JÉZUS MÁSODIK KÜLDETÉSE / Ötödik rész /
Bíboros 3: Nem ez volna az első eset, amikor nem érvényesül igazán a pápai Tévedhetetlenség elve....Ezt az Első Vatikáni Zsinaton kihirdetett dogmát már akkor is sokan ellenezték....
Pápa: Majd meglátjuk....Majd meglátjuk, Mondégó....Azt hiszem a további beszélgetésünknek már semmi értelme....Most pihenni szeretnék...Holnap ismét nehéz napunk lesz....
Bíboros 3: Ebben egy percig sem vitatkozok önnel....Nehéz nap lesz, nehéz döntéssel....Jó éjszakát.
Pápa: Magának is, Mondégó....
/ A bíboros kimegy a színről. A pápa fáradtan rogy a székbe, arcát tenyerébe temeti. Néhány pillanatig csend. A színpadvilágítás egyre gyengébb lesz, alig erősebb, mint az alkonyati félhomály. Jézus jelenik meg. Úgy jön be, hogy a pápa nem veszi észre. Megáll az ajtó és az asztal között félúton. /
Pápa: / Felriad merengéséből. / Te? Mit keresel itt?
Jézus: Hívtál.
Pápa: Nem hívtalak....
Jézus: Istent kérted, hogy segítsen, és Ő engem küldött.
Pápa: / félelemmel telve emelkedik fel az asztaltól. /
Nem. Ez nem lehet igaz....Honnan ez a képesség?! Honnan ez a pokoli erő?!
Jézus: Pokolit mondtál?
Pápa: Igen. Mert isteni erő nem törekedhet az Egyház tekintélyének lerombolására!
Jézus: Tekintély...Kiváltságok....Rangok és címek....Mennyi felesleges szó...Mennyi semmit mondó mondat a hit hézagjainak kitöltésére....
Pápa: Elég! Ezt nem hallgatom tovább!
Jézus: Késő...Szavaim már megfogantak benned...Hallani fogod őket minden álmatlan éjszakádon újra és újra....
Pápa: Menj! Holnap össze ül a Bíborosok Tanácsa és döntést hoz veled kapcsolatban!
Jézus: A döntés már megszületett, mielőtt eljöttem közétek....
/ Megfordul és elindul kifelé. /
Pápa: / Jézus után szól. / Várj! / Jézus megáll, de nem fordul meg.... /
Hidd el: rettegek a gondolattól, hogy vissza adjalak az ateistáknak, akik alig várják, hogy gúnyt űzzenek belőled és lehetetlenné tegyék minden szavad....Nem tudom, miért, de úgy érzem, hogy te többre vagy méltó....Amikor a közeledben vagyok, valami megmagyarázhatatlan nyugalmat érzek és tisztán látom a dolgokat., tisztán látom, hogy mit kell tennem....Nem akarom, hogy elpusztítsanak! Azt akarom, hogy maradj velünk és segíts szolgálni Istent!
Jézus: / Visszafordul. / Nem maradhatok. Főpapjaid félnek tőlem. Féltik a tekintélyüket. Mindent féltenek, amit eddig megszereztek...Nem tűrnék sokáig a jelenlétemet...
Pápa: Rosszul látod őket...Ők a hit tisztaságát féltik.....
Jézus: A hit a félelemtől veszíti el tisztaságát és erejét, és én azt tapasztalom, hogy itt mindenki fél....Te is félsz....Félsz a holnapi naptól...Félsz döntésed következményeitől....És félsz a főpapjaidtól, ahogyan ők is félnek tőled....
Pápa: Mond hát, mit tegyek?
Jézus: Én nem segíthetek.... / Elindul kifelé. /
Pápa: Várj! Főpapjaim között sokan vannak, akik hajlanak arra az álláspontra, hogy elfogadjunk, mint Jézust!
Jézus: Ne higgy nekik! Én látom azt, amit te nem vagy képes látni...Látom a lelküket és a gondolataikat....Akik ma este nálad voltak és meggyőzni igyekeztek, mind csak a hatalmat áhítják! Ellened vannak, mert a székedet akarják! Ne hajolj meg egyikük akarata előtt sem! A döntés a te döntésed legyen, és ne az övék!
Pápa: Főpapjaim engedelmességgel tartoznak nekem. El kell fogadniuk, ha azt mondom, hogy te vagy Jézus, és annak az ellenkezőjét is!
Jézus: Ne kényszeríts a hitre senkit! Önmagától eljön majd az idő, amikor rájönnek tévedésükre...És ez a lényeg....Önmaguktól kell, hogy rájöjjenek!
Pápa: És addig? Mi lesz addig?
Jézus: Úgy történik minden, ahogy Atyám elrendelte.... / Elindul kifelé, de az ajtóban ismét megáll és visszafordul. / Ne emészd magad! Adj vissza nyugodtan az istentagadóknak. Az ítélet végrehajtása nem a te feladatod....Meglátod: a második küldetés nem sokára véget ér....
/ kimegy a színről. /
/ A pápa néhány pillanatig a távozó után mered, aztán rogyadozó léptekkel a feszülethez megy, letérdel és háttal a közönségnek imádkozni kezd. Ebben a pillanatban újra felhangzanak a KI VAGY TE? című dal akkordjai és a pápa énekelni kezd. /
Ki vagy Te - ki küldött Téged:
Álom-lopója az éjnek,
Lelkembe maró éles vád
minden szavad, mit szól a szád.
Úgy árad belőled a jó,
mint gátját vesztett folyó,
Mint kérlelhetetlen végzet -
Ki vagy Te - ki küldött Téged?
Isten földi helytartója,
egyházunk oltalmazója,
tudod, hogy mindez én vagyok,
tudod, hogy nem hibázhatok.
Hiába szeretném a jót,
nem lehetek támogatód,
Agyamban egy kérdés lüktet:
Ki vagy Te - ki küldött Téged?
A kérdés csak lüktet-lüktet:
Ki vagy Te - ki küldött Téged,
ki vagy Te - ki küldött Téged?!
/ Ahogy a dal elhalkul, úgy csökken a színpadvilágítás is. /
/ SÖTÉT /
Ötödik kép
A pápa dolgozószobája, mely jelenleg üres.
Néhány másodperc után a Nuntius érkezik, mögötte újságírók csoportja. egymás szavába vágva kérdéseket tesznek fel.
Ujságíró 2: Megszületett a döntés?!
Ujságíró 3: Miként döntöttek?!
Ujságíró 1: Jézus vagy nem Jézus?
Ujságíró 4: Szélhámos?
Nuntius: / hirtelen szembefordul velük. /
Uraim! Uraim! Minden kérdésükre választ kapnak, csak ahhoz előbb el kellene csendesedniük!!! / Megvárja a csendet. / Mindenek előtt szeretném megkérni önöket, hogy a közvélemény tájékoztatásában szigorúan ragaszkodjanak az általam elmondottakhoz! Fölöttébb kínos lenne, ha megismétlődne az a néhány héttel korábbi eset, amikor csak helyesbítő cikkek sorozatával lehetett helyrehozni azt az áll információt, miszerint a vizsgált személy megszökött a Vatikánból. Tegyék tehát félre a fantáziájukat, és kizárólag a tényekre támaszkodjanak!
Ujságíró 1: Mi nem tehetünk róla!
UIjságíró 2: Minket is félretájékoztattak!
ujságíró 3: Csak nem feltételezik, hogy szándékosan csináltuk?!
Nuntius: Nem vitatom, hogy félreértés volt...Azt is tudom, hogy egy sajtótájékoztató zűrzavarában könnyen másként értelmezhetők bizonyos szavak....Ez a mostani ügy azonban nem tűri meg a félreértés leghalványabb lehetőségét sem! Milliók figyelnek minden kimondott szóra, milliók hangulata függ az önök pontosságától....Kérem tehát, hogy amit most mondok, azt szó szerint rögzítsék! / teljes csend, feszült várakozás. / Nos...A Szentatya és a Bíborosi Tanács véleménye szerint a kérdéses személy, mint ember, az egyházi törvények alapján nem bűnös és nem elítélhető, mint Jézus viszont nem nyilvánult meg.....
/ Moraj fut végig az újságírók között. /
Most, hogy megismerték a vatikán álláspontját, várom kérdéseiket... / Leül. /
Ujságíró 1: Mit ért a Vatikán az alatt, hogy mint Jézus, nem nyilvánult meg? Tudomásom szerint számtalan, tanúkkal bizonyítható csodát tett. Nem érez itt ellentmondást, Nintius úr?
Nuntius: A Bíborosi Tanácsban alaposan kielemezték az említett csodákat, és arra az álláspontra jutottak, hogy a szó igazi értelmében nem nevezhetők csodáknak.
Ujságíró 1: Elnézést kérek, de fölöttébb furcsának tartom, hogy az Egyház szerint egy több éve járóképtelen ember meggyógyítása pusztán szuggesztív ráhatással, nem minősül csodának. Ezen az alapon bármikor kétségbe vonhatók a Bibliában leírt, hasonló módon végzett gyógyítások is.
Nuntius: Önnek, mint újságírónak, tudnia kell azokról a csodadoktorokról, akik kézrátétellel gyógyítanak különböző betegségeket. Gondolom, nem hiszi, hogy annyi Jézus él közöttünk, ahány ilyen eset előfordul?....Jézus isteni voltát lényegesen több dolog határozza meg annál, hogy gyógyítani volt képes. Olyannyira több, hogy bonyolultsága miatt ebbe a témába most nem is szeretnék belemenni.
Ujságíró 1: Még egy kérdés! Mennyire biztos a Vatikán döntésének helyességében?
Nuntius: Engedje meg, hogy kérdéssel válaszoljak....Katolikus ön?
Ujságíró 1: Igen....
Nuntius: Akkor tudnia kell a választ.
Újságírónő: Kollégám bizonyára arra gondolt, hogy egységes volt-e a Bíborosi Tanács álláspontja?
Nuntius: Ha arra gondol, hogy voltak-e heves viták, akkor nemmel kell válaszolnom. Az viszont tagadhatatlan, hogy apróbb dolgokban megoszlott a bíborosok véleménye....
Ujságírőnő: Ezek szerint nem igaz a hír, hogy az ügy alapjaiban rengette meg a Katolikus Egyházat?
Nuntius: / halvány mosollyal. / Nem tudom, hogy honnan származik ez az információ, de meggyőződésem, hogy akik elindították, azok nem azt mondták ami történt, hanem azt, amit szerettek volna, hogy történjen....Bátran kijelenthetem, hogy a Bíborosi Tanács és a Szentatya régen volt olyan egységes, mint ebben a kérdésben!
Újságíró 2: Szeretném tudni, hogy mi lesz a vizsgált személy további sorsa?
Nuntius: Természetesen gondoskodunk a visszaszállításáról....
Ujságíró 2: Föl sem merült annak lehetősége, hogy itt maradjon? Hiszen ez az ember a vallás erejét hirdeti, tehát valahol az Egyháznak tett szolgálatot....
Nuntius: A vallás erejét sokféleképpen lehet hirdetni...Vannak olyan formái az igehirdetésnek, amelyekkel nem ért egyet az Egyház.
Ujságíró 1: Tudomásom szerint azt az embert a hazájában törvény elé akarják állítani csalás és szélhámosság vádjával....Vajon szemet hunyhat-e a Vatikán afölött, hogy valakit perbe fogjanak pusztán azért, mert Istent és a vallást hirdeti?
Nuntius: Ez az ember egy ország állampolgára. Nem tarthatjuk itt még akkor sem, ha ez hasznos volna számunkra....
Ujságíró 1: Akkor sem, ha politikai menedéket kérne?
Nuntius: Mindeddig nem kért....
Ujságíró 1: Tehát sorsára hagyják?
Nuntius: Ez így nem igaz. Mindenképpen figyelemmel kísérjük a további sorsát, és amennyiben a legkisebb törvénytelenséget is elkövetik vele szemben, a Vatikán a teljes nemzetközi tekintélyét és befolyását felhasználja arra, hogy segítsen rajta!
Ujságíró 2: Nuntius úr! Az elmúlt napokban közvélemény kutatást végeztünk hívők és nem hívők között...mindkét tábor egyaránt azt sérelmezte, hogy szinte dugdossák előlük a vizsgálat alá vont személyt. Hallani és látni szeretnék....Személy szerint én is úgy gondolom, hogy ez a sajtótájékoztató úgy lenne teljes, ha őt is meghallgathatnánk.
Nuntius: Szó sincs arról, hogy valamit is titkolni igyekeznénk az emberek előtt....Ellenkezőleg! Örültünk volna, ha valóban megmutathatjuk Önöknek azt az embert! Ő azonban nem kíván nyilatkozni sem újságnak, sem televíziónak....
Újságíró 1: Nuntius úr! Én személy szerint nem vagyok vallásos, ebből eredően sokkal racionálisabb alapokról közelítem meg a kérdést, mint vallásos kollégáim....Semmi mást nem tettem, mint politikai és történelmi alapokon vezettem végig az eseményeket....Feltettem magamnak a kérdést: vajon mi történt volna az ötvenes évek Szovjetuniójában, Sztálin uralmának legsötétebb korszakában, ha a holtából visszatérő Lenin, többezres tömeg előtt bírálni kezdte volna az akkori politikát....Ha bírálta volna Sztálint, fejére olvasva, hogy a lenini eszmék nevében olyan súlyos hibákat követ el, melyek már régen nem az ő tanai...A válasz azt hiszem, hogy egyértelmű....Történelmi események által bizonyított tény, hogy egyetlen vezető elit sem képes elviselni ideológiájának kétségbevonását, és főképp attól nem tűri azt el, akinek nevében az eszmét hirdeti! Kérdésem tehát: fen állhat-e annak lehetősége, hogy még is Jézussal van dolgunk, de az Egyház inkább megtagadja őt, mintsem szembe nézzen az ebből adódó problémákkal és az ezzel járó tekintélyvesztéssel?!
/Moraj fut végig az újságírók között a kényes kérdés hallatán. A nuntius megvárja amíg elcsendesednek. /
Nuntius: Nos...szeretném, ha tudná, hogy a Vatikán összehasonlítása egy kommunista diktatúrával annyira abszurd, hogy válaszra sem méltó! Ha ön megkívánja ismerni a kettő közötti különbséget, talán olvassa el a Bibliát, azután pedig Lenin valamelyik művét....Ami pedig a Jézus kérdésben hozott döntést illeti, most is csak azt mondhatom, hogy alapos vizsgálat után, igazunk teljes tudatában hoztuk meg döntésünket!.... / Feláll. / Gondolom, nincs több kérdésük....Örülök, hogy segítségükre lehettem....Isten önökkel!
/ A nuntius távozik a rendezői balon, az újságírók beszélgetve a rendezői jobbon. /
/ A színpadvilágítás egészen félhomályig csökken, majd rövid szünet után megjelenik a pápa, aki elgondolkodva járkál. /
Bíboros 3: / Kopogtatás nélkül ront be. /
Szentatyám! Ezt nézze meg!
/ egy törölközőszerű anyagot ad oda a pápának.. /
Pápa: / Ránéz a ruhadarabra, aztán rémülten lép hátra. /
Úristen! Ha ez az, amire gondolok....
Bíboros 3: Igen. Jól gondolja Szentséged....Ez az a törölköző, amelyben Jézus az izzadó arcát törölte meg a Bíborosi Tanács kihallgatása közben! A kétezer éves csoda megismétlődött....
Pápa: / Bizonytalan léptekkel az asztalig megy, és belerogy a székébe. /
Hát mégis?....Mégis Ő volt?....Rettenetes bűnt követtünk el, bíboros úr! Soha le nem mosható bűnt!!
/ Néhány másodpercig csendben vannak, aztán a pápa hirtelen lendülettel feláll. /
Azonnal intézkedni kell, hogy hozzák vissza! Nem engedhetjük, hogy széttépjék a hitetlen farkasok!!!!
Bíboros 3: Már késő, Szentatyám....A repülőgép, amely visszaszállítja, negyedórája elindult....
Pápa: Vissza kell fordítani! Szóljanak utánuk rádión, hogy forduljanak vissza!
Bíboros 3: Már értesítettük az adott ország kormányát, hogy mikor érkezik a gép....Már várják azt az embert....
Pápa: Embert?! Miféle embert, bíboros úr?! Itt a megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy Ő Jézus!!! Arcának lenyomata ugyan úgy maradt meg a törölközőn, mint ahogyan az a Bibliában le van írva!
Bíboros 3: Nekünk ő már csak ember marad, Szentatyám...Így kell őt emlegetnünk mindig, ahányszor csak hivatalos helyen szóba jön az eset...Ne feledje: a sajtótájékoztatón mondott szavainkat világgá kürtölte a tömegkommunikációs gépezet...Most már tartanunk kell magunkat a kimondott szóhoz, bármennyire fáj is a lelkünk...Nem engedhetjük meg magunknak, hogy szava hihetetlenné váljunk!
Pápa: És azt megengedhetjük, hogy Isten Fiát koncként dobjuk oda azoknak, akikről biztosan tudjuk, hogy elakarják pusztítani?!
Bíboros 3: Szentatyám....Alig egy hete ön mondta Montána bíborosnak, hogy az Egyházpolitika néha súlyos ellentmondásba kerülhet az egyéni meggyőződéssel, és hogy ilyenkor mindig a politikát kell szem előtt tartani....Most ön került ebbe a helyzetbe és úgy kell viselkednie, ahogyan azt a Vatikán fejétől elvárja a Bíborosi Tanács!
/ A pápa nagyon zaklatott állapotban járkál. Néha megáll, aztán újra indul. Láthatóan komoly csatát vív önmagával. /
Pápa: / Megáll. Szembefordul a bíborossal. /
Hagyjon magamra! ezt a lelkiismereti csatát egyedül kell megvívnom....De akárhogy döntsek is, egyben már biztos vagyok: soha, semmilyen körülmények között sem fogom eltűrni, hogy Jézusnak bántódása essen!!!!! Befolyásom minden súlyával azon leszek, hogy megfékezzem az ateista kormányt!!!!
Bíboros 3: Őszintén remélem, hogy sikerülni fog,Szentatyám....
Pápa: Sikerülnie kell!!!!
/ A bíboros meghajol és kimegy. A pápa néhány lépés erejéig járkál, majd az asztalhoz lép, felemeli a Jézus arcának lenyomatát őrző törölközőt és megcsókolja. Felhangzik a TE VOLTÁL ! című dal, melyet a pápa énekel. /
Te voltál - Ő küldött Téged:
Áldást hozója a népnek.
Lelkembe mar az éles vád:
Nem értettem, miről szól a szád!
Te voltál a végtelen jó,
Szomjazó földnek a folyó,
konokul nem hittem Néked,
hogy Te vagy - Ő küldött Téged!
Isten földi helytartója,
Egyházunk oltalmazója,
talán már nem is én vagyok -
talán már méltatlan vagyok!
Hiába akartam a jót,
Nem lettem támogatód,
Kezem úgy dobott el Téged,
mint a kígyót, amelytől félnek!
Bocsásd meg bűnömet, kérlek,
Nélküled remegve félek,
Nélküled árván maradok,
élek még - de szívem halott!
Te voltál - Ő küldött Téged:
Áldást hozója a népnek,
Te voltál - Ő küldött Téged,
Hogy áldást oszthass a népnek!
/ Újra megcsókolja a törölközőt és zokog. /
/ SÖTÉT ÉS FÜGGÖNY /
HARMADIK FELVONÁS
Valahol Közép-Európában.....
Első kép
Iroda valahol, valamelyik minisztériumban....
A színen az igazságügyminiszter, a Belügyminiszter és a Legfőbb Ügyész. A belügyminiszter heves gesztikulálások közepette magyaráz és járkál, a másik kettő ülve hallgatja.
Belügyminiszter: Nem értem! Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy miért szarakodunk?! Már megint addig halogatjuk a dolgot, amíg a körmünkre ég a probléma!....Elvégre szabad kezet kaptunk a Vatikántól abban a pillanatban, amikor visszaküldték!
Igazságügyminiszter:Igen...Szabad kezet....Arra, hogy elkövessünk valami hibát!.... Te azt hiszed, hogy az Egyház részéről ezzel le is van tudva a dolog? Hát nagyon tévedsz! Árgús szemekkel figyelik, hogy milyen döntést hozunk és abban a pillanatban, amikor alkalmat szolgáltatunk nekik, nemzetközi botrányt csapnak! Soha vissza nem térő alkalom lenne nekik, hogy kompromittáljanak egy szerintük ateista kormányt!
Belügyminiszter: Kijelentették, hogy nem Jézusról van szó, hanem egy emberről. Ez az ember pedig a mi országunk állampolgára, akit a mi törvényeink szerint úgy és azért ítélünk el, ahogy akarunk! Ebbe sem ők, sem mások nem szólhatnak bele!
Igazságügyminiszter:Nevetséges vádpontokkal csak átmeneti eredményt érhetünk el. Nekünk nem az a célunk, hogy bezárjuk egy-két évre...Mi örökre akarunk megszabadulni tőle!
Belügyminiszter: Ha kijön, majd bezárjuk újra! Aztán újra és újra! Mindig több időre! Nagyon jól tudod, hogy abból csinálunk visszaeső bűnözőt, akiből csak akarunk! Ha egyszer börtönben volt, már jogot formálhatunk arra, hogy ellenőrizzük, az ellenőrzések során pedig nem nehéz találni valamit....Így aztán többet lesz bent, mint kint....
Igazságügyminiszter:Én sokkal inkább hajlok a Legfőbb Ügyész úr véleményére, aki szerint a legnagyobb hiba volna bezárni azt az embert. Így van, ügyész úr?
Legfőbb ügyész: / Bólint / Igen. Attól tartunk ugyanis, hogy gyújtó hangulatú beszédeivel olyan hangulatot kelt a rabok között, amely előbb-utóbb engedetlenséghez és zendüléshez vezethet. A problémát tehát nem oldanánk meg, hanem fokoznánk....
Belügyminiszter: Ostobaság! Eddig is kordában tudtuk tartani a rabokat, ezután is képesek leszünk rá!
Igazságügyminiszter:Én még is azt mondom, hogy inkább házi őrizetbe kell helyezni. Így elszigetelhetjük mindenkitől....
Legfőbb ügyész: Szerintem is ez a legjobb megoldás. Így elérjük, hogy ne érintkezhessen emberekkel sem az utcán, sem a börtönben.
Belügyminiszter: És meddig akarjátok házi őrizetben tartani? Élete végéig? Mert abban biztosak lehettek, hogy ez az ember mindig lázítani fog, amíg csak egy leheletnyi szusz van benne!
Igazságügyminiszter:Az attól függ, hogy mit tekintünk lázításnak....A dolgoknak mindig két oldala van...Hol ezt látják az emberek, hol azt....Attól függ, hogy mi melyiket mutatjuk meg nekik....
Belügyminiszter: Jó lenne, ha kicsit érthetőbben fogalmaznál!
Igazságügyminiszter:Ahogy parancsolod....Szóval....Egy országban mindig az számít lázításnak, amit a kormányzó elit annak minősít....Ezért arra kell törekednünk, hogy ne ellenezzük azokat az eszméket, amiket az az ember hirdet, hanem próbáljuk meg az ország és persze elsősorban a saját javunkra fordítani!
Belügyminiszter: A saját javunkra?....Ekkora hülyeséget még életemben nem hallottam! Hiszen ellenünk beszél! Támadja a hazugságot, a becstelenséget, a pénz harácsolását, vagyis mindazt, ami nélkül mi nem tudunk létezni!
Legfőbb ügyész: Az igazságügyminiszter úr úgy gondolta, hogy felajánlunk annak az embernek egyfajta kompromisszumot. Olyat, amellyel ő is jól jár és a mi hatalmunk is csorbítatlan marad....
Belügyminiszter: / Az igazságügyminiszterhez. / Te tényleg ezt akarod?! Tényleg azt hiszed, hogy ilyen simán ellehet rendezni ezt az ügyet?!
Igazságügyminiszter:Igen.
Belügyminiszter: Jobb ha már most elfelejted! Tegnap beszéltem a miniszterelnökkel, aki gyors és radikális megoldást akar!
Igazságügyminiszter:Szerintem még ő sem tudja, hogy mit akar...Ugyanis amikor én beszéltem vele, akkor engem biztosított a feltétlen támogatásáról...Annyival azonban előnyben vagyok veled szemben, hogy nekem írásos felhatalmazást is adott a probléma megoldására! Ha érdekel, elolvashatod....
/ Papírt vesz fel az íróasztaláról és oda adja a belügyminiszternek. Amíg az olvas, a legfőbb ügyészhez fordul. /
Önre vár a feladat, legfőbb ügyész úr, hogy megszervezze a házi őrizetet. Kapjon meg az az ember mindent, amit csak akar, viszont nagyon ügyeljenek arra, hogy senkivel se tudjon érintkezni! A siker érdekében teljes elszigeteltséget és totális hírzárlatot akarok!
Belügyminiszter: / Ledobja a papírt az asztalra. /
Nem tudom, mivel sikerült rávenned a miniszterelnököt erre az ostobaságra, de hogy hamarosan megváltozik a véleménye, abban biztos vagyok!
Igazságügyminiszter:/ Mint ha nem is hallotta volna, tovább beszél az ügyészhez. /
A holnapi nap folyamán pedig gondoskodnia kell arról, hogy a legnagyobb titokban ide szállítsák a minisztériumba! Beszélni akarok vele....
Legfőbb ügyész: Délelőtt vagy délután, miniszter úr?
Igazságügyminiszter:A hajnali órákban, amikor még alig járnak az utcákon.
Legfőbb ügyész: Értem, miniszter úr....
Igazságügyminiszter:És nem győzöm elégszer hangsúlyozni a titoktartást! Jól válogassák meg a kísérő rendőröket is, nehogy valamelyiknek eljárjon a szája! Semmi kedvem tömeget oszlatni a minisztérium előtt....
Belügyminiszter: / Egyre növekvő haraggal. /
Mi az isten folyik itt? Egyéni döntések sorozata?! Szeretném hangsúlyozni, hogy én is itt vagyok és mint belügyminiszternek, nekem is van beleszólásom!
Igazságügyminiszter:Ezt nem vonom kétségbe. Amint elő állsz valami ésszerű megoldással, ami jobb mint az enyém, fejet hajtok előtted....De addig, amíg semmi más ötleted nincs, csak a börtön, kénytelen vagyok egyedül gondolkodni....
Belügyminiszter: / Néhány általa fontosnak tartott szónál öklével rá üt az asztalra. /
Gondolkodhatsz egyedül a saját területeden! Amikor viszont országos ügyről van szó, nincs helye az önállóskodásnak! Ne felejtsd el, hogy demokráciában élünk!
Igazságügyminiszter:Még jó, hogy néha eszedbe jut....
Belügyminiszter: Ezt a megjegyzésedet igyekszek nem meghallani... Viszont itt és most kijelentem, hogy amíg én ülök a belügyminiszteri székben, mindent elkövetek majd a házi őrizet megszüntetése érdekében!....
/ egyre hevesebben gesztikulál. /
Ezt az embert meg kell törni! Elvenni a kedvét attól, hogy Jézust játsszon! Ostobaság azt hinni, hogy a házi őrizet kényelmétől meghatottan felébred majd benne a lelkiismeret, mindent bevall és megígéri, hogy többé nem csinál ilyet! Tapasztaltuk, hogy ennél sokkal megátalkodottabb!
/ Megcsörren a telefon. Egyszerre nyúlnak érte, de az igazságügyminiszter a gyorsabb. /
Igazságügyminiszter:/ A belügyminiszternek. / Bocsánat...Azt hiszem, ez nekem szól....
/ A telefonba. / Igen? kérem a vonalat. Köszönöm....Elnök úr? Igen. Már vártam. Pontosan. Igen, arról a megoldási formáról van szó, amit tegnap említettem....
Belügyminiszter: / Oda hajol. / Mond neki, hogy én is beszélni akarok vele.
Igazságügyminiszter:/ Az ujját felemelve csendre inti, aztán beszél tovább a telefonba. / Azt hiszem, pillanatnyilag ez a legjobb megoldás...Részletes beszámolót? Természetesen...Oda, ahol a külföldi vendégeket szoktuk elszállásolni? Nagyon jó ötlet...Maximális kényelem. Igen...Én is így gondoltam...Már intézkedtem. Remélem a legfőbb ügyész úr nem késlekedik tovább, és mielőbb intézkedik az odaszállításról. / Az ügyészt nézi, miközben beszél. / Hogy lassú? Nem. Nem hiszem... Szerintem feladata magaslatán áll. Alig várja, hogy tehessen valamit az ügyben... Egy pillanat elnök úr.... / A legfőbb ügyészhez. / Hallotta, nem? Az elnök úr türelmetlen! Siessen és oldja meg minél hamarabb amit magára bíztam!
Legfőbb ügyész: / Előbb a belügyminiszterre néz, majd vissza az igazságügyminiszterre, aztán felkapja az aktákat és elsiet. /
Igazságügyminiszter:/ A telefonba. / Már elindult...Néhány órán belül biztosan. A többiért kezeskedek... Szabad döntési jogot kapok minden területen? Köszönöm! Nagyon köszönöm! / Leteszi a kagylót és a belügyminiszterhez szól. / Sajnálom. A miniszterelnök úr most nem ér rá beszélni veled....
/ A belügyminiszter néhány lépést közelebb lép, száját szóra nyitja, de hang nem jön ki belőle. Pár másodpercig még küszködik, aztán feldúltan kirohan, hangosan becsapva maga mögött az ajtót. /
/ SÖTÉT /
Második kép
Ugyanott, másnap.
A színen az igazságügyminiszter, iratokba mélyedve. Kopogtatás után, választ sem várva belép a belügyminiszter. Mozdulatain látszik a feszültség, amit titkolni igyekszik.
Belügyminiszter: / Leül a másikkal szemben. / Az első partit te nyerted, de még nincs vége a játszmának....
Igazságügyminiszter: / most néz fel először az iratokból. / Gondolom, beszéltél az elnökkel....
Belügyminiszter: Igen.... / Rágyújt, de közben is beszél. / Beszéltem vele és fölöttébb érdekes dolgokat tudtam meg tőle...Többek között azt, hogy egyáltalán nem lelkesedik az ötletedért annyira, mint azt te gondolod....
Igazságügyminiszter: Úgy érezted?
Belügyminiszter: / Mélyet szív a cigarettába. / Nem éreztem... Mondta... Biztosított arról, hogy sokkal közelebb áll hozzá az én elképzelésem...
Igazságügyminiszter: Minden elismerésem az övé....igazán jó politikus....
Belügyminiszter: És előrelátó! Már most ígéretet tett arra, hogy amennyiben te befuccsolsz, számíthatok a maximális támogatására abban, hogy az ügyet más formában oldjam meg! Teljes szabad kezet kapok!
Igazságügyminiszter: Gratulálok! Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ekkora meggyőző erő rejlik benned....De úgy látszik értesz az elnök nyelvén...Mindenesetre ne bizakodj nagyon. Egyenlőre még az enyém az elsőbbség...
Legfőbb ügyész: / Sietve, kopogtatás nélkül jön. /
Miniszter úr! Megérkezett az autó! Bekísérhetik azt a személyt?
Igazságügyminiszter: A vendégszoba készen áll?
Legfőbb ügyész: Természetesen.
Igazságügyminiszter: Akkor egyenlőre oda kísérjék.
Legfőbb ügyész: Intézkedem. / kisiet. /
Igazságügyminiszter: / Becsukja az előtte lévő iratokat, és elégedetten hátradől. /
Beindul a gépezet, kedves barátom....Beindul és megállíthatatlanul megoldja a problémát!
Belügyminiszter: Kíváncsian várom....
Igazságügyminiszter: / A szekrényhez lép és egy üveget vesz elő. Mosolyogva mondja. /
Megkínálhatlak? A legjobb fajtából való. Öt éves, igazán beérett gyümölcspálinka.... / Tölt, közben beszél. / A Parasztpárt ajándéka. A napokban meghívtak az elnökségi ülésükre, és mint leendő választási szövetségest, ezzel ajándékoztak meg....
Belügyminiszter: / Belekóstol. Ízlelgeti, mint igazi szakértő... /
Valóban ízletes....Azt hiszem, abból a fajtából való, amiből én is kaptam néhány hordóval....
Igazságügyminiszter: Akkor már ismered az ízét! / Gyors mozdulattal visszateszi a kupakot és elrakja az üveget. / Szeretnélek megkérni valamire....Néhány perc múlva megérkezik ide az az ember. Igyekszek majd mindent elkövetni, hogy meggyőzzem....
Belügyminiszter: / Gúnyosan. / Efelől semmi kétségem....
Igazságügyminiszter: Mivel ellentétesek az érdekeink, arra egyáltalán nem számíthatok, hogy segítesz....
Belügyminiszter: Ebben biztos lehetsz.
Igazságügyminiszter: / Bólint. / Én is így gondoltam....Viszont abban is biztos akarok lenni, hogy nem próbálod meg akadályozni a munkámat!
Belügyminiszter: Miért tenném? Megbuktatod te saját magadat....
Igazságügyminiszter: Olyan biztos vagy ebben?
Belügyminiszter: Mérget is innék rá!.... Túl gyenge vagy és túlzottan tiszta még a lelked....Nem rakódott rá a közönynek az a vastag, mindennek ellenálló rétege, amellyel ezt a munkát végezni kell!.... A hatalom erős embereket kíván, és te nem vagy az.....
Igazságügyminiszter: Furcsán értelmezed a hatalmat.....
Belügyminiszter: Csak neked furcsa. Számomra olyan természetes, mint levegőt venni.... Én tudok élni a hatalommal, mert a véremmé váltak a módszerek, amelyekkel meg lehet tartani! Tartok majd neked egy kis bemutatót, hogy miként kell ezt csinálni, csak kaparintsam a kezeim közé azt az önjelölt Jézust! Eltörlöm a Föld színéről még az emlékét is!
Igazságügyminiszter: Remélem, hogy erre nem fog sor kerülni....
Belügyminiszter: Ne reménykedj....
Legfőbb ügyész: / Bejön. / Minden készen áll, miniszter úr!
Igazságügyminiszter: Nagyszerű! Milyen állapotban van az emberünk?
Legfőbb ügyész: Nyugodtan tűnik.
Igazságügyminiszter: / Célzatosan. / A belügyminiszter úr már úgy is menni készült....Itt az ideje, hogy elém vezessék a vendégünket....
Belügyminiszter: / Feláll. / Vendég? Milyen finom megfogalmazás... Addig örüljön, amíg nálad vendégeskedik! Az én vendégszobáim hidegebbek és nyirkosabbak....Mégis tovább maradnak bennük a vendégek....
/ Nevetve a saját morbid viccén, távozik. /
Legfőbb ügyész: Jöhet az ember, miniszter úr?
Igazságügyminiszter: Persze, hogy jöhet! Már az előbb is mondtam!
Legfőbb ügyész: Akkor intézkedek..... / kimegy. /
/ Az igazságügyminiszter leül az asztalhoz, kinyitja az előtte lévő dossziét, aztán vár. Kis idő múlva belép Jézus. A miniszter felugrik és Jézus elé siet, szívélyesen, mintha egy kedves vendég érkezne. /
Igazságügyminiszter: Dicsértessék a neved, Jézus! Nagyon vártalak már!
Jézus: Lelket cseréltél talán, hogy ilyen nyájasan fogadsz? Nem is olyan régen még az ellenségem voltál.
Igazásügyminiszter: Azóta sok minden történt....Ma már tisztábban látok....
Jézus: Az attól függ, hogy mivel látsz? A lelkeddel vagy az eszeddel?
Igazságügyminiszter: / Úgy tesz, mint ha nem hallotta volna a kérdést. /
Azért kértem, hogy elgyere hozzám, mert segítséget várok tőled. Segítséget, amelyért cserébe én is segíthetek neked...
Jézus: Nem úgy hoztak, mint ha kértél volna....Rabszolgát vittek így régen a helytartó elé.
Igazságügyminiszter: Bocsáss meg a módszerért, de ez tűnt a leggyorsabbnak....És ami a kényelmetlenségedet okozta, az egyúttal a biztonságodat szolgálta.
Jézus: Az én biztonságom Atyám kezében van...De ezt te úgy sem érted...Mond: miben vársz tőlem segítséget?
Igazságügyminiszter: Először talán hallgasd meg, hogy miben tudunk mi segíteni téged. Nos...A körülmények nagyon sokat változtak az elmúlt hónapokban...Figyelemmel kísértük a hatást, melyet az emberekre gyakoroltál és rá kellett döbbennünk, hogy mennyire igénylik a hitet, a tisztességet és Istent! Amikor ilyen tömegesen jelentkezik igény valami iránt, azt egyetlen valamirevaló, az állampolgárok javát előtérbe helyező kormány sem hagyhatja figyelmen kívül! Ezért úgy döntöttünk, hogy engedélyezzük számodra a nyilvános igehirdetést!
/ Rövid szünetet tart, nézi Jézust, de az nem szól semmit. /
Nos? Egy szavad sincs az egészhez? Vagy a meglepetéstől nem tudsz szólni?
Jézus: Várom, hogy mit kérsz ezért cserébe....
Igazságügyminiszter: / Nevet. / Hát ez óriási! Nem gondoltam, hogy ilyen fejlett a diplomáciai érzéked!
/ Le ül az asztalhoz és az előtte lévő székre mutat. /
Foglalj helyet. Úgy kényelmesebb beszélgetni.
Jézus: / Közelebb lép, de nem ül le. /
Már nem sokáig maradok...
Igazságügyminiszter: / Meglepve. / Ezt miből gondolod?
Jézus: Tudom.
Igazságügyminiszter: / Zavartan. / Hát jó....Te tudod...Állj, ha úgy jobban érzed magad.... / Erőt vesz a zavarán. / Szóval arra vagy kíváncsi, hogy mit kérünk cserébe?....Nos, elmondom....Sajnos ebben az országban nem csak a lelkek üresek, de az államkassza is....Egyre szegényebb az ország és egyre szegényebbek az emberek...Növekszik az elkeseredés és a harag... Ha nem nyugtatjuk meg őket valamivel, rettenetes idők következhetnek! Ezért azt szeretnénk, ha igehirdetés közben arra kérnéd az embereket, hogy legyenek türelmesek! Viseljék még el egy darabig a rosszat, mert az után jó, nagyon jó fog majd következni!
Jézus: Biztos vagy ebben?
Igazságügyminiszter: Nem értem...Miben kellene biztosnak lennem?
Jézus: Hogy ez után jó, nagyon jó fog következni....
Igazságügyminiszter: Ha biztosan tudnánk, nem fordultunk volna hozzád.... A mi erőnk csekély ehhez... Ide a te jövőbelátásod kell!
Jézus: Értem...Mond tovább....
Igazságügyminiszter: Mit mondjak még?
Jézus: Amit eddig még nem mertél kimondani. Mond el azt is, hogy mit nem szabad majd tennem....
Igazságügyminiszter: / Újra zavarban van. / Honnan tudod, hogy van ilyen dolog?
Jézus: Mert az a lényege mindannak, amit eddig hallottam.
Igazságügyminiszter: / Kínosan feszeng a székében, aztán inkább feláll. /
Igen...valóban van még, amit nem mondtam el, de az talán később is ráér...Egyenlőre ennyi is elég volt....
Jézus: Te is tudod, hogy most kell elmondanod.
Igazságügyminiszter: Nos, ha annyira hallani akarod, hát legyen...
/ Járkálni kezd, hogy ne kelljen Jézus szemébe néznie. /
Annak fejében, hogy szabadon hirdetheted az igét azt kérjük, hogy soha többé ne mond azt az embereknek, hogy te vagy Jézus...Anélkül is hisznek majd neked, ha mi kellő propagandával támogatunk...Lehetsz látnoki képességekkel megáldott ember, lehetsz parafenomén, minden lehetsz csak Jézus nem! / Vár egy kicsit, de Jézus hallgat, ezért folytatja. / Igazán nem mondhatod, hogy előnytelen ajánlat... Gondolj csak bele! Mi szerveznénk meg neked az igehirdető esteket! Stadionokban, utcákon és tereken, hatalmas tömeg előtt hirdetheted az igét!... Butaság volna nem elfogadni! Nos? Mit szólsz?....
Jézus: / Mélyen a szemébe néz a felé forduló miniszternek. /
Nem tehetem. Nem csaphatom be az embereket!
Igazságügyminiszter: / Hirtelen haraggal. /
Ostoba őrült!
/ járkálni kezd, hogy levezesse a dühét, majd újra megáll Jézus előtt. /
Miért vagy ilyen konok? Miért nem látod meg az esélyt, amit nyújtok neked?! Ez az egyetlen lehetőséged, hogy elkerüld a megaláztatást!
Jézus: Talán nem akarom elkerülni.....
Igazságügyminiszter: / Még közelebb lép. / De miért nem?! Miért nem, az Úristenit annak a megátalkodott fejednek?! Ha te elpusztulsz, az utolsó esélyt is elveszítették az emberek! Miben bízzanak még, ha ár te sem leszel?! Erre nem gondoltál? / Dühében megrázza Jézust, de az csak áll rezzenéstelenül. A miniszter nagyot fúj, újra járkál kicsit, aztán visszalép Jézushoz. / Nagyon kérlek, gondolkodj el azon, amit mondtam....Holnap estig, és nem tovább....És ha egy kis eszed is van, ha valóban csak egy kicsit is a jövőbe látsz, ha látod a saját jövődet is, akkor elfogadod az ajánlatomat.
Jézus: A saját jövőm is olyan biztos, mint a tiéd. Látom mindkettőt... És abban az van megírva, hogy nem fogadhatom el... Csak így maradhatok bűntelen, s csak így válhatsz te igazán bűnössé!
Igazságügyminiszter: Értsd meg végre, hogy a hatalom az én kezemben van! Én döntöm el, hogy ki a bűnös és ki nem! Te csak egy játékszer vagy! Egy eszköz a kezünkben, amelyet vagy felhasználunk vagy a szemétre dobunk!
Jézus: Vajon mekkora ez a hatalom?
Igazságügyminiszter: Akkora, hogy arról te álmodni sem mersz!
Jézus: Akkor miért nem gyógyítod meg ezzel a mérhetetlen hatalommal a gyermekedet? Azt a beteg kislányt, aki otthon ül egy tolókocsiban, és aki a születése óta csak akkor látta a napot, ha valaki ráért, hogy kitolja a kertbe....
Igazságügyminiszter: / Fájdalom hasít végig az arcán. Tesz néhány lépést Jézus felé, de a lábai ólom nehezek. Elvonszolja magát nehezen a székéig és belerogy. Mozgás közben mondja /
Ez....ez...ez nem lehet....Ekkora erő nem létezhet....
Jézus: Hová lett a hatalmad ember? Mivé lett a gőg, az elbizakodottság?! Szertefoszlott, mint a szivárvány....
Igazságügyminiszter: / Újra a düh vesz rajta erőt. Felugrik és bele ordít Jézus arcába. /
Kitől tudod ezt?! Kitől tudtad meg?! Hol hallottad?!
Jézus: Tudom....Tudom, mert az igazi hatalom az én kezemben van....
Igazságügyminiszter: / Ismét megrázza Jézust. / Nem tűröm, hogy azzal játssz, azzal szórakozz ami a legnagyobb kín, a legnagyobb fájdalom az életemben! Nem tűröm! Érted?! Nem tűröm!!!!
/ Elhagyja az ereje, lábai megrogynak és lassan lecsúszik Jézus lábai elé. Már nem beszél, csak zokog. /
Jézus: / kezét a térdeplő fejére teszi. /
Te nem vagy rossz...Csak az álarc gonosz, amit magadra húztál félelemből, hogy így védd magad az igazán gonoszoktól....Talán most már megérted, hogy mit miért teszek....
Igazságügyminiszter: / Magához tér, gyorsan feláll és sietve az asztalhoz megy, hogy távol kerüljön Jézustól. Igyekszik újra a régi lenni. /
Nem tudom, milyen hipnotikus erő rejlik benned, de abban biztos vagyok, hogy nagyon veszélyes! Most már igazat adok azoknak, akik azt állítják, hogy meg kell fékezni, el kell tüntetni ezt az erőt! Nincs több mondanivalóm számodra, mint amit eddig elmondtam! Ha holnap este nemmel válaszolsz, átadlak valakinek, aki alig várja, hogy kiölje belőled ezt a megátalkodott nagyképűséget! Most pedig távozz!!!!
/ Folytatás a 6. részben /
