Volt egyszer egy mutatós, nyurga, de főleg különös lány, aki mindenáron színésznő akart lenni. Az is lett. És volt egy színész-rendező, akit első látásra elbűvölt a lány. Talán azért is, mert magából is felfedezhetett benne valamit. Ez a könyv róluk szól, a ma negyvennyolc éves színésznőről és az ötvenhat éves színész-rendezőről, aki elhatározza, hogy - mint egy rejtélyt, vagy inkább rejtvényt - megfejti Mayát, a kivételest, a kivételt. Oknyomozói kíváncsisággal és szenvedéllyel feltárja magánéletét, sorra veszi pályafutása legfontosabb mozzanatait. Ez a könyv Magyarországon íródott, ezért az elé a színházi világ elé is tükröt tart, amelyben ők ketten léteznek és alkotnak. És azt kutatja, hogy ez a színész-rendező által legnagyobbnak tartott magyar színésznő miért nem futott be olyan pályát, amilyet különleges tehetsége indokolt volna. Mert ha Maya fél évszázaddal előbb születik, bizonyára világsztár lesz. Legalábbis a színész-rendező így képzeli. És el is képzeli, mi lett volna, ha...

Részlet a könyvből: "Gondolta, leírja, hogy mi van vele. Ezzel kezdte Maya, amikor végre leült, hogy elmesélje negyvennyolc évét, úgy, ahogy ő látta. Pók remélte, hogy Maya csak annyit írt le, amennyit amúgy is tudott róla. Maya persze magyarázkodni kezdett, hogy Nekem össze kellett szedni a gondolataimat, mert ahhoz, hogy itt beszélgessünk, kénytelen voltam leírni az egészet. "Az egészet?! Atyaisten!!" - rémült el Pók. Akkor ő mire kell? Ám ezt nem kérdezte meg Mayától, hanem csak annyit mondott, jó, leírtad, halljuk! Amikor aztán Maya nekikezdett az előre gyártott lapok felolvasásának, kiderült, hogy ez az őrült nő pusztán egy szokványos "önéletrajzot" írt. Pók nem firtatta, minek vesződött egy ilyen hülyeséggel, végighallgatta, noha biztosra vette, hogy egy az egyben semmit se tud kezdeni a paksamétával, egyszerűen azért nem, mert az önéletrajzok, amiket bead valaki ide-oda, valahová, általában rémesen álmosítóak. Nem szólva arról, hogy ilyesmit akkor ad be valaki valahová, ha akar valamit. Pók nem akarta, hogy Maya akarjon tőle valamit, hanem épp Pók akart Mayától, de meg is mondta neki, hogy nem valamit, hanem a mindent."