Földnélküly: És? Schwarcz: Hát... nagyon lezüllött... Aztán kegyelemből, hogy ne az utcára kerüljön, felvették ide... Földnélküly:
Stop! Ez a mi emberünk, Schwarcz! Figyelj ide! Te most felmuzsikálod
ide ezt a Bencsiket, aztán elbújsz és csak akkor mozdulsz, amikor
szólok! Schwarcz: Igenis, Mester! / Kiszól az ajtón. / Küldjétek fel Bencsiket! Siessen, mert a Földnélküly úr kéreti! / Cinkosan int Földnélküly felé, aztán elbújik a függöny mögött. / Bencsik: / Belép. / Arcán állandó sértődöttséget és ellenségeskedést hordoz. / Hívatott? Földnélküly: Kedves kolléga. Engedd meg, hogy... Bencsik: Tessék?? Földnélküly: Miért csodálkozik? A művészetben kollégák vagyunk, vagy nem? Bencsik: Ó, Mester, hát tud róla, hogy én valamikor... Földnélküly:
No de kérlek, öregem! ... A mi mesterségünkben számon tartja az ember a
régi nagyokat... Annyira, hogy most például majd nem azt mondhatnám,
hogy szükségem van rád... Bencsik: / Teljesen elolvad. / Rám? Miről van szó? Valami dráma készül, amihez talán adhatok néhány ötletet?! Földnélküly: No igen... Egy aktuális eset, amiben te is szerepelsz.... Bencsik: Én is szerepelek? Földnélküly: Hát hallgass ide, öregem! Először vagyunk ebben a klubban, és rögtön tolvajt fogtam... Bencsik: Ne mond.... Földnélküly: Érdekes mi? Mit szólsz hozzá? Már be is vallotta, hogy ellopott egy pénztárcát. Bencsik: / Fejcsóválva. / Borzasztó.... hogy micsoda emberek vannak.... Földnélküly: Ugye? ... De emberére akadt! Bencsik: És ki az illető? Földnélküly: Egyelőre természetesen diszkréciót kérek tőled.... Bencsik: Ez természetes... Nem szólok senkinek... Földnélküly: A portás volt... Az a bicegős... Bencsik:
Micsoda? A portás?! Mindig tudtam, hogy valami nincs rendben azzal az
emberrel! Olyan undok, bűnöző pofája van! tudod, kérlek, én messziről
kiszúrom az ilyet... Rögtön el is mondom a főnöknek, hogy azonnal rúgja
ki! Földnélküly: Azt ígérted, hogy nem mondod el senkinek. Bencsik: Ugyan! Az ilyet világgá kell kiáltani! Nem szabad ezeket a bűnözőket fedezni! Földnélküly: Nem is vagy rá kíváncsi, hogy kitől lopta? Bencsik: Kitől? Földnélküly: Most fogózz meg, öregem! Bencsik: / Összedörzsöli a kezeit. / Roppant kíváncsivá tett, Mester.... Földnélküly: Hát tőled, öregem. Ellopta a jól eldugott pénztárcádat... Bencsik: / Ösztönszerűen a kis tálaló asztal felé néz, és tesz is néhány lépést. / Földnélküly: Schwarcz! A tálaló asztalhoz! Schwarcz: / Kiugrik a függöny mögül és a tálaló asztalhoz ugrik. Kifordítja a faltól és belenyúl. / Bencsik: / Szintén ugrana, de Földnélküly visszatartja. / Schwarcz: / Átnyújtja a pénztárcát. / Tessék, Mester! Földnélküly: / zsebre teszi a tárcát. / Jól van, Schwarcz... derék gyerek vagy! Most elmehetsz, de kérlek, keress fel néha...Jól fog esni egy kis beszélgetés... Schwarcz: / Vigyorogva. / Értem... Viszont látásra, Mester! / Mielőtt elmenne, megáll Bencsik előtt. / Pfuj... Maga egy művész?! --- Tálaló asztalba dugni?! Micsoda pancser... / Elindul, aztán visszalép. / Ja! Ez még a magáé, merthogy olyan bűnöző képem van! / Gyomron vágja Bencsiket, aki összegörnyed. Schwarcz ráfúj az öklére, és büszkén mondja a Mesternek. / Hiába. Ez még a régi.... / Mielőtt távozna, Földnélküly súg neki valamit, mire ő nevetve kimegy./ Bencsik: / Még mindig összegörnyedve. / Kedves kolléga... Földnélküly:
Kolléga?! Azoknak ott a másik szobában lehet, hogy kolléga, de nekem
nem! Maga csak maradjon a mesterségében, és rossz drámákat írjon, ne
pénztárcákat lopjon! Ahhoz maga nem ért! Bencsik: Ugye nem mondja el senkinek? Nem akarok az utcára kerülni... Földnélküly: Mit gondol, az a portás szívesen került volna az utcára, amikor maga világgá akarta kiáltani, hogy ő lopta el a tárcát?! Bencsik: Ne haragudjon... Néha meggondolatlan vagyok... Földnélküly:
Nem, barátom. Maga nem meggondolatlan... Maga egy aljas, velejéig
romlott disznó.... De egye fene... Én segítek magán... Elmondom, mit
fog csinálni... Először is: holnap felmond itt a klubban. Aztán eljön
hozzám... Felveszem magát, mert szükségem van valakire, aki a vidéki
színházaktól bekaszírozza a pénzt.... Aztán majd tőlem próbáljon meg
lopni, öregem... ha tud! Bencsik: Köszönöm, főnök úr... köszönöm... Földnélküly: Most kotródjon! Nem akarom látni tovább....
/ Amint Bencsik meggörnyedve és hálálkodva kimegy, a másik ajtón belép Bálint és Antal. /
Földnélküly: No csak? Türelmetlenek? Nem baj, időben jöttek... de hol van a fogorvos? úr? Bálint:
Hála Istennek, lent maradt a halban. Kellemetlen egy figura... Ha még
öt percet belebeszélt volna a dolgainkba, bizony Isten, hogy ráborítom
az asztalt! Földnélküly: / Benyúl a zsebébe és kiveszi a tárcát. / Ezt majd adják oda neki... Biztosan örülni fog... Azt pedig, hogy kinél találtam meg, inkább legközelebb mesélem el.... / Az órájára néz. / Ne haragudjanak, de most sietnem kell. Nem sokára a menedzseremmel kell találkoznom. / Elindul kifelé. / Antal: / Utána szól. / Bocsánat, Mester.... Földnélküly: Óhajtanak még valamit? Bálint:
Semmi különöset...Csak hát, ugye... mielőtt elmegy, mégis csak jó
lenne, ha elmondaná, hogyan is történt az eset ezzel a pénztárcával... Földnélküly: Úgy értsem, hogy addig nem mehetek el? Antal:
Hát, ugyebár... mi nem ismerjük önt.... Csak úgy megjelent közöttünk...
Ki tudja, honnan és miért... A fényképét már láttuk a lapokban, és
valóban hasonlít Földnélkülyre, de ugye mi van, ha ez nem több, mint
hasonlóság? Földnélküly: / Nevet. / Értem. Szóval önök azt kívánják, hogy igazoljam magam. Laci: / Ekkor már néhány másodperce az ajtóban áll, de nem vették észre. / Jó napot mindenkinek! Földnélküly:
A lehető legjobbkor jöttél, barátom! Ezek az urak nem hiszik el, hogy
én vagyok Földnélküly... Jó lenne, ha igazolnál előttük... Laci: / Végigméri a többieket. / Igazoljalak előttük? Azt sem tudom, hogy ők kicsodák. Antal: Bocsánat... Antal vagyok, a híres drámaíró... Laci: Híres? Mihez képest? Bálint: Ne haragudjon, de ön kicsoda, hogy így sértegeti a kollégámat? Laci:
Nem tartozik ugyan magára, de egye fene... megtudhatja... Tiszai Péter
fia vagyok, és ennek az embernek a menedzsere... Gondolom, már
hallottak rólam.... Antal: A milliomos Tiszai fia?! A híres milliomosé, aki oly sok pénzt áldoz a drámaírókra?! Laci: Talán ezt is kétségbe vonják?! Antal:
Isten ments! Sőt! Mindjárt meg is ragadom az alkalmat, hogy megkérjem,
lesz szíves összehozni az édesapjával... Tudja, kellene egy kis anyagi
támogatás a legújabb drámám bemutatásához.... Laci: Nem ígérem, de elképzelhető.... Antal: Igazán rendes öntől.... Bálint:
Lehet, hogy ön gazdag és az, akinek mondja magát.... Az is lehet, hogy
ez az ember Földnélküly... De az a pénztárca dolog akkor is gyanús.... Laci: / Földnélkülyhez. / Miféle pénztárca? ... Földnélküly:
Semmiség. Volt egy kis kellemetlenség abból, hogy az egyik vendégnek
ellopták a pénztárcáját... Az urak szemében pedig én is gyanússá
váltam... Laci: Felháborító! Akik ilyet tesznek, azokat jól meg kell verni! Bálint: Én is így gondolom! Laci:
Örülök, hogy egyetért.... Ugyanis én arra gondoltam, hogy azkat kell
jól szájon vágni, akik Földnélküly Mestert ilyen dologgal merik
gyanúsítani! Bálint: Ez kérem jóval több, mint gyanú! Ez szín tiszta logika! Ezt ki lehet következtetni, kérem... Laci: Kíváncsivá tett. Elmondaná? Bálint:
Szívesen... Én és a kollégám ugyebár nem lehettünk, mert mi eredendően
becsületes, jómódú családból származunk... Nekünk volt neveltetésünk...
Ezzel szemben köztudott, hogy Földnélküly úr a fél életét a bűnözők
között tölti, ott pedig akaratlanul is elromlik az ember... Földnélküly:/ Nevet. / Hát ez nagyszerű! Micsoda éles logika! Pincér! Szóljon Bencsiknek, hogy azonnal jöjjön fel! Antal: Bencsik? ... Maga ismeri Bencsiket? Földnélküly: Én mindenkit ismerek... Jókat és rosszakat egyaránt... Bencsik: / Sietve jön be. / Már itt is vagyok, Mester! Földnélküly: Nagyszerű! Mondja, Bencsik, milyen családból származik maga? Bencsik: Nem értem pontosan... Földnélküly: Mit nem lehet ezen érteni?! Jómódú, necsületes családból származik? Bencsik: / Büszkén. / Természetesen! Apám vezérigazgató volt egy jól menő cégnél, anyám pedig büntető bíró a megyei bíróságon... Földnélküly: Hát az igazán szép és becsületes família... És most mondja meg Bencsik, hogy ki lopta el azt a pénztárcát? Bencsik: Hát ugye... ez egy szerencsétlen eset... Földnélküly: Bencsik! Válaszoljon, mert ezek az urak égnek a vágytól, hogy megtudják az igazat! Bencsik: Én voltam, kérem szépen... Antal: Micsoda?! Ez hihetetlen! Bálint: Ez csak véletlen lehetett... Egyszer mindenki megbotolhat.... Földnélküly: Hányadik tárca volt ez, Bencsik? Bencsik: Nem szoktam számolni, kérem.... de talán száz körül van... Földnélküly: Köszönöm, Bencsik... Elmehet....
/ Bencsik sietve ki. /
Földnélküly: Nos, uraim... Nagyon hamar megdőlt az önök nagyszerű logikája... Bálint: A kivétel erősíti a szabályt.... Földnélküly:
Igen? Hát akkor jól figyeljenek arra, amit most mondok! Önöknek fogalma
sincs az emberi sorsokról! Nagyképűek, és tehetségtelenek! Kritizálják
a többieket, az egyszerű embereket, holott azok sokkal többet érnek,
mint maguk! Lenézik a bűnözőket, pedig azok gyakorta becsületesebbek és
emberségesebbek, mint azok, akik olyan nagyra tartják magukat! Antal: Nem gondolja, hogy egy kicsit messze merészkedik?! Földnélküly:
Én merészkedek messzire?! Ha jól emlékszem, önök vádoltak meg engem!
... Én valóban megjártam a mélységeket, ahonnan napvilágra vergődni nem
a végzet és a sors segített, hanem az emberség, a tehetség és a tíz
köröm... Én megjártam ezt az utat, és most itt vagyok! ... És, hogy
sikert aratok?! Hát persze! De nem az önök eszközeivel, nem csalással,
hanem erővel, akarattal vagy erőszakkal! Bálint: Az a kérdés, hogy ki ijed meg az erőszaktól? Földnélküly:
Manapság olyan időket élünk, amikor mindenki könnyebben megijed....
Összerázkódott a világ, és ott tartunk, hogy már nem tudhatjuk, hogy a
tulajdon testvérünk nem rejteget-e valami idegbajt.... Ha valaki itt
most közülünk hirtelen fegyvert rántana, és azt kiáltaná, hogy: Fel a
kezekkel! - azt hiszem, ösztönszerűen mindenki felemelné a kezét, mert
nem lehetne biztosan tudni, vajon tréfál-e az illető. vagy megőrült,
vagy gonosztevő, aki közénk furakodott... Sajnos arra senki sem
gondolna, hogy az illető egyszerűen ártatlan, vagy igaza van és
kényszerűségből védi meg magát olyan láthatatlan revolverek ellen, mint
például a sokszorosan nyakatekert, tetszőleges irányba fordítható, és
általában szegény emberek ellen használt jog! Bálint: Ez az elmélet szerintem így már túlzás... Hogy képzeli ezt?... Földnélküly: Hogy képzelem?!...Hát így! Schwarcz! Most! / Pisztolyt ránt és Bálintra szegezi. / Fel a kezekkel!!!
/Bálint
azonnal felteszi a kezét. Schwarcz, Antal mögé ugrik és egy kést szegez
a torkának. Antal szintén azonnal felteszi a kezét. Mindkét drámaíró láthatóan remeg a félelemtől. /
Földnélküly:
Hát erről beszéltem, uraim! Erről az erőszakról, amelynek hatására önök
is azonnal feltették a kezüket és kezes bárányokká váltak.... Pedig
Bálint úr milyen nagy legény volt még az előbb... / Járkál körülöttük. / Így
kell ezt csinálni, uraim... Így csinálja ezt az alvilág írója és
császára... Mielőtt még nem tudnak megszólalni a remegéstől, újra
megkérdem: mi is a véleményük a darabomról? Lesz sikere?...Igen vagy
nem?!!! Bálint: / Gyorsan és ijedten. / Nagyszerű darab! Biztos siker!!! Schwarcz: / fenyegetően Antalnak. / Lesz sikere, báránykám???!!!! Antal: Igen...persze...sikeres lesz...nagyon sikeres.... Földnélküly: / Megvetően méri végig őket. / Még szerencse, hogy nem önök döntik el... A szent és igazságos közönség szava a döntő számomra... / Kifordul a közönség felé. / Szeretett közönségem! Ütögesd hát össze a tenyered, ha tetszett, amit láttál és hallottál! Tapsolj! / Meghajol. /
VÉGE
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
