Színészképzés Másképp-Minden ami színház ! - Színházi Események, Verseim,Verset mondok,Politikai szatíra,Dráma,Vígjáték,pszichodráma,Színház ,Színházi Alapfogalmak,Színitanoda,Színitanodáról,Színházi emberek,Színház ,Sztanyiszlavszkij,Grotowski,Reformerek klubja,magyar színháztól,francia színháztól,norvég színháztól,dán színházig,amerikai színházig,sturm und drang,vásári komédiától,zenés dráma,lapozható változatban

SZÍNÉSZKÉPZÉS MÁSKÉPP! - DAVID ZINDER
Add a Facebook-hoz

FORDÍTÓ

Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 249





HONLAP FŐ MENŰJE


ÍRÁSAIM,GONDOLATAIM


SZÍNHÁZTÖRTÉNET


MINDEN AMI SZÍNHÁZ
























A színészképzés módszere

Rosner Krisztina David Zinder Test - hang - képzelet című könyvéről (2010. július)

David Zinder a Tel-avivi Egyetem Színművészeti Tanszékén tanít, emellett világszerte színházi workshopokat tart saját, „képmunka" elnevezésű módszerével, valamint Mihail Csehov metódusával.


A nézőket megindító mozdulatlan színész képe. David Zinder színésztankönyvének „záró képe" ez, kétdimenziós tabló, „amelyben a színház számtalan rétege - jelenlét, forma, ellenálló képesség, paradoxon, rejtély és kapcsolat - egyszerre és együtt létezik az előadás terében vibrálóan összehangolt közös képzelet pillanatában" (381.). Ez a „könyvpillanat" több szempontból is szimbolikus. Egyrészt mert magában foglalja a könyvben leírt képzési útvonal kimeneti követelményét: Zinder szerint ez a kép jeleníti meg a színészi munka legmagasabb fokát, az átalakuló színész sűrített jelenlétét. Másrészt pedig azért, mert a kimeneti követelmény önmagában véve is egy kép - olyan középponti fogalom ez Zinder rendszerében, amelynek számos aspektusa rétegződik egymásra a műhelymunka során: képesség, képzés, képzelet. A módszer nyitó képe is hasonló ehhez: a színész, aki „átlépi a küszöböt", a munka legelején nyitott készenléti állapotba helyezi magát. A rendszer tehát egy ciklus: visszatér a kezdethez, a mozgáson át a mozdulatlan színész állapotáig, de úgy, hogy a megtett út tapasztalata megjelenik a vég- (tehát kezdő-) pontban.

David Zinder a Tel-avivi Egyetem Színművészeti Tanszékén tanít, emellett világszerte színházi work-shopokat tart saját, „képmunka" elnevezésű módszerével, valamint Mihail Csehov metódusával. A Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz és a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházhoz többéves aktív munkakapcsolat fűzi: műhelymunka-sorozatokat vezetett, és előadásokat rendezett e társulatok számára. Színészképzési módszerére Mihail Csehov pedagógiája volt a legnagyobb hatással; elsősorban Csehovnak a pszichológiai gesztusra és a formaérzékre vonatkozó elképzelései, illetve a testi kifejezőkészség elsődlegessége a szóbeli közléssel szemben. Csehov mellett legtöbbször Eugenio Barba, illetve Viola Spolin és Keith Johnstone gondolataira hivatkozik a könyvében: a preexpresszív (kifejezés előtti) színészi állapot fogalmára (Barba), valamint az improvizációs technika alapelveire és gyakorlataira (Spolin, Johnstone). Test - hang - kép című, saját színészképzési módszerét összefoglaló könyve angol nyelven 2001-ben jelent meg először. Módszertani művének elsődleges címzettje a rendező, csoportvezető, színészmesterség-tanár, ugyanakkor a színészek, táncosok is beilleszthetik elképzeléseit egyéni munkájukba.
Egy, a színészmesterséggel foglalkozó tankönyv írása során felmerülő paradoxonnal Zinder is kénytelen volt szembesülni: a műhelymunka mindennapi gyakorlata általában mentális hajlékonyságot, gyakran rögtönzést követel meg a csoportvezetőtől a feladatok összeállításában és vezetésében, míg az írott változatban - a könyv szerkezetéből következően - fiktív időrendnek kell érvényesülnie. Ennek a kényszerű időrendnek Zinder azzal tesz eleget, hogy művét két nagy részre osztja Logika és Praxis címmel. A képzés logikájára vonatkozó, a gyakorlati résznél jóval rövidebb első szakaszban egyrészt az alkotó folyamat fejlesztésének analitikus megközelítését kínálja (azaz, úgy véli: a kreatív gyakorlat egy részlete tanítható, amennyiben az adott elemet sikerül leválasztani az alkotás egészéről, és nevet adva neki, további gyakorlatokat rendelni hozzá), másrészt pedig vázolja a képzés útvonalának főbb irányait:
a testtől a hangon át a képzeletig;
a fizikaitól a fizikai-vokálison át a fizikai-vokális-verbálisig;
az elvonttól a konkrétumig. (24.)
A Praxis című fejezet a műhelymunka-sorozat részletes felosztását, az ehhez tartozó gyakorlatokat, azok céljait, hangsúlyait és tanulságait tartalmazza. Zinder igyekszik kerülni az alkotási folyamat leírásával gyakran együtt járó misztikus ködöt, és figyelmeztet, hogy a gyakorlatok megoldása során kerülni kell a pszichologizáló módszereket: a megoldás maradjon absztrakt és formaközpontú.
A munkafolyamatban a szerző elkülöníti a fizikai és a kreatív bemelegítés szakaszait; rendszeres, összehangolt, pontos megvalósításukat a kreatív állapot kialakításához és fejlesztéséhez elengedhetetlennek tartja. „Leporolja" és rendszerbe állítja a másoktól ismert séta-, tükör- vagy szoborgyakorlatok sorozatát, illetve a botokkal végzett feladatokat. Ez utóbbiak a csoport tagjainak koncent- rációs és koordinációs készségét egyaránt fejlesztik. A Formasorozatok és a Plasztikák nevű gyakorlatsorok pedig az improvizációs technika alapjait segítenek elsajátítani, a mozdulatokra, nem pedig a verbális kifejezésre koncentrálva.
A műhelymunka során Zinder az alábbi terminusokat, szempontokat, magatartásmintákat sajátíttatja el a színészhallgatókkal:
a kreatív pillanat, annak felismerése, megragadása, kimerítése és az új alkotó ciklus felismerése. Zinder kísérletet tesz a kreatív pillanat „stratégiai szempontok alapján történő szétbontására" (38.), így elkülönítve a Készenlét, Láb-a-levegőben, Kreatív Bizonytalanság és Lépés az ismeretlenbe nevű szakaszokat;
laza fókusz: a színész figyelme mindent észleljen, de semmit se emeljen ki a látómezőből; olyan alaptechnika, „amelynek révén a periferikus látás ugyanolyan hatékonnyá válik, mint a frontális" (97.);
kapcsoltság (connectedness): a színészi test, hang és képzelet erőteljes „egységének/azonosságának" kisugárzása az előadás pillanatában (32.); a fordító megjegyzése szerint a fogalom vonatkoztatható a színész és a néző közötti viszonyra is;
veszélyedzés (dangerworks): „a szó kettős értelmű, első jelentésében a veszélyre való edzést, felkészülést jelenti, másik jelentése az, hogy a »veszély működik«, mozgósítja a színészt" (Visky András szerkesztői megjegyzése, 83.). E gyakorlatok végzése, technikává alakítása „»metaforikus légtornára« tanítja a színészt, olyan merészségre, amely nem rejt kimondott fizikai veszélyt, hanem a színészmesterség mindennapjaihoz szoktatja a színészt, megtanít neki valamit alkotó énjéről, magáról az alkotás folyamatáról - de nem a fizikai vakmerőségről szól" (150.);
sugárzás: Mihail Csehov módszerének egyik leglényegesebb (és talán leggyakrabban félremagyarázott, misztifikált) terminusa; Zinder egymásra épülő, a tükörjátékokból kibomló gyakorlatokkal felfoghatóvá, megtapasztalhatóvá és (bizonyos fokig) elsajátíthatóvá teszi a jelenséget;
színészi káté: „a színészeknek olyan »mechanizmust« kell kiépíteniük, amellyel az egyszeri tapasztalást »magatartássá« alakítják. Ennek egyik módja, ha kialakítják magukban a »rákérdezés szokását«, ha az események tapasztalása közben olyan kérdéseket tesznek fel önmaguknak, mint például: »Mit teszek, miközben ezt élem?«, »Mit tettem, hogy ez megtörténhetett?«, »Mit kell még tennem, hogy ez megtörténhessen?«" (53.). A színészi önreflexió tehát az a tevékenység, amely elválasztja a gyakorlatok végzésének, a játéknak a puszta élvezetét a céltudatos felkészüléstől (bár ezek a fogalmak természetesen összefüggenek egymással).
A test bemelegítése és alkalmassá tétele csak az egyik aspektusa a rendszernek; a második nagy terület a hang használatának elsajátítása. Zinder elsősorban Rudolf Steiner elképzelésére - a beszéd mint „alakot öltött gesztus" - támaszkodik (253.), amikor test és hang viszonyát, a mozgó és „hangzó" test összekapcsolt, összehangolt állapotát keresi. Ebből következően a szöveg/beszéd esetében - legalábbis a képzésnek ezen a szintjén - a hangsor, a hangok asszociációkat keltő képessége válik érdekessé, nem pedig a szavak elsődleges jelentése.
A módszer hármas felosztásának (test - hang - képzelet) utolsó szakaszában Zinder abból a feltételezésből indul ki, hogy „a képzelet képezhető eszköz" [eredeti kiemelés, 278.], a képzés tétje pedig az, hogyan lehet „a test képteremtő funkcióját tudatosan alkalmazott technikává formálni" (304.). Az egyre összetettebbé váló gyakorlatok párhuzamosan haladnak a szóbeli és a testi kifejezés területén („Véletlen beszéd", szoborgyakorlatok és a test középpontjának megtalálására irányuló feladatok). A „Mozgó költészet" és a „Verskoreográfia" gyakorlata zárja a kötetet. A verskoreográfia befejezéseként Zinder arra kéri a színészt, hogy adja elő a verset egyetlen szó és mozdulat nélkül - ez az a pillanat, amikor a képzési folyamatban elérkezünk a nézőket megindító mozdulatlan színész képéhez.

Noha Zinder a rendszerében rejlő logikát és rendezettséget hangsúlyozza, nem zárja ki, hogy az olvasó/rendező kiemeljen egyes gyakorlatokat, szempontokat, és saját munkájába illessze őket. (Recenziót írni egy gyakorlatsorokat tartalmazó tankönyvről meglehetősen sajátos folyamat. A gyakorlatok nagyon jól néznek ki „fejben", de az igazi próbatétel a műhelymunka valósága. Ezért kipróbáltam néhányat. Működtek.)
A könyv végén található mutatók sokat segíthetnének a mindennapi használat során: a gyakorlatok betűrendes felsorolása mellett van tematikus mutató is, ez mindenképpen pozitívum. A név- és tárgymutató azonban pontatlan és következetlen, tehát használhatatlan.
Zinder könyvét a kolozsvári Koinónia adta ki, színházi tárgyú sorozatának újabb köteteként. A magyar nyelvű színészképzés számára rendkívül fontos, hogy Zinder módszere hozzáférhetővé vált: olyan rugalmas, nyitott, ám koherens rendszerről van szó, amely összefogja és egységbe rendezi a színész szóbeli és testi kifejezőkészségének fejlesztését. A kötetet fordító Hatházi András - színész, színészmesterség-tanár, rendező - a közös munka tapasztalatain átszűrt értő megjegyzéseivel sokkal inkább közvetít; végigkíséri az olvasót a képzés útján. Ahogyan a sorozatszerkesztő, Visky András is „benne van" a könyvben. Hármas jelenlét, közös munka, jó társaság.

Fordította Hatházi András. Koinónia, Kolozsvár, 2009.





















KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ


Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.



NETpark.hu linkkatalógus

eKereso katalógus



Ingyen hirdetés
Ingyenes hirdetés feladás.



ALTERNATÍV SZÍNITANODACylex Silver Díj
 

 

   LINKCSERE PARTENEREIM



Linkelo.net linkgyujtemeny




Meteora Linkgyujtemeny

Hasznosoldalak

Linkcsere.eu


Hahe.hu Online Tudakozo


HUN-WEB Magyar cimtar es kereso


WEBLAP katalogus

VIP Linkkatalogus

SEO KERESOBARAT LINKGYUJTEMENY

Ingyenweblapok.hu

NETpark.hu

LinkDr.hu

CegMAX cegkatalogus





ÉLETEM ÉS A BÖRTÖN


NE FELEDJÜK: ŐK IS SZÍNHÁZAK!


SZÍNHÁZI IRÁNYZATOK,STÍLUSOK


SZÍNHÁZI ÉS FILMES EMBEREK




NEVEZETES ALTERNATÍV ELŐADÁSOK




TRAGIKUS SORSÚ SZÍNÉSZEK




Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Az Ön Munkaasztala
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala


  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Belépés



    Lap tetejére /


    Copyright MyCorp © 2018Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben