Színészképzés Másképp-Minden ami színház ! - Színházi Események, Verseim,Verset mondok,Politikai szatíra,Dráma,Vígjáték,pszichodráma,Színház ,Színházi Alapfogalmak,Színitanoda,Színitanodáról,Színházi emberek,Színház ,Sztanyiszlavszkij,Grotowski,Reformerek klubja,magyar színháztól,francia színháztól,norvég színháztól,dán színházig,amerikai színházig,sturm und drang,vásári komédiától,zenés dráma,lapozható változatban

SZÍNÉSZKÉPZÉS MÁSKÉPP! - BETÖRŐK ÉS EGYÉB 3.
Add a Facebook-hoz

FORDÍTÓ

Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 249





HONLAP FŐ MENŰJE


ÍRÁSAIM,GONDOLATAIM


SZÍNHÁZTÖRTÉNET


MINDEN AMI SZÍNHÁZ
























BETÖRÖK ÉS EGYÉB JÓEMBEREK / Harmadik rész /

Káposzta: Borjú, te vagy az?! ... Mi a fenét csinálsz te itt?!
Borjú: Kettőt találhatsz....
Káposzta: Ezt a pofátlanságot! Hogy engem a Borjú megelőzzön!
Borjú: Úgy beszélsz, mintha ez lenne az első eset. Mostanában mindig lemaradsz egy körrel...
Káposzta: Figyelj, okostojás! Én már a múlthéten megakartam csinálni ezt a hédert!
Borjú: Akarni a kutya szokott. Miért nem csináltad?
Káposzta: A kiadó azt mondta, hogy várjak még, mert jó százalékot akar.
Borjú: Nekem is ezt mondta....
Káposzta: A Kappan?
Borjú: A Kappan.
Káposzta: A rohadék! ... És most mi lesz? Megcsináljuk spanban?
Borjú: Spanban?!
Káposzta: Miért, te nem így gondoltad?!
/ Újra ráemeli a pisztolyt. /
Borjú: De! Így gondoltam! Már akartam is javasolni....
Káposzta: Derék gyerek vagy Borjú... Mindig is nagy szíved volt...
Borjú: Ugyan... Semmiség... De biztos, hogy tiszta a rinyó? Fele-fele?
Káposzta: Tiszta, persze, hogy tiszta... Rinyó az árúra, és rinyó a balhéra, ha bukta van...
Borjú: Oké... Akkor most már vissza adhatod a pisztolyt.
Káposzta: Te csak a szerszámokat fogdosd és ne a stukkert! Majd én biztosítalak...
Borjú: / Dolgozni kezd a széfen. /
Legalább világíts! Így nem tudok dolgozni...
Káposzta: / Átveszi a lámpát és világít neki. /
Remélem, muzsika nem lesz.
Borjú: Nem. Átvágtam a jelzőzsinórt... Egyébként hogy vagy a csajoddal?
Káposzta: Sok bajom van vele.
Borjú: Ruha kell neki?
Káposzta: Azt már kapott. Két hétig nyomta az ágyat.
Borjú: Biztos az a baj, hogy már régóta tart.... Zavard el...
Káposzta: Nem lehet... mindent tud rólam...

/ Néhány másodpercig még némán dolgoznak , aztán Borjú örömmel szólal meg. /

Borjú: Meg van! Kinyitottam... Milyen rendesek: még az ékszeres doboz kulcsa is itt van....
Káposzta: / Oda hajol. /
Mutasd az árút!... Nem is rossz fogás.... Megérte a melót...

/ Amíg mindketten a széf fölé hajolnak, nagy nyugalommal besétál Követelő Schwartz, és karba tett kézzel, szétterpesztett lábbal áll mögöttük. Úgy nézi őket, mint valami szigorú munkafelügyelő. Rajta is álarc van. /

Borjú: Felezzük a fukszot, vagy várjuk meg, míg a Kappan lóvéra váltja?
Káposzta: A lóvé jobb... Könnyebb felezni...
Schwarcz: Harmadolni se nehezebb...

/ Borjú és Káposzta szinte egyszerre fordulnak meg. /

Schwarcz: / Pisztolyt fog rájuk. /
Ne próbálkozzatok semmi hülyeséggel, fiúk...
Káposzta: Schwarcz!
Borjú: A Követelő Schwarcz!
Schwarcz: Kire vártatok? Silvester Stalonnéra? Jó hekusok lennétek, hogy így is rám ismertetek.
Borjú: Téged nem igazán lehet összetéveszteni senkivel...
Káposzta: Hogy a francba kerülsz te ide?
Schwarcz: Képzeld, fiam, meghívtak vacsorára. Nagyon kedves népek ezek.
Káposzta: Az égből pottyant le?
Schwarcz: Ellenkezőleg. Földalatti átszállóval jöttem... Szakaszjeggyel...
Borjú: Hát persze! Erről megfeledkeztem. Az egész villanegyed alá van pincézve. Minden pincébe vezet egy alagút. Kényelmesen be lehet lézolni.
Schwarcz: Nono. Azért egy kis dolog így is volt vele... egy szakaszon bontani kellett...
Borjú: Mond, Schwarcz: téged is az a szemét Kappan küldött?
Schwarcz: Több tisztelettel, öcsém! Több tisztelettel, mert oda csapok! Minden vagánynak illik tudni, hogy a Schwarczot nem szokták küldeni!
Káposzta: Ez igaz. Követelő Schwarcz magától szokta tudni, hogy hol kell megjelenni és mikor.
Schwarcz: Nagyon szépen mondtad....
Borjú: De mindig az utolsó pillanatban?! Mindig a kész tálhoz?!
Schwarcz: Schwarcz diszkrét fiú. Nem pancsol bele más melójába, és nem is zavarja.
Borjú: Csak mikor a vagány már megizzad, elkészül, behórecol, akkor jön követelni a sápot a szakításból.
Schwarcz: Úgy csinálsz, mintha én nem kockáztatnám a bőrömet azzal, hogy itt vagyok. Megvárhattalak volna benneteket a bárban is, de én ide jöttem direkt, hogy lássátok: a Schwarcz nem gyullad be....
Káposzta: Persze! látni akarta a szajrét a saját szemével, nehogy palira vegyük! Azért jött ide!
Borjú: Figyelj Schwarcz! Tulajdonképpen milyen jogon követelődzöl te tőlünk?
Káposzta: Igen! Hogy jössz te ehhez?! Milyen jogon?!
Schwarcz: Hogy milyen jogon? Ezt kérdezitek, báránykáim?... Nektek talán engedélyetek van erre a melóra a zsaruktól? Jó lesz ha nem pofáztok, mert begurulok!
Káposzta: Könnyű neked. Mindig ezzel jössz. Az erőszakkal...
Schwarcz: hogy mondhatsz ilyet, báránykám? Hogy Schwarcz erőszakkal? ... Hát ütöttem én már le valakit hátulról? Vagy vágtam pofán valakit oldalról? Ugye, hogy nem. Én mindig csak szembe! Bele a pofa közepébe! Jegyezd meg: engem mindig jól látott, akit leütöttem! Hát hol itt az erőszak?!
Borjú: Azért még sem szép dolog, hogy ingyen dolgozzon a vagány...
Káposzta: És mi lenne, ha nem osztoznánk veled?
Borjú: Igen! Mi lenne?!
Schwarcz: Életveszélyt okozó testi sértés... A pisztoly markolatával elkövetve....
Káposzta: Nono! Azért mi ketten vagyunk ám!
Schwarcz: Hát akkor ketten fogtok elesni....
/ Elindul feléjük. Azok ketten kétfelé húzódnak, hogy megosszák a figyelmét, és egy pillanatra megfeledkeznek az ékszeres dobozról. Schwarcz hirtelen oda lép és ráteszi a kezét a dobozra. /
Na, akkor ez most már az enyém, fiúj...

/ Többet nem tud mondani, mert a függöny mögül kinyúl egy kéz és fejbe vágja. Schwarcz összecsuklik. A következő pillanatban kilép a függöny mögül János, még mindig a kezében tartva a gumibotot. /

János: / A még mindig fekvő Schwarczhoz. /
Mi van Schwarcz? Maga még ágyban? Keljen már fel, hasára süt a nap.
Schwarcz: / A fejét tapogatva felül. /
Rögtön gondoltam, hogy ez csak a Mester lehet.... Ilyen ütése csak neki van...
Káposzta: / Alázattal. /
Jó estét, kedves Mester...
Borjú: / Csodálattal. /
Nahát... A Mester!
János: Szervusz, Borjú - Szervusz, Káposzta. Mi újság veletek?
Káposzta: / Buzgón, vigyorogva, mint aki a feljebbvalójának jelent. /
Hát... iparkodunk, iparkodunk, Mester...
János: / Elismerően. /
Jó munka volt, Borjú! Végignéztem.
Borjú: Ő Mester... én csak a régi művészet szerint csináltam... semmiség az egész...
János: / A páncélszekrény felé bök. /
Nagyon érdekes... Úgy látszik, hogy ez a duplán edzett acél sem bírja...
Borjú: Az új csikó úgy átszalad rajta, mint kés a vajas kenyéren.
János: / Vállon veregeti Káposztát. /
Ez a szőnyeg trükk igazán eredeti....
Káposzta: / Büszkén. /
Köszönöm, Mester... A németektől vettem át...
János: Pedig a német kollégák nem remekelnek mostanában....
Borjú: Hanyatlik a szakma idehaza is... Alig vannak már olyan igazi nagy mesterek, mint a Mester...
Káposzta: A Cingár Kezű is lóg...
János: Tényleg köpött?
Borjú: Köpött.
János: Ügyeljetek, hogy ne legyen hosszú életű!
Káposzta: Nem lesz!
János: Hát, gyerekek, mint mondtam: ez nagyon szép munka volt... Fogadjátok elismerésemet... De van egy kis baj: ezt a szajrét vissza kell tenni.
Káposzta: Vissza tenni?
János: Vissza bizony, fiam. Mert erre a szajréra szüksége van az én barátomnak, aki itt lakik....
/ Miközben beszél, óvatosa elindul az ajtó felé és az utolsó szavaknál gyorsan kinyitja azt. /
...És ennek az úrnak is, aki épp itt hallgatózik az ajtó mögött! Jöjjön csak be nyugodtan, Tiszai úr....
T. Péter: / rettenetesen meg van ijedve, kezében erősen remeg a pisztoly. /
Fel a... fel a... fel a...
János: / A többiekhez. /
A barátom apja azt akarja mondani, hogy: fel a kezekkel!!!

/ A többiek vigyorognak, T. Péter viszont úgy megijed a kiáltástól, hogy pisztollyal együtt felemeli a kezét és vállai közé húzza a fejét. /

János: / T. Péterhez. /
Nyugodjon meg. Nincs semmi baj.
T. Péter: Vigyenek mindent... Mindent elvihetnek...
János: Ugyan, ugyan, igazgató úr... Nem visznek el semmit... Mindjárt megbeszéljük a dolgokat... üljön le nyugodtan...
/ Leülteti és igyekszik lenyomni a bankár feltartott, görcsbe merevedett kezét. /
Eressze már le a kezét!
T. Péter: Nem lehet... nekem azt mondták az előbb, hogy fel a kezekkel...
János: Az már elmúlt.... Most már leteheti....
/ Észre veszi az ajtóban leselkedő T. Ferencet. Közelebb lép és rászól. /
Ne leselkedjen Ferenc úr. Nyugodtan bejöhet maga is. Legalább megnyugtatja az igazgató urat....
T. Péter: / Még mindig hisztérikusan. /
Vigyék őt is! Vigyék nyugodtan! Majd kiváltom.... csak ne bántsanak...
T. Ferenc: / szintén fél, de nem annyira, mint a testvére. Óvatosan oda lép Jánoshoz. /
Mondja, kérem: tudja ön garantálni az életbiztonságunkat?
János: Mindent garantálok... Persze csak abban az esetben, ha a kedves testvére befejezi a kiabálást...
/ Vissza lép T. Péterhez. /
Nyugodjon már meg végre, igazgató úr... Nézze, itt vannak az ékszerei. Nem hiányzik belőlük egy darab sem...
/ Elébe teszi a dobozt. /
És máskor ne dugja el annyira, mert ott találják meg a leghamarabb... ezeket az urakat pedig tekintse vendégeknek., akik elfelejtettek előre bejelentkezni....
T. Péter: / Valamivel nyugodtabban beszél. /
És kik ezek az urak?
János: Vagányok... Ez a rendes mesterségük.
T. Péter: Vagányok?
János: Igen. Ez az üzletük: érti?
T. Péter: Hogyne, kérem... értem... értem én...
/ A vagányok felé mondja. /
Én, kérem mindig is liberálisan... szóval, hogy én felvilágosult ember vagyok... nekem nincs előítéletem önökkel szemben... úgyhogy folytassák csak nyugodtan tovább...
Borjú: Mit folytassunk? Már rég készen vagyunk...
T. Ferenc: A testvéremet kicsit zavarba hozta ez a sok ismeretlen úr....
János: Milyen igaza van. Ne haragudjon, hogy még be sem mutattam az urakat... Ez itt Borjú, a vagányok magántudósa.... Óriási szakműveltség, biztos kéz, ügyes kivitel, de nem sok eredetiség....
Borjú: / Meghajol. /
Van szerencsém.
T. Péter: Üdvözlöm. Foglaljon helyet...
János: Ez pedig Káposzta. Áldott jó gyerek. Ne törődjenek a külsejével... kicsit dilinós, de a legmegbízhatóbb haver...
T. Péter: Igazán nagyon örülök... van szerencsém...
/ Kézfogásra emeli a kezét, amiben még mindig ott van a pisztoly. /
Káposzta: / Óvatosan kiveszi T. Péter kezéből a fegyvert. /
Ezt inkább tegye le, ha lehetséges... Nem jó játék egy avatatlan személy kezében... Nem akarok üzemi balesetet szenvedni...
T. Péter: Pardon, bocsánat.... Foglaljon helyet maga is....
János: / Schwarcznak mondja, aki még mindig a földön ül, és bambán figyeli ami történik. /
Keljen fel, Schwarcz! ... Nos, ez pedig itt második Schwarcz, a követelő.... Az a stílusa, hogy mindig utólag jön osztozni.
Schwarcz: Nem, majd bepiszkítom a kezemet...
T. Péter: Foglaljon helyet maga is... Szóval az urak...nem tudom, szabad-e magam így kifejezni...
Schwarcz: Persze. Mondja csak nyugodtan, hogy urak. Nem haragszunk meg érte...
T. Péter: Szóval az urak együtt jöttek?
Schwarcz: Így is lehet mondani...
T. Ferenc: Érdekes! Nem így képzeltem el a betörőket!
Schwarcz: Az úr azt hitte, hogy frakkban jövünk...
/ Nevet. /
T. Péter: / Egyre bátrabb. /
Mert te mindig mindent másképp képzelsz, Ferenc! Nem kell megbántani az urakat! Ez kérlek a munkaruhájuk...
/ A zsiványokhoz szól. /
Aztán, hogy megy mostanában? Van sok munka?
Káposzta: Akad.
T. Péter: És mennyi a bevétel egy ilyen... hogy is mondjam... nagyszabású iparban?
Káposzta: Az attól függ... Ha jó az ötlet, jó a buli... Itt volt például ez a szőnyeg ötlet...
T. Péter: Miféle szőnyeg?
Káposzta: Hát ahogy én bejutottam ide....
T. Péter: / Ránéz a kicsavarodott szőnyegre. /
Nahát! A szőnyegben jutott be! Ez zseniális! Engedje meg, hogy gratuláljak!
/ Kezet fognak. /
Borjú:Csakhogy nem megy mindig ilyen jól...
T. Péter: Hát igen... Az ember gyakorta olvassa az újságokban... Maga kifejezetten szimpatikus nekem, Borjú úr... szabadna megtudnom a polgári nevét...
Borjú: Guriga.
T. Péter: Ezt nem értem...
Borjú: Guriga Ferenc.
T. Péter: Csak nem a híres Guriga?!
János: De bizony! Ő az!
T. Péter: Ez nagyszerű! Emlékszem, négy évvel ezelőtt tele voltak a lapok... Borzasztó érdekes eset volt...
Borjú: Újságírók... mit értenek azok hozzá!
T. Péter: Nahát! egészen zavarban vagyok, hogy a híres Gurigával állhatok szemben... Micsoda remek dolog volt, kérem, hogy fényes nappal azt a postakocsit... Tele voltak vele a lapok!
Borjú: Az újságírók ostobák...
T. Péter: Meg aztán az az eset, amikor pénzt adott fel magának táviratilag, hogy aztán a távirathordót kényelmesen...
Borjú: Az nem én voltam... Azt a Papakoszta csinálta... Tíz mázsával díjazták az ötletét...
T. Péter: / Egyre lelkesebben. /
Tisztára egy Wallace-regényben érzem magam... Tényleg! Mit szól ön Wallacehoz?
Borjú: Ki az? Melyik sitten ül?... Miben utazik?
/ Kérdően néz Jánosra. /
Káposzta: / Hangosan felröhög. /
Borjú: Mit rühögsz, te hülye?! Te talán ismered?!
Káposzta: Azon röhögök, hogy milyen szépen előadjuk itt a dolgokat, pedig valójában nagyon nehéz ez a szakma... Más pályán ennyi kitartással, ügyességgel és kockázattal sokkal többre menne az ember... Az a sok izgalom és felelősség... Az a sok hekus, aki mind arra vár, hogy az én káromon jusson előre... Istenem, hányszor kell elugrania az embernek a kész táltól, mert megszólal a muzsika...
Schwarcz: Hát bizony, töri az ember magát, mint most is...
/ Fájdalmas arccal rámutat az ékszeres dobozra. /
János: Schwarcz! Azt felejtsd el!
Schwarcz: Jó, jó, a francba...
János: No azért...
T. Péter: Már ne haragudjanak, kérem, de nincs ez a munka megszervezve?
Káposzta: Dehogy nincs... de épp itt a baj! Az ember dolgozik, aztán kiuzsorázza a passzer...
Borjú: A nyavalya törjön ki minden orgazdát!
Káposzta: Az ügynökök se kivételek!
T. Péter: Ügynökkel dolgoznak?
Borjú: Persze. Azok is leveszik a tejfelt.
T. Péter: És mennyit kap egy ilyen ügynök?
Borjú: Harminc százalékot.
T. Péter: Harmincat? A bruttóból? Ez törvénytelen! Hallod ezt, Ferenc?!
T. Ferenc: Én még mindig azon csodálkozom, hogy egészen másként képzeltem az urakat.... Az ember azt hinné, hogy olyanok, mint a magányos farkasok, szemben a társadalommal... Osonnak éjszaka a rideg sikátorokban, késsel a kezükben... Erre mit kapunk? Intelligens, szolid embereket... Borjú úr, ne haragudjon, de ön a cégvezetőmre emlékeztet... Igaz, Péter?... egészen olyan, mint a Káldor! káposzta úr meg olyan, mint a Simeki!... Igaz, profilból egy kicsit más... de a Borjú úr az tisztára a Káldor!
T. Péter:Hagyd már ezeket az állandó összehasonlítgatásokat! Nálad mindenkinek muszáj valakihez hasonlítani, különben azt sem hiszed el neki, hogy a világon van!
János: Azért másképp festenek az én kollégáim ha élesben megy a játék! Amikor az életükről van szó és a szabadságukról...
T. Péter: Ugyan már! hisz az előbb is látható volt... Amikor megjelentem itt félelmetesen a pisztolyommal... Lehetett látni, hogy mennyire megijedtek, de azért hősiesen tartották magukat...

/ A vagányok összenevetnek. /

János: Nem akarom megbántani az igazgató urat, de azért ez még sem volt olyan, mint az igazi veszély...
T. Péter: Hát akkor milyen az igazi?

/ Hirtelen éles füttyszó és rendőrségi sípok hallatszanak kívülről. /

János: Gyerekek! Azt hiszem itt az igazi helyzet!
Schwarcz: / Felugrik. /
Na, akkor elég a dumából!
/ Borjúhoz. /
Buta vagány! Bele estél a csapdába, a nagy semmiért! De én nem viszem ingyen vásárra a bőrömet! Még van annyi idő! Ide a részemet!
/ Nyúl az ékszeres doboz felé. /
Borjú: / Ráteszi a kezét a dobozra. /
Ácsi, te!
Káposzta: / Borjúhoz. /
Kezdi mán!
Schwarcz: Kezdem hát! Ha ti hagyjátok magatokat megdumálni, az engem nem érdekel.... Én nem leszek senkinek a palija!
/ Ismét nyúl a doboz felé. /
János: / Félrelöki Schwarcz kezét. /
El a kezekkel, Schwarcz! Nem erről volt szó!
Schwarcz: / Egyre dühösebb. /
Hát nem látjátok, hogy ez csapda?! Húzták az időt, amíg ide nem értek a zsaruk! Végezni kell velük!
T. Péter: / Újra kezd félni. /
Kérem, mi oda adunk mindent! Adja oda nekik, János!
Schwarcz: Végezni velük, különben tanúskodni fognak!
/ Benyúl a kabátja alá és egy kést ránt elő. /
János: Megállj, Schwarcz! Ne tovább!
Schwarcz: / Jánosra mutat. /
Először ezzel kell végezni! Védi őket az áruló! Állj félre, Mester és ide a szajrét, különben....
/ Feljebb emeli a kést. /
T. Péter: / Remeg félelmében. /
Úristen! Ezek megölik egymást!
/ Az asztal alá bújuk. /
T. Ferenc: Ezek megölnek minket!
/ A másik asztal alá bújik. /
János: Jól van, Schwarcz... Te akartad...
/ Ő is kést fog a kezébe. /

/ Borjú és Káposzta félre állnak, és csak figyelnek, nem avatkoznak be egyik oldalon sem. /

Schwarcz: / Imbolygó mozgásokat végez, hogy megtévessze Jánost. /
Gyere csak Mester... Most megrövidítelek néhány centivel...
Laci: / Hirtelen lép be. Egy pillanatra megdermed a látványtól, aztán felkiált. /
Vigyázzon, János!
Schwarcz: / Laci hangjára egy pillanatra félrekapja a fejét, és ez elég Jánosnak, hogy kirúgja a kezéből a kést. /
Az anyád úristenit!!!

/ Két oldalról rendőrök rontanak be, élükön Kákus felügyelővel. /

Kákus: Rendőrség! Fel a kezekkel!

/ A három vagány felemeli a kezét, János viszont óvatosan félre húzódik. /

Kákus: / Az egyik rendőrnek. /
Fegyverezze le őket!
Rendőr: Zsebeket, zoknikat, gatyákat kipakolni!

/ Kulcsok, kések, botok és pisztolyok kerülnek a földre. /

Kákus: / Észreveszi a félre húzódó János. Rátartott pisztollyal közelít hozzá. Nézegeti, aztán örömmel felkiált. /
Ejha! Hisz ez a Mester! No, ez aztán az igazi fogás! Végre mégis sikerült elfogni! A betörővilág hercege! A fővezér, akit eddig nem lehetett lefülelni, mert személyesen nem vett részt semmiben! De most végre közöttük csíptük el, a tett színhelyén, fegyverrel a kezében! Ezt már nem ússza meg!... Fel a kezekkel, fickó!
/ Odalép és kiveszi János felemelt kezéből a kést., majd oda szól egy rendőrnek. /
Kötözzék meg! Nagyon vigyázzanak rá! Az a főnyeremény!

/ Az utasítás végrehajtására nem kerül sor, mert Schwarcz, kihasználva a helyzetet, hogy mindenki Jánossal van elfoglalva, leveri a világítást. A teljes sötétben dulakodások, szaladgálások és kiabálások hallatszanak /

- Fogd meg!
- Vigyázz marha, én is rendőr vagyok!
- Ne lőj, te állat!
- Kicsúszott a kezeim közül!
- A világítást! A világítást kapcsolják vissza!
- Csak a Mesterre vigyázzatok, hogy az meg ne lógjon!

/ Újra teljes világítás. A betörők mind eltűntek, János is. Csak a rendőrök maradtak a színen és Laci, illetve a két Tiszai testvér az asztalok alatt. /

Kákus: / A kabátujja félig le van szakítva, arcén vércsík, nagyon megviselt. /
Ki az utcára! Fel a tetőre! Le a pincébe! Álljatok el minden kijáratot!

/ A rendőrök, köztük Kákus is szanaszét szaladnak. /

T. Péter: / Kidugja a fejét az asztal alól. /
Ferenc! Hol vagy?
T. Ferenc: / Szintén kidugja a fejét. /
Itt vagyok...
T. Péter: Megsebesültél?
T. Ferenc: Nem... És te?
T. Péter: Én sem... Meg vannak az ékszerek?
T. Ferenc: Itt vannak nálam....
/ Mutatja a dobozt, amit a zűrzavarban bementett az asztal alá. /
T. Péter: Gyere, menjünk át a másik szobába, mert itt még lövöldözés lesz! Hozd az ékszereket is... Laci! Te is menj azonnal a szobádba, és kulcsold be az ajtót! ... Úristen, micsoda éjszaka ez....

/ T. Péter és T. Ferenc kimennek. Laci egyedül marad a színen. Fejét lehajtva szomorúan ül egy széken. Ekkor lép ki János a függöny mögül. /

János: Miért szomorkodik?
Laci: / Felkapja a fejét. /
Hát maga itt van? .... Szóval ezek voltak a maga alakjai...
János: Ezek.
Laci: És ez a történet?
János: Ez.
Laci: Menjen, meneküljön, mert mindjárt visszajönnek a rendőrök...
János: Bánom én.
Laci: Miért nem megy?
János: De nagyon küldene... Ha eddig maradtam a maga kedvéért, most maradok a magam kedvéért!
/ Nevetni kezd. /
Persze, ha az volnék, akinek maga képzelt, nem bánná ha maradok... Pedig igazából nem is tudja, hogy ki vagyok...
Laci: Nagyon is tudom. A Mester... Az ő világukban...
János: Na és? Talán hazudtam magának? Talán másnak adtam ki magam? Igazán nem tehetek arról, hogy maga másnak képzelt!
Laci: Sajnálom, ha bajba kevertem...
János: Ne sajnáljon maga engem! Ahhoz maga nem ért.... Túl jól megy magának ahhoz, hogy tudná, mit jelent sajnálni valakit... Melléállni valakinek... Persze nem úgy, ahogy maga gondolja, hanem ahogy a szegény emberek oda tudnak állni valaki mellé, még ha az esetleg gyilkos is... De nem is erről van szó.... Elszámolni valóm van magával...
Laci: Velem?
János: Magával.
/ Egészen közel megy hozzá. /
Mert mindenről el kell számolni a végén.... Tudom, hogy maga telefonált a rendőrségnek! Ugye így van?!
Laci: Én csak...
/ Lehajtja a fejét. /
János: / Fenyegető haraggal. /
Tudja, mi jár ezért? ... Kés a szívbe!! Magának is és nekem is! Mert ezek a vagányok most meg vannak győződve arról, hogy én árultam el őket... De megérdemlem... Kellett nekem egy becsületes emberrel szóba állnom... Mert ha az a nyomorult vagány a bőrét kockáztatja a szajréért, az az ő dolga! De, hogy most miattam golyót kapjon, azt nem bírom elviselni! Azt nem érdemlik meg tőlem! Mert azok csak jók voltak hozzám, és ha most valamelyik a fűbe harap miattam, akkor én ölök!
Laci: Sajnálom... Higgye el, most már tudom, hogy hibáztam... Bármilyen furcsa is, de elkezdtem tisztelni a maguk világát... Tisztelem, mert megismertem és megértettem...
Kákus: / Egy rendőr kíséretében lép be. /
A fenébe is! Mind elmenekült!
/ Észreveszi Jánost. /
Hohó! Ez még itt van! A legértékesebb madárka bent maradt a kalitkában!
/ Pisztolyt tart Jánosra. /
Na, fickó, fel a kezekkel! Nem hallod?! Fel a kezekkel, mert lövök!
/ János nem emeli fel a kezét csak farkasszemet néz a felügyelővel. /
Laci: / Néhány másodpercnyi feszült csend után. /
Le a pisztollyal, felügyelő úr!
Kákus: Micsoda?! Ezt hogy gondolja?!

Laci: Le a pisztollyal, mert ez az ember nem a betörők vezére! Ő szemben állt velük! Ő mentette meg a vagyonunkat! Erre tanúk az apám és a bácsikám!
Kákus: Na de közöttük élt....
Laci: Nálam vannak az iratai, ha látni kívánja... Hiteles másolatok arról, hogy ez az úr Sandy Moon, a híres író, aki a betörők között élt, mert tanulmányozta őket az új regényéhez!
Kákus: Csakhogy én ezt nem hiszem el!
Hecsey: / Hiányos öltözetben szalad be. /
Jajtaütés?! Nagyszejű! Végje egy újabb jajtaütés! ... Szejencséje telefonáltak a főkapitányságjól... Johantam, ahogy bíjtam! ... Nos, mi a tényállás főfelügyelő új?!
/ Most veszi észre Jánost. /
Á, hát te is itt vagy, kéjlek! Szejvusz!... Főfelügyelő új, ha ez az embej itt van, mi szinte feleslegesek vagyunk...
Kákus: / Leereszti a pisztolyt. /
Maga ismeri ezt az embert, ügyész úr?....
Hecsey: Hogyne ismelyném....Van szejencsém ismelyni!!!
/ Jánoshoz hajol. /
Nos, hogy töjtént az eset, kéjlek?... Lézoltak, földalatti átszállóval?...Sjenkoltak, tépték a szajjét, és te persze megmentetted...
/ A főfelügyelőhöz. /
Elsőjendű szakéjtő, kéjlek! Elsőjendű!
/ Lacihoz. /
Még mindig a ház vendége?
Laci: / Örömmel. /
Igen. És remélem, az is marad. Mert ő az én legjobb barátom... Ő valóban az, akinek én képzeltem... Sőt, most már annál is több! Sokkal több! Én a mai naptól nem csak a barátja, de a menedzsere is vagyok!
Hecsey: Ez nagyszejű! Én akajok lenni az első, aki ezt a sztojit elolvasom, amikoj papíjja vetetted, kéjlek! Ugye lehet?!
János: Természetesen. Sőt, a főfelügyelő úrnak is küldök egyet... Néhány dolgot tanulhat belőle....
Kákus: / Széles, ostoba vigyorral. /
Nagyon fogok neki örülni! A szaktekintélyeket mindig nagyra becsültem... Most pedig nem is zavarok tovább... Bocsánat a félreértésért...

/ Elindul kifelé, nyomában az ügyésszel, aki még mindig Jánost méltatja neki. /

/ Függöny vagy sötét /


UTÓJÁTÉK

A színpadkép visszakanyarodik az előjáték végén abba hagyott képhez.
A szereplők úgy ülnek, ahogyan az előjátékban utoljára láttuk őket.

Földnélküly: Nos, uraim! Ez volt az előadás! Bálint mester, remélem megváltozott a véleménye a darabomról?!
Bálint: Egyáltalán nem! Sőt! Így, hogy játszottam is benne, még rosszabbnak tartom!
Székely: / Meglöki Bálintot. /
Hogy mondhat ilyet, Bálint mester?! Hiszen ez nagyszerű volt!
Bálint: Székely úr! Megkérem, hogy ne lökdössön, mert nem lesz jó vége!
Székely: Miért?! Hát nem nagyszerű, hogy bepillanthattunk a nagy mester műhelytitkaiba?
Bálint: / Idegesen. /
De... nagyszerű...
/ Antalhoz. /
Még egyszer ide ne hozd ezt a barmot....
Földnélküly: Nos, a harmadik felvonásnak még csak a tervezete van bennem...Még nem állítottam össze... Az még sok mindentől függ....
Székely: Hát ez igazán nagyszerű! És mitől függ?
Bálint: / Antalhoz. /
Le fogom ütni, mint egy kutyát...
Földnélküly: Például az ön véleményétől... Ön képviseli most itt a nézőket... Ez a két úr szakmabeli... az egészen más...
Székely: Hát igen, kérem! ... Én képviselem a nézőket!... De azért több is vagyok ám annál! ... Mert az én szakmám valahol rokon az önökével...
Bálint: / Gúnyosan. /
Roppant érdekes, amit mond...
Székely: Ugye?! Ugye, milyen érdekes?! Hát ezért is mondom, hogy a drámaíró és a fogorvos rokon lelkek...
Antal: / Földnélkülyhez. /
Szabadna feltennem egy kérdést?
Székely: Csak tessék! Nyugodtan!
Antal: Nem magához beszélek!
Székely: Ja... Az más...
Antal: Szóval azt akarnám tudni, hogy ez a rejtélyes alak, ez a János, ott maradt a bankárék házában?
Földnélküly: Természetesen. A harmadik felvonás tartalma éppen ez volna. Laci, a menedzser ráveszi őt, hogy Párizsba utazzanak, ahol János kiművelődik és néhány év múlva, mint tökéletes úriember tér vissza.... És még foglalkozást is találtam ki neki! Kíváncsi vagyok, kitalálják-e, hogy mit?
Székely: Fogorvos lett, mint én!
Bálint: Marha!
Székely: Az nem s foglalkozás...
Bálint: A maga esetében az!
Székely: Úgy látom, maga nem kedvel engem, uram...
Bálint: / Fogcsikorgatva. /
Ugyan... Hogy mondhat ilyet... Imádom magát....
Schwarcz: / Karba tett kézzel, fenyegetően lép közelebb. /
Megint kellemetlenkedik az úr?!
Székely: Ugyan, kérem! Én csak üldögélek, üldögélek...
Schwarcz: Akkor üldögéljen!...
Antal: Fogalmam sincs, hogy mit találhatott ki, kedves Földnélküly...
Földnélküly: Úgy döntöttem, hogy nagyon sikeres drámaírót csinálok belőle!
Székely: Nagyszerű! Remek ötlet! Nahát! Nekem száz évig sem jutott volna ilyesmi az eszembe!
Bálint: Hát ilyen fejjel...
Székely: Tessék?
Bálint: Mondom, ilyen fejjel biztosan eszébe jutott volna....
Antal: Ne haragudjon, de számomra ez sértő! Még hogy egy alvilági figurából drámaíró legyen! Ki hallott még ilyet!? A közönség ezt nem fogja elhinni, mert ilyen a valóságban nem létezik....
Földnélküly: Hát igen... Éppen ezért lehet, hogy nem s fejezem be a darabot... A világ még nem érett meg arra, hogy elhiggye, egy bűnözőből is lehet becsületes ember...
/ Észreveszi, hogy Székely zavartan keres valamit. /
Mi a baj, Székely úr? Keres valamit?...
Székely: / zsebeit kiforgatja, az asztal alá nézeget. /
Én ezt nem értem...
Földnélküly: De hát mi a baj?
Székely: Kérem, nekem eltűnt a pénztárcám... a zsebemből...
Bálint: / Felugrik. /
Csak nem képzeli, hogy én?....
Antal: Nézze meg jobban. Az imént még meg volt, amikor fizetett...
Földnélküly: / Nevetve. /
Na, fogorvos úr, most az egyszer a maga fogát húzták ki....

Bálint: Ez nem tréfa, kérem... Mi itt most mindnyájan gyanúsak vagyunk...
Antal: Azonnal telefonálni kell a rendőrségnek!
Székely: Ki hallott még ilyet, hogy egy művész klubban, ahová állítólag csupa becsületes ember jár...
Bálint: Ezt fejezze be! Itt magát nem lopta meg senki! És főleg nem egy drámaíró!
Székely: Azt én nem tudom, kérem, hogy ki volt, de a tárcám eltűnt... Ez tény.
Földnélküly: / Feláll. /
Nyugalom, uraim! Nyugalom. Elvégre egy magánklubban vagyunk, és nem is akármilyenben...
Antal: Éppen ezért kell telefonálni!
Földnélküly: Éppen ezért nem telefonálunk sehová! Fölösleges...
Bálint: De ennek az úrnak a pénztárcája... Hogy az ördög vitte volna el, mielőtt betette ide a lábát!
Földnélküly: / Határozottan. /
Ez az úr vissza fogja kapni a pénztárcáját.
Székely: / Erőltetett nevetéssel. /
Értem már... Ez valami trükk volt... Földnélküly úr tud róla...
Földnélküly: Még nem. De rövidesen tudni fogok... kérem az urakat, hogy fáradjanak át a másik helyiségbe.
Bálint: Nem gondolja, hogy ez ránk is tartozik?! Egyébként is: mi a francot csináljunk mi ezzel a Székellyel a másik szobában?!
Földnélküly: Meséljenek neki a szakmáról.... Azt imádja...
Bálint: Kérem, engem ez az ember idegesít! Pénztárcával és anélkül is!
Földnélküly: Uraim. Itt most a Művész klub becsületéről van szó. Az a kérdés, hogy mit akarnak az urak elsősorban: a tárca kerüljön meg, vagy a tolvaj?
Székely: A tárca! Természetesen először a tárca!
Földnélküly: Akkor hát engedjék, hogy kinyomozzam... Menjen mindenki!
/ Schwarchoz. /
Maga maradjon! Magára szükségem van a nyomozáshoz!

/ Mindenki kimegy, csak Schwarcz és Földnélküly marad. /

Földnélküly: Nagyon ügyesen dolgozik az illető... Még én sem vettem észre... De egy biztos, hogy csak a személyzetből lehetett valaki... Te ismered a teljes személyzetet?
Schwarcz: Persze, hogy ismerem... Itt van mindjárt elsőnek Bogdán, a szakács...
Földnélküly: / Tűnődik. /
Nem emlékszem, hogy járt volna itt szakács... Persze lehet, hogy levette a szakács ruhát... Előélete?
Schwarcz: Hajószakács, majd főpincér egy expressvonaton... nem sokra vitte... ezen a pályán egy helyben marad már az ember, mint én is...
Földnélküly: Tovább.
Schwarcz: Skurek, a főpincér. Főúri családból származik...
Földnélküly: Skurek? Micsoda név....
Schwarcz: Már a dédapja is főúr volt a Pilvax kávéházban... A Petőfi Sándor még ma is tartozik nekik harminc fekete kávéval...
Földnélküly: Ő nem lehetett. Főpincér nem lop zsebből... Ott van neki a számla...azon csinálja... Tovább!
Schwarcz: Hát... talán... a Bencsik... Ő olyan komornyik féle...
Földnélküly: Előélet?
Schwarcz: Hát nem tűnt fel a Mesternek?
Földnélküly: Micsoda?
Schwarcz: Hát, ahogy az író urak beszéltek vele...
Földnélküly: Nem értem...
Schwarcz: Az az ember drámaíró vlt valamikor....
Földnélküly: Drámaíró?! Biztos vagy ebben?!
Schwarcz: Igen. Úgy tíz évvel ezelőtt játszották az utolsó darabját. Valami történelmi drámát....
 
 
 
/ Folytatás a 4. részben /










KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ


Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.



NETpark.hu linkkatalógus

eKereso katalógus



Ingyen hirdetés
Ingyenes hirdetés feladás.



ALTERNATÍV SZÍNITANODACylex Silver Díj
 

 

   LINKCSERE PARTENEREIM



Linkelo.net linkgyujtemeny




Meteora Linkgyujtemeny

Hasznosoldalak

Linkcsere.eu


Hahe.hu Online Tudakozo


HUN-WEB Magyar cimtar es kereso


WEBLAP katalogus

VIP Linkkatalogus

SEO KERESOBARAT LINKGYUJTEMENY

Ingyenweblapok.hu

NETpark.hu

LinkDr.hu

CegMAX cegkatalogus





ÉLETEM ÉS A BÖRTÖN


NE FELEDJÜK: ŐK IS SZÍNHÁZAK!


SZÍNHÁZI IRÁNYZATOK,STÍLUSOK


SZÍNHÁZI ÉS FILMES EMBEREK




NEVEZETES ALTERNATÍV ELŐADÁSOK




TRAGIKUS SORSÚ SZÍNÉSZEK




Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Az Ön Munkaasztala
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala


  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Belépés



    Lap tetejére /


    Copyright MyCorp © 2018Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben