JÉZUS MÁSODIK KÜLDETÉSE / Hetedik rész /
Belügyminiszter: Tudja mit? Kell egy kis lazítás nekem is... Küldje be!
/ A belügyminiszter gyorsan tükröt vesz elő a fiókjából és hiú mozdulatokkal megigazítja a haját. Nézegeti még kicsit magát, aztán igyekszik minél méltóságteljesebb pózban elhelyezkedni a székén. /
/ Belép az ex-párttitkárnő. /
Ex-párttitkárnő: / Rövid szoknyában, mélyen kivágott ruhában érkezik. Először megáll az ajtóban. /
Jó napot miniszter úr!
/ Közelebb indul riszáló mozdulatokkal. /
Gondolom, emlékszik még rám.....
Belügyminiszter: / látható örömmel áll fel és lép a nő felé. /
Hát persze! Maga az az okos kisvárosi politikus, aki nő létére nem csak a szépségével, de az eszével is eltudott kápráztatni. Az ilyet nem könnyű elfelejteni.... / Kezet csókol a nőnek. /
Ex-párttitkárnő: Már a múltkor éreztem, hogy maga egy igazi úriember....
Belügyminiszter: Tudom....
/ Nem tudja levenni a tekintetét a nő mélyen rászegeződő szeméről. Néhány másodpercig szemeznek, aztán enyhe zavarral szólal meg. /
Éppen ma reggel gondoltam magára.... Megakartam keresni....
Ex-párttitkárnő: Csak ma reggel?
Belügyminiszter: Dehogy! Többször is az eszemben volt, csak mostanában igen elfoglalt vagyok! / Gyorsan a székért nyúl és a nő elé teszi. / Miért nem ül le? Úgy kényelmesebb!
Ex-párttitkárnő: Köszönöm. / Leül, kicsit igazít a szoknyáján, amitől még jobban kivillannak a combjai. Kacér kétértelműséggel mondja. /
Volt számomra egy ajánlata, miniszter úr.....
Belügyminiszter: / Hasonló hangsúllyal. / Én kettőre emlékszem....
Ex-párttitkárnő: Az egyik olyan szorosan kapcsolódik a másikhoz, hogy külön-külön említést sem érdemel....
Belügyminiszter: Én is így érzem.... / Közelebb hajol a nőhöz. / Máris van a maga számára egy feladatom....
Ex-párttitkárnő: Csak egy?
Belügyminiszter: Aztán majd jön a többi....
Ex-párttitkárnő: Alig várom....
Belügyminiszter: / Néhány másodpercig újra összeakad a tekintetük, aztán a férfi erőt vesz magán és felemelkedik. /
Gondolom, tudja, hogy még mindig nem került pont a Jézus ügy végére.... Nos, jelenleg már közel a megoldás, de szükségem lenne még néhány kiváló munkatársra, hogy tökéletes legyen a kivitelezés. Éles eszű, politikai érzékkel rendelkező, megbízható emberekkel szeretek dolgozni. Azt hiszem, maga megfelel a követelményeknek....
Ex-párttitkárnő: Ez igazán megtiszteltetés számomra.
Belügyminiszter: / Keményebbé válik a hangja. /
Olyan emberre van szükségem az adott feladathoz, aki nem foglalkozik a dolgok erkölcsi oldalával, csak a célt, a mindenáron megvalósítandó célt tartja szem előtt!
Ex-párttitkárnő: Én is csak az ilyen embereket viselem el magam körül...
Belügyminiszter: Helyes. / Járkálni kezd, hátratett kezekkel. / Azt akarom, hogy Jézus tárgyalásán maga legyen az egyik bírósági ülnök!
Ex-párttitkárnő: / Csalódottan. / Bírósági ülnök? Őszintén szólva nem erre számítottam....
Belügyminiszter: Ne becsülje le a feladatot! Sokkal nagyobb jelentőségű, mint gondolná! Maga lesz a tárgyalás rendjének lelke és őrzője! ... Ha szerencsénk van, egész idő alatt egyetlen szót sem kell szólnia. Viszont ha probléma van, gyors rögtönzéssel kell megmentenie a helyzetet!
Ex-párttitkárnő: És a bíró?
Belügyminiszter: Hát éppen ez az! Ő is az én emberem, de ellentétben magával, ő nem önként, hanem kényszerből csinálja amit mondok neki. Az ilyen emberek pedig kiszámíthatatlanok! Bármelyik pillanatban megmakacsolhatják magukat! Azért lesz ott maga, hogy ezt megakadályozza! Amint a legkisebb bizonytalanságot is tapasztalja nála. közbe kell avatkoznia! Érti már?! Tulajdonképpen magától függ a tárgyalás sikere!
Ex-párttitkárnő: Így már kezd tetszeni a dolog....
Belügyminiszter: Na látja! Igazán nem mondhatja, hogy alábecsülöm a képességeit.
Ex-párttitkárnő: Ezt nem is vártam magától... Persze azért van egy apróság, ami zavar....
Belügyminiszter: Hallgatom.
Ex-párttitkárnő: Ez egyszeri feladat.... Bármennyire megtisztelő is, de csak egyszeri alkalomról van szó.... Jó lenne tudnom, hogy mi lesz később.....
Belügyminiszter: / Elmosolyodik / Szeretem azokat az embereket, akik gondolnak a jövőjükre... / Közelebb lép. / Nos, ha kiállta a próbát és tökéletesen végrehajtja amit magára bízok, úgy gondolom, méltóvá válik arra, hogy közvetlen munkatársként foglalkoztassam.....
Ex-párttitkárnő: Ez mit jelent pontosan?
Belügyminiszter: Eltudnám képzelni magát mondjuk államtitkárként... Úgy is hamarosan várható egy üresedés... Ezzel a mostanival nem igazán vagyok megelégedve... Mindig figyelmeztet a hibáimra és azt nagyon nem szeretem....
Ex-párttitkárnő: / Kacér mosollyal. / Magának hibái is vannak? Én még nem vettem észre....
Belügyminiszter: / Újra közelebb hajol a nőhöz. / Ahogy így elnézem magát, én sem találok semmi kivetnivalót....
Ex-párttitkárnő: A múltkor azt mondta, hogy mi ketten jól meg fogjuk érteni egymást....
Belügyminiszter: És?....
Ex-párttitkárnő: Most már én is így gondolom....
Belügyminiszter: / Elmosolyodik. / És még azt mondják, hogy a hatalom nem ismer érzelmeket....
Ex-párttitkárnő: Butaság....
Belügyminiszter: / Egészen közel hajol. /
Nagyon nagy butaság.... / Megcsókolja a nőt. /
Államtitkárnő: / kopogtatás nélkül beront. / Az igazságügyminiszter úr van itt! Sürgősen beszélni akar a belügyminiszter úrral!
Belügyminiszter: / Elhúzódik a nő mellől és idegesen mondja /
Mondja meg neki, hogy várjon! Mindjárt végzek!
Államtitkárnő: De azt mondta, hogy sürgős....
Belügyminiszter: Nekem meg ez a sürgős!
/ Az államtitkárnő bólint és kimegy. /
Belügyminiszter: Most már biztos, hogy kirúgom! Ez a nő tele van hibákkal! Nem elég, hogy mindig okoskodik, még azt se tudja, hogy hogyan kell bemenni valahová! Ráadásul mindig a legrosszabb pillanatban jelenik meg!
Ex-párttitkárnő: / Feláll, igazgatja a ruháját. /
Azt hiszem, jobb ha most elmegyek... / Papírt ad át a miniszternek. / Ez a szálloda címe, ahol megszálltam.... Ha esetleg fontos dolog miatt megakar keresni.....
Belügyminiszter: Biztos, hogy eszembe fog jutni valami fontos dolog....
Ex-párttitkárnő: Akkor jó.... / Elindul kifelé. /
Belügyminiszter: Még valamit! Figyeljen oda arra az ostoba rendőrkapitányra is! Hajlamos mindig elrontani a dolgokat....
Ex-párttitkárnő: / Nevet. / Nekem mondja? Ha én nem lennék, még mindig közlekedési rendőr lenne valamelyik poros utcasarkon.... / Megfordul és kimegy. /
/ Megjelenik az igazságügyminiszter. /
Belügyminiszter: / Széttárt karokkal. / Szervusz, kérlek! Nagyon örülök, hogy jössz!
Igazságügyminiszter: / Dühösen. / Már nálam is alkalmazod a módszereidet?!
Belügyminiszter: Nem értelek....
Igazságügyminiszter: Kértem, hogy azonnal fogadj! Erre te megvárakoztatsz!
Belügyminiszter: Nagyon fontos dolgom volt....
Igazságügyminiszter: Láttam...épp most ment ki.....
Belügyminiszter: / Elengedi a füle mellett a megjegyzést. Leül az asztalához. /
Nos, hallgatlak....Mi az a fontos dolog?
Igazságügyminiszter: Láttam azt az embert, akinek megjelent Jézus... Rendőrök kísérték ki az épületből....
Belügyminiszter: Nem jól fogalmazol! Ő az az ember, akit csúnyán becsapott az a szélhámos....Egyébként én hozattam ide, és nem kísérték a rendőrök, hanem csak hazafuvarozták, hogy ne kelljen útiköltségre költenie....
Igazságügyminiszter: Szóval már itt tartasz....
Belügyminiszter: Dolgozok, kérlek...dolgozgatok....
Igazságügyminiszter: Gondolom, jól ráijesztettél...Csak azt tudnám, hogy mivel lehet egy ilyen szerencsétlent megzsarolni?
Belügyminiszter: / Sejtelmes mosollyal. /
Nekem is lehetnek titkaim....
/ Feláll, a szekrényhez lép és előveszi az üveget. /
Igyunk az együttműködésre! A sikerre!
Igazságügyminiszter: Miből gondolod, hogy együttműködök veled?
Belügyminiszter: Logika. Színtiszta logika... Ugyanis nincs más választásod.... / Tölt mindkét pohárba, közben beszél. / Tudom, hogy nem mindenben értesz egyet a módszereimmel, de ez részletkérdés. A lényeg a cél! Az pedig mindkettőnk esetében megegyezik. Te is megakartál szabadulni ettől a veszélyes jelenségtől.... Megpróbáltad, nem sikerült.... Annyi baj legyen....Nem sikerülhet minden az életben....Most viszont én kaptam lehetőséget és nagyon szeretném ha segítenél.... Hát erre igyunk!
Igazságügyminiszter: / Nem veszi el a feléje nyújtott poharat. /
Remélem, tisztában vagy a következményekkel abban az esetben, ha fény derül a manipulációidra?
Belügyminiszter: Természetesen. Ennek a lehetősége azonban egyenlő a nullával.
Igazságügyminiszter: Én mégis fenntartom ezt a lehetőséget és nem vagyok hajlandó veled együtt bukni!
Belügyminiszter: / Gúnyosan. / Tudsz jobbat?
Igazságügyminiszter: Igen. holnap benyújtom a lemondásomat!
Belügyminiszter: / Köhögni kezd a hirtelen félreszívott cigarettától. /
Ez őrültség! Ezzel nem oldasz meg semmit!
Igazságügyminiszter: De igen. Tisztába teszem a saját lelkiismeretemet.
Belügyminiszter: Te? Éppen te mondasz le, aki annyira szereti a hatalmat?!
Igazságügyminiszter: Csak szerettem....Így mond inkább, hogy szerettem... Mindaddig, amíg valamennyire tiszta volt....
Belügyminiszter: Ugyan már! A hatalom sosem tiszta!
Igazságügyminiszter: Látod, ebben egyetértek veled! De van egy bizonyos határ, amin nem szabad túlmenni!
Belügyminiszter: Neked is voltak húzásaid! Azokat már elfelejtetted?
Igazságügyminiszter: Nem. Nem felejtettem el őket! Velük alszom és velük ébredek! És nyomasztani fognak mindaddig, amíg meg nem gyónom őket!
Belügyminiszter: Esküszöm, hogy az a szélhámos beszélte tele a fejed! Ne is próbáld tagadni!
Igazságügyminiszter: Nem áll szándékomban tagadni. Valóban ő világosította meg előttem az igaz utat. Azt az utat, amely a boldogsághoz és a szeretethez vezet!
Államtitkárnő: / Erőteljes kopogtatás után belép. /
Belügyminiszter úr! Az Elnök úr kéri, hogy keresse őt fel!
Belügyminiszter: Azonnal megyek!
/ Megvárja amíg az államtitkárnő kimegy. /
Csak nem akarod bemagyarázni, hogy hirtelen vallásos lettél? Hogy egyszerre csak úgy elkezdtél hinni!?
Igazságügyminiszter: Nem kívánok magyarázkodni.... Úgy sem értenéd meg... A te agyad nem ismeri azokat a szavakat, amiket mondani tudnék....
Belügyminiszter: Én valami nagyon sötét szándékot érzek a döntésed mögött.... Csak nem akarod megmenteni azt az embert?
Igazságügyminiszter: Ha azt akarnám, a hivatalomban maradnék... de ő nem szorul segítségre! Erősebb bárkinél ezen a világon!
Belügyminiszter: / Idegesen feláll. / Ostobaság! de tégy, amit akarsz! Csak aztán meg ne bánd! tudod a hatalom olyan, mint a bumeráng: visszaüt arra, aki eldobja. Minél messzebb dobja, annál nagyobbat üt....
Igazságügyminiszter: / Gúnyosan. / Igazán rendes dolog, hogy figyelmeztetsz....
Belügyminiszter: / Hasonló gúnnyal. / Rám mindig számíthatsz....
/ A pohárra mutat. / Idd meg. Nekem mennem kell. Vár a hatalom....
Igazságügyminiszter: / Megvárja amíg a másik eltűnik, aztán felveszi a telefont. /
Haló! Központi nyilvántartó? Az igazságügyminiszter vagyok! Keresse ki nekem annak a káplánnak a címét, aki a Jézus ügyben érintett! igen! Sürgős! Az én irodámba kapcsoljon, ha meg van!
/ Leteszi a kagylót, felemeli a pálinkás poharat, undorodva belenéz, aztán szétlocsolja a padlón, majd a poharat is a földre dobva távozik. /
/ SÖTÉT /
Ötödik Kép
A helyszín meghatározhatatlan, szinte látomásszerű.....
Először csak félhomály, mely alatt vad elektronikus zene akkordjai hallatszanak, aztán hirtelen teljes fény!
A rendezői balról emberek csoportja jelenik meg, akik egy jól kiemelt, magasított szószéket tolnak befelé, melynek tetején a belügyminiszter áll, mozdulatlanul, mint egy szobor. A mozgás alatt már szól a NEM ENGEDEM című dal, de még ének nélkül.
Amikor a szószék beér a színpad egynegyedéig, és az emberek, akik addig tolták, elhelyezkednek előtte, felhangzik a dal szövege is, melyet a belügyminiszter énekel.
A "tömeg" az egész dal alatt ritmikusan, extatikusan mozog a zenére olyan formában, ahogy az egy rock koncerten szokás. / Csápolnak! /
Nem engedem,
hogy megtedd velem:
hogy kivedd a törvényt a kezemből,
hogy kivedd a pénzt a zsebemből!
Nem engedem,
hogy megtedd velem:
hogy hazugnak nevezd az életem,
hogy senki ne higgyen én nekem!
A semmiből jöttél és semmivé leszel,
nem ér semmit, ha csodákat teszel!
Nem engedem,
hogy megtedd velem:
hogy elhitesd, hogy vétkezem,
hogy vértől sikamlós a két kezem!
Nem engedem,
hogy megtedd velem:
hogy mindenki azt higgye ostobán,
hogy érte haltál a Golgotán!
A semmiből jöttél és semmivé leszel,
Nem ér semmit ha csodákat teszel!
Nem engedem,
hogy megtedd velem:
hogy elvedd tőlem a hatalmamat,
hogy megdőljön a rendszer az érvek alatt!
Nem engedem,
hogy megtedd velem:
hogy azt mondják, itt a Messiás,
hogy vezetőnek nem kell senki más!
Nem engedem,
hogy megtedd velem,
Nem engedem,
hogy ezt tedd velem!
A semmiből jöttél és semmivé leszel,
Eltűnsz a világból - ezért kezeskedem!
Eltűnsz a világból - ezért kezeskedem!
/ A dal végén koncerthangulatot idéző tömeghang bejátszása hallatszik, szinte fülsiketítő hangerővel, miközben az emberek tapsolnak és éljeneznek.
A belügyminiszter papírt vesz a kezébe, majd csendre inti az embereket és beszélni kezd. Viselkedése jellegzetesen diktátori, tömegsokkoló. /
Belügyminiszter: Emberek! Veszélybe került a törvényes rend! Veszélybe került minden, amit a két kezetekkel, fáradtságos munkával felépítettetek! Veszélybe került az önállóságotok és gyermekeitek önállósága! Veszélybe került a modern gondolkodás és a modern erkölcs! Minden veszélybe került! Nézhetitek-e ezt tétlenül?!
Tömeg: Nem !
Belügyminiszter: Megengedhetitek-e, hogy hamis próféták szédítsék gyermekeitek fejét?! Hogy megingassák gyermekeitek hitét a világban, amelyben élnek, a társadalomban, amely támogatja őket, és bennetek: a szüleikben, akik felnevelték őket?!
Tömeg: Nem!
Belügyminiszter: Megengedhetitek-e, hogy valaki kétségbe vonja a tisztaságot, amire törekszünk?! Hogy csúfot űzzön Isten nevéből, Isten nevében?! Megengedhetitek-e?!
Tömeg: Nem!
Belügyminiszter: Tudom, hogy tudjátok a választ, mégis megkérdezem: Van-e Isten?!
Tömeg: Nincs !
Belügyminiszter: Visszhangozzátok az égig, hogy mindenki hallja! Van-e Isten?!
Tömeg: / Egyre extatikusabban. /
Nincs! Nincs!
Belügyminiszter: Mégis azt mondom: a keresztény hitvilág, melyben őseink nevelkedtek, szerves része kultúránknak és történelmünknek! Tűrhetjük-e, hogy valaki visszaéljen ezzel, még akkor is, ha tudjuk, hogy nincs Isten?!
Tömeg: Nem tűrhetjük!!!! Nem tűrhetjük!!!!!
Belügyminiszter: Állíthatja-e magáról valaki büntetlenül, hogy ő Isten fia?!
Tömeg: Nem!
Belügyminiszter: Le kell-e súlytania a törvénynek az ilyen arcátlan szélhámosra?!
Tömeg: Igen!!!! Igen!!!!!
Belügyminiszter: És ki képviseli a törvényt ebben az országban?!
Tömeg: Te!!! Te képviseled!!!!!!
Belügyminiszter: Ki őrzi az álmotokat, a nyugalmatokat, ki ad nektek biztonságérzetet?!
Tömeg: Te!!! Csakis Te!!!!!
Belügyminiszter: Ki teremtette a rendet?!
Tömeg: Te teremtetted!!!!
Belügyminiszter: Jogom van-e tehát azt követelni, hogy meglakoljon az, aki mindenért felelős?!
Tömeg: Igen!!!!
Belügyminiszter: Jogom van-e börtönbe záratni?!
Tömeg: Igen!!! Jogod van!!!! Börtönbe!!!! Börtönbe!!!! Börtönbe!!!! Börtönbe!!!!...
/ Miközben a tömeg tovább skandálja a "börtönbe" szót, a rendezői jobbról újabb emberek egy másik szószéket tolnak be, melynek tetején Jézus áll, imára kulcsolt kezekkel, némán. A szószék betolása közben felhangzik a MIVÉ LETTÉL VILÁG című dal.
A zene egyre erősödik és lassan teljesen elnyomja a másik oldalon állók skandálását, mely végül teljesen abbamarad.
A színpadvilágítás a zene erősödésével párhuzamosan elhalványul, egészen a félhomályig. A szószéket betoló emberek elhelyezkednek az emelvény előtt, gyertyákat vesznek elő és meggyújtják azokat. Amikor minden gyertya ég, Jézus énekelni kezd. /
Jaj-szavak szállnak szerte-szét a szélben:
Ember öl embert a törvény nevében,
Háborút hoznak hímes hangú hazugok,
Istenről beszélnek álnok farizeusok!
Gyász-szemű gyermekek gyertyákat gyújtanak,
Virág helyett a sírokra bombák hullanak,
Mindenkit megöl Mammon mocskos mérge,
Kincseket ígér - térdre hullanak előtte!
Szép volt ez a világ - mit tettetek vele?!
Nem így gondolta Atyám, mikor teremtette!
Színtelen szemetekben szánalmas szorongás,
Érzitek, hogy kellene, kellene valami más,
Börtönnel büntetnek börtön-lelkű bírák,
Segítségül ellenem a földi törvényt hívják!
Törvénnyel titkolják tulajdon tettüket,
Álarc mögé rejtik valódi tervüket,
Szép szavakat szólnak szurok-sötét szájjal,
Vádolnak valótlan, vértől mocskos váddal!
Szép volt ez a világ - mit tettetek vele?!
Nem így gondolta Atyám, mikor teremtette!
Szép volt ez a világ - mit tettetek vele?!
Keserű lett benne mindenki élete....
/ A dal befejezése után Jézus végigjáratja tekintetét az előtte állókon, aztán beszélni kezd. /
Jézus: Azzal vádolnak engem, hogy érvénytelenné tenni jöttem a törvényt. Azt mondom én nekik válaszul, hogy nem érvényteleníteni, hanem betölteni jöttem a törvényt! És ez a törvény - Atyám akarata szerint - rajtam fogja betölteni szerepét... Azzal is vádolnak, hogy szavaimmal megzavarom a fejeteket. Nem tudják a hitehagyottak, hogy én a szívetekhez szólok, és nem a fejetekhez.... Megfeledkeznek a régi intelemről: " Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. "..... A törvényt féltik tőlem: a saját törvényüket, mely ezernyi oldalon keresztül magyaráz jogokat és kötelességeket. Pedig egyetlen mondatban benne foglaltatik minden: " Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük..." - ez a törvény: Atyámnak, a Mindenható Istennek a törvénye! Döntenetek kell, mert közel az idő, amikor számot kell adnotok döntésetekről..... " Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. " Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a Gonosznak! És ne feledjétek soha, akkor sem, ha én már nem leszek köztetek! " Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. " ....
Tömeg: / Feljebb emelik a gyertyákat és egyszerre, kántálva mondják. /
Színtelen szemükben szánalmas szorongás - érezzük, hogy kellene, kellene valami más - börtönnel büntetnek börtön-lelkű bírák - segítségül ellenünk a földi törvényt hívják - törvénnyel titkolják tulajdon tettüket - álarc mögé rejtik valódi tervüket - szép szavakat szólnak szurok-sötét szájjal - vádolják a Megváltót vértől mocskos váddal - vádolják a Megváltót vértől mocskos váddal!
/ A kép elejétől kezdve folyamatosan a színpadon van még egy szereplő - az Esztergályos. Nem áll be sem a belügyminisztert éljenző tömegbe, sem a Jézust hallgató emberek közé! A két csoport között áll és mindössze annyit tesz, hogy amikor a belügyminiszter beszél, akkor arra, ha pedig Jézus, akkor abba az irányba fordul!
Amikor a Jézust hallgató tömeg skandálni kezdi azt a mondatot, hogy: vádolják a Megváltót vértől mocskos váddal, az ellenkező oldalon állók újra belekezdenek a " Börtönbe! Börtönbe! " szó ismételgetésébe!
Közben a Jézusi oldalról kilép egy ember és kézen fogva maguk közé akarja húzni az Esztergályost, de abban a pillanatban a másik csoportból is kiugrik valaki és a másik kezénél fogva a belügyminiszter oldala felé húzza a férfit. A két csoport egyre félelmetesebben skandálja a saját mondatait, miközben vadul rángatják az Esztergályost, aki a heves rángatástól a földre zuhan.
A tömeg mindkét oldalról fenyegetően közelebb lép a földön fekvőhöz, aki ijedten néz hol az egyik, hol a másik irányba, aztán összekuporodik, fejét lehajtva a két keze közé szorítja és mozdulatlanná merevedik.
Felhangzik a VÁLASZÚT című dal, egyre erősebben, teljesen elcsendesítve a zűrzavaros kiabálásokat. Az Esztergályos feltérdel és énekelni kezd. A dal alatt a mozgások leállnak, a kép mintegy kimerevedik! /
Álnokság ül tort a szíveken,
Hiénák osztoznak a kincseken,
Löknek egy koncot nekem is,
Koccint az aljasság velem is.
Zsíros falat a gazdagság,
Megéri ma az árulást,
Mit kívánnak, azt kell mondanom:
Jutalmam tőlük megkapom!
Jutalmam tőlük megkapom....
Inog a hitem ó Istenem,
Ki segít majd, ha kell döntenem:
Ha bírák előtt kell vallanom,
Mily szavak fogannak ajkamon?
Áruló legyek vagy vértanú:
Dúl a szívemben a háború,
Itt a jóság szava hívogat,
Ott összetörik csontomat!
Ott összetörik csontomat...
Hiszek a Mindenható Úrban,
Hiszek a vég nélküli jóban,
Hiszek Jézus minden szavában,
Hiszek egy jobb és szebb világban!
De kérdések kínozzák a lelkemet,
Dobbanó szívem megreped,
Mondjátok meg ó emberek:
Mondjátok meg, hogy mit tegyek?!
Mondjátok meg, hogy mit tegyek?!
/ A zene után néhány másodpercig döbbent csend, mintha a tömeg az előttük térdelő ember szenvedésétől torpant volna meg, aztán a belügyminiszteri oldal eszmél hamarabb, egy ember elkiáltja magát: BÖRTÖNBE!, és abban a pillanatban zúgva ismétli a körötte álló csoport.
A Jézus körül állók is újra ismételgetik, amit addig.
Mindkét szószék egyszerre mozdul meg, és amerről jöttek, abba az irányba kitolják őket.
A színen csak az újra összekuporodott, mozdulatlan Esztergályos marad. /
/ SÖTÉT /
A tárgyalóterem.
A színpadon félhomály. A berendezés a nézők szeme előtt történik! Minden mozgás alatt zaklatott, mély hangvételű elektronikus zene hallatszik!
Behozzák a bírói asztalt, az ügyész és az ügyvéd asztalát, melyeket a színpad rendezői bal oldalára koncentrálva helyeznek el olyan formában - annyira a színpad szélére - hogy tulajdonképpen a nézők válnak a bírósági hallgatósággá!
A rendezői jobbra betolják az előző képből már ismert szószéket, melyen a belügyminiszter ül, előtte papírok és egy telefon.
A szintetizátor zenét váratlanul éles, fájdalmas, hosszan elnyújtott gitár hangja váltja fel. Némi késleltetéssel a rendezői jobbról megjelenik Jézus, mellette két fegyőr, kezükben gumibottal.
Jézus vállán bútorszállítók által használt gurtni van átvetve, ezzel vonszolja befelé a vádlottak padját. Többször megbotlik, mire a fegyőrök a hátára vernek és felrángatják. A mozgás lassú, nagyon lassú, látomásszerű!!!!!
A vádlottak padja a színpad közepére, annak teljesen a peremére kerül!
Jézus lerogy rá. A fegyőrök leszedik róla a gurtnit, majd leülnek mellé.
Véget ér a gitárzene, teljes fény!
Elsőként az ügyésznő érkezik. Oda köszön a Jézus mellett ülő fegyőröknek, leül az asztalához és rendezgeti a papírjait.
Röviddel később jön a bíró és a két ülnök - akik közül az egyik az Ex-párttitkárnő, a másik egy férfi -, valamint a jegyzőkönyvvezető. Kölcsönösen üdvözlik egymást az ügyésznővel, látszik, hogy régi jó ismerősök.
A fegyőrök, amint meglátják a belépő bírót, felpattannak és felrángatják Jézust is.
A bíró széttekint a teremben. Láthatóan felméri az összegyűlt hallgatóságot - akik tulajdonképpen a nézők! -, aztán az ügyésznőhöz fordul.
Bíró: Ügyésznő! Kérem, nézzen utána, hogy hol késik a vádlott védője! Szeretném elkezdeni a tárgyalást.
Ügyésznő: Azonnal megnézem, bíró úr.... / Kisiet /
Bíró: / A fegyőrökhöz. / Levehetik a vádlottról a bilincset!
/ Miközben a fegyőrök a bilinccsel bajlódnak, belép az ügyésznő, elegánsan felöltöztetett kirakati bábúval a kezében. /
Ügyésznő: Épp most érkezett az ügyvéd úr. Az ajtó előtt találkoztam vele....
/ Leülteti a bábút az ügyvédnek kijelölt székre, gondosan eligazítgatja az asztalon lévő papírokat, majd visszaül a saját helyére. /
Bíró: / Még egyszer végigpásztázza a termet - tehát a nézőteret is! -, aztán megszólal. /
A tárgyalást megnyitom! Kérem álljon fel a vádlott!
/ Vár amíg Jézus fáradt mozdulatokkal feláll. /
Mindenek előtt jó lenne pontosítani néhány adatot, amelyek nem egyértelműek a bíróság számára. Kérem, árulja el nekünk végre az igazi nevét!
Jézus: Jézus vagyok. Isten fia.
Bíró: / Összenéz az ülnökökkel, majd újra a vádlotthoz. /
Értem... Tehát kitart emellett.... Jó.... A születési helyét és az anyja nevét akkor már nem is kérdezem.... Ismerem a Bibliát....
/ Szavait derültséggel konstatálják a többiek. /
Jézus: A Biblia ismerete nem azonos Isten ismeretével....
Bíró: / Meglepetten. / Mit mond, kérem?
/ Jézus nem válaszol. /
Ügyésznő: Ha jól értem, a vádlott tovább kívánja játszani, amit elkezdett. Kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy ezt úgy értékelje, mint a megbánás hiányának kinyilvánítását!
Bíró: Köszönöm, ügyésznő.
/ Odaszól a jegyzőkönyvvezetőhöz. /
Kérem, írja! A vádlott nem tanúsít semminemű megbánást!
/ Jézushoz. /
Leülhet.
/ Az ügyésznőhöz. /
Legyen szíves, ismertesse a vádat!
Ügyésznő: / Feláll. Turkál egy kicsit a papírjai között, aztán kiválasztva egyet, olvasni kezd. /
A vádlott, mint azt az imént is tapasztaltuk, notórius hazudozó. Ez persze még önmagában nem büntetendő cselekmény... Büntető Törvénykönyvbe ütköző cselekedet azonban abban a pillanatban, amint a hazudozását a mások rovására, becsapására, illetve saját anyagi hasznára használja! Mint azt a rendőrség által elvégzett alapos és mindenre kiterjedő vizsgálat bizonyította, a vádlott ezt tette! Cselekményét súlyosítja, hogy szentnek álcázott hamis eszmék hirdetésével hangulatot is igyekezett kelteni! Tette ezt azért, hogy az esetleges jogi számonkérés során maga mögött tudhassa a megszédített emberek ezreit! Bizonyára a Tisztelt Bíróság is hallott a magukat Új Megváltás Gyermekeinek nevező szekta tagjainak tiltakozó megmozdulásairól, akik azt követelték, hogy engedjük szabadon a Megváltót.... Ugyanis így nevezteti magát ez az ember... Gondolom, nem kell hangsúlyoznom ennek a jelenségnek a társadalmi veszélyességét, továbbá annak szükségességét, hogy ezt az állapotot minél előbb meg kell szüntetni! Ezért - az eredeti vádtól eltérően - a vádlottat vádolom a Büntető Törvénykönyv 318-as paragrafusának 5-ös pontja alapján jelentős kárt okozó csalással, valamint kiegészítésképpen a 148-as paragrafus 2-es bekezdésének a. pontja alapján nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatással!..... Kérem a Tisztelt Bíróságot a tárgyalás ezen vádpontok szerinti lefolytatására, és az adott jogi keretek között a legsúlyosabb ítélet meghozatalára!
/ Jelentőségteljesen körbenéz, aztán leül. /
Bíró: Köszönöm. Megkérdezem az ügyvéd urat, hogy kíván-e az elhangzott vádpontokhoz hozzászólni?
/ Néhány pillanatig a bábú felé néz. /
Úgy látom, hogy nem... Jó... Köszönöm... Van-e esetleg a vádlottnak elmondani valója?
Jézus: Amit kellett, már elmondtam. Akiknek kellett, azok megértették.... A ti füleitek süket falként állnak szavaim előtt....
Bíró: Figyelmeztetem, hogy tartózkodjon a bíróság tagjainak tegezésétől, továbbá bármit mond, adja meg a tiszteletet a bíróságnak azzal, hogy feláll! Megértette?!
/ Jézus szótlanul feláll. /
Ne most álljon fel! Csak akkor, ha szólni kíván!
Jézus: Pilátus hellyel kínált, amikor a színe elé hívatott. Ennyit változott hát az ember?....
/ A fegyőrök megpróbálják leültetni Jézust. /
Bíró: Hagyják! Álljon, ha akar....
Ügyésznő: Bíró úr! A vádlott láthatóan azt a benyomást akarja kelteni a Bíróságban és az itt jelenlévő hallgatóságban, hogy nem beszámítható! Ezért mindenki megnyugtatására javaslom, hogy mindenek előtt az orvosszakértői véleményt hallgassuk meg!
Bíró: / Bólint, majd egy gombot maga előtt megnyomva beleszól az előtte lévő mikrofonba. /
A Jézus-ügyben beidézett orvosszakértő urat kérem a tárgyalóterembe!
Orvosszakértő: / Hivatalos, kimért léptekkel jön be. Látszik, hogy érzi személyének fontosságát. Megáll a bíró asztala előtt.
Jó napot kívánok! / Átadja az igazolványát. /
Bíró: / Futólag belenéz, mielőtt megszólal. /
gondolom, nem kell önt figyelmeztetnem szavainak fontosságára, illetve arra, hogy elfogulatlanul csakis az igazat mondhatja...
Orvosszakértő: Több, mint tíz éve járok tárgyalásokra, bíró úr....
Bíró: Igen. Tudom... A törvényesség megóvása érdekében azonban ezt el kellett mondanom....Nos, tehát... Ön vizsgálta meg a vádlott elmeállapotát?
Orvosszakértő: Igen, bíró úr.
Bíró: Szeretném, ha ismertetné a bírósággal ennek a vizsgálatnak az eredményét.
Orvosszakértő: Természetesen.... / Papírokat vesz elő, majd gépiesen olvasni kezdi. / Megállapítást nyert, hogy a vádlott fokozottan szenzitív, ebből következően személyiségét alapvetően jellemzik hiszteroid, neurotikus megnyilvánulások. Emocionális és indulati életében kiegyensúlyozatlan, saját képességeit nagymértékben túlértékeli. Kritikai és ítéletalkotó képessége fejletlen. Korához képest infantilis, ami nagymértékben elősegítette, illetve hozzájárult cselekménysorozatának elkövetéséhez.... Mindezek mellett egyértelműen kijelenthetem , hogy a vádlott, a vád tárgyát képező cselekmények elkövetésekor és jelenleg is büntetőjogilag beszámítható és felelősségre vonható! / Összehajtja a papírokat és elteszi. /
Bíró: Bizonyított tehát, hogy a vádlott nem elmebeteg, nem szenved skizofréniában.... Akkor mit gondol szakértő úr, miért viselkedik még mindig úgy a vádlott, mint korábban? Miért nem látja be, hogy fény derült űzelmeire?
Orvosszakértő: Ez két dologból is adódhat.... Vagy ennyire elszánt és dörzsölt bűnelkövetővel állunk szemben, vagy pusztán infantilitása, gyerekes hozzá állása, a rajtakapott gyermek dacos ellenállása dolgozik benne.
Bíró: Köszönöm. Részemről nincs több kérdés.... Ügyésznő?
Ügyésznő: Csak egyetlen kérdés.... Mennyire voltak alaposak a vizsgálatok?
Orvosszakértő: Bátran kijelenthetem, hogy az ügy jelentőségét figyelembe véve sokkal alaposabbak voltunk, mint bármely más esetekben!
Ügyésznő: Köszönöm. Nincs több kérdésem.
Bíró: Ügyvéd úr?.... Nincs kérdés... Köszönöm, szakértő úr, sokat segített. Viszontlátásra!
/ Vissza adja az igazolványát, a szakértő távozik. /
Ügyésznő: Bíró úr! Mielőtt tovább lépnénk, szeretném, ha felhívná a vádlott figyelmét az őszinte beismerő vallomás enyhítő erejére. Most még van lehetősége, hogy mindent őszintén elmondjon és a bíróság azt biztosan pozitívan értékeli majd....
Bíró: / Bólint az ügyésznő felé. /
Vádlott! Elismeri a bűnösségét?!
Jézus: Igen.....
/ Az ügyésznő és a bíró összenéznek. Az ügyésznő elégedetten hajtja be az előtte lévő dossziét, a bíró pedig nagyot sóhajtva hátradől a székén. /
Jézus: / Váratlanul kifordul a hallgatóság - tehát a közönség felé. /
Igen! Nagy az én bűnöm! Vétkeztem Atyám ellen, amikor néhány pillanatra kétségbe vontam akaratát! Amikor azt hittem, hogy ennek a világnak, ezeknek az embereknek már nincs szüksége megváltásra! Ez az én bűnöm!!!
/ A teremben döbbent csend. A színpad rendezői jobb oldalán lévő emelvényen feláll az addig mozdulatlan belügyminiszter és a füléhez emeli a telefonkagylót. Néhány másodpercnyi idő után belép egy bírósági tisztviselő. /
Tisztviselő: Bocsánatot kérek, bíró úr.... Sürgős telefonja van....
Bíró: / Látható megkönnyebbüléssel. /
Igen. Köszönöm....Azonnal megyek.... Ügyésznő! Ügyvéd úr! Egy óra szünetet tartunk! / A fegyőrökhöz. / A vádlott a szünet alatt senkivel sem érintkezhet!!!
/ A bíró az ülnökök kíséretében kivonul, az ügyésznő és a jegyzőkönyvvezető kicsit később követik. Az ügyésznő magával viszi az ügyvédet jelképező bábút is! /
/ SÖTÉT /
Hetedik kép
Ugyanott, bő egy órával később.
A bíró, az ülnökök és a Nuntius érkezik, a többiek ekkor már a színen vannak.
Bíró: Elnézésüket kérem, hogy egy kicsit hosszabb lett a szünet, mint eredetileg terveztem, de vendégünk érkezett a Vatikánból. A Nuntius úr azt a feladatot kapta, hogy kísérje figyelemmel a tárgyalás menetét. Arra kíváncsi, hogy ezt a nemzetközileg is nagy hatású ügyet miként sikerül lezárnunk a törvényesség maximális betartásával.... Ügyésznő! Remélem, nincs kifogása ez ellen?
Ügyésznő: Természetesen nincs. A tárgyalás nem zártkörű, tehát bárkinek jogában áll végighallgatni az itt elhangzottakat.
Bíró: Köszönöm. Foglaljanak helyet.
/ A tisztviselő érkezik és letesz egy széket az ügyvédi asztalhoz, hogy arra üljön a Nuntius, de ő egyenlőre állva marad. /
Nuntius: Bocsánatot kérek, de szeretném pontosítani a bíró úr által elmondottakat.... Mint azt Őszentsége kifejtette az önök Miniszterelnökének küldött levelében, mi kimondottan a vallásszabadság szempontjából fektetünk hangsúlyt erre az ügyre. Szeretnénk biztosak lenni abban, hogy azok a vádak, melyeket ez ellen az ember ellen felhoztak, nem a vallási nézetei miatti elítéltetését hivatottak álcázni! Ugyanakkor messzemenőkig semleges kívánok maradni a tárgyalás egész menetében, hiszen nem célja a Vatikánnak sem bírálni, sem támogatni az önök igazságszolgáltatását....
/ Leül. /
Bíró: Nagyon köszönöm a bíróság nevében ezt a pozitív hozzáállást... Ügyésznő! Önön a sor!
Ügyésznő: Mindenek előtt a vádlotthoz lenne kérdésem.... Emlékszik-e olyan estre amikor valaki azért fordult magához, azért kívánta igénybe venni állítólagos isteni jövőbelátását, hogy a következő heti lottószámokat megtudja?
Jézus: Emlékszek valakire, aki pénzt kért.... Egy volt a bűnösök közül....
Ügyésznő: A bűnösség megállapítását bízza a bíróságra! Inkább azt mondja meg, hogy maga mennyit kért attól a személytől ezért a szolgáltatásért?!
Jézus: Nem kértem tőle semmit.... Hiszen mihez kezdenék én a pénzzel? A kínnal, amit az emberek találtak ki önmaguk és mások mindennapi sanyargatására, a bálvánnyal, amit Isten hiányában magasztaltak az égig!
Ügyésznő: Szeretném figyelmeztetni, hogy bíróság előtt áll! Olyan cselekmények elkövetésével vádoljuk, melyekért akár tíz évet is börtönben tölthet! Jó lenne ha felfogná ennek komolyságát és konkrét válaszokat adna arra, amit kérdezek!
Jézus: Nincs értelme a válasznak.... Küldetésem lassan véget ér.... Ti fogtok gondoskodni arról, hogy véget érjen....
Bíró: Ügyésznő! Semmi értelme ennek a meddő párbeszédnek! Úgy látom, ön beidézte tanúként azt a bizonyos lottós személyt. Hallgassuk meg, mit mond ő az esetről....
/ Beleszól a mikrofonba. /
Kérem a Jézus ügyben szereplő első számú tanút!
Első kérőnő: / Nyugodt léptekkel jön a terembe. Amikor Jézus elé ér, megáll és odaszól. /
Te szélhámos! Most legalább oda kerülsz, ahová való vagy! A börtönbe!
Bíró: Ide álljon kérem! Ide elém! Nem azért hívtuk, hogy a vádlottat sértegesse!
Első kérőnő: De hiszen becsapott! Az utolsó megtakarított pénzecskémet csikarta ki belőlem az ígérgetéseivel!
/ Közben hátat fordít Jézusnak, oda áll a bíró elé és átadja az igazolványát. /
Bíró: / Futólag belenéz az igazolványba. /
Mit ígért magának?
Első kérőnő: Tudja, bíró úr, én nagy lottós vagyok.... Évek óta játszom, de valahogy nem jön össze....
Bíró: Csak a lényeget mondja, hölgyem! .... A maga rendőrségi vallomása szerint ez az ember azzal hitegette önt, hogy jövőbe látó képességével tökéletes biztonsággal megtudja mondani a következő hét lottószámait.... Így volt?
Első kérőnő: Igen.
Bíró: És ezt maga egyszerűen csak elhitte? Eszébe sem jutott, hogy szélhámossal van dolga?
Első kérőnő: De igen.... Nagyon sokáig kételkedtem... Csakhogy akkor már az egész város arról beszélt, hogy ez a hapsi csodákra képes, merthogy ő Jézus. Ezért amikor már sokadszor jött hozzám az ajánlatával, én ostoba, bedőltem neki. Képzelje el, bíró úr, hogy....
Bíró: / Szavába vág. / Mekkora összegről volt szó?
Első kérőnő: Kétszázezer forintról! Azt mondta, hogy az ötössel ennek a sokszorosát nyerem!
/ Kifordul Jézus felé. /
Te mocsok! Ezért még megfizetsz!
Bíró: Ide figyeljen én felém!... Gondolom, követeli a vádlottól az önnek okozott kár megtérítését....
Első kérőnő: Még hogy követelem-e?! Hát persze, hogy követelem!
Bíró: Ügyésznő?
Ügyésznő: Még mielőtt az ügyvéd úr belekapaszkodna abba a ténybe, hogy a sértett miért csak most tett feljelentést, én kérdezem meg....
Első kérőnő: Hát.... megmondom őszintén.... nem voltam büszke arra, hogy egy ilyen jöttment alak becsapott.... Marhára ciki lett volna a barátnőim előtt.... Meg.... nem is hitte volna el senki, annyira istenítették....
Ügyésznő: Azt hiszem, bíró úr, hogy ez emberileg érthető és elfogadható magyarázat....
Bíró: Vádlott! Mit szól maga az elhangzottakhoz?
Jézus: Minden szava hazug.... De amit most tesz, az eltörpül régi bűnei mellett.....
Első kérőnő: / Zavartan. / Mit akar ezzel mondani?
Jézus: / Egyenesen a felé forduló nő szemébe mondja. /
Bűnös lélek vagy! Eladtad magad az ördögnek! Megölted azt, aki a legjobban szeretett! Te akarsz vádolni engem?!
Első kérőnő: / Riadtan. / Hogy jön ez ide?! Egyáltalán honnan tudja ez az ember?!
Bíró: Vádlott! Rendre utasítom! Ez a viselkedés megengedhetetlen a bíróságon! Ezzel nem cáfolja meg a maga ellen felhozott vádakat, de lényegesen csökkenti a bíróság jóindulatát!
Ügyésznő: / Zavarban van. / Elnézést kérek, bíró úr....Úgy látom adminisztrációs hiba történt.... A tanú adataiból kimaradt, hogy büntetett előéletű... Persze ez nem tekinthető olyan ténynek, ami rontaná a szavahihetőségét, elvégre itt egy másik ügyről van szó és nem az övéről....
Első kérőnő: Kérem, én leültem a büntetésemet! Azóta becsületesen élek! Miért kell nekem mindig felhánytorgatni a múltamat?!
Bíró: / Vissza adja az igazolványát. /
Nyugodjon meg! Nincs semmi baj.... Maga sértett ebben az ügyben és ekként is kezeltük, nem vádlottként. Köszönjük, amit elmondott. Viszontlátásra!
/ A nő elveszi az igazolványát és nagyon gyorsan, Jézusra rá sem nézve távozik. /
/ Folytatás a 8. részben /
