Regények, versek, drámák. A pszichológus-író, aki váltig állítja,
hogy sokkal több lelkiismeretet tanult írókról és költőktől, mint a
tankönyvekből és a tudományos monográfiákból, végül három kötetben
elénk tárta bizonyítékait.
Az Ők én vagyok, a Kinyílt az Ég? és most a Kizökkent az idő beszél
arról a kölcsönhatásról, amelyben az ember kultúrát teremt és a
kultúra teremti az embert.
"Van, akinek az élet kell, van, akinek a könyvek" - állapította meg
Füst Milán. De Popper Péternek mind a kettő kellett. Bejárta szinte az
egész világot, kutatva, rátalál-e olyan országra, ahol nem érzi rosszul
magát. De soha nem szűnt meg benne a megosztani akarás, tehát írt. Nem
útleírásokat, hanem belső élményeket, beszélgetéseket önmagával,
barátaival, halottaival és az írókkal, a költőkkel, akik mindenhová
elkísérték.
Ez a könyv kalandregény. Egy civil bámuló- kérdező szellemi
kalandozása az ókori görög tragédiától a modern amerikai abszurd
drámáig. A dráma, a színpad, a színészek világában bolyongó, a színház
istenei előtt időnként áhítatosan leboruló, néha kételkedve rájuk
pislogó író kalandjai, akiben lassan kiformálódik valamilyen
érzelmi-intellektuális-misztikus többlet, ami csak ennek a zárt
világnak az ajándéka lehet.
/ FORRÁS: book.hu /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
