójában?
Jézus: Új utat mutatni az embereknek egy szebb, jobb és igazságosabb világ felé. Mert ha ezen az úton mennek tovább, nem vár rájuk más, csak nyomor és pusztulás....A bűn kegyetlen örvénye mindenkit el fog nyelni! Előbb azok pusztulnak majd, akik nem hajlandók beállni a bűnösök sorába, aztán egymást pusztítják majd el, marakodva a koncon. Nem sok idő van már mindezt megváltoztatni....
Bíboros 2: És te fogod mindezt megváltoztatni? ilyen gondolatai csak egy őrültnek lehetnek!
Jézus: Miért nevezitek mindig őrültnek azokat, akik más utakon járnak, mint ti? Azért mert kevesebben vannak és gyengébbek nálatok? Gondoltatok-e már arra, hogy mi történik, ha még sem a többségnek van igaza?
Bíboros 1: Az erkölcsi morál és a törvények mindig a többség akaratát tükrözik.
Jézus: A törvényeket mindig egy szűk réteg alkotja, és soha sem a többség érdekeit szem előtt tartva....
Bíboros 2: Alapjaiban akarod felforgatni az egész világot? Több ezer éves beidegződéseket akarsz megváltoztatni? Most már biztosan hiszem, hogy megháborodtál!
Jézus: Ha többre nem futja a hitedből, sajnállak....
Bíboros 2: / Keresztet vet magára. / Úristen! Ez maga a sátán!
Bíboros 1: / Fenyegetően / Tudod-e, hogy a mi döntésünktől függ a további sorsod?
Jézus: Döntésetek számomra nem kétséges...Felkészültem, hogy másodszor is megváltsalak benneteket!
Bíboros 1: Csak nem képzeled, hogy bárki is elhiszi mindazt, amit mondasz?! Hirdethetsz szent igéket, terjesztheted Isten tanait, de ha tovább lépsz, azok fordulnak majd el tőled, akik segíteni tudnának!
Jézus: Igen. Ez az út vezet a Kálvária-hegyre.....
Bíboros 2: Nem! te soha nem fogod bejárni azt az utat, amit Jézus! Nem adatik meg neked, hogy mártírként emlékezzenek majd rád azok, akiket sikerült megszédítened! Ez egyet jelentene isteni voltod elismerésével, márpedig te nem vagy Isten!
Jézus: Valóban nem....Én Isten fia vagyok....És az nem ugyan az....
/ A bíborosok tehetetlenül néznek a pápára. /
Pápa: / Kezével int nekik. / Kérem, menjenek. Szeretnék kettesben maradni ezzel az emberrel.
Bíboros 1: Jobb lenne ha maradnánk, Szentatyám. Ha ez az ember valóban anarchista, ki tudja milyen gondolatok járnak a fejében....
Pápa: Engem félt, vagy azt sajnálja, hogy nem hallja majd, amit beszélek vele?
Bíboros 1: De Szentatyám, én....
Pápa: Ne vitatkozzon, kérem! Így döntöttem....
/ A bíborosok kelletlenül kivonulnak, többször is visszanézve. /
/ Jézus és a Pápa egy ideig mereven nézik egymást, majd a pápa lassan feláll és közelebb lép Jézushoz. /
Pápa: Őszinte választ kérek tőled...Ki vagy te?
Jézus: / Még mindig egyenesen a szemébe néz. /
Jézus vagyok....Isten egyszülött fia.
Pápa: / Kifakad belőle az addig visszafojtott indulat /
De hiszen ez lehetetlen! A Tanítás szerint nincs még egy megváltás! Nincs egy közbünső eljövetel. csak a végső! Csak Isten Országa!
Jézus: Aki a Tanítást írta, meg is változtathatja azt. Eljöttem, mert Atyám így akarta. Nem kérdeztem miért, nem kételkedtem mindenek fölötti döntésében...Miért kételkedsz hát te, Isten Földi Helytartója?
Pápa: Mert kétezer éven át erre épült a Katolikus Egyház! Mert alapjaiban rengetné meg a világot, ha elfogadnám állításod igazát!
Jézus: Nem ugyan ez történik-e ha megtagadsz engem?
Pápa: Nem lehet Isten szándéka összerombolni mindazt, amit eddig az Ő nevében felépítettünk! Nem ! Ezt képtelen vagyok elhinni!
Jézus: Az Írásban hiszel és nem Istenben! Ezért nem vagy képes elfogadni engem....
Pápa: Ha támogatlak, veled együtt bukom.....
Jézus: Ha nem, akkor nélkülem....
Pápa: / Távolabb megy Jézustól, mindkét kezét a halántékára szorítja. /
Még néhány szó és teljesen megszédíted a fejem....Kérlek, ne mondj többet! Szeretném átgondolni mindazt, amit hallottam tőled...szeretnék magam maradni....Kérlek menj....
Jézus: Ha szavaimon tűnődsz, nem leszel egyedül. Én is ott leszek veled....
/ Lassú léptekkel elhagyja a színt. /
/ A pápa egy ideig arcát kezébe temetve járkál, majd visszaül az asztalhoz és kinyit egy hatalmas Bibliát. Ebben a pillanatban hangzanak fel a KI VAGY TE című dal első akkordjai. Kezeit imára kulcsolja maga előtt és énekelni kezd.... /
Ki vagy Te - ki küldött Téged:
Álom-lopója az éjnek,
Lelkembe maró éles vád
minden szavad, mit szól a szád.
Úgy árad belőled a jó,
Mint gátját vesztett folyó,
mint kérlelhetetlen végzet,
ki vagy Te - ki küldött Téged?
Ki vagy Te - ki küldött Téged:
Álom lopója az éjnek,
Lelkembe maró éles vád
minden szavad, mit szól a szád....
/ Erőteljes kopogtatás hallatszik és a zene úgy foszlik szét, mint egy látomás. A pápa pár másodpercig még teljesen zavart, mint aki nem tudja hol van. A kopogás egyre erősebb. /
Pápa: Tessék!
/ Zavartan, tétovázva belép a Bíboros 1 és a Bíboros 2. /
Bíboros 1: Bocsánatáért esedezem, Szentatyám, hogy csak így bejelentés nélkül, de....
Bíboros 2: Tudjuk, hogy ilyenkor, a Szentírás olvasása közben nem szereti ha zavarják, még is bátorkodtunk ezt megtenni....
Bíboros 1: Úgy érezzük, hogy a probléma nem tűrhet halasztást....
Bíboros 2: Tájékoztatnunk kell Szentségedet, mielőtt nagy baj nem lesz....
Bíboros 1: Olyan dolog jutott a tudomásunkra, amely bombaként robbanthatja szét a Bíborosi Tanácsot!
Pápa: / Becsukja a Bibliát. / Hallgatom önöket.
Bíboros 1: Megtudtuk, hogy Terréra bíboros közel negyedórás látogatást tett a magát Jézusnak nevező személynél....Miután kijött tőle kijelentette, hogy megváltoztatja addigi véleményét. Ellenjavaslattal fog élni a Tanácsban!
Pápa: / Hirtelen haraggal. / Egyre több gondot okoz nekem az az ember, pedig épp az lenne a feladata, hogy a nyugalmat és a biztonságot őrizze! Amióta kineveztem a hírszerzés élére, egyre többet enged meg magának! Pontosan olyan szélsőséges mint Montána bíboros, csak a másik végletet képviseli! / Közben az előtte álló Montána bíborosra mutat. / Ha rajta múlna, olyan reformokat vezetne be, hogy minden katolikus papnak három felesége lenne és miniszoknyás papnők hirdetnék az igét templomainkban!.....Vajon mit talált ki megint? Csak nem jutott arra az álláspontra, hogy az igazi Jézus jár közöttünk?!
Bíboros 2: Még ennél is megdöbbentőbb amit mond! Azt állítja, hogy az Antikrisztussal állunk szemben!
Pápa: Antikrisztus? Ez felül múl minden fantáziát! Kár is vele foglalkozni. Ezt senki nem fogja komolyan venni.
Bíboros 1: Félek, hogy igen....Mondégó bíborostól sem áll távol ez a felfogás....
Pápa: Mondégó és Terréra egy véleményen? Hiszen eddig olyanok voltak mint a tűz és a víz.
Bíboros 1: Hát éppen ez az! Ha nem vigyázunk, ez az ügy teljesen átrendezi a Bíborosi Tanácsban az eddigi viszonylag kiegyenlített erőviszonyokat. Új eszmei- és érdekszövetségek jöhetnek létre, melyek ha összecsapnak, mindenképpen az Egyház látja a kárát!
Pápa: / Elgondolkodik. / Más szövetségese van még Terrérának?
Bíboros 2: Egyenlőre nem tudunk többről, de potenciálisan bárki azzá válhat.
Pápa: Van valami ötletük?
Bíboros 2: Igen, Szentatyám....Mindenképpen ki kell iktatni Mondégó bíborost! Valami engedményt kell neki tenni, hogy elpártoljon Terrérától.
Pápa: Milyen engedményre gondol?
Bíboros 2: Ezt nem tudom....Beszéljen vele Szentséged....Talán elszólja magát....
Pápa: / Rövid habozás után. /
Igen. Beszélek vele...Most azonnal! Mire össze ül a Bíborosi Tanács, tisztán akarok látni! Keressék meg és mondják neki, hogy kéretem!
Bíboros 1: Szentatyám határozottsága példaként állhat mindannyiunk előtt....
/ Mindkét bíboros meghajol kicsit a pápa előtt és a rendezői balon távoznak. Távozásuk pillanatában teljes sötét a színpadon. Néhány másodperces szünet után a két bíboros a színpad és a nézőtér közötti területen - annak rendezői baloldalán - jelenik meg újra, az első képhez hasonlóan lámpással a kezükben. A tér közepére jönnek és megállnak. /
Bíboros 2: Már itt kellene lennie....Vajon hol késlekedik?
Bíboros 1: Talán elkerültük egymást....
Bíboros 2: Baj lenne....nagyon nagy baj....
Bíboros 1: Jön!
/ A rendezői jobbról Bíboros 3 ( Mondégó bíboros ) érkezik, hasonlóan mint a másik kettő. /
Bíboros 2: Azt hittem, meggondolta magát Mondégo bíboros....
Bíboros 3: Az én adott szavam többet ér annál....
Bíboros 2: Ennek örülök....Jól figyeljen! Eljött a végső cselekvés ideje! Sikerült a pápát Terréra bíboros ellen hangolnunk....Most már csak önön múlik, hogy le tudja-e aratni az általunk elvetett mag termését!
Bíboros 3: Őszentsége tehát úgy tudja, hogy én Terréra mellett állok?
Bíboros 1: Igen. És mindent elkövet majd, hogy ezen változtasson.
Bíboros 2: Ezt kell magának kihasználni! A végsőkig tartson ki az Antikrisztus-elmélet mellett, az majd megteszi a hatását!
Bíboros 1: Aztán amikor már kellőképpen sarokba szorította, rukkoljon ki az egyetlen lehetséges megoldással, amelyért cserébe hajlandó elállni Terréra mellől.
Bíboros 3: Nem lesz könnyű....A szentatya következetes ember. Ritkán enged a saját elképzeléséből....
Bíboros 2: Vannak esetek, amikor muszáj. Ez most ilyen....
Bíboros 1: Ne feledje: önön áll vagy bukik minden!
Bíboros 3: Mindent elkövetek, hogy sikerrel járjak.
Bíboros 2: Most menjen...már várja magát.
/ A bíborosok ugyan azon az oldalon, ahol jöttek, távoznak. A színpadon teljes fény, a pápa türelmetlenül sétál. Kopognak. /
Pápa: Szabad!
Bíboros 3: Hívatott, Szentatyám?
Pápa: Igen. Jöjjön beljebb.
Bíboros 3: Azt hittem, már alszik Szentséged ezekben a késői órákban....
Pápa: Nem hagy nyugodni a hír, amit kaptam... / Tesz néhány lépést, aztán szeme fordul a bíborossal. / Azt beszélik, hogy ön és Terréra bíboros Antikrisztusként akarják minősíteni azt az embert! Igaz ez?!
Bíboros 3: A hír igaz, Szentatyám.
Pápa: Maguknak elment a józan eszük! Hogyan juthatott eszükbe ilyen ostobaság?!
Bíboros 3: Nem tudom, Szentségedre milyen hatást gyakorolt, amikor az az ember elkezdett beszélni, amikor tűztől csillogó szemmel válaszolt a kérdéseinkre... Az az erő, amely akkor és ott áradt belőle, megfogalmazta bennem a kérdést, hogy vajon valóban emberrel van-e dolgunk...
Pápa: Vitathatatlan, hogy rám is nagy hatással volt. Úgy tud beszélni, hogy aki hallja, még órák múlva is a szavain gondolkodik....Nem tagadom, hogy több, mint egy átlagember, de annál nem több! Egy különös ember!
Bíboros 3: Ne haragudjon, Szentatyám, de ez az érvelés nekem kevés...Továbbra is kénytelen vagyok azt állítani, hogy ő nem más, mint az Antikrisztus! A magyarázatot épp a Szentírás adja meg, amely azt írja, hogy az Antikrisztus vagy maga a Sátán lesz emberi testben vagy csak egy ember, aki szoros kapcsolatban áll a Sátánnal. Amikor tehát ön úgy fogalmaz, hogy egy különös ember, végül is nem cáfolja az én véleményemet...Ráadásul a Biblia azt is mondja, hogy az Antikrisztus csodákat művel majd és nagy számú híveivel imádtatja magát! Nos, ha megnézzük ennek a különös embernek a tevékenységét, ugyan ezt tapasztalhatjuk!
Pápa: Gondolkodjon egy kicsit, Mondégó! hitünk szerint az Antikrisztus a világ vége előtt jön el! Tehát ha kijelentjük, hogy eljött az Antikrisztus, egyúttal azt is mondjuk, hogy itt a világvége! Tudja miit válthat ki ez az emberekből?!
Bíboros 3: A történelem folyamán már sok személyt minősítettek Antikrisztusnak. Gondoljunk csak Juliánus császárra, Mohamedre, II. frigyes császárra, vagy I. péter cárra....Még sem alakult ki világvége pánikhangulat...
Pápa: Mert tévedtek azok a minősítések! Ugyanazt a hibát akarják önök is elkövetni?
Bíboros 3: Valamilyen magyarázatot mégis csak adnunk kell a megtörtént csodákra! Az emberek elvárják tőlünk!
Pápa: Az emberek eddig is hallottak csodás gyógyítókról, olyan erővel rendelkező személyekről, akik pusztán az akaratukkal tárgyakat mozdítanak el a helyükről. Még sem jutott eszükbe, hogy Isten fiával vagy az Antikrisztussal van dolguk!
Bíboros 3: Ez is azt bizonyítja, hogy itt valami egészen másról van szó...lényegesen többről...
Pápa: Sem többről, sem kevesebbről. Mindössze annyi a különbség, hogy az eddigi gyógyítók egyikének sem jutott eszébe az az ördögi ötlet, hogy Isten Fiának nevezze magát!
Bíboros 3: Látja, Szentatyám? Most ön is az ördögi szót használta. Akaratlanul is ez a szó kívánkozott a szájára...
Pápa: Ne forgassa ki a szavaimat, bíboros úr! / Dühösen járkálni kezd. /
Bíboros 3: / Rövid csend után. / Azt hiszem, jó ha felkészül Szentséged arra, hogy Terréra bíboros fenntartja majd álláspontját a Bíborosi Tanács előtt, és én támogatni fogom....
Pápa: / Egyre dühösebb. / De hát mit akarnak maguk tulajdonképpen?! Tényleg azt akarják, hogy kiáltsuk ki azt az embert Antikrisztusnak?! Ez rosszabb lenne, mint ha azt mondanánk, hogy ő Jézus!
Bíboros 3: / Elmosolyodik. / Akkor miért nem választjuk a kevésbé rossz megoldást, Szentatyám?
Pápa: / Közelebb lép. / Mit akar ezzel mondani?
Bíboros 3: Ha nem akarunk az Antikrisztus elismerésével világvége hangulatot teremteni, akkor ismerjük el, hogy Jézussal van dolgunk....Ő úgy is azt prédikálja, hogy eljön majd egy szebb és jobb világ....Ez jobban tetszik majd az embereknek és nem alakul ki pánik....
Pápa: Nem kiálthatunk ki mindenhatónak egy olyan embert, aki bírálja az Egyházat!
Bíboros 3: Pedig higgye el Szentatyám, hogy ez lenne a kisebbik rossz...
Pápa: Ostobaság! Kell lennie egy középútnak! És meg is fogom találni! Amit pedig önök javasolnak, abba soha nem fogok beleegyezni!
Bíboros 3: Kénytelen lesz, Szentatyám....A Bíborosi Tanács várhatóan Terréra mellé áll majd, és mint azt ön is tudja, a szavazatok döntenek....Higgye el: csak egyféleképpen semmisítheti meg Terréra Antikrisztus elméletét....Ha elismeri, hogy Jézus jött közénk... Ebben az esetben én is hajlandó lennék Terréra ellen szavazni, és persze még sokan mások.....
Pápa: Ön elfeledkezik valamiről, Mondégó! Bármikor élhetek a pápai Tévedhetetlenség jogával, és önálló döntést hozhatok!
/ Folytatás az 5. részben /
