magyar színész, rendező, a Madách Színház, később a Nemzeti Színház igazgatója. Közismertté mégis inkább filmszerepei (Bástya elvtárs a A tanú és a Te rongyos élet c. filmekben, illetve Báthory Béla, az idős magyar–történelem szakos tanár a Szomszédok c. tévésorozatban) tették, érdemes- és kiváló művész
1932-ben diplomázott színészetből a Színművészeti Főiskolán. Az akadémiáról a miskolci
színház szerződtette le, színésznek, rendezőnek, színházi titkárnak és
könyvtárosnak egyszerre. Még a színiiskolában feleségül vette
pályatársnőjét, Móricz Lilit, Móricz Zsigmond író kisebbik, színésznő lányát.
1934 és 1941 között a Nemzeti Színház rendezője, majd azt követően a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője lett. 1945
után rendezőként és színházvezetőként is tevékenykedett többek között a
Magyar Színházban, illetve a debreceni Csokonai Színházban is. 1945. január 6-án jelentkezett a Nemzeti Színházművészeti Tanácsba, ahová felvételt is nyert. A testület az Izabella téri Magyar Színházat „osztotta rá”, ahol egy tőke nélküli magánszínházba kezdett, de két év után abbahagyta és 1947–1949 között ismét a szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ezúttal azonban mint már igazgató. 1955-ben felkérték az Állami Faluszínház főrendezőjévé, melyet 1958-ban már a Madách Színházban látta el, aminek nem sokkal később igazgatója is lett. Igazgatása alatt – az 1960-as évek elején – a Madách Színház az ország legjobbja volt, színháztörténeti értékű előadásokat rendezett, mint például G.B. Shaw: Tanner John házassága, Shakespeare: Hamlet, Tennessee Williams: A vágy villamosa, John Milton: Elveszett paradicsom, de a második világháború után először az ő igazgatósága alatt mutatták be Madách ImreAz ember tragédiája című művét ismét, valamint szintén a nevéhez fűződik sok egyéb mellett egy új, tiszta hangú Bánk bán megrendezése és bemutatása is, a sikerdarabok mellett.
1964 és 1971 között a Nemzeti Színháznak is igazgatója volt, nyugdíjba is annak éléről ment 1971-ben.
Kilencvenedik születésnapján a Színházi Folyóirat hasábjain így köszöntötte őt Koltai Tamás: „Both
Béla, a szenvedélyes színházi ember joggal somolyoghat a mai
igazgatóínség láttán. Az előadások láttán pedig meg lehet a véleménye –
ma is ott van minden premieren. Kivéve a Madách Színházban, az átépített
budoár ünnepélyes megnyitójára ugyanis nem engedték be. Nem gyanítom a
szokásos impertinenciát, inkább tapintatot látok a gesztusban. Nem
akarták, hogy lássa, mi lett a színházából. Úgy is van, jobb ez így.
Isten éltessen, Igazgató Úr!”
