REFORMEREK KLUBJA / Második rész /

Feleség: Mert megvertem.

Felügyelő: Igaz ez?! Felelj! De az igazat mond!!!! / Jól megrázza a csőlakót /

Csőlakó: Ne nyúljon hozzám! Köztársaságban élünk és ha a feleségem megüt, nekem jogom van kiabálni!

Felügyelő: Psssszt.... Csak csendesen.... Légy barátságos hozzám... Én a rendőrség vagyok.

Csőlakó: Én nem félek a rendőrségtől!

Felügyelő: Ez hiba.

Csőlakó: Miért?! Nem csináltam semmi rosszat!

Felügyelő: Bizonyítsd be!

Csőlakó: Maga bizonyítsa be, hogy vétkeztem! Nem úgy van ám, mint eddig volt! Itt már reformok vannak!

Felügyelő: Reformok azok vannak.... Csak pénz nincs! A rendőrség szegény, a bizonyítékok pedig nagyon drágák.... Ezért jobban szeretjük a vallomást... Az ingyen van....

Csőlakó: Nem tettem semmiféle vallomást!

Felügyelő: Légy nyugodt, majd teszel. Nem fogunk letérni a törvényesség útjáról.... / A mellette álló két rendőrnek mondja. / Verjétek meg egy kicsit!

Rendőr 1: Mit kell neki bevallani, felügyelő úr?

Felügyelő: Teljesen mindegy... Valamelyik lezáratlan üggyel próbálkozzatok.... Várjatok!.... Nem tudnánk esetleg baráti módon elintézni? Csak így hármasban. Nem szeretem ha laposra verik a pácienseket....

Feleség: Hát... ami azt illeti, mi se örülnénk neki....

Felügyelő: Egy férfit keresek. 35 éves, magassága 178 centiméter, haja barna, szeme kék, tweed öltönyt visel és igen elegáns.... Láttátok?!

Csőlakó: Mikor?

Felügyelő: Ma éjszaka.
Csőlakó: Nem. Esküszöm, hogy nem. / A feleségéhez. / Te láttad???

Feleség: Én? Egy olyan szép emberen biztos megakadt volna a szemem....

/ Ikszipszilon eltüsszenti magát. /

Felügyelő: Ki volt ez?

Feleség: A fiunk.

Felügyelő: Miért vacogtatja a fogát?

Feleség: Mert alszik.

Csőlakó: Amikor alszik, mindig vacogtatja a fogát... gyerekkori szokása....

Felügyelő: Na, majd én felébresztem! / Lábával meglökdösi a takaró alatt alvót. /

Ikszipszilon: / Felül és álmosan dörzsöli a szemét. /
Az ilyen rosszképű pofáknak meg kellene tiltani, hogy felébresszék az embert...

Felügyelő: Én a felügyelő vagyok.... Légy jól nevelt....

Ikszipszilon: Jól nevelt? Miért? Nem csináltam semmit... Tiszta a lelkiismeretem, nem kell, hogy jól nevelt legyek....

Felügyelő: Nem ébredtél fel az apád üvöltésére?

Ikszipszilon: Üvöltött?

Felügyelő: Mint egy disznó, mikor ölik.

Ikszipszilon: Mindig kiabál.... megszoktam.

Felügyelő: Mindig? Miért?

Ikszipszilon: Mert az anyám mindig veri.

Felügyelő: Hát ha veri, te miért hagyod?

Ikszipszilon: Csak... mert az anyám pártján vagyok.

Felügyelő: Nem láttál egy nagy barna hapsit, a szeme kék, tweed öltönyben?

Ikszipszilon: Dehogynem! Piszok fráter volt! Bele akart fojtani a vízbe!

Felügyelő: Mikor?! Hol?!

Ikszipszilon: Álmomban.... Arra riadtam fel....

Felügyelő: Hülye!

Rendőr 2: / Kezében kabáttal fut be. / A kabátját megtaláltuk a hídon!
Felügyelő: Szóval vízbe ugrott. Vagy csak ezt akarja beadni nekünk.
/ Újra a csőlakókhoz. / Semmit sem hallottatok?!

Feleség: Nem.

Felügyelő: / A rendőrökhöz. / Mit gondoltok, belefulladt?

Rendőr 1: Meglepne.

Felügyelő: Engem is. Ez a pofa olyan, mint egy oroszlán. Amíg szusz van benne, harcol. / Leül. / No, üljetek le fiúk....Merítsünk erőt a természet szemléletéből... Milyen szép a Hold.... Egy ilyen csodás éjszakában csupa örömnek kéne lenni az embervadászatnak....

Rendőr 1: Hát igen....

Rendőr 2: Bizony....

Felügyelő: Pedig én megmondtam a főnöknek: " Főnököm, jobb ha megmondom előre, én úgy sem tudom elfogni. " ... Én egy közepes tehetség vagyok, és speciel nem is szégyenlem....elvégre a közepes tehetség a Föld sója!....Ennek az embernek a gondolatait én nem tudom átélni... Ez a század nagy szélhámosa.... 102 szélhámosság és még nem állt bíróság előtt... A lángész engem impotensé tesz, a lángészt én nem tudom kiszámítani!... Az ilyen embereket nem olyan fából faragták, mint minket....
/ Előrehajol. / No nézd csak... Mi ez itt?..... A nadrágja!!!!

Rendőr 1: Biztosan lerúgta, hogy úszni tudjon....

Felügyelő: Lehetetlen! A harmadik lépcsőfokon találtam, a víz színe fölött!

/ Ikszipszilon észrevétlenül átmászik a másik oldalra, aztán eltűnik. /

Gondolkozzunk csak.... Itt vetkőzött le. Akkor itt neki egy váltás ruhát kellett találnia, és azok a ruhák.... Az anyja szentségit!
/ Odafordul, ahol addig Ikszipszilon feküdt. /
Fogjátok el! Fogjátok el!!!

/ A rendőrök kifutnak az egyik oldalon, a két csőlakó lelép a másikon. /

Felügyelő: Ugye mondtam! Mondtam, hogy nem tudom elkapni!!!!

Második kép

Az Esti Újság Szerkesztősége.
A falon plakátok, tükör és a főszerkesztő fényképei.

Alfa: / Saját fényképeit tartja a kezében és nézegeti. /
Mit szólsz hozzá? Ugye hasonlítanak?

Titkárnő: Nekem ez tetszik a legjobban.

Alfa: Igazad van. Fel is teszem a többi közé a falra.
/ Elkezdi feltűzni a fotót, közben nézegeti, hogy egyenes álljon a falon. /

Titkárnő: Együtt volt az Intézőbizottság.

Alfa: / Mozdulatai megállnak a levegőben. /
Mikor?

Titkárnő: Tegnap.

Alfa: És nekem nem szóltak? Ez büdös... Mit beszéltek?

Titkárnő: Megpróbáltam hallgatózni, de nagyon halkan beszéltek. Ahogy elmentek, az elnök azt mondta, hogy ma ide jön, mert beszélni akar magával.

Alfa: Ennek lebukás szaga van... Ez nagyon büdös! Vadászik rám a vén vaskalapos.
/ Megszólal a telefon. A titkárnő gyorsan felveszi. /

Titkárnő: Természetesen, elnök úr! Igenis, elnök úr! / Visszateszi a telefonkagylót. /

Alfa: A vén szaros! A piszok smucig! A faszari!
/ Kopognak az ajtón. /
Ki az?
/ Béta lép be. /

Alfa: Á, te vagy az Béta? Mit akarsz? Csak három percem van... No, mi az ? Beszélj!

Béta: Immár két éve annak, hogy ön főszerkesztő uram, lapunk ötödik oldalát annak szenteli, hogy lehengerelje a reform ellenes propagandát. Engem tüntetett ki azzal, hogy ezt a rovatot teljesen rám ruházta. Azóta az én életem ebben a szolgálatban emésztődik fel. Eltékozoltam az egészségemet, hajszálaimat és jó kedélyemet.... Nem számít! Ha az ön szolgálatában még szomorúbbá és esendőbbé kell válnom , nem torpanok meg egy pillanatra sem...... De van valami, amiről ha lemondanék, az újság is kárát vallaná...... És ez az én személyes pénzügyi biztonságom. Harcolni a megtántorodók ellen? Igen! Semmi akadálya! De ehhez ötlet kell, tapintat és fogékonyság. Mert csak az tud hatni az emberekre, akinek látnoki adottságai vannak. Ezek az adottságok nálam alkatilag megvannak , de hogyan őrizzem meg őket, ha ki vagyok téve külső gondok zaklatásának? Hogyan találjam ki a vesékbe vágó vitriolos szót, a könyörtelen oldalvágást, a méltó freskót arról a végítéletről, mely a küszöbön állva fenyeget minket, hogyan legyek prófétája az egyetemes kataklizmának, ha a cipőtalpam átereszti a vizet és nincs módom megtalpaltatni?

Alfa: Mennyi lóvé kell?

Béta: / A titkárnőre mutat. /
Mondja neki, hogy menjen ki....
Alfa: / A titkárnőhöz. /
Hozd be kérlek a kefét a címlaphoz.
/ A titkárnő kimegy. /
Miért nem akarsz előtte beszélni?
Béta: Szégyellem bevallani, hogy mennyit keresek.
Alfa: Olyan sokat?
Béta: Olyan keveset.
Alfa: Hát mennyit?
Béta: Háromszázezret...
Alfa: Évente?
Béta: Havonta.
Alfa: Mit akarsz, az egész tisztességes fizetés. Mi szégyellni való van ezen?
Béta: Csakhogy én mindenkinek négyszázezret mondtam.
Alfa: Hát akkor mondj még többet! Ide hallgass... Megengedem neked, hogy felmenj ötszázezerig, és akkor majd úgyis azt hiszik, hogy hatot keresel...
Béta: Köszönöm Nagy Főnök, köszönöm!.... És nem tudná ezt engedélyezni készpénzben is?
Alfa: A hatszázezret?
Béta: Nem, nem. Elég lesz az ötszáz is.... Öt éve már, hogy a feleségem benn van a klinikán és nem bírok annyit keresni, amennyi elmegy az orvosokra.
Alfa: / Sajnálkozva. /
Beteg?...
/ Béta bólint. /
Gyógyíthatatlan?
/ Béta bólint /
Szegény öregem.... Nézz rám, Béta! Nézz csak rám! Egyenesen a szemembe és őszintén felelj! Szereted te a mesterséged?
Béta: Igen. Természetesen Nagy Főnök.
Alfa: Hm. És mond csak fiacskám, szeretsz te engem?
Béta: Igen, főszerkesztő úr.
Alfa: Hát akkor mond ki.
Béta: Nagy Főnök, én önt szeretem.
Alfa: Mond egy kicsit szebben.
Béta: Szeretem önt.
Alfa: Nagyon langyos ez így....Nagyon langyos.... Béta! A mi lapunk alapja a szeretet. Én azt akarom, hogy a munkatársaim minden tettét áthassa a szeretet. Ha én rájönnék arra, hogy te a keresetedért űzöd ezt a mesterséget, abban a pillanatban elbocsájtanálak.
Béta: Igen, igen, de hát... tetszik tudni, ami az ötödik oldalt illeti, ott nem sok alkalom van a szeretetre....
Alfa: Óriási tévedés, Béta! Az ötödik oldalon is ott van a szeretet, csak a sorok között. Neked szeretetből kell harcolnod azok ellen a gazemberek ellen, akik megakadályozzák a tervezett reformok bevezetését és végrehajtását! Tudod, milyen nagyszerű feladat ez?! Ismerek olyanokat, akik az ilyen cél érdekében ingyen is feláldoznák magukat! És te, éppen te, akinek meg van az a hallatlan szerencséje, hogy a legnemesebb ügyet szolgálhatod, és ráadásul még fizetnek is érte, éppen te mersz tőlem fizetésemelést kérni?!
/ Bejön a titkárnő. /
Jól van Béta. Hagyj most minket dolgozni, kérlek. Jóindulatúlag tanulmányozni fogom a kérésedet.
Béta: Köszönöm, Nagy Főnök!
Alfa: Nem ígérek semmit.
Béta: köszönöm, főnök!
Alfa: Majd hívatlak, ha döntöttem. Viszontlátásra, Barátom.
Béta: Viszontlátásra, Nagy Főnök! És köszönöm!
/ Kimegy. /
Alfa: / A titkárnőhöz. /
Háromszázezret keres havonta és még azt szeretné, ha emelnék neki. Mit szólsz hozzá?
Titkárnő: Felháborító!
Alfa: Vigyázz, hogy be ne tegye ide többet a lábát!
/ Nézegeti egy ideig a titkárnő által behozott papírokat, aztán kikiabál. /
Gamma, Delta! Címlapértekezlet!

/ A két hívott személy belép, a titkárnő kimegy. /

Alfa: No mi az, gyermekeim? Fáj a hasatok? Vagy szerelmi bánat?
Gamma: Nem, dehogyis...
Delta: Szó sincs ilyesmiről, főnök.
Alfa: Hát akkor már nem szerettek engem?
Gamma: Ó, Alfa, hogy mondhatsz ilyet!?
Delta: Tudod jól, hogy téged mindenki imád!
Alfa: Nem, nem... Ti már nem imádtok engem... Még talán szerettek egy kicsit, mert én szeretetreméltó vagyok, de hiába: imádni már nem imádtok. Nem az igyekezet hiányzik belőletek, hanem a hevület. Ez az én legnagyobb bajom: az én ereimben tűz folyik, de köröttem mindenki lagymatag.
Gamma: Mi kifogásod van ellenünk, Alfa?
Alfa: Szabotáltátok a címlapot! Olyan főcímeket találtatok ki, hogy kész röhej! Úgy látszik átalakultunk vicclappá!
Delta: Hát milyen főcímeket akarsz?
Alfa: Ezt én kérdem tőletek, barátocskám! Tessék! Ötleteljetek! Olyan legyen az a főcím, mint egy mozdony! Nekem egy atomcím kell! Már nyolc napja tiszta unalom a címlap!
Gamma: Hát... volt egy forradalom....
Alfa: Halottak száma?
Delta: Tizenhét.
Alfa: Nem is rossz.... Kettővel több, mint tegnap.... Mehet a második oldalra! Van fényképünk?
Gamma: Természetesen.
Alfa: Nagyszerű! Akkor jöhet főcímnek is!
Delta: Főcímnek nem szerencsés....
Alfa: Hát persze, hogy nem....csak kipróbáltalak benneteket... Hát akkor nézzük, hogy mi van még? A háború? Hogy érzi magát mostanában a háború? Hideg? Meleg?
Delta: Jól érzi magát.
Alfa: Szóval langyos... Hasonlít hozzátok...
Delta: Ezt hallgasd meg, főnök?! Az átalakulások nyomán a háborús veszély távolodik!
Alfa: Nem, gyermekem. Éppen, hogy nem. Távolodjék csak a háborús veszély a politikában, de ne a címlapon! A címlapon a háborús veszély mindig közeledik!... Nem volt mostanában valami reagálás Washington felől? Nem locsogott senki? Az elnök, vagy valamelyik szenátor?
Delta: Csend és némaság.
Alfa: Mi a francot lopják az időt ezek a politikusok?! Az embernek nincs miről írni!
Gamma: Meg van! Írjuk azt, hogy: Nyugtalanító csend Amerikában!
Alfa: Hülyeség! Jegyezd meg, fiam, hogy a mai felfogás szerint Amerika már nem nyugtalanít senkit! Amerika megnyugtat!
Delta: Akkor megnyugtató csend Amerikában!
Alfa: Megnyugtató?! De édes öregem, én nem magamnak írom ezt az újságot. Nekem kötelességeim vannak a támogatóink felé. Azt hiszed, hogy az első oldal tetejére oda fogom mázoltatni nagy betűkkel, hogy megnyugtató?! Hogy már mindenki messziről lássa? Ha az emberek előre megnyugodnak, akkor mi a fenének vegyék meg a mi lapunkat?!
Gamma: Nyugtalanító csend az Oroszoknál!
Alfa: Nyugtalanító? Téged az Oroszok nyugtalanítanak?! Most?! És az egyre gyorsabb reformok, a vívmányok, amiket csinálnak?! Az micsoda? Kutyafüle? Kanárieleség?!
Delta: Eszembe jutott, főnök! Amerika nem veszi tragikusan.... Az alatta lévő sorba pedig: A nyugtalanító csendet az Oroszoknál!
Alfa: Te megakarod egy kicsit böködni Amerikát? Hibát keresel benne?
Delta: Én?
Alfa: Hát, hogy az Istenbe ne?! Ha az a csend nyugtalanító, akkor Amerika nagyon rosszul teszi, hogy nem nyugtalankodik!
Delta: Akkor írjuk így: Washington nem veszi tragikusan, de nem veszi könnyedén sem... És most a főcím: A nyugtalanító csendet az Oroszoknál!
Titkárnő: / Belép. /
Itt van Travadzsa előljárója.
Alfa: / Deltához. /
Itt vannak a fényképészek?

Delta: Nincsenek.

Alfa: Hogy-hogy? Hát nem értesítetted a fényképészeket?

Delta: Nem gondoltam....

Alfa: / A titkárnőhöz / Várjatok azzal az előljáróval és szedjétek össze a házban az összes fényképészt!
/ Titkárnő kimegy. /
/ Deltához. / Hányszor megmondtam már neked, hogy én egy emberi lapot szeretnék csinálni?! Elszakadtunk az olvasóktól! Az Esti Újság neve társuljon a szívekben egy bizalomgerjesztő arccal, egy mosolygós, meghatott arccal... Kinek az arcával, Gamma?

Gamma: A tieddel, Alfuska!

Alfa: / Deltához. / Travadzsa faluját elpusztította egy hegyomlás. Az előljáró most idejött, hogy átvegye azt a pénzt, amit mi összegyűjtöttünk neki. Hát miért nem akarod megérteni Delta, hogy milyen nagyszerű alkalom ez nekem arra, hogy életemben először megjelenjek a mi olvasóközösségünk előtt és így az olvasó az én arcomban felismerhesse önnön nagylelkűségének tükörképét!

Titkárnő: / Sietve jön be. / Itt vannak a fényképészek!

Alfa: Engedjétek be az előljárót! Hol van az a Travadzsa? Gyorsan egy térképet!

Delta: Peruban.

Alfa: Biztos? Én azt hittem, Chillében....

Delta: Te biztosan jobban tudod, mint én.....

Alfa: És te? Te mit gondolsz?

Delta: Én azt gondoltam volna, hogy Peruban, de neked biztosan igazad van, így hát....

Alfa: Ne pitizz! Tudod, hogy azt utálom!.... Én nem szégyenlem, ha nem tudok valamit fejből! Hozzátok azt az atlaszt!
/ Oda adják neki. Kiteríti a padlóra, rátérdel, aztán egyre zavartabban keresgél. /
Nem találom Perut.....

Gamma: Ott fönn... balra... Nem annyira!... Azaz!

Alfa: No nézd csak, mint egy zsebkendő a szivarzsebben. És hol van Travadzsa?

Gamma: Az a fekete pont jobbra.

Alfa: / Szárazon. / Jobb szemed van, mint nekem, Gamma.

Gamma: Ne haragudj ezért, főnök....
/ Belép a travadzsai előljáró, nyomában fényképészekkel. /

Alfa: Az istenit.... Hol a csekk?

Gamma: A zakódban.

Alfa: De hol a zakóm?!

Előljáró: / Szónoklatba akar kezdeni / Na mo, abi...

Alfa: / Idegesen oda lép hozzá, gyorsan kezet fog. /
Isten hozta uram! Álljon talán ide!
/ Oda lökdösi a fényképészekhez. /
Maguknak adom! Foglalják le egy kicsit, amíg megtalálom a csekket!
/ Alfa, Delta és Gamma lázasan keresik a csekket, miközben az előljáró többször is bele akar kezdeni a szónoklatába, de a fényképészek mindig megakadályozzák ebben! /

Alfa: Megtaláltam! / Az asztal alól kiveszi a zakóját, majd annak zsebéből a csekket és lobogtatja. /

Előljáró: / Újra belefog a szónoklatba /
Na... ala na.... Usgya!.... / Zokogásban tör ki, mert újra megakadályozzák a beszédben! /

Alfa: / A fényképészekhez. /
Most! Most az istenit!
/ A titkárnőhöz. /
Ez lesz a cím, írja: " Travadzsa előljárója a hála könnyeit ejti főszerkesztőnk előtt! "
/ A fényképészek befejezik a munkát, az előljáró még mindig zokog. /

Alfa: / A tolmácshoz. /
Mondja meg neki, hogy hagyja abba! Már meg vannak a fényképek....

Tolmács: O ka ri !

Előljáró: U pe ka mi nö.

Tolmács: Azt mondja, hogy megírta a beszédét a repülőgépen, és azért sír, mert nem hagyják neki elmondani.

Alfa: Maga majd lefordítja és mi közöljük teljes terjedelmében.

Tolmács: Ra ka sa pu.

Előljáró: Pem pon!

Tolmács: Ragaszkodik ahhoz, hogy elmondja. Bátorkodom megjegyezni, hogy Travadzsa háromezernyolcszáztíz méter magasban van a tenger színe fölött, és hogy a levegő ott elég ritka. Mivel könnyen kifulladnak, a szónokok ott rászoktak a tömörségre.

Alfa: Hát akkor mondja... de gyorsan... gyorsan!

Előljáró: / Méltóságteljesen. /
Na vo ki! No vo ka! Ke ko ré!

Tolmács: A travadzsai gyerekek sohasem fogják elfelejteni ezt a nagylelkűséget.....

Alfa: Aztán?

Tolmács: Ennyi az egész.

Alfa: / Jelt ad a tapsra a többieknek. /
Csodálatos szónoklat! Csodálatos! Ilyet még sosem hallottam!
/ Deltához. / Persze azért a lapban majd vattázzátok ki egy kicsit.
/ Az előljáróhoz. / Most pedig mi jövünk Travadzsa!!
/ Átnyújtja a csekket, az előljáró átveszi. /
Gyorsan! Gyorsan! Most fényképezzetek!
/ Vakuk villannak. /
Jók lettek a fotók?... Nagyszerű!.... Akkor most már elvehetitek tőle a csekket!
/ Gyorsan kikapják a csekket az előljáró kezéből. /

Egy fényképész: / Oda tesz egy széket Alfa mellé. /
Nagy Főnök! Állj föl erre!

Alfa: Miért?
Fényképész: Mert a nagylelkűséget felülről lefelé szokták gyakorolni.

Alfa: Milyen igaz!
/ Kezébe veszi a csekket, feláll a székre és átadja az előljárónak. Villognak a vakuk. /

Fényképész: Még egyszer!
/ Elveszi a csekket az előljárótól, átadja Alfának, aki aztán újra átadja azt, közben villognak a vakuk. /
Még mindig nem az igazi! No még egyszer!
/ Újra megismétlik a korábbi cselekménysort, mire az előljáró sírva fakad /

Alfa: Elég! Elég, az Isten szerelmére! Itt a csekk, csak ne sírjon!
/ Oda adja a csekket az előljárónak, mire az befejezi a sírást, és szélesen vigyorog. Alfa a tolmácsot kérdezi. /
Hogy mondják, hogy viszontlátásra?

Tolmács: La pi da.

Alfa: / Az előljáróhoz. / Lapida! Lapida!
Előljáró: La pi da.
/ Össze ölelkeznek. /

Alfa: / Karjaiban tartja az előljárót. /
Gyermekeim, én azt hiszem, hogy könnyezem! Gyorsan egy fényképet!
/ Dörzsöli a szemét, aztán felmutat egy könnycseppet az ujja hegyén, majd hirtelen váltással szól a fényképeszeknek. /
Na jól van! Vigyétek el városnézni! Mutassatok meg neki mindent és közben fotózzatok! Menjetek már! Nem érek rá! Már így is épp elég időt áldoztam erre a sztorira... Ja! A csekket ne feledjétek el visszavenni tőle, mielőtt felteszitek a repülőre!
/ Az előljáróhoz. / Lapida!

Előljáró: / Miközben a fényképészek terelgetik kifelé, hajlongva mondja. /
La pi da! La pi da!
/ A fényképészek, a tolmács és az előljáró kimennek. /

Alfa: Gyermekeim! Van-e nagyobb öröm az életben, mint jót cselekedni?! / Hirtelen váltással. / Ohóóóó!!!!

Delta: Mi a baj, Nagy Főnök?

Alfa: Csitt, gyermekeim! Úgy érzem, az ihlet közelít!!!!

Delta: / A titkárnőhöz. / Maga is vigyázzon... itt az eszme!

Alfa: / Egy darabig csendben járkál le és fel. /
Milyen nap van ma?

Delta: Kedd.

Alfa: Helyes. Minden héten tartunk egy jóságnapot! Mindig szerdán! Számítok rád Deltám! .... Pénteken szimatolj körül, szedj össze menekülteket, hajótörötteket, sorsüldözötteket és mezítelen árvákat... Szombaton gyűjtést indítasz és szerdán közlöd a lapban a gyűjtés eredményét.... Világos, fiúkám? Mit fogsz tehát készíteni nekünk jövő szerdára?

Delta: Hát... esetleg.... hajléktalanokat....

Alfa: Hajléktalanokat?! Remek! És hol laknak ezek a te hajléktalanjaid? Melyik ország szülöttei?

Delta: Gondoltam, hogy majd a hazai hajléktalanokat....

Alfa: Megbolondultál?! Mi csak olyan szerencsétleneket mutathatunk be, akik nem nálunk élnek és mondjuk természeti katasztrófa áldozatai! Különben még foltot ejtünk a szereteten a társadalmi igazságtalanságok mocskos rágalmaival! .... Ezt nem engedhetjük meg magunknak, amikor minden reformer azért küzd, hogy szebb és jobb legyen ebben az országban! Sőt, már azt mondhatjuk, hogy valamivel szebb és jobb is, mint tegnap volt! .... Emlékeztek ti arra a kampányunkra, amit néhány évvel ezelőtt folytattunk? Azt akartuk bebizonyítani az embereknek, hogy mindenki boldog.... Sajnos erről nem sikerült meggyőzni mindenkit.... Ezért ebben az évben új kampányt indítunk, aminek az lesz a lényege, hogy mindenki jó! Majd meglátjátok, hogy ezt mindenki elhiszi magáról... Ezt nevezem én jó propagandának! ... Na térjünk a címre, gyerekek! Címre! Címre! Címre! Hiszen ezt még ne döntöttük el! No, mit javasoltok?

Gamma: Nem javaslunk semmit... Benne vagyunk a kulimászban...

Delta: Amellett a pár száz halott mellett, amiről már beszéltünk...

Gamma: Két öngyilkosság, egy csodás gyógyulás, diplomáciai jegyzékváltás, ékszerlopás.... ennyi.... semmi már nem történt...

Delta: És még négy utcai baleset illetve két határincidens...

Gamma: Egyébként semmi az égvilágon....

 

  / Folytatás a 3. részben /