Béta: Sokan vannak, akik áldozatai, például én is - még sem süllyedek le oda, hogy lopjak. Ikszipszilon: És mit szólna hozzá, ha ön, aki maga a megtestesült becsület, és én, a megtestesült bűn, végül is kezet adnánk egymásnak és együtt szidnánk a kommunistákat és a felforgató elemeket? A mi egyezségünknek mélységes jelentősége lenne! Béta: Együtt dolgozni? Mi ketten? Maga őrült! Ikszipszilon: Pedig nagy szívességet tudnék tenni önnek. Béta: Na ne mondja! Ikszipszilon: Maga újságíró, és mint minden újságíró, keres egy ötletet. Így van? Nos hát én abban a helyzetben vagyok, hogy szolgálhatok egy ötlettel. Béta: Egy ötlettel? A kommunizmusról? Ikszipszilon: Arról is, ha épp az kell. Béta: Hogyan? Ön...Ön ismeri ezt a kérdést? Ikszipszilon: Egy szélhámosnak mindent ismernie kell. Béta: Hát akkor rajta! Mondja azt az ötletet! Én pedig majd megkérem a bíróságot, hogy tekintsen el a törvény teljes szigorától az ön esetében.... Ikszipszilon: Lehetetlen. Béta: Miért? Ikszipszilon: Mert én csak akkor segíthetek magának, ha szabadlábon hagynak.... Béta: De a rendőrség.... Már szóltam nekik.... Ikszipszilon: Igen. A rendőrség mindjárt itt lesz. Talán két perc. Ennyi időm van tehát, hogy bemutassam magam.... Nos, apátlan, anyátlan árva vagyok, gyerekkorom óta arra vagyok kényszerítve, hogy válasszak: lángész leszek vagy meghalok. Én ugyanis lángész vagyok, uram... körülbelül úgy, ahogyan ön becsületes. Nekem vannak ötleteim. Percenként, tucatjával jönnek belőlem az ötletek... Magának viszont nincsenek ötletei. Maga ki van szolgáltatva mások ötleteinek. / Csengetnek. Béta izgatottan felugrik. / Béta: Ez a.... Ikszipszilon: Igen. Ez a rendőrség. Most választhat.... Ha kiszolgáltat engem, akkor egész éjszaka virrasztani fog és holnap reggel elbocsátják. / Újra csengetnek. / Ha viszont megment engem, akkor gazdag és híres lesz, lángelmém jóvoltából. Béta: / Látszik rajta, hogy nagy a kísértés. / De mivel tudja bizonyítani, hogy maga valóban lángész? Ikszipszilon: / Elindul a másik szoba felé és közben mondja. / Kérdezze csak meg a felügyelőt. / Eltűnik a szobában, miközben Béta ajtót nyit. / Felügyelő: Béta úr? Béta: Én vagyok. Felügyelő: Hol van? Béta: Kicsoda? Felügyelő: Ikszipszilon. Béta. / Megdöbbenve / Maga Ikszipszilont keresi?! Felügyelő: Őt bizony. Sajnos teljesen reménytelenül.... Olyan az az ember, mint a csík.... Mindig kicsúszik a kezeim közül... Megengedi, hogy leüljek? / Nem várja meg a választ, rögtön leül és alaposan szét néz a szobában. / Tetszik ez a berendezés.... Érzem, hogy fájdalommal megyek el innen.... Béta: Érezze magát otthon. Felügyelő: Nedves a lakás, ugye? Béta: Nagyon. Itt van a folyó a szomszédban. Felügyelő: Ne is mondja. Én is ilyen helyen lakom... Drága uram, különös állat az ember... El vagyok ragadtatva az ön lakásától, mert hasonlít az enyémhez, amit gyűlölök. Béta: Miért gyűlöli? Felügyelő: Mert ahányszor haza megyek, mindig emlékeztet a nyomoromra! ... Kedves uram: én a társadalmi helyzetemnél magasabb körökben folytatom a nyomozásaimat és ezt bizony éreztetik is velem. Béta: Nem viselkednek úgy magával, ahogyan kellene? Felügyelő: dehogy nem.... pontosan úgy viselkednek, ahogyan az kijár nekem... Ők tartják a saját nívójukat.... Én nem tartom a sajátomat... Bizonyára ön is tapasztalta ezt a saját munkájában... Béta: Bevallom magának, hogy nekem minden nap ki kell nyalnom a főnököm seggét. Felügyelő: Ne mondja! Ez a hivatali beosztása? Béta: Nem. Csak így szokták mondani.... Felügyelő: Tudom én... Ez csak egy szólásmondás... Így én is mondhatom, hogy több, mint ezerszer nyaltam már a rendőrfőnök seggét... Végre egyszer egy magam formájú embernél nyomozok. Szinte úgy érzem, mintha saját magamnál nyomoznék. Rendkívüli rokonszenvet ébresztett bennem az ön arca! Az ön arca olyan, akárcsak az enyém.... Havi ötszázezres arc.... Béta: Hatszáz... Felügyelő: Ötszáz vagy hatszáz, egyre megy.... csak egymilliónál változik az arc.... Szegény Bétám.... Béta: Szegény felügyelőm.... / kezet szorítanak. / Felügyelő: egyedül csak mi tudjuk felmérni nyomorúságunkat és nagyságunkat.... koccintsunk erre.... / Az asztalon lévő boros üvegre mutat. / Béta: / Zavartan / Elnézést, hogy ilyen figyelmetlen voltam... Természetesen töltök. / Gyorsan tele önt két poharat. / Felügyelő: Igyunk a nyugati kultúra és a demokrácia védelmezőire! Béta: Hogy mindig azoké legyen a győzelem, akik védik a politikusokat, miközben utálják őket! / Isznak. / Apropó! Magának nincs ötlete? Felügyelő: Kik ellen? Béta: A kommunisták ellen. Felügyelő: Ja, maga a propagandán dolgozik? Úgyis hiába! Úgyse fogja megtalálni azt az ötletet.... Hamis az ötlet, csak játszik magával... Ahogy én sem fogom soha megtalálni az én Ikszipszilonomat. Béta: Ő is hamis? Felügyelő: Ikszipszilon? Ha nem lenne szokásom tartózkodni a nagy szavaktól, azt mondanám, hogy Ikszipszilon egy lángész! ... Apropó! Maga azt mondta, hogy valaki behatolt ide a lakásába.... Béta: Én azt mondtam, hogy...hogy egy egyén.... Felügyelő: Egészen biztos, hogy ő az! Ha az előbb itt volt, most is itt kell lennie.... A háztömb minden ablakát figyeltetem... A folyosón és a lépcsőházban is felállítottam az embereimet... Most megmutatom, hogy milyen nagyra tartom őt! ... Nem fogom átkutatni a szobákat.... És tudja miért? Mert előre tudom, hogy máris teljesen felismerhetetlenné vált, vagy máris meg van az egérútja.... Ki tudja, hol van? Milyen maszkban lehet? Talán éppen ön az? Béta: Én???? Felügyelő: Legyen nyugodt... ezt csak példaképpen mondtam... A középszerűséget nem lehet utánozni.... Térjünk tehát a tárgyra. Csak pár szót kérek a jelentésemhez... Maga látta őt, a telefonhoz rohant, hogy értesítsen minket. Ő felhasználta ezt a pár percnyi figyelmetlenséget és máris eltűnt... Így történt? Béta: Igen.... Felügyelő:
Helyes.... Akkor nincs más hátra, mint hogy visszavonuljak, és elvigyem
innen ezeknek az oly rövid pillanatoknak a drága emlékét....Jó lenne ha
máskor is találkozhatnánk. Béta: Tartanám szerencsémnek. Felügyelő: Megengedné, hogy egyszer-egyszer ideszóljak telefonon? Béta: Természetesen. Sőt, ha maga is ráér, elmehetnénk együtt moziba... amúgy legényesen.... Felügyelő: Ne fáradjon....kitalálok..... / Elmegy. / Béta: / kinyitja a szomszédos szoba ajtaját. / Ide azzal az ötlettel, aztán pucoljon! Ikszipszilon: Azt nem! Béta: Miért nem? Ikszipszilon: Mert tőlem függetlenül az ötleteim elhervadnak. Elválaszthatatlanok vagyunk. Béta: Ebben az esetben megleszek maga nélkül. Ki innen! Ikszipszilon: Nem hallottad, hogy mit mondott neked a felügyelő? Lángész vagyok, öregem! Béta: / Beletörődik. / Hát jó.... Maradjon... És most halljuk az ötletet.... Ikszipszilon: / Komótosan rágyújt. / Hát akkor ide hallgass....
/ SÖTÉT /
A helyszín: Alfa irodája. Szinen: Alfa, Gamma, Delta és a titkárnő.
Alfa: Hány óra? Gamma: Két perc múlva tíz. Alfa: Béta? Gamma. Sehol. Alfa: Mindig hamarabb itt szokott lenni. Delta: Még nem késett el. Alfa. Nem. De nem is siet. Cserbenhagyott!
/ Megszólal a telefon. /
Titkárnő: / Felveszi. / Halló? Igen, igen, elnök úr. / Hátraszól Alfának. / Az Intézőbizottság összeült. Az elnök kérdezi, hogy van-e valami szenzáció? Alfa: Csináljon valamit az anyjával! Az lesz a szenzáció! Mondja, hogy nem vagyok itt. Titkárnő: Nem, elnök úr, nincs itt Alfa. Biztosan a tördelőteremben van. / Alfához. / Mérgesnek tűnik.... Alfa: Mond, hogy kellemes meglepetést tartogatok neki.... Titkárnő: / Telefonba. / Amikor elment, azt hagyta hátra, hogy egy kellemes meglepetést tartogat önnek.... Igenis, elnök úr.... Alfa: Mit mondott? Titkárnő: A bizottság várja, hogy felhívd. Alfa: A vén szaros! tudnék én neki meglepetést szerezni! / A titkárnőhöz. / Hívasd ide Bétát! Most rögtön! Titkárnő: / telefonba. / A főnök Bétát kéreti! Értem.... / Alfához. / Még nincs itt. Alfa: Hány óra? Titkárnő: Tíz óra öt. Alfa: / A többiekhez. / Megmondtam nektek: ha már nincs itt előbb, akkor biztos, hogy elkésik..... Hát jó.... Várjunk... / Leül és nyugodt kifejezést próbál magára erőltetni. / Nyugalom....Csak nyugalom... Abszolút nyugalom... Csak úgy mint otthon, gyermekeim.... / A titkárnő gépelni kezd, Alfa felüvölt. / Azt mondtam, hogy nyugalom!!! / Felugrik. / Én nem bírom a várakozást! / Járkálni kezd. / Valakit épp most gyilkolnak meg! Gamma: Hol, Nagy főnök??? Alfa:
Mit tudom én. Kairóban vagy Hamburgban, Bukarestben vagy Párizsban...
egy repülőgép most robban fel az óceán felett... Marslakók lábnyomait
fedezte fel egy paraszt a szántóföldjén!... A híranyag ritmusa él
bennem, gyermekem, és a híranyag nem bírja a várakozást....
/ telefon. /
Alfa: Ez biztos Béta! Titkárnő: / Telefonba. / Halló? Igen? Igenis, miniszter úr. / Alfához. / A belügyminiszter. Kérdezi, hogy van-e valami újság.... Alfa: Nem vagyok itt. Titkárnő: Sajnos, miniszter úr, a főszerkesztő úr nincs az irodában. / Alfához. / Ez is nagyon dühös.... Alfa: Mond, hogy tartogatok egy meglepetést neki is. Titkárnő:
A főszerkesztő úr az imént azt mondta, hogy önnek is tartogat egy
kellemes meglepetést... Igemis, miniszter úr...Megmondom neki.... / Alfához. / Egy óra múlva újra telefonál. Alfa: Egy óra múlva. Egy óránk van, hogy kitaláljuk a meglepetést.... Delta: Ki fogod találni, Alfa.... Alfa: Hogy én? Hát azon elsősorban én lepődnék meg.... / Abba hagyja a járkálást. / Itt nincs helye a viccelésnek! A szentségit! Próbáljubnk másra gondolni!... Nos, gyermekeim???? Gamma: Mi az, hogy nos? Alfa: Hát gondoljatok másra! Delta: Igenis, Nagy Főnök.... De mire? Alfa: Megmondtam: másra! Delta: Arra gondolok.... Alfa: Tessék hangosan gondolkodni. Delta: / Eltűnődve. / Kíváncsi
vagyok, vajon a háztulajdonos kijavíttatja-e a tetőt? Az ügyvédem azt
mondja, pereljem be. Mert szerinte megnyerem a pert... De ha még
sem?.... Gamma: / Szintén tűnődve. / Csak
azt tudnám, hogy hova tettem a villamosbérletet? Átkutattam már minden
zsebeet, de hiába.... Pedig még előttem van, ahogy álltam reggel a
pénztár előtt... A jobb kezemben volt a pénz, a balban pedig.... Alfa: Rablók!!!! Gazemberek!!!!! Gamma: / kizökken a gondolataiból. / Mi az? Mi történt? Alfa:
Most beleláttam végre a szívetekbe! S mit láttam ott? Lyukas tetőt és
villamosbérletet! Ti nekem kellene, hogy gondolkodjatok, hisze ezért
fizetlek benneteket, és ti megraboltok ilyen idegen gondolatokkal! / A titkárnőhöz. / Bétát akarom! Telefonálj a lakására! Titkárnő: Az előbb próbáltam. Nem veszi fel.... Alfa: Kirúgom! Nekem most már hiába beszéltek, hiába véditek! Kirúgom és kész!... Mondjátok, ki jöjjön helyette a rovathoz? Gamma: Hát... Én az öcsémre gondoltam... Alfa: Őt nem! Gamma: Miért? Fennkölt szellem és nagyon fél a kommunizmustól. Alfa:
de az ő félelmének nincsenek bacilusai. Nem kapja el tőle senki....
Ismerek két embert, akik olvasták a cikkeit és egyből beiratkoztak a
szocialista pártba....
/ Telefon. /
Titkárnő: / Telefonba. / Hogyan?! Jöjjön fel azonnal! / Alfához. / Itt van Béta! Alfa: Végre! Végre!
/ Mind a négyen mozdulatlanul merednek az ajtóra, mintha csodát várnának. Belép Béta Ikszipszilon kíséretében. / /
Alfa: Drága Bétám! Csakhogy itt vagy! Már azt hittük, hogy várnunk kell rád... Béta: Bocsánatot kell kérnem, főszerkesztő úr.... Alfa: Ugyan már! A feledés fátyla rá!... Ki ez az úr veled? Béta: Ez egy úr. Alfa: Azt látom. Béta: mindjárt bemutatom. Alfa: Jó napot uram. / Ikszipszilon nem felel, csak nézi Alfát. / Ez süket? Béta. Nem tud a mi nyelvünkön. Alfa: / Az egyik székre mutat. / Foglaljon helyet. / Ikszipszilon közönyösen néz. / A mutogatást se érti? Béta: Nem, mert maga a mi nyelvünkön mutogat.
/ Ikszipszilon az asztalhoz lép és olvasni kezdi a rajta lévő újságot. /
Alfa: Olvasni tud? Béta: Nem, nem! Csak a képeket nézi! Alfa: / Béta vállára teszi a kezét. / Nos, kedves öregem? Béta: Mi az, hogy nos? Alfa: Az ötleted? Béta: Ja, az ötletem.... Alfa: / Mérgesen. / Igen, az ötleted! Hajlandó vagy végre megszólalni?! / Béta rámutat Ikszipszilonra. / Mi az, mit mutogatsz? Béta: Ez az úr az ötlet. Alfa: Micsoda? Ez az úr az ötlet???? Béta: Igen... Ez az úr az ötlet.... Alfa: De hát ki ez???? Béta: Ez egy... külföldi.... Alfa: Azt látom. Milyen nemzetiségű? Béta: Orosz.... Alfa: Hát... Látszik rajta.... Béta: Egy orosz funkcionárius, aki már nem akar hazamenni.... Alfa: És én mi a fenét csináljak a te orosz funkcionáriusoddal?! Béta: Gondoltam, hogy adhatna nekünk.... Alfa: Micsodát? Béta: Felvilágosítást. Alfa:
Felvilágosítást? Mi a fenéről? Az orosz írógépekről? Az orosz irodai
lámpákról vagy ventilátorokról?!... Béta! Én rád bíztam, hogy találj ki
egy nagystílű kampányt, s erre ide jössz nekem egy olyan vacak
pletykussal, ami egy bulvársajtónak se kéne! / Ikszipszilonhoz lép és gúnyosan mondja. / Ó,
szóval uraságod disszidált? Nagyon szép.... Uraságod a szabadságot
választotta.... Adjatok neki egy tányér bablevest és küldjétek a
nevemben a Máltai Szeretetszolgálathoz! / Bétához. / Ez volt az egész?! Más ötleted nincs?! Béta: Nincs. Alfa: Hülye! Ki vagy rúgva! Ikszipszilon: Megengedik, hogy én is szóljak valamit? Alfa: / Csodálkozva. / Ön tud a nyelvünkön? Ikszipszilon: Anyám ebben az országban született. Alfa: / Bétához. / Ráadásul még hazudtál is! Takarodj innen! Ikszipszilon: Ő nem hazudott. Éberségből nem mondtam meg neki. Alfa:
Uram, fogadja szerencsekívánságomat abból az alkalomból, hogy ilyen
szépen beszéli az anyanyelvünket, de akár oroszul beszél, akár a mi
nyelvünkön, csak az időmet lopja és nagyon hálás lennék, ha azonnal
elhagyná a dolgozószobámat. Ikszipszilon: Éppen menni akartam. / Bétához. / Kérem, kísérjen el a legnagyobb rivális laphoz, de gyorsan! Alfa: A legnagyobb rivális laphoz? Minek? Ikszipszilon: Magának drága az ideje... Nem alkalmatlankodom tovább.... Alfa: Én jól ismerem az ottani főszerkesztőt, és biztosíthatom, hogy ott sem fog nagyobb sikerrel járni! Ikszipszilon:
Én senkitől sem várok semmit és nekem senki sem tud segíteni.... De én
nagyon sokat tudok tenni az ő lapjáért és az ön hazájáért... Alfa: Ön? Ikszipszilon: Én. Alfa: Mit akar csinálni? Ikszipszilon: Nem akarom, hogy vesztegesse a drága idejét. Béta: Igen, Nagy Főnök! Maga csak vesztegetné a drága idejét.... Menjünk már! Alfa: Béta, neked kuss!!!! .... Van öt percem.... Nem szeretném, ha azt mondaná bárki, hogy meghallgatás nélkül küldtem el. Ikszipszilon: Tehát ÖN kéri, hogy maradjak? Alfa: Én. Én kérem, ha ezt akarja hallani! Remélem, nem bánom meg.... Ikszipszilon: Legyen. / Hirtelen az asztal alá bújik és négykézláb keresgél valamit. / Alfa: Mit csinál? Ikszipszilon: Nincs sehol elrejtett mikrofon?! ... Úgy látom, itt nincs.... Nos, bátor ember ön? Alfa: Azt hiszem. Ikszipszilon: Mert ha én megszólalok, maga halálos veszedelembe kerül! Alfa: Halálos veszedelembe?! Ne beszéljen! Azaz, hogy csak beszéljen! Beszéljen nyugodtan! Ikszipszilon: Nézzen rám! Nos? Alfa: Mi az, hogy nos? Ikszipszilon: Még mindig nem ismer meg? Pedig maguk közölték a fényképemet az első oldalon! Alfa: Tudja a fényképek.... Nem emlékszem.... Ikszipszilon: / Fekete kötést vesz elő és ráteszi a jobb szemére. / És így? Alfa: Nyekraszov!!!! Ikszipszilon: Csendet! Ha kiabál, elveszett! Hét felfegyverzett kommunista van itt, ezekben az irodákban is! Alfa: Ezekben az irodákban?! A nevüket!!!! Ikszipszilon: Majd később! ég nincs közvetlen veszély.... Alfa: / Teljesen oda van a boldogságtól. / Nyekraszov!!! Hát ez óriási! Drága, öreg Bétám! Lángész vagy!!!! Béta: Főnök, nem vagyok méltó.... Nem vagyok méltó..... Alfa: Nyekraszov! Hogy én hogy imádlak!!! / Megöleli Ikszipszilont / Béta: Azt hiszem, jobb ha én most eltűnök.... / Gyorsan elhagyja az irodát. / Alfa: Nem szeretném megsérteni, de.... Ikszipszilon: Ha szeretne, akkor se tudna megsérteni.... Alfa: Mivel tudja bizonyítani, hogy ön Nyekraszov? Ikszipszilon: / Nevetve. / Semmivel. Alfa: Semmivel? Ikszipszilon: Egyáltalán semmivel!... Motozzon meg! Alfa: De én nem.... Ikszipszilon: / Indulatosan. / Azt mondtam, hogy motozzon meg! Alfa: Jó, jó..... / Átnézi Ikszipszilon zsebeit. / Ikszipszilon: Mit talált? Alfa: Semmit. Ikszipszilon:
Na látja! Itt a cáfolhatatlan bizonyíték! Egy szélhámos mit csinálna az
én helyemben? Mutogatni kezdené az útlevelét, a családi iratait, az
orosz személyi igazolványát.... de ha ön, ön lenne Nyekraszov, és
eldöntené magában, hogy megszökik, olyan hülye lenne, hogy a zsebében
hordaná az iratait? Alfa: Azt már nem! Ikszipszilon: Látja, ez a bizonyíték. Alfa: Ragyogó!!! / Hirtelen elkomorodik. / Csakhogy ilyen bizonyítékkal akárki előállhatna..... Ikszipszilon: Úgy nézek ki, mint akárki? Alfa: De nekünk azt jelezték, hogy ön Olaszországban van.... Ikszipszilon:
Hát aztán! Holnap majd azt jelzik, hogy Görögországban vagyok, vagy
Spanyolországban, esetleg Németországban... De hozassa ide őket! Azokat
a szélhámosokat! Hozassa ide mind, és az igazságom szembeszökő lesz! Az
igazi Nyekraszov 35 évig élt a vörös pokolban, az igazi Nyekraszovnak
olyan a tekintete, mint aki messziről jött! Nézzen a szemembe! Az igazi
Nyekraszov száztizennyolc embert ölt meg sajátkezűleg! Nézze meg a
kezeimet! Az igazi Nyekraszov tíz éven át volt a megtestesült
rémuralom! Hívja össze azokat a szélhámosokat, akik ellopták a nevemet
és majd meglátja, hogy közülünk kinek az arca a legrémületesebb! / Hirtelen közelebb lép Alfához. / Ugye, most fél!!!! Alfa: Én....én.... / Hátrál félelmében, közben belebotlik Ikszipszilon bőröndjébe. / Ikszipszilon: Vigyázzon! Hozzá ne érjen erősebben a bőröndhöz!!!! Alfa: Miért?! Mi van benne?! Ikszipszilon:
Majd megtudja idejében! Menjen onnan.... Látja... Máris fél.... Maguk
mind megfognak gebedni félelmükben ha látják, hogy tényleg én vagyok
Nyekrasazov! Alfa: Jó.... Félek.... De azért kétségeim is vannak... Mert mi lesz, ha becsap? Ikszipszilon: Hát mi lesz? Alfa: A lap belebukik.... / Megszólal a telefon. Most Alfa veszi fel. /
Halló! Jó napot, miniszter úr! Igen... igen... No de természetesen! Ez
a kampány mindennél fontosabb nekem! Igen... Nem, dehogy akarom én
elkenni a dolgot! .... Csupán néhány órát kérek még. Néhány
órácskát.... Igen.... Meg van a szenzáció! Nem mondhatom el így
telefonon... De kérem szépen, hogy.... Letette.... Ikszipszilon: Magának nagyon fontos, hogy én legyek Nyekraszov. Alfa: Sajnos. Ikszipszilon: Hát akkor én vagyok. Alfa: Ezt hogy érti? Ikszipszilon: Nem emlékszik már a katekizmusra? Isten létét azzal bizonyítjuk, hogy az embernek szüksége van Istenre. Alfa: Maga ismeri a katekizmust? Ikszipszilon:
Mi mindent tudunk.... Nos, Alfa.... Hallotta a miniszterét: ha én most
nem vagyok Nyekraszov, akkor maga többé nem sajtó-Napolen.... Avagy
sajtó-Napoleon maga?! Alfa: Igen! Az vagyok! Ikszipszilon: Az is szeretne maradni? Alfa: Persze. Ikszipszilon: Hát akkor én vagyok Nyekraszov! Munkára! Alfa: Tud mindent, ugye? Ikszipszilon: Hát persze! .... Miről? Alfa: Az Oroszokról.... A belső helyzetükről..... Ikszipszilon: Na hallja! Én ne tudnék?! Alfa: És milyen? Iszonyú???? Ikszipszilon: Iszonyú!!!! Alfa: Mesélne róla? Ikszipszilon: Nem! Semmit! Hívja az Intézőbizottságot! Feltételeim vannak! Alfa: De nekem maga mindent.... Ikszipszilon: Mondtam, hogy semmit! Hívja ide őket! Alfa:
/ Telefonál. / Halló! Kedves elnököm, itt a szenzáció! Csak magát
várja! Igen, igen.... Látja, hogy mindig megtartom az ígéretem... / Lecsapja a kagylót. / Dühös a vén szar! Ikszipszilon: Miért? Alfa: Azt remélte, hogy most kikészíthet.... Ki akart rúgni.... Ikszipszilon: Hogy hívják? Alfa: Zéta. Ikszipszilon: Nem felejtem el a nevét.... Alfa: Azért jó lenne ha addig amíg várakozunk... Ikszipszilon:
Szeretne egy kis mutatványt abból, amit tudok? ... Hát jó...
Elmondhatom például a híres C-tervet, ami ennek az országnak az
elfoglalásáról szól, egy világháború esetén.... Tudja, amióta maguk is
beléptek a NATO-ba, azóta az orosz vezetés nem bízik az önök
jóindulatában.... Alfa: Van egy C-terv az ország elfoglalására?!! Ikszipszilon: Nem tudja?! Hiszen a maguk lapja írt róla a múlt évben... Alfa: Igen? ... Ja, igen, igen... De én... Én reméltem, hogy majd cáfolják... Ikszipszilon:
Nem szoktunk olyan dolgokat cáfolni, amihez nem fűződik érdekünk....
Egyébként, ha jól emlékszem, annak idején azt is megírták, hogy a
C-tervben benne van a leendő főbelövendők listája, mely természetesen
csupa jobboldalit tartalmaz.... Alfa: Főbe fogják lőni a honfitársaimat?!!! Ikszipszilon: Százezret! Alfa: Százezret?!!! Ikszipszilon: Ezt is megírták, vagy nem? Alfa: Tudja az ember ír valamit és... Ikszipszilon: És nem is gondolja, hogy abból még valóság is lehet... Hát így válnak valóra a rémálmok, kedves barátom... Alfa: Magának meg van ez a lista? Ikszipszilon: Kívülről megtanultam az első húszezret. Alfa: Mondjon egy párat.... Kit fognak lelőni? .... Van olyan név közöttük, hogy Éta? Ikszipszilon: Persze. Alfa: Éppen őt, aki mindig szimpatizált önökkel??? Ikszipszilon: Ezt maga nem érti, barátom... Ez magas politika.... Alfa: És még kiket? Gondolom, az összes minisztert.... Ikszipszilon: És az összes volt minisztert.... Alfa: És a képviselők? Ikszipszilon: Minden negyedik képviselőt kivégeznek, mint árulót, de a maradék hármat is főbe lövik valamilyen más címen. Alfa: Tehát kivégzik az egész országgyűlést, a kommunisták kivételével.... Ikszipszilon: Miért a kommunisták kivételével? Alfa: Mert hát a kommunisták szintén.... Ikszipszilon: Csitt!!!! .... Alfa: De.... Ikszipszilon: Ön még gyönge ahhoz, hogy elviselje a teljes igazságot... Majd apródonként fogom adagolni... Alfa: És a sajtóberkekből kik lesznek? Ikszipszilon: Sokan. Alfa: Mégis, például kik? Ikszipszilon: Hát... például... maga. Alfa: Én???! / A telefonhoz ugrik. / Gamma!!!! Hat hasábos címet akarok!!! " Nyekraszov a fővárosban, főszerkesztőnk a feketelistán!!! " / Lecsapja a kagylót. / Hát ez óriási! Óriási! Engem agyonlőnek!!!! Engem!!!!... És ez.... Ezt muszáj? Ikszipszilon: Hát.... Alfa:
De hát én egy kormánypárti lap vagyok... Mit akarnak tőlem? .... Ha az
oroszok bejönnek az országba, akkor is csak lesz valamilyen kormány....
Annak pedig kormánylap kell és a kormánylapnak egy olyan főszerkesztő,
mint én.... Ikszipszilon: Az biztos. Alfa: Akkor? Mire számítsak? Ikszipszilon:
Megtartják az Esti Újságot, de likvidálják a személyzetet. Minden
állást az oroszok fognak betölteni... Ez a biztos! Mi nem bízunk
senkiben! Alfa: / Elmereng. /
Szóval agyonlőnek.... A legfurcsább az, hogy nem is egészen kellemtelen
érzés... Súlyt ad az embernek! Méltóságot! Szinte érzem, ahogy
megnövök... / A tükör elé lép. / Agyonlőnek....
Agyonlövendenek... Ez az ember itt agyon lesz lőve... Máris más
szemekkel nézek magamra! Tudja mire hasonlít ez?! Olyan, mint amikor
megkaptam a legutóbbi kormány kitüntetésemet! / Újra Ikszipszilon felé fordul. / És az Intézőbizottság? Abból kit lőnek agyon? Ikszipszilon: Maga csak mondja a nevüket és én majd megmondom, hogy kire mi vár.... Alfa: Majd később! Úgy hallom, épp itt vannak.... / Belépnek az Intézőbizottság tagjai. / Zéta: / Széttárja a karjait. / Drága Alfa.... Alfa: / Büszkén. / Uraim! Itt a szenzáció! Mind egyszerre: Nyekraszov!!!! Alfa:
Igen, Uraim! Itt van Nyekraszov, aki meggyőző módon igazolta a
személyazonosságát! A mi nyelvünkön szóló Nyekraszov! Nyekraszov, aki
ámulatba fogja ejteni a világot a közléseivel! Többek között kívülről
tudja annak a húszezer személynek a nevét, akiket az orosz
parancsnokság főbe lövet, miután elfoglalták az országot! Mind egyszerre: A neveket!!!! Ikszipszilon: Szeretném megismerni az urakat név szerint. Alfa: Persze, persze.... Ő Lambda úr. Lambda: Örvendek. Ikszipszilon: / Mindenkivel kezet fog, akiket bemutatnak neki. / Örvendek... Kivégzik. Alfa: Szigma úr. Szigma: Örvendek. Ikszipszilon: Örvendek... Kivégzik. Alfa: Kappa úr. Kappa: Örvendek. Ikszipszilon: Kivégzik. Kappa: Megtisztel, uram! Alfa: Omega úr. Omega: Örvendek. Ikszipszilon: Kivégzik. Omega: Ez is csak azt bizonyítja, hogy jó hazafi vagyok! Alfa: És itt az elnökünk: Zéta úr!
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
