SZÉKELY GÁBOR
Kossuth-díjas rendező, egyetemi tanár, a Budapesti Katona József Színház alapító tagja.
MOTTÓJA:
" Emlékszem arra, ahogy Major beszélt példaképeiről, ahogy mesélt Hevesiről vagy színészideáljáról, Sugár Károlyról. A mi generációknak is dolga továbbadni élményeit, tapasztalatait, emlékeit. És a tudását: amelynek egy része hagyomány, más része saját felfedezés… Hogy ne szakadjon meg a generációk közötti folytonosság. "
A főiskolát, Major Tamás tanítványaként 1968-ban végezte el. Vizsgarendezése alapján szerződtette Berényi Gábor a Szolnoki Szigligeti Színházhoz. Évfolyamtársához, Zsámbéki Gáborhoz hasonlóan fiatalon kap színház vezetői feladatot. A szolnoki társulatot újjáépítve szerződteti Szombathy Gyulát, Csomós Marit, Papp Zoltánt, Piróth Gyulát és másokat. Szolnokon és Kaposváron is szinte azonos időben mutatták be prgramadó darabjukat a Sirályt. Ezt követően mindkét teátrumban a kritikai és a közönség által egyre inkább elfogadott, a magyar színházi nyelvet megújító munka folyt. Székely szolnoki munkásságában kiemelt szerep jutott Örkény Istvánnak. A rendező inspirálására készült színházi változat a Macskajátékból, amely eredetileg film forgatókönyv később regény alakban volt ismert. Sikeres munkássága elismeréseként többször kapott ajánlatot fővárosi színházaknál vezető beosztásra. A kiváló szellemű társulatot azonban nem akarta elhagyni. 1978-ban azonban elfogadta a Nemzeti Színház megreformálására történő invitálást. Zsámbéki Gábor valamint a társulataikban kitűnő több művész is lehetőséget kapott az ország első színházánál bizonyításra. Négy évi eredményes munka után azonban -a kialakult lehetetlen- helyzetben Zsámbékival önként távoztak a "nemzetiből". Néhány hónappal később azonban lehetőséget kaptak egy önálló társulat megalakítására.
1989-ben távozik a "Katonából". 1994-ben kap újra színház vezetői, szervezői feladatot. Alapítója az Új Színház-nak, amelyet négy évvel később, a sokat bírált pályázati rendszer anomáliái miatt kénytelen elhagyni. Ezt követően energiái nagy részét az utánpótlás nevelésére fordította. A főiskolán, később az egyetemen a ranglétrát végig járva a direktori székig jutott. Tanítványai közül számosan, a magyar színházi élet meghatározó művészei.
Többször rendezett külföldön is, többek között: Prágában, Újvidéken, Helsinkiben valamint Stuttgartban.
- Váratlan távozások okai:
- Nemzeti Színház[1]
- Izgalmas négy évet töltöttünk a Nemzetiben, hallatlanul nagy színészekkel. Nyilván nem mindenki örült nekünk, meg kellett nyernünk több, előttünk járó generációt. Azokban az években már nagyon erős volt az urbánus és nemzeti szembehelyezése, és minket azzal vádoltak, hogy nem a nemzeti, hanem a szakmai oldalra fektetjük a hangsúlyt. Játszhattunk Németh Lászlót, Sütő Andrást, Szép Ernőt, a vád alól nem bújhattunk ki. Az eredményeink viszont megkérdőjelezhetetlenek voltak. Új igazgatót helyeztek felénk, aki ízlésében annyira különbözött tőlünk, hogy felálltunk.
- Katona József Színház
- Az a harmónia és az a lendület, amiben korábban dolgoztunk, hét év után kicsit megtört…
- Új Színház:
- Sajnos ma többségében politikai alapon tesznek meg valakit igazgatóvá. Ez káros gyakorlat. Szakmaiatlan! A politika egy irányultságot követ, ez a dolga. A művészetnek általánosabb emberi követelményeknek kell megfelelnie.
- Színház és Filmművészeti Egyetem
- Az oktatási tárca megsértette a Színház- és Filmművészeti Egyetem intézményi autonómiáját
Vélemények róla:
Magyar színházművészeti lexikon:
" Rendezői munkáját elmélyült elemzőkészség, a színpadi alakok emberi, lélektani hitelességének kidolgozása jellemzi. Előadásaiban ötvözötten érvényesül a magas fokú szervezettség, az esztétikai szigor és a szenvedélyek szélsőséges megjelenítése. "
- Perényi Balázs az 1971-es "két Sirályról:
" Nem véletlen, hogy Székely Gábor és
évfolyamtársa, Zsámbéki Gábor Csehov művészdrámáját választotta
programadó előadásul. Ezzel jelezték ambíciójukat: nem kevesebbet
akarnak, mint leleplezni és felforgatni a fásult, rutinba és unalomba
süppedt színházi közéletet. Nagy robajjal színházat építenek! A
kiemelkedő jelentőségű Csehov-bemutatók egy-két évtizeden átívelő
korszak meghatározó előadásai voltak. "
Valkó Mihály:
" A Szigligeti életében akár külön fejezet is lehet az Örkény Istvánnal
való tartalmas kapcsolat, mely fõleg Székely Gábor révén teljesedik ki, s
a közös munka idõvel a baráti kapcsolat formáját is ölti. Nem kis
dolog, hogy Örkény a még kezdõnek számító rendezõre bízza születõ új
darabjának, a Macskajátéknak a bemutatását. Igaz, elõtte már Székely a
budapesti premier után színre viszi a Tótékat, mégis ha nem is példátlan
- ugyanis ez idõben Illyés Gyula Péccsel, Németh László Veszprémmel köt
hasonló barátságot -, rendkívülinek számít a nemzetközi hírû szerzõ és a
kis vidéki színház ilyen nemû, szoros kapcsolata, amelynek a
Macskajátékon túl további gyümölcsei õsbemutatóként a Kulcskeresõk, majd
sorban a többiek, a Vérrokonok, a Sötét galamb, a Pisti a
vérzivatarban, a Szobaszínházban.A Szigligeti "megbízhatóságára"
egyébként maga Örkény mutat rá, amikor a vele készült beszélgetésben, a
Macskajáték elõkészületei idején a következõket mondja: "Én a Tóték
szolnoki elõadásán azt tapasztaltam, hogy a darab fiatal rendezõje,
Székely Gábor nemzedékének egyik legjelentõsebb képviselõje, és hogy a
színház mûvészei olyan mûvészi színvonalon állnak, amitõl a vidéki jelzõ
egyszerre a legnagyobb dicséretként hangzik." Ami pedig a feladat
természetét illeti, a szerzõ maga is elismeri: "Amikor a Macskajáték
elkészült, tudtam, hogy színre vinni nagyon nagy vállalkozás. Ebbõl
éppúgy lehet giccset, mint kabarét csinálni, mint minden olyan mûbõl,
amelyik bármely pillanatban a tragédiából átlibbenhet a komédiába." Nem
fukarkodik a dicséretekkel akkor sem, amikor a darab hõsnõjének
szerepérõl beszél, arról, vajon ki lehetne alkalmas a pletykás, hazudós,
nagyszájú kofa közönségességét és egy görög tragika fenségességét
magában hordozó Orbánné megalkotására. "Én ezt a hõsnõt Hegedûs Ágnesben
véltem megtalálni" - jelenti ki kategorikusan. A társulatban pedig azt
az együttest, mely követni tudja a dráma bonyolult és ellentmondásos
stílusát. A bemutató jelentõségét növeli, hogy vele a színház nem
kitaposott útra lép, s olyan idõben meri felvállalni a feladatot, amikor
a mûvészi világ inkább elkerüli, mintsem szereti az efféle kockázatot.
"A Macskajáték a Szigligeti Színházban számomra a legjobb helyen van." "
/ FORRÁS: Wikipédia /
