Volt
egyszer egy mutatós, nyurga, de főleg különös lány, aki mindenáron
színésznő akart lenni. Az is lett. És volt egy színész-rendező, akit
első látásra elbűvölt a lány. Talán azért is, mert magából is
felfedezhetett benne valamit. Ez a könyv róluk szól, a ma negyvennyolc
éves színésznőről és az ötvenhat éves színész-rendezőről, aki
elhatározza, hogy - mint egy rejtélyt, vagy inkább rejtvényt - megfejti
Mayát, a kivételest, a kivételt. Oknyomozói kíváncsisággal és
szenvedéllyel feltárja magánéletét, sorra veszi pályafutása
legfontosabb mozzanatait. Ez a könyv Magyarországon íródott, ezért az
elé a színházi világ elé is tükröt tart, amelyben ők ketten léteznek és
alkotnak. És azt kutatja, hogy ez a színész-rendező által legnagyobbnak
tartott magyar színésznő miért nem futott be olyan pályát, amilyet
különleges tehetsége indokolt volna. Mert ha Maya fél évszázaddal előbb
születik, bizonyára világsztár lesz. Legalábbis a színész-rendező így
képzeli. És el is képzeli, mi lett volna, ha...
Részlet a könyvből: "Gondolta, leírja, hogy mi van vele. Ezzel
kezdte Maya, amikor végre leült, hogy elmesélje negyvennyolc évét, úgy,
ahogy ő látta. Pók remélte, hogy Maya csak annyit írt le, amennyit
amúgy is tudott róla. Maya persze magyarázkodni kezdett, hogy Nekem
össze kellett szedni a gondolataimat, mert ahhoz, hogy itt
beszélgessünk, kénytelen voltam leírni az egészet. "Az egészet?!
Atyaisten!!" - rémült el Pók. Akkor ő mire kell? Ám ezt nem kérdezte
meg Mayától, hanem csak annyit mondott, jó, leírtad, halljuk! Amikor
aztán Maya nekikezdett az előre gyártott lapok felolvasásának,
kiderült, hogy ez az őrült nő pusztán egy szokványos "önéletrajzot"
írt. Pók nem firtatta, minek vesződött egy ilyen hülyeséggel,
végighallgatta, noha biztosra vette, hogy egy az egyben semmit se tud
kezdeni a paksamétával, egyszerűen azért nem, mert az önéletrajzok,
amiket bead valaki ide-oda, valahová, általában rémesen álmosítóak. Nem
szólva arról, hogy ilyesmit akkor ad be valaki valahová, ha akar
valamit. Pók nem akarta, hogy Maya akarjon tőle valamit, hanem épp Pók
akart Mayától, de meg is mondta neki, hogy nem valamit, hanem a
mindent."