KABUKI

 

 

A kabuki  a három fő japán színházi műfaj egyike.

 A bábjáték háttérbe szorításával a legnépszerűbb „polgári” színház az Edo-kor (1600–1867) óta.

Stilizált, részletesen megszabott s kötelező hagyományokra épülő (artisztikus, de sokszor artistaügyességet kívánó) mozgásformák jellemzik, amelyeket ugyanúgy katának neveznek, mint a harcművészetekben: küzdelem (tate), drámai kivonulás (roppó), látványos pózok (mie), némajelenetek (dammari).

Válfajai témák szerint a vad (aragoto), a történelmi (dzsidaimono), a hétköznapi (szevamono) és a táncos (soszagoto) darabok.

A női szerepeket eleinte nők, majd fiúk játszották, de hivatalos parancsra ezeket is hamarosan férfiak (onnagata) vették át.

A ma (a kiotói Minamizában, a tokiói Kabukizában és Nemzeti Színházban) játszott művek többsége Edo-kori, noha modern szerzők is írtak kabukidrámákat.

A legnépszerűbbek közé tartozik a Szonezaki sindzsú (’Páros öngyilkosság Szonezakinál’) és a Josicune szembonzakura (’Josicune ezer cseresznyefája’).

A kabuki eredetét egy Okuni nevű táncos papnőnek tulajdonítják, és a társulatok kezdetben kizárólag női színészekből álltak. Ezen színésznők többnyire kurtizánok közül kerültek ki. A női kabuki hamar züllésnek indult és a prostitúció eszközévé vált. 1629-ben hatósági rendelettel tiltották ki a nőket a színpadról. A kabuki ekkorra hatalmas népszerűségre tett szert, és a színésznőket fiatal fiúk váltották fel. Ezek az úgynevezett vakasúk (japánul: 若衆) többnyire serdülő korban lévő fiúk voltak, gyakran fiú prostituáltak. Pártfogóik többnyire kuncsaftjaik is voltak, a darabok sokszor erotikára épültek, néha szexuális aktust is megjelenítve. A kabuki első évtizedei összefonódtak a prostitúcióval és a homoszexualitással. A hatóságok természetesen ezt sem nézték jó szemmel. ^[1] Ezután a női szerepeket csak felnőtt férfiak játszhatták. A vakasú megmaradt, mint külön szerepkör - a fiatal fiú szerepek. A Meidzsi-korban a nőket tiltó rendeletet megszüntették, ekkorra azonban az onnagata a kabuki elválaszthatatlan részévé vált.

Bár a Meiji-korban lehetőség nyílt rá, hogy a női szerepeket nők játszhassák, az onnagata mégsem tűnt el. Oly mértékben a kabuki részévé vált, hogy nélküle nem tudott ugyanaz lenni. Szemlélete is lényegesen megváltozott: a japánok szemében az onnagata már nem egyszerűen egy színész vagy szerep, hanem egy tradicionális érték, egy nemzeti kincs. Mikor megindult japánban a filmgyártás, a női szerepeket a filmvásznon is onnagaták játszották, ez a szokás azonban hamar megszűnt, a kabuki társulatok tagjai viszont máig egytől-egyig férfiak.

Onnagatának lenni nem annyit jelent, hogy a színész női ruhába bújik. A cél egy eszményi nő-kép árnyalt megformálása, gesztusokkal, mimikával, hangváltoztatással. Az onnagata minden mozdulata és reakciója nőiességet áraszt. A színészek kifejezetten erre a játékstílusra specializálódnak és nem - de legalábbis ritkán - láthatók más szerepekben. V. Bandó Tamaszaburónak, Japán egyik leghíresebb onnagatájának szavaival^[2]: „Egy férfi szemével és érzéseivel játszom egy nőt; mintha egy férfi festene portrét egy nőről. Egy idealizált nőképet próbálok megformálni, mint mikor egy író leírja egy nő érzelmeit egy férfi szempontjából. Nem bemutatok egy nőt, hanem a nő lényegét ábrázolom. Sok tudást felhalmoztam a nőkről. Figyeltem őket: így reagálnak, így érintik meg a hajuk, mikor gondolkodnak. Összegyűjtöttem ezeket a dolgokat és átformáltam.”

Az onnagata színészek kezdetben többnyire fiatal férfi prostituáltak voltak, akik gyakran hétköznapjaikat is nőnek öltözve, nőként viselkedve töltötték. Ennek fényében a női szerepek megformálása testhezálló feladat volt. Mára ez gyökeresen megváltozott, az onnagaták elismert, köztiszteletben álló művészek. Előadásuk tökéletesítése érdekében ma is megesik, hogy egy színész a hétköznapokon is nőiesen viselkedjen, de kevéssé jellemző. A leghíresebb onnagaták ünnepelt sztárok. Filmek, fotóalbumok készülnek róluk, és hatalmas rajongótáboruk van. A kabuki színpadán a kezdetektől feltűntek kiemelkedő onnagaták, akik mind valami emlékezeteset és maradandót alkottak, ezzel örökre beírták nevüket a kabuki történelmébe.

/ FORRÁS: Wikipédia /