JOHN MALKOVICH
/ 1953. december 09 - /
Kétszeresen Oscar-díjra jelölt amerikai színész. Egyike a legkiemelkedőbb amerikai színházi színészeknek, de Magyarországon inkább a mozi világából ismerik. Pozitív és negatív karaktereket egyaránt hitelesen alakít, amiket mindig aprólékosan dolgoz ki - bár Malkovich úgy vallja, a filmezés csak a pénz miatt érdekes, mert igazi otthonának a színházat tekinti.
Horvát, skót és német ősök leszármazottja, az illinoisi Christopherben született 1953-ban, és a közeli Bentonban nőtt fel egy a South Main Streeten található, nagy családi házban. Apja Daniel Malkovich természetvédelmi szakember, anyja Joe Ann, két helyi újság kiadója volt. Malkovich a Benton High School gimnáziumban töltött évei alatt már játszott különböző darabokban. Az iskolában tagja volt egy folk/rock triónak, egy 1972-es helyi nyári színházi projekt keretében pedig az egyik főszereplője lett Jean-Claude Van Itallie Hurrá, Amerika című darabjának. Egyetemi tanulmányait a Kelet-Illinoisi Egyetemen kezdte, majd az Illinoisi Állami Egyetemen fejezte be, színház szakon, bár diplomáját csak 2005-ben kapta kézhez - utolsó vizsgájáról ugyanis, mivel a teremben „meleg volt és büdös”,[1] inkább kisétált. 1976-ban Gary Sinise, Glenne Headly és Joan Allen társaságában a chicagói Steppenwolf színházi társulat tagja lett. 1980-tól a Steppenwolf New York-i darabjaiban szerepel, Sam Shepard True West című darabjában nyújtott alakításáért elnyeri az Obie-díjat. 1984-ben Lanford Wilson Balm in Gilead című darabjában betöltött szerepéért újabb Obie-díjat, valamint Drama Desk-díjat kap. 1984-ben debütál a Broadwayn, Arthur Miller Az ügynök halála című drámájában Dustin Hoffman oldalán játssza Biffet; a darab televíziós változatában nyújtott teljesítményéért 1985-ben Emmy-díjat kap.
Először 1978-ban volt látható a nagyképernyőn, Robert Altman Esküvő című vígjátékában, bár neve a stáblistán nem szerepelt.
Első jelentősebb mozifilmszerepét a Broadwayn töltött évek során kapta, Sally Field vak segítőjét, Mr. Willt játszotta az 1984-es Hely a szívemben című filmben. Mr. Will ábrázolásáért Malkovichot Oscar-díjra jelölték. Ugyanebben az évben Al Rockoffot is eljátszotta A gyilkos mezőkben, alakításáért elismerő kritikákat kapott. Ezt követően olyan nagyszerű filmekben szerepelhetett, mint a Steven Spielberg rendezte A Nap birodalma (1987), vagy Tennessee Williams Üvegfigurák című novellájának filmes feldolgozása, amelyet Paul Newman rendezett. 1988-ban, a nagy sikerű Veszedelmes viszonyokkal vált igazi sztárrá - ebben a filmben a nőcsábász Sébastien de Valmont vikomtot alakította Glenn Close és Michelle Pfeiffer oldalán.
Malkovich a 90-es évek elején sorra kapta a főszerepeket: Oltalmazó ég (1990), Régi idők (1991), Fedezetlen szerelem (1991), Jennifer 8 (1992). Az 1992-es John Steinbeck-adaptációban, az Egerek és emberekben Lennie-t alakította Gary Sinise oldalán. 1993-ban Clint Eastwooddal volt látható a Célkeresztben (1993) című thrillerben. Malkovich olyan nagyszerűen formálta meg a politikai merénylőt, hogy 1994-ben BAFTA-díjra, Golden Globe-díjra, sőt Oscar-díjra is jelölték. Malkovich több vészjósló figurát alakított: 1994-ben Kurtz ezredesként játszott a Joseph Conrad A sötétség mélyén című regényéből készült azonos című TV-filmben, és Mr. Henry Jekyllként, illetve Mr. Edward Hydeként kettős szerepet alakított A gonosz csábításában (1996); alattomos férjet játszott az Egy hölgy arcképében. Együtt játszott Nicolas Cage-el a Con Air – A fegyencjárat (1997) című filmben, azért vállalta el az elvetemült bűnöző, Cyrus „a Vírus” Grissom szerepét, mert annyi pénzt kapott érte, mint öt filmjéért együtt. Ezután A vasálarcosban (1998) olyan nagyszerű színészekkel játszott, mint Leonardo DiCaprio, Jeremy Irons, Gabriel Byrne és Gérard Depardieu, majd Edward Nortonnal és Matt Damonnal szerepelt együtt a Pókerarcokban. 1999-ben Az Aranypolgár születésében nyújtott alakításáért megkapta második Emmy-díj jelölését. Még ugyanebben az évben játszotta kétségkívül legszokatlanabb szerepét: Spike Jonze szürreális mozijában, a John Malkovich menetben (1999) önmagát kellett alakítania, amint saját elméjébe tudta nélkül hívatlan vendégek telepednek be. A film szinte egyöntetű elismerést aratott, Malkovich pedig a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában megkapta a New York-i Filmkritikusok Egyesületének díját.
Malkovich A John Malkovich menet után F.W. Murnau rendezőt alakította A vámpír árnyéka (2000) című horrorban. E. Elias Mehrige filmje Murnau legendás 1922-es klasszikusának a Nosferatu elkészítésének folyamatát mutatja be. A filmben Malkovich remekelt, de alakítása mégis elmaradt Willem Dafoe játéka mellett, akit Oscar-díjra jelöltek. Szerepel A nyomorultakban (2000), majd Vin Diesellel áll szemben a Keménykötésűekben (2001). 2002-ben Matt Damon oldalán a A tehetséges Mr. Ripley folytatását A Ripley és a maffiózókat (2002) vállalta el, ezzel egy időben pedig Charles Talleyrandot alakította Gérard Depardieu mellett a a Napóleon című történelmi kalanddrámában. Fáradozásáért megkapta a harmadik Emmy-díj jelölését. Első rendezése a Táncos a házban című politikai dráma volt, a főszerepre Javier Bardemmet kérte fel. Játszott a Johnny Englishben (2003), majd még ebben az évben Stanley Kubrick csaló szerepében tűnt fel a Kubrick menetben. A Galaxis útikalauz stopposoknak (2005) című kasszasiker révén ismét sikerfilmben szerepelhetett, majd folytatta a gyatrább mozikat: Ízlésficam (2006), Klimt (2006), In Tranzit (2007) és Eragon (2005). 2008-ban ismét nagy mozikban szerepelhetett, a Coen-fivérek Égető bizonyítékában mint CIA-ügynök és az Elcserélt életekben mint Gustav Briegleb tiszteletes. Legújabb filmje a Transformers harmadik része, valamint készülőben lévő mozijai az As Linhas de Torres, melyben főszereplő a Warm Bodies című romantikus-horrorban is szerepet kapott.
Malkovich 1982-től 1988-ig élt házasságban Glenne Headlyvel, akivel 1988-ban azért váltak el, mert Malkovich a Veszedelmes viszonyok forgatásán viszonyba bonyolódott Michelle Pfeifferrel. Második feleségével, a rendezőasszisztens Nicoletta Peyrannel az Oltalmazó ég című film forgatásán ismerkedett meg. 1989 óta élnek boldog házasságban, két gyermekük, Amandine 1990-ben, Loewy pedig 1992-ben született.
A mai napig rendszeresen feltűnik színházi szerepekben; tizenöt évig élt családjával Dél-Franciaországban, ahol szintén színházi színészként dolgozott, francia nyelven. Jelenleg a massachusettsi Cambridge-ben lakik.
Politikai nézeteit tekintve Malkovcich konzervatív, azonban nem támogatja a halálbüntetést.
| Oscar-díj | |||
|---|---|---|---|
| 1994 | jelölés: | legjobb férfi mellékszereplő | Célkeresztben |
| 1985 | jelölés: | legjobb férfi mellékszereplő | Hely a szívemben |
| BAFTA-díj | |||
| 1994 | jelölés: | legjobb férfi mellékszereplő | Célkeresztben |
| Emmy-díj | |||
| 2003 | jelölés: | legjobb férfi mellékszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) | Napóleon |
| 2000 | jelölés: | legjobb férfi mellékszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) | Az Aranypolgár születése |
| 1986 | díj: | legjobb férfi mellékszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) | Az ügynök halála |
| Golden Globe-díj | |||
| 1995 | jelölés: | legjobb férfi mellékszereplő (televíziósorozat, televíziós minisorozat vagy tévéfilm) | A sötétség mélyén |
| 1994 | jelölés: | legjobb férfi mellékszereplő | Célkeresztben |
| 1986 | jelölés: | legjobb férfi mellékszereplő (televíziósorozat, televíziós minisorozat vagy tévéfilm) | Az ügynök halála |
| David di Donatello-díj | |||
| 1989 | jelölés: | legjobb külföldi színész | Veszedelmes viszonyok |
| Sant Jordi-díj | |||
| 1990 | díj: | legjobb külföldi színész | Veszedelmes viszonyok |
/ FORRÁS: Wikipédia /
