HAPPENING
A szó szerint történést jelentő happening az 50-es évek végén kialakuló nyitott műfaj. Olyan, időben zajló, összefüggő cselekmény nélküli eseménysor, amely magában foglalja a véletlen és a megtervezett mozzanatokat, a művészeti aktivitást és általában a közönség bevonását is. Előzményeként elsősorban a dadaista manifesztációkra szokás hivatkozni, igazi kibontakozása pedig a » pop-arthoz és az » environment műfajhoz kötődik. Wolf Vostell szerint a happening egyrészt a pop-art cselekvéssel való feltöltése, másrészt az environment ("környezetszobrászat") aktív vetülete. A happening első jelentősebb művelői között kiváló pop-art-művészeket találunk, mint pl. Robert Rauschenberg, Jim Dine és Claes Oldenburg, de zenészek, színészek és irodalmárok is csatlakoztak a mozgalomhoz. A szakirodalom általában három válfaját különbözteti meg: az amerikait, a németet és a franciát. Az amerikai, amelynek vezéregyénisége Allan Kaprow, kötődik legszorosabban a pop-arthoz. Játékos, többnyire kritikátlan szemlélet jellemzi, miközben ez a változat törekszik leginkább a néző aktivizálására, társalkodóvá való előléptetésére. A német Wolf Vostell és köre a berlini dadaisták agresszivitását, destruktivitását és társadalombírálatát folytatja, s a happeninget leginkább a politikai provokáció eszközének tekinti. A francia happening, Jean-Jacques Lebel vezetésével, rituális és szürreális jellegű, s nem kisebb célt hirdet, mint az élet totális megváltoztatását, ami természetesen az uralkodó ideológiák kíméletlen bírálatától sem lehet teljesen mentes. A három változatban közös, hogy a művész által rendezett improvizált "történés" a mindennapi élet banális tárgyaitól kezdve a legközönségesebb szituációkig mindent a tudattágító vagy tudatromboló aktivitás lehetséges eszközeként kezel. Ezzel is, és a művészeti professzionalizmus elleni tiltakozásával is a művészet és a művészetből hagyományosan kirekesztett területek közötti határ eltörlésére törekszik, vagyis hirdeti, hogy váljék azonossá a művészet az élettel (Jean-Jacques Lebel például az 1968. évi párizsi diáklázadást totális happeningnek tekinti). A ~ művelőinek többsége erős vonzalmat tanúsít a rendetlenség és a véletlen iránt, mert ezekben a totalitárius rendszerek magas szervezettségének ellenpólusát látja. Részben ezzel függ össze a ~ egzakt meghatározásának lehetetlensége és Allan Kaprow javaslata is: "A happeninget sohasem kellene előre próbálni, jó lenne, ha lefolyását laikusok vezetnék, és ha sohasem ismétlődne meg ugyanaz a műsor." Ellentétben a színházi előadással, amely mindig fikció, a happening egyszeri és megismételhetetlen realitást kíván nyújtani, ami azt is jelenti, hogy a résztvevőknek kerülniük kell a színészkedést: nem szerepeket kell eljátszaniuk, hanem szituációkba kell beilleszkedniük, utasításokat végrehajtaniuk és az adott kereteket új tartalmakkal feltölteniük. A ~ egyik alfajának tekinthető a George Brecht által kidolgozott event (esemény) műfaja. Brecht szerint ez semmivel sem jelent többet a szó szótári meghatározásánál, vagyis úgyszólván bármilyen esemény a fogalomkörébe tartozhat. Az eventek a maguk minimalizmusával a ~nél általában erősebben hangsúlyozzák az esemény reális voltát, egyszerűségükkel pedig igen provokatívak lehetnek. Brecht példája a "csurgatott esemény"-re: "csöpögő víz és üres edény úgy elrendezve, hogy a víz az edénybe essék". (Sebők Zoltán) Az első magyarországi ~et Altorjay Gábor és Szentjóby Tamás rendezte meg 1966. június 25-én Erdély Miklós testvérének a pincéjében (Budapest, XII. ker., Hegyalja u. 20/b) Az ebéd. In memoriam Batu Kán címmel, Jankovics Miklós részvételével. Magára a ~ szóra a művészek egy újságcikkben bukkantak rá, amelyben közvetett módon – valószínűleg egy színházi eseménnyel összefüggésben – utaltak erre a kifejezési formára. Jóllehet ebben az időszakban komolyabb elemző írás magyarul a ~ről nem jelent meg, – Altorjay és Erdély 1967–69 körül keletkezett írásai kéziratban maradtak –, a szó különböző avantgárd művészeti megmozdulások, akciók, performance-ok, fluxus-rendezvények megnevezéseként előfordult a sajtóban. Az első magyarországi ~ nyomtatásban is olvasható elméleti előzménye Erdély Montázs-éhség c. tanulmánya volt, amely a Valóság 1966/4. számában jelent meg, és montázs-technikának elsősorban a filmművészetben való alkalmazásáért szállt síkra. Altorjay és Szentjóby ebben az időben ismerte meg a náluk majd egy generációval idősebb Erdélyt, akit szintén foglalkoztattak az akció-jellegű művészeti formák, és számos ötlettel járult hozzá Az ebéd megvalósításához. Külön ki kell emelni dr. Végh László, röntgenorvos személyét, akinek köszönhetően egy non-konformista életformával és a legprogresszívebb művészeti és zenei törekvésekkel ismerkedtek meg, így pl.: John Cage zenéjével. Cage-nek a véletlen-elven alapuló és a köznapi hangokat is felhasználó komponálásmódja, zen-buddhista beállítottsága az USA-ban is jelentősen hozzájárult az első ~ek létrejöttéhez. Altorjay és Szentjóby e különböző formai, világnézeti és tartalmi ösztönzéseket a konkrét társadalmi, politikai szituáció elleni lázadással is összekapcsolva egy direkt és közönség-sokkoló művészet-felfogásig jutott el, amelynek első spontán kifejeződése volt Az ebéd, "a destrukciónak, a megsemmisítésnek a jelképeként". Később Jürgen Becker és Wolf Vostell Happenings, Fluxus, Pop Art, Nouveau Réalisme. Eine Dokumentation című könyvéből (Hamburg, 1965) és más kiadványokból tudatosan is tájékozódtak, ezen irányzatok képviselőinek egyes műveit lefordították és előadták. A második magyarországi ~ Altorjay Gábor Aranyvasárnap 1969 (Pre-antimotívum happening) című ~je volt, amelyet Erdély Miklós pincéjében tartott (Budapest, II. ker., Virágárok 6/b) 1966. december 27-én, s amelyben a teológiát tanuló Altorjay – aki egyébként ekkor ismerkedett meg Tadeus Kantorral – számos vallásos elemet ötvözött a pop-art-os, realista tárgyhasználattal. Az 1967 szeptemberében Németországba emigráló Altorjay tervezett egy harmadik magyarországi happeninget is Happening/akciókoncert (in memoriam fluxus) címmel, melynek vázlatai kéziratban maradtak fenn. A tervezet jól mutatja az alcímben is jelzett » fluxus felé való fordulást: Altorjay, Erdély és Szentjóby saját, rövidebb darabjai mellett bemutatták volna Ben Vautier, Tomas Schmit, és mások műveit is. Az 1967. április 12-én a Magyar Írószövetség székházában Altorjai Sándor, Altorjay, Erdély és Szentjóby részvételével megrendezett akcióest szintén külön magánszámokból állt, s Erdélytől elhangzott a Furcsa zokogás című hangjáték, amely e korszak kevés megmaradt eredeti hangfelvétele közé tartozik, és a különböző eredetű szövegek montázsával, felkiáltásaival, zenebetétjeivel – a nyomtatásban is olvasható írott szövegen túl – jól érzékelteti az irodalomban jelentkező "happening-struktúrát". Az 1967-ben Erdély Miklós kertjében Altorjay, Erdély, Bill McCagg és mások részvételével lebonyolított Húsvéti vendégség 67 című eseményen kívül meg kell még említeni az 1967-es ORGIA című ~tervezetet, melyet Altorjay, Erdély és Szentjóby készített a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói részére. A tervezet koncepciója, hogy a résztvevőket aktivizálja felszabadultabb látásmódra a felesleges előítéletek megzavarásával. A feszült külpolitikai helyzet, a háború és az élet kibírhatatlan ellentétének és komikumának mélyebb átérzésére egy olyan előadás keretében, ahol a néző szembetalálja magát velünk. (A ~et az eredeti vázlat alapján Szentjóby Tamás vezette le 1998. október 26-án a Műcsarnokban.) Altorjay disszidálása után Szentjóby elsősorban fluxus-jellegű akciókat készített. Erdély ~felfogása eleve eltért az általa "szürrealisztikus ~nek nevezett első ~ekétől, saját műveit "konceptuális ~nek", konceptuális vagy szöveges akcióknak nevezte, később pedig performance-nak. A ~ azonban mint formai/strukturális jelenség elméletileg érdekelte, s mind a spiritiszta szeánszokkal, mind pedig a népi rituális cselekvésekkel való kapcsolatára rámutatott. 1968-ban Kecskeméten fe Lugossy László és ef Zámbó István az általuk alapított, rövid életű Purgatórium Klubban megrendezett zenei bemutatókat, spontán akciókat, "patetikus színházat" és élőképeket szintén ~nek nevezték. Az ebben az évben székhelyüket Szentendrére áthelyező művészek, a későbbi » Vajda Lajos Stúdió tagjai a 70-es évek közepéig használták a ~ kifejezést egyes "élő művészeti" megnyilvánulásaikkal és műveikkel kapcsolatban (pl.: "fotóhappening"). Zámbó 1970-ben tartotta meg a szentendrei Theatrumban a végül is rendőri közbeavatkozással befejeződő Nalaja-~et, amely egy szabad asszociációkra épülő nyelv-játék volt a közönséggel. A magukat elkötelezetten amatőrnek valló szentendrei művészek zenei és költői elemeket vegyítő ~jei kezdetben a hippi- és a rockkultúra élet- és művészetfelfogásának jegyében jöttek létre, s neodadaista vagy "újromantikus" akcióikkal később is (lásd az 1980-ban alakult Bizottság együttes tevékenységét) a dada és szürrealizmus hagyományához kapcsolódtak. A 70-es években a ~eket akciók és » performance-ok váltották fel. 1970-ben a József Attila Művelődési Központban június 6-án megrendezett Balaskó Jenő–Ladik Katalin-esttel kapcsolatban került sor egy sajtóvitára, amelyben a ~ még címszó lett, s 1973-ban szintén zsurnalisztikai fogásként emlegettek ~et a » Balatonboglári kápolnatárlatokkal kapcsolatban, amelynek rendezvényei közül csupán a 1971-es, Baksa-Soós János és Szentjóby Tamás tervezte Paralel-kurzus tanpálya/1971. ~ avatási szertartás "A–B" sorolható ehhez az irányzathoz.
/ ÍRTA: Szőke Annamária /
/ FORRÁS: ARTPORTAL.HU /
