Készült: Lengyel Menyhért: Földnélküly János című vígjátéka alapján!
SZEREPLŐK:
- Földnélküly János: drámaíró
- Bálint: drámaíró
- Antal: drámaíró
- Székely: színházrajongó fogorvos
- Ág Pista: újságíró
- Tiszai Péter: gazdag bankár
- Tiszai Ferenc: a bankár testvére
- Tiszai Laci: a bankár fia
- Hecsey: ügyész
- Borjú: betörő
- Káposzta: betörő
- Követelő Schwarcz: betörő és pincér a Művész Klubban
- Kákus: rendőrfelügyelő
- Bencsik: inas a Művész Klubban
- Komornyik: a bankár házában
- Sofőr: a bankár házában
- Portás: a Művész Klubban
- Rendőr 1.
- Rendőr 2.
Szín: A Művész Klub.
A klub teljesen üres, csak a pincér törölgeti unottan, ásítozva és valami monoton dallamot dúdolgatva az asztalokat.
Földnélküly: / Belép, szétnéz, aztán leül egy asztalhoz. Várja, hogy a pincér észrevegye, de hiába. /
Örülök, hogy ilyen jó kedve van!
Schwarcz: / Hirtelen fordul meg, aztán a fejéhez kapva közelebb lép, szemét meresztgetve, mint aki szellemet lát. /
Úristen! A Mester! Jól látok?! Valóban a Mester?!
Földnélküly: / Szintén meglepődve. /
Schwarzc?! A Követelő Schwarzc???!!!
Schwarzc: Az Istenért Mester! Ne kiabáljon!... Itt Kérő Sándor a nevem...
Földnélküly: / Elmosolyodik. /
Követelő Schwarzcból Kérő Sándor? No csak...
Schwarcz: / Szomorúan /
Bizony.... Sajnos így alakult...
Földnélküly: Mit keresel te itt?
Schwarcz: Pincér vagyok. Már hat éve.
Földnélküly: Abba hagytad a szakmát?
Schwarzc: Bizony... Már régen nem követelek... Csak kérek... Alázatosan, kinyújtott kézzel pitizek a borravalóért...
Földnélküly: De hát miért?
Schwarcz: / A lábára mutat. /
Az a disznó Kóser Gyuri belefurulyázott a lábamba. Inat vágott... nem lehetett rendesen összevarrni... Követelni meg ilyen lábbal nem lehet. Megpróbáltam, de körberöhögtek...
Földnélküly: Hát sajnállak, Schwarzc, hogy így belerokkantál a szakmába...
Schwarzc: De a Mester nem panaszkodhat! Nagy ember lett!
Földnélküly: Tudod, forgandó a szerencse, Schwarzc. Egyszer fenn, egyszer lent...
Schwarcz: Aztán mit keres itt a Mester?
Földnélküly: Találkozóm van itt, Schwarcz. Meghívtam ide néhány nagyképű, felfuvalkodott alakot, akiket megpróbálok egy kicsit több tiszteletre tanítani...
Schwarcz: / Nevet. /
Látom, a Mester még mindig a régi...
/ Benyúl a zsebébe és kést vesz elő. /
Ha valami gond van, csak szóljon. Rám mindig számíthat...
Földnélküly: / Körbenéz. /
Megbolondultál, Schwarcz?! Tedd el azonnal azt a kést! És tartsd a szád! Ezeknek itt semmit sem szabad megtudni a múltról! Megértetted?!
Schwarcz: / Elteszi a kést. /
Bízhat bennem, Mester... A hallgatásom még a régi...
Földnélküly: Remélem is... Most pedig megyek. Van még egy kis dolgom, mielőtt megjönnek ezek a tökfilkók.
/ Elindul, aztán visszafordul. /
Schwarcz! Ne feledd!
/ Ujját a szája elé teszi. /
Schwarcz: Tudom, Mester....
/ Ő is a szája elé teszi az ujját. /
/ Földnélküly távozik, Schwarcz pedig tovább törölgeti a port és dudorászik. /
Székely: / Izgatottan fut be. /
Jól láttam kérem?! A híres Földnélküly Mester volt itt?!
Schwarcz: / Flegmán. /
Jól látta.
Székely: / A kijárathoz szalad, ahol Földnélküly eltűnt, de csalódottan jön vissza. /
Mennyire sajnálom, hogy nem tudtam vele találkozni... Mondja, visszajön még a Mester?
Schwarcz: Vissza.
Székely: Tudja, én nagyon szeretnék megismerkedni vele... Meg más drámaíróval is... Mondja, be tudna neki mutatni? Én ugyanis a rajongója vagyok!
Schwarcz: / Jellegzetes kéztartással. /
Hát, ugye... mindent meg lehet oldani, kérem....
Székely: Értem...
/ Pénzt vesz elő és átadja. /
Schwarcz: / megnézi a kapott összeget, majd megvetően végigméri Székelyt, és újra takarítani kezd. /
Székely: / Néhány pillanatig bambán bámul, aztán közelebb lép. /
Szóval akkor... bemutat neki?
Schwarcz: Mint mondtam, mindent meg lehet oldani....
Székely: Aha...Értem.
/ Újabb adag pénzt ad. /
Schwarcz: / Megnézi a pénzt, zsebrevágja, majd villámgyorsan széket húz ki Székelynek, és még le is törli, mielőtt leülteti. /
Hát persze, hogy bemutatom! Miért ne mutatnám be?! Nem sokára jön a Mester és néhány barátja. Addig is szíveskedjen helyet foglalni.... Parancsol valami innivalót?
Székely: Egy kávét kérek.
Schwarcz: Igenis. Egy kávé. Rögtön hozom.
Székely: Ja! És egy konyakot is kérek!
Schwarcz: Egy kávé és egy konyak. Azonnal.
Székely: Pincér! Jó lenne ha a kávé forró lenne! Tudja, úgy szeretem.
Schwarcz: / Kezd ideges lenni. /
Forró lesz, mert az úr úgy szereti....
Székely: Pincér! Még valami! A konyak lehetőleg hideg legyen! Tudja...
Schwarcz: / Idegesen közbe vág. /
Tudom! Úgy szereti az úr! Hideg lesz...nagyon hideg....
/ Kimegy. /
/ Székely olvasgatni kezd egy színházi folyóiratot. Rövid idő múlva visszatér a pincér, Antal drámaíró társaságában. /
Schwarcz: Ne haragudjon, hogy egy idegent ültettem a törzsasztalhoz, de mindenáron megakart önnel ismerkedni. Állítólag nagy rajongója önnek.
Antal: / Büszkén. /
Rajongóm? Hát ezen nem is csodálkozom. Nekem csak rajongóim lehetnek. Tudja, értem mindenki rajong....
/ Meg sem várja, hogy a pincér bemutassa, odalép az asztalhoz, ahol Székely ül, de az fel sem néz az újságból. /
Schwarcz: / Önmagának mondja. /
Na, itt az egyik tökfilkó, akivel a Mester találkozni akar.... Csak tudnám, hogy miért...?
/ Lerakja az asztalra a poharakat. /
Tessék , uram, itt a nagyon hideg és a nagyon forró.
/ Vár egy kicsit, de mivel Székely fel sem néz, távozik. /
Antal: / Köhintésekkel igyekszik felhívni magára a figyelmet. /
/ Székely ránéz, végigméri, aztán tovább olvas. /
Antal: / Tovább köhinget. /
Székely: / Ránéz. /
Meg van fázva az úr?
Antal: / Arcát hol így, hol úgy mutogatja Székelynek. /
Hát nem vesz észre rajtam semmit?.... Az arcomon....
Székely: Hát... elég csúnya az úr....
Antal: / Dühösen. /
De kérem! Nekem azt mondták, hogy ön egy rajongóm!
Székely: Miért? Ki maga?
Antal: / Kihúzza magát. /
Antal vagyok! Híres drámaíró!
Székely: / Felugrik. /
Nahát! Antal Mester! Hát kérem, maga a legnagyobb drámaíró a világon!
Antal: Örülök, hogy ilyen pontosan fogalmaz...
Székely: Emelem poharam az ön nagy és világhírű művészetére, valamint arra, hogy a következő darabja világsiker lesz!
/ Koccintanak, de még mielőtt ihatnának, berohan Bálint drámaíró. /
Bálint: Szervusz, kérlek! Földnélküly még nincs?! Ekkora pofátlanságot! Ide hív, aztán késik! Ezt teszi velem! VELEM! A nagy BÁLINT MESTERREL!
Székely: / Ott hagyja Antalt és Bálinthoz lép, pohárral a kezében. /
Bálint Mester?! A nagy Bálint Mester?! Hogy én mennyire örülök!
Bálint: Örvendek.
/ Kezet fognak. /
Antal: Székely úr rajong a színházért, és az én egyik csodálóm!
Székely: A magáé?! Mit nem képzel!
Antal: De hát az előbb azt mondta, hogy....
Székely: / Nem is figyel Antalra. /
Bálint Mester! Maga a legnagyobb drámaíró a világon! És úgy hallottam, hogy a leggazdagabb is! Mondja, mennyit keres?
Bálint: Egy nagy szart. Semmit.
Székely: / Kedélyesen meglöki. /
Hehe...Semmit... Milyen jópofán tud hazudni.... Persze tudom ám én az igazat....
Bálint: / Antalhoz. /
Mit nevetsz, te hülye?!
Antal: Valljuk be, azért eddig nem fizettél rá....
Bálint: Felháborító, hogy ezt épp te mondod! Tudod mit? Meg se hallottam!
Székely: Ott volt például az a nagyszerű vígjátéka, amiben mindig azt mondogatták egymásnak, hogy " Szervusz, kérlek " meg azt, hogy " Szervusz, te ökör! " Hát az valami óriási!
Bálint: Azt nem is én írtam.
Székely: Nem? .... Sebaj, kérem! Azért az a darab még nagyon jó! Mindig így csinálnak a színészek, hogy " Á, szervusz, szervusz! " meg aztán " Szervusz, te ökör! " Hehe...Ez óriási!
Bálint: / Antalhoz. /
Ki ez a pszichopata?
Antal: Színházrajongó.
Székely: Na és mit szól az önök híres kollégájához, Földnélküly Jánoshoz?! Az minden évben egy biztos kasszasiker!
Bálint: / Megvetően legyint /
Ugyan, kérem! Földnélkülyt hagyjuk. Az egy más eset.
Székely: Miért? Kell annál biztosabb pálya, ahol minden évben biztos egy kasszasiker?!
Bálint: / Egyre dühösebben. /
Mondom, hogy az egy más eset!
Antal: Igen. Az egy más eset.
Székely: Aha... Értem... Az egy más eset... Na de miért?
Bálint: Úristen! Maga ennyire tökfej?!... Na figyeljen, elmagyarázom... Tudja, az elszánt csirkefogók ezen a pályán is boldogulhatnak. Mint ez a Földnélküly is, aki egyszerre csak feltűnt itt, és azóta mindig ugyan azokat a betörő históriákat írja. Évről, évre. Hát tudja, én inkább szemetet megyek lapátolni, mint hogy ilyeneket írjak! Ez az egész egy nagy csalás! Földnélkülynek annyi köze van a betörőkhöz, mint nekem a máltai lovagokhoz!
Földnélküly: / Sietve jön. /
Bocsánat, hogy késtem, uraim, de közbejött néhány dolog! Kedves Bálint Mester! Ne haragudjon, de igazán nem állt szándékomban megvárakoztatni! Örülök, hogy itt van!
/ Kezet fognak. /
Antal Mester! Boldoggá tett, hogy elfogadta a meghívásomat!
/ Kezet fognak. /
És ki ez az úr? Szintén kolléga?
Székely: Nem, kérem! Én az ön legnagyobb csodálója és rajongója vagyok! És rettenetesen örülök, hogy találkozhattunk, mert tudom, hogy ön a világ legnagyobb drámaírója!
Bálint: Ökör.
Székely: Parancsol?
Bálint: Mondom, szép időnk van....
Székely: Ja... igen.... persze...
Földnélküly: Hát, uraim! Mint azt a meghívólevelemben is írtam, azért hívtam ide önöket...
Székely: Gratulálok!
Földnélküly: Mihez?
Székely: Olvastam az újságban, hogy tegnap ott volt a miniszterelnök estélyén! Szép volt?
Földnélküly: Igen. Nagyon szép... Szóval azért hívtam ide önöket....
Székely: Gratulálok!
Földnélküly: / Torkát köszörüli mérgében. /
Ne haragudjon, de mihez gratulál már megint?
Székely: Hogy a golfjátékban első díjat tetszett nyerni! Igazán nagyon szép, hogy egy író, aki a sportban is kiváló!
Földnélküly: Ugyan, kérem... Semmiség...
Bálint: / Antalnak. /
Távolítsd már el innen ezt az állatot.
Antal: / A visszaülni akaró Székely hóna alá nyúl. /
Na, kedves Székely úr, azt hiszem, jobb ha maga most elmegy.
Székely: Most?! Amikor a világhírű Földnélküly mesterrel együtt lehetek? Szó sem lehet róla!
/ Kiszabadítja magát Antal fogásából és vissza ül. /
Földnélküly: Nézze, uram. Önnek biztos drága az ideje, és ami most itt következik, az nagyon sokáig fog tartani.
Székely: Én kérem idő milliomos vagyok.
Bálint: / Már alig bírja magát türtőztetni. /
Székely úr. Nem akarom elriasztani, de ez szakmai megbeszélés lesz, és az nem igazán fogja önt érdekelni.
Székely: Engem?! Engem minden érdekel!
/ Bálint és Antal lemondóan legyintenek, és hátradőlnek a székükön. /
Földnélküly: Egy pillanat, uraim. Rögtön jövök...
/ Elindul kifelé, közben Schwarcznak kiabál. /
Pincér!
Schwarcz: / Gyorsan bejön. /
Igenis, uram!
/ Összehajolnak és néhány gyors szót váltanak. /
Székely: Látják, kérem? Ez egy igazi úriember! Mielőtt elkezdi a beszélgetést, mindenkinek italt rendel.
/ Schwarcz sűrűn bólogat Földnélkülynek, aztán elindulnak az asztal felé. /
Székely: Én ugyan azt kérem, mint az előbb!
Schwarcz: / Vigyorog. /
Ugyan azt?
Székely: Igen. De ha lehet, gyorsabban, mint az előbb....
Schwarcz: Ne féljen. Most gyorsabb leszek. Olyan gyors, hogy no csak...
/ Megragadja Székelyt, felrántja és elkezdi kifelé vinni. /
Székely: De kérem! Ez felháborító! Én panaszt fogok tenni!
Schwarcz: Azt tehetsz, apuskám, de most mars ki innen!
/ Kidobja. Visszafordul, a kezeit ütögeti össze, mintha piszkot verne le róla, majd meghajol az asztal felé. /
Földnélküly: Nagyon köszönjük a szívességét.
Bálint: Még egyszer be ne engedje ide ezt az alakot!
/ Schwarcz újra meghajol és távozik. /
Földnélküly: Szóval, uraim, azért bátorkodtam ide hívni önöket, mert önök olyan nyilatkozatot tettek az újságokban, hogy az én legújabb darabomnak semmi köze a valósághoz és, hogy nekem fogalmam sincs a betörőkről. Röviden, hogy a darabom pocsék és eljátszhatatlan.
Bálint: Engedje meg, hogy pontosítsam. Én nem csak a legújabb darabjáról beszéltem. Szerintem mind pocsék, amit eddig írt.
Antal: Hát ami azt illeti... Ha összevetjük az én nagy történelmi drámáimmal...
Földnélküly: / Nevet. /
Örülök, hogy ilyen őszinték. Remélem, megengedik, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét annak, amit önök állítanak.
Bálint: Bebizonyítsa? Hogyan?
Földnélküly: Angol módra! Bizonyára tudják, hogy Angliában, ha a drámaírók között vita támad egy darab játszhatóságával kapcsolatban, akkor összejönnek és eljátsszák.
Bálint: Csak nem azt akarja, hogy most és itt eljátsszuk? Ez ostobaság!
Földnélküly: Miért ne? Ha jól tudom, önök valamikor színészek is voltak....
Antal: De hát ehhez kevesen vagyunk...
Földnélküly: Nyugalom, uraim... Mindent előkészítettem. A mellettünk lévő színházteremben várakozik egy külön erre a célra szerződtetett színtársulat.
/ Beszól a függöny mögé. /
Uraim! Függöny!
/ A függöny széthúzódik és ott áll az egész társulat. /
Nos, íme a társulat! Engedjék meg, hogy bemutassam két vezető színészemet! Ő Tiszai Ferenc, aki a bankár testvérét játssza, ő pedig Tiszai László, aki a bankár fia lesz! A többiek is nagyon fontosak a történetben, de ezt inkább nem árulom el, mert akkor nem lesz érdekes.
/ Kiszól a közönséghez. /
Tapsoljuk meg őket! Előlegezzünk meg nekik ennyi bizalmat a sikerhez!
/ Bálinthoz. /
Bálint mester! Úgy gondoltam, hogy ön játssza Tiszai Pétert, a bankárt! Antal mester, az ön szerepe szintén maradjon titokban!
/ A színtársulat felé. /
Fiók! Azt hiszem, nekik is kijár a taps!
Székely: / Beszalad. /
Micsoda gyönyörűség! Istenem, micsoda gyönyörűség! Ennyi színészt láthatok egyszerre, és egészen közelről!
Schwarcz: / Besiet utána. /
Nem sokáig fogod látni!
/ Elindul felé, hogy újra kidobja. /
Földnélküly: / Leállítja a pincért /
Hagyja! Most az egyszer jókor jött z az ember... Székely úr! Ha már itt van, tegye hasznossá magát! Játsszon el maga is néhány kis szerepet a darabomban!
Székely: Micsoda?! Együtt játszhatok a színész urakkal?! A Földnélküly úr darabjában?! Hallja ezt, Bálint mester?! Én is szereplő leszek!
/ Meglöki Bálintot a vállánál fogva. /
Ugye maga is örül, Antal mester?!
/ Őt is meglökdösi. /
Földnélküly: Székely úr! Mindjárt meg is bízom egy nagyszerű feladattal!
Székely: / Fontoskodva. /
Készen állok, Földnélküly mester! Tudja, én nagy színész vagyok ám!
Földnélküly: Valóban?... Akkor takarítsa le az asztalt! Ezek a tárgyak nem illenek bele a darabba!
Székely: Már rohanok is!
/ Lekapkodja az asztalról a poharakat és eltűnik az oldalkijáraton. /
Földnélküly: / A közönség felé. /
Kezdődjék hát az előadás!
/ A színészek felé. /
Uraim! Mindenki foglalja el a helyét!
/ FÜGGÖNY /
Történik: A bankár szobájában.
A színen a bankár: Tiszai Péter és bátyja: Tiszai Ferenc
Mindketten a nyitott páncélszekrényhez hajolnak.
T. Péter: / Kiemel a páncélszekrényből egy nyakláncot. /
Látod ezt? Látod, milyen gyönyörű? Tegnap vettem. Ezt kapja a fiam az esküvőjére.
T. Ferenc: Bankárhoz illő ajándék. De azért igazán tehetnéd máshová is ezeket az ékszereket.
T. Péter: Hová?
T. Ferenc: Mondjuk a széfbe. A bankodban. Elvégre bankár vagy.
T. Péter: Az én bankomba? Kedves bátyám: manapság minden betörő a bankszéfekre pályázik. Itt, ebben a kis páncélszekrényben milliószor biztonságosabb helyen van. Erről a rejtekhelyről kettőnkön kívül senki sem tud, és a világon még nem született meg az a betörő, aki ezt ki tudná nyitni.
T. Ferenc: Én ebben nem lennék olyan biztos. De te tudod... Ez a te problémád.... Apropó! Remélem, ma este nem készülsz sehová?!
T. Péter: Hétkor a klubban kell lennem. A miniszter fogadást ad...
T. Ferenc: Peched van. Olvastam az újságban, hogy a miniszter megbetegedett. A fogadás elmarad... Már megint kártyázni akartál?
T. Péter: És ha kártyázni akarok?! Mi kifogásod van ellene?!
T. Ferenc: Csak az, hogy rettenetesen hülye vagy a kártyához. Megint elbuksz egy házat....
T. Péter: Na és: Van belőle még nyolc! Jut is, marad is...
T. Ferenc: A vagyonoddal úgy bánsz, ahogy akarsz. A fiad jövőjét viszont nem hagyom, hogy elrontsd! Elvégre az unokaöcsém... Ezért ma részt fogsz venni egy ünnepi vacsorán, amit én szerveztem, és nem mégy kártyázni!
T. Péter: És ha nem?
T. Ferenc: Azt nem tanácsolom neked...
T. Péter: De miért kell nekem épp ma részt venni?!
T. Ferenc: Azért, mert ma egy komoly embert hívtam meg. Komoly és gazdag. Gazdagabb, mint te... A lánya igazán jó parti lenne a fiadnak...
T. Péter: Rosszabb vagy, mint egy kerítőnő... Ma ez már nem divat. Egy modern fiú egy napon megjelenik egy ismeretlen lánnyal, és azt mondja: bemutatom a feleségemet.
T. Ferenc: Nézd, kedves bátyám... én nem tanácsolom neked, hogy valaha az életben egy ilyen kijelentés elhagyja a szádat a fiad jelenlétében, vagy akár csak egy halvány célzást is tegyél, hogy ilyen is lehetséges! Mert ha én egyszer ilyet tapasztalok...
T. Péter: Akkor?
T. Ferenc: Akkor én téged, kedves Péterem, megverlek.
T. Péter: Csak nem?
T. Ferenc: De igen... agyba-főbe verlek, Péterkém... mert ebben nem ismerek tréfát. Az unokaöcsémet úgy akarom megházasítani, hogy abból haszna legyen. Ki is találtam valamit, ami szerintem a lehető legjobb parti. Érdekel?
T. Péter: Hogyne!... Egy csöppet se...
T. Ferenc: Tessék?!
T. Péter: Érdekel! Nagyon érdekel!
T. Ferenc: Na azért.... Szóval: rájöttem, hogy nekünk, újgazdagoknak alapvető feladatunk, hogy megakadályozzuk vagyonunk felhígulását! Ezért nem engedhetjük, hogy egy egyszerű nincstelen munkáslányt vegyen feleségül a fiad! Akármilyen csinos, akármilyen kedves, ha nem keres többet havi egy milliónál, akkor mehet... Ott van például a bankodban az a csinos titkárnő... Az a Szabó Ica, vagy hogy hívják... Tudod, aki úgy hasonlít a Kovács Terézhez... vagy épp a Kovács Teréz, aki úgy hasonlít a Bányai Julihoz... Szépek, szexisek, de roppant szegények...
T. Péter: Isten ments, hogy többet keressenek!
T. Ferenc: Azt tudom... A fizetésemelésekben megőrzöd a hagyományokat... De a fiad megnősítésében modernkedni akarsz...
T. Péter: És kit szemeltél ki ezúttal?
T. Ferenc: Jó ötvenes típus... A Kolozsihoz hasonlít...
T. Péter: A Ferihez?
T. Ferenc: Nem. Az Andorhoz. Tudod: aki a Deák Tónihoz hasonlít...
T. Péter: Megőrültél?! Egy ötvenéves nőhöz akarod hozzákötni a fiamat, aki ráadásul úgy néz ki, mint az a ronda Deák Tóni?! Vedd tudomásul, hogy az én fiam nem homokos!
T. Ferenc: Én a lány apjáról beszélek, te szerencsétlen!
T. Péter: És az úgy néz ki, mint a Deák Tóni?
T. Ferenc: Igen. Pontosan úgy néz ki, mint a Deák Tóni, aki hasonlít a Kolozsihoz...
T. Péter: Szegény ember....
T. Ferenc: Szegény a fenét! Több háza van, és sok pénze! Egyébként jogász, még pontosabban ügyész. Kriminalista. Bűnügyi tanulmányokat is ír... Szóval nagy koponya, és én ma estére meghívtam őt teára...
T. Péter: És a lánya? Csinos?
T. Ferenc: Fogalmam sincs. Nem ismerem....
T. Péter: Hát ez nagyszerű... És ha vak vagy féllábú?!
T. Ferenc: Legalább kevesebbet jár el itthonról... Igazi hűséges típus....
T. Péter: És ha púpos?
T. Ferenc: Majd hozzá igazítjuk az ágyat. Mindent meg lehet oldani....
/ Kintről a komornyik kiabálását hallani, egyre közelebbről. /
Komornyik: / Beszalad. /
Úristen! Micsoda tragédia! Micsoda tragédia!
Nagy baj van, uram! Nagyon nagy baj!
T. Péter: Mi az? Mi történt?
Komornyik: A Laci úr... Úristen, micsoda tragédia!
T. Ferenc: Mi történt Laci úrral?!
T. Péter: Mi történt a fiammal?!
Komornyik: Megtámadott...
T. Péter: Micsoda? Megtámadták?!
Komornyik: Nem, nem! Ő támadott meg!
T. Péter: A fiam megtámadott?! De kit?!
Komornyik: Egy férfit.
T. Péter: Laci megtámadott egy férfit?!
T. Ferenc: Az előbb mintha azt mondta volna valaki, hogy nem homokos....
T. Péter: / felháborodva. /
De kérlek!
Laci: Mi ez a nagy kiabálás???
T. Péter: Mi történt, fiam?!
T. Ferenc: Azt mondja a komornyik, hogy megtámadtál valakit.
Laci: Ez a ház tiszta bolondokháza... Mit kiabáltok? Nem történt semmi... Csak ez az ostoba fajankó rögtön megijed, ha egy rendőrt lát...
T. Péter: Úristen! Rendőrt?!
Laci: Az még semmi! Ha egy rongyos, rosszul öltözött férfit lát, arról meg azt hiszi, hogy gyilkos!
T. Péter: Rendőr? Rongyos férfi? ... Szabad végre megtudnom, hogy mi történt?!
Laci: Semmi különös, papa. Kint sétáltunk a Ligetben, és annyira elmerültünk a beszélgetésben, hogy ráléptem egy emberre...
T. Péter: Ráléptél? ... Úgy érted, hogy ráléptél a lábára?
Laci: Nem a lábára. A fejére.
T. Ferenc: A fejére?
Laci: Igen. Ugyanis ott feküdt a fűben, én meg nem vettem észre...
Komornyik: Úristen, micsoda tragédia!
Laci: Mi a francot sivalkodik?! Nem történt semmi...
Komornyik: Semmi?... Úristen, micsoda tragédia!
Laci: Az történt, papa, hogy az az ember felkelt a fűből...
Komornyik: És hogy nézett ki!! Úristen micsoda...
T. Péter: Ezt azonnal fejezze be! Ezt már tudjuk! Tragédia!
Laci: Hát, ami igaz, az igaz... Nem volt valami divatosan öltözve...
Komornyik: Az a férfi meztelen volt! Úristen, micsoda... Elnézést, uram...
Laci: Ugyan! Ez tiszta hülyeség! Felül például Joking volt rajta.
Komornyik: Még, hogy sok ing volt rajta! Én egyet se láttam!
Laci: Igaz, hogy az egyik ujja hiányzott, de hát ez előfordul manapság... A nadrágja viszont igazán stabilnak nevezhető... Jó erős madzaggal volt megkötve...
Komornyik: Séta közben még is kétszer majd nem leesett!
T. Péter: Te sétáltál azzal az emberrel?!
Laci: Igen. Először a Ligetben, aztán végig az Andrássy úton.
T. Ferenc: Az Andrássy úton?! Hallod ezt, Péter?!
T. Péter: Hallom, hallom - de nem értem....
Laci: Mit nem értesz, papa?
T. Péter: Azt, hogy én fiam, egy ilyen emberrel!
Laci: Ugyan! Csak megakartam tudni, hogy mit álmodott.
T. Péter: Ezt akkor megint nem értem...
Laci: Éppen aludt, amikor ráléptem, és nagyon káromkodott, hogy megzavartam az álmát... Álmában azt motyogta, hogy az én lábam a kassza kulcsa... és a jóságos édesanyja megcsókolja a tüzes szekrényt... Hát csak megakartam tudni, hogy az mit jelent...
T. Ferenc: Jóságos Isten! Ez a gyerek megbolondult!
Laci: Dehogy bolondultam. Ezt álmodta. És mondta volna tovább is, de akkor oda jött a rendőr.
T. Péter: Rendőr?!
Laci: Igen, papa. Ez az ostoba komornyik integetett neki, hogy jöjjön oda. Ez a hülye, vízfejű víziló!
Komornyik: Kikérem magamnak, hogy integettem...
Laci: Szóval oda jött a rendőr és igazoltatni akarta a fiatalembert. Én meg igyekeztem megértetni vele, hogy az a fiatalember nem az, aminek látszik, és hogy amibe öltözve van, az tulajdonképpen csak jelmez, mert éppen filmforgatás folyik...
T. Péter: Te hazudtál a hatóságnak?!
Laci: Igen. És nagyon jól esett! ... Szóval a rendőr végül is elhitte, amit mondtam, és olyan rendes volt, hogy elkísért minket egészen hazáig, nehogy más rendőrök is zaklassanak.
T. Péter: Csak nem azt akarod mondani, hogy ide hoztad azt az embert?!
Laci: De azt akarom mondani, papa.
T. Ferenc: Mond, Laci, Te teljesen meg vagy hülyülve?!
T. Péter: És hol a gyilkos?!
Laci: A konyhában. Enni adattam neki.
T. Ferenc: Csak itt állsz Péter, és nem csinálsz semmi?!
T. Péter: Kérlek, ha egy szegény embernek a konyhámon enni adnak, az ellen nincs semmi kifogásom. Még akkor sem, ha az az ember gyanús külsejű... Adni kell neki valami használt ruhát, mondjuk a tieid közül Ferenc, ötszáz forintot, aztán küldjétek el.
T. Ferenc: Már megint az én ruháimból! A végén nem marad semmi...
Laci: Nem fogjuk elküldeni, papa.
T. Ferenc: Nem is küldjük? dobjuk!
Laci: Arról szó sem lehet!
T. Péter: Hát mit akarsz vele csinálni?
Laci: Felkarolom. Megmutatom nektek, hogy hogyan képzelem én az igazi jótékonyságot. Mert rájöttem valamire.
T. Péter: Ebben a házban mindenki rájön valamire?
Laci: Arra jöttem rá, hogy amit ti jótékonyság címén csináltok, az ostoba és céltalan. Folyton adományozol, papa - valami homályos, nagy célra - amiből nem látsz semmit. A pénzed háromnegyed részét ellopják különböző szervezetek, és mire a negyede a nyomorhoz jut, úgy elpárolog, mint vízcsepp a forró kövön... Az igazi jótékonyság az volna, ha nem az általános nyomort pártfogolnánk, hanem egzisztenciákon, tehetséges embereken segítenénk. Egy ember sorsába kell beavatkozni! Egy embernek adjátok meg a módot, hogy beilleszkedjék a társadalomba! Akkor gyakoroltatok igazi jótékonyságot!
T. Péter: Brávó! Éljen a szónok!
Laci: Szóval elfogadod az elméletemet, papa?
T. Péter: Az elméletedet? Miért ne?
Laci: Akkor megadom neked a lehetőséget, hogy azonnal gyakorold is... Várj egy percet, hozom azt az embert...
/ Kimegy. /
T. Péter: / Ferenchez. /
Most mit szólsz?...
Komornyik: Az Istenért, uram, be ne engedje ide! Az egy gyilkos!
T. Ferenc: Csak nem engeded be éppen ebbe a szobába?! Ez olyan, mintha a bankod páncél szobájába behívnál egy rablót!
Laci: / Csalogatja maga után a férfit. /
Jöjjön csak, János.... Jöjjön nyugodtan... Ne féljen....
/ Fiatal csirkefogó jelenik meg, fantasztikusan rongyos ruhában. Nagy zsíros kenyeret eszik. Vidáman körülnéz, de nem köszön. /
Laci: Hát, itt van János... Ez pedig itt az apám és a bácsikám...
T. Ferenc: Még be is mutat neki! Hát ez észbontó!
Laci: Kedves János! Midőn a Ligetben magára léptem, még nem gondoltam, hogy ez a lépés új irányokba fogja vezetni a maga életét... A sötét nyomorból - ahol, mint a társadalom számkivetettje sínylődött - a tisztességes munka és megélhetés irányába. Amit a sors rosszul csinált, azt mi jóvátesszük. Be fogunk avatkozni a maga nyomorult életébe olyanformán, hogy rövid idő alatt hasznos tagja lesz a társadalomnak. Érti?
János: Értem.
Laci: Mindent?
János: Csak egyet nem....
Laci: Mit?
János: Hogy hol lehet itt kimenni?
Laci: Itt nem lehet kimenni! Kint lesi a rendőr és ha kiáltok, rögtön letartóztatja.
János: / Villámgyors mozdulattal felugrik az ablakhoz. /
T. Péter: Úristen!
Laci: Azonnal jöjjön le onnan!
János: Majd ha bolond leszek! Én itt most kimászok....
Laci: Legyen esze! Hiszen az utcán olyan normálisan beszélt...
János: Persze, mert féltem a zsarutól, aki idáig kísért... De erről akkor maga egy szót sem szólt...
Laci: Miről?
János: Amiről itt szónokolt... Munka, meg ilyesmi... Ez csapda.
Laci: Hát nem érti? Csak a maga javát akarjuk!
János: Köszönöm. Majd inkább máskor....
Laci: / Szinte könyörög. /
János... kérem... ne legyen már ilyen kiállhatatlan... Szégyenbe hoz a papa előtt... Egyszer van az életben ilyen nagyszerű ötletem, a papa is bele egyezett, maga meg elrontja... Úgy szeretnék rendes embert csinálni magából... Én leszek a maga menedzsere... A papa is megígéri, hogy segít! Ugye, papa? Ugye megígéred?
T. Péter: De ha egyszer nem akarja....
János: Ismerem én ezt a dolgot... Inasnak álljak be! Mit gondol, ki vagyok én?!
T. Péter: No, ha még büszke is, akkor elmehet. Az önérzetes szegényeket mi nem szeretjük...
János: Igazán?
T. Péter: Igazán. Az én ablakomból ne ugráljon ki senki! Főleg ejtőernyő nélkül....
János: / Lejön az ablakból. /
Akkor mehetek?
T. Péter: Isten hírével.
János: Köszönöm...
Laci: Jöjjön. Kikísérem, nehogy eltévedjen...
/ Kimegy Jánossal együtt. /
T. Ferenc: Mit szólsz, Péter?
T. Péter: Kedves kis bolond ez a Laci. Azt hiszi, olyan könnyű jótékonykodni...
T. Ferenc: De mit szólsz ehhez a fickóhoz?
T. Péter: Mit szóljak?
T. Ferenc: Felháborító! És ráadásul mennyire hasonlít...
T. Péter: Kihez hasonlít már megint, az Isten áldjon meg?!
T. Ferenc: A Vilmához.
T. Péter: Melyik Vilmához?
T. Ferenc: Tudod, a Rózsi barátnőjéhez, akinek olyan kis körszakálla van...
T. Péter: Ugyan, hagyj már békén az állandó hasonlítgatásaiddal!
Ág Pista: / Erőteljes kopogtatás után belép, mielőtt még hívnák. /
Jó napot, uraim!
T. Ferenc: Üdvözlöm, kedves Pista!
/ Péternek mondja. /
Engedd meg, hogy bemutassam neked Ág Péter urat. A Nagyvilág munkatársa, újságíró. Őt is meghívtam ma estére...
T. Péter: Jó napot Ág úr! Mi újság?
Ág Pista: Az újság? Sajnos csak megyeget. Alig van valami szenzáció...
T. Ferenc: Ide most jön majd valaki, aki nagyon fogja magát érdekelni.
Ág Pista: Nő?
T. Ferenc: Férfi. Valaki, akitől sokat tanulhat....
Ág Pista: Ne mondja... Talán új figurát tud a römiben?
T. Ferenc: Ne hülyéskedjen. Remek interjút csinálhat vele.
Ág Pista: Engedje meg, hogy kitalálja.... Külföldi?
T. Ferenc: Nem.
Ág Pista: Szóval hazai... Művész?
T. Ferenc: Nem.
Ág Pista: Várjon csak... Tudós?
T. Ferenc: Meleg.
Ág Pista: Na de kérem! Mit kezdjek én egy meleggel?!
