Készült:Lengyel Menyhért: Földnélküly János című vígjátéka alapján!
SZEREPLŐK:
- Földnélküly János: drámaíró - Bálint: drámaíró - Antal: drámaíró - Székely: színházrajongó fogorvos - Ág Pista: újságíró - Tiszai Péter: gazdag bankár - Tiszai Ferenc: a bankár testvére - Tiszai Laci: a bankár fia - Hecsey: ügyész - Borjú: betörő - Káposzta: betörő - Követelő Schwarcz: betörő és pincér a Művész Klubban - Kákus: rendőrfelügyelő - Bencsik: inas a Művész Klubban - Komornyik: a bankár házában - Sofőr: a bankár házában - Portás: a Művész Klubban - Rendőr 1. - Rendőr 2.
Szín: A Művész Klub.
A klub teljesen üres, csak a pincér törölgeti unottan, ásítozva és valami monoton dallamot dúdolgatva az asztalokat.
Földnélküly: / Belép, szétnéz, aztán leül egy asztalhoz. Várja, hogy a pincér észrevegye, de hiába. / Örülök, hogy ilyen jó kedve van! Schwarcz: / Hirtelen fordul meg, aztán a fejéhez kapva közelebb lép, szemét meresztgetve, mint aki szellemet lát. / Úristen! A Mester! Jól látok?! Valóban a Mester?! Földnélküly: / Szintén meglepődve. / Schwarzc?! A Követelő Schwarzc???!!! Schwarzc: Az Istenért Mester! Ne kiabáljon!... Itt Kérő Sándor a nevem... Földnélküly: / Elmosolyodik. / Követelő Schwarzcból Kérő Sándor? No csak... Schwarcz: / Szomorúan / Bizony.... Sajnos így alakult... Földnélküly: Mit keresel te itt? Schwarcz: Pincér vagyok. Már hat éve. Földnélküly: Abba hagytad a szakmát? Schwarzc: Bizony... Már régen nem követelek... Csak kérek... Alázatosan, kinyújtott kézzel pitizek a borravalóért... Földnélküly: De hát miért? Schwarcz: / A lábára mutat. / Az
a disznó Kóser Gyuri belefurulyázott a lábamba. Inat vágott... nem
lehetett rendesen összevarrni... Követelni meg ilyen lábbal nem lehet.
Megpróbáltam, de körberöhögtek... Földnélküly: Hát sajnállak, Schwarzc, hogy így belerokkantál a szakmába... Schwarzc: De a Mester nem panaszkodhat! Nagy ember lett! Földnélküly: Tudod, forgandó a szerencse, Schwarzc. Egyszer fenn, egyszer lent... Schwarcz: Aztán mit keres itt a Mester? Földnélküly:
Találkozóm van itt, Schwarcz. Meghívtam ide néhány nagyképű,
felfuvalkodott alakot, akiket megpróbálok egy kicsit több tiszteletre
tanítani... Schwarcz: / Nevet. / Látom, a Mester még mindig a régi... / Benyúl a zsebébe és kést vesz elő. / Ha valami gond van, csak szóljon. Rám mindig számíthat... Földnélküly: / Körbenéz. / Megbolondultál,
Schwarcz?! Tedd el azonnal azt a kést! És tartsd a szád! Ezeknek itt
semmit sem szabad megtudni a múltról! Megértetted?! Schwarcz: / Elteszi a kést. / Bízhat bennem, Mester... A hallgatásom még a régi... Földnélküly: Remélem is... Most pedig megyek. Van még egy kis dolgom, mielőtt megjönnek ezek a tökfilkók. / Elindul, aztán visszafordul. / Schwarcz! Ne feledd! / Ujját a szája elé teszi. / Schwarcz: Tudom, Mester.... / Ő is a szája elé teszi az ujját. /
/ Földnélküly távozik, Schwarcz pedig tovább törölgeti a port és dudorászik. /
Székely: / Izgatottan fut be. / Jól láttam kérem?! A híres Földnélküly Mester volt itt?! Schwarcz: / Flegmán. / Jól látta. Székely: / A kijárathoz szalad, ahol Földnélküly eltűnt, de csalódottan jön vissza. / Mennyire sajnálom, hogy nem tudtam vele találkozni... Mondja, visszajön még a Mester? Schwarcz: Vissza. Székely:
Tudja, én nagyon szeretnék megismerkedni vele... Meg más drámaíróval
is... Mondja, be tudna neki mutatni? Én ugyanis a rajongója vagyok! Schwarcz: / Jellegzetes kéztartással. / Hát, ugye... mindent meg lehet oldani, kérem.... Székely: Értem... / Pénzt vesz elő és átadja. / Schwarcz: / megnézi a kapott összeget, majd megvetően végigméri Székelyt, és újra takarítani kezd. / Székely: / Néhány pillanatig bambán bámul, aztán közelebb lép. / Szóval akkor... bemutat neki? Schwarcz: Mint mondtam, mindent meg lehet oldani.... Székely: Aha...Értem. / Újabb adag pénzt ad. / Schwarcz: / Megnézi a pénzt, zsebrevágja, majd villámgyorsan széket húz ki Székelynek, és még le is törli, mielőtt leülteti. / Hát
persze, hogy bemutatom! Miért ne mutatnám be?! Nem sokára jön a Mester
és néhány barátja. Addig is szíveskedjen helyet foglalni.... Parancsol
valami innivalót? Székely: Egy kávét kérek. Schwarcz: Igenis. Egy kávé. Rögtön hozom. Székely: Ja! És egy konyakot is kérek! Schwarcz: Egy kávé és egy konyak. Azonnal. Székely: Pincér! Jó lenne ha a kávé forró lenne! Tudja, úgy szeretem. Schwarcz: / Kezd ideges lenni. / Forró lesz, mert az úr úgy szereti.... Székely: Pincér! Még valami! A konyak lehetőleg hideg legyen! Tudja... Schwarcz: / Idegesen közbe vág. / Tudom! Úgy szereti az úr! Hideg lesz...nagyon hideg.... / Kimegy. /
/ Székely olvasgatni kezd egy színházi folyóiratot. Rövid idő múlva visszatér a pincér, Antal drámaíró társaságában. /
Schwarcz:
Ne haragudjon, hogy egy idegent ültettem a törzsasztalhoz, de
mindenáron megakart önnel ismerkedni. Állítólag nagy rajongója önnek. Antal: / Büszkén. / Rajongóm? Hát ezen nem is csodálkozom. Nekem csak rajongóim lehetnek. Tudja, értem mindenki rajong.... / Meg sem várja, hogy a pincér bemutassa, odalép az asztalhoz, ahol Székely ül, de az fel sem néz az újságból. / Schwarcz: / Önmagának mondja. / Na, itt az egyik tökfilkó, akivel a Mester találkozni akar.... Csak tudnám, hogy miért...? / Lerakja az asztalra a poharakat. / Tessék , uram, itt a nagyon hideg és a nagyon forró. / Vár egy kicsit, de mivel Székely fel sem néz, távozik. / Antal: / Köhintésekkel igyekszik felhívni magára a figyelmet. /
/ Székely ránéz, végigméri, aztán tovább olvas. /
Antal: / Tovább köhinget. / Székely: / Ránéz. / Meg van fázva az úr? Antal: / Arcát hol így, hol úgy mutogatja Székelynek. / Hát nem vesz észre rajtam semmit?.... Az arcomon.... Székely: Hát... elég csúnya az úr.... Antal: / Dühösen. / De kérem! Nekem azt mondták, hogy ön egy rajongóm! Székely: Miért? Ki maga? Antal: / Kihúzza magát. / Antal vagyok! Híres drámaíró! Székely: / Felugrik. / Nahát! Antal Mester! Hát kérem, maga a legnagyobb drámaíró a világon! Antal: Örülök, hogy ilyen pontosan fogalmaz... Székely: Emelem poharam az ön nagy és világhírű művészetére, valamint arra, hogy a következő darabja világsiker lesz!
/ Koccintanak, de még mielőtt ihatnának, berohan Bálint drámaíró. /
Bálint:
Szervusz, kérlek! Földnélküly még nincs?! Ekkora pofátlanságot! Ide
hív, aztán késik! Ezt teszi velem! VELEM! A nagy BÁLINT MESTERREL! Székely: / Ott hagyja Antalt és Bálinthoz lép, pohárral a kezében. / Bálint Mester?! A nagy Bálint Mester?! Hogy én mennyire örülök! Bálint: Örvendek. / Kezet fognak. / Antal: Székely úr rajong a színházért, és az én egyik csodálóm! Székely: A magáé?! Mit nem képzel! Antal: De hát az előbb azt mondta, hogy.... Székely: / Nem is figyel Antalra. / Bálint Mester! Maga a legnagyobb drámaíró a világon! És úgy hallottam, hogy a leggazdagabb is! Mondja, mennyit keres? Bálint: Egy nagy szart. Semmit. Székely: / Kedélyesen meglöki. / Hehe...Semmit... Milyen jópofán tud hazudni.... Persze tudom ám én az igazat.... Bálint: / Antalhoz. / Mit nevetsz, te hülye?! Antal: Valljuk be, azért eddig nem fizettél rá.... Bálint: Felháborító, hogy ezt épp te mondod! Tudod mit? Meg se hallottam! Székely:
Ott volt például az a nagyszerű vígjátéka, amiben mindig azt
mondogatták egymásnak, hogy " Szervusz, kérlek " meg azt, hogy "
Szervusz, te ökör! " Hát az valami óriási! Bálint: Azt nem is én írtam. Székely:
Nem? .... Sebaj, kérem! Azért az a darab még nagyon jó! Mindig így
csinálnak a színészek, hogy " Á, szervusz, szervusz! " meg aztán "
Szervusz, te ökör! " Hehe...Ez óriási! Bálint: / Antalhoz. / Ki ez a pszichopata? Antal: Színházrajongó. Székely: Na és mit szól az önök híres kollégájához, Földnélküly Jánoshoz?! Az minden évben egy biztos kasszasiker! Bálint: / Megvetően legyint / Ugyan, kérem! Földnélkülyt hagyjuk. Az egy más eset. Székely: Miért? Kell annál biztosabb pálya, ahol minden évben biztos egy kasszasiker?! Bálint: / Egyre dühösebben. / Mondom, hogy az egy más eset! Antal: Igen. Az egy más eset. Székely: Aha... Értem... Az egy más eset... Na de miért? Bálint:
Úristen! Maga ennyire tökfej?!... Na figyeljen, elmagyarázom... Tudja,
az elszánt csirkefogók ezen a pályán is boldogulhatnak. Mint ez a
Földnélküly is, aki egyszerre csak feltűnt itt, és azóta mindig ugyan
azokat a betörő históriákat írja. Évről, évre. Hát tudja, én inkább
szemetet megyek lapátolni, mint hogy ilyeneket írjak! Ez az egész egy
nagy csalás! Földnélkülynek annyi köze van a betörőkhöz, mint nekem a
máltai lovagokhoz! Földnélküly: / Sietve jön. / Bocsánat,
hogy késtem, uraim, de közbejött néhány dolog! Kedves Bálint Mester! Ne
haragudjon, de igazán nem állt szándékomban megvárakoztatni! Örülök,
hogy itt van! / Kezet fognak. / Antal Mester! Boldoggá tett, hogy elfogadta a meghívásomat! / Kezet fognak. / És ki ez az úr? Szintén kolléga? Székely:
Nem, kérem! Én az ön legnagyobb csodálója és rajongója vagyok! És
rettenetesen örülök, hogy találkozhattunk, mert tudom, hogy ön a világ
legnagyobb drámaírója! Bálint: Ökör. Székely: Parancsol? Bálint: Mondom, szép időnk van.... Székely: Ja... igen.... persze... Földnélküly: Hát, uraim! Mint azt a meghívólevelemben is írtam, azért hívtam ide önöket... Székely: Gratulálok! Földnélküly: Mihez? Székely: Olvastam az újságban, hogy tegnap ott volt a miniszterelnök estélyén! Szép volt? Földnélküly: Igen. Nagyon szép... Szóval azért hívtam ide önöket.... Székely: Gratulálok! Földnélküly: / Torkát köszörüli mérgében. / Ne haragudjon, de mihez gratulál már megint? Székely: Hogy a golfjátékban első díjat tetszett nyerni! Igazán nagyon szép, hogy egy író, aki a sportban is kiváló! Földnélküly: Ugyan, kérem... Semmiség... Bálint: / Antalnak. / Távolítsd már el innen ezt az állatot. Antal: / A visszaülni akaró Székely hóna alá nyúl. / Na, kedves Székely úr, azt hiszem, jobb ha maga most elmegy. Székely: Most?! Amikor a világhírű Földnélküly mesterrel együtt lehetek? Szó sem lehet róla! / Kiszabadítja magát Antal fogásából és vissza ül. / Földnélküly: Nézze, uram. Önnek biztos drága az ideje, és ami most itt következik, az nagyon sokáig fog tartani. Székely: Én kérem idő milliomos vagyok. Bálint: / Már alig bírja magát türtőztetni. / Székely úr. Nem akarom elriasztani, de ez szakmai megbeszélés lesz, és az nem igazán fogja önt érdekelni. Székely: Engem?! Engem minden érdekel!
/ Bálint és Antal lemondóan legyintenek, és hátradőlnek a székükön. /
Földnélküly: Egy pillanat, uraim. Rögtön jövök... / Elindul kifelé, közben Schwarcznak kiabál. / Pincér! Schwarcz: / Gyorsan bejön. / Igenis, uram!
/ Összehajolnak és néhány gyors szót váltanak. /
Székely: Látják, kérem? Ez egy igazi úriember! Mielőtt elkezdi a beszélgetést, mindenkinek italt rendel.
/ Schwarcz sűrűn bólogat Földnélkülynek, aztán elindulnak az asztal felé. /
Székely: Én ugyan azt kérem, mint az előbb! Schwarcz: / Vigyorog. / Ugyan azt? Székely: Igen. De ha lehet, gyorsabban, mint az előbb.... Schwarcz: Ne féljen. Most gyorsabb leszek. Olyan gyors, hogy no csak... / Megragadja Székelyt, felrántja és elkezdi kifelé vinni. / Székely: De kérem! Ez felháborító! Én panaszt fogok tenni! Schwarcz: Azt tehetsz, apuskám, de most mars ki innen! / Kidobja. Visszafordul, a kezeit ütögeti össze, mintha piszkot verne le róla, majd meghajol az asztal felé. / Földnélküly: Nagyon köszönjük a szívességét. Bálint: Még egyszer be ne engedje ide ezt az alakot!
/ Schwarcz újra meghajol és távozik. /
Földnélküly:
Szóval, uraim, azért bátorkodtam ide hívni önöket, mert önök olyan
nyilatkozatot tettek az újságokban, hogy az én legújabb darabomnak
semmi köze a valósághoz és, hogy nekem fogalmam sincs a betörőkről.
Röviden, hogy a darabom pocsék és eljátszhatatlan. Bálint: Engedje meg, hogy pontosítsam. Én nem csak a legújabb darabjáról beszéltem. Szerintem mind pocsék, amit eddig írt. Antal: Hát ami azt illeti... Ha összevetjük az én nagy történelmi drámáimmal... Földnélküly: / Nevet. / Örülök, hogy ilyen őszinték. Remélem, megengedik, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét annak, amit önök állítanak. Bálint: Bebizonyítsa? Hogyan? Földnélküly:
Angol módra! Bizonyára tudják, hogy Angliában, ha a drámaírók között
vita támad egy darab játszhatóságával kapcsolatban, akkor összejönnek
és eljátsszák. Bálint: Csak nem azt akarja, hogy most és itt eljátsszuk? Ez ostobaság! Földnélküly: Miért ne? Ha jól tudom, önök valamikor színészek is voltak.... Antal: De hát ehhez kevesen vagyunk... Földnélküly:
Nyugalom, uraim... Mindent előkészítettem. A mellettünk lévő
színházteremben várakozik egy külön erre a célra szerződtetett
színtársulat. / Beszól a függöny mögé. / Uraim! Függöny! / A függöny széthúzódik és ott áll az egész társulat. / Nos,
íme a társulat! Engedjék meg, hogy bemutassam két vezető színészemet! Ő
Tiszai Ferenc, aki a bankár testvérét játssza, ő pedig Tiszai László,
aki a bankár fia lesz! A többiek is nagyon fontosak a történetben, de
ezt inkább nem árulom el, mert akkor nem lesz érdekes. / Kiszól a közönséghez. / Tapsoljuk meg őket! Előlegezzünk meg nekik ennyi bizalmat a sikerhez! / Bálinthoz. / Bálint mester! Úgy gondoltam, hogy ön játssza Tiszai Pétert, a bankárt! Antal mester, az ön szerepe szintén maradjon titokban! / A színtársulat felé. / Fiók! Azt hiszem, nekik is kijár a taps! Székely: / Beszalad. / Micsoda gyönyörűség! Istenem, micsoda gyönyörűség! Ennyi színészt láthatok egyszerre, és egészen közelről! Schwarcz: / Besiet utána. / Nem sokáig fogod látni! / Elindul felé, hogy újra kidobja. / Földnélküly: / Leállítja a pincért / Hagyja!
Most az egyszer jókor jött z az ember... Székely úr! Ha már itt van,
tegye hasznossá magát! Játsszon el maga is néhány kis szerepet a
darabomban! Székely:
Micsoda?! Együtt játszhatok a színész urakkal?! A Földnélküly úr
darabjában?! Hallja ezt, Bálint mester?! Én is szereplő leszek! / Meglöki Bálintot a vállánál fogva. / Ugye maga is örül, Antal mester?! / Őt is meglökdösi. / Földnélküly: Székely úr! Mindjárt meg is bízom egy nagyszerű feladattal! Székely: / Fontoskodva. / Készen állok, Földnélküly mester! Tudja, én nagy színész vagyok ám! Földnélküly: Valóban?... Akkor takarítsa le az asztalt! Ezek a tárgyak nem illenek bele a darabba! Székely: Már rohanok is! / Lekapkodja az asztalról a poharakat és eltűnik az oldalkijáraton. / Földnélküly: / A közönség felé. / Kezdődjék hát az előadás! / A színészek felé. / Uraim! Mindenki foglalja el a helyét!
/ FÜGGÖNY /
Történik: A bankár szobájában. A színen a bankár: Tiszai Péter és bátyja: Tiszai Ferenc Mindketten a nyitott páncélszekrényhez hajolnak.
T. Péter: / Kiemel a páncélszekrényből egy nyakláncot. / Látod ezt? Látod, milyen gyönyörű? Tegnap vettem. Ezt kapja a fiam az esküvőjére. T. Ferenc: Bankárhoz illő ajándék. De azért igazán tehetnéd máshová is ezeket az ékszereket. T. Péter: Hová? T. Ferenc: Mondjuk a széfbe. A bankodban. Elvégre bankár vagy. T. Péter:
Az én bankomba? Kedves bátyám: manapság minden betörő a bankszéfekre
pályázik. Itt, ebben a kis páncélszekrényben milliószor biztonságosabb
helyen van. Erről a rejtekhelyről kettőnkön kívül senki sem tud, és a
világon még nem született meg az a betörő, aki ezt ki tudná nyitni. T. Ferenc: Én ebben nem lennék olyan biztos. De te tudod... Ez a te problémád.... Apropó! Remélem, ma este nem készülsz sehová?! T. Péter: Hétkor a klubban kell lennem. A miniszter fogadást ad... T. Ferenc: Peched van. Olvastam az újságban, hogy a miniszter megbetegedett. A fogadás elmarad... Már megint kártyázni akartál? T. Péter: És ha kártyázni akarok?! Mi kifogásod van ellene?! T. Ferenc: Csak az, hogy rettenetesen hülye vagy a kártyához. Megint elbuksz egy házat.... T. Péter: Na és: Van belőle még nyolc! Jut is, marad is... T. Ferenc:
A vagyonoddal úgy bánsz, ahogy akarsz. A fiad jövőjét viszont nem
hagyom, hogy elrontsd! Elvégre az unokaöcsém... Ezért ma részt fogsz
venni egy ünnepi vacsorán, amit én szerveztem, és nem mégy kártyázni! T. Péter: És ha nem? T. Ferenc: Azt nem tanácsolom neked... T. Péter: De miért kell nekem épp ma részt venni?! T. Ferenc: Azért, mert ma egy komoly embert hívtam meg. Komoly és gazdag. Gazdagabb, mint te... A lánya igazán jó parti lenne a fiadnak... T. Péter:
Rosszabb vagy, mint egy kerítőnő... Ma ez már nem divat. Egy modern fiú
egy napon megjelenik egy ismeretlen lánnyal, és azt mondja: bemutatom a
feleségemet. T. Ferenc:
Nézd, kedves bátyám... én nem tanácsolom neked, hogy valaha az életben
egy ilyen kijelentés elhagyja a szádat a fiad jelenlétében, vagy akár
csak egy halvány célzást is tegyél, hogy ilyen is lehetséges! Mert ha
én egyszer ilyet tapasztalok... T. Péter: Akkor? T. Ferenc: Akkor én téged, kedves Péterem, megverlek. T. Péter: Csak nem? T. Ferenc:
De igen... agyba-főbe verlek, Péterkém... mert ebben nem ismerek
tréfát. Az unokaöcsémet úgy akarom megházasítani, hogy abból haszna
legyen. Ki is találtam valamit, ami szerintem a lehető legjobb parti.
Érdekel? T. Péter: Hogyne!... Egy csöppet se... T. Ferenc: Tessék?! T. Péter: Érdekel! Nagyon érdekel! T. Ferenc:
Na azért.... Szóval: rájöttem, hogy nekünk, újgazdagoknak alapvető
feladatunk, hogy megakadályozzuk vagyonunk felhígulását! Ezért nem
engedhetjük, hogy egy egyszerű nincstelen munkáslányt vegyen feleségül
a fiad! Akármilyen csinos, akármilyen kedves, ha nem keres többet havi
egy milliónál, akkor mehet... Ott van például a bankodban az a csinos
titkárnő... Az a Szabó Ica, vagy hogy hívják... Tudod, aki úgy hasonlít
a Kovács Terézhez... vagy épp a Kovács Teréz, aki úgy hasonlít a Bányai
Julihoz... Szépek, szexisek, de roppant szegények... T. Péter: Isten ments, hogy többet keressenek! T. Ferenc: Azt tudom... A fizetésemelésekben megőrzöd a hagyományokat... De a fiad megnősítésében modernkedni akarsz... T. Péter: És kit szemeltél ki ezúttal? T. Ferenc: Jó ötvenes típus... A Kolozsihoz hasonlít... T. Péter: A Ferihez? T. Ferenc: Nem. Az Andorhoz. Tudod: aki a Deák Tónihoz hasonlít... T. Péter:
Megőrültél?! Egy ötvenéves nőhöz akarod hozzákötni a fiamat, aki
ráadásul úgy néz ki, mint az a ronda Deák Tóni?! Vedd tudomásul, hogy
az én fiam nem homokos! T. Ferenc: Én a lány apjáról beszélek, te szerencsétlen! T. Péter: És az úgy néz ki, mint a Deák Tóni? T. Ferenc: Igen. Pontosan úgy néz ki, mint a Deák Tóni, aki hasonlít a Kolozsihoz... T. Péter: Szegény ember.... T. Ferenc:
Szegény a fenét! Több háza van, és sok pénze! Egyébként jogász, még
pontosabban ügyész. Kriminalista. Bűnügyi tanulmányokat is ír... Szóval
nagy koponya, és én ma estére meghívtam őt teára... T. Péter: És a lánya? Csinos? T. Ferenc: Fogalmam sincs. Nem ismerem.... T. Péter: Hát ez nagyszerű... És ha vak vagy féllábú?! T. Ferenc: Legalább kevesebbet jár el itthonról... Igazi hűséges típus.... T. Péter: És ha púpos? T. Ferenc: Majd hozzá igazítjuk az ágyat. Mindent meg lehet oldani....
/ Kintről a komornyik kiabálását hallani, egyre közelebbről. /
Komornyik: / Beszalad. / Úristen! Micsoda tragédia! Micsoda tragédia! Nagy baj van, uram! Nagyon nagy baj! T. Péter: Mi az? Mi történt? Komornyik: A Laci úr... Úristen, micsoda tragédia! T. Ferenc: Mi történt Laci úrral?! T. Péter: Mi történt a fiammal?! Komornyik: Megtámadott... T. Péter: Micsoda? Megtámadták?! Komornyik: Nem, nem! Ő támadott meg! T. Péter: A fiam megtámadott?! De kit?! Komornyik: Egy férfit. T. Péter: Laci megtámadott egy férfit?! T. Ferenc: Az előbb mintha azt mondta volna valaki, hogy nem homokos.... T. Péter: / felháborodva. / De kérlek! Laci: Mi ez a nagy kiabálás??? T. Péter: Mi történt, fiam?! T. Ferenc: Azt mondja a komornyik, hogy megtámadtál valakit. Laci:
Ez a ház tiszta bolondokháza... Mit kiabáltok? Nem történt semmi...
Csak ez az ostoba fajankó rögtön megijed, ha egy rendőrt lát... T. Péter: Úristen! Rendőrt?! Laci: Az még semmi! Ha egy rongyos, rosszul öltözött férfit lát, arról meg azt hiszi, hogy gyilkos! T. Péter: Rendőr? Rongyos férfi? ... Szabad végre megtudnom, hogy mi történt?! Laci: Semmi különös, papa. Kint sétáltunk a Ligetben, és annyira elmerültünk a beszélgetésben, hogy ráléptem egy emberre... T. Péter: Ráléptél? ... Úgy érted, hogy ráléptél a lábára? Laci: Nem a lábára. A fejére. T. Ferenc: A fejére? Laci: Igen. Ugyanis ott feküdt a fűben, én meg nem vettem észre... Komornyik: Úristen, micsoda tragédia! Laci: Mi a francot sivalkodik?! Nem történt semmi... Komornyik: Semmi?... Úristen, micsoda tragédia! Laci: Az történt, papa, hogy az az ember felkelt a fűből... Komornyik: És hogy nézett ki!! Úristen micsoda... T. Péter: Ezt azonnal fejezze be! Ezt már tudjuk! Tragédia! Laci: Hát, ami igaz, az igaz... Nem volt valami divatosan öltözve... Komornyik: Az a férfi meztelen volt! Úristen, micsoda... Elnézést, uram... Laci: Ugyan! Ez tiszta hülyeség! Felül például Joking volt rajta. Komornyik: Még, hogy sok ing volt rajta! Én egyet se láttam! Laci:
Igaz, hogy az egyik ujja hiányzott, de hát ez előfordul manapság... A
nadrágja viszont igazán stabilnak nevezhető... Jó erős madzaggal volt
megkötve... Komornyik: Séta közben még is kétszer majd nem leesett! T. Péter: Te sétáltál azzal az emberrel?! Laci: Igen. Először a Ligetben, aztán végig az Andrássy úton. T. Ferenc: Az Andrássy úton?! Hallod ezt, Péter?! T. Péter: Hallom, hallom - de nem értem.... Laci: Mit nem értesz, papa? T. Péter: Azt, hogy én fiam, egy ilyen emberrel! Laci: Ugyan! Csak megakartam tudni, hogy mit álmodott. T. Péter: Ezt akkor megint nem értem... Laci:
Éppen aludt, amikor ráléptem, és nagyon káromkodott, hogy megzavartam
az álmát... Álmában azt motyogta, hogy az én lábam a kassza kulcsa...
és a jóságos édesanyja megcsókolja a tüzes szekrényt... Hát csak
megakartam tudni, hogy az mit jelent... T. Ferenc: Jóságos Isten! Ez a gyerek megbolondult! Laci: Dehogy bolondultam. Ezt álmodta. És mondta volna tovább is, de akkor oda jött a rendőr. T. Péter: Rendőr?! Laci: Igen, papa. Ez az ostoba komornyik integetett neki, hogy jöjjön oda. Ez a hülye, vízfejű víziló! Komornyik: Kikérem magamnak, hogy integettem... Laci:
Szóval oda jött a rendőr és igazoltatni akarta a fiatalembert. Én meg
igyekeztem megértetni vele, hogy az a fiatalember nem az, aminek
látszik, és hogy amibe öltözve van, az tulajdonképpen csak jelmez, mert
éppen filmforgatás folyik... T. Péter: Te hazudtál a hatóságnak?! Laci:
Igen. És nagyon jól esett! ... Szóval a rendőr végül is elhitte, amit
mondtam, és olyan rendes volt, hogy elkísért minket egészen hazáig,
nehogy más rendőrök is zaklassanak. T. Péter: Csak nem azt akarod mondani, hogy ide hoztad azt az embert?! Laci: De azt akarom mondani, papa. T. Ferenc: Mond, Laci, Te teljesen meg vagy hülyülve?! T. Péter: És hol a gyilkos?! Laci: A konyhában. Enni adattam neki. T. Ferenc: Csak itt állsz Péter, és nem csinálsz semmi?! T. Péter:
Kérlek, ha egy szegény embernek a konyhámon enni adnak, az ellen nincs
semmi kifogásom. Még akkor sem, ha az az ember gyanús külsejű... Adni
kell neki valami használt ruhát, mondjuk a tieid közül Ferenc, ötszáz
forintot, aztán küldjétek el. T. Ferenc: Már megint az én ruháimból! A végén nem marad semmi... Laci: Nem fogjuk elküldeni, papa. T. Ferenc: Nem is küldjük? dobjuk! Laci: Arról szó sem lehet! T. Péter: Hát mit akarsz vele csinálni? Laci: Felkarolom. Megmutatom nektek, hogy hogyan képzelem én az igazi jótékonyságot. Mert rájöttem valamire. T. Péter: Ebben a házban mindenki rájön valamire? Laci:
Arra jöttem rá, hogy amit ti jótékonyság címén csináltok, az ostoba és
céltalan. Folyton adományozol, papa - valami homályos, nagy célra -
amiből nem látsz semmit. A pénzed háromnegyed részét ellopják különböző
szervezetek, és mire a negyede a nyomorhoz jut, úgy elpárolog, mint
vízcsepp a forró kövön... Az igazi jótékonyság az volna, ha nem az
általános nyomort pártfogolnánk, hanem egzisztenciákon, tehetséges
embereken segítenénk. Egy ember sorsába kell beavatkozni! Egy embernek
adjátok meg a módot, hogy beilleszkedjék a társadalomba! Akkor
gyakoroltatok igazi jótékonyságot! T. Péter: Brávó! Éljen a szónok! Laci: Szóval elfogadod az elméletemet, papa? T. Péter: Az elméletedet? Miért ne? Laci: Akkor megadom neked a lehetőséget, hogy azonnal gyakorold is... Várj egy percet, hozom azt az embert... / Kimegy. / T. Péter: / Ferenchez. / Most mit szólsz?... Komornyik: Az Istenért, uram, be ne engedje ide! Az egy gyilkos! T. Ferenc: Csak nem engeded be éppen ebbe a szobába?! Ez olyan, mintha a bankod páncél szobájába behívnál egy rablót! Laci: / Csalogatja maga után a férfit. / Jöjjön csak, János.... Jöjjön nyugodtan... Ne féljen....
/ Fiatal csirkefogó jelenik meg, fantasztikusan rongyos ruhában. Nagy zsíros kenyeret eszik. Vidáman körülnéz, de nem köszön. / Laci: Hát, itt van János... Ez pedig itt az apám és a bácsikám... T. Ferenc: Még be is mutat neki! Hát ez észbontó! Laci:
Kedves János! Midőn a Ligetben magára léptem, még nem gondoltam, hogy
ez a lépés új irányokba fogja vezetni a maga életét... A sötét
nyomorból - ahol, mint a társadalom számkivetettje sínylődött - a
tisztességes munka és megélhetés irányába. Amit a sors rosszul csinált,
azt mi jóvátesszük. Be fogunk avatkozni a maga nyomorult életébe
olyanformán, hogy rövid idő alatt hasznos tagja lesz a társadalomnak.
Érti? János: Értem. Laci: Mindent? János: Csak egyet nem.... Laci: Mit? János: Hogy hol lehet itt kimenni? Laci: Itt nem lehet kimenni! Kint lesi a rendőr és ha kiáltok, rögtön letartóztatja. János: / Villámgyors mozdulattal felugrik az ablakhoz. / T. Péter: Úristen! Laci: Azonnal jöjjön le onnan! János: Majd ha bolond leszek! Én itt most kimászok.... Laci: Legyen esze! Hiszen az utcán olyan normálisan beszélt... János: Persze, mert féltem a zsarutól, aki idáig kísért... De erről akkor maga egy szót sem szólt... Laci: Miről? János: Amiről itt szónokolt... Munka, meg ilyesmi... Ez csapda. Laci: Hát nem érti? Csak a maga javát akarjuk! János: Köszönöm. Majd inkább máskor.... Laci: / Szinte könyörög. / János...
kérem... ne legyen már ilyen kiállhatatlan... Szégyenbe hoz a papa
előtt... Egyszer van az életben ilyen nagyszerű ötletem, a papa is bele
egyezett, maga meg elrontja... Úgy szeretnék rendes embert csinálni
magából... Én leszek a maga menedzsere... A papa is megígéri, hogy
segít! Ugye, papa? Ugye megígéred? T. Péter: De ha egyszer nem akarja.... János: Ismerem én ezt a dolgot... Inasnak álljak be! Mit gondol, ki vagyok én?! T. Péter: No, ha még büszke is, akkor elmehet. Az önérzetes szegényeket mi nem szeretjük... János: Igazán? T. Péter: Igazán. Az én ablakomból ne ugráljon ki senki! Főleg ejtőernyő nélkül.... János: / Lejön az ablakból. / Akkor mehetek? T. Péter: Isten hírével. János: Köszönöm... Laci: Jöjjön. Kikísérem, nehogy eltévedjen... / Kimegy Jánossal együtt. / T. Ferenc: Mit szólsz, Péter? T. Péter: Kedves kis bolond ez a Laci. Azt hiszi, olyan könnyű jótékonykodni... T. Ferenc: De mit szólsz ehhez a fickóhoz? T. Péter: Mit szóljak? T. Ferenc: Felháborító! És ráadásul mennyire hasonlít... T. Péter: Kihez hasonlít már megint, az Isten áldjon meg?! T. Ferenc: A Vilmához. T. Péter: Melyik Vilmához? T. Ferenc: Tudod, a Rózsi barátnőjéhez, akinek olyan kis körszakálla van... T. Péter: Ugyan, hagyj már békén az állandó hasonlítgatásaiddal! Ág Pista: / Erőteljes kopogtatás után belép, mielőtt még hívnák. / Jó napot, uraim! T. Ferenc: Üdvözlöm, kedves Pista! / Péternek mondja. / Engedd meg, hogy bemutassam neked Ág Péter urat. A Nagyvilág munkatársa, újságíró. Őt is meghívtam ma estére... T. Péter: Jó napot Ág úr! Mi újság? Ág Pista: Az újság? Sajnos csak megyeget. Alig van valami szenzáció... T. Ferenc: Ide most jön majd valaki, aki nagyon fogja magát érdekelni. Ág Pista: Nő? T. Ferenc: Férfi. Valaki, akitől sokat tanulhat.... Ág Pista: Ne mondja... Talán új figurát tud a römiben? T. Ferenc: Ne hülyéskedjen. Remek interjút csinálhat vele. Ág Pista: Engedje meg, hogy kitalálja.... Külföldi? T. Ferenc: Nem. Ág Pista: Szóval hazai... Művész? T. Ferenc: Nem. Ág Pista: Várjon csak... Tudós? T. Ferenc: Meleg. Ág Pista: Na de kérem! Mit kezdjek én egy meleggel?!
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.
