SZÉKELY GÁBOR

1989-ben távozik a "Katonából". 1994-ben kap újra színház vezetői, szervezői feladatot. Alapítója az Új Színház-nak, amelyet négy évvel később, a sokat bírált pályázati rendszer anomáliái miatt kénytelen elhagyni. Ezt követően energiái nagy részét az utánpótlás nevelésére fordította. A főiskolán, később az egyetemen a ranglétrát végig járva a direktori székig jutott. Tanítványai közül számosan, a magyar színházi élet meghatározó művészei.

Többször rendezett külföldön is, többek között: Prágában, Újvidéken, Helsinkiben valamint Stuttgartban.

Váratlan távozások okai:

Nemzeti Színház^[1]

Izgalmas négy évet töltöttünk a Nemzetiben, hallatlanul nagy színészekkel. Nyilván nem mindenki örült nekünk, meg kellett nyernünk több, előttünk járó generációt. Azokban az években már nagyon erős volt az urbánus és nemzeti szembehelyezése, és minket azzal vádoltak, hogy nem a nemzeti, hanem a szakmai oldalra fektetjük a hangsúlyt. Játszhattunk Németh Lászlót, Sütő Andrást, Szép Ernőt, a vád alól nem bújhattunk ki. Az eredményeink viszont megkérdőjelezhetetlenek voltak. Új igazgatót helyeztek felénk, aki ízlésében annyira különbözött tőlünk, hogy felálltunk.

Katona József Színház

Az a harmónia és az a lendület, amiben korábban dolgoztunk, hét év után kicsit megtört…

Új Színház:

Sajnos ma többségében politikai alapon tesznek meg valakit igazgatóvá. Ez káros gyakorlat. Szakmaiatlan! A politika egy irányultságot követ, ez a dolga. A művészetnek általánosabb emberi követelményeknek kell megfelelnie.

Színház és Filmművészeti Egyetem

Az oktatási tárca megsértette a Színház- és Filmművészeti Egyetem intézményi autonómiáját

Vélemények róla:

Magyar színházművészeti lexikon:

" Rendezői munkáját elmélyült elemzőkészség, a színpadi alakok emberi, lélektani hitelességének kidolgozása jellemzi. Előadásaiban ötvözötten érvényesül a magas fokú szervezettség, az esztétikai szigor és a szenvedélyek szélsőséges megjelenítése. "

 

Perényi Balázs az 1971-es "két Sirályról:

" Nem véletlen, hogy Székely Gábor és évfolyamtársa, Zsámbéki Gábor Csehov művészdrámáját választotta programadó előadásul. Ezzel jelezték ambíciójukat: nem kevesebbet akarnak, mint leleplezni és felforgatni a fásult, rutinba és unalomba süppedt színházi közéletet. Nagy robajjal színházat építenek! A kiemelkedő jelentőségű Csehov-bemutatók egy-két évtizeden átívelő korszak meghatározó előadásai voltak. "

Valkó Mihály:

" A Szigligeti életében akár külön fejezet is lehet az Örkény Istvánnal való tartalmas kapcsolat, mely fõleg Székely Gábor révén teljesedik ki, s a közös munka idõvel a baráti kapcsolat formáját is ölti. Nem kis dolog, hogy Örkény a még kezdõnek számító rendezõre bízza születõ új darabjának, a Macskajátéknak a bemutatását. Igaz, elõtte már Székely a budapesti premier után színre viszi a Tótékat, mégis ha nem is példátlan - ugyanis ez idõben Illyés Gyula Péccsel, Németh László Veszprémmel köt hasonló barátságot -, rendkívülinek számít a nemzetközi hírû szerzõ és a kis vidéki színház ilyen nemû, szoros kapcsolata, amelynek a Macskajátékon túl további gyümölcsei õsbemutatóként a Kulcskeresõk, majd sorban a többiek, a Vérrokonok, a Sötét galamb, a Pisti a vérzivatarban, a Szobaszínházban.A Szigligeti "megbízhatóságára" egyébként maga Örkény mutat rá, amikor a vele készült beszélgetésben, a Macskajáték elõkészületei idején a következõket mondja: "Én a Tóték szolnoki elõadásán azt tapasztaltam, hogy a darab fiatal rendezõje, Székely Gábor nemzedékének egyik legjelentõsebb képviselõje, és hogy a színház mûvészei olyan mûvészi színvonalon állnak, amitõl a vidéki jelzõ egyszerre a legnagyobb dicséretként hangzik." Ami pedig a feladat természetét illeti, a szerzõ maga is elismeri: "Amikor a Macskajáték elkészült, tudtam, hogy színre vinni nagyon nagy vállalkozás. Ebbõl éppúgy lehet giccset, mint kabarét csinálni, mint minden olyan mûbõl, amelyik bármely pillanatban a tragédiából átlibbenhet a komédiába." Nem fukarkodik a dicséretekkel akkor sem, amikor a darab hõsnõjének szerepérõl beszél, arról, vajon ki lehetne alkalmas a pletykás, hazudós, nagyszájú kofa közönségességét és egy görög tragika fenségességét magában hordozó Orbánné megalkotására. "Én ezt a hõsnõt Hegedûs Ágnesben véltem megtalálni" - jelenti ki kategorikusan. A társulatban pedig azt az együttest, mely követni tudja a dráma bonyolult és ellentmondásos stílusát. A bemutató jelentõségét növeli, hogy vele a színház nem kitaposott útra lép, s olyan idõben meri felvállalni a feladatot, amikor a mûvészi világ inkább elkerüli, mintsem szereti az efféle kockázatot. "A Macskajáték a Szigligeti Színházban számomra a legjobb helyen van." "

/ FORRÁS: Wikipédia /