Halász Péter 1944-ben született Budapesten. Az avantgárd
író-rendező-színész 1969-ben alapította meg Kassák Ház Stúdió néven
saját színházát egy XIV. kerületi külvárosi művelődési házban, miután az
Egyetemi Színpadról kitiltották. 1976-os emigrálásukig több mint 30
előadást, performanszot mutattak be. ‘71-ben részt vesznek a nancy-i
színházi világfesztiválon. ‘72-ben A skanzen gyilkosai című, az alkotók
által elsőként eredetinek tekintett előadásukat betiltják, az
együttestől a működési engedélyt hatóságilag megvonják. Közös
elhatározásra a Dohány utca 20. IV. em. 25. szám alatt (Halász Péter és
Koós Anna lakásában) folytatják színházi tevékenységüket.
‘73 októberében meghívás és engedély nélkül, a társulat megjelent a
wroclawi színházi fesztiválon: a 80 perces játék eseményeit a helyszínen
állították össze a következő motívumokból: félmeztelenségből,
érmetszésből, véres tej ivásából, tejforralásból, férfiak nyakazásából,
inkarnációból, piétából, csecsemődajkálásból és törpéből. A fellépés
miatt a hatóság bevonja útlevelüket, és 4 évre megtiltják külföldre
történő utázásukat.
1975-ben a Három nővért viszik színpadra, a címszereplőket férfiak
játsszák (Irina: Halász Péter; Olga: Bálint István; Mása: Breznyik
Péter).
Külföldre emigrálva Squat Színház néven működtek tovább, eleinte
Nyugat-Európában (játszanak Párizsban, Londonban, Düsseldorfban,
Amsterdamban, Rotterdamban, Marseilles-ben, Nancy-ben és Baltimore-ban),
majd az Egyesült Államokba mennek, és New York-ban telepednek le. Olyan
jelentős, számos díjat is nyert előadásokat hoztak létre, mint a
Disznó, gyerek, tűz!, vagy az Andy Warhol utolsó szerelme. ‘84-ben az
eredeti csapat feloszlott, Halász létrehozta Love Theatre-t, míg a Squat
Színházat Bálint István vitte tovább.
Halász 1991-ben jött vissza Magyarországra. Rendezett a Katona József
Színházban, a Színművészeti Főiskolán, az Új Színházban és a Nemzetiben
is. Jeles Andrással egy ideig együtt igazgatták a Városi Színházat.
Már a 60-as években feltünt kisebb szerepekben Bacsó Péter, Jancsó
Milkós és Rózsa János filmjeiben (Szerelmes biciklisták, Égi bárány,
Álmodó ifjúság), New York-i évei alatt pedig több függetlenfilmben
szerepelt.
1992-ben Szirtes András Sade márki élete című filmjének főszerepét
játszotta, amiért a legjobb férfi alakítás díjával jutalmazták a
Filmszemlén, majd egy év múlva Jeles András Senkiföldje című munkájával
érdemelte ki a Krtikusok díját.
1997-ben egy újabb Bacsó-film következik (Balekok és banditák),
‘99-ben pedig Enyedi Ildikó Simon mágusában játssza a főhős ellenfelét,
Péter mágust. Egy kisebb szerepben láthattuk Szabó István A napfény íze
című filmjében. 2001-ben egy amerikai B-kategóriás vámpírfilmben
Drakulát alakítja (Új faj). Jancsó Miklós legutóbbi Kapa-Pepe
történetében (A mohácsi vész) Szulejmán szultán alakját formálta meg.
Mint ismeretes, a halálosan beteg művész február 6-án a budapesti
Műcsarnokban ravataloztatta fel magát, mert szerette volna látni a saját
temetését. Egész élete színház volt, azt akarta, hogy a halála is az
legyen. A ravatalnál barátai, tisztelői mondtak búcsúbeszédet. Halász
Péter utolsó előadásának teljes dokumentációját a barátai által
létrehozott Halász Péter Virtuális Emlékmű on-line archívum tartalmazza.
/ FORRÁS: moziplussz /
KONSZTANTYIN SZTANYISZLAVSZKIJ
Helyezkedj el a sógoroknál, mert az ausztriai munkalehetőségek sokkal jobban jövedelmeznek, mint szinte bármely más magyarországi munka.