Alfa: Mi kéne nektek?! Forradalom?! Harmadik világháború?! Gyermekeim, én kormány lap vagyok és nem az én dolgom, hogy a lapomban történelmet írjak. Ha már a kormányunk tartózkodik történelmet csinálni, és ha az országnak erre nincs is szüksége, akkor miért én csináljam a lapomban?! Ki-ki a maga mesterségét folytassa. A történészek írják a történelmet, a nagy újságok meg a kis újságokat. Különben is: az újság élő ellentéte mindannak, ami új. Mert mi az újság? Az, ami a világ teremtése óta mindennap megtörténik. A gyilkosság, a lopás, a liliomtiprás....
/ Megcsörren a telefon. /
Mi a franc van már megint?!

Titkárnő: / Felveszi a telefont. / Nem tudom, ki az... Nem akar bemutatkozni...

Alfa: / Elveszi tőle a telefont. /
Halló! Hogy micsoda? Ez biztos?! Köszönöm az információt!
/ Visszateszi a kagylót. /
Meg van a főcím, gyerekek!!! Ikszipszilon megszökött!!!!

Delta: A szélhámos?

Gamma: Aki az ötvenmilliót....?

Alfa: A század legnagyobb lángelméje! A képét tegyétek a lapban az enyém mellé!

Gamma: Kontraszt a jó és a gonosz között? Ez óriási Főnök!

Alfa: A meghatottság és a felháborodás érzései használnak a beleknek... Ne felejtsétek el, hogy a mi lapunk ebéd után jelenik meg!
/ Újabb telefoncsörgés, gyorsan felveszi. /
Mi az Isten?! Mi az?! Részletek nincsenek?! Rendben!
/ Dühösen lecsapja a kagylót. /
Azt a kutya hétszentséges magasságbéli szentháromságos úristenit!

Gamma: Elfogták?

Alfa: Nem. Hanem a főcímek sohasem járnak egyedül! Az előbb még nem volt semmi, most meg már annyi van belőle, hogy sok is!

Gamma: De hát mi történt?

Alfa: Eltűnt az orosz belügyminiszter!

Delta: Nyekraszov? A nagy reformellenes? Lebukott?

Alfa: Érdekesebb a figura! A jelek szerint egyszerűen csak lelépett.... Meglógott valami elől....

Delta: Mit tudnak róla?

Alfa: Tulajdonképpen semmit. Éppen ez bosszant. A múlt kedden nem jelent meg az Operában és azóta senki sem tud róla....

Gamma: Ki adta le a hírt?

Alfa: Nyugati hírügynökségektől vettük át.

Gamma: És az oroszok?

Alfa: Hallgatnak.

Gamma: Érdekes....

Alfa: Nagyon érdekes....

Gamma: Hát akkor? Nyekraszov vagy Ikszipszilon?

Alfa: Természetesen Nyekraszov! Főcím: " Eltűnt Nyekraszov! " Alcím: " Az orosz belügyminiszter a szabadságot választotta! "... Fényképetek van róla?

Delta: Hát nem ismered? Olyan, mint egy kalóz. A jobb szemén kötés van.

Alfa: Tegyétek az én fényképem mellé! Had maradjon meg a kontraszt a jó és a gonosz között!

Delta: És Ikszipszilon képét?

Alfa: Negyedik oldalra!
/ Csörög a telefon. /
Ha megint egy főcím, hát ütök!!!!

Titkárnő: Halló! Igen... Igenis, elnök úr!
/ Alfához. / Az Intézőbizottság elnöke!

Alfa: Jöjjön fel a vén kupec! Az a zsugori szaros! Az a....

Titkárnő: / A telefonba. / Természetesen, elnök úr! Ebben a pillanatban, elnök úr! / Leteszi a telefont. /

Alfa: Tűnjetek el, fiúkák! Majd folytatjuk....
/ Gamma és Delta elmennek. Alfa gyorsan magára kapja a zakóját. /
/ Amint meglátja a belépő Zétát, rögtön nyájas mosolyt vesz fel. /
Jó napot kívánok, drága elnököm!

Zéta: Jó napot, kedves Alfa. / Leül Alfa helyére. / Üljön csak le maga is, nyugodtan.

Alfa: Ha nincs ellenére, inkább állva maradok.

Zéta: Nagyon is ellenemre van! Hogyan beszéljek magával, ha folyton keresnem kell, hogy merre járkál?

Alfa: Ha úgy tetszik.... / Leül. /

Zéta: Nos, nem kerülgetem a forró kását barátom. Rögtön a lényegre térek.... Mint tudja, országunkban hamarosan választások lesznek. Ezt a választást a kommunisták és a fundamentalisták, egyszóval a visszarendeződés hívei erőpróbának tekintik! Nos, a kihívást a kormány elfogadja! Ezen a választáson tehát a reformok léte vagy nem léte dől el!... Sajnos a helyzet nem nagyon ragyogó.... Félő, hogy az emberek közömbössége miatt a baloldal nyer....

Alfa: / Komolykodva. / Hm...hm...hm...

Zéta: Hogy elkerüljük azt, amit miniszterünk röviden összeomlásnak nevezett, a kormány csak egy kiutat lát, mégpedig azt, hogy a radikálisok visszalépjenek pártunk javára.... Csakhogy ők nem akarnak visszalépni....

Alfa: De hát a mi lapunk, hogy tud ebbe beleavatkozni?

Zéta: Hát úgy, hogy a radikálisok egymillió választója olvassa az Esti Újságot.

Alfa: No és?

Zéta: Legyenek rámenősek a cikkeik! Csináljanak pánikot!

Alfa: Pánikot? Hiszen folyton azt csinálunk.... Az ötödik oldalunkat teljes egészében ennek szenteljük.

Zéta: Éppen erről van szó... Kedves Alfa.... Az intézőbizottság engem bízott meg azzal, hogy megmondjam magának, hogy a maguk ötödik oldala egy hajítófát sem ér! / Alfa felemelkedik a székről. / Maradjon ülve, kedves barátom! / Alfa visszaül. / A minap is szemet szúrt nekem egy fénykép a lapban.... Kubai háziasszonyok sorban állnak az élelmiszer üzlet előtt, és riadtan voltam kénytelen konstatálni, hogy mosolyognak és valamennyiük lábán cipő van! Cipő! Kubában! Nyilvánvaló, hogy ez egy baloldali propagandakép volt, amit maguk tévedésből átvettek... De hát az istenfáját, miért nem vágták le legalább vádliban a nők lábát?! És mosolyogtak! Kubában! Abban a helyzetben, amiben vannak, volt kedvük mosolyogni!

Alfa: A fejüket még sem vágathattam le....

Zéta: Miért nem?!... Legyek őszinte? Az a gyanú ébredt bennem, hogy a maguk politikai véleménye megváltozott!

Alfa: / Méltóságteljesen. /

Mi objektív lap vagyunk. Kormánylap és az én politikai véleményem mindaddig változatlan, amíg a kormányé is az!

Zéta: Helyes, nagyon helyes.... És maga nem nyugtalankodik?

Alfa: Miért nyugtalankodnék?

Zéta: Mert az emberek kezdenek megnyugodni.

Alfa: Kezdenek megnyugodni? Drága elnököm, nem gondolja, hogy túloz?

Zéta: Én soha nem túlzok! Tegnap a közvélemény kutató publikálta a legújabb jelentéseket.... Ismeri már?

Alfa: Még nem....

Zéta: Tízezer ember véleményét kérdezték meg arról, hogy szerintük hol fognak meghalni.... A megkérdezettek tíz százaléka azt felelte, hogy fogalma sincs, viszont a többiek, azaz majdnem mindenki,azt válaszolta, hogy az ágyában!

Alfa: Az ágyukban?

Zéta: Az ágyukban, kedves barátom! És ezek mind a mi lapunk olvasói voltak! Ó, micsoda visszaesés egy év alatt! Érti már?!

Alfa: Egyetlen egy sem volt, aki azt felelte volna, hogy természeti katasztrófában, tömegsírban, halálsugárban?

Zéta: Az ágyban!!!

Alfa: Nem volt egy sem, aki megemlítette volna az atombombát, a rádióaktív felhőket, a halálhamut, a vitriol esőt?!

Zéta: Az ágyban!!!.... A huszonegyedik század elején, a technika fejlődésének szédületes korszakában ők azt hiszik, hogy majd ott fognak meghalni az ágyukban! Hát hol vagyunk?! A középkorban?! Drága Alfa, had mondjam meg magának, barátságunk jogán, hogy maga nagyot vétkezett!

Alfa: / Felemelkedik. / De hát ezért én nem vagyok felelős!

Zéta: / Szintén felemelkedik. / A maga lapja erőtlen, lagymatag! Unalmas! Nyavalygós! Tegnap is volt benne valami a világbékéről!

Alfa: / Egyre rémültebben. / Az csak egy beszéd idézése volt... Információs kötelezettség....

Zéta: Mit számít az ilyenkor, amikor veszélyben a világegyetem?! Veszélyben minden eddig elért reform! Pillanatnyilag a reformköröket a félelem kovácsolja össze! Ha maga visszaadja nekik a biztonságérzetüket, honnan fognak erőt meríteni a harchoz?!

Alfa: Harchoz? Milyen harchoz?

Zéta: A következőhöz! A végsőhöz!

Alfa: De én nem akarok harcot!

Zéta: / Fenyegetően lép Alfa felé. /
Hogy maga nem akar harcot?! Hát mondja csak Alfa: mit gondol hol fog maga meghalni?

Alfa: Hol? Hát az én....

Zéta: / Még közelebb lép, Alfa hátrál. /
Az ön???? Csak nem azt akarta mondani, hogy ágyában?!

Alfa: Majd egy... Mit tudom én!!!!
/ Egészen a falig hátrál úgy kiabál. /
Hagyjanak engem békében! Békében! Békében!

Zéta: Békében? Látja? Most kimondta! Ezt akarja! Tudtam én!!!
/ Néhány pillanatig farkasszemet néznek. /
Na jól van...nyugodjon meg, Alfa.... Üljünk vissza és beszéljük meg higgadtan a dolgokat.... Mindenki ismeri az ön jeles képességeit. Tegnap is megmondtam a bizottsági ülésen, hogy ön a kormány-sajtó Napoleonja... De mi lesz a rámenősséggel?

Alfa: Rámenős leszek.

Zéta: Bizonyítsa be!

Alfa: Hogyan?

Zéta: Érje el azt, hogy Ióta pártja visszalépjen a választásokon a mi javunkra! Indítson kampányt... Egy iszonyatos, gigászi kampányt! Tépje szét az olvasóközönség nyavalyás álmait! Mutasson rá, hogy az ország fennmaradásának egyetlen feltétele az erőfölény! Mert ha mi nem lőjük ki szóbombáinkat, az ellenségeink biztosan megteszik! Tanítsa meg az olvasóit arra, ami több a halálfélelemtől.... tanítsa meg őket félni az élettől!

Alfa: Igen... megteszem.

Zéta: De ha fázik egy ilyen feladattól, még van ideje, hogy visszalépjen....

Alfa: Én nem fázom....
/ A titkárnőhöz. /
Küldesse fel Bétát, de azonnal!

Titkárnő: / Felveszi a telefont és beleszól. /
Küldjék fel Bétát!

Zéta: Nos...Ne legyen szívbajos, kedves barátom! Gondoljon saját magára! A maga helyzete itt most elég gyenge lábakon áll.... Nekem kell magát folyton megvédenem... És gondoljon főleg a Hazára! .... Holnap reggel tízkor megint összeül az Intézőbizottság... Igen kívánatos lenne, ha ön ismertetné ott személyesen az új terveit!... Maradjon csak ülve! Nem kell kikísérni....
/ Amint Zéta eltűnik, Alfa felugrik a székéről és szinte száguldozni kezd az irodában. /

Alfa: Az Istenit! Az Istenit! Az Isten Istenit!
/ Észreveszi a belépő Bétát. /
Gyere csak, Béta!

Béta: Köszönöm, Nagy Főnök! Köszönöm!

Alfa: Ne köszöngess, Béta, még ne köszöngess semmit!

Béta: Ó, bármi lesz is az elhatározása, én előre megköszönöm. Ugyanis nem gondoltam, hogy ilyen hamar az eszébe jutok.

Alfa: Tévedtél.

Béta: Tévedtem. De hát ha tévedtem, csak azért tettem, mert hiányzott belőlem a szeretet.... Minden áron a gonosz hatalmát akartam kipellengérezni, és a végén már mindenütt csak a gonoszt láttam és nem hittem többé az emberi nemeslelkűségben.... Hogy mindent bevalljak: az Ember, igen Nagy Főnök, az Ember lett gyanús a szívemben!

Alfa: És most már visszanyerted a bizalmad?

Béta: Tökéletesen. Ettől a pillanattól fogva én szeretem az Embert és hiszek benne!

Alfa: Jó neked.... / Járkálni kezd. / Kedves barátom... A mi beszélgetésünk sok mindent tisztázott, s így kinyílt a szemem... Mintha azt mondtad volna, hogy a te munkádhoz ihlet kell...

Béta: De még mennyire!

Alfa: Sőt, még költészet is, ugye?

Béta: Úgy bizony!

Alfa: Egyszóval: a zseninek egy szikrája is kell hozzá, ha jól értem....

Béta: Ezt én így nem mertem nyíltan kimondani, Főnök....

Alfa: De hát miért feszélyezed magad?

Béta: Hát igen... Bizonyos mértékig az is kell hozzá....

Alfa: Remek! .... Mindez azt bizonyítja, hogy te egyáltalán nem vagy ide való ember....
/ Béta felakar állni. /
Ülve maradni! Itt én vagyok a főnök, itt én járkálok! És ha nekem úgy tetszik, akár holnap reggelig is járkálok!

Béta: De ön azt mondta, hogy....

Alfa: Leülni! / Béta visszaül. / Én azt mondom, hogy te egy tehetségtelen balfácán vagy! Egy szabotőr! Tapintat kéne?! Lelki finomság?! Neked?! Neked, aki olyan fényképeket adsz nyomdába, amiken a kubai nők drága bundákban, királynői selyemtopánkákban parádéznak és fülig ér a szájuk az elégedett nevetéstől?! Az igazság az Béta, hogy te itt nálunk egy menedéket találtál.... Egy sajtot, amibe beleetted magad, mint a kukac és azt gondoltad, hogy ez nyugdíjas állás lesz számodra!
/ A titkárnőhöz. / Mert tudja, hogy ez itt mennyit keres?!

Béta: / Szinte felsikolt. / Ki ne mondja, Nagy Főnök!

Alfa: / Könyörtelenül. / Hatszázezret! Hatszázezret keres havonta azért, hogy az én lapomban kiátkozhassa a baloldaliakat!

Béta: / Kétségbe esve. / Ez nem igaz!!!!

Alfa: Néha már az a gyanúm támad, hogy nem vagy-e beépítve?!

Béta: Esküszöm, hogy nem!

Alfa: Egy beépített! Egy titkos reformellenes baloldali! Egy ejtőernyős!

Béta: Ne tovább Nagy Főnök, mert megőrülök!

Alfa: Te magad vallottad be, hogy máshonnan is kapsz pénzt!

Béta: De hisz az a lányom....

Alfa: Hát igen.... A lányod! Nos és aztán? Valakinek csak át kell, hogy adja neked....
/ Béta megint felakar állni. /
Ülve maradni! És most válassz! .... eladtad magad vagy tehetségtelen voltál?!

Béta: Esküszöm, hogy egyik sem....

Alfa: Bizonyítsd be!

Béta: De hogyan bizonyítsam?

Alfa: Holnap kampányt indítok a baloldali párt szektásai ellen! Azt akarom, hogy két hét múlva térdre rogyjon előttem az egész bagázs! Nekem most szükségem van egy elsőosztályú vagányra, egy faltörő kosra, egy igazi rámenősre!... Az leszel?!

Béta: Igenis, Nagy Főnök!

Alfa: Hiszek neked, ha itt most azonnal bedobsz egy ötletet!

Béta: Egy ötletet? A kampányhoz?...

Alfa: Harminc másodpercet adok!

Béta: Harminc másodpercet egy ötletre?!

Alfa: Már csak tizenöt van! Na, most mindjárt meglátjuk, van-e benned lángész....

Béta: De én... nekem... én....

Alfa: Béta, a harminc másodperc lejárt! El vagy bocsájtva!

Béta: Könyörgöm, Nagy Főnök, ezt nem teheti! .... Feleségem van! Lányom van!

Alfa: A lányod! Igen! Hiszen éppen ő pénzel!

Béta: Hallgasson meg Nagy Főnök! Ha elbocsájt én haza megyek és kinyitom a gázcsapot!

Alfa: Nem lesz nagy veszteség! / Egy darabig csend, Alfa járkál. / Na jó.... Haladékot adok holnapig.... De hogyha holnap reggel tíz órakor nem jössz be a szobámba, hogy van egy falrengető ötleted, akkor csomagolhatsz!

Béta: Holnap reggel?....

Alfa: Van egy egész éjszakád! Lódulj!

Béta: Nagy Főnök: meg lesz az ötlet!... De bevallom magának, hogy már nem hiszek az Emberben....

Alfa: Amit csinálni fogsz, ahhoz jobb is, ha nem hiszel az Emberben...
/ SÖTÉT /

Harmadik kép


Théta szobája.
A szobában csak annyi fény, amennyi feltételezhetően az utcáról szűrődik be.
Ikszipszilon belopakodik a színpad bal oldaláról. Látni, hogy idegen helyen jár. Majdnem feldönt egy vázát, de még időben elkapja.
Kintről sípszó, rohangálás és kiabálás zaja hallatszik. Ikszipszilon a falhoz lapul, amikor a színpadra egy rendőr dugja be a fejét és zseblámpával végigpásztázza a színpadot, aztán mivel nem veszi észre a férfit, eltűnik.
Néhány pillanat múlva látszik, hogy Ikszipszilon a tüsszögéssel küszködik. Befogja az orrát, kinyitja a száját, végül mégis tüsszent egy hatalmasat.

Théta: / Még a színpadon kívülről. /
Ki az? Ki van ott?!

/ Ikszipszilon újabbat tüsszent, majd a színpad jobboldalán ki akar rohanni, de megtorpan, mert kintről újabb rendőrségi sziréna hallatszik. /
/ Théta belép és felkapcsolja a villanyt. Ikszipszilon hátra lép a falhoz és felteszi mindkét kezét. /

Théta: / Meglátja a férfit. Pillanatra hátrahőköl, aztán erőt vesz magán, és jobban végigméri Ikszipszilont. /
Na ez szép.... Egy tolvaj....

Ikszipszilon: Tolvaj?.... Hol?

Théta: Maga nem tolvaj?

Ikszipszilon: Még csak az hiányzik.... Én látogatóba jöttem....

Théta: Ilyen késő éjjel?

Ikszipszilon: Igen.

Théta: És miért teszi fel a kezét?

Ikszipszilon: Éppen azért... mert éjfél van... Egy éjszakai látogatót, ha rajtakapnak, mindig tegye fel a kezét.... Ez szokás....

Théta: Hát jó. Az udvariasságnak most már eleget tett, leengedheti a kezét.

Ikszipszilon: Szerintem nem lenne helyes....

Théta: Hát akkor tartsa minél magasabbra. Csak úgy, mintha otthon lenne.... / Leül. / Ott egy fotel, üljön le maga is. Ha a karfára teszi a kezét, kényelmesebb lesz...
/ Ikszipszilon leül, de a kezei továbbra is fenn. /

Théta: Igaza van. Magát nem kellett volna tolvajnak néznem.... Ostoba kezei vannak.... Látszik, hogy soha nem használta semmire.... A tolvaj keze más.... Friss, szellemes, csupa ideg...

Ikszipszilon: / Mérgesen. / Mit tud maga erről?!

Théta: Nagyon is sokat. Bűnügyi újságíró voltam....

Ikszipszilon: Fogadja részvétemet....

Théta: Már nem kell... Most már a külpolitikát csinálom.... És maga? Mivel foglalkozik?

Ikszipszilon: Én művész vagyok.

Théta: És azon belül?

Ikszipszilon: Beszélek.

Théta: Hát akkor beszéljen.

Ikszipszilon: Miről?

Théta: Hogy miért jött ide....?

Ikszipszilon: Nem bízok a nőkben..... Hívja be a férjét!

Théta: Nincs férjem... elváltam.

Ikszipszilon: Egyedül él?