A szó szerint történést jelentő happening az 50-es évek végén
kialakuló nyitott műfaj. Olyan, időben zajló, összefüggő cselekmény
nélküli eseménysor, amely magában foglalja a véletlen és a megtervezett
mozzanatokat, a művészeti aktivitást és általában a közönség bevonását
is. Előzményeként elsősorban a dadaista manifesztációkra szokás
hivatkozni, igazi kibontakozása pedig a » pop-arthoz és az » environment
műfajhoz kötődik. Wolf Vostell szerint a happening egyrészt a pop-art
cselekvéssel való feltöltése, másrészt az environment
("környezetszobrászat") aktív vetülete. A happening első jelentősebb
művelői között kiváló pop-art-művészeket találunk, mint pl. Robert
Rauschenberg, Jim Dine és Claes Oldenburg, de zenészek, színészek és
irodalmárok is csatlakoztak a mozgalomhoz. A szakirodalom általában
három válfaját különbözteti meg: az amerikait, a németet és a franciát.
Az amerikai, amelynek vezéregyénisége Allan Kaprow, kötődik
legszorosabban a pop-arthoz. Játékos, többnyire kritikátlan szemlélet
jellemzi, miközben ez a változat törekszik leginkább a néző
aktivizálására, társalkodóvá való előléptetésére. A német Wolf Vostell
és köre a berlini dadaisták agresszivitását, destruktivitását és
társadalombírálatát folytatja, s a happeninget leginkább a politikai
provokáció eszközének tekinti. A francia happening, Jean-Jacques Lebel
vezetésével, rituális és szürreális jellegű, s nem kisebb célt hirdet,
mint az élet totális megváltoztatását, ami természetesen az uralkodó
ideológiák kíméletlen bírálatától sem lehet teljesen mentes. A három
változatban közös, hogy a művész által rendezett improvizált "történés" a
mindennapi élet banális tárgyaitól kezdve a legközönségesebb
szituációkig mindent a tudattágító vagy tudatromboló aktivitás
lehetséges eszközeként kezel. Ezzel is, és a művészeti
professzionalizmus elleni tiltakozásával is a művészet és a művészetből
hagyományosan kirekesztett területek közötti határ eltörlésére
törekszik, vagyis hirdeti, hogy váljék azonossá a művészet az élettel
(Jean-Jacques Lebel például az 1968. évi párizsi diáklázadást totális
happeningnek tekinti). A ~ művelőinek többsége erős vonzalmat tanúsít a
rendetlenség és a véletlen iránt, mert ezekben a totalitárius rendszerek
magas szervezettségének ellenpólusát látja. Részben ezzel függ össze a ~
egzakt meghatározásának lehetetlensége és Allan Kaprow javaslata is: "A
happeninget sohasem kellene előre próbálni, jó lenne, ha lefolyását
laikusok vezetnék, és ha sohasem ismétlődne meg ugyanaz a műsor."
Ellentétben a színházi előadással, amely mindig fikció, a happening
egyszeri és megismételhetetlen realitást kíván nyújtani, ami azt is
jelenti, hogy a résztvevőknek kerülniük kell a színészkedést: nem
szerepeket kell eljátszaniuk, hanem szituációkba kell beilleszkedniük,
utasításokat végrehajtaniuk és az adott kereteket új tartalmakkal
feltölteniük. A ~ egyik alfajának tekinthető a George Brecht által
kidolgozott event (esemény) műfaja. Brecht szerint ez semmivel
sem jelent többet a szó szótári meghatározásánál, vagyis úgyszólván
bármilyen esemény a fogalomkörébe tartozhat. Az eventek a maguk
minimalizmusával a ~nél általában erősebben hangsúlyozzák az esemény
reális voltát, egyszerűségükkel pedig igen provokatívak lehetnek. Brecht
példája a "csurgatott esemény"-re: "csöpögő víz és üres edény úgy
elrendezve, hogy a víz az edénybe essék". (Sebők Zoltán)
Az első magyarországi ~et Altorjay Gábor és Szentjóby Tamás rendezte meg
1966. június 25-én Erdély Miklós testvérének a pincéjében (Budapest,
XII. ker., Hegyalja u. 20/b) Az ebéd. In memoriam Batu Kán
címmel, Jankovics Miklós részvételével. Magára a ~ szóra a művészek egy
újságcikkben bukkantak rá, amelyben közvetett módon – valószínűleg egy
színházi eseménnyel összefüggésben – utaltak erre a kifejezési formára.
Jóllehet ebben az időszakban komolyabb elemző írás magyarul a ~ről nem
jelent meg, – Altorjay és Erdély 1967–69 körül keletkezett írásai
kéziratban maradtak –, a szó különböző avantgárd művészeti
megmozdulások, akciók, performance-ok, fluxus-rendezvények
megnevezéseként előfordult a sajtóban. Az első magyarországi ~
nyomtatásban is olvasható elméleti előzménye Erdély Montázs-éhség c. tanulmánya volt, amely a Valóság
1966/4. számában jelent meg, és montázs-technikának elsősorban a
filmművészetben való alkalmazásáért szállt síkra. Altorjay és Szentjóby
ebben az időben ismerte meg a náluk majd egy generációval idősebb
Erdélyt, akit szintén foglalkoztattak az akció-jellegű művészeti formák,
és számos ötlettel járult hozzá Az ebéd megvalósításához. Külön
ki kell emelni dr. Végh László, röntgenorvos személyét, akinek
köszönhetően egy non-konformista életformával és a legprogresszívebb
művészeti és zenei törekvésekkel ismerkedtek meg, így pl.: John Cage
zenéjével. Cage-nek a véletlen-elven alapuló és a köznapi hangokat is
felhasználó komponálásmódja, zen-buddhista beállítottsága az USA-ban is
jelentősen hozzájárult az első ~ek létrejöttéhez. Altorjay és Szentjóby e
különböző formai, világnézeti és tartalmi ösztönzéseket a konkrét
társadalmi, politikai szituáció elleni lázadással is összekapcsolva egy
direkt és közönség-sokkoló művészet-felfogásig jutott el, amelynek első
spontán kifejeződése volt Az ebéd, "a destrukciónak, a megsemmisítésnek a jelképeként". Később Jürgen Becker és Wolf Vostell Happenings, Fluxus, Pop Art, Nouveau Réalisme. Eine Dokumentation
című könyvéből (Hamburg, 1965) és más kiadványokból tudatosan is
tájékozódtak, ezen irányzatok képviselőinek egyes műveit lefordították
és előadták. A második magyarországi ~ Altorjay Gábor Aranyvasárnap 1969 (Pre-antimotívum happening)
című ~je volt, amelyet Erdély Miklós pincéjében tartott (Budapest, II.
ker., Virágárok 6/b) 1966. december 27-én, s amelyben a teológiát tanuló
Altorjay – aki egyébként ekkor ismerkedett meg Tadeus Kantorral –
számos vallásos elemet ötvözött a pop-art-os, realista
tárgyhasználattal. Az 1967 szeptemberében Németországba emigráló
Altorjay tervezett egy harmadik magyarországi happeninget is Happening/akciókoncert (in memoriam fluxus) címmel, melynek vázlatai kéziratban maradtak fenn. A tervezet jól mutatja az alcímben is jelzett » fluxus
felé való fordulást: Altorjay, Erdély és Szentjóby saját, rövidebb
darabjai mellett bemutatták volna Ben Vautier, Tomas Schmit, és mások
műveit is. Az 1967. április 12-én a Magyar Írószövetség székházában
Altorjai Sándor, Altorjay, Erdély és Szentjóby részvételével
megrendezett akcióest szintén külön magánszámokból állt, s Erdélytől
elhangzott a Furcsa zokogás című hangjáték, amely e korszak kevés
megmaradt eredeti hangfelvétele közé tartozik, és a különböző eredetű
szövegek montázsával, felkiáltásaival, zenebetétjeivel – a nyomtatásban
is olvasható írott szövegen túl – jól érzékelteti az irodalomban
jelentkező "happening-struktúrát". Az 1967-ben Erdély Miklós kertjében
Altorjay, Erdély, Bill McCagg és mások részvételével lebonyolított Húsvéti vendégség 67
című eseményen kívül meg kell még említeni az 1967-es ORGIA című
~tervezetet, melyet Altorjay, Erdély és Szentjóby készített a Budapesti
Műszaki Egyetem hallgatói részére. A tervezet koncepciója, hogy a
résztvevőket aktivizálja felszabadultabb látásmódra a felesleges
előítéletek megzavarásával. A feszült külpolitikai helyzet, a háború és
az élet kibírhatatlan ellentétének és komikumának mélyebb átérzésére egy
olyan előadás keretében, ahol a néző szembetalálja magát velünk. (A ~et
az eredeti vázlat alapján Szentjóby Tamás vezette le 1998. október
26-án a Műcsarnokban.) Altorjay disszidálása után Szentjóby elsősorban
fluxus-jellegű akciókat készített. Erdély ~felfogása eleve eltért az
általa "szürrealisztikus ~nek nevezett első ~ekétől, saját műveit
"konceptuális ~nek", konceptuális vagy szöveges akcióknak nevezte,
később pedig performance-nak. A ~ azonban mint formai/strukturális
jelenség elméletileg érdekelte, s mind a spiritiszta szeánszokkal, mind
pedig a népi rituális cselekvésekkel való kapcsolatára rámutatott.
1968-ban Kecskeméten fe Lugossy László és ef Zámbó István az általuk
alapított, rövid életű Purgatórium Klubban megrendezett zenei
bemutatókat, spontán akciókat, "patetikus színházat" és élőképeket
szintén ~nek nevezték. Az ebben az évben székhelyüket Szentendrére
áthelyező művészek, a későbbi » Vajda Lajos Stúdió
tagjai a 70-es évek közepéig használták a ~ kifejezést egyes "élő
művészeti" megnyilvánulásaikkal és műveikkel kapcsolatban (pl.:
"fotóhappening"). Zámbó 1970-ben tartotta meg a szentendrei Theatrumban a
végül is rendőri közbeavatkozással befejeződő Nalaja-~et, amely
egy szabad asszociációkra épülő nyelv-játék volt a közönséggel. A
magukat elkötelezetten amatőrnek valló szentendrei művészek zenei és
költői elemeket vegyítő ~jei kezdetben a hippi- és a rockkultúra élet-
és művészetfelfogásának jegyében jöttek létre, s neodadaista vagy
"újromantikus" akcióikkal később is (lásd az 1980-ban alakult Bizottság együttes tevékenységét) a dada és szürrealizmus hagyományához kapcsolódtak. A 70-es években a ~eket akciók és » performance-ok
váltották fel. 1970-ben a József Attila Művelődési Központban június
6-án megrendezett Balaskó Jenő–Ladik Katalin-esttel kapcsolatban került
sor egy sajtóvitára, amelyben a ~ még címszó lett, s 1973-ban szintén
zsurnalisztikai fogásként emlegettek ~et a » Balatonboglári kápolnatárlatokkal kapcsolatban, amelynek rendezvényei közül csupán a 1971-es, Baksa-Soós János és Szentjóby Tamás tervezte Paralel-kurzus tanpálya/1971. ~ avatási szertartás "A–B" sorolható ehhez az irányzathoz.
/ ÍRTA: Szőke Annamária /
/ FORRÁS: ARTPORTAL.HU /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
