/ Politikai szatíra /

Készült: J. P. Sartre - Főbelövendők klubja című műve alapján.

SZEREPLŐK

- IKSZIPSZILON - a szélhámos
- CSŐLAKÓ
- CSŐLAKÓ FELESÉGE
- RENDŐRFELÜGYELŐ
- ALFA - az Esti Újság főszerkesztője
- BÉTA - az Esti Újság rovatvezetője
- GAMMA - az Esti Újság újságírója
- DELTA - az Esti Újság újságírója
- ZÉTA - az Esti Újság intézőbizottságának elnöke

- KAPPA - Intézőbizottsági tag
- SZIGMA - intézőbizottsági tag
- EPSZILON - a deffenzív osztály vezetője
- ÜPSZILON - a deffenzív osztály felügyelője
- THÉTA - Béta lánya
- IÓTA
- OMIKRON
- TRAVADZSA ELŐLJÁRÓJA
- TITKÁRNŐ
- TOLMÁCS
- TESTŐR 1.
- TESTŐR 2.
- TAU
Rendőrök, fényképészek, küldöncök, ápolók....


ELSŐ FELVONÁS

Első kép

Elhagyatott folyópart, mely lehet bárhol a világon....
A parton két csőlakó. A férfi alszik, felesége ábrándozik.

Feleség: Édes Istenem....

Csőlakó: / Félálomban. / Mi az?

Feleség: Milyen szép!

Csőlakó: Micsoda?

Feleség: Hát a Hold.

Csőlakó: Mitől lenne szép? Minden nap egyforma....

Feleség: Szép, mert olyan gömbölyű.

Csőlakó: Ugyan... Ezt is a gazdagoknak találták ki.... Meg a csillagokat is....

Feleség: Ne morgolódj mindig.... Majd lesz jobb is....

Csőlakó: Jobb...Mikor?

Feleség: Majd most... a reformok után....

Csőlakó: Reformok....ugyan... / legyint a kezével és visszafekszik. /

Feleség: / Darabig nézelődik, aztán rázni kezdi a férjét. /
Te ! Nézd! Azt ott!

Csőlakó: Mi van már megint?!

Feleség: A hídon! A lámpa mellett! Valaki öngyilkos akar lenni!

Csőlakó: Hát aztán.... Most van a szezonja....

Feleség: Ő is a Holdat nézi... Szegénykém... Az előbb én is pont azt néztem... Most veszi le a kabátját... Összehajtja... milyen pedáns ember... Így messziről egész klassz férfi....

Csőlakó: Ugyan... egy senkiházi....

Feleség: Miért lenne az?

Csőlakó: Aki már vízbe öli magát....

Feleség: Pedig ez nekem is tetszik nagyon. Ez a vízbefulladás... Csak ne kelljen ugrani....Mert attól félek.... Hátamra feküdnék, széttárnám a kezem, s a víz jönne belém mindenhol: szerelmesen....

Csőlakó: Látszik, hogy asszony vagy! Ha egy férfi becsukja a boltot, akkor az szóljon akkorát, hogy megemlegessék! Az a fickó ott egy anyámasszony katonája.... / Visszafekszik. /

Feleség: Nem várod meg, amíg beugrik?

Csőlakó: Ráérünk még arra. Amíg ez nekidurálja magát... Majd költs fel!
/ Visszafekszik /

Feleség: / Merengve /
Ez a legszebb... Az utolsó pillanat.... Ilyenkor olyan szelíd a tekintet...
/ Megrázza a férjét /
Most! Most! Nézd! Ez aztán igazi fejes ugrás volt!

Csőlakó: Megtörtént? / Felkecmereg és elindul. /

Feleség: Hová mégy?!

Csőlakó: A kabátjáért... Ami rajtam van már lerohad rólam....

Feleség: Csak nem hagysz egyedül egy vízbe fúlttal?!

Csőlakó: Mit félsz? Már elmerült.
/ Indul aztán megtorpan. /
A fenébe! Hát ez nem is halt mag!

Feleség: / Csalódottan. / Nem? De kár...

Csőlakó: Jól van... Nincs semmi baj... Csak a feje jött fel... Egy fuldoklónál ez normális....
/ Vissza ül a helyére. /
Hát, most várnom kell egy kicsit. Amíg él, nem nyúlok a kabátjához. Elvégre nem vagyok én tolvaj....
/ Méltatlankodva csettintget a nyelvével. /
C....C...C...C

Feleség: Mi az? Mond már!

Csőlakó: Ezt már nem szeretem.... Úszik.

Feleség: Nahát, hogy neked semmi sem jó....

Csőlakó: Az ilyen legénykedőket nem szeretem.

Feleség: Legénykedik vagy nem: ennek már úgyis kampec lesz...

Csőlakó: Akkor is meg van a véleményem róla! .... És a kabátnak is lőttek... Én legalább megvártam volna, amíg jobb létre szenderül, de most már az első járókelő elviheti... Nem mindenki olyan kényes a becsületére, mint én.
/ Hosszú kötelet kezd kibogozni. /

Feleség: Mit csinálsz?

Csőlakó: Oda hajítom neki.

Feleség: / Ijedten. / Hagyd abba te szerencsétlen! Mentsék ki a mentők! Az ő dolguk! Maradj a fenekeden, mert még baj lesz belőle! A mi fajtánktól nem veszik jó néven, ha önállóan döntünk... Erre megvannak az illetékesek...

Csőlakó: Amit mondasz, aranyigazság....

Feleség: Akkor hát tedd le azt a kötelet.

Csőlakó: Azért mégis csak oda kellene dobni... úszik.

Feleség: / Örömmel. / Látod?! Már késő! Alámerült! Alámerült örökre! Ettől megszabadultunk!

Csőlakó: Ezt ellőttük....

Feleség: És a kabát? Nem mégy utána?

Csőlakó: Nem. Elment tőle a kedvem. Egy ember meghalt, mert mi nem segítettünk rajta... Ilyenkor mindig magamra gondolok... Ha nekem segítettek volna az életben... Hej, mennyivel többre lennék én méltó....
/ Visszafekszik és rögtön horkol. /

Feleség: / Rázza. / Ébredj! Ébredj! Megint felbukkant! Gyorsan a kötelet!
/ A Csőlakó hangosan felhorkan, de nem mozdul. /
Te vén mocsok! Ott hagynál egy embert a bajban?!

Csőlakó: / Felül. / Szóval meggondoltad... És miért gondoltad meg?

Feleség: Mert olyan szépen beszéltél az előbb magadról....

Csőlakó: Az asszonyokon nem lehet eligazodni....
/ Bedobja a kötelet, majd kis idő múlva dühösen visszarántja. /
A francba!

Feleség: / Nézi, hogy mi történik. /
Mi az? Már el sem akarja kapni?!

Csőlakó: Hallgass már! Még ilyet!.... A férfi alighogy vízbe ugrik, az asszony máris azt akarja, hogy se szó se beszéd, rögtön másszon ki a szárazra! Hát nem tudod te azt, hogy mi a férfi büszkeség?!
/ Újra eldobja a kötelet. /

Feleség: / Ujjongva. / Elkapta! Most elkapta!

Csőlakó: / Csalódottan. / El... Most el... nem kérette magát... Mondtam én, hogy anyámasszony katonája....

Feleség: Húzni se kell! Jön magától! Büszke lehetsz! Én irtó büszke vagyok! Ez olyan, mintha gyereket csináltál volna nekem!

Csőlakó: Látod?! Nem mindenki gazember még ebben az országban! Mi például nem vagyunk azok!.... Hej, ha én is találkoztam volna valakivel, aki kihúzott volna a szarból...

Ikszipszilon: / Csurom vizes, csapzott és dühös. /
Seggfejek! Barmok! Hát már ebbe is beleütitek az orrotokat?! Azt hiszitek, hogy a nagy reformok közepette nektek már mindent szabad?! Hogy ti vagytok a Gondviselés?! Tetűfészkek vagytok, nem emberek!

Csőlakó: Mi azt hittük...

Ikszipszilon: Hallgass! Olyan világos az este, mint a nappal! Láthattátok jól, hogy mire készülök! Megakartam ölni magam! Érted már?! Olyan mélyre süllyedtetek, hogy már nem tisztelitek egy haldokló végakaratát sem?!

Csőlakó: De maga nem haldokló....és nem is halt meg....

Ikszipszilon: Azért nem haltam meg, mert ti megsértettétek a végakaratomat!

Csőlakó: Nem akartunk mi rosszat...

Ikszipszilon: Éppen ez az utálatos benned! Mindenki rosszat akar... Miért nem akarsz hát olyan lenni, mint mindenki?! Vagy téged is megcsapott a változások szele?! A fene nagy demokráciában úgy érzed, hogy beleszólhatsz bármibe, bárkinek az életébe?... Ha rosszat akartál volna, csak szép csendesen megvártad volna amíg megdöglök, aztán fellopakodsz a hídra és ellopod a kabátomat, amit ott hagytam. Egyszerre három embert tettél volna boldoggá: engem, hogy hagysz meghalni, és kettőtöket, mert kerestetek volna háromezret!

Csőlakó: Háromezret ér az a kabát?!!!
/ Elakar osonni a kabát irányába, de Ikszipszilon elkapja a karját. /

Ikszipszilon: Minimum háromezret, de lehet, hogy négyet!... Meg ne próbálj most már érte menni! Amíg élek, a kabát az enyém!

Csőlakó: Kár...

Ikszipszilon: / Direkt cukkolja. /
Vadonatúj.... Meleg... Utolsó divat...Selyemmel bélelve... Belső zsebei is vannak... Érted, te hülye?! A te érdeked is volt, hogy én meghaljak!

Csőlakó: Tudom én azt uram... de én csak a maga érdekeit néztem... Szívességet akartam tenni magának.

Ikszipszilon: Harmincöt éves vagyok, haver! Kitapasztaltam minden emberi gonoszságot és aljasságot! Azt hittem, hogy ismerem az emberi szívet és meg kellett érnem a halálom napján, hogy egy emberszabású alak azt vágja a képembe, hogy ő nekem szívességet akart tenni! Senki, érted, senki nem tesz ebben a rohadt világban szívességet senkinek!.... tudod te, hogy én most hálával tartoznék neked? Én... Neked! Ezen én csak röhögök, mert ez röhögni való.... / Gyanús, óvatos hangon. / Várjunk csak.... Remélem, nem képzeled még véletlenül sem, hogy én most neked köszönhetem az életem?!

Csőlakó: Nem uram...dehogyis....

Ikszipszilon: / Ráordít / Kié az életem?!!!!

Csőlakó: / Ijedten / A magáé! Csakis a magáé!

Ikszipszilon: Így van! Az életem az enyém! Nem tartozom érte köszönettel senkinek... Még a szüleimnek sem! Mert ki táplált engem? Ki nevelt föl? Ki vigasztalt meg első bánatomban? A szüleim?! Hát nem, te szaros! Egyedül csak én, saját magamat! Én csak magamnak tartozok számadással! Én a saját tetteimből születtem meg!!!
/ Megragadja a csőlakó kabátját és rázza. /
Mi vitt rá?! Valld be az igazi okot! Akarom tudni, mielőtt meghalok.... Pénzt reméltél, mi?! Kihúzol és majd fizetek... Ugye így gondoltad?!

Csőlakó: Az öngyilkosoknak üres a zsebük, uram....

Ikszipszilon: / Elengedi. / Akkor valami más.... Hát persze! Hiszen ti büdösek vagytok a gőgtől! Nektek a fejetekbe szállt a nagy szabadság! A döntési és szólási szabadság, amit kaptatok! Biztosan azt gondoltátok, hogy itt van ez a finom úriember, akinek az arca, ha nem is klasszikus szépség, de értelmet és erőt sugároz, és elhatározta, hogy véget vet az életének.... És erre Te...Te csatornapatkány...mert az vagy! ... Egy pincebogár, egy agyalágyult vakondok!...Úgy gondoltad, hogy tisztábban látsz, mint az az úr, jobban ismered az érdekeit, mint ő maga! Elhatároztad helyette, hogy csakazértis élni fog! ... Ugye így gondoltad?!... Hát mi ez ha nem gőg?! Az alsóbbrendű lények ostoba gőgje!

Csőlakó: De kérem én....

Ikszipszilon: / Nem hagyja szóhoz jutni. /
Néró kiragadta rabszolgáit a feleségük karjaiból, hogy oda dobja őket a halaknak! Te kegyetlenebb vagy, mint Néró, mert te kiragadsz engem a halak közül, hogy oda dobj az embereknek! ..... Megkérdezted te egyáltalán, hogy mit fognak velem csinálni az emberek?! Nem! Csak mentél a bolond fejed után! Ó, te szerencsétlen ország! Mi lesz belőled, ha már a csőlakóid is olyan kényükre-kedvükre szórakozhatnak, mint a római császárok?!

Csőlakó: De uram...

Ikszipszilon: Igenis, mint a római császárok! Mert te is azzal szórakozol, hogy bámulod, miként tolom el a halálomat, miután már eltoltam az életemet! Meghúzódsz itt a sötétségben és naphosszat azt lesed, hogy hogyan rángathasd a madzagot!

Csőlakó: Miféle madzagot?

Ikszipszilon: Ne vágj olyan ártatlan képet, Caligula! Mindannyiunkból, minden emberből kilógnak a madzagok, és ha valaki rángatni kezdi, akkor táncolunk... Én csak tudom.... Tíz esztendőn át csináltam... Én megkerestem a gazdagokat az otthonukban, a hatalmuk csúcsán, és akkor készpénzért eladtam nekik a felhőt. Nos... most már azonban az élet is olyan lett, mint egy póker parti, ahol a két hetes üti az ászt! Hiszen egy tetűcsászár Caligula megtudott engem táncoltatni a Holdfényben... Engem, aki valaha dróton rángattam a világ nagyjait! Hát nesze neked demokrácia, nesztek reformok!...
/ Rövid, elfulladt szünetet tart. /
Jó. Rendben van. Megyek és vízbe fojtom magam... Jó éjszakát!

Csőlakó és Feleség egyszerre: Jó éjszakát!

Ikszipszilon: / Hirtelen visszafordul. /
Nyugtassatok meg, hogy nem fogjátok újra kezdeni! Ugye nem vacakoltok azzal a kötéllel?

Csőlakó: Nem. Esküszünk magának, hogy nem nyúlunk a kötélhez.

Ikszipszilon: És ha majd az utolsókat rúgom?

Csőlakó: Mi majd csak dörzsöljük a kezünket.

Ikszipszilon: És ha segítségért kiáltok?

Csőlakó: Majd énekelni fogunk, hogy ne halljuk.

Ikszipszilon: Helyes...ezt már szeretem... Hát akkor megyek....

Csőlakó: Jó éjszakát!

/ Hirtelen rendőrségi autó szirénája hallatszik. /

Ikszipszilon: / Rémülten. / A szentségit! Ezek itt vannak!

Csőlakó: Kik vannak itt?

Ikszipszilon: Okaim az öngyilkosságra!

Csőlakó: / Ő is ijedt. /
Akkor hát... mi nem akarjuk visszatartani magát!
/ Tolja a férfit, hogy induljon már. /

Feleség: Csak gyorsan, ha nem veszi tolakodásnak, mert ezek ide jönnek! .... Velünk ne törődjön, mi sok vízi hullát láttunk már....

Csőlakó: Igaz, hogy ritkán volt módunk ilyen jól elbeszélgetni velük....

Ikszipszilon: Hulljatok le csillagok! Fogyjon el a Hold! Kettős napfény vágjon ide és világítsa meg ezt a mélységes emberi butaságot!... Féltek, nyavalyások?! Hát miféle okotok van nektek az életre?!

Csőlakó: Okunk? / A feleségéhez fordul. / Tényleg, mi okunk van rá?

Feleség: Én bizony nem tudom....

Csőlakó: Hát.... élünk... ennyi az egész...

Feleség: Ha már elkezdtük, folytatjuk....

Csőlakó: Úgyis megérkezünk a végére, minek akkor siettetni?

Ikszipszilon: Megérkeztek....igen...De milyen állapotban? Mint az élő hullák! Végig robotoljátok az életeteket, és mindezt miért?! Azért, hogy még lakásotok és betevő falatotok se legyen! Azért, hogy a társadalom patkányai legyetek! Kikészültök, mielőtt meggebedtek! .... Ragadjátok meg most az alkalmat! Nyújtsatok kezet barátaim, és ugorjunk együtt.... Hármasban még a halál is élvezetesebb!

Feleség: / Visszahőköl. / De miért haljunk meg?

Ikszipszilon: Azért, mert lebuktatok a mélybe! Mert ez az ország semmibe vesz benneteket! Hát nem érzitek a társadalom elitjének súlyát a pofátokon?! Rátok lép! Egyenesen a pofátokba! Nézzetek meg engem! Én bátor vagyok ugrani! Én a saját tetteim egyszülött fia vagyok és saját magam apagyilkosa! Ugorjunk bajtársak! Az ember és az állat között nincs más különbség, csak annyi, hogy az egyik tud öngyilkos lenni, a másik nem...
/ Igyekszik magával húzni a csőlakót. /

Csőlakó: / Félve elhúzódik. / Csak ön után, uram... Én még meggondolom....

Ikszipszilon: Nem győztelek meg?

Csőlakó: Nem egészen....

Ikszipszilon: Igazán itt az ideje, hogy becsukjam a boltot... Úgy látszik, hanyatlom... Régebben pár szóval mindenkit megtudtam győzni....

/ Újra hallani a rendőrségi szirénát, most közelebbről. /

Úristen! A zsaruk egyre közelednek!

Csőlakó: Maga kasszafúró?

Ikszipszilon: / Sértődötten. / Úgy nézek én ki, mint egy mackós? Én szellemi bűnöző vagyok!.... Öt év sitt vagy a halál! Ez itt a kérdés....

Csőlakó: Ezek egyre közelednek!

Feleség: Látod, mit mondtam? Elkapnak minket is falazásért és dagadtra vernek!
/ Ikszipszilonhoz fordul könyörögve. /
Az Istenért uram, ha még mindig megakarja magát ölni, miattunk ne zavartassa magát! Ellenkezőleg! Mi nagyon hálásak leszünk ha vízbe ugrik, mielőtt a hekusok a nyakunkra jönnek... Ne tagadja meg tőlünk ezt a kis szívességet, uram!

Ikszipszilon: Én soha nem tettem szívességet senkinek, és nem fogok a halálom napján új szokásokat felvenni.
/ Rendőrségi sziréna még közelebbről. /
/ Körbenéz. / Van még időm meglógni?!

Csőlakó: Jönnek ezek minden irányból....

Ikszipszilon: Ha elkapnak, titeket is megruháznak! Az érdekeink tehát közösek. Ha én megmenekülök, ti is megmenekültök....
/ A földre mutat. / Mi az ott?

Csőlakó: Az ünneplő nadrágom....

Ikszipszilon: Add ide! / Leveszi a nadrágját és felveszi a másikat. / Micsoda göncök!.... Csupa tetű!.... / A másik nadrágot bedobja a folyóba / Nos, mostantól ti vagytok az én jó szüleim! .... Itt vannak! Lefekszem és alszom! Mondjátok majd azt, hogy a fiatok vagyok! / Lefekszik. /

Csőlakó: Ezek nem hiszik el....

Ikszipszilon: Tekints engem a szívügyednek, akkor majd elhiszik. /Betakarja magát egy rongydarabbal. /

Felügyelő: Jó estét! Ki kiabált?

Feleség: Mikor?

Felügyelő: Az előbb.

Feleség: Az uram.

Felügyelő: Miért kiabált?

/ Folytatás a 2. részben /