A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1962-ben végezte el. Ezután 11 éven át, 1973-ig, a debreceni Csokonai Színház rendezője és közben az Egyetemi Színpad tagja is volt. Főrendezői tisztséget töltött be 1973 és 1978 közt a kecskeméti Katona József Színházban. Részt vett a Gyurkó-féle népszínházi kísérletben, ahol szintén főrendező volt, majd a következő három évben ugyanitt művészeti vezető. 1980 és 1982 között a szegedi Nemzeti Színház művészeti tanácsadója.

1982-tól 1984-ig volt a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház megbízott igazgatója és művészeti vezetője, jelentős szerepet vállalt a színház megalapításában is. 1984-től 1987-ig igazgató-főrendező, majd még egy évig művészeti tanácsadó. Az 1987-88-as évadban már a Nemzeti Színházban is dolgozik, mint rendező, majd Szegeden a szegedi Nemzeti Színház társulatának újjászervezésében vesz részt. 1989-ben ugyanitt megalapítja a Független Színpadot, amit 1990-ben Budapestre költöztetnek, hogy 1991-től ott működjön.

1994-től 1998-ig a Budapesti Kamaraszínház tagja, 1995-től annak művészeti vezetője, eközben többször vállalt vendégrendezést vidéki színházakban is.

2000-ben költözött vissza Zala megyébe, Zalaszentgrótra. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2005. július 27-én este érte a halál a Zala Megyei Kórházban. Végső nyughelyére augusztus 3-án helyezték a zalaegerszegi Göcseji úti köztemetőben.

Modern rendezési elveket követett; a hagyományos és klasszikus darabokat is új rendezői felfogásban állította színpadra, így az előadásai sokszor meghökkentőek, vitákra késztetőek voltak. Például a Zalaegerszegen színre vitt Az ember tragédiája előadás (először 1982-ben) a mű teljesen újszerű megközelítése volt.

Díjai:

• Jászai Mari-díj (1975.)
• Érdemes Művész (1977.)
• Kiváló Művész (1985.)
• Zala Megyei Alkotói Díj (1988.)
• Magyar Művészetért Díj (1989.)
• Kossuth-díj (1993.)
• A Hevesi Sándor Színház örökös tagja (1997.)
• Zalaegerszeg városától színház- és társulatteremtő tevékenységéért 2004-ben Pro Urbe-díjat kapott.