GARAS DEZSŐ
/ 1934 - 2011 /
Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező.
Grósz Lajos és Sirger Ilona gyermekeként született. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult 1953-tól 1957-ig, majd a Nemzeti Színház szerződtette. 1965-től 1976-ig a Madách Színház tagja volt, majd egy évadot a 25. Színházban töltött. 1977-től 1980-ig a Mafilm munkatársa, majd 10 évig a Népszínház tagja. 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség tagja volt. 1990-1993 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja, majd két évadig a Művész Színház vendégművészeként játszott. 1993-tól 2003-ig szabadfoglalkozású színész volt. 1999 és 2002 között a budapesti Katona József Színházban játszott. 2003-ban egy évadra a Vígszínház tagja lett. 2004-től 2011. december 30-án bekövetkezett haláláig a Nemzeti Színház művésze volt. Szerepei utóéletéről saját maga gondoskodott.
Első színpadi rendezése 1982-ben vendég rendezőként volt a Józsefvárosi Színházban. Eduardo De Filippo: Ezek a kísértetek című darabját rendezte[3]. Filmen először a Makk Károly rendezésében 1954-ben készült Liliomfiban játszott, az ifjú Schnaps-ot alakította. Utolsó filmes szerepe Frici megformálása volt a 2011-ben készült VilágjobbítókJó estét nyár, jó estét szerelem című darabjában[4]. Munkássága során leginspirálóbb partnereinek Darvas Ivánt, Kern Andrást, Kútvölgyi Erzsébetet és Törőcsik Marit[5] című tévéfilmben. 2011 decemberében jelentette be, hogy visszavonul a színpadtól, ám döntését a nyilvánosság elé nem hozták. A Nemzeti Színházban utolsó előadása 2011. december 20-án volt, amikor Törőcsik Mari kérésére még eljátszotta az apa szerepét Fejes Endre–Presser Gábor tartotta. Törőcsik Marihoz fűződő barátsága egész pályafutása során végigkísérte, először 1953-ban léptek együtt színpadra a Nemzeti Színházban.
Utolsó napjait családtagjaival töltötte, bízott a felépülésben.[7] Garas Dezső hosszú vesebetegség után 2011. december 30-án elhunyt, 77 éves korában, álmában érte a halál. A Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.[8]
2012. január 11-én, a Farkasréti temetőben búcsúztak tőle családtagjai, pálya- és alkotótársai, barátai és a hőn szeretett "publikum", a nézők százai. A ravatalnál Réthelyi Miklós, Alföldi Róbert, Törőcsik Mari és Sándor Pál emlékezett az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb magyar művészére[9]. A sírnál Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány elnöke, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és az alapítvány képviseletében búcsúzott.
A Művész Parcellában Várkonyi Zoltán, Bubik István, Lengyel Balázs és Iglódi István szomszédságában talált végső nyugalomra.
Díjai:
- Jászai Mari-díj (1963, 1965)
- Érdemes művész (1978)
- Kiváló művész (1983)
- SZOT-díj (1986)
- A filmszemle díja (1987)
- Kossuth-díj (1988)
- A filmkritikusok díja (1988, 1993)
- Pro Arte Budapest (1990)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje /polgári tagozat/ (1995)
- Budapestért Díj (1998)
- Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1999)
- A filmszemle életműdíja (1999)
- A Nemzet Színésze (2000)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2002)
- Gundel művészeti díj (2003)
- Páger-gyűrű (2003)
- Budapest díszpolgára (2004)
- Prima Primissima díj (2004)
- Karinthy-gyűrű (2007) – nem vette át
- Hazám-díj (2007)
- MSZP Közéleti díj (2011)
