Színészképzés Másképp-Minden ami színház ! - Színházi Események, Verseim,Verset mondok,Politikai szatíra,Dráma,Vígjáték,pszichodráma,Színház ,Színházi Alapfogalmak,Színitanoda,Színitanodáról,Színházi emberek,Színház ,Sztanyiszlavszkij,Grotowski,Reformerek klubja,magyar színháztól,francia színháztól,norvég színháztól,dán színházig,amerikai színházig,sturm und drang,vásári komédiától,zenés dráma,lapozható változatban

SZÍNÉSZKÉPZÉS MÁSKÉPP! - JÉZUS MÁSODIK 3.
Add a Facebook-hoz

FORDÍTÓ

Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 248





HONLAP FŐ MENŰJE


ÍRÁSAIM,GONDOLATAIM


SZÍNHÁZTÖRTÉNET


MINDEN AMI SZÍNHÁZ























  • JÉZUS MÁSODIK KÜLDETÉSE / Harmadik rész /


    Rendőrkapitány: Majd ha befejeztem, akkor mehet.... / Diktátori pózban, hátra tett kézzel járkálni kezd. / Továbbá! Nem szeretném, ha a raboknak előírt fejadagból elvennének! Sőt! Azt se bánom, ha emelnek rajta egy kicsit! Persze azért e vigyék túlzásba....Tudják, ilyen szegényes a költségvetés... Holnap reggel pedig, és minden nap, amíg a vendégek itt lesznek, engedjék ki fürödni az őrizeteseket! Nem szeretném, ha izzadtság szagúak lennének! Vegyék elő a tiszta matracokat a raktárból, a mostani koszosokat meg jól dugják el!

    Rendőr 2: Elnézést, ezredes úr, de a kazán nem bírja annyi ideig a meleg vizet. A végén még az emeleti irodákban nem lesz....

    Rendőrkapitány: Az emeleti irodák most le vannak szarva! A cél érdekében mindenkinek áldozni kell! Különben is: maga azért van, hogy megoldjon mindent, amit magára bíztam!

    Rendőr 2: Értettem! Megoldom!

    Rendőrkapitány: Nahátakkor!..... / Nagyot fúj, mint aki kimerítő munkát végzett, aztán le ül az asztalához. / Most mire vár?!

    Rendőr 2: Távozhatok?

    Rendőrkapitány: Ha már hozzá fogtak volna is későn lenne!

    Rendőr 2: Értettem! / Tiszteleg és távozik. /

    Rendőrkapitány: / A nőhöz. / Meg vagy elégedve?

    Ex-párttitkárnő: Majd akkor mondok véleményt, ha mindennel kész vannak az embereid...

    Rendőrkapitány: / Büszkén. / Az én utasításaimat mindig maradéktalanul végrehajtják.

    Ex-pártitkárnő: / A káplánhoz / Remélem, az egyház képviselői is elégedettek lesznek....

    Káplán: / Össze csukja a Bibliát, és elteszi. /

    Ez a Nuntius személyétől függ. Van közöttük nagyon éles szemű is, akit nem téveszt meg pillanatnyi látszat....

    Rendőrkapitány: Ha nem tetszik neki, nagyon sajnálom! Én se megyek kritizálni a Vatikánba...

    Ex-párttitkárnő: Legalább azt árulja el, káplán úr, hogy előreláthatóan lesz-e esély megegyezésre a Vatikánnal?

    Káplán: Ez attól függ, hogy a Szentatya milyen útmutatásokat adott a Nuntiusnak....

    Ex-párttitkárnő: És persze attól is, hogy ön milyen levelet írt a Vatikánba. Mert ugyebár ön értesítette őket....Ki más lett volna érdekelt ebben a dologban....

    Káplán: Nem tagadom. Én értesítettem őket.

    Ex-párttitkárnő: Hát mit mondjak....Nem volt szép ez a hátbatámadás....

    Rendőrkapitány: Én megmondtam, hogy....

    Ex-párttitkárnő: / Letorkolja. / Tudom: nem lehet bízni a papokban!
    / A káplánhoz. / Legalább elmondaná, hogy mit írt abban a levélben?


    Káplán: Tárgyilagosan volt megfogalmazva.

    Ex-párttitkárnő: Ez a válasz számomra nem mond semmit. Én azt szeretném tudni, hogy őrültnek vagy csalónak minősítette a letartóztatott személyt?


    Káplán: Erről most még nem áll módomban nyilatkozni...


    Ex-párttitkárnő: / Dühösen / Ne haragudjon káplán úr, de ez a válasz nem vall őszinte tárgyalási szándékra!


    Káplán: / Keményebb hangon. / Kedves hölgyem. Nem is sejti, hogy mennyire feleslegesek a kérdései. Észre kellene vennie végre, hogy az események már régen túlnőttek rajtunk! Mi már csak kis pontok lettünk ebben az ügyben! A döntés és a tárgyalási készség már nem mi rajtunk, hanem a legmagasabb körökön múlik! Mi legfeljebb csak asszisztálhatunk egy készülő hatalmas színjátékhoz...

    Ex-párttitkárnő: Lehet, hogy igaza van, káplán úr....most majd erősebb játékosok veszik át a terepet...De ne feledje: statiszták és epizódszereplők nélkül a főhősök sem létezhetnek! Nem mindegy tehát, hogy miként statisztálunk....

    / Kintről dühös kiabálás, csapkodás, fémvödrök kopogása hallatszik. /

    Rendőr 1: / Kintről hallatszik a hangja. /
    Azt hiszed, hogy szórakozhatsz velem?! Semmivel se vagy különb mint a többi, az istenit az anyádnak! Megfogod a vödröt vagy belehúzom a fejedbe!

    Rendőrkapitány: / Az ajtóhoz siet és kiszól. /

    Mi történik? Mi ez a lárma?

    Rendőr 2: / Dühösen belép. / Ezredes úrnak jelentem, adódott egy kis probléma. Az egyik előzetes nem akar takarítani. Csak bámul bele az ember arcába, mint a birka.

    Rendőrkapitány: Hassanak oda keményebben! Megmondtam, hogy nincs kivétel!

    Rendőr 2: / tovább méltatlankodik. / Hiába ordítok vele, hiába lökdösöm, csak összekulcsolja a kezeit, nézi az eget és hallgat. Megverni nem akarom, mert holnap meglátszik rajta....

    Rendőrkapitány: / Rosszat sejtve. / Kiről beszél maga?

    Rendőr 2: Arról a Jézusról, vagy hogy a fenébe nevezteti magát...

    Rendőrkapitány: Megőrült?! Azt az embert kímélni kell! A holnapi vendégek ő miatta jönnek! Remélem, egy ujjal se nyúlt hozzá?!

    Rendőr 2: / Megvonja a vállát. / Ezredes úr azt mondta, hogy nincs kivétel....

    Rendőrkapitány: / Ordít / Nem érdekel, hogy mit mondtam! Az a lényeg, amit most mondok! Azonnal kísérjék vissza azt az embert a zárkájába, és hagyják békén! Megértette?!

    Rendőr 2: Értettem! / Menni akar. /

    Rendőrkapitány: Még valami! Igyekezzenek a zárkáját olyan otthonossá tenni, amennyire csak lehet!

    Rendőr 2: Értettem! / Távozik /

    Káplán: / Feláll / Azt hiszem, hogy rám itt már nincs szükség. Mindent megbeszéltünk, amit kellett... A többi a holnapi nap titka...

    Ex-párttitkárnő: Önnel tartok káplán úr. Engedjük át a terepet a rendőrség bölcs vezetőjének...
    / Kifelé menet oda lép az ezredeshez és félhangosan mondja. / Nagyon remélem, hogy holnap minden rendben lesz....

    / A káplánnal együtt elhagyják a színt. /

    Rendőrkapitány: / Önmagát nyugtatgatja. / Rendben lesz...Hát persze, hogy rendben lesz....Amit én csinálok, az mindig rendben van....Csak el ne feledkezzek valamiről..... /Járkál, majd kiordít. / Ügyeletes!!!!

    Rendőr 2: Jelentkezem ezredes úr!

    Rendőrkapitány: Minden rendben?

    Rendőr 2: A folyosó kész, a csempék ragyognak, a zárkákban illatozik a klórmész, Jézus zárkáján még dolgoznak...

    Rendőrkapitány: Mi az, hogy Jézus?! Ki az a Jézus?! Ezt a nevet még egyszer meg ne halljam, megértette?! ...Az egy minden hájjal megkent csaló, még ha úgy is néz ki, mint Jézus....Tényleg! Egyáltalán, hogy néz ki az az ember?!

    Rendőr 2: Hát, ami azt illeti, elég ápolatlan a külseje.....

    Rendőrkapitány: Erről van szó! Rendbe kell hozni! Kerítsenek neki valami normális ruhát, és gondoskodjanak arról, hogy minél emberibb formája legyen!

    Rendőr 2: Értettem! / Távozik. /

    Rendőrkapitány: / Elégedetten dörzsöli össze a kezeit. /
    Így kell ezt csinálni! Határozottan, keményen, okosan!...Hiába: engem az isten is rendőrkapitánynak teremtett...

    / Összecsapja a tenyerét, aztán mint aki jól végezte a dolgát, kimegy a színpadról. /

    / SÖTÉT /



    KILENCEDIK KÉP


    A rendőrkapitány irodája egy nappal később. A szereplők hangja először kintről hallatszik, megjelenésük késleltetett.

    Rendőrkapitány: / Még színpadon kívülről. /
    Hogyne miniszter úr. Természetesen mindent elrendeztem. Személyesen intézkedtem
    / Belép a színpadra, kezeit alázatos pózban dörzsöli össze. /
    Ide parancsoljanak. Ez itt az én irodám....

    Belügyminiszter: / Belép. Megáll a színpad szélén és szétnéz. /

    Itt lesz a kihallgatás? Mintha egy kicsit szűk lenne a hely...

    / Elindul beljebb. A belügyminiszter mögött alig lemaradva jön a Nuntius és az igazságügyi miniszter. Kicsit hátrébb az ex-párttitkárnő és a káplán. Megállnak a színpad közepén. /

    Rendőrkapitány: Sajnos ilyen szűken vagyunk, Évek óta próbáljuk elintézni, hogy más épületbe költözhessünk, de nem sikerült....Meg aztán nem is számítottunk ennyi vendégre...Rögtön intézkedek, hogy hozzanak még székeket.
    / A színpad széléhez megy és ki kiabál. / Azonnal hozzanak székeket a vendégeknek! / Visszalép és tovább dörzsöli össze kezeit, közben a belügyminiszternek mondja. / Egy pillanat és megoldódik a probléma....

    Belügyminiszter: / Nem várja meg a székeket. Oda lép a rendőrkapitány székéhez az íróasztal mögött és abba ül. A többiek még állnak. /

    Aztán, hogy megy errefelé a munka, ezredes úr?

    Rendőrkapitány: Mostanában igen mostoha lett a rendőrség helyzete. Pénz kellene. Sok pénz...Persze ne higgye miniszter úr, hogy panaszkodom! Az állomány minden körülmények között helytáll!

    Belügyminiszter: Ezt el is várom önöktől!

    / Két rendőr székeket hoz be. /

    Rendőr 1: Hová tegyük a székeket, ezredes úr?

    Belügyminiszter: Tegyék csak le valahová. Majd mi elosztjuk az ülésrendet.

    / A rendőrök leteszik a székeket és távoznak. /

    Belügyminiszter: Nos, uraim, akkor lássunk munkához. Azt hiszem, hogy az a leghelyesebb, ha a székeket fontossági sorrendben helyezzük el. Mármint az ügy szempontjából nézve... / Néhány pillanatig nézelődik. /
    Én ugyebár már megtaláltam a helyemet...Mindenképpen mellettem van helye a Nuntius úrnak és az Igazságügyi miniszter úrnak, hiszen mi végezzük a vizsgálatot. A többiek, mint megfigyelők, valahol oldalt üljenek le.....

    / Mindenki elfoglalja a helyét. /


    Nuntius: / Miután leült / A rabok is ilyen szűken vannak?

    Rendőrkapitány: Természetesen nem. Nekik igyekszünk minél jobb körülményeket biztosítani. Ha mi szorongunk egy kicsit az nem baj. Mi a kötelességünket végezzük.

    Belügyminiszter: Óhajtja esetleg megnézni a fogdákat, Nuntius úr?

    Nuntius: Majd később. A Szentatyának minél előbb referálnom kell a vizsgálat eredményéről. Inkább tájékoztassanak az ügy részleteiről, előzményeiről, mert még túl keveset tudok ahhoz, hogy tisztán lássak.....

    Igazságügyi miniszter: Véleményem szerint a gyanúsított meghallgatásával előbbre jutnánk.

    Nuntius: A körülmények ismerete nélkül nem lehet logikus és lényegre törő kérdéseket feltenni. Hiszen még az sem tisztázott számomra, hogy egyáltalán mit követett el ez az ember....Mik voltak azok a körülmények, melyek alapján Jézusnak mondhatja magát, és miért hitték ezt el hívők ezrei? Nagyon lényeges kérdések ezek, melyekre mindenképpen kielégítő választ szeretnék kapni.

    Belügyminiszter: Nos, a hozzánk érkezett adatok szerint egyszerűen csak kijelentette, hogy ő Jézus, és kész...Mindez persze még nem jelentett volna gondot jogilag, tekintettel arra, hogy számtalan önmagát másnak képzelő, szellemileg és lelkileg sérült ember jár-kel az utcákon....A probléma, amely miatt be kellett avatkoznunk akkor kezdődött, amikor már igyekezett hasznot húzni abból, amit állított. Ekkor merült fel először a rendőrségben a gyanú, hogy talán nem is őrülttel, hanem egy jól felkészült csalóval van dolgunk.

    Nuntius: / Hitetlenkedve ingatja a fejét. /
    Nincs olyan jól képzett csaló, aki alig egy hónap leforgása alatt több ezer embert lenne képes becsapni...Főleg akkor nem, ha mindehhez nem áll rendelkezésére a tömegkommunikáció....Mert tudomásom szerint nem mondott rádióbeszédet, nem nyilatkozott sem televíziónak sem újságnak...

    Igazságügyi miniszter: Szerintem ebben a helyi vezetés erőtlensége a vétkes! Nem fordítottak ugyan is kellő gondot arra, hogy a sajtó szenzációhajhász képviselőit távol tartsák az ügytől.

    Nuntius: Az a néhány újságcikk biztos, hogy nem tudott ekkora hatást kiváltani. Történnie kellett valami másnak is....Valami olyannak, ami miatt az emberek elhitték, hogy ő Jézus....

    Belügyminiszter: Én nem tudok ilyen eseményről.... Igazságügyminiszter úr? Önt tájékoztatták ilyenről?

    Igazságügyminiszter:Nem...Én sem tudok semmi ilyesmiről...De talán a rendőrkapitány....

    Rendőrkapitány: Én annyit tudok, amennyit leírtam a jelentésemben.

    Káplán: / Hirtelen feláll / Miért igyekszik mindenki elhallgatni az igazságot?! Miért nem beszélnek arról, ami a leglényegesebb?! A csodás gyógyításokról és megtérésekről!

    Igazságügyminiszter:/ Ő is felemelt hangon. / Azért, mert azoknak nincs jogi jelentősége! Nekünk az a feladatunk, hogy megállapítsuk, történt-e bűncselekmény vagy nem!

    Káplán: / Még dühösebben / Márpedig én láttam! A saját szememmel láttam, amikor meggyógyított egy mozgásképtelen nyomorékot!

    Nuntius: Itt álljunk meg egy pillanatra! Szerintem a káplán úr szavai egészen más megvilágításba helyezik a dolgokat. Ezért úgy gondolom, hogy mindenképpen meg kell hallgatnunk néhány olyan személyt, akik részesei voltak a gyógyításoknak, vagy valamilyen csodás eseménynek.

    Belügyminiszter: Kezdem azt hinni Nuntius úr, hogy a Vatikánban komolyan foglalkoznak azzal a lehetőséggel, hogy az az ember az igazi Jézus. Ezt nem gondolhatják komolyan.

    Nuntius: Visszajövetelének körülményei nem egyeznek a Bibliában leírtakkal, ezért valóban szinte nulla az esélye annak, hogy ő Jézus. Az emberek megnyugtatása érdekében azonban minden részletet meg kell vizsgálni. Így tehát az utolsó pillanatig sem zárható ki a parúzia lehetősége....

    Belügyminiszter: Lehetne érthetőbben? Sajnos nem mindenki tud itt latinul....

    Nuntius: Latin nyelvismerettel nem is értené meg... Ugyan is ez görög szó... Jézus Krisztus második, világ végi eljövetelét jelenti.

    Belügyminiszter: / Zavartan. / Én tudtam. Csak a többiekben nem voltam biztos....

    Ex-párttitkárnő: / Feláll és közelebb megy az asztalnál ülőkhöz. /
    Én pedig azt mondom, hogy a káplán úr által említett állítólagos csodák csak arra valók, hogy eltereljék a figyelmet az elkövetett bűncselekményről!

    Belügyminiszter: Igen. Én is azon a véleményen vagyok, hogy elsősorban a bűncselekménnyel kell foglalkoznunk!

    Nuntius: Na haragudjanak, de még mindig nem tisztázott előttem, hogy ilyen bűncselekményről van szó?

    Ex-párttitkárnő: A nyomozás arra a megállapításra jutott, hogy különféle telekspekulációkat és lopásokat hajtott végre.

    Nuntius: Lehetne ezt egy kicsit részletesebben?

    Ex-párttitkárnő: Erről a rendőrkapitány úr tud bővebb információval szolgálni...

    Rendőrkapitány: / Minden fej feléje fordul, érzi, hogy most nagyon fontos emberré vált. Kihúzza magát. /
    Nos...Bejelentést kaptunk arról, hogy a város több pontjáról építőanyagok tűntek el. Természetesen azonnal vizsgálatot indítottunk, amely ki is derítette az anyagok hollétét....Az érdekes az volt, hogy amikor kérdőre vontuk az illető személyt, akinél a tárgyi bizonyítékot felleltük, arra hivatkozott, hogy valamiféle Jézustól kapta az anyagot, és ez minden esetben így történt. Így jutottak el a nyomozás szálai a szélhámoshoz....

    Nuntius: / Elgondolkodva / Elismerte mindezt a csaló?

    Rendőrkapitány: Sajnos mindeddig nem tudtuk szóra bírni.

    Nuntius: Akkor viszont fennállhat annak lehetősége is, hogy valakik a saját hasznukra fordították az úgynevezett "Jézus-jelenséget"... Ellopták az anyagot, aztán arra az emberre hivatkoztak, hogy védjék magukat. Erre nem gondoltak?

    Rendőrkapitány: / Zavartan. / Ez irányban nem vizsgálódtunk....

    Belügyminiszter: Hát vizsgálódjanak, ezredes úr! Ekkora hiányosságokat nem enged meg ez az ügy! Nekünk tisztán kell látnunk minden részletet, és ha ezek felderítése meghaladja az ön képességeit, akkor keresünk valaki mást!

    / A belügyminiszter szavait éles üvegcsörömpölések és koppanások szakítják félbe. A színen lévők riadtan állnak fel. Kintről kiabálások hallatszanak. /

    Első hang: Igazságos vizsgálatot akarunk!

    Második hang: Engedjék ki Jézust!

    Harmadik hang: Engedjétek ki a Megváltót! Szükségünk van rá!

    Tömeg: / Kórusban. / Engedjétek ki! Engedjétek ki! Engedjétek ki!

    Belügyminiszter: / A rendőrkapitányhoz. / Mi folyik itt?

    Rendőrkapitány: Nem tudom....Azonnal utánanézek....

    / Indulna kifelé, de megtorpan a berohanó rendőr miatt. /

    Rendőr 2: Ezredes úr! Az emberek itt csoportosulnak az épület előtt! Azt követelik, hogy engedjük ki a szélhámost! Kövekkel dobálják az ablakokat!

    Rendőrkapitány: És maguk? Csak állnak és nézik? Azonnal oszlassák szét őket!

    Belügyminiszter: Végre egy jó döntés! Az indulatokat még időben meg kell fékezni! Intézkedjen, rendőrkapitány úr!

    Rendőrkapitány: Nyugodjon meg miniszter úr! Nem sokára csend és nyugalom lesz! Erről gondoskodom!

    Igazságügyminiszter:/ A kifelé induló rendőrkapitány után szól, arcán gúnyos mosoly /
    Ezredes úr! Csak demokratikusan!

    Rendőrkapitány: / Elvigyorodik. / Természetesen. / Elsiet. /

    Belügyminiszter: / A nuntiushoz. / Ennek a kis incidensnek a megszüntetése eltart egy ideig....Addig talán lepihenhetne, Nuntius úr....

    Nuntius: Nem vagyok fáradt. De ha az lennék sem engedhetném meg magamnak a pihenést...Kezdem érezni, milyen sürgős ez a döntés...

    / Hirtelen lendülettel berohan a színpadra a kurva. Megáll egy pillanatra, végig méri a jelenlévőket, aztán csípőre tett kézzel, gúnyosan mondja. /

    Kurva: Szóval maguk azok, akik ítélkezni akarnak Jézus fölött????....Szép kis csapat, nem mondom....

    Belügyminiszter: Hogy kerül maga ide?!

    Kurva: Bejöttem... Besétáltam... Amíg a zsaruk azzal voltak elfoglalva, hogy kiszorítsák az utcából az embereket, addig én szépen bejöttem.

    Belügyminiszter: Ide nem lehet csak úgy besétálni!

    Kurva: Már hogyne lehetne. Itt vagyok, nem?

    Belügyminiszter: / Felemelkedik a székéről. / Azonnal távozzon!

    Nuntius: / Ő is feláll. A kurvához szól. /

    Várjon! Ne menjen még! / A többiekhez. / Itt a lehetőség, hogy meghallgassuk az utca emberét. Bizonyára tud nekünk mesélni arról az emberről, aki Jézusnak nevezi magát. / Visszafordul a kurvához. / Mondja: találkozott maga azzal az állítólagos Jézussal?

    Kurva: Hogy találkoztam-e? Soha nem felejtem el azt a napot! Azon a napon tértem meg!

    Rendőrkapitány: / Sietve lép be. / Uraim! A tömeg elvonult! Újra rend van a környéken! / Észre veszi a kurvát. / Mari! Mit keresel te itt?!

    Kurva: Az urakkal beszélgetek.

    Rendőrkapitány: Azonnal tűnj el innen!

    Kurva: / A többiekhez. / Mondják már meg neki, hogy mi van!

    Belügyminiszter: Ezredes úr! Ezen már rég túl vagyunk...A hölgyet épp most hallgatja meg a bizottság.

    Rendőrkapitány: Hölgyet????

    Nuntius: / A kurvához / Foglaljon helyet.

    Kurva: Minek üljek le? Ne szándékozok sokáig maradni.

    Rendőrkapitány: Próbálj meg viselkedni Mari! Nem akárkikkel beszélsz!

    Kurva: Ne ijesztgessen maga engem! Nincs nekem semmi takargatnivalóm amióta felhagytam a szakmával!

    Nuntius: Talán még is jobb lenne ha leülne. Ilyen állapotban kímélni kellene magát....

    Kurva: Hogy kíméljem magam, ha mindig zaklatnak? Na jó....magának leülök....

    Nuntius: Szóval maga azt állítja, hogy találkozott azzal a bizonyos Jézussal, aki megváltotta magát...Mondja, igaz ez?

    Kurva: Ha nem lenne, nem mondanám.

    Nuntius: Miből állt ez a megváltás?

    Kurva: Az előbb mondtam: felhagytam a szakmával.

    Belügyminiszter: És mi volt a szakmája?

    Kurva: Kurva voltam.

    Belügyminiszter: És már nem az?

    Kurva: Kérem, én ennek az embernek mindjárt kikaparom a szemét! Minek jön ide, ha nem figyel?!

    Belügyminiszter: / Meglepődve ekkora bátorságon. / De hát én csak....

    Igazságügyminiszter: Tehát már nem jár ki az utcára...De miért? Lebeszélte róla az az ember?

    Kurva: Miféle ember?

    Nuntius: / Bizonytalanul mondja ki. / Jézus....

    Kurva: Ja! Jézust kérdezi? Akkor miért mondja, hogy ember?...Na mindegy...Az úgy történt, hogy amikor közölte velem, hogy terhes vagyok és a gyermekem majd jobb irányba tereli az életem, hirtelen valami melegség öntött el, aztán mint ha megváltozott volna bennem valami...Már nem kívánkoztam az utcára. Pedig előtte nagyon szerettem a pénzt és a férfiakat....

    Belügyminiszter: Addig nem is tudta, hogy terhes?

    Kurva: Kezdőnek néz? Nagyon is tudtam. Csak azt nem értem, hogy ő honnan tudta... A második hónapban lehettem...Még a lányok se vették észre, pedig ők szakmabeliek....Jézus viszont.... / Ellágyul a hangja. / Azt mondta nekem: segítségre nem te szorulsz, hanem a magzat, melyet magadban viselsz. Lelked csak rajta keresztül nyerhet megtisztulást...És azt is mondta, hogy a gyermek mindent megváltoztat majd az életemben...

    / A távolba réved a tekintete. Másodpercekig néma csend. /

    Nuntius: / Köhint néhányat, hogy oldja a feszültséget. /

    Szabadna tudnom, miért ment el Jézushoz? A kíváncsiság vitte?

    Kurva: Bűnös gondolataim voltak...Vívódtam magamban, hogy mit tegyek majd a gyerekkel...És ő ezt is tudta. Anélkül, hogy mondtam volna...

    Igazságügyminiszter: Látom, nagyon hisz abban, amit mond....De mit szólna, ha bebizonyítanánk magának, hogy az, akit maga Jézusnak hisz, nem már mint egy csaló, aki becsapta az embereket és becsapta magát is?

    Kurva: / Felcsapja a fejét. Előrébb lép, kezeit a teste mellett ökölbe szorítja. /

    Ismerem én a maguk bizonyításait! Bárkiről be tudják bizonyítani, hogy csaló, aztán ugyan azt az embert néhány év múlva szentté avatják! Politikusok!!!! két oldala van a maguk igazságának! Mindig azt fordítják kifelé, amelyik jobban bele illik a piszkos kis terveikbe...

    Rendőrkapitány: Vigyázz a szádra Maris!

    Kurva: Én vigyázzak?! Nekem nincs mitől félni! De maguknak igen! Jó ha tudják: gondolkodjanak el mielőtt egy ujjal is hozzányúlnak Jézushoz, mert az emberek a fejükre bontják ezt az egész épületet, úgy ahogy van! Ennyit akartam mondani! Az Isten legyen magukkal!

    / Feldúltan, és olyan gyorsan, mint ahogy jött, távozik. /

    / A jelenlévők döbbenten hallgatnak. Csak kis idő múlva kezdenek kínosa feszengeni a székeiken. /

    Rendőrkapitány: Bocsássanak meg ezért a szerencsétlen közjátékért...Tudhattam volna, hogy ilyen szabad szájú ez a bestia....

    Belügyminiszter: Szerintem nagyon tanúságos volt ez a jelenet. Igazolta a gyanúmat, hogy óvatosan kell bánnunk ezzel a problémával, mert könnyen megégethetjük a kezünket...

    Nuntius: Szerintem is nagyon tanúságos volt, csak egészen más szempontból...

    Káplán: Igen...Megdöbbentően tanúságos....És bizonyíték egy ember töretlen hitére....valamint arra, hogy még sem emberi erő az, amelyet vizsgálunk....

    Nuntius: Ne következtessen elhamarkodottan Káplán úr!.....
    / A többiekhez. / Nos, uraim, itt lenne az ideje megvizsgálni azokat a bizonyítékokat, amelyek a bűncselekmény tényét támasztják alá... Ezredes úr! Tud mutatni ilyen bizonyítékot?

    Rendőrkapitány: Természetesen. / Kikiabál. / Vezessék be az első tanút!

    Rendőr 1: / Bekíséri az Esztergályost. / A tanút előállítottam!

    Rendőrkapitány: Leléphet!

    Belügyminiszter: Nuntius úr, kérdezzen.

    Nuntius: Nem, nem. A dolog jogi oldala az önök asztala....Én most csak figyelek....

    Belügyminiszter: Ahogy gondolja.... / Az esztergályoshoz. / Figyeljen ide, ember! Jó ha tudja: a formaságok nem érdekelnek. A nevét és az adatait meg tudom nézni, ha akarom...Én a tettek embere vagyok, és a lényeget szeretem. Remélem, nem fogjuk sokáig rabolni egymás idejét....Maga egyébként okos embernek látszik...Ugye jól gondolom?

    Esztergályos: / Félszegen. / Igen....Biztosan....

    Belügyminiszter: Ennek örülök....Üljön le..../ Megvárja amíg leül. / Tehát maga nem rég építkezésbe kezdett...

    Esztergályos: Igen.

    Belügyminiszter: Nagyszerű...Mondja, mivel foglalkozik? Mi a képesítése?

    Esztergályos: Esztergályos vagyok.

    Belügyminiszter: Kiváló...De most térjünk vissza az építkezéshez...Ugye sokba kerül?

    Esztergályos: Nagyon sokba. Ketten keresünk a feleségemmel és így is a szánktól kell megvonni a falatot, ha azt akarjuk, hogy legyen végre egy saját kis házunk.

    Belügyminiszter: Ez is kiváló... / Feláll és közelebb lép. Hirtelen megemeli a hangját. / Akkor miből futotta magának arra a rengeteg építőanyagra, amit a telkén találtak?! Lopta?!

    Esztergályos: / ijedten. / Kérem, én soha életemben nem loptam! Már elmondtam egy korábbi kihallgatásomkor, hogy mi történt....

    Belügyminiszter: Mondja el még egyszer! Azért hívattuk ide!

    Igazságügyminiszter: / Feláll és ő is odalép. / Így nem jutunk semmire. Nem kell ezt az embert halálra rémíteni....Elvégre nem ez a célunk.... / Bizalmasan az esztergályoshoz hajol. / Ugye tudja, hogy miért vagyunk itt?

    Esztergályos: A téglák miatt....

    Igazságügyminiszter: Ugyan! A tégla másodrendű ebben a dologban. Minket az érdekel, hogy mivel vezette magát félre az az ember, akitől kapta? Bizonyítékot keresünk egy csaló ellen, akinek maga is áldozata lett. Mert tudja, nekem meggyőződésem, hogy maga nem bűnös, hanem áldozat....

    Esztergályos: Én tényleg nem loptam, kérem....minden ott volt mire haza értem....Azt mondta, hogy ott lesz és ott volt....

    Igazságügyminiszter: Ki mondta? Az az ember?

    Esztergályos: Nem ember....

    Igazságügyminiszter: / Ő is kiabálni kezd. / Hát ki?! Az úristen?! Úgy látom, maga hülyének néz mindannyiunkat!

    Belügyminiszter: Úgy látszik, nem tudja, kikkel beszél!!!!!

    Nuntius: Valóban...Mint ha nem mutatkoztak volna be, uraim....Ezzel az erővel bárkinek nézheti magukat ez az ember....

    Belügyminiszter: / Sértetten. / De kérem ez....

    Nuntius: / Nem figyel a miniszterre. Ő is oda lép a férfihoz. /
    A Római pápa követe vagyok. A Szentatya engem bízott meg, hogy kivizsgáljak egy nagyon kényes ügyet. Gondolom, tudja, miről van szó....

    Esztergályos: Igen.

    Nuntius: Nos, én nem kérdezek sokat. Mindössze arra vagyok kíváncsi, hogy miből gondolja, hogy az aki segített magán, az nem egyszerű ember...Sőt, hogy pontosabban fogalmazzak: talán nem is ember.

    Esztergályos: / Zavartan / Tudott rólam mindent...Az érzéseimet, a gondolataimat....Azt mondta, hogy az imáimból ismer....

    Rendőrkapitány: És mire haza ment, otthon volt a tégla! Hát ez óriási! Ez az ember nagyobb hazudozó, mint az a másik! / Nevetni kezd, de a Nuntius olyan szemekkel néz rá, hogy a torkán akad. /

    Belügyminiszter: Mondja, maga vallásos ember?

    Esztergályos: Most már igen.

    Belügyminiszter: Eddig nem volt az? Egyáltalán?

    Esztergályos: Karácsony Szent Estéjéig nem....De akkor megváltozott minden....minden....

    Belügyminiszter: Kérem, fogalmazzon pontosabban!

    Esztergályos: Úgy, ahogy mondtam...minden...A családi életem, az emberekhez való viszonyom, a lelki világom, az egész életem...Minden olyan tiszta lett....

    Belügyminiszter: És vajon Ön szerint minek köszönheti ezt a nagy változást?

    Esztergályos: Jézus Krisztusnak köszönhetem, aki megjelent nekem, hogy megváltsa az életemet!

    Igazságügyminiszter: Mondja: ismeri maga a Büntető Törvénykönyvet?

    Esztergályos: Még nem volt vele dolgom....

    Igazságügyminiszter: De még lehet, ha így folytatja! Amit maga csinál, az hangulatkeltés! Az emberek félrevezetése és sokkolása! Csak azt lenne jó tudni, hogy mi ezzel a célja?!

    Esztergályos: Isten igazságának a hirdetése.

    Nuntius: / oda megy hozzá / Ön azt a szót használta, hogy Isten...Ha vallásos embernek tartja magát, tudnia kell, hogy ez mekkora felelősség! kérem, mondja el nekem, miből gondolja, hogy akivel találkozott az Jézus Krisztus?

    Esztergályos: Ezt nem lehet elmondani....Érezni kell....Ön is érezni fogja, ha találkozik vele...

    Nuntius: Tett magával valamit az a személy? Mondjuk meggyógyította?

    Esztergályos: Igen. A lelkemet.

    Nuntius: Tudja, hogy az Ön állításai komolyan ellenkeznek mindazzal, ami a Bibliában benne foglaltatik? Milyen hívő maga, ha ilyet megenged magának?!

    Esztergályos: Én másképp hiszem az Istent, mint Ön. Jézustól tudom, hogy az Egyház mai tanításai már nem azok, amiket ő hirdetett valaha. Ezért nem bízok a papokban, amióta Vele találkoztam.

    Rendőrkapitány: / Gúnyosan. / Püff neki!

    Nuntius: / Haragosan. / Nincs több beszédem ezzel az emberrel! És azt hiszem, hogy további tanúk meghallgatásának sincs értelme. Szeretném látni inkább a gyanúsítottat....Azt a személyt, aki mindezt okozta.../ Visszamegy a helyére és leül. /

    Belügyminiszter: Igen. Most már itt az ideje. Én is kíváncsi vagyok... / A rendőrkapitányhoz. / Hozassa be a gyanúsítottat!

    Rendőrkapitány: / Ki kiabál. / Vezessék be a gyanúsítottat! / Az esztergályoshoz. /
    Maga elmehet! Egyenlőre....

    / Az Esztergályos a rendezői jobbon el, Jézus a rendezői balon be. Szakál nélkül, rövidre nyírt hajjal, hétköznapi ruhában. Tesz néhány lépést, aztán megáll. /

    Káplán: Úristen! / Rémülten keresztet vet amikor meglátja, hogy mit tettek
    Jézussal. /

    Belügyminiszter: Mi a baj, káplán úr?

    Rendőrkapitány: / Ő is meg van döbbenve. / Én nem tehetek róla! Félre értették a parancsomat!

    Káplán: Ez nem lehet igaz! Ekkora szentségtörést nem bocsáthat meg az Úristen!

    Igazságügyminiszter: De hát mi történik itt?!

    Káplán: Kezdetét vette a második Kálvária..../ Nem tud uralkodni az indulatain. / Hát nem értik?! Jézus áll önök előtt! A megszégyenített, magára hagyott, emberré aljasított Jézus!....Ezek az emberek levágták a szakállát és a haját! / A rendőrkapitányhoz. / Azt hitték, hogy ezzel elvehetik tőle az isteni erőt?! Hogy legyőzhetik?! Soha! Érti?! Soha nem győzheti le!

    Nuntius: Szeretném azt hinni, hogy tréfál, amikor így beszél, káplán úr....

    Káplán: / Kicsit visszafogottabban. / Én pedig szeretném tudni, hogy miért jöttek ide?! Menteni vagy elpusztítani Jézust?!

    Nuntius: Türtőztesse magát kérem! Ezek a szavak az ön szájából túllépnek minden határt! Jobb lenne talán, ha most elmenne....

    Káplán: Maradok. Látni és hallani akarok mindent, amit vele tesznek!

    Jézus: / Közelebb lép a káplánhoz. / Nyugodj meg...hiszen még nem tettek velem semmit....Én ebben a formában is az vagyok, aki voltam...És ezt ők is tudják...Ezért akarnak ítélkezni fölöttem.

    Belügyminiszter: Miért? Kicsoda ön?

    Jézus: kinek megváltás, kinek rettegés....

    Igazságügyminiszter: Ön azt állítja magáról, hogy Jézus. Mindezt teszi a huszonegyedik században, amikor az ember meghódította a világűrt, amikor műholdak ezrei járják a Föld körüli pályájukat. Nem gondolja, hogy átlátszó ez a trükk? Igazán kitalálhatott volna valami jobbat.

    Jézus: Igen. Megismertetek és meghódítottatok szinte mindent, ami emberi. Az eszetek óriási távolságokat képes legyőzni, de a lelketekről megfeledkeztetek. Márpedig anélkül áttörhetetlen korlátok közé vagytok zárva.

    Nuntius: Ezzel én is egyetértek. Minden istentiszteleten megfogalmazzuk a lélek és a hit művelésének fontosságát. De ennek hirdetésére ott vannak a templomok és az egyház papjai.

    Jézus: A hitet senki sem szoríthatja falak közé. Aki megpróbálkozik ezzel, az előbb-utóbb lerombolt falakat talál maga körül....

    Nuntius: Értse meg: mi tudjuk, hogy maga nem akar rosszat. Köszönnünk kellene, hogy erősíti és terjeszti az emberek között Isten igéjét és szeretetét, de a módszer, ahogyan teszi, nem elfogadható.

    Jézus: Ki állapította meg, hogy mi az elfogadható és mi nem?

    Nuntius: A Pápa. Isten Földi Helytartója!

    Jézus: Egy világi hatalom, amely Istenre hivatkozva irányítani akar mindent....

    Nuntius: Igen! Azt akarjuk, hogy Isten igéje hassa át az egész világot! Miért baj ez?!

    Jézus: Mert amit ti Isten igéjének neveztek, az már régen nem az. tele van gyarló emberi érzésekkel és gondolatokkal.

    Nuntius: Belegondolt már abba, hogy szavaival mekkora lavinát indíthat el? Minden visszájára fordulhat annak, mint amit szeretne....

    Jézus: Semmi sem fordul visszájára. Minden úgy fog történni, ahogy azt Isten akarja!

    Igazságügyminiszter: Láthatja, Nuntius úr! Ez az ember egy megátalkodott csaló, aki előtt nincs tekintély, és nem ismeri a megbánás fogalmát. Kár rá több szót vesztegetni.

    Nuntius: Valóban ritkán találkozik az ember ekkora konoksággal. Minden logikus érv lepereg róla...De azért nem szabad feladni!

    Belügyminiszter: Csodálom a türelmét, Nuntius úr. Engem kifejezetten idegesítenek ezek a kitekert, álpátosszal teli mondatok! Ezekkel csak az egyszerű embereket tudja félrevezetni! Engem biztos, hogy nem!

    Jézus: Egyszerű emberek? Mit jelent számodra ez a fogalom? Úgy ejtetted a szót, mint ha leprásokról beszéltél volna...tele vagy gőggel önmagad iránt, pedig jó ha tudod: nincs különbség ember és ember között, mert mindenki egyformán ítéltetik meg! Te sem kapsz majd többet, mint amennyit érsz, és az igazán nem sok....

    Igazságügyminiszter: / Feláll. Egészen közel hajol Jézushoz. /
    Most már elég volt! A lényegre válaszoljon! Tagadja, hogy anyagi haszonért mindenfélét ígérgetett az embereknek?!

    Belügyminiszter: Tagadja, hogy az embereivel építőanyagokat lopatott?

    Igazságügyminiszter: Mennyi pénzt kapott a becsapottaktól?!

    Belügyminiszter: Mennyit kért a téglákért?!


    Rendőrkapitány: Válaszoljon a törvény képviselőinek!

    Káplán: / Elkeseredett dühvel. /
    Hát nem veszik észre, hogy milyen hiábavaló minden, amivel próbálkoznak?! Nevetséges a mód, ahogy szavaikkal megfélemlíteni igyekeznek! Messze maguk fölött áll, és az eseményeket ő irányítja, nem maguk!

    Igazságügyminiszter: / Dühösen fordul a káplán felé. /
    Káplán úr! Ön már másodszor igyekszik gátolni a vizsgálatot! Kénytelen leszek önt innen kiutasítani!
    Nuntius: A káplán úr csak az Egyház felé tartozik magyarázattal a viselkedéséért, és ezt meg is fogja tenni a megfelelő helyen!

    Belügyminiszter: Magyarázkodhat a Vatikánnak, ahogy akar. Ez viszont a rendőrség és itt én parancsolok!....

    Nuntius: Nem hiszem, hogy emelné az önök nemzetközi tekintélyét, ha engem vagy bármely más egyházi személyt szankciókkal igyekeznének gátolni!

    Belügyminiszter: / Érzi, hogy kicsit túl lőtt a célon. /
    Ön félreértett engem. Nem szándékoztam és a jövőben sem szándékozom semmiben sem gátolni az Egyházat. Az igazság kiderítése érdekében azonban vannak bizonyos eszközök, amelyekkel élni kell...

    Nuntius: / Ő is visszafogottabban. / Köszönöm a hozzá állást, és megértem, hogy ideges. De türelmesnek kell lenni.... / A káplán felé fordul. / Káplán úr! Ön pedig magyarázattal tartozik majd nekem, ha itt lesz az ideje....

    Káplán: / Megfogja Jézus kezét és előre nyújtja. /
    Ezt nézze meg, Nuntius úr! A keresztre feszítés nyomai! A stigmák! Kell ennél bővebb magyarázat?!

    Nuntius: / Zavartan mered a látottakra. / Igen....látom....

    Belügyminiszter: Szerintem ez is csak trükk. Ma már szinte mindenre képes a tudomány és a technika.

    Nuntius: Ez igaz. Még sem jelenthetjük ki ilyen egyértelműen, hogy szemfényvesztésről van szó.... / Beszéde alatt nem tudja levenni a szemét Jézus kezéről. /

    Igazságügyminiszter: Márpedig nekünk egyértelműen kell állást foglalnunk. A bizonytalanság legkisebb jele is veszélyes lehet! Tapasztalhattuk az imént, hogy az emberek mennyire türelmetlenek s mennyire zavarosak a gondolataik.

    Nunitus: Önök pedig minél előbb ki akarják elégíteni az embereket, ha kel egy elhamarkodott döntéssel, a tények semmibevételével. Ez így nem helyes....

    Belügyminiszter: A tények, a maguk fizikai valójukban, minket igazolnak. Önök csak elméletekkel tudnak előhozakodni.

    Nuntius: önök sem állnak valami jól. Ha emlékezetem nem csal, egyetlen olyan vallomást sem hallottam ma, amely azt igazolná, hogy ez az ember tolvaj. Minden tanú Isten fiának, Jézusnak tekintette és nevezte. Mit bizonyít ez ön szerint?

    Belügyminiszter: Azt, hogy mennyire hiszékenyek és becsaphatók az emberek.

    Jézus: Ezt neked igazán tudnod kell, hiszen erre épül ingatag hatalmad....

    Belügyminiszter: / Dühösen fordul Jézus felé és rá mutat. /
    Vigyék innen ezt az embert! Mindent hall, amit beszélünk, aztán később a saját javára fordítja!

     






    / Folytatás a 4. részben /











    KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ


    Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.



    NETpark.hu linkkatalógus

    eKereso katalógus



    Ingyen hirdetés
    Ingyenes hirdetés feladás.



    ALTERNATÍV SZÍNITANODACylex Silver Díj
     

     

       LINKCSERE PARTENEREIM



    Linkelo.net linkgyujtemeny




    Meteora Linkgyujtemeny

    Hasznosoldalak

    Linkcsere.eu


    Hahe.hu Online Tudakozo


    HUN-WEB Magyar cimtar es kereso


    WEBLAP katalogus

    VIP Linkkatalogus

    SEO KERESOBARAT LINKGYUJTEMENY

    Ingyenweblapok.hu

    NETpark.hu

    LinkDr.hu

    CegMAX cegkatalogus





    ÉLETEM ÉS A BÖRTÖN


    NE FELEDJÜK: ŐK IS SZÍNHÁZAK!


    SZÍNHÁZI IRÁNYZATOK,STÍLUSOK


    SZÍNHÁZI ÉS FILMES EMBEREK




    NEVEZETES ALTERNATÍV ELŐADÁSOK




    TRAGIKUS SORSÚ SZÍNÉSZEK




    Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Az Ön Munkaasztala
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala


  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Belépés



    Lap tetejére /


    Copyright MyCorp © 2018Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben