A darab világsikerét, nagymértékben biztosította az 1959-es filmváltozat, melynek főhősét Richard Burton játszotta, Tony Richardson rendezésében, és egyike a brit újhullámos film (free cinema) nagyszerű alkotásainak.
Következő darabjában, A komédiás-ban, egy önbizalomhiánnyal küszködő, ötvenes évekbeli Nagy-Britannia elevenedik meg. Főhőse egy sikertelen komédiás; Osborne a varieté színházi hagyomány leáldozását metaforaként használja és a nemzet hanyatlását kívánja vele érzékeltetni. A színdarab "megrendelésre" készült: ugyanis a Dühöngő ifjúság egyik előadásán jelen volt a kor legünnepeltebb színészeinek egyike, Laurence Olivier de nem túlságosan tetszett neki a darab. Hamarosan azonban újra kénytelen volt megnézni. Olivier éppen filmet forgatott és a forgatásra partnernőjét Marilyn Monroe-t elkísérte akkori férje Arthur Miller, aki kortárs angol drámát szeretett volna látni, és bár Olivier tiltakozott, mégis az English Stage Company előadását nézték meg. Olivier-t magával ragadta Arthur Miller lelkesedése a darab iránt, így amikor az előadást követően találkoztak a szerzővel, a kiváló színész felkérte Osborne-t, hogy írjon számára egy darabot. Ez lett A komédiás, mely színpadi és filmváltozatban is Tony Richardson rendezésében látott napvilágot.
1961-ben a reformáció vezéralakjáról szóló eposzi hangvételű drámával jelentkezett, és bebizonyította, hogy nagyszerű "lázadó hős" szerepeket képes írni. A háromfelvonásos színmű Luther életének közel harminc esztendejét fogja át: az első képben az Ágoston rendi szerzetbe való belépésekor látjuk, az utolsóban családja körében. Kettős küzdelem őrli fel életét és energiáit: első a bűnre hajló természet aszkétikus megfegyelmezése: a tökéletességre, a szuverén egyéniség megteremtésére törés megrendítő folyamata. Majd a már elnyert személyiségtudat birtokában, az individuumot korrumpálni akaró környezettel vívott harc.
Közben újab világsikert könyvelhet el, mivel a Fielding regényéből készített Tom Jones forgatókönyvét Oscar-ral jutalmazták 1963-ban. Plays for England címen jelentette meg következő két drámáját, a The Blood of the Bambergs (Bamberg vér), valamint az Under Plain Cover-t (Egyszerű álca). Az első a királyi hatalom szatírája, míg a második egy vérfertőző párkapcsolatot ábrázol, melynek résztvevői a hatalom és a megalázkodás játékát játsszák.
A következő színmű, az Inadmissible Evidence (Elfogadhatatlan tanúvallomás) egy Arthur Miller igényű, a Bűnbeesés után-hoz hasonló nagy analízis egy erkölcstelenséggel, közmegbotránkoztatással vádolt ügyvédről, aki a bizonyítási eljárás során egyszerre vádlott és védője önmagának. Az ember elszemélytelenedésének folyamatát ábrázolja, mely automatikusan vezet a személyiségnek az ösztönvilág problémái közé szorulásáig. Az A Patriot for Me (Nekem való hazafi) központi szereplője egy homoszexuális osztrák tiszt az I. világháború előtti időszakból, egy másik hanyatló birodalomból. Az Alfred Redl valóságos történetén alapuló színdarab rámutat a nonkomformizmus veszélyeire. A darab elnyerte az Év Legjobb Színdarabja díjat.
A 80-as években elsősorban televíziós forgatókönyveket ír és megjelenteti önéletrajzi regényét két kötetben. 1994-ben, cukorbetegsége szövődményeinek következtében hunyt el.
Mára már kikristályosodott, hogy Osborne bár nem tartozik a huszadik század legnagyobb drámaírói közé, munkásságának, írói tevékenységének jelentősége korszakalkotó, ami nélkül a modern dráma és színház elképzelhetetlen.
"...aki nem nézte végig valakinek a halálát, a szüzesség súlyos nyavalyájában szenved...Tízéves koromban egy álló esztendeig néztem, hogyan haldoklik az apám. Spanyolországból tért vissza, a polgárháborúból, tudja. Ott úgy elbánt vele néhány istenfélő úriember, hogy nem sok ideje maradt hátra. Mindenki tudta ezt- még én is tudtam...Igen, de én voltam az egyetlen, aki törődőt vele...A családját zavarba hozta az egész ügy. Zavarba hozta és bosszantotta. Ami anyámat illeti, hát ő csak azt tudta leszűrni belőle, hogy hozzáment egy emberhez, aki úgy látszik, mindig a rossz oldalon áll. Anyám szívvel-lélekkel a kisebbséghez húzott, feltéve, hogy ez a kisebbség az előkelő, nagyvilági társaság..."

Osztovics Levente írásának felhasználásával

/ FORRÁS: LITERATURA:HU /