Színészképzés Másképp-Minden ami színház ! - Színházi Események, Verseim,Verset mondok,Politikai szatíra,Dráma,Vígjáték,pszichodráma,Színház ,Színházi Alapfogalmak,Színitanoda,Színitanodáról,Színházi emberek,Színház ,Sztanyiszlavszkij,Grotowski,Reformerek klubja,magyar színháztól,francia színháztól,norvég színháztól,dán színházig,amerikai színházig,sturm und drang,vásári komédiától,zenés dráma,lapozható változatban

SZÍNÉSZKÉPZÉS MÁSKÉPP! - BETÖRŐK ÉS EGYÉB
Add a Facebook-hoz

FORDÍTÓ

Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 249





HONLAP FŐ MENŰJE


ÍRÁSAIM,GONDOLATAIM


SZÍNHÁZTÖRTÉNET


MINDEN AMI SZÍNHÁZ

























 


/ Vígjáték négy képben /


Készült:
Lengyel Menyhért: Földnélküly János című vígjátéka alapján!



SZEREPLŐK:

- Földnélküly János: drámaíró
- Bálint: drámaíró
- Antal: drámaíró
- Székely: színházrajongó fogorvos
- Ág Pista: újságíró
- Tiszai Péter: gazdag bankár
- Tiszai Ferenc: a bankár testvére
- Tiszai Laci: a bankár fia
- Hecsey: ügyész
- Borjú: betörő
- Káposzta: betörő
- Követelő Schwarcz: betörő és pincér a Művész Klubban
- Kákus: rendőrfelügyelő
- Bencsik: inas a Művész Klubban
- Komornyik: a bankár házában
- Sofőr: a bankár házában
- Portás: a Művész Klubban
- Rendőr 1.
- Rendőr 2.

Előjáték

Szín: A Művész Klub.

A klub teljesen üres, csak a pincér törölgeti unottan, ásítozva és valami monoton dallamot dúdolgatva az asztalokat.

Földnélküly: / Belép, szétnéz, aztán leül egy asztalhoz. Várja, hogy a pincér észrevegye, de hiába. /
Örülök, hogy ilyen jó kedve van!
Schwarcz: / Hirtelen fordul meg, aztán a fejéhez kapva közelebb lép, szemét meresztgetve, mint aki szellemet lát. /
Úristen! A Mester! Jól látok?! Valóban a Mester?!
Földnélküly: / Szintén meglepődve. /
Schwarzc?! A Követelő Schwarzc???!!!
Schwarzc: Az Istenért Mester! Ne kiabáljon!... Itt Kérő Sándor a nevem...
Földnélküly: / Elmosolyodik. /
Követelő Schwarzcból Kérő Sándor? No csak...
Schwarcz: / Szomorúan /
Bizony.... Sajnos így alakult...
Földnélküly: Mit keresel te itt?
Schwarcz: Pincér vagyok. Már hat éve.
Földnélküly: Abba hagytad a szakmát?
Schwarzc: Bizony... Már régen nem követelek... Csak kérek... Alázatosan, kinyújtott kézzel pitizek a borravalóért...
Földnélküly: De hát miért?
Schwarcz: / A lábára mutat. /
Az a disznó Kóser Gyuri belefurulyázott a lábamba. Inat vágott... nem lehetett rendesen összevarrni... Követelni meg ilyen lábbal nem lehet. Megpróbáltam, de körberöhögtek...
Földnélküly: Hát sajnállak, Schwarzc, hogy így belerokkantál a szakmába...
Schwarzc: De a Mester nem panaszkodhat! Nagy ember lett!
Földnélküly: Tudod, forgandó a szerencse, Schwarzc. Egyszer fenn, egyszer lent...
Schwarcz: Aztán mit keres itt a Mester?
Földnélküly: Találkozóm van itt, Schwarcz. Meghívtam ide néhány nagyképű, felfuvalkodott alakot, akiket megpróbálok egy kicsit több tiszteletre tanítani...
Schwarcz: / Nevet. /
Látom, a Mester még mindig a régi...
/ Benyúl a zsebébe és kést vesz elő. /
Ha valami gond van, csak szóljon. Rám mindig számíthat...
Földnélküly: / Körbenéz. /
Megbolondultál, Schwarcz?! Tedd el azonnal azt a kést! És tartsd a szád! Ezeknek itt semmit sem szabad megtudni a múltról! Megértetted?!
Schwarcz: / Elteszi a kést. /
Bízhat bennem, Mester... A hallgatásom még a régi...
Földnélküly: Remélem is... Most pedig megyek. Van még egy kis dolgom, mielőtt megjönnek ezek a tökfilkók.
/ Elindul, aztán visszafordul. /
Schwarcz! Ne feledd!
/ Ujját a szája elé teszi. /
Schwarcz: Tudom, Mester....
/ Ő is a szája elé teszi az ujját. /

/ Földnélküly távozik, Schwarcz pedig tovább törölgeti a port és dudorászik. /

Székely: / Izgatottan fut be. /
Jól láttam kérem?! A híres Földnélküly Mester volt itt?!
Schwarcz: / Flegmán. /
Jól látta.
Székely: / A kijárathoz szalad, ahol Földnélküly eltűnt, de csalódottan jön vissza. /
Mennyire sajnálom, hogy nem tudtam vele találkozni... Mondja, visszajön még a Mester?
Schwarcz: Vissza.
Székely: Tudja, én nagyon szeretnék megismerkedni vele... Meg más drámaíróval is... Mondja, be tudna neki mutatni? Én ugyanis a rajongója vagyok!
Schwarcz: / Jellegzetes kéztartással. /
Hát, ugye... mindent meg lehet oldani, kérem....
Székely: Értem...
/ Pénzt vesz elő és átadja. /
Schwarcz: / megnézi a kapott összeget, majd megvetően végigméri Székelyt, és újra takarítani kezd. /
Székely: / Néhány pillanatig bambán bámul, aztán közelebb lép. /
Szóval akkor... bemutat neki?
Schwarcz: Mint mondtam, mindent meg lehet oldani....
Székely: Aha...Értem.
/ Újabb adag pénzt ad. /
Schwarcz: / Megnézi a pénzt, zsebrevágja, majd villámgyorsan széket húz ki Székelynek, és még le is törli, mielőtt leülteti. /
Hát persze, hogy bemutatom! Miért ne mutatnám be?! Nem sokára jön a Mester és néhány barátja. Addig is szíveskedjen helyet foglalni.... Parancsol valami innivalót?
Székely: Egy kávét kérek.
Schwarcz: Igenis. Egy kávé. Rögtön hozom.
Székely: Ja! És egy konyakot is kérek!
Schwarcz: Egy kávé és egy konyak. Azonnal.
Székely: Pincér! Jó lenne ha a kávé forró lenne! Tudja, úgy szeretem.
Schwarcz: / Kezd ideges lenni. /
Forró lesz, mert az úr úgy szereti....
Székely: Pincér! Még valami! A konyak lehetőleg hideg legyen! Tudja...
Schwarcz: / Idegesen közbe vág. /
Tudom! Úgy szereti az úr! Hideg lesz...nagyon hideg....
/ Kimegy. /

/ Székely olvasgatni kezd egy színházi folyóiratot. Rövid idő múlva visszatér a pincér, Antal drámaíró társaságában. /

Schwarcz: Ne haragudjon, hogy egy idegent ültettem a törzsasztalhoz, de mindenáron megakart önnel ismerkedni. Állítólag nagy rajongója önnek.
Antal: / Büszkén. /
Rajongóm? Hát ezen nem is csodálkozom. Nekem csak rajongóim lehetnek. Tudja, értem mindenki rajong....
/ Meg sem várja, hogy a pincér bemutassa, odalép az asztalhoz, ahol Székely ül, de az fel sem néz az újságból. /
Schwarcz: / Önmagának mondja. /
Na, itt az egyik tökfilkó, akivel a Mester találkozni akar.... Csak tudnám, hogy miért...?
/ Lerakja az asztalra a poharakat. /
Tessék , uram, itt a nagyon hideg és a nagyon forró.
/ Vár egy kicsit, de mivel Székely fel sem néz, távozik. /
Antal: / Köhintésekkel igyekszik felhívni magára a figyelmet. /

/ Székely ránéz, végigméri, aztán tovább olvas. /

Antal: / Tovább köhinget. /
Székely: / Ránéz. /
Meg van fázva az úr?
Antal: / Arcát hol így, hol úgy mutogatja Székelynek. /
Hát nem vesz észre rajtam semmit?.... Az arcomon....
Székely: Hát... elég csúnya az úr....
Antal: / Dühösen. /
De kérem! Nekem azt mondták, hogy ön egy rajongóm!
Székely: Miért? Ki maga?
Antal: / Kihúzza magát. /
Antal vagyok! Híres drámaíró!
Székely: / Felugrik. /
Nahát! Antal Mester! Hát kérem, maga a legnagyobb drámaíró a világon!
Antal: Örülök, hogy ilyen pontosan fogalmaz...
Székely: Emelem poharam az ön nagy és világhírű művészetére, valamint arra, hogy a következő darabja világsiker lesz!

/ Koccintanak, de még mielőtt ihatnának, berohan Bálint drámaíró. /

Bálint: Szervusz, kérlek! Földnélküly még nincs?! Ekkora pofátlanságot! Ide hív, aztán késik! Ezt teszi velem! VELEM! A nagy BÁLINT MESTERREL!
Székely: / Ott hagyja Antalt és Bálinthoz lép, pohárral a kezében. /
Bálint Mester?! A nagy Bálint Mester?! Hogy én mennyire örülök!
Bálint: Örvendek.
/ Kezet fognak. /
Antal: Székely úr rajong a színházért, és az én egyik csodálóm!
Székely: A magáé?! Mit nem képzel!
Antal: De hát az előbb azt mondta, hogy....
Székely: / Nem is figyel Antalra. /
Bálint Mester! Maga a legnagyobb drámaíró a világon! És úgy hallottam, hogy a leggazdagabb is! Mondja, mennyit keres?
Bálint: Egy nagy szart. Semmit.
Székely: / Kedélyesen meglöki. /
Hehe...Semmit... Milyen jópofán tud hazudni.... Persze tudom ám én az igazat....
Bálint: / Antalhoz. /
Mit nevetsz, te hülye?!
Antal: Valljuk be, azért eddig nem fizettél rá....
Bálint: Felháborító, hogy ezt épp te mondod! Tudod mit? Meg se hallottam!
Székely: Ott volt például az a nagyszerű vígjátéka, amiben mindig azt mondogatták egymásnak, hogy " Szervusz, kérlek " meg azt, hogy " Szervusz, te ökör! " Hát az valami óriási!
Bálint: Azt nem is én írtam.
Székely: Nem? .... Sebaj, kérem! Azért az a darab még nagyon jó! Mindig így csinálnak a színészek, hogy " Á, szervusz, szervusz! " meg aztán " Szervusz, te ökör! " Hehe...Ez óriási!
Bálint: / Antalhoz. /
Ki ez a pszichopata?
Antal: Színházrajongó.
Székely: Na és mit szól az önök híres kollégájához, Földnélküly Jánoshoz?! Az minden évben egy biztos kasszasiker!
Bálint: / Megvetően legyint /
Ugyan, kérem! Földnélkülyt hagyjuk. Az egy más eset.
Székely: Miért? Kell annál biztosabb pálya, ahol minden évben biztos egy kasszasiker?!
Bálint: / Egyre dühösebben. /
Mondom, hogy az egy más eset!
Antal: Igen. Az egy más eset.
Székely: Aha... Értem... Az egy más eset... Na de miért?
Bálint: Úristen! Maga ennyire tökfej?!... Na figyeljen, elmagyarázom... Tudja, az elszánt csirkefogók ezen a pályán is boldogulhatnak. Mint ez a Földnélküly is, aki egyszerre csak feltűnt itt, és azóta mindig ugyan azokat a betörő históriákat írja. Évről, évre. Hát tudja, én inkább szemetet megyek lapátolni, mint hogy ilyeneket írjak! Ez az egész egy nagy csalás! Földnélkülynek annyi köze van a betörőkhöz, mint nekem a máltai lovagokhoz!
Földnélküly: / Sietve jön. /
Bocsánat, hogy késtem, uraim, de közbejött néhány dolog! Kedves Bálint Mester! Ne haragudjon, de igazán nem állt szándékomban megvárakoztatni! Örülök, hogy itt van!
/ Kezet fognak. /
Antal Mester! Boldoggá tett, hogy elfogadta a meghívásomat!
/ Kezet fognak. /
És ki ez az úr? Szintén kolléga?
Székely: Nem, kérem! Én az ön legnagyobb csodálója és rajongója vagyok! És rettenetesen örülök, hogy találkozhattunk, mert tudom, hogy ön a világ legnagyobb drámaírója!
Bálint: Ökör.
Székely: Parancsol?
Bálint: Mondom, szép időnk van....
Székely: Ja... igen.... persze...
Földnélküly: Hát, uraim! Mint azt a meghívólevelemben is írtam, azért hívtam ide önöket...
Székely: Gratulálok!
Földnélküly: Mihez?
Székely: Olvastam az újságban, hogy tegnap ott volt a miniszterelnök estélyén! Szép volt?
Földnélküly: Igen. Nagyon szép... Szóval azért hívtam ide önöket....
Székely: Gratulálok!
Földnélküly: / Torkát köszörüli mérgében. /
Ne haragudjon, de mihez gratulál már megint?
Székely: Hogy a golfjátékban első díjat tetszett nyerni! Igazán nagyon szép, hogy egy író, aki a sportban is kiváló!
Földnélküly: Ugyan, kérem... Semmiség...
Bálint: / Antalnak. /
Távolítsd már el innen ezt az állatot.
Antal: / A visszaülni akaró Székely hóna alá nyúl. /
Na, kedves Székely úr, azt hiszem, jobb ha maga most elmegy.
Székely: Most?! Amikor a világhírű Földnélküly mesterrel együtt lehetek? Szó sem lehet róla!
/ Kiszabadítja magát Antal fogásából és vissza ül. /
Földnélküly: Nézze, uram. Önnek biztos drága az ideje, és ami most itt következik, az nagyon sokáig fog tartani.
Székely: Én kérem idő milliomos vagyok.
Bálint: / Már alig bírja magát türtőztetni. /
Székely úr. Nem akarom elriasztani, de ez szakmai megbeszélés lesz, és az nem igazán fogja önt érdekelni.
Székely: Engem?! Engem minden érdekel!

/ Bálint és Antal lemondóan legyintenek, és hátradőlnek a székükön. /

Földnélküly: Egy pillanat, uraim. Rögtön jövök...
/ Elindul kifelé, közben Schwarcznak kiabál. /
Pincér!
Schwarcz: / Gyorsan bejön. /
Igenis, uram!

/ Összehajolnak és néhány gyors szót váltanak. /

Székely: Látják, kérem? Ez egy igazi úriember! Mielőtt elkezdi a beszélgetést, mindenkinek italt rendel.

/ Schwarcz sűrűn bólogat Földnélkülynek, aztán elindulnak az asztal felé. /

Székely: Én ugyan azt kérem, mint az előbb!
Schwarcz: / Vigyorog. /
Ugyan azt?
Székely: Igen. De ha lehet, gyorsabban, mint az előbb....
Schwarcz: Ne féljen. Most gyorsabb leszek. Olyan gyors, hogy no csak...
/ Megragadja Székelyt, felrántja és elkezdi kifelé vinni. /
Székely: De kérem! Ez felháborító! Én panaszt fogok tenni!
Schwarcz: Azt tehetsz, apuskám, de most mars ki innen!
/ Kidobja. Visszafordul, a kezeit ütögeti össze, mintha piszkot verne le róla, majd meghajol az asztal felé. /
Földnélküly: Nagyon köszönjük a szívességét.
Bálint: Még egyszer be ne engedje ide ezt az alakot!

/ Schwarcz újra meghajol és távozik. /

Földnélküly: Szóval, uraim, azért bátorkodtam ide hívni önöket, mert önök olyan nyilatkozatot tettek az újságokban, hogy az én legújabb darabomnak semmi köze a valósághoz és, hogy nekem fogalmam sincs a betörőkről. Röviden, hogy a darabom pocsék és eljátszhatatlan.
Bálint: Engedje meg, hogy pontosítsam. Én nem csak a legújabb darabjáról beszéltem. Szerintem mind pocsék, amit eddig írt.
Antal: Hát ami azt illeti... Ha összevetjük az én nagy történelmi drámáimmal...
Földnélküly: / Nevet. /
Örülök, hogy ilyen őszinték. Remélem, megengedik, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét annak, amit önök állítanak.
Bálint: Bebizonyítsa? Hogyan?
Földnélküly: Angol módra! Bizonyára tudják, hogy Angliában, ha a drámaírók között vita támad egy darab játszhatóságával kapcsolatban, akkor összejönnek és eljátsszák.
Bálint: Csak nem azt akarja, hogy most és itt eljátsszuk? Ez ostobaság!
Földnélküly: Miért ne? Ha jól tudom, önök valamikor színészek is voltak....
Antal: De hát ehhez kevesen vagyunk...
Földnélküly: Nyugalom, uraim... Mindent előkészítettem. A mellettünk lévő színházteremben várakozik egy külön erre a célra szerződtetett színtársulat.
/ Beszól a függöny mögé. /
Uraim! Függöny!
/ A függöny széthúzódik és ott áll az egész társulat. /
Nos, íme a társulat! Engedjék meg, hogy bemutassam két vezető színészemet! Ő Tiszai Ferenc, aki a bankár testvérét játssza, ő pedig Tiszai László, aki a bankár fia lesz! A többiek is nagyon fontosak a történetben, de ezt inkább nem árulom el, mert akkor nem lesz érdekes.
/ Kiszól a közönséghez. /
Tapsoljuk meg őket! Előlegezzünk meg nekik ennyi bizalmat a sikerhez!
/ Bálinthoz. /
Bálint mester! Úgy gondoltam, hogy ön játssza Tiszai Pétert, a bankárt! Antal mester, az ön szerepe szintén maradjon titokban!
/ A színtársulat felé. /
Fiók! Azt hiszem, nekik is kijár a taps!
Székely: / Beszalad. /
Micsoda gyönyörűség! Istenem, micsoda gyönyörűség! Ennyi színészt láthatok egyszerre, és egészen közelről!
Schwarcz: / Besiet utána. /
Nem sokáig fogod látni!
/ Elindul felé, hogy újra kidobja. /
Földnélküly: / Leállítja a pincért /
Hagyja! Most az egyszer jókor jött z az ember... Székely úr! Ha már itt van, tegye hasznossá magát! Játsszon el maga is néhány kis szerepet a darabomban!
Székely: Micsoda?! Együtt játszhatok a színész urakkal?! A Földnélküly úr darabjában?! Hallja ezt, Bálint mester?! Én is szereplő leszek!
/ Meglöki Bálintot a vállánál fogva. /
Ugye maga is örül, Antal mester?!
/ Őt is meglökdösi. /
Földnélküly: Székely úr! Mindjárt meg is bízom egy nagyszerű feladattal!
Székely: / Fontoskodva. /
Készen állok, Földnélküly mester! Tudja, én nagy színész vagyok ám!
Földnélküly: Valóban?... Akkor takarítsa le az asztalt! Ezek a tárgyak nem illenek bele a darabba!
Székely: Már rohanok is!
/ Lekapkodja az asztalról a poharakat és eltűnik az oldalkijáraton. /
Földnélküly: / A közönség felé. /
Kezdődjék hát az előadás!
/ A színészek felé. /
Uraim! Mindenki foglalja el a helyét!

/ FÜGGÖNY /


ELSŐ KÉP

Történik: A bankár szobájában.
A színen a bankár: Tiszai Péter és bátyja: Tiszai Ferenc
Mindketten a nyitott páncélszekrényhez hajolnak.

T. Péter: / Kiemel a páncélszekrényből egy nyakláncot. /
Látod ezt? Látod, milyen gyönyörű? Tegnap vettem. Ezt kapja a fiam az esküvőjére.
T. Ferenc: Bankárhoz illő ajándék. De azért igazán tehetnéd máshová is ezeket az ékszereket.
T. Péter: Hová?
T. Ferenc: Mondjuk a széfbe. A bankodban. Elvégre bankár vagy.
T. Péter: Az én bankomba? Kedves bátyám: manapság minden betörő a bankszéfekre pályázik. Itt, ebben a kis páncélszekrényben milliószor biztonságosabb helyen van. Erről a rejtekhelyről kettőnkön kívül senki sem tud, és a világon még nem született meg az a betörő, aki ezt ki tudná nyitni.
T. Ferenc: Én ebben nem lennék olyan biztos. De te tudod... Ez a te problémád.... Apropó! Remélem, ma este nem készülsz sehová?!
T. Péter: Hétkor a klubban kell lennem. A miniszter fogadást ad...
T. Ferenc: Peched van. Olvastam az újságban, hogy a miniszter megbetegedett. A fogadás elmarad... Már megint kártyázni akartál?
T. Péter: És ha kártyázni akarok?! Mi kifogásod van ellene?!
T. Ferenc: Csak az, hogy rettenetesen hülye vagy a kártyához. Megint elbuksz egy házat....
T. Péter: Na és: Van belőle még nyolc! Jut is, marad is...
T. Ferenc: A vagyonoddal úgy bánsz, ahogy akarsz. A fiad jövőjét viszont nem hagyom, hogy elrontsd! Elvégre az unokaöcsém... Ezért ma részt fogsz venni egy ünnepi vacsorán, amit én szerveztem, és nem mégy kártyázni!
T. Péter: És ha nem?
T. Ferenc: Azt nem tanácsolom neked...
T. Péter: De miért kell nekem épp ma részt venni?!
T. Ferenc: Azért, mert ma egy komoly embert hívtam meg. Komoly és gazdag. Gazdagabb, mint te... A lánya igazán jó parti lenne a fiadnak...
T. Péter: Rosszabb vagy, mint egy kerítőnő... Ma ez már nem divat. Egy modern fiú egy napon megjelenik egy ismeretlen lánnyal, és azt mondja: bemutatom a feleségemet.
T. Ferenc: Nézd, kedves bátyám... én nem tanácsolom neked, hogy valaha az életben egy ilyen kijelentés elhagyja a szádat a fiad jelenlétében, vagy akár csak egy halvány célzást is tegyél, hogy ilyen is lehetséges! Mert ha én egyszer ilyet tapasztalok...
T. Péter: Akkor?
T. Ferenc: Akkor én téged, kedves Péterem, megverlek.
T. Péter: Csak nem?
T. Ferenc: De igen... agyba-főbe verlek, Péterkém... mert ebben nem ismerek tréfát. Az unokaöcsémet úgy akarom megházasítani, hogy abból haszna legyen. Ki is találtam valamit, ami szerintem a lehető legjobb parti. Érdekel?
T. Péter: Hogyne!... Egy csöppet se...
T. Ferenc: Tessék?!
T. Péter: Érdekel! Nagyon érdekel!
T. Ferenc: Na azért.... Szóval: rájöttem, hogy nekünk, újgazdagoknak alapvető feladatunk, hogy megakadályozzuk vagyonunk felhígulását! Ezért nem engedhetjük, hogy egy egyszerű nincstelen munkáslányt vegyen feleségül a fiad! Akármilyen csinos, akármilyen kedves, ha nem keres többet havi egy milliónál, akkor mehet... Ott van például a bankodban az a csinos titkárnő... Az a Szabó Ica, vagy hogy hívják... Tudod, aki úgy hasonlít a Kovács Terézhez... vagy épp a Kovács Teréz, aki úgy hasonlít a Bányai Julihoz... Szépek, szexisek, de roppant szegények...
T. Péter: Isten ments, hogy többet keressenek!
T. Ferenc: Azt tudom... A fizetésemelésekben megőrzöd a hagyományokat... De a fiad megnősítésében modernkedni akarsz...
T. Péter: És kit szemeltél ki ezúttal?
T. Ferenc: Jó ötvenes típus... A Kolozsihoz hasonlít...
T. Péter: A Ferihez?
T. Ferenc: Nem. Az Andorhoz. Tudod: aki a Deák Tónihoz hasonlít...
T. Péter: Megőrültél?! Egy ötvenéves nőhöz akarod hozzákötni a fiamat, aki ráadásul úgy néz ki, mint az a ronda Deák Tóni?! Vedd tudomásul, hogy az én fiam nem homokos!
T. Ferenc: Én a lány apjáról beszélek, te szerencsétlen!
T. Péter: És az úgy néz ki, mint a Deák Tóni?
T. Ferenc: Igen. Pontosan úgy néz ki, mint a Deák Tóni, aki hasonlít a Kolozsihoz...
T. Péter: Szegény ember....
T. Ferenc: Szegény a fenét! Több háza van, és sok pénze! Egyébként jogász, még pontosabban ügyész. Kriminalista. Bűnügyi tanulmányokat is ír... Szóval nagy koponya, és én ma estére meghívtam őt teára...
T. Péter: És a lánya? Csinos?
T. Ferenc: Fogalmam sincs. Nem ismerem....
T. Péter: Hát ez nagyszerű... És ha vak vagy féllábú?!
T. Ferenc: Legalább kevesebbet jár el itthonról... Igazi hűséges típus....
T. Péter: És ha púpos?
T. Ferenc: Majd hozzá igazítjuk az ágyat. Mindent meg lehet oldani....

/ Kintről a komornyik kiabálását hallani, egyre közelebbről. /

Komornyik: / Beszalad. /
Úristen! Micsoda tragédia! Micsoda tragédia!
Nagy baj van, uram! Nagyon nagy baj!
T. Péter: Mi az? Mi történt?
Komornyik: A Laci úr... Úristen, micsoda tragédia!
T. Ferenc: Mi történt Laci úrral?!
T. Péter: Mi történt a fiammal?!
Komornyik: Megtámadott...
T. Péter: Micsoda? Megtámadták?!
Komornyik: Nem, nem! Ő támadott meg!
T. Péter: A fiam megtámadott?! De kit?!
Komornyik: Egy férfit.
T. Péter: Laci megtámadott egy férfit?!
T. Ferenc: Az előbb mintha azt mondta volna valaki, hogy nem homokos....
T. Péter: / felháborodva. /
De kérlek!
Laci: Mi ez a nagy kiabálás???
T. Péter: Mi történt, fiam?!
T. Ferenc: Azt mondja a komornyik, hogy megtámadtál valakit.
Laci: Ez a ház tiszta bolondokháza... Mit kiabáltok? Nem történt semmi... Csak ez az ostoba fajankó rögtön megijed, ha egy rendőrt lát...
T. Péter: Úristen! Rendőrt?!
Laci: Az még semmi! Ha egy rongyos, rosszul öltözött férfit lát, arról meg azt hiszi, hogy gyilkos!
T. Péter: Rendőr? Rongyos férfi? ... Szabad végre megtudnom, hogy mi történt?!
Laci: Semmi különös, papa. Kint sétáltunk a Ligetben, és annyira elmerültünk a beszélgetésben, hogy ráléptem egy emberre...
T. Péter: Ráléptél? ... Úgy érted, hogy ráléptél a lábára?
Laci: Nem a lábára. A fejére.
T. Ferenc: A fejére?
Laci: Igen. Ugyanis ott feküdt a fűben, én meg nem vettem észre...
Komornyik: Úristen, micsoda tragédia!
Laci: Mi a francot sivalkodik?! Nem történt semmi...
Komornyik: Semmi?... Úristen, micsoda tragédia!
Laci: Az történt, papa, hogy az az ember felkelt a fűből...
Komornyik: És hogy nézett ki!! Úristen micsoda...
T. Péter: Ezt azonnal fejezze be! Ezt már tudjuk! Tragédia!
Laci: Hát, ami igaz, az igaz... Nem volt valami divatosan öltözve...
Komornyik: Az a férfi meztelen volt! Úristen, micsoda... Elnézést, uram...
Laci: Ugyan! Ez tiszta hülyeség! Felül például Joking volt rajta.
Komornyik: Még, hogy sok ing volt rajta! Én egyet se láttam!
Laci: Igaz, hogy az egyik ujja hiányzott, de hát ez előfordul manapság... A nadrágja viszont igazán stabilnak nevezhető... Jó erős madzaggal volt megkötve...
Komornyik: Séta közben még is kétszer majd nem leesett!
T. Péter: Te sétáltál azzal az emberrel?!
Laci: Igen. Először a Ligetben, aztán végig az Andrássy úton.
T. Ferenc: Az Andrássy úton?! Hallod ezt, Péter?!
T. Péter: Hallom, hallom - de nem értem....
Laci: Mit nem értesz, papa?
T. Péter: Azt, hogy én fiam, egy ilyen emberrel!
Laci: Ugyan! Csak megakartam tudni, hogy mit álmodott.
T. Péter: Ezt akkor megint nem értem...
Laci: Éppen aludt, amikor ráléptem, és nagyon káromkodott, hogy megzavartam az álmát... Álmában azt motyogta, hogy az én lábam a kassza kulcsa... és a jóságos édesanyja megcsókolja a tüzes szekrényt... Hát csak megakartam tudni, hogy az mit jelent...
T. Ferenc: Jóságos Isten! Ez a gyerek megbolondult!
Laci: Dehogy bolondultam. Ezt álmodta. És mondta volna tovább is, de akkor oda jött a rendőr.
T. Péter: Rendőr?!
Laci: Igen, papa. Ez az ostoba komornyik integetett neki, hogy jöjjön oda. Ez a hülye, vízfejű víziló!
Komornyik: Kikérem magamnak, hogy integettem...
Laci: Szóval oda jött a rendőr és igazoltatni akarta a fiatalembert. Én meg igyekeztem megértetni vele, hogy az a fiatalember nem az, aminek látszik, és hogy amibe öltözve van, az tulajdonképpen csak jelmez, mert éppen filmforgatás folyik...
T. Péter: Te hazudtál a hatóságnak?!
Laci: Igen. És nagyon jól esett! ... Szóval a rendőr végül is elhitte, amit mondtam, és olyan rendes volt, hogy elkísért minket egészen hazáig, nehogy más rendőrök is zaklassanak.
T. Péter: Csak nem azt akarod mondani, hogy ide hoztad azt az embert?!
Laci: De azt akarom mondani, papa.
T. Ferenc: Mond, Laci, Te teljesen meg vagy hülyülve?!
T. Péter: És hol a gyilkos?!
Laci: A konyhában. Enni adattam neki.
T. Ferenc: Csak itt állsz Péter, és nem csinálsz semmi?!
T. Péter: Kérlek, ha egy szegény embernek a konyhámon enni adnak, az ellen nincs semmi kifogásom. Még akkor sem, ha az az ember gyanús külsejű... Adni kell neki valami használt ruhát, mondjuk a tieid közül Ferenc, ötszáz forintot, aztán küldjétek el.
T. Ferenc: Már megint az én ruháimból! A végén nem marad semmi...
Laci: Nem fogjuk elküldeni, papa.
T. Ferenc: Nem is küldjük? dobjuk!
Laci: Arról szó sem lehet!
T. Péter: Hát mit akarsz vele csinálni?
Laci: Felkarolom. Megmutatom nektek, hogy hogyan képzelem én az igazi jótékonyságot. Mert rájöttem valamire.
T. Péter: Ebben a házban mindenki rájön valamire?
Laci: Arra jöttem rá, hogy amit ti jótékonyság címén csináltok, az ostoba és céltalan. Folyton adományozol, papa - valami homályos, nagy célra - amiből nem látsz semmit. A pénzed háromnegyed részét ellopják különböző szervezetek, és mire a negyede a nyomorhoz jut, úgy elpárolog, mint vízcsepp a forró kövön... Az igazi jótékonyság az volna, ha nem az általános nyomort pártfogolnánk, hanem egzisztenciákon, tehetséges embereken segítenénk. Egy ember sorsába kell beavatkozni! Egy embernek adjátok meg a módot, hogy beilleszkedjék a társadalomba! Akkor gyakoroltatok igazi jótékonyságot!
T. Péter: Brávó! Éljen a szónok!
Laci: Szóval elfogadod az elméletemet, papa?
T. Péter: Az elméletedet? Miért ne?
Laci: Akkor megadom neked a lehetőséget, hogy azonnal gyakorold is... Várj egy percet, hozom azt az embert...
/ Kimegy. /
T. Péter: / Ferenchez. /
Most mit szólsz?...
Komornyik: Az Istenért, uram, be ne engedje ide! Az egy gyilkos!
T. Ferenc: Csak nem engeded be éppen ebbe a szobába?! Ez olyan, mintha a bankod páncél szobájába behívnál egy rablót!
Laci: / Csalogatja maga után a férfit. /
Jöjjön csak, János.... Jöjjön nyugodtan... Ne féljen....

/ Fiatal csirkefogó jelenik meg, fantasztikusan rongyos ruhában. Nagy zsíros kenyeret eszik. Vidáman körülnéz, de nem köszön. /
Laci: Hát, itt van János... Ez pedig itt az apám és a bácsikám...
T. Ferenc: Még be is mutat neki! Hát ez észbontó!
Laci: Kedves János! Midőn a Ligetben magára léptem, még nem gondoltam, hogy ez a lépés új irányokba fogja vezetni a maga életét... A sötét nyomorból - ahol, mint a társadalom számkivetettje sínylődött - a tisztességes munka és megélhetés irányába. Amit a sors rosszul csinált, azt mi jóvátesszük. Be fogunk avatkozni a maga nyomorult életébe olyanformán, hogy rövid idő alatt hasznos tagja lesz a társadalomnak. Érti?
János: Értem.
Laci: Mindent?
János: Csak egyet nem....
Laci: Mit?
János: Hogy hol lehet itt kimenni?
Laci: Itt nem lehet kimenni! Kint lesi a rendőr és ha kiáltok, rögtön letartóztatja.
János: / Villámgyors mozdulattal felugrik az ablakhoz. /
T. Péter: Úristen!
Laci: Azonnal jöjjön le onnan!
János: Majd ha bolond leszek! Én itt most kimászok....
Laci: Legyen esze! Hiszen az utcán olyan normálisan beszélt...
János: Persze, mert féltem a zsarutól, aki idáig kísért... De erről akkor maga egy szót sem szólt...
Laci: Miről?
János: Amiről itt szónokolt... Munka, meg ilyesmi... Ez csapda.
Laci: Hát nem érti? Csak a maga javát akarjuk!
János: Köszönöm. Majd inkább máskor....
Laci: / Szinte könyörög. /
János... kérem... ne legyen már ilyen kiállhatatlan... Szégyenbe hoz a papa előtt... Egyszer van az életben ilyen nagyszerű ötletem, a papa is bele egyezett, maga meg elrontja... Úgy szeretnék rendes embert csinálni magából... Én leszek a maga menedzsere... A papa is megígéri, hogy segít! Ugye, papa? Ugye megígéred?
T. Péter: De ha egyszer nem akarja....
János: Ismerem én ezt a dolgot... Inasnak álljak be! Mit gondol, ki vagyok én?!
T. Péter: No, ha még büszke is, akkor elmehet. Az önérzetes szegényeket mi nem szeretjük...
János: Igazán?
T. Péter: Igazán. Az én ablakomból ne ugráljon ki senki! Főleg ejtőernyő nélkül....
János: / Lejön az ablakból. /
Akkor mehetek?
T. Péter: Isten hírével.
János: Köszönöm...
Laci: Jöjjön. Kikísérem, nehogy eltévedjen...
/ Kimegy Jánossal együtt. /
T. Ferenc: Mit szólsz, Péter?
T. Péter: Kedves kis bolond ez a Laci. Azt hiszi, olyan könnyű jótékonykodni...
T. Ferenc: De mit szólsz ehhez a fickóhoz?
T. Péter: Mit szóljak?
T. Ferenc: Felháborító! És ráadásul mennyire hasonlít...
T. Péter: Kihez hasonlít már megint, az Isten áldjon meg?!
T. Ferenc: A Vilmához.
T. Péter: Melyik Vilmához?
T. Ferenc: Tudod, a Rózsi barátnőjéhez, akinek olyan kis körszakálla van...
T. Péter: Ugyan, hagyj már békén az állandó hasonlítgatásaiddal!
Ág Pista: / Erőteljes kopogtatás után belép, mielőtt még hívnák. /
Jó napot, uraim!
T. Ferenc: Üdvözlöm, kedves Pista!
/ Péternek mondja. /
Engedd meg, hogy bemutassam neked Ág Péter urat. A Nagyvilág munkatársa, újságíró. Őt is meghívtam ma estére...
T. Péter: Jó napot Ág úr! Mi újság?
Ág Pista: Az újság? Sajnos csak megyeget. Alig van valami szenzáció...
T. Ferenc: Ide most jön majd valaki, aki nagyon fogja magát érdekelni.
Ág Pista: Nő?
T. Ferenc: Férfi. Valaki, akitől sokat tanulhat....
Ág Pista: Ne mondja... Talán új figurát tud a römiben?
T. Ferenc: Ne hülyéskedjen. Remek interjút csinálhat vele.
Ág Pista: Engedje meg, hogy kitalálja.... Külföldi?
T. Ferenc: Nem.
Ág Pista: Szóval hazai... Művész?
T. Ferenc: Nem.
Ág Pista: Várjon csak... Tudós?
T. Ferenc: Meleg.
Ág Pista: Na de kérem! Mit kezdjek én egy meleggel?!
 
 
 
 
 
 

/ Folytatás a 2. részben /


























KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ


Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.



NETpark.hu linkkatalógus

eKereso katalógus



Ingyen hirdetés
Ingyenes hirdetés feladás.



ALTERNATÍV SZÍNITANODACylex Silver Díj
 

 

   LINKCSERE PARTENEREIM



Linkelo.net linkgyujtemeny




Meteora Linkgyujtemeny

Hasznosoldalak

Linkcsere.eu


Hahe.hu Online Tudakozo


HUN-WEB Magyar cimtar es kereso


WEBLAP katalogus

VIP Linkkatalogus

SEO KERESOBARAT LINKGYUJTEMENY

Ingyenweblapok.hu

NETpark.hu

LinkDr.hu

CegMAX cegkatalogus





ÉLETEM ÉS A BÖRTÖN


NE FELEDJÜK: ŐK IS SZÍNHÁZAK!


SZÍNHÁZI IRÁNYZATOK,STÍLUSOK


SZÍNHÁZI ÉS FILMES EMBEREK




NEVEZETES ALTERNATÍV ELŐADÁSOK




TRAGIKUS SORSÚ SZÍNÉSZEK




Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Az Ön Munkaasztala
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala


  • Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0

    Belépés



    Lap tetejére /


    Copyright MyCorp © 2018Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben