1945
előtt részt vett a munkásszínjátszásban, szerepelt a Vasas Szakszervezet
művészestjein és szerepet vállalt az ellenállási mozgalomban is. A
német megszállás, 1944. március 19.
után illegalitásba vonult. Apjától, Gobbi Ede századostól, egy
munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokától, katonai mentesítő űrlapokat
szerzett az ellenállás részére, melyeket felsőbb kapcsolatain, Horváth Árpádon és Major Tamáson keresztül továbbított.
A háború
után tevékenyen közreműködött a Nemzeti Színház újjáépítésében.
Elkötelezett baloldaliként részt vett a közéletben is.
Egy interjúban
mondta egyszer:
„Én sohasem voltam »csak« színész. Hiszek abban a
sokak által ostobaságnak vélt közhelyben, hogy a színész
akarva-akaratlanul mindig politizál. Már csak azért is, mert másfél
méterrel magasabban áll a közönségnél, amikor szól hozzá.”
Kezdeményezésére jött létre a Bajor Gizi Színészmúzeum, a színinövendékeknek a Horváth Árpád kollégium, az idős színészek számára pedig a Jászai Mari és az Ódry Árpád
színészotthon. A Jászai Otthonból később – szintén az ő
kezdeményezésére – a fiatal színészek otthona lett. A Színházművészeti
Szövetségben, valamint a Színész Szakszervezetben sokat tett a rászoruló
színésztársaiért.
Nőkhöz fűződő vonzalmát nyíltan vállalta, hosszú éveken keresztül élt együtt Temessy Hédi színésznővel, majd Galgóczi Erzsébet írónővel.[1] Végrendeletében – mivel családja nem volt – vagyona egy részéből az Aase-díjat
alapította meg, illetve az összeg kis részéből rászoruló, idős
színésztársait támogató alapot hozott létre – ez a támogatás azonban
mára jelentéktelen összegűvé vált. Visegrád- Szentgyörgypusztai (a Kisoroszi-révnél) nyaralóját alkotóház céljára ajánlotta fel. Tiszteletére alapították meg a Gobbi Hilda-díjat a pályájuk delén túl lévő, korábban nem díjazott színészek számára.
/ Forrás: Wikipédia /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.