Ruszt
József 1975-ben Kecskeméten kezdte el a módszert alkalmazni, Honti
György 1989-ben Szegeden találkozik a rendezővel, aki éppen akkor
néhány színésszel együtt kivált a színházból, és megalakította a
Független Színpadot (a színház 1991 óta Budapesten működik), amelyhez
Honti György is csatlakozott. 1990 januárjában mutatták be a Rómeó és
Júlia „lecsupaszított” változatát, díszlet nélkül, egy teremben,
farmerben játszottak. Közben az Antigoné című darabot (amely akkor ment
a Katona József Színházban, és minden szereplője megvolt szinte)
játszották „beavatóként”. 1991-ben a Miskolci Nemzeti Színház
színészeként Honti György továbbvitte a módszert, többnyire egyedül
ment ki iskolákba, komplett előadás hiányában felolvasta a darab
elejét, aztán a gyerekekkel elkezdték továbbgondolni a történetet.
1999-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színészeként már
színésztársaival műveli a”beavatást”, egy-egy részletét az Antigonénak
használva arra, hogy megmutassák a gyerekeknek, hogyan működnek a
fények, milyen a zene, megvitassák a dramaturgiai kérdéseket. A
gyakorlatban kétfajta „beavató” létezik. Az egyikben a „beavató”megy az
iskolákba, a másikban a színház repertoárján szerepel az előadás, és a
diákok jönnek be a színházba. Jelenleg a színházban tartottak vannak
túlsúlyban. Célja:
A
beavató színház egy tanulási folyamat, mely megismerteti a
résztvevőkkel a színház nyelvét, illetve segíti őket a színházas
gondolkodásban. Úgy is mondhatnánk, hogy beavatja a nézőket a színház
világába, működésébe, és megtanítja őket látni, olvasni az apró
jeleket, szimbólumokat. Egy adott színházi előadás felfogható egyfajta
jelrendszerként. A jelek, mint az előadás során használt fények,
hangok, jelmezek, díszletek, kellékek, gesztusok, mimikák, tekintetek
és megszólalások mind-mind egy nagy rendszerré állnak össze, és ezt
erősítik, táplálják. Ebből alakul ki egy előadás jelentése,
mondanivalója, története. Ameddig valaki nem tudja olvasni ezeket a
jeleket, nehezen vagy egyáltalán nem érti a színházi előadásokat. Vannak
egyszerű, könnyen érthető előadások, melyek egyértelmű, kevéssé elvont
jeleket használnak, megmaradnak tehát a mindennapi, realisztikus világ
talaján. De vannak bonyolult, elvont, többszörösen kódolt jelekkel
ellátott színházas produkciók, ezekhez kell igazán a háttér, a nyelv és
a gondolkodás megismerése. Ez
alapján jól látható tehát, hogy a beavató színház azok számára is
hasznos lehet, akik valamilyen szinten már értik a színházas világot,
hiszen eltérő szintű, bonyolultságú jelrendszerek léteznek. Sőt vannak
jelrendszerek, melyek csak a beavatottaknak érhetőek, vagy számukra
talán másképp értelmezhetőek. A
cél az, hogy a résztvevőkből színházértő nézők váljanak, és ennek
segítségével, illetve az előadások befogadásával tovább fejlődhessen a
személyiségük. A Merlinben:
Nálunk
a MERLiN Színházban nagy hangsúlyt fektetünk az iskolák tanulóinak
színházi nevelésére. E célból az ősz folyamán elindítottuk beavató
színházi sorozatunkat. Olyan iskolákat kerestünk, és keresünk továbbra
is, akik fontosnak tartják a kreatív oktatási módszerekben rejlő
lehetőségek kihasználását, és ennek kapcsán szívesen vennének részt egy
ilyen folyamatban. A diákok egy rövid (kb. 45 perces) bevezető órán
vesznek részt, melynek helyszíne az iskola. A rövid bevezető óra célja,
hogy a gyerekek számára egyfajta hátteret, kapaszkodót adjunk az új
szemléletű, alternatív társulatok produkcióinak mélyebb megértéséhez.
Ezt követően eljöhetnek hozzánk a MERLiN Színházba megtekinteni az
adott előadást. Az idei évadban számos előadásunk célközönsége a
fiatal, középiskolás korosztály, akiket a jövő nézőinek tartunk.
/ Forrás: A Merlin Színház honlapja /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
