SZÍNJÁTÉK AZ ŐSI KÖZÖSSÉGEKBEN
A színjáték eredete.
A színjátszás előtörténete az emberré váló élőlénynek a felidéző, újjáalkotó és érzékeltető mimetikus cselekvésével kezdődött.
A színjátszásból, a színjátszó tevékenységből alakult társadalmi jelenség: a színjáték, az emberiség történelmi fejlődése folyamán teljesedett ki változó formában színházművészetté.
A mimetikus cselekvés
A színjátszás alapeleme és nélkülözhetetlen mozzanata!
De a teljes színjátszás nem azonos az egyszerű mimetikus cselekvéssel, amelyre végsősoron visszavezethető.
Mimetikus cselekvéseket színjátszás nélkül ma is találunk a mindennapi életben, de színjátszás nincs mimetikus cselekvés nélkül!
A mimetikus cselekvés ősi formáit már az állatvilágban is megtalálhatjuk.
Például a helyes utat megmutató vezető és az őt követő állatcsoport esetében már a célszerű de semmiképpen sem céltudatos szerepjátszás kezdetleges formái fedezhetők fel.
/ A szerep szó a nyelvújításkor keletkezett, de töve a szer szó, a régi nyelvben sort, rendet jelentett. /
A színjátszás másik eleme az imitáció.
Nem másolást, nem utánzást jelent, hanem a ható példára visszaható, megfelelő cselekvést.
A színjáték fejlődési láncolata:
életszínjáték - ünnepi színjáték - művészi színjáték
Az életszínjáték
Gyökere a gyűjtögető hordák közösségére vezethető vissza.
A gyűjtögető szakasz végén, a vadász-halász szakasz elején már világosan megkülönböztethetjük az életszínjáték elemeit, melyek a következők:
- munka előtt
- munka közben
- munka után.
A vadászat előtti / munka előtti / színjáték a barlangrajzokban jelenik meg.
Azzal, hogy a vadász / munka közben / magára ölti egy megölt állat fejét és bőrét, kialakul az életszerep egy magasabb formája!
Az ember már nem saját magát helyezi más körülmények közé, hanem egy másik alak jellegzetességeit veszi át, s ezeknek megfelelően viselkedik: imitál, mimetizál.
Itt jelenik meg először a maszk / állatfej / és a jelmez / állatbőr /.
A cselekmény gyökere a vadászat eljátszásában rejlik / munka előtt vagy után /.
A munka utáni színjáték lényege a sikeres vadászat felett érzett öröm, már az ünnepi színjáték kezdetleges formája!
Az életszínjáték akkor kezd átalakulni alkalmi vagy ünnepi színjátékká, amikor megjelenik a közönség, a nézők csoportja!
Az ünnepi színjáték
Később alakult ki, hiszen a közösségben először ki kellett alakulnia az ünnep fogalmának.
Sosem szorította ki, nem váltotta föl a munkával összeforrt életszínjátékot!
Ez azért van, mert a művészetben az újabb jelenség soha sem semmisíti meg a régit, hanem az úgynevezett módosuló gazdagodás jellemzi!!!!
A fokozatosan kialakuló ünnepi színjáték legfontosabb jellegzetessége a periodikusan ismétlődő ünnepekhez való kötődés.
A színjáték tehát a munkából ered és nem a vallásból!
Fokozatosan alakul ki az az igény, hogy a szereplők ne csak egymásra, de a közönségre is hassanak.
Az egymás törekvését versengéssel módosító mimetikus cselekvésből alakul ki a vetélkedő színjáték, az ünnepi színjátékok egyik sajátos arculata!
Az egymással szembeszegülő, egymással ellentétes és harcoló törekvések mimetikus megjelenítése alakította ki a színpadi küzdelmet, színpadi konfliktust, vagyis a drámai színjátékot.
A dráma keletkezése
Lényegében nem más, mint a szerepjátszók egymásra és közönségre ható, mimetikus cselekvésekkel megelevenített, általánosítható konfliktusa.
A pusztán fizikai küzdelem még közönség előtt művelve sem dráma!
Egyének pusztán magánjellegű veszekedése a színpadon szintén nem mély mondanivalójú dráma!
Az összeütközésnek általános mondanivalójával kell a közönségre hatnia!
A dráma eredete a mai napig nem tisztázott.
Egy azonban biztos: a drámai konfliktus megjelenését és alakulását a színjátékban mindenkor megelőzi az emberek között a társadalmi ellentmondások jelentkezése és alakulása.
" Az évezredes társadalmi fejlődés, a modern színjátszás rafinált színpadi fogásai ellenére, melyek a színfalak mögött a láthatatlan segéderők seregét sorakoztatja föl - a színjátszás alapvető fogalmai, kifejező eszközei, sőt maga a dráma lényege alig változott. A modern színpad valamennyi lényeges jelensége kezdetleges formában megtalálható már a természeti népek színjátszásában is. "
/ Julius Lips - etnológus /
Földrajzi változatok
1. Ausztrália
Az állattenyésztés és földművelés kezdetleges fokáig sem jutottak el, nem ismerték a fazekasságot és a házépítéshez is alig értettek, mégis rendkívül érdekes színjátékformákat alakítottak ki maguknak.
Jétéktípusaik:
- totemünnepségek
Maszkírozásuk lényeges eleme a szereplők bemázolása, madárpihékkel, ágakkal való teleragasztása volt.
A kenguru totem jeleneteiben a szereplők négy lábon ugrándoztak, a keselyű totemcsoporthoz tartozók viszont kiterjesztett karjaikkal a repülést imitálták.
- korribori
A pantomimikus tömegtáncok összefoglaló neve, melyekben az asszonyok is részt vehettek.
A zenét az előénekes vezette kórus szolgáltatta, nagyon kezdetleges kísérettel, mely leginkább az ütemet hangsúlyozta.
- felnőtté avatás
Az avatandó fiúkat éppúgy, mint az avatókat szimbolikus jelekkel festették tele. Ez a jelmezt pótolta. Az avatás minden részletének pontosan kidolgozott szerepei, mozdulatai, szövege, táncai voltak.
2. Óceániai szigetek
- dukdukok
Melanéziai titkos társaságok.
Fantasztikus álarcokat használtak. Maszkos táncokkal mitikus történeteket elevenítettek meg. A szertartások egy része titkos volt, ahol sem asszonyok, sem gyermekek nem vehettek részt.
A műsorok után ajándékokat csikartak ki a falvak lakóitól, aztán elégették álarcaikat.
- totemisztikus ünnepi játékok
A felnőtt férfiak a totemősök életének mitikus eseményeit adták elő.
A szellemek jövetelét titokzatos hangon megszólaló bambuszfuvolákkal jelezték, s ilyenkor a gyermekek és a nők elmenekültek a faluból.
- férfivá avatás
A tánchelyen nagy ünnepi házakat - színpadokat - építettek fel. Az avatáson a fiúkat hatalmas szörnyalak elnyelte, majd ismét kibocsájtotta, vagyis az avatandó szimbolikusan meghalt s újra feltámadt.
Az istenség ezen az ünnepen táncoló maszkként jelent meg, hangját a zúgattyú süvítése utánozta.
- arioik
Óceánia keleti részének szétszórt szigetcsoportjain élő világos bőrű sima hajú polinéziaiak titkos társasága. Voltaképpen az első vándorszínészek képviselői!
Fő tevékenységük abból állott, hogy hatalmas csónakjaikban szigetről szigetre vonultak. Ahol megjelentek, ünnepségeket rendeztek és az istenekről, a világmindenségről szóló mítoszokat adtak elő.
Álarcot nem viseltek!
Előadásaiknak házat építettek, ahol a nézők nagy körben, a ház előtt helyezkedtek el.
3. Amerika
- Inka birodalom
A színészek feladatát az előkelőek töltötték be.
Történeti eseményeket, elhunyt hősök tetteit vitték színre. Minden naptári ünnepen fontos szerepe jutott az alakoskodásnak.
- Azték birodalom
Négyszögletes, magasított, nyitott színpadon játszottak, amely néha kőből és mészből épült, és 30 láb magasságig emelkedhetett.
A kukorica életének, növekedésének minden fázisát színjátékszerű szokásokkal ünnepelték meg.
A téli napforduló első hónapjában, a kukorica begyűjtésének ünnepén tartották a felnőtté avatást is!
- Északi indiánok
A színjátszás legfőbb alkalmai a totem ünnepek voltak.
- bölénytánc
Éhínség idején tartották.
Minden felnőtt férfi bölényálarcban táncolt addig, amíg a várva várt bölények meg nem jelentek a láthatáron.
Ha egy táncos elfáradt, ezt meghajlással jelezte a többiek felé. Ekkor egy társa szimbolikusan lelőtte, és kihúzták a tánckörből. Álarcát más vette föl, s táncolt tovább.
A tánc két-három hétig is eltarthatott szünet nélkül.
- Naptánc
A legkegyetlenebb pantomimikus tánc, amelynek során vérnek kellett folynia, mert a férfivér termékenyíti meg a földet, elhárítja a betegségeket és engeszteli a halottakat.
Az ifjakat elképzelhetetlen kínzásoknak vetették alá a tánc során, melyet fuvolák és dobok hangja kísért.
Ez volt a meghaló és újraéledő Nap tánca.
- temetési tánc
Mitikus hősöket jelentettek meg, mely eksztatikus táncba torkollott.
- Eszkimók
Alakoskodó szokásaikat a klíma nagyon befolyásolta. A szertartások nagy része a hideg miatt a kunyhókban játszódott.
Jellemző színjátékos szokásuk az énekverseny volt, melyben a vetélkedők rögtönzött verseikkel igyekeztek legyőzni a másikat.
4. Afrika
Nyelvi, antropológiai és kulturális szempontból igen változatos színjátékszokások alakultak ki.
- Pigmeusok - Busmanok
Színjátszó, utánzó és tánctehetségüket már az ókori Egyiptom is ismerte. A fáraók udvarából nem hiányozhattak a táncos, mulattató törpék.
Nincs külön színpaduk és játékaik nincsenek különösebb ünnepi alkalmakhoz kötve. Minden este újra kezdődnek és életüknek szerves részét képezik.
Más csoportoktól eltérően itt nők is gyakran felléptek!
- Melanéziai törzsek
Divatos a fantasztikus maszk, melynek főbb jellemzői:
- Nélkülözhetetlen a mítosz előadáshoz
- a halottat személyesíti meg
- a halott azonosul a nevét viselő maszkkal.
- Szudáni törzsek
Sok helyen előfordulnak a világi játékok!
Témájuk a mindennapi élet, a család, a házasság, a társas élet apró eseményei.
- Dél-afrikai bantuk
Otthonosak voltak a drámai jellegű mimikusan előadott szatirikus énekekben.
5. Észak - és Belső-Ázsia
- Sámánszínjátszás
A sámán vallási eseményeket adott elő.
" A sámáni szertartás nem csak gyakorlati gyógyító, jósló vagy áldozó tevékenység, hanem egyszersmind dráma is. Az ember és a világmindenség drámája, amelynek konfliktusa az ember és a természetfölötti erők harca. "
/ Diószegi Vilmos - néprajzkutató /
A sámán egyszerre színész, táncos, énekes és teljes zenekar is.
Álomszerű látvány a tűz fényében táncoló alak lobogó szalagjaival, meg-megvillanó tükreivel, miközben csengnek-bongnak, csörögnek, csilingelnek a fémfüggők és csengők.
- Obi-ugorok / manysik, chantik /
Színjátszásuk főként a medvekultuszhoz kapcsolódott.
Télen a medve elejtése után rendezték.
A játék két részből állt:
- A lenyúzott és kitömött medve előtti mentegetőzés. / Étellel-itallal kínálgatták. /
- A medve szórakoztatására előadott színjátékok.
A játékokhoz nyírfából vagy fahéjból készült maszkokat használtak.
6. Távol-keleti népek
A dél és kelet ázsiai magas kultúrák mellett rendkívül ősi játékformák is megtalálhatók.
Színes maszkok, mitologikus tárgyak, gazdag zenei és tánckultúra jellemzi ezt a területet.
- Báb és árnyjátékok
Legjobban Indonéziában terjedt el.
A bábok mozgatója hivatásos mulattató, aki megtanulja a hagyományos mítoszokat, amelyek a játékok tárgyát képezik.
7. Európa
Elsősorban a parasztság körében virágzott, de hagyománya van egyes foglalkozási ágak, például bányászok, céhes iparosok színjátszásának is.
A paraszti színjátszás elsősorban az ünnepi alkalmakhoz kapcsolódott.
- az emberi élet nagy ünnepei
- az év változó ünnepei / napfordulók, tavaszvarázsló ünnepek, stb. /
- munkaalkalmak / aratóünnep, szüreti játékok, a fonók játékai, stb. /
A RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALMAK SZÍNJÁTÉKA
Az ókori Közel-Kelet színjátéka
1. Egyiptom
A fáraók udvarában a zenének és táncnak igen jelentős szerepe volt.
A dramatikus jellegű szövegek főként kultikus drámák voltak. A szövegek főként az Ozirisz-mítosz körül csoportosultak, melyben a meghaló és feltámadó istenek a gabona életét példázták. Ebben nagyon szoros a hasonlat az európai passiójátékok cselekményeivel!
- Sabaka-kő
Az Ozirisz-mítosz jeleneteit rögzíti első személyes, párbeszédes formában. Megtalálhatjuk rajta a világteremtő Ptah isten cselekedeteit is.
- Varázserejű ráolvasások
Általában gyógyításra használt dramatikus / néha epikus / megszemélyesített szerepformájú.
- Koronázási és jubileumi szövegek
A tárgy az istenkirály halála és feltámadása.
Az első személyű mondatokhoz fűzött utasítások szintén szimbolikus vagy szerepjátszó előadásra engednek következtetni.
2. Mezopotámia
Itt is a legfontosabb a meghaló és feltámadó istenek mítosza volt.
- Akibu ünnep
A tavaszi napéjegyenlőség ünnepe, ahol Marduk isten életét és halálát dolgozzák fel a színjátszók, akik minden bizonnyal papok voltak.
AZ ANTIK GÖRÖG SZÍNJÁTÉK
A színjáték kezdetei
Krétában már az archaikus knószoszi korban szertartással összekapcsolt állatviadalokat rendeztek, amelyeknek keretében akrobatikus, énekes-táncos, színjátékos mutatványokat adtak elő.
Gyakori szokás volt a regöléshez hasonlatos kéregetések alkalmával rendezett állatviadalok.
A dramatikus cselekmények azonban az Artemisz istennő és Dionüszosz isten kultuszával kapcsolatos termékenységi szertartásokban kaptak igen nagy jelentőséget!
Ezekben a játékokban két tényező játszott fontos szerepet: az álarc és a tánc.
- Az álarc szerepe
Azt fejezte ki, hogy az álarc viselője mintegy azonosul azzal, akinek álarcát viseli.
- A tánc szerepe
A megszemélyesített lény cselekvéseit jelenítette meg. A táncosok ujjatlan, mellényszerű ruhákat viseltek. Hátsó részük és pocakjuk ki volt tömve, némelyikük állati külsőt viselt, s olykor a férfi-termékenység jeleként a phalloszt is hordták.
Nevük, s így alakjuk is más és más volt:
- szatürroszok
- szilénoszok
- komasztészek
- mainaszok / örjöngő nők /
A fejlődés lépcsői
- A spártai deikeliktészek
Ezek is ki voltak tömve, álarcot is viseltek, de phalloszt már nem!
A játéknak már volt bizonyos cselekményváza, melyet aztán hol így, hol úgy adtak elő, rögtönözve.
Állandó témák voltak a gyümölcs vagy bor tolvajlások valamint a kuruzsló orvos.
- Megarai komikus játékok
Ie. 581-424 között alakult ki.
Állandó szerepei a holmiját cipelő vándor, a nagyszájú, hetvenkedő, ételeivel kérkedő szakács / Maiszon /
- Dithürambusz
Dionüszosz tiszteletére énekelt kardal volt.
Ez a tragédia legősibb formája!!!!
A folklorisztikus formát i.e. 600 körül a Korinthoszban élő Airón emelte irodalmi műfajjá.
Ötven tagból álló dithürambusz-karának kör alakú táncteret építtetett, melyet az orkhésztra közepén álló oltár körül helyeztetett el.
A kar itt már nem rögtönzött, hanem előre meghatározott módon és tárgyról énekelt, a karvezetővel váltakozva, illetve egymásnak felelgetve.
- Thészpisz újítása
Az ő nevéhez fűződik az első, kartól független színész felléptetése!!!
Ennek azért volt nagy jelentősége, mert itt került be a kar énekébe először a beszélt vers, a prológus illetve az epizód!!!!
- Theszpisz kordéja
A szó / vagy fogalom / az i.e. I. században élt Horatius latin költő verséből ered.
Lényege, hogy a vándorszínészek rögtönzött színpada maga az utazó kordé / kocsi / volt.
Az első ilyenek Athén piacterén jelentek meg. Rögtönzött hátteret emeltek, talán alacsony dobogót is, előtte pedig egy kör alakú térségben tartózkodott a kar.
Az ének és tánc helyét / orkhésztrát / a nézők ülőhelyei vették körül.
Az Antik görög színház virágkora
- Drámai játékok az athéni ünnepeken
A görög év első hónapja a Hekatombaion volt, ami a mi naptárunk szerint július második felének és augusztus elejének felel meg.
Ekkor lépett hivatalba az állam kilenc főtisztviselője, a kilenc arkhón, akik közül az elsőnek a feladata volt az Elaphébolion hónapban / március-április / megrendezésre kerülő Nagy Dionüsszia fölötti felügyelet is.
Ennek fontos eseménye volt a drámai verseny.
Ezen i.e. 534-től tragédiaköltők, 486-tól pedig komédiaköltők is részt vehettek.
A verseny lefolyásának szakaszai:
1. A költők a lebonyolító arkhónnál jelentkeztek. / kart kértek /
Részleteket mutattak be a darabokból, s az arkhón ez alapján döntött.
Három tragédiaköltő és öt komédiaköltő kaphatott kart.
2. Az arkhón kijelöli a khorégoszokat.
Ezek olyan gazdag polgárok voltak, akik a színrehozás és a kar kiállításának
költségeit fedezték.
A színészeket / legalábbis az elsőt / az állam fizette, ugyan úgy mint a szerzőket
/ a sikertől függetlenül / !
3. A darabok betanítása, értve ezen nem csak a szöveget, hanem az éneket, zenét és a táncot is, a khorodidaszkalosz / karbetanító / feladata volt. Mivel ez maga a költő volt, így az nem csak szerzője, zeneszerzője, karigazgatója, koreográfusa, de rendezője is volt a darabnak, sőt egy ideig első színésze is.
4. Az ünnep előtti napon Dionüszosz isten szobrát a színház mögött lévő templomból kihozták az Akadémosz hérosz ligetében lévő szentélyre, majd onnan ünnepi fáklyás menet vitte a színházba.
Ezen a napon bonyolították le az előadások szempontjából jelentős proagónt / verseny előtti cselekményt /.
Az Odeion színpadán a darabok szerzői, színészei és kara tájékoztatták a közönséget a darabok tárgyáról.
5. Ünnepi felvonulás a templom szent körzetében. Ezen a napon voltak a dithürambosz versenyek.
6. A következő napon kezdődtek a drámai előadások. Ma már nem megállapítható, hogy milyen sorrendben.
7. A verseny utáni döntést a játékok előtt megválasztott tíz tagú bíróság mondta ki, titkos szavazással.
8. A győztes nevét hírnök kiáltja ki, majd fejére kerül a borostyánkoszorú.
9. 449-től a Nagy Dionüsszián a tragédiaszínészek, 442-től a Lénainán, 329 után pedig a Dianüsszián is a komédiaszínészek is versenyezhettek.
A drámai előadások
A színház felépítése
Kezdetben színpad sem nagyon volt, a kar és a szereplők szabadon közlekedtek egymás között.
Az orkhésztra és a színpad között nem volt színtkülönbség.
Háttér először egyáltalán nem volt, majd kialakították a szkénét / sátor / és még később a palotát vagy templomot ábrázoló hátteret.
A háttérnek / palotának / teteje is volt. Itt jelentek meg szükség esetén az istenek, s ezért a tetőt theologeionnak / az istenek beszélőjének / nevezték.
Előfüggöny nem volt, a díszletváltás a nyílt színen történt.
A színpadi gépek közül már ismerték az emelőt / darut /, szintén ismerték a zajkeltés / mennydörgés / módját.
A kellékek közé tartoztak még a bábúk, az istenek jelképesítésére.
A periklészi színház újításai
1. Az orkhésztrát északabbra tolták, hogy a játéktér nagyobb legyen.
/ Ez ekkor már fontosabb volt, mint a kar!!! /
2. A nézőteret meredekebbé tették és támfalakkal erősítették meg.
A férőhely 10-14 ezerre tehető.
3. Az orkhésztra továbbra is kör alakú maradt, melyről az esővizet egy csatorna vezette le.
4. A színpad déli oldalán egy 70 méter magas falat húztak, amelyhez aztán egy csarnok épült. Ezen a falon egy 8 méteres átjáró volt.
5. A színpad mélysége 4 méter lett.
6. A háttér / szkéné / teljes szélessége 35 méter volt. A paraszkénionok miatt azonban a tényleges szabad játszótér csak 15 méter volt!
A színpad szélétől a nézőtér első soráig 20 méter, legtávolabbi pontjáig pedig 100 méter volt.
7. Az előadás kora reggel kezdődött, s egész nap folyamatosan tartott. Ezért a közönség evett, ivott az előadások alatt.
8. Előfüggöny továbbra sem volt, de még mesterséges világítás sem!
Ezért az előadás kezdetét például a színészek megjelenése jelezte.
A szövegek előadásának módjai
1. A kar a kardalokat zene / fuvola / kísérete mellett, egyszólamúan énekelte.
2. Recitatív előadásmódot / beszéd zene kísérettel / alkalmaztak az anapesztikus részeknél, jambikus részeknél és a trochaikus tetraméterek előadásánál.
3. Zenekíséret nélkül mondták a hatos jambusokban írt részeket.
A fenti három előadásmód keverése és váltakozása igen hatásos lehetett!!!!
A színészek számának változásai
Az időszámításunk előtti VI. század tragédiáiban a fő szerep még a karnak jutott, s csak egyetlen szereplő folytatott párbeszédet a karral.
Ez erősen korlátozta a drámai cselekmény kibontakozását!
Aiszkhülosz már egy második színészt is léptetett fel, s ezáltal a drámai párbeszéd elevenebbé, a cselekmény mozgalmasabbá válhatott.
Szphoklész már egy harmadik színészt is alkalmazott.
A komédiában kevésbé volt kötött a szereplők száma, ezért Arisztophanész már négy színészt és több segédszínészt is alkalmazott.
Az antik görög dráma legnagyobb képviselői:
Tragédiában
1. Aiszkhülosz / i.e. 525-456 /
Ő teremtette meg a tartalmilag is egységes trilógiát!
Művei:
- Perzsák
- Leláncolt Prométheusz
- Heten Théba ellen
- Oltalomkeresők
- Oreszteia / trilógia / 1. Agamemnon
2. Áldozatvivők
3. Eumeniszek
2. Szophoklész / i.e. 496 - 406 /
Nála már teljesen egyenrangúvá válik a színész a karral!
Művei:
- Aiasz
- Trakhiszi nők
- Antigone
- Oidipusz király
- Elektra
- Philoktétész
- Oidipusz kolónoszban
3. Euripidész / i.e. 480 - 406 /
A tragédia addigi műfaja és tisztasága megbomlik, új problémák kerülnek előtérbe, s a tragédia hol tragikomédiává, hol melodrámává alakul!
Ismertebb művei:
- Alkésztisz
- Médeia
- Andromakhé
- Hippolütosz
- Hekabé
- Héraklész
- Ión
- A trójai nők
- Bakkhánsnők
Komédiában
Arisztophanész / i.e. 450 - 380 /
Műveinek egy jelentős részét a béke védelmének érdekében írta és játszotta.
/ Akharnaiabeliek, Béke és Lüszisztraté /
Bírálta a kereskedőket és iparosokat.
/ lovagok. /
Bírálja Szókratészt és az új nevelési módszert.
/ Darazsak. /
Gúnyolja Euripidész stílusát / Békák / de gúnyolja a társadalmi utópiákat is.
/ Nőuralom /
Az antik görög színház hanyatlása
I.e. 406-ban, az aigoszpotamói csatában az athéni hajóhad teljesen elpusztult, s így az állam elvesztette nagyhatalma pozícióit.
Ebben az évben hal meg Euripidész és Szophoklész is, s mindez erősen kihat a drámai műfajra is.
Az új helyzetben két fontos jelenség figyelhető meg:
1. Új, nagy tehetségek hiányában az előző század drámaíróit egyre nagyobbra értékelik, klasszikusoknak tekintik őket.
2. A figyelem az új színpadi alkotásokban és ábrázolásban a közösségi élet problémái felől egyre inkább az egyéni élet kérdései felé fordul.
Lükurgosz archaizáló / hagyományápoló / színházi törekvései:
1. A színház kibővítése
Megjelenik a proszkénion, a több részből álló, mozgatható függöny!
2. A jelmezek és álarcok módosulásai
Megjelenik az onkosz / elől magasabbra tornyozott hajviselet /
Az új komédia mesterei:
1. Menandrosz / i.e. 342 - 291 /
Kitűnően ragadta meg kora embereit és a jellemábrázolás magas fokát érte el!
Az egyéni élet ábrázolásának előtérbe kerülése háttérbe szorította a közösségi elemet, a kart!
A darabok kéziratai már nem is tartalmazták a kardalok szövegét, csak jelezték, hogy hol kell ilyet betoldani.
Ilyen körülmények között rendkívül megnőtt a színészek jelentősége!!!!
E jelentőségük azonban nem vált mindig a darabok előnyére, mivel tetszés szerint változtatgatták a darabok szövegét.
2. Arisztotelész / i.e. 384 - 322 /
Megírja "poetikáját", s huszonhat fejezetben foglalja össze azokat a gondolatokat és szabályokat, amelyek a tragédia művészetére vonatkoznak!
A hellénizmus színházkultúrája
Az i.e. IV. század vége felé, 337-ben a korinthoszi béke makedon uralom alá rendelte a görög lakta területeket.
Nagy Sándor vezetésével pár esztendő leforgása alatt hatalmas birodaom alakult ki, s itt szinte mindenhol görög színezetű kultúra terjedt el!
Jelmez változások
1. A kothornosz egyre vastagabb talpú lett.
2. Már-már komikusan magas lett az onkosz.
A színház módosulásai
1. A proszkénion homlokzatát féloszlopokkal tagolták, s ezek között kijáratok is voltak.
Az oszlopközöket és kijáratokat - ha nem volt rájuk szükség - képes táblákkal, pinaxokkal burkolták.
A proszkénion homlokzata mögötti zárt térséget nevezték hüposzkénionnak / szkéné alatti térség /.
2. A színpad teljesen zárt világ lett, vagyis helyileg is különvált a nézőtértől!
3. a színház egyre inkább látványosság lett és nem az élet szerves része!
Az antik görög színház fejlődésének utolsó szakasza
1. A színpad - itáliai hatásra - alacsonyabbá vált.
2. homlokfalát ettől kezdve oszlopok és pinaxok helyett kis szobrok díszítették, a hátteret pedig oszlopokkal, fülkékkel, ajtónyílásokkal, ékesített, hatalmas, több emeletes magas kőfal / scaenae frons / alkotta.
3. Az orkhésztra körül mellvédet emeltek, mivel a színházban ekkor már cirkuszi látványosságokat is adtak elő!
A mellvéd nyilván azért épült, hogy megvédje a közönséget a vértől.
De semmilyen mellvéd sem takarhatta el azt a szomorú tényt, hogy a színház ragyogó külsőségei közül teljesen eltűnt a tartalom.
A művészi és emberi tartalom egyre inkább elsorvadt!
Új korszaknak kellett felvirradni ahhoz, hogy megint lentről indulva, szerény külsőségek között, a színház ismét gazdag tartalmat közvetíthessen.....
