Káposzta: Borjú, te vagy az?! ... Mi a fenét csinálsz te itt?! Borjú: Kettőt találhatsz.... Káposzta: Ezt a pofátlanságot! Hogy engem a Borjú megelőzzön! Borjú: Úgy beszélsz, mintha ez lenne az első eset. Mostanában mindig lemaradsz egy körrel... Káposzta: Figyelj, okostojás! Én már a múlthéten megakartam csinálni ezt a hédert! Borjú: Akarni a kutya szokott. Miért nem csináltad? Káposzta: A kiadó azt mondta, hogy várjak még, mert jó százalékot akar. Borjú: Nekem is ezt mondta.... Káposzta: A Kappan? Borjú: A Kappan. Káposzta: A rohadék! ... És most mi lesz? Megcsináljuk spanban? Borjú: Spanban?! Káposzta: Miért, te nem így gondoltad?! / Újra ráemeli a pisztolyt. / Borjú: De! Így gondoltam! Már akartam is javasolni.... Káposzta: Derék gyerek vagy Borjú... Mindig is nagy szíved volt... Borjú: Ugyan... Semmiség... De biztos, hogy tiszta a rinyó? Fele-fele? Káposzta: Tiszta, persze, hogy tiszta... Rinyó az árúra, és rinyó a balhéra, ha bukta van... Borjú: Oké... Akkor most már vissza adhatod a pisztolyt. Káposzta: Te csak a szerszámokat fogdosd és ne a stukkert! Majd én biztosítalak... Borjú: / Dolgozni kezd a széfen. / Legalább világíts! Így nem tudok dolgozni... Káposzta: / Átveszi a lámpát és világít neki. / Remélem, muzsika nem lesz. Borjú: Nem. Átvágtam a jelzőzsinórt... Egyébként hogy vagy a csajoddal? Káposzta: Sok bajom van vele. Borjú: Ruha kell neki? Káposzta: Azt már kapott. Két hétig nyomta az ágyat. Borjú: Biztos az a baj, hogy már régóta tart.... Zavard el... Káposzta: Nem lehet... mindent tud rólam...
/ Néhány másodpercig még némán dolgoznak , aztán Borjú örömmel szólal meg. /
Borjú: Meg van! Kinyitottam... Milyen rendesek: még az ékszeres doboz kulcsa is itt van.... Káposzta: / Oda hajol. / Mutasd az árút!... Nem is rossz fogás.... Megérte a melót...
/
Amíg mindketten a széf fölé hajolnak, nagy nyugalommal besétál Követelő
Schwartz, és karba tett kézzel, szétterpesztett lábbal áll mögöttük.
Úgy nézi őket, mint valami szigorú munkafelügyelő. Rajta is álarc van. /
Borjú: Felezzük a fukszot, vagy várjuk meg, míg a Kappan lóvéra váltja? Káposzta: A lóvé jobb... Könnyebb felezni... Schwarcz: Harmadolni se nehezebb...
/ Borjú és Káposzta szinte egyszerre fordulnak meg. /
Schwarcz: / Pisztolyt fog rájuk. / Ne próbálkozzatok semmi hülyeséggel, fiúk... Káposzta: Schwarcz! Borjú: A Követelő Schwarcz! Schwarcz: Kire vártatok? Silvester Stalonnéra? Jó hekusok lennétek, hogy így is rám ismertetek. Borjú: Téged nem igazán lehet összetéveszteni senkivel... Káposzta: Hogy a francba kerülsz te ide? Schwarcz: Képzeld, fiam, meghívtak vacsorára. Nagyon kedves népek ezek. Káposzta: Az égből pottyant le? Schwarcz: Ellenkezőleg. Földalatti átszállóval jöttem... Szakaszjeggyel... Borjú:
Hát persze! Erről megfeledkeztem. Az egész villanegyed alá van
pincézve. Minden pincébe vezet egy alagút. Kényelmesen be lehet lézolni. Schwarcz: Nono. Azért egy kis dolog így is volt vele... egy szakaszon bontani kellett... Borjú: Mond, Schwarcz: téged is az a szemét Kappan küldött? Schwarcz:
Több tisztelettel, öcsém! Több tisztelettel, mert oda csapok! Minden
vagánynak illik tudni, hogy a Schwarczot nem szokták küldeni! Káposzta: Ez igaz. Követelő Schwarcz magától szokta tudni, hogy hol kell megjelenni és mikor. Schwarcz: Nagyon szépen mondtad.... Borjú: De mindig az utolsó pillanatban?! Mindig a kész tálhoz?! Schwarcz: Schwarcz diszkrét fiú. Nem pancsol bele más melójába, és nem is zavarja. Borjú: Csak mikor a vagány már megizzad, elkészül, behórecol, akkor jön követelni a sápot a szakításból. Schwarcz:
Úgy csinálsz, mintha én nem kockáztatnám a bőrömet azzal, hogy itt
vagyok. Megvárhattalak volna benneteket a bárban is, de én ide jöttem
direkt, hogy lássátok: a Schwarcz nem gyullad be.... Káposzta: Persze! látni akarta a szajrét a saját szemével, nehogy palira vegyük! Azért jött ide! Borjú: Figyelj Schwarcz! Tulajdonképpen milyen jogon követelődzöl te tőlünk? Káposzta: Igen! Hogy jössz te ehhez?! Milyen jogon?! Schwarcz:
Hogy milyen jogon? Ezt kérdezitek, báránykáim?... Nektek talán
engedélyetek van erre a melóra a zsaruktól? Jó lesz ha nem pofáztok,
mert begurulok! Káposzta: Könnyű neked. Mindig ezzel jössz. Az erőszakkal... Schwarcz:
hogy mondhatsz ilyet, báránykám? Hogy Schwarcz erőszakkal? ... Hát
ütöttem én már le valakit hátulról? Vagy vágtam pofán valakit oldalról?
Ugye, hogy nem. Én mindig csak szembe! Bele a pofa közepébe! Jegyezd
meg: engem mindig jól látott, akit leütöttem! Hát hol itt az erőszak?! Borjú: Azért még sem szép dolog, hogy ingyen dolgozzon a vagány... Káposzta: És mi lenne, ha nem osztoznánk veled? Borjú: Igen! Mi lenne?! Schwarcz: Életveszélyt okozó testi sértés... A pisztoly markolatával elkövetve.... Káposzta: Nono! Azért mi ketten vagyunk ám! Schwarcz: Hát akkor ketten fogtok elesni.... /
Elindul feléjük. Azok ketten kétfelé húzódnak, hogy megosszák a
figyelmét, és egy pillanatra megfeledkeznek az ékszeres dobozról.
Schwarcz hirtelen oda lép és ráteszi a kezét a dobozra. / Na, akkor ez most már az enyém, fiúj...
/
Többet nem tud mondani, mert a függöny mögül kinyúl egy kéz és fejbe
vágja. Schwarcz összecsuklik. A következő pillanatban kilép a függöny
mögül János, még mindig a kezében tartva a gumibotot. /
János: / A még mindig fekvő Schwarczhoz. / Mi van Schwarcz? Maga még ágyban? Keljen már fel, hasára süt a nap. Schwarcz: / A fejét tapogatva felül. / Rögtön gondoltam, hogy ez csak a Mester lehet.... Ilyen ütése csak neki van... Káposzta: / Alázattal. / Jó estét, kedves Mester... Borjú: / Csodálattal. / Nahát... A Mester! János: Szervusz, Borjú - Szervusz, Káposzta. Mi újság veletek? Káposzta: / Buzgón, vigyorogva, mint aki a feljebbvalójának jelent. / Hát... iparkodunk, iparkodunk, Mester... János: / Elismerően. / Jó munka volt, Borjú! Végignéztem. Borjú: Ő Mester... én csak a régi művészet szerint csináltam... semmiség az egész... János: / A páncélszekrény felé bök. / Nagyon érdekes... Úgy látszik, hogy ez a duplán edzett acél sem bírja... Borjú: Az új csikó úgy átszalad rajta, mint kés a vajas kenyéren. János: / Vállon veregeti Káposztát. / Ez a szőnyeg trükk igazán eredeti.... Káposzta: / Büszkén. / Köszönöm, Mester... A németektől vettem át... János: Pedig a német kollégák nem remekelnek mostanában.... Borjú: Hanyatlik a szakma idehaza is... Alig vannak már olyan igazi nagy mesterek, mint a Mester... Káposzta: A Cingár Kezű is lóg... János: Tényleg köpött? Borjú: Köpött. János: Ügyeljetek, hogy ne legyen hosszú életű! Káposzta: Nem lesz! János:
Hát, gyerekek, mint mondtam: ez nagyon szép munka volt... Fogadjátok
elismerésemet... De van egy kis baj: ezt a szajrét vissza kell tenni. Káposzta: Vissza tenni? János: Vissza bizony, fiam. Mert erre a szajréra szüksége van az én barátomnak, aki itt lakik.... / Miközben beszél, óvatosa elindul az ajtó felé és az utolsó szavaknál gyorsan kinyitja azt. / ...És ennek az úrnak is, aki épp itt hallgatózik az ajtó mögött! Jöjjön csak be nyugodtan, Tiszai úr.... T. Péter: / rettenetesen meg van ijedve, kezében erősen remeg a pisztoly. / Fel a... fel a... fel a... János: / A többiekhez. / A barátom apja azt akarja mondani, hogy: fel a kezekkel!!!
/
A többiek vigyorognak, T. Péter viszont úgy megijed a kiáltástól, hogy
pisztollyal együtt felemeli a kezét és vállai közé húzza a fejét. /
János: / T. Péterhez. / Nyugodjon meg. Nincs semmi baj. T. Péter: Vigyenek mindent... Mindent elvihetnek... János: Ugyan, ugyan, igazgató úr... Nem visznek el semmit... Mindjárt megbeszéljük a dolgokat... üljön le nyugodtan... / Leülteti és igyekszik lenyomni a bankár feltartott, görcsbe merevedett kezét. / Eressze már le a kezét! T. Péter: Nem lehet... nekem azt mondták az előbb, hogy fel a kezekkel... János: Az már elmúlt.... Most már leteheti.... / Észre veszi az ajtóban leselkedő T. Ferencet. Közelebb lép és rászól. / Ne leselkedjen Ferenc úr. Nyugodtan bejöhet maga is. Legalább megnyugtatja az igazgató urat.... T. Péter: / Még mindig hisztérikusan. / Vigyék őt is! Vigyék nyugodtan! Majd kiváltom.... csak ne bántsanak... T. Ferenc: / szintén fél, de nem annyira, mint a testvére. Óvatosan oda lép Jánoshoz. / Mondja, kérem: tudja ön garantálni az életbiztonságunkat? János: Mindent garantálok... Persze csak abban az esetben, ha a kedves testvére befejezi a kiabálást... / Vissza lép T. Péterhez. / Nyugodjon már meg végre, igazgató úr... Nézze, itt vannak az ékszerei. Nem hiányzik belőlük egy darab sem... / Elébe teszi a dobozt. / És
máskor ne dugja el annyira, mert ott találják meg a leghamarabb...
ezeket az urakat pedig tekintse vendégeknek., akik elfelejtettek előre
bejelentkezni.... T. Péter: / Valamivel nyugodtabban beszél. / És kik ezek az urak? János: Vagányok... Ez a rendes mesterségük. T. Péter: Vagányok? János: Igen. Ez az üzletük: érti? T. Péter: Hogyne, kérem... értem... értem én... / A vagányok felé mondja. / Én,
kérem mindig is liberálisan... szóval, hogy én felvilágosult ember
vagyok... nekem nincs előítéletem önökkel szemben... úgyhogy folytassák
csak nyugodtan tovább... Borjú: Mit folytassunk? Már rég készen vagyunk... T. Ferenc: A testvéremet kicsit zavarba hozta ez a sok ismeretlen úr.... János:
Milyen igaza van. Ne haragudjon, hogy még be sem mutattam az urakat...
Ez itt Borjú, a vagányok magántudósa.... Óriási szakműveltség, biztos
kéz, ügyes kivitel, de nem sok eredetiség.... Borjú: / Meghajol. / Van szerencsém. T. Péter: Üdvözlöm. Foglaljon helyet... János: Ez pedig Káposzta. Áldott jó gyerek. Ne törődjenek a külsejével... kicsit dilinós, de a legmegbízhatóbb haver... T. Péter: Igazán nagyon örülök... van szerencsém... / Kézfogásra emeli a kezét, amiben még mindig ott van a pisztoly. / Káposzta: / Óvatosan kiveszi T. Péter kezéből a fegyvert. / Ezt inkább tegye le, ha lehetséges... Nem jó játék egy avatatlan személy kezében... Nem akarok üzemi balesetet szenvedni... T. Péter: Pardon, bocsánat.... Foglaljon helyet maga is.... János: / Schwarcznak mondja, aki még mindig a földön ül, és bambán figyeli ami történik. / Keljen fel, Schwarcz! ... Nos, ez pedig itt második Schwarcz, a követelő.... Az a stílusa, hogy mindig utólag jön osztozni. Schwarcz: Nem, majd bepiszkítom a kezemet... T. Péter: Foglaljon helyet maga is... Szóval az urak...nem tudom, szabad-e magam így kifejezni... Schwarcz: Persze. Mondja csak nyugodtan, hogy urak. Nem haragszunk meg érte... T. Péter: Szóval az urak együtt jöttek? Schwarcz: Így is lehet mondani... T. Ferenc: Érdekes! Nem így képzeltem el a betörőket! Schwarcz: Az úr azt hitte, hogy frakkban jövünk... / Nevet. / T. Péter: / Egyre bátrabb. / Mert te mindig mindent másképp képzelsz, Ferenc! Nem kell megbántani az urakat! Ez kérlek a munkaruhájuk... / A zsiványokhoz szól. / Aztán, hogy megy mostanában? Van sok munka? Káposzta: Akad. T. Péter: És mennyi a bevétel egy ilyen... hogy is mondjam... nagyszabású iparban? Káposzta: Az attól függ... Ha jó az ötlet, jó a buli... Itt volt például ez a szőnyeg ötlet... T. Péter: Miféle szőnyeg? Káposzta: Hát ahogy én bejutottam ide.... T. Péter: / Ránéz a kicsavarodott szőnyegre. / Nahát! A szőnyegben jutott be! Ez zseniális! Engedje meg, hogy gratuláljak! / Kezet fognak. / Borjú:Csakhogy nem megy mindig ilyen jól... T. Péter:
Hát igen... Az ember gyakorta olvassa az újságokban... Maga
kifejezetten szimpatikus nekem, Borjú úr... szabadna megtudnom a
polgári nevét... Borjú: Guriga. T. Péter: Ezt nem értem... Borjú: Guriga Ferenc. T. Péter: Csak nem a híres Guriga?! János: De bizony! Ő az! T. Péter: Ez nagyszerű! Emlékszem, négy évvel ezelőtt tele voltak a lapok... Borzasztó érdekes eset volt... Borjú: Újságírók... mit értenek azok hozzá! T. Péter:
Nahát! egészen zavarban vagyok, hogy a híres Gurigával állhatok
szemben... Micsoda remek dolog volt, kérem, hogy fényes nappal azt a
postakocsit... Tele voltak vele a lapok! Borjú: Az újságírók ostobák... T. Péter: Meg aztán az az eset, amikor pénzt adott fel magának táviratilag, hogy aztán a távirathordót kényelmesen... Borjú: Az nem én voltam... Azt a Papakoszta csinálta... Tíz mázsával díjazták az ötletét... T. Péter: / Egyre lelkesebben. / Tisztára egy Wallace-regényben érzem magam... Tényleg! Mit szól ön Wallacehoz? Borjú: Ki az? Melyik sitten ül?... Miben utazik? / Kérdően néz Jánosra. / Káposzta: / Hangosan felröhög. / Borjú: Mit rühögsz, te hülye?! Te talán ismered?! Káposzta:
Azon röhögök, hogy milyen szépen előadjuk itt a dolgokat, pedig
valójában nagyon nehéz ez a szakma... Más pályán ennyi kitartással,
ügyességgel és kockázattal sokkal többre menne az ember... Az a sok
izgalom és felelősség... Az a sok hekus, aki mind arra vár, hogy az én
káromon jusson előre... Istenem, hányszor kell elugrania az embernek a
kész táltól, mert megszólal a muzsika... Schwarcz: Hát bizony, töri az ember magát, mint most is... / Fájdalmas arccal rámutat az ékszeres dobozra. / János: Schwarcz! Azt felejtsd el! Schwarcz: Jó, jó, a francba... János: No azért... T. Péter: Már ne haragudjanak, kérem, de nincs ez a munka megszervezve? Káposzta: Dehogy nincs... de épp itt a baj! Az ember dolgozik, aztán kiuzsorázza a passzer... Borjú: A nyavalya törjön ki minden orgazdát! Káposzta: Az ügynökök se kivételek! T. Péter: Ügynökkel dolgoznak? Borjú: Persze. Azok is leveszik a tejfelt. T. Péter: És mennyit kap egy ilyen ügynök? Borjú: Harminc százalékot. T. Péter: Harmincat? A bruttóból? Ez törvénytelen! Hallod ezt, Ferenc?! T. Ferenc:
Én még mindig azon csodálkozom, hogy egészen másként képzeltem az
urakat.... Az ember azt hinné, hogy olyanok, mint a magányos farkasok,
szemben a társadalommal... Osonnak éjszaka a rideg sikátorokban, késsel
a kezükben... Erre mit kapunk? Intelligens, szolid embereket... Borjú
úr, ne haragudjon, de ön a cégvezetőmre emlékeztet... Igaz, Péter?...
egészen olyan, mint a Káldor! káposzta úr meg olyan, mint a Simeki!...
Igaz, profilból egy kicsit más... de a Borjú úr az tisztára a Káldor! T. Péter:Hagyd
már ezeket az állandó összehasonlítgatásokat! Nálad mindenkinek muszáj
valakihez hasonlítani, különben azt sem hiszed el neki, hogy a világon
van! János: Azért másképp festenek az én kollégáim ha élesben megy a játék! Amikor az életükről van szó és a szabadságukról... T. Péter:
Ugyan már! hisz az előbb is látható volt... Amikor megjelentem itt
félelmetesen a pisztolyommal... Lehetett látni, hogy mennyire
megijedtek, de azért hősiesen tartották magukat...
/ A vagányok összenevetnek. /
János: Nem akarom megbántani az igazgató urat, de azért ez még sem volt olyan, mint az igazi veszély... T. Péter: Hát akkor milyen az igazi?
/ Hirtelen éles füttyszó és rendőrségi sípok hallatszanak kívülről. /
János: Gyerekek! Azt hiszem itt az igazi helyzet! Schwarcz: / Felugrik. / Na, akkor elég a dumából! / Borjúhoz. / Buta
vagány! Bele estél a csapdába, a nagy semmiért! De én nem viszem ingyen
vásárra a bőrömet! Még van annyi idő! Ide a részemet! / Nyúl az ékszeres doboz felé. / Borjú: / Ráteszi a kezét a dobozra. / Ácsi, te! Káposzta: / Borjúhoz. / Kezdi mán! Schwarcz: Kezdem hát! Ha ti hagyjátok magatokat megdumálni, az engem nem érdekel.... Én nem leszek senkinek a palija! / Ismét nyúl a doboz felé. / János: / Félrelöki Schwarcz kezét. / El a kezekkel, Schwarcz! Nem erről volt szó! Schwarcz: / Egyre dühösebb. / Hát nem látjátok, hogy ez csapda?! Húzták az időt, amíg ide nem értek a zsaruk! Végezni kell velük! T. Péter: / Újra kezd félni. / Kérem, mi oda adunk mindent! Adja oda nekik, János! Schwarcz: Végezni velük, különben tanúskodni fognak! / Benyúl a kabátja alá és egy kést ránt elő. / János: Megállj, Schwarcz! Ne tovább! Schwarcz: / Jánosra mutat. / Először ezzel kell végezni! Védi őket az áruló! Állj félre, Mester és ide a szajrét, különben.... / Feljebb emeli a kést. / T. Péter: / Remeg félelmében. / Úristen! Ezek megölik egymást! / Az asztal alá bújuk. / T. Ferenc: Ezek megölnek minket! / A másik asztal alá bújik. / János: Jól van, Schwarcz... Te akartad... / Ő is kést fog a kezébe. /
/ Borjú és Káposzta félre állnak, és csak figyelnek, nem avatkoznak be egyik oldalon sem. /
Schwarcz: / Imbolygó mozgásokat végez, hogy megtévessze Jánost. / Gyere csak Mester... Most megrövidítelek néhány centivel... Laci: / Hirtelen lép be. Egy pillanatra megdermed a látványtól, aztán felkiált. / Vigyázzon, János! Schwarcz: / Laci hangjára egy pillanatra félrekapja a fejét, és ez elég Jánosnak, hogy kirúgja a kezéből a kést. / Az anyád úristenit!!!
/ Két oldalról rendőrök rontanak be, élükön Kákus felügyelővel. /
Kákus: Rendőrség! Fel a kezekkel!
/ A három vagány felemeli a kezét, János viszont óvatosan félre húzódik. /
Kákus: / Az egyik rendőrnek. / Fegyverezze le őket! Rendőr: Zsebeket, zoknikat, gatyákat kipakolni!
/ Kulcsok, kések, botok és pisztolyok kerülnek a földre. /
Kákus: / Észreveszi a félre húzódó János. Rátartott pisztollyal közelít hozzá. Nézegeti, aztán örömmel felkiált. / Ejha!
Hisz ez a Mester! No, ez aztán az igazi fogás! Végre mégis sikerült
elfogni! A betörővilág hercege! A fővezér, akit eddig nem lehetett
lefülelni, mert személyesen nem vett részt semmiben! De most végre
közöttük csíptük el, a tett színhelyén, fegyverrel a kezében! Ezt már
nem ússza meg!... Fel a kezekkel, fickó! / Odalép és kiveszi János felemelt kezéből a kést., majd oda szól egy rendőrnek. / Kötözzék meg! Nagyon vigyázzanak rá! Az a főnyeremény!
/
Az utasítás végrehajtására nem kerül sor, mert Schwarcz, kihasználva a
helyzetet, hogy mindenki Jánossal van elfoglalva, leveri a világítást.
A teljes sötétben dulakodások, szaladgálások és kiabálások hallatszanak
/
- Fogd meg! - Vigyázz marha, én is rendőr vagyok! - Ne lőj, te állat! - Kicsúszott a kezeim közül! - A világítást! A világítást kapcsolják vissza! - Csak a Mesterre vigyázzatok, hogy az meg ne lógjon!
/
Újra teljes világítás. A betörők mind eltűntek, János is. Csak a
rendőrök maradtak a színen és Laci, illetve a két Tiszai testvér az
asztalok alatt. /
Kákus: / A kabátujja félig le van szakítva, arcén vércsík, nagyon megviselt. / Ki az utcára! Fel a tetőre! Le a pincébe! Álljatok el minden kijáratot!
/ A rendőrök, köztük Kákus is szanaszét szaladnak. /
T. Péter: / Kidugja a fejét az asztal alól. / Ferenc! Hol vagy? T. Ferenc: / Szintén kidugja a fejét. / Itt vagyok... T. Péter: Megsebesültél? T. Ferenc: Nem... És te? T. Péter: Én sem... Meg vannak az ékszerek? T. Ferenc: Itt vannak nálam.... / Mutatja a dobozt, amit a zűrzavarban bementett az asztal alá. / T. Péter:
Gyere, menjünk át a másik szobába, mert itt még lövöldözés lesz! Hozd
az ékszereket is... Laci! Te is menj azonnal a szobádba, és kulcsold be
az ajtót! ... Úristen, micsoda éjszaka ez....
/ T. Péter és T.
Ferenc kimennek. Laci egyedül marad a színen. Fejét lehajtva szomorúan
ül egy széken. Ekkor lép ki János a függöny mögül. /
János: Miért szomorkodik? Laci: / Felkapja a fejét. / Hát maga itt van? .... Szóval ezek voltak a maga alakjai... János: Ezek. Laci: És ez a történet? János: Ez. Laci: Menjen, meneküljön, mert mindjárt visszajönnek a rendőrök... János: Bánom én. Laci: Miért nem megy? János: De nagyon küldene... Ha eddig maradtam a maga kedvéért, most maradok a magam kedvéért! / Nevetni kezd. / Persze, ha az volnék, akinek maga képzelt, nem bánná ha maradok... Pedig igazából nem is tudja, hogy ki vagyok... Laci: Nagyon is tudom. A Mester... Az ő világukban... János: Na és? Talán hazudtam magának? Talán másnak adtam ki magam? Igazán nem tehetek arról, hogy maga másnak képzelt! Laci: Sajnálom, ha bajba kevertem... János:
Ne sajnáljon maga engem! Ahhoz maga nem ért.... Túl jól megy magának
ahhoz, hogy tudná, mit jelent sajnálni valakit... Melléállni
valakinek... Persze nem úgy, ahogy maga gondolja, hanem ahogy a szegény
emberek oda tudnak állni valaki mellé, még ha az esetleg gyilkos is...
De nem is erről van szó.... Elszámolni valóm van magával... Laci: Velem? János: Magával. / Egészen közel megy hozzá. / Mert mindenről el kell számolni a végén.... Tudom, hogy maga telefonált a rendőrségnek! Ugye így van?! Laci: Én csak... / Lehajtja a fejét. / János: / Fenyegető haraggal. / Tudja,
mi jár ezért? ... Kés a szívbe!! Magának is és nekem is! Mert ezek a
vagányok most meg vannak győződve arról, hogy én árultam el őket... De
megérdemlem... Kellett nekem egy becsületes emberrel szóba állnom...
Mert ha az a nyomorult vagány a bőrét kockáztatja a szajréért, az az ő
dolga! De, hogy most miattam golyót kapjon, azt nem bírom elviselni!
Azt nem érdemlik meg tőlem! Mert azok csak jók voltak hozzám, és ha
most valamelyik a fűbe harap miattam, akkor én ölök! Laci:
Sajnálom... Higgye el, most már tudom, hogy hibáztam... Bármilyen
furcsa is, de elkezdtem tisztelni a maguk világát... Tisztelem, mert
megismertem és megértettem... Kákus: / Egy rendőr kíséretében lép be. / A fenébe is! Mind elmenekült! / Észreveszi Jánost. / Hohó! Ez még itt van! A legértékesebb madárka bent maradt a kalitkában! / Pisztolyt tart Jánosra. / Na, fickó, fel a kezekkel! Nem hallod?! Fel a kezekkel, mert lövök! / János nem emeli fel a kezét csak farkasszemet néz a felügyelővel. / Laci: / Néhány másodpercnyi feszült csend után. / Le a pisztollyal, felügyelő úr! Kákus: Micsoda?! Ezt hogy gondolja?! Laci:
Le a pisztollyal, mert ez az ember nem a betörők vezére! Ő szemben állt
velük! Ő mentette meg a vagyonunkat! Erre tanúk az apám és a bácsikám! Kákus: Na de közöttük élt.... Laci:
Nálam vannak az iratai, ha látni kívánja... Hiteles másolatok arról,
hogy ez az úr Sandy Moon, a híres író, aki a betörők között élt, mert
tanulmányozta őket az új regényéhez! Kákus: Csakhogy én ezt nem hiszem el! Hecsey: / Hiányos öltözetben szalad be. / Jajtaütés?!
Nagyszejű! Végje egy újabb jajtaütés! ... Szejencséje telefonáltak a
főkapitányságjól... Johantam, ahogy bíjtam! ... Nos, mi a tényállás
főfelügyelő új?! / Most veszi észre Jánost. / Á, hát te is itt vagy, kéjlek! Szejvusz!... Főfelügyelő új, ha ez az embej itt van, mi szinte feleslegesek vagyunk... Kákus: / Leereszti a pisztolyt. / Maga ismeri ezt az embert, ügyész úr?.... Hecsey: Hogyne ismelyném....Van szejencsém ismelyni!!! / Jánoshoz hajol. / Nos,
hogy töjtént az eset, kéjlek?... Lézoltak, földalatti
átszállóval?...Sjenkoltak, tépték a szajjét, és te persze
megmentetted... / A főfelügyelőhöz. / Elsőjendű szakéjtő, kéjlek! Elsőjendű! / Lacihoz. / Még mindig a ház vendége? Laci: / Örömmel. / Igen.
És remélem, az is marad. Mert ő az én legjobb barátom... Ő valóban az,
akinek én képzeltem... Sőt, most már annál is több! Sokkal több! Én a
mai naptól nem csak a barátja, de a menedzsere is vagyok! Hecsey: Ez nagyszejű! Én akajok lenni az első, aki ezt a sztojit elolvasom, amikoj papíjja vetetted, kéjlek! Ugye lehet?! János: Természetesen. Sőt, a főfelügyelő úrnak is küldök egyet... Néhány dolgot tanulhat belőle.... Kákus: / Széles, ostoba vigyorral. / Nagyon
fogok neki örülni! A szaktekintélyeket mindig nagyra becsültem... Most
pedig nem is zavarok tovább... Bocsánat a félreértésért...
/ Elindul kifelé, nyomában az ügyésszel, aki még mindig Jánost méltatja neki. /
/ Függöny vagy sötét /
UTÓJÁTÉK
A színpadkép visszakanyarodik az előjáték végén abba hagyott képhez. A szereplők úgy ülnek, ahogyan az előjátékban utoljára láttuk őket.
Földnélküly: Nos, uraim! Ez volt az előadás! Bálint mester, remélem megváltozott a véleménye a darabomról?! Bálint: Egyáltalán nem! Sőt! Így, hogy játszottam is benne, még rosszabbnak tartom! Székely: / Meglöki Bálintot. / Hogy mondhat ilyet, Bálint mester?! Hiszen ez nagyszerű volt! Bálint: Székely úr! Megkérem, hogy ne lökdössön, mert nem lesz jó vége! Székely: Miért?! Hát nem nagyszerű, hogy bepillanthattunk a nagy mester műhelytitkaiba? Bálint: / Idegesen. / De... nagyszerű... / Antalhoz. / Még egyszer ide ne hozd ezt a barmot.... Földnélküly: Nos, a harmadik felvonásnak még csak a tervezete van bennem...Még nem állítottam össze... Az még sok mindentől függ.... Székely: Hát ez igazán nagyszerű! És mitől függ? Bálint: / Antalhoz. / Le fogom ütni, mint egy kutyát... Földnélküly: Például az ön véleményétől... Ön képviseli most itt a nézőket... Ez a két úr szakmabeli... az egészen más... Székely:
Hát igen, kérem! ... Én képviselem a nézőket!... De azért több is
vagyok ám annál! ... Mert az én szakmám valahol rokon az önökével... Bálint: / Gúnyosan. / Roppant érdekes, amit mond... Székely: Ugye?! Ugye, milyen érdekes?! Hát ezért is mondom, hogy a drámaíró és a fogorvos rokon lelkek... Antal: / Földnélkülyhez. / Szabadna feltennem egy kérdést? Székely: Csak tessék! Nyugodtan! Antal: Nem magához beszélek! Székely: Ja... Az más... Antal: Szóval azt akarnám tudni, hogy ez a rejtélyes alak, ez a János, ott maradt a bankárék házában? Földnélküly:
Természetesen. A harmadik felvonás tartalma éppen ez volna. Laci, a
menedzser ráveszi őt, hogy Párizsba utazzanak, ahol János kiművelődik
és néhány év múlva, mint tökéletes úriember tér vissza.... És még
foglalkozást is találtam ki neki! Kíváncsi vagyok, kitalálják-e, hogy
mit? Székely: Fogorvos lett, mint én! Bálint: Marha! Székely: Az nem s foglalkozás... Bálint: A maga esetében az! Székely: Úgy látom, maga nem kedvel engem, uram... Bálint: / Fogcsikorgatva. / Ugyan... Hogy mondhat ilyet... Imádom magát.... Schwarcz: / Karba tett kézzel, fenyegetően lép közelebb. / Megint kellemetlenkedik az úr?! Székely: Ugyan, kérem! Én csak üldögélek, üldögélek... Schwarcz: Akkor üldögéljen!... Antal: Fogalmam sincs, hogy mit találhatott ki, kedves Földnélküly... Földnélküly: Úgy döntöttem, hogy nagyon sikeres drámaírót csinálok belőle! Székely: Nagyszerű! Remek ötlet! Nahát! Nekem száz évig sem jutott volna ilyesmi az eszembe! Bálint: Hát ilyen fejjel... Székely: Tessék? Bálint: Mondom, ilyen fejjel biztosan eszébe jutott volna.... Antal:
Ne haragudjon, de számomra ez sértő! Még hogy egy alvilági figurából
drámaíró legyen! Ki hallott még ilyet!? A közönség ezt nem fogja
elhinni, mert ilyen a valóságban nem létezik.... Földnélküly:
Hát igen... Éppen ezért lehet, hogy nem s fejezem be a darabot... A
világ még nem érett meg arra, hogy elhiggye, egy bűnözőből is lehet
becsületes ember... / Észreveszi, hogy Székely zavartan keres valamit. / Mi a baj, Székely úr? Keres valamit?... Székely: / zsebeit kiforgatja, az asztal alá nézeget. / Én ezt nem értem... Földnélküly: De hát mi a baj? Székely: Kérem, nekem eltűnt a pénztárcám... a zsebemből... Bálint: / Felugrik. / Csak nem képzeli, hogy én?.... Antal: Nézze meg jobban. Az imént még meg volt, amikor fizetett... Földnélküly: / Nevetve. / Na, fogorvos úr, most az egyszer a maga fogát húzták ki.... Bálint: Ez nem tréfa, kérem... Mi itt most mindnyájan gyanúsak vagyunk... Antal: Azonnal telefonálni kell a rendőrségnek! Székely: Ki hallott még ilyet, hogy egy művész klubban, ahová állítólag csupa becsületes ember jár... Bálint: Ezt fejezze be! Itt magát nem lopta meg senki! És főleg nem egy drámaíró! Székely: Azt én nem tudom, kérem, hogy ki volt, de a tárcám eltűnt... Ez tény. Földnélküly: / Feláll. / Nyugalom, uraim! Nyugalom. Elvégre egy magánklubban vagyunk, és nem is akármilyenben... Antal: Éppen ezért kell telefonálni! Földnélküly: Éppen ezért nem telefonálunk sehová! Fölösleges... Bálint: De ennek az úrnak a pénztárcája... Hogy az ördög vitte volna el, mielőtt betette ide a lábát! Földnélküly: / Határozottan. / Ez az úr vissza fogja kapni a pénztárcáját. Székely: / Erőltetett nevetéssel. / Értem már... Ez valami trükk volt... Földnélküly úr tud róla... Földnélküly: Még nem. De rövidesen tudni fogok... kérem az urakat, hogy fáradjanak át a másik helyiségbe. Bálint: Nem gondolja, hogy ez ránk is tartozik?! Egyébként is: mi a francot csináljunk mi ezzel a Székellyel a másik szobában?! Földnélküly: Meséljenek neki a szakmáról.... Azt imádja... Bálint: Kérem, engem ez az ember idegesít! Pénztárcával és anélkül is! Földnélküly:
Uraim. Itt most a Művész klub becsületéről van szó. Az a kérdés, hogy
mit akarnak az urak elsősorban: a tárca kerüljön meg, vagy a tolvaj? Székely: A tárca! Természetesen először a tárca! Földnélküly: Akkor hát engedjék, hogy kinyomozzam... Menjen mindenki! / Schwarchoz. / Maga maradjon! Magára szükségem van a nyomozáshoz!
/ Mindenki kimegy, csak Schwarcz és Földnélküly marad. /
Földnélküly:
Nagyon ügyesen dolgozik az illető... Még én sem vettem észre... De egy
biztos, hogy csak a személyzetből lehetett valaki... Te ismered a
teljes személyzetet? Schwarcz: Persze, hogy ismerem... Itt van mindjárt elsőnek Bogdán, a szakács... Földnélküly: / Tűnődik. / Nem emlékszem, hogy járt volna itt szakács... Persze lehet, hogy levette a szakács ruhát... Előélete? Schwarcz:
Hajószakács, majd főpincér egy expressvonaton... nem sokra vitte...
ezen a pályán egy helyben marad már az ember, mint én is... Földnélküly: Tovább. Schwarcz: Skurek, a főpincér. Főúri családból származik... Földnélküly: Skurek? Micsoda név.... Schwarcz: Már a dédapja is főúr volt a Pilvax kávéházban... A Petőfi Sándor még ma is tartozik nekik harminc fekete kávéval... Földnélküly: Ő nem lehetett. Főpincér nem lop zsebből... Ott van neki a számla...azon csinálja... Tovább! Schwarcz: Hát... talán... a Bencsik... Ő olyan komornyik féle... Földnélküly: Előélet? Schwarcz: Hát nem tűnt fel a Mesternek? Földnélküly: Micsoda? Schwarcz: Hát, ahogy az író urak beszéltek vele... Földnélküly: Nem értem... Schwarcz: Az az ember drámaíró vlt valamikor.... Földnélküly: Drámaíró?! Biztos vagy ebben?! Schwarcz: Igen. Úgy tíz évvel ezelőtt játszották az utolsó darabját. Valami történelmi drámát.... / Folytatás a 4. részben /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
