BETÖRÖK ÉS EGYÉB JÓEMBEREK / Harmadik rész /
Káposzta: Borjú, te vagy az?! ... Mi a fenét csinálsz te itt?!
Borjú: Kettőt találhatsz....
Káposzta: Ezt a pofátlanságot! Hogy engem a Borjú megelőzzön!
Borjú: Úgy beszélsz, mintha ez lenne az első eset. Mostanában mindig lemaradsz egy körrel...
Káposzta: Figyelj, okostojás! Én már a múlthéten megakartam csinálni ezt a hédert!
Borjú: Akarni a kutya szokott. Miért nem csináltad?
Káposzta: A kiadó azt mondta, hogy várjak még, mert jó százalékot akar.
Borjú: Nekem is ezt mondta....
Káposzta: A Kappan?
Borjú: A Kappan.
Káposzta: A rohadék! ... És most mi lesz? Megcsináljuk spanban?
Borjú: Spanban?!
Káposzta: Miért, te nem így gondoltad?!
/ Újra ráemeli a pisztolyt. /
Borjú: De! Így gondoltam! Már akartam is javasolni....
Káposzta: Derék gyerek vagy Borjú... Mindig is nagy szíved volt...
Borjú: Ugyan... Semmiség... De biztos, hogy tiszta a rinyó? Fele-fele?
Káposzta: Tiszta, persze, hogy tiszta... Rinyó az árúra, és rinyó a balhéra, ha bukta van...
Borjú: Oké... Akkor most már vissza adhatod a pisztolyt.
Káposzta: Te csak a szerszámokat fogdosd és ne a stukkert! Majd én biztosítalak...
Borjú: / Dolgozni kezd a széfen. /
Legalább világíts! Így nem tudok dolgozni...
Káposzta: / Átveszi a lámpát és világít neki. /
Remélem, muzsika nem lesz.
Borjú: Nem. Átvágtam a jelzőzsinórt... Egyébként hogy vagy a csajoddal?
Káposzta: Sok bajom van vele.
Borjú: Ruha kell neki?
Káposzta: Azt már kapott. Két hétig nyomta az ágyat.
Borjú: Biztos az a baj, hogy már régóta tart.... Zavard el...
Káposzta: Nem lehet... mindent tud rólam...
/ Néhány másodpercig még némán dolgoznak , aztán Borjú örömmel szólal meg. /
Borjú: Meg van! Kinyitottam... Milyen rendesek: még az ékszeres doboz kulcsa is itt van....
Káposzta: / Oda hajol. /
Mutasd az árút!... Nem is rossz fogás.... Megérte a melót...
/ Amíg mindketten a széf fölé hajolnak, nagy nyugalommal besétál Követelő Schwartz, és karba tett kézzel, szétterpesztett lábbal áll mögöttük. Úgy nézi őket, mint valami szigorú munkafelügyelő. Rajta is álarc van. /
Borjú: Felezzük a fukszot, vagy várjuk meg, míg a Kappan lóvéra váltja?
Káposzta: A lóvé jobb... Könnyebb felezni...
Schwarcz: Harmadolni se nehezebb...
/ Borjú és Káposzta szinte egyszerre fordulnak meg. /
Schwarcz: / Pisztolyt fog rájuk. /
Ne próbálkozzatok semmi hülyeséggel, fiúk...
Káposzta: Schwarcz!
Borjú: A Követelő Schwarcz!
Schwarcz: Kire vártatok? Silvester Stalonnéra? Jó hekusok lennétek, hogy így is rám ismertetek.
Borjú: Téged nem igazán lehet összetéveszteni senkivel...
Káposzta: Hogy a francba kerülsz te ide?
Schwarcz: Képzeld, fiam, meghívtak vacsorára. Nagyon kedves népek ezek.
Káposzta: Az égből pottyant le?
Schwarcz: Ellenkezőleg. Földalatti átszállóval jöttem... Szakaszjeggyel...
Borjú: Hát persze! Erről megfeledkeztem. Az egész villanegyed alá van pincézve. Minden pincébe vezet egy alagút. Kényelmesen be lehet lézolni.
Schwarcz: Nono. Azért egy kis dolog így is volt vele... egy szakaszon bontani kellett...
Borjú: Mond, Schwarcz: téged is az a szemét Kappan küldött?
Schwarcz: Több tisztelettel, öcsém! Több tisztelettel, mert oda csapok! Minden vagánynak illik tudni, hogy a Schwarczot nem szokták küldeni!
Káposzta: Ez igaz. Követelő Schwarcz magától szokta tudni, hogy hol kell megjelenni és mikor.
Schwarcz: Nagyon szépen mondtad....
Borjú: De mindig az utolsó pillanatban?! Mindig a kész tálhoz?!
Schwarcz: Schwarcz diszkrét fiú. Nem pancsol bele más melójába, és nem is zavarja.
Borjú: Csak mikor a vagány már megizzad, elkészül, behórecol, akkor jön követelni a sápot a szakításból.
Schwarcz: Úgy csinálsz, mintha én nem kockáztatnám a bőrömet azzal, hogy itt vagyok. Megvárhattalak volna benneteket a bárban is, de én ide jöttem direkt, hogy lássátok: a Schwarcz nem gyullad be....
Káposzta: Persze! látni akarta a szajrét a saját szemével, nehogy palira vegyük! Azért jött ide!
Borjú: Figyelj Schwarcz! Tulajdonképpen milyen jogon követelődzöl te tőlünk?
Káposzta: Igen! Hogy jössz te ehhez?! Milyen jogon?!
Schwarcz: Hogy milyen jogon? Ezt kérdezitek, báránykáim?... Nektek talán engedélyetek van erre a melóra a zsaruktól? Jó lesz ha nem pofáztok, mert begurulok!
Káposzta: Könnyű neked. Mindig ezzel jössz. Az erőszakkal...
Schwarcz: hogy mondhatsz ilyet, báránykám? Hogy Schwarcz erőszakkal? ... Hát ütöttem én már le valakit hátulról? Vagy vágtam pofán valakit oldalról? Ugye, hogy nem. Én mindig csak szembe! Bele a pofa közepébe! Jegyezd meg: engem mindig jól látott, akit leütöttem! Hát hol itt az erőszak?!
Borjú: Azért még sem szép dolog, hogy ingyen dolgozzon a vagány...
Káposzta: És mi lenne, ha nem osztoznánk veled?
Borjú: Igen! Mi lenne?!
Schwarcz: Életveszélyt okozó testi sértés... A pisztoly markolatával elkövetve....
Káposzta: Nono! Azért mi ketten vagyunk ám!
Schwarcz: Hát akkor ketten fogtok elesni....
/ Elindul feléjük. Azok ketten kétfelé húzódnak, hogy megosszák a figyelmét, és egy pillanatra megfeledkeznek az ékszeres dobozról. Schwarcz hirtelen oda lép és ráteszi a kezét a dobozra. /
Na, akkor ez most már az enyém, fiúj...
/ Többet nem tud mondani, mert a függöny mögül kinyúl egy kéz és fejbe vágja. Schwarcz összecsuklik. A következő pillanatban kilép a függöny mögül János, még mindig a kezében tartva a gumibotot. /
János: / A még mindig fekvő Schwarczhoz. /
Mi van Schwarcz? Maga még ágyban? Keljen már fel, hasára süt a nap.
Schwarcz: / A fejét tapogatva felül. /
Rögtön gondoltam, hogy ez csak a Mester lehet.... Ilyen ütése csak neki van...
Káposzta: / Alázattal. /
Jó estét, kedves Mester...
Borjú: / Csodálattal. /
Nahát... A Mester!
János: Szervusz, Borjú - Szervusz, Káposzta. Mi újság veletek?
Káposzta: / Buzgón, vigyorogva, mint aki a feljebbvalójának jelent. /
Hát... iparkodunk, iparkodunk, Mester...
János: / Elismerően. /
Jó munka volt, Borjú! Végignéztem.
Borjú: Ő Mester... én csak a régi művészet szerint csináltam... semmiség az egész...
János: / A páncélszekrény felé bök. /
Nagyon érdekes... Úgy látszik, hogy ez a duplán edzett acél sem bírja...
Borjú: Az új csikó úgy átszalad rajta, mint kés a vajas kenyéren.
János: / Vállon veregeti Káposztát. /
Ez a szőnyeg trükk igazán eredeti....
Káposzta: / Büszkén. /
Köszönöm, Mester... A németektől vettem át...
János: Pedig a német kollégák nem remekelnek mostanában....
Borjú: Hanyatlik a szakma idehaza is... Alig vannak már olyan igazi nagy mesterek, mint a Mester...
Káposzta: A Cingár Kezű is lóg...
János: Tényleg köpött?
Borjú: Köpött.
János: Ügyeljetek, hogy ne legyen hosszú életű!
Káposzta: Nem lesz!
János: Hát, gyerekek, mint mondtam: ez nagyon szép munka volt... Fogadjátok elismerésemet... De van egy kis baj: ezt a szajrét vissza kell tenni.
Káposzta: Vissza tenni?
János: Vissza bizony, fiam. Mert erre a szajréra szüksége van az én barátomnak, aki itt lakik....
/ Miközben beszél, óvatosa elindul az ajtó felé és az utolsó szavaknál gyorsan kinyitja azt. /
...És ennek az úrnak is, aki épp itt hallgatózik az ajtó mögött! Jöjjön csak be nyugodtan, Tiszai úr....
T. Péter: / rettenetesen meg van ijedve, kezében erősen remeg a pisztoly. /
Fel a... fel a... fel a...
János: / A többiekhez. /
A barátom apja azt akarja mondani, hogy: fel a kezekkel!!!
/ A többiek vigyorognak, T. Péter viszont úgy megijed a kiáltástól, hogy pisztollyal együtt felemeli a kezét és vállai közé húzza a fejét. /
János: / T. Péterhez. /
Nyugodjon meg. Nincs semmi baj.
T. Péter: Vigyenek mindent... Mindent elvihetnek...
János: Ugyan, ugyan, igazgató úr... Nem visznek el semmit... Mindjárt megbeszéljük a dolgokat... üljön le nyugodtan...
/ Leülteti és igyekszik lenyomni a bankár feltartott, görcsbe merevedett kezét. /
Eressze már le a kezét!
T. Péter: Nem lehet... nekem azt mondták az előbb, hogy fel a kezekkel...
János: Az már elmúlt.... Most már leteheti....
/ Észre veszi az ajtóban leselkedő T. Ferencet. Közelebb lép és rászól. /
Ne leselkedjen Ferenc úr. Nyugodtan bejöhet maga is. Legalább megnyugtatja az igazgató urat....
T. Péter: / Még mindig hisztérikusan. /
Vigyék őt is! Vigyék nyugodtan! Majd kiváltom.... csak ne bántsanak...
T. Ferenc: / szintén fél, de nem annyira, mint a testvére. Óvatosan oda lép Jánoshoz. /
Mondja, kérem: tudja ön garantálni az életbiztonságunkat?
János: Mindent garantálok... Persze csak abban az esetben, ha a kedves testvére befejezi a kiabálást...
/ Vissza lép T. Péterhez. /
Nyugodjon már meg végre, igazgató úr... Nézze, itt vannak az ékszerei. Nem hiányzik belőlük egy darab sem...
/ Elébe teszi a dobozt. /
És máskor ne dugja el annyira, mert ott találják meg a leghamarabb... ezeket az urakat pedig tekintse vendégeknek., akik elfelejtettek előre bejelentkezni....
T. Péter: / Valamivel nyugodtabban beszél. /
És kik ezek az urak?
János: Vagányok... Ez a rendes mesterségük.
T. Péter: Vagányok?
János: Igen. Ez az üzletük: érti?
T. Péter: Hogyne, kérem... értem... értem én...
/ A vagányok felé mondja. /
Én, kérem mindig is liberálisan... szóval, hogy én felvilágosult ember vagyok... nekem nincs előítéletem önökkel szemben... úgyhogy folytassák csak nyugodtan tovább...
Borjú: Mit folytassunk? Már rég készen vagyunk...
T. Ferenc: A testvéremet kicsit zavarba hozta ez a sok ismeretlen úr....
János: Milyen igaza van. Ne haragudjon, hogy még be sem mutattam az urakat... Ez itt Borjú, a vagányok magántudósa.... Óriási szakműveltség, biztos kéz, ügyes kivitel, de nem sok eredetiség....
Borjú: / Meghajol. /
Van szerencsém.
T. Péter: Üdvözlöm. Foglaljon helyet...
János: Ez pedig Káposzta. Áldott jó gyerek. Ne törődjenek a külsejével... kicsit dilinós, de a legmegbízhatóbb haver...
T. Péter: Igazán nagyon örülök... van szerencsém...
/ Kézfogásra emeli a kezét, amiben még mindig ott van a pisztoly. /
Káposzta: / Óvatosan kiveszi T. Péter kezéből a fegyvert. /
Ezt inkább tegye le, ha lehetséges... Nem jó játék egy avatatlan személy kezében... Nem akarok üzemi balesetet szenvedni...
T. Péter: Pardon, bocsánat.... Foglaljon helyet maga is....
János: / Schwarcznak mondja, aki még mindig a földön ül, és bambán figyeli ami történik. /
Keljen fel, Schwarcz! ... Nos, ez pedig itt második Schwarcz, a követelő.... Az a stílusa, hogy mindig utólag jön osztozni.
Schwarcz: Nem, majd bepiszkítom a kezemet...
T. Péter: Foglaljon helyet maga is... Szóval az urak...nem tudom, szabad-e magam így kifejezni...
Schwarcz: Persze. Mondja csak nyugodtan, hogy urak. Nem haragszunk meg érte...
T. Péter: Szóval az urak együtt jöttek?
Schwarcz: Így is lehet mondani...
T. Ferenc: Érdekes! Nem így képzeltem el a betörőket!
Schwarcz: Az úr azt hitte, hogy frakkban jövünk...
/ Nevet. /
T. Péter: / Egyre bátrabb. /
Mert te mindig mindent másképp képzelsz, Ferenc! Nem kell megbántani az urakat! Ez kérlek a munkaruhájuk...
/ A zsiványokhoz szól. /
Aztán, hogy megy mostanában? Van sok munka?
Káposzta: Akad.
T. Péter: És mennyi a bevétel egy ilyen... hogy is mondjam... nagyszabású iparban?
Káposzta: Az attól függ... Ha jó az ötlet, jó a buli... Itt volt például ez a szőnyeg ötlet...
T. Péter: Miféle szőnyeg?
Káposzta: Hát ahogy én bejutottam ide....
T. Péter: / Ránéz a kicsavarodott szőnyegre. /
Nahát! A szőnyegben jutott be! Ez zseniális! Engedje meg, hogy gratuláljak!
/ Kezet fognak. /
Borjú:Csakhogy nem megy mindig ilyen jól...
T. Péter: Hát igen... Az ember gyakorta olvassa az újságokban... Maga kifejezetten szimpatikus nekem, Borjú úr... szabadna megtudnom a polgári nevét...
Borjú: Guriga.
T. Péter: Ezt nem értem...
Borjú: Guriga Ferenc.
T. Péter: Csak nem a híres Guriga?!
János: De bizony! Ő az!
T. Péter: Ez nagyszerű! Emlékszem, négy évvel ezelőtt tele voltak a lapok... Borzasztó érdekes eset volt...
Borjú: Újságírók... mit értenek azok hozzá!
T. Péter: Nahát! egészen zavarban vagyok, hogy a híres Gurigával állhatok szemben... Micsoda remek dolog volt, kérem, hogy fényes nappal azt a postakocsit... Tele voltak vele a lapok!
Borjú: Az újságírók ostobák...
T. Péter: Meg aztán az az eset, amikor pénzt adott fel magának táviratilag, hogy aztán a távirathordót kényelmesen...
Borjú: Az nem én voltam... Azt a Papakoszta csinálta... Tíz mázsával díjazták az ötletét...
T. Péter: / Egyre lelkesebben. /
Tisztára egy Wallace-regényben érzem magam... Tényleg! Mit szól ön Wallacehoz?
Borjú: Ki az? Melyik sitten ül?... Miben utazik?
/ Kérdően néz Jánosra. /
Káposzta: / Hangosan felröhög. /
Borjú: Mit rühögsz, te hülye?! Te talán ismered?!
Káposzta: Azon röhögök, hogy milyen szépen előadjuk itt a dolgokat, pedig valójában nagyon nehéz ez a szakma... Más pályán ennyi kitartással, ügyességgel és kockázattal sokkal többre menne az ember... Az a sok izgalom és felelősség... Az a sok hekus, aki mind arra vár, hogy az én káromon jusson előre... Istenem, hányszor kell elugrania az embernek a kész táltól, mert megszólal a muzsika...
Schwarcz: Hát bizony, töri az ember magát, mint most is...
/ Fájdalmas arccal rámutat az ékszeres dobozra. /
János: Schwarcz! Azt felejtsd el!
Schwarcz: Jó, jó, a francba...
János: No azért...
T. Péter: Már ne haragudjanak, kérem, de nincs ez a munka megszervezve?
Káposzta: Dehogy nincs... de épp itt a baj! Az ember dolgozik, aztán kiuzsorázza a passzer...
Borjú: A nyavalya törjön ki minden orgazdát!
Káposzta: Az ügynökök se kivételek!
T. Péter: Ügynökkel dolgoznak?
Borjú: Persze. Azok is leveszik a tejfelt.
T. Péter: És mennyit kap egy ilyen ügynök?
Borjú: Harminc százalékot.
T. Péter: Harmincat? A bruttóból? Ez törvénytelen! Hallod ezt, Ferenc?!
T. Ferenc: Én még mindig azon csodálkozom, hogy egészen másként képzeltem az urakat.... Az ember azt hinné, hogy olyanok, mint a magányos farkasok, szemben a társadalommal... Osonnak éjszaka a rideg sikátorokban, késsel a kezükben... Erre mit kapunk? Intelligens, szolid embereket... Borjú úr, ne haragudjon, de ön a cégvezetőmre emlékeztet... Igaz, Péter?... egészen olyan, mint a Káldor! káposzta úr meg olyan, mint a Simeki!... Igaz, profilból egy kicsit más... de a Borjú úr az tisztára a Káldor!
T. Péter:Hagyd már ezeket az állandó összehasonlítgatásokat! Nálad mindenkinek muszáj valakihez hasonlítani, különben azt sem hiszed el neki, hogy a világon van!
János: Azért másképp festenek az én kollégáim ha élesben megy a játék! Amikor az életükről van szó és a szabadságukról...
T. Péter: Ugyan már! hisz az előbb is látható volt... Amikor megjelentem itt félelmetesen a pisztolyommal... Lehetett látni, hogy mennyire megijedtek, de azért hősiesen tartották magukat...
/ A vagányok összenevetnek. /
János: Nem akarom megbántani az igazgató urat, de azért ez még sem volt olyan, mint az igazi veszély...
T. Péter: Hát akkor milyen az igazi?
/ Hirtelen éles füttyszó és rendőrségi sípok hallatszanak kívülről. /
János: Gyerekek! Azt hiszem itt az igazi helyzet!
Schwarcz: / Felugrik. /
Na, akkor elég a dumából!
/ Borjúhoz. /
Buta vagány! Bele estél a csapdába, a nagy semmiért! De én nem viszem ingyen vásárra a bőrömet! Még van annyi idő! Ide a részemet!
/ Nyúl az ékszeres doboz felé. /
Borjú: / Ráteszi a kezét a dobozra. /
Ácsi, te!
Káposzta: / Borjúhoz. /
Kezdi mán!
Schwarcz: Kezdem hát! Ha ti hagyjátok magatokat megdumálni, az engem nem érdekel.... Én nem leszek senkinek a palija!
/ Ismét nyúl a doboz felé. /
János: / Félrelöki Schwarcz kezét. /
El a kezekkel, Schwarcz! Nem erről volt szó!
Schwarcz: / Egyre dühösebb. /
Hát nem látjátok, hogy ez csapda?! Húzták az időt, amíg ide nem értek a zsaruk! Végezni kell velük!
T. Péter: / Újra kezd félni. /
Kérem, mi oda adunk mindent! Adja oda nekik, János!
Schwarcz: Végezni velük, különben tanúskodni fognak!
/ Benyúl a kabátja alá és egy kést ránt elő. /
János: Megállj, Schwarcz! Ne tovább!
Schwarcz: / Jánosra mutat. /
Először ezzel kell végezni! Védi őket az áruló! Állj félre, Mester és ide a szajrét, különben....
/ Feljebb emeli a kést. /
T. Péter: / Remeg félelmében. /
Úristen! Ezek megölik egymást!
/ Az asztal alá bújuk. /
T. Ferenc: Ezek megölnek minket!
/ A másik asztal alá bújik. /
János: Jól van, Schwarcz... Te akartad...
/ Ő is kést fog a kezébe. /
/ Borjú és Káposzta félre állnak, és csak figyelnek, nem avatkoznak be egyik oldalon sem. /
Schwarcz: / Imbolygó mozgásokat végez, hogy megtévessze Jánost. /
Gyere csak Mester... Most megrövidítelek néhány centivel...
Laci: / Hirtelen lép be. Egy pillanatra megdermed a látványtól, aztán felkiált. /
Vigyázzon, János!
Schwarcz: / Laci hangjára egy pillanatra félrekapja a fejét, és ez elég Jánosnak, hogy kirúgja a kezéből a kést. /
Az anyád úristenit!!!
/ Két oldalról rendőrök rontanak be, élükön Kákus felügyelővel. /
Kákus: Rendőrség! Fel a kezekkel!
/ A három vagány felemeli a kezét, János viszont óvatosan félre húzódik. /
Kákus: / Az egyik rendőrnek. /
Fegyverezze le őket!
Rendőr: Zsebeket, zoknikat, gatyákat kipakolni!
/ Kulcsok, kések, botok és pisztolyok kerülnek a földre. /
Kákus: / Észreveszi a félre húzódó János. Rátartott pisztollyal közelít hozzá. Nézegeti, aztán örömmel felkiált. /
Ejha! Hisz ez a Mester! No, ez aztán az igazi fogás! Végre mégis sikerült elfogni! A betörővilág hercege! A fővezér, akit eddig nem lehetett lefülelni, mert személyesen nem vett részt semmiben! De most végre közöttük csíptük el, a tett színhelyén, fegyverrel a kezében! Ezt már nem ússza meg!... Fel a kezekkel, fickó!
/ Odalép és kiveszi János felemelt kezéből a kést., majd oda szól egy rendőrnek. /
Kötözzék meg! Nagyon vigyázzanak rá! Az a főnyeremény!
/ Az utasítás végrehajtására nem kerül sor, mert Schwarcz, kihasználva a helyzetet, hogy mindenki Jánossal van elfoglalva, leveri a világítást. A teljes sötétben dulakodások, szaladgálások és kiabálások hallatszanak /
- Fogd meg!
- Vigyázz marha, én is rendőr vagyok!
- Ne lőj, te állat!
- Kicsúszott a kezeim közül!
- A világítást! A világítást kapcsolják vissza!
- Csak a Mesterre vigyázzatok, hogy az meg ne lógjon!
/ Újra teljes világítás. A betörők mind eltűntek, János is. Csak a rendőrök maradtak a színen és Laci, illetve a két Tiszai testvér az asztalok alatt. /
Kákus: / A kabátujja félig le van szakítva, arcén vércsík, nagyon megviselt. /
Ki az utcára! Fel a tetőre! Le a pincébe! Álljatok el minden kijáratot!
/ A rendőrök, köztük Kákus is szanaszét szaladnak. /
T. Péter: / Kidugja a fejét az asztal alól. /
Ferenc! Hol vagy?
T. Ferenc: / Szintén kidugja a fejét. /
Itt vagyok...
T. Péter: Megsebesültél?
T. Ferenc: Nem... És te?
T. Péter: Én sem... Meg vannak az ékszerek?
T. Ferenc: Itt vannak nálam....
/ Mutatja a dobozt, amit a zűrzavarban bementett az asztal alá. /
T. Péter: Gyere, menjünk át a másik szobába, mert itt még lövöldözés lesz! Hozd az ékszereket is... Laci! Te is menj azonnal a szobádba, és kulcsold be az ajtót! ... Úristen, micsoda éjszaka ez....
/ T. Péter és T. Ferenc kimennek. Laci egyedül marad a színen. Fejét lehajtva szomorúan ül egy széken. Ekkor lép ki János a függöny mögül. /
János: Miért szomorkodik?
Laci: / Felkapja a fejét. /
Hát maga itt van? .... Szóval ezek voltak a maga alakjai...
János: Ezek.
Laci: És ez a történet?
János: Ez.
Laci: Menjen, meneküljön, mert mindjárt visszajönnek a rendőrök...
János: Bánom én.
Laci: Miért nem megy?
János: De nagyon küldene... Ha eddig maradtam a maga kedvéért, most maradok a magam kedvéért!
/ Nevetni kezd. /
Persze, ha az volnék, akinek maga képzelt, nem bánná ha maradok... Pedig igazából nem is tudja, hogy ki vagyok...
Laci: Nagyon is tudom. A Mester... Az ő világukban...
János: Na és? Talán hazudtam magának? Talán másnak adtam ki magam? Igazán nem tehetek arról, hogy maga másnak képzelt!
Laci: Sajnálom, ha bajba kevertem...
János: Ne sajnáljon maga engem! Ahhoz maga nem ért.... Túl jól megy magának ahhoz, hogy tudná, mit jelent sajnálni valakit... Melléállni valakinek... Persze nem úgy, ahogy maga gondolja, hanem ahogy a szegény emberek oda tudnak állni valaki mellé, még ha az esetleg gyilkos is... De nem is erről van szó.... Elszámolni valóm van magával...
Laci: Velem?
János: Magával.
/ Egészen közel megy hozzá. /
Mert mindenről el kell számolni a végén.... Tudom, hogy maga telefonált a rendőrségnek! Ugye így van?!
Laci: Én csak...
/ Lehajtja a fejét. /
János: / Fenyegető haraggal. /
Tudja, mi jár ezért? ... Kés a szívbe!! Magának is és nekem is! Mert ezek a vagányok most meg vannak győződve arról, hogy én árultam el őket... De megérdemlem... Kellett nekem egy becsületes emberrel szóba állnom... Mert ha az a nyomorult vagány a bőrét kockáztatja a szajréért, az az ő dolga! De, hogy most miattam golyót kapjon, azt nem bírom elviselni! Azt nem érdemlik meg tőlem! Mert azok csak jók voltak hozzám, és ha most valamelyik a fűbe harap miattam, akkor én ölök!
Laci: Sajnálom... Higgye el, most már tudom, hogy hibáztam... Bármilyen furcsa is, de elkezdtem tisztelni a maguk világát... Tisztelem, mert megismertem és megértettem...
Kákus: / Egy rendőr kíséretében lép be. /
A fenébe is! Mind elmenekült!
/ Észreveszi Jánost. /
Hohó! Ez még itt van! A legértékesebb madárka bent maradt a kalitkában!
/ Pisztolyt tart Jánosra. /
Na, fickó, fel a kezekkel! Nem hallod?! Fel a kezekkel, mert lövök!
/ János nem emeli fel a kezét csak farkasszemet néz a felügyelővel. /
Laci: / Néhány másodpercnyi feszült csend után. /
Le a pisztollyal, felügyelő úr!
Kákus: Micsoda?! Ezt hogy gondolja?!
Laci: Le a pisztollyal, mert ez az ember nem a betörők vezére! Ő szemben állt velük! Ő mentette meg a vagyonunkat! Erre tanúk az apám és a bácsikám!
Kákus: Na de közöttük élt....
Laci: Nálam vannak az iratai, ha látni kívánja... Hiteles másolatok arról, hogy ez az úr Sandy Moon, a híres író, aki a betörők között élt, mert tanulmányozta őket az új regényéhez!
Kákus: Csakhogy én ezt nem hiszem el!
Hecsey: / Hiányos öltözetben szalad be. /
Jajtaütés?! Nagyszejű! Végje egy újabb jajtaütés! ... Szejencséje telefonáltak a főkapitányságjól... Johantam, ahogy bíjtam! ... Nos, mi a tényállás főfelügyelő új?!
/ Most veszi észre Jánost. /
Á, hát te is itt vagy, kéjlek! Szejvusz!... Főfelügyelő új, ha ez az embej itt van, mi szinte feleslegesek vagyunk...
Kákus: / Leereszti a pisztolyt. /
Maga ismeri ezt az embert, ügyész úr?....
Hecsey: Hogyne ismelyném....Van szejencsém ismelyni!!!
/ Jánoshoz hajol. /
Nos, hogy töjtént az eset, kéjlek?... Lézoltak, földalatti átszállóval?...Sjenkoltak, tépték a szajjét, és te persze megmentetted...
/ A főfelügyelőhöz. /
Elsőjendű szakéjtő, kéjlek! Elsőjendű!
/ Lacihoz. /
Még mindig a ház vendége?
Laci: / Örömmel. /
Igen. És remélem, az is marad. Mert ő az én legjobb barátom... Ő valóban az, akinek én képzeltem... Sőt, most már annál is több! Sokkal több! Én a mai naptól nem csak a barátja, de a menedzsere is vagyok!
Hecsey: Ez nagyszejű! Én akajok lenni az első, aki ezt a sztojit elolvasom, amikoj papíjja vetetted, kéjlek! Ugye lehet?!
János: Természetesen. Sőt, a főfelügyelő úrnak is küldök egyet... Néhány dolgot tanulhat belőle....
Kákus: / Széles, ostoba vigyorral. /
Nagyon fogok neki örülni! A szaktekintélyeket mindig nagyra becsültem... Most pedig nem is zavarok tovább... Bocsánat a félreértésért...
/ Elindul kifelé, nyomában az ügyésszel, aki még mindig Jánost méltatja neki. /
/ Függöny vagy sötét /
UTÓJÁTÉK
A színpadkép visszakanyarodik az előjáték végén abba hagyott képhez.
A szereplők úgy ülnek, ahogyan az előjátékban utoljára láttuk őket.
Földnélküly: Nos, uraim! Ez volt az előadás! Bálint mester, remélem megváltozott a véleménye a darabomról?!
Bálint: Egyáltalán nem! Sőt! Így, hogy játszottam is benne, még rosszabbnak tartom!
Székely: / Meglöki Bálintot. /
Hogy mondhat ilyet, Bálint mester?! Hiszen ez nagyszerű volt!
Bálint: Székely úr! Megkérem, hogy ne lökdössön, mert nem lesz jó vége!
Székely: Miért?! Hát nem nagyszerű, hogy bepillanthattunk a nagy mester műhelytitkaiba?
Bálint: / Idegesen. /
De... nagyszerű...
/ Antalhoz. /
Még egyszer ide ne hozd ezt a barmot....
Földnélküly: Nos, a harmadik felvonásnak még csak a tervezete van bennem...Még nem állítottam össze... Az még sok mindentől függ....
Székely: Hát ez igazán nagyszerű! És mitől függ?
Bálint: / Antalhoz. /
Le fogom ütni, mint egy kutyát...
Földnélküly: Például az ön véleményétől... Ön képviseli most itt a nézőket... Ez a két úr szakmabeli... az egészen más...
Székely: Hát igen, kérem! ... Én képviselem a nézőket!... De azért több is vagyok ám annál! ... Mert az én szakmám valahol rokon az önökével...
Bálint: / Gúnyosan. /
Roppant érdekes, amit mond...
Székely: Ugye?! Ugye, milyen érdekes?! Hát ezért is mondom, hogy a drámaíró és a fogorvos rokon lelkek...
Antal: / Földnélkülyhez. /
Szabadna feltennem egy kérdést?
Székely: Csak tessék! Nyugodtan!
Antal: Nem magához beszélek!
Székely: Ja... Az más...
Antal: Szóval azt akarnám tudni, hogy ez a rejtélyes alak, ez a János, ott maradt a bankárék házában?
Földnélküly: Természetesen. A harmadik felvonás tartalma éppen ez volna. Laci, a menedzser ráveszi őt, hogy Párizsba utazzanak, ahol János kiművelődik és néhány év múlva, mint tökéletes úriember tér vissza.... És még foglalkozást is találtam ki neki! Kíváncsi vagyok, kitalálják-e, hogy mit?
Székely: Fogorvos lett, mint én!
Bálint: Marha!
Székely: Az nem s foglalkozás...
Bálint: A maga esetében az!
Székely: Úgy látom, maga nem kedvel engem, uram...
Bálint: / Fogcsikorgatva. /
Ugyan... Hogy mondhat ilyet... Imádom magát....
Schwarcz: / Karba tett kézzel, fenyegetően lép közelebb. /
Megint kellemetlenkedik az úr?!
Székely: Ugyan, kérem! Én csak üldögélek, üldögélek...
Schwarcz: Akkor üldögéljen!...
Antal: Fogalmam sincs, hogy mit találhatott ki, kedves Földnélküly...
Földnélküly: Úgy döntöttem, hogy nagyon sikeres drámaírót csinálok belőle!
Székely: Nagyszerű! Remek ötlet! Nahát! Nekem száz évig sem jutott volna ilyesmi az eszembe!
Bálint: Hát ilyen fejjel...
Székely: Tessék?
Bálint: Mondom, ilyen fejjel biztosan eszébe jutott volna....
Antal: Ne haragudjon, de számomra ez sértő! Még hogy egy alvilági figurából drámaíró legyen! Ki hallott még ilyet!? A közönség ezt nem fogja elhinni, mert ilyen a valóságban nem létezik....
Földnélküly: Hát igen... Éppen ezért lehet, hogy nem s fejezem be a darabot... A világ még nem érett meg arra, hogy elhiggye, egy bűnözőből is lehet becsületes ember...
/ Észreveszi, hogy Székely zavartan keres valamit. /
Mi a baj, Székely úr? Keres valamit?...
Székely: / zsebeit kiforgatja, az asztal alá nézeget. /
Én ezt nem értem...
Földnélküly: De hát mi a baj?
Székely: Kérem, nekem eltűnt a pénztárcám... a zsebemből...
Bálint: / Felugrik. /
Csak nem képzeli, hogy én?....
Antal: Nézze meg jobban. Az imént még meg volt, amikor fizetett...
Földnélküly: / Nevetve. /
Na, fogorvos úr, most az egyszer a maga fogát húzták ki....
Bálint: Ez nem tréfa, kérem... Mi itt most mindnyájan gyanúsak vagyunk...
Antal: Azonnal telefonálni kell a rendőrségnek!
Székely: Ki hallott még ilyet, hogy egy művész klubban, ahová állítólag csupa becsületes ember jár...
Bálint: Ezt fejezze be! Itt magát nem lopta meg senki! És főleg nem egy drámaíró!
Székely: Azt én nem tudom, kérem, hogy ki volt, de a tárcám eltűnt... Ez tény.
Földnélküly: / Feláll. /
Nyugalom, uraim! Nyugalom. Elvégre egy magánklubban vagyunk, és nem is akármilyenben...
Antal: Éppen ezért kell telefonálni!
Földnélküly: Éppen ezért nem telefonálunk sehová! Fölösleges...
Bálint: De ennek az úrnak a pénztárcája... Hogy az ördög vitte volna el, mielőtt betette ide a lábát!
Földnélküly: / Határozottan. /
Ez az úr vissza fogja kapni a pénztárcáját.
Székely: / Erőltetett nevetéssel. /
Értem már... Ez valami trükk volt... Földnélküly úr tud róla...
Földnélküly: Még nem. De rövidesen tudni fogok... kérem az urakat, hogy fáradjanak át a másik helyiségbe.
Bálint: Nem gondolja, hogy ez ránk is tartozik?! Egyébként is: mi a francot csináljunk mi ezzel a Székellyel a másik szobában?!
Földnélküly: Meséljenek neki a szakmáról.... Azt imádja...
Bálint: Kérem, engem ez az ember idegesít! Pénztárcával és anélkül is!
Földnélküly: Uraim. Itt most a Művész klub becsületéről van szó. Az a kérdés, hogy mit akarnak az urak elsősorban: a tárca kerüljön meg, vagy a tolvaj?
Székely: A tárca! Természetesen először a tárca!
Földnélküly: Akkor hát engedjék, hogy kinyomozzam... Menjen mindenki!
/ Schwarchoz. /
Maga maradjon! Magára szükségem van a nyomozáshoz!
/ Mindenki kimegy, csak Schwarcz és Földnélküly marad. /
Földnélküly: Nagyon ügyesen dolgozik az illető... Még én sem vettem észre... De egy biztos, hogy csak a személyzetből lehetett valaki... Te ismered a teljes személyzetet?
Schwarcz: Persze, hogy ismerem... Itt van mindjárt elsőnek Bogdán, a szakács...
Földnélküly: / Tűnődik. /
Nem emlékszem, hogy járt volna itt szakács... Persze lehet, hogy levette a szakács ruhát... Előélete?
Schwarcz: Hajószakács, majd főpincér egy expressvonaton... nem sokra vitte... ezen a pályán egy helyben marad már az ember, mint én is...
Földnélküly: Tovább.
Schwarcz: Skurek, a főpincér. Főúri családból származik...
Földnélküly: Skurek? Micsoda név....
Schwarcz: Már a dédapja is főúr volt a Pilvax kávéházban... A Petőfi Sándor még ma is tartozik nekik harminc fekete kávéval...
Földnélküly: Ő nem lehetett. Főpincér nem lop zsebből... Ott van neki a számla...azon csinálja... Tovább!
Schwarcz: Hát... talán... a Bencsik... Ő olyan komornyik féle...
Földnélküly: Előélet?
Schwarcz: Hát nem tűnt fel a Mesternek?
Földnélküly: Micsoda?
Schwarcz: Hát, ahogy az író urak beszéltek vele...
Földnélküly: Nem értem...
Schwarcz: Az az ember drámaíró vlt valamikor....
Földnélküly: Drámaíró?! Biztos vagy ebben?!
Schwarcz: Igen. Úgy tíz évvel ezelőtt játszották az utolsó darabját. Valami történelmi drámát....
/ Folytatás a 4. részben /
